Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-29 / 24. szám
-• — »----p» -■ U IUUIM eletmodöeh ndUozasaröt. társadalmi beilleszkedéséről közlünk néhány fő példát mai ösz- szenilitásunkban. Olyan egyéni. családi sorsokat, kedvező jelenségeket, folyamatokat mutatunk be, amelyek meggyőzően bizonyítják: fölfelé vezet az út. Jól tudjuk, hogy rá- találásához iránymutatásra, a társadalmi segítség megannyi formájúra szükség imn; s az anyagi támogatás csupán lehetőséget nyújt az emberibb élethez. A lakáshoz juttatás. az állandó munka hely. a rendszeres . isko- lábajárás ugrásszerű fejlődés az egyenek életében. S ezekben is benne van akarásuk, igényük, küzdelmük, s a további lépéseket még inkább maguknak kell megtenniük; élve a segítséggel, felfogásban, magatartásban is igazodva a társadalom normáihoz. Ismerve e réteg történetét, helyzetét, jól tudjuk: többségüknek hihetetlen erőfeszítésre, a visszahúzó erők és régi önmaguk legyőzésére van szükségük, hogy ne csak jogilag, hanem érzelmileg, gondolkodásuk, kapcsolataik minőségébe*, szavuk súlyában is teljes értékű tagjai legyenek társadalmunknak. FÖLFELÉ AZ UTÓN Három nyelv,meg egyfél A kisméretű csoportképé»! a rokonság gyűrűjében fiatal pár feszit. Az ifjú férj boglyas hajú fekete fiatalember. Az újdonsült feleség sok mindenben épp az ellenkezője: barack bőrű. világos hajú, északi szépség. Balogh Gyulára, a kaposvári Volán 21 éves kőművesére rá sem ismétek az első pillanatban, — Pedig én vagyok az — mutatja nevetve a festékfoltos nadrágot. svájcisa.pkát, gumicsizmát viselő borostás fiatalember. — Tavaly júliusban készült a kép. amikor összeházasodtunk Jedwigá- val. A három nyelvet beszélő fiatalember lengyel származású feleségét az NDK-ból hozta magával. Gyerekkorát Zselickisfahidon töltötte; ma is onnan jár be dolgozni Kaposvárja a hajnali járattal. Közben azonban történt egy és más ... — A szüleim mindenáron ragaszkodtak hozzá, hogy a két fiuk szakmát tanuljon — njondia. — Apáim korábbá« gépkocsivezető volt, de leszázalékolták, és most a textálgyárbam targoncás. Azt mondta: nekünk sokkal több lehetőségünk van a tanulásEltűnőben a putris telepek Az V. ötéves terv idején — kölcsönnel — nyolcszázhetven család jutott lakáshoz. Ma már csak kétszázötven család ét putrikban, telepeken. Az első, aki még a hatvanas évek elején hátat fordított a Maróti -erdős aéli putri- telepnek. Bogdán Ferenc volt. Somogysámsonbam saját erőből telket vett, épült. Egy-két .ev múlva másodikként a testvére is követte. Aztán még két család: Bogdán Istváné és Orsós Ferencé szakított a régi életformával. — Két évtizede vagyok itt tanácselnök — mondta Vtda Ferenc — a második tíz év legfőbb munkája volt a Maród- és a Sánta-árki cigányról« putri még áll : ezekben magányos öregek élnek. Ók közösen, egy házban fognak lakni. A Sánta-árki telep napjai is meg vannak számlálva: a valami köri tizenhat családból már csak három él ott. Közülük egy hamarosan beköltözik az ősszel vett házba, egynek a vásárlása folyamatban van. Rövidesen az utolsó család is elhagyja a telepet. — A putrik lerombolása »linden képpen nagy lépést jelent, de tudom, hogy a letelepedés, a fölemelkedés útján csak az első állomás. Igen sok munka vár ránk, hogy a putri szelleme is eltűnjön ... V Járunk a község takaros, maróti részén. Vida Ferenc mutatja, melyik házba költözött cigánycsalád. Jakab Imréékhez — aki egyébként tanácstag — be is kukkantunk. Csak a nagymama, Bogdán Anna van otthon, ö vezeti a háztartást, a fiatalok dolgoznak. Kényelmes, modern bú torokkal berendezett szép. tiszta otthon. A beköltözöttek kétharmadának életében szemmel látható változást hozott a putri elhagyása, az új otthon. Az elnök azonban azt is mondta, hogy a többieknél , — sajnos — rohamosan romlik a házak állaga, a veiül® kapcsolatos gondok megoldása további feladat Mikor hozzákezdtek a telepek fölszámolásához, kétszázhuszonegy cigány élt itt Ma a három községben — Somogysámsooban, Somogy- zsitfán és Csákányban — négyszózbízenhárom. Jő részük szorgalmas munkás. Ám nevelő szóra, összehangolt társadalmi segítségre ezután is szükség lesz —, hogy valamenmyi'üktrkél általános legyen. ra. mtru. neki volt; ne sza- lasszuk el. Megfogadtuk a tanácsai: a bátyán! ácsmesterséget tanult én kőműves lettem. A szakmunkásvizsga után alig néhány hónapot töltött első munkahelyén, a Tanép- nál. amikor — kihasználva a fölkínált ajánlatot — áz NDK-ba ment dolgozni. Vonzotta az ismeretlen, és szeretett volna idegen nyelvet tanulni. Itt. a Volánnál is úgy figyelitek föl rá. hogy ősszel beállított az oktatási osztályra és azt mondta: látta atz alapfokú német nyelvtanfolyamra felszólító plakátokat őt az érdekli, hogyan lehet felsőfokú képesítést szerezni, mert neki már a középfokú is megvan. Azon csodálkoztak: honnan a csudából tud ez a fiatal cigánygyerek németül? Akkor derült ki. hogy felesége révén a lengyelt is beszéli. A terveiről kérdezgetem. Távolabbi célja, hogy államvizsgázzon előbb a német, aztán a lengyel nyelvből. Tolmács szeretne lenni. — Majd . .. idővel — mondja halkan. — Egyelőre az a légion tosabb, hogy otthont terem tsek a családomnak: a feleségemnek és Angelikának, a kislányomnak, afci pontosan egy hónappal ezelőtt született. Most ugyanis nyolcam lakunk a falusi házban. Még előttem van a katonaság, aztán ha leszerelek, jöhet majd a második gyerek: egy fiú. Így terveztük. — LengyeKH, németífl. magyarul tud. A cigány nyelvet beszéli-e? — A szüleim velünk magyarul beszéltek, egymás közit azonban nem. Én csak annyit tudok belőle, ameny- nyi rám ragadt: megértein, de nem beszelem. — Mi lett a régi barátokkal. iskola.társakkal ? Vállat von. aztán tűnődve válaszol: — Tulajdonképpen jói megvagyunk, ha véletlenül összefutunk. Mégis: valahogy olyan furcsák. Nem tudom. Lehet, hogy ők változtak meg'. .. Vagy talán en ? Ignácz Győr gyek büszkék lehetnek óvónő lányukra, Marikára. Nemcsak fölnevelték, taníttatták, hanem jövőjét is igyekeztek egyengetni. A családi ház mellett ott áll Marika szépen berendezett lakása. Gondoltak a születendő kicsire is, a gyerekszoba akár máris hangos lehetne . . . Ignácz Maria Kaposváron dolgozik — kepesilése szermi — a Szántó Imre utcai ideiglenes óvodában. Csurgón tanúit az óvónőképző szakközépiskolában. Kétségek közt ment, oda, de szíves-örömest. Általános iskolai tanárai ismerték föl benne az adottságokat, hogy erre a pályára született. Ignácz György tsz-nyugdi- jas szívesen fogadott, s Marika regényes életének töredékével is megismerkedhettem a magyaeatádii otthonban. A szinte fölbecsülhetet- len változásból csupán a mai fényt láttam. Marikával elégedettek a t munkahelyén. Két éve dolgozik a Szántó Imre utcai szükségóvodaban. Az ovoda vezetője barátnője, földije. — Édesapja mondta, hogy ar. iskola ösztönzésére jelentkezett óvónőnek. Beszélne erről részletesebben? — Ahogy a fiúk masiniszták szeretnének lenni egy időben, úgy á lányok óvónénik. Én egészen véletlenül abba a helyzetbe kerültem hétéves koromban, hogy egy igazi kisbabát dajkaihattam: a tanító néniét. Az iskola-, ban figyeltek föl arra, hogy alkalmas vagyok erre a Pályára. Közgazdaságiba akartam menni, ahol a bátyám tanult. Főképp Neugebauer Belőné tanárnő ösztönzésére kezdtem el foglalkozni azzal a gondolattal, hogy jelentkezem a csurgói óvónőképzőbe, de nem volt semmi ön _ bizalmam. Édesanyám se akarta, hogy elkerüljek a faluból; édesapámmal utaztunk el Csurgóra, de a felvételi, úgy éleztem, hogy nem sikerült. Aztán hivattak az iskolába. Az igazgató bácsi különös arccal adta át a levelet. Az állt benne, hogy fölvettek... — Négy év Csurgón és csak. a vakáció a szülöfalu- ban. Hogyan fogadták Marika óvónénit ? — Hosszú volt a távol töltött idő, sokan meg sem ismernek. Kislányként mentein el .Meg aztán keveset is vagyok otthon, általában csak délután, öt után ének haza. És nem járok sehová: készülök a másnapi munkámra, vázlatot írok. — Nagyon szépen rendezte b^7 a lakását. — Sokat áldoztak rám * szüleim; elvesztett bátyám miatt is nagyobb figyelmet szentelnek rám otthon. Szívesen megküzdöttem volna en is azért, amit a szüleimtől ajándékba kaptam. Ezt otthon nehezen értik meg. — A szülei szoktak-e mesélni a régi időkről? Hogy amikor összekerültek, még kanaluk sem volt? — Szorongás fog el olyankor. Sirhatnékom van tőle. — Kétlaki: magyaraUidi otthon és kaposvári munkahely. Hogyan képzeli el a holnapot? — Nem szeretek beszélni róla. A munkámat tol akarom végezni. Es örülnék, ha otthon azt mondanak: elégedettek velem. Csak legyen foglalkozása!" Tizenkét barn« bőrű kamasz és leány vegezte el 1979-ben Kaposváron a Vörös Hadsereg úti Általános Iskolában a nyolcadik osztályt, s csupán ketten nem tanulnak tovább. Egy evvel később már a. végbizonyítványt szerző kilenc ei- gánygyeiek közül egy sem „sikkadt el”. Egy híján mi nd azaknvumkaéképzöbe telep megszüntetési Progr alapján dolgoztunk. Kerestük es segítettük azokat a családokat, akik ki akartak emelkedni. Volt. akinek én kezeltem a takarékkönyvét, hogy minél előbb összejöjjön a kedvezményes lakásvásárláshoz szükséges tíz százaléknyi összeg. Voltak családok, ahol a?, okozta a legfőbb gondot, hogy valakinek legyen állandó munkaviszonya. A kitartó munkára jeliem ző, hogy akadt olyan év is, amikor tizenöt putri lakói költöztek be a tanácshoz tartozó községek valamelyikebe. A Maróti-telepen korábbam harminckét család élt de negyvenhárom családról kellett gondoskodni, mert időközben újabb házasságokkal újabb családok alakultak, — Bta* a te+ep m*WAÍmt — monói* ma. etatok —, b»Életmódváltozás az orvos szemével i>r. hervadt Endre, a Vörös Hadsereg úti körzeti rendelő orvosa, a mintegy háromezer lakos kőéül ezer- kétszáz cigánnyal is foglalkozik. Hét éve szolgál itt, ennyi időt elődei nem töltöttek folyamatosan ebben a körzetbe«. Titka? Elfogadták — bizalmukba férkőzött. Beszél a ciganylakoesag nyelvén is. — Ügy vélik — mondta —, hogy én is cigány vagyok, csak nem vallom be... A körzethez tartozóknak körülbelül egyharmada cigány, a betegforgalom alapján azonban más az arány. Kevesebett betegek, s ebből nem szabad arra következtetni. hogy elhanyagolják a betegségeiket. A környék eiganylakossagá«»k kilencnek szaziüeka — a hnaepkorflSHSalw* értendő — rendsaeresem dolgozik, állandó munkahellyel rendelkezik.. Az üzemegészségügyi szolgálat segíti a körzeti orvos munkáját, a betegségek ezért sem fordulnak elő gyakrabban a lakosság e rétegében. Dr. Ha vádi Endre hétéves orvosi tapasztalata alapján elmondta, hogy még az idős cigány lakosok szemléleté is változott; különösen sokat fejlődött ebben a városrészben a letelepedők életformája. A viskókat fölváltották a családi házak, amelyek jói föl vannak szerelve. A középkorosztály a rendszeres munkával jutott jobb körülményekhez. s ennek a? egészségügyi, higiéniai hatása az. utóbbi években különösen szembeötlő. A fiatalt* eci' részeinek tavwadahni Ix-ríáeezkedeee tawnasa a legtöbb gondol, east-, orvoMMm- mel »I észre léhét venni, a kolompárok pedig a rendszertelen életmód miatt betegesebbek. Az átlagosnál jobb anyagi helyzetük miatt a magánprasasit veszik igénybe. Gyakori betegség náluk az asztma, az érrendszeri megbetegedés. A szüleiéssaa- bályozás. a családtervezés még nem tudatosult a ei- gánylakosság köreben. Azért, hogy tévhiteket is eloszlassunk, elmondjuk — tudjuk, sokakat foglalkoztat. —: a fertőző betegségek, hozzátehetjük a tetvesség, nem innen erednek, semmivel sem gyakoribbak náluk, mint másnál. A. cigány lakosság átlag- életkora pedig semmivel .sem rovidebb, miM az országos aitag. iratkoztak: a Uuk arialaban a szobafestó-mázoló, a kőműves vagy az esztergályos szakmát szemelték ki, a leányok jórészt a fodrászkodast, a kereskedelmet és a vendéglátóipart választották; a gimnáziumnak egy kislány rugaszkodott neki. A pedagógusok cealádtato- gatasai alkalmával kiderült: a szülők többségé nem tervétté meg csemeteje jővö- jéi, csupán egyetlen céljuk van: tanuljon valamilyen szakmai a gyermek. Tippeket jobbara a tanulok személyisegét melyebben isméié tanárok arának, ezenkívül a seep számmal bemuta tott paá.tavalaszrasi oktató. es lektemfrimek, «ataman« az üzemlátogatások sora« megismert szakemberek. A gyermekek további pályáját az attaianos iskolai pedagógusok csak ritkán kísérhetik figyelemmel, hissen a seek- memkáskepao intessetek mar evek óta nem tájékoztatják őket. A szak középiskolások - ról viszont jó hírek érkeznek. Megkönnyíti a pályái rá - nyitási tevékenységet hogy a szülők viszonylagos munkafegyelme az apróságókva is ráragad: a százkilertc normális környezetben élő cit gány tanuló mindössze öthat tanítási órát mulaszt havonta igazolatlanul. ; negyvenkét „kolompárgyerek” 'ennek a sokszorosát... Az tjtgjMeveaatt: cigánykérdésről az iskola tanarai csupán ez- utóbbi csoporttal kapcsolatban beszelnek. Az előbbi jó száz diáknál a hagyományos frazeológia használatát is tévesnek érzik, hiszen foglalkoztatásuk a pályaválasztást segítő szakkörökben, társadalmi munkákon semmiféle gondot nem okoz. A külvárosi iskola egy-ket volt diákja ma értelmiségi pályán — szakképzett könyvtárosként, tech- mkuskérrt — tevékenykedik. A jelenlegi nyolcadikosok megnyilatkozásaiból új szempontot is kapunk: a dolgozó cigány szülők között egyre gyorsabban terjed a negy- rva* tagú család eszménye, s az egy családtagra jutó megnóvekedett jövedelem több lehetőséget ad á gyerekek taníttatására. A vallomásokból az is ki tetszik. többnyire tudatosan választanak. pályát, a velelienrvek vagy az adott lehetőségeknek csekély a szerepük a döntésben. Általában fellő- ni'k, hogy valamennyien tiszta, szinte steril munka- íelyekre vágynak és hogy nincsenek előítéleteik. A beszélgetés csattanójaként egyikük ki-jelen-t i: mindegy, munkás lesz-e a férjem, vagy diplomáé, csak legyen tisz- *°sséges foglalkozása . .. SOMOGYI NÉPLAP ki "f . r r r • Manko oyonem
