Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-29 / 24. szám
Tíz év s!a*t megismerték a vá! falatot A nemzetközi vásárok és a Mezőgép Tálán nincs is Európában a beruházási javaknak olyan szakvására, ahol ne tűnt vöd,na £öl a »Kaposgép« felirat. A nemzetközi vásárok es lermékbemu latók jelentőségéről, hasznosságáról beszélgettün k a kaposvári Mezőgép vállalait központjában Hesz Mátyás kereskedelmi igazgatóhelyettessel, Szabó Ernővel, a nemzetközi kapcsolatok felelősével eo Tapazdi Jenövei, a piackutatási es propagandaosztály vezetőjével. — A nemzetközi színtérre lépés oka — mondta Hesz Mátyás — az, hogy a magyar vállalatok a belső piac szükségleteinél lényegesen több árut tudnak előállítani. A népgazdaság szabályozórendszere is a minél nagyobb arányú külpiaci részvétéire ösztönöz. így van a Mezőgép esetében is. — A Növi Sad-i nemzetközi vásáron jelentünk meg először, még a hetvenes évek elején: erdészeti gépeiket mutattunk be — folytatta Szabó Ernő —, majd a moszkvai 1973-as erdészeti világkiállításon szerepeltünk a traktorra szerelt KCR 2000-es daruval és egy rövidfas, rönksíállitó-szerel- v-ennyel. Azelőtt egy évvel kezdtük a weimari kooperáció: a T—174-es ónjáró rakodógép emelőkariának gyártásával. Ez később a burgonyakornbajnok hajtóműveinek es.. pótalkatrészeinek előállításával folytatódott. Itt már nagy tételekről volt szó. Akkor vált gyakorsam, hogy megállapodásainkat a Fortschritt kombináttal évről évre a lipcsei nemzetközi vásáron kötjük. Ugyancsak kooperációs szetr- •ödésünk van a csehszlovákiai Motokov külkereskedelmi vállalattal rotációs kuitivátorok gyártására. AZ igények egyeztetésére ebben az esetben a bnnói nemzetközi vásár ad lehetőséget. A Mezőgép az említett Három vásáron kívül rentd- ■zeresen kiállítja a termékeit Zágrábbá,n és Poznanban. Jártak egy alkalommal a képviselői Kdsinyovban és Bukarestben is. Eddig háromszor ' vettél< részt az NSZK-ban kétévente rendezett mezögazcLuagi gépkiállításon, ahol Európa minden jelentős gyártója és vevője megfordul. Az idén harmadszor utaznak gé péi a párizsi SIMA-ra. Tavaly a hidrosztatikus meghajtású, univerzális rakodógépük aratott osztatlan sikert Münchenben. — Egyre nagyobb jelentősége van a gyakorlati tar- mékúémiuíalőaak — jegyezte meg Tapazdi Jenő —, ahol munka közben, életszerű körül menyek között »vizsgáznak« a gépek. 1978- ban az NSZK-beli Schlütter traktorgyár, tavaly pedig az anigiiai Bonhill gyár bemutatóján. jártunk. J ugoszlá- viában is .több termékbemutatót tartottunk. Voltunk már xetezer Bagdadban, egyszer pedig az algíri nemzetközi vásáron állítottuk ki gépeinket. Az idei vásári programban a hagyományosnak számító helyszíneken kívül a brüsszeli szállítási és anyagmozgatási kiállítás, a párizsi SIMA, az innsbrucki I-Bau, valamint a poznani és a Schlütterhof bemutató szerepel. Szabó Ernő azt mondta: a propaganda .mellett minden bemutató nagyon fontos a vállalat jövőjének szempontjából. Fejlesztőik fölhasználják a vásári információkat, tapasztalatokat, benyomásokat szereznek távlati elképzeléseikhez. Nem könnyű dolog megszerezni egy piacot. Megtartani es bővíteni még nehezebb — de a kiállításokon való részvétel nélkül lehetetlen. Tapazdi Jenő: — Lehet, hogy' a vásáron való részvétel eredménye majd csak két év múlva jelentkezik, de a megjelenés súlyt ad a vállalatnak. Óriási a szerepe a név ismertségét fenntartó reklámnak is. A kiállított gép a gyártómű technikai fölkészül tségének megtestesítője, ezért bemutatása rendkívül szerteágazó üzleti kapcsolatok kialakulásához vezethet Lényeges, hogy a vásárokon nemcsak a vevőink vannak ott. hanem azok is, akiktől mi vásárolunk. Számunkra a hazai vásárok, az Agromasexpo, a tavaszi BNV, a kétévente renTakarékos takarmányozás Szakszerűbbé kell tenni az állattartást A takarmánynak, mindenekelőtt az abrakfélék sokkal takarékosabb felhasználásával számol a VL ötéves terv. amely az elmúlt öt évben bekövetkezett, ám korántsem a végső állomást jelentő állatélei,mezes i sikerekre épít. Mindez annál is inkább fontos, mert az előirányzat további hús- és húsexpont-növelést helyez kiilátásiba a következő években — a zavartalan hazai húsellátás biztosításával — a mezőgazdasági termőterüket azonban alapvetően nem változik és szerkezete is csak kisebb mércéikben módosul. Emiéi fogva elóterbe kerül a még takarékosabb takarmányozás, valamint a technológiák felülvizsgálata, illetve a géppark bővítésé, korszerűsítése. A terv szerint a korszerű elesés receptek. valamint a •zakmailag jobban megalapozott gazdálkodás lehetővé teszi, hogy valamennyi állatfaj takarmányfelhasználását hamm százalékkal csökkentsék — a husten ne— les mérséklődése nélkül. Különösen nagy tartalékok vannak az. abrakólás’ .jobb s* programozásában; a következő öt évben aikár 5—6 százalékkal javítható a magas energiatartalmú szemes takarmányok hatékonysága, s ez évente 100—120 ezer tonnás megtakarítást eredményezhet. Ehhez azonban nemcsak szakszerűbb, gondosabb állattartásra van szükség; csakúgy lehet számítani ugyanis ilyen na®* javulásra, ha fokozzák a komplettebb tápértékét adó tápok — ezek összetett, iparilag előállított takarmányok — gyártását. Ezeket a gazdaságok a korábbinál nagyobb arányban helyiben, saját telepükön állítják elő — tehát nem készen vásárolják —felhasználva a megtermelt abrakot és hozzáadva a kívüliről átvett kiegészítő anyagokat, például a fehérjetartalmú tápszereket. A mezőgazdasági nagyüzsemek öt év alatt — várhatóan — 20 százalékkal fokozzák a tápgyártást ee> -fölhasználást, lényegesen nagyobb arányban, mint ahogy’ az abrakfogyasztás növekedik. A tervidőszakban értékesebb takarmányokhoz jutnak az állatok. Ez lemérhető abból is, hogy 10—^százalékkal növelik a fehérje- tartalmú elesegek , etetését, A MÉM-ben hangsúlyozzák,: hogy a tervidőszakban .jelentős változást kell elérni a tömegiiakarmányokat fogyasztó állattenyésztési ágazatok ellátásában. A takarmányadagok összeállításánál — a termelési szin- vonálhoz igazodóan — az eddiginél jobban figyelembe kell venni a gyepterületek hozamát, es tudatosabban hasznosítani kell a szántóföldi növénytermesztés melléktermékeit.. Miután a tervben a szántóföldi fővetés ű tömegtákaimán y - termő területek csökkentésével számolnák, a következő időszakban jobban kell élni a növények ismételt, termesztéseinek lehetőségiével. dezett Consttruma. a Euda- transpack és a bábolnai napok is nagyon fontosuk. A vásári részvételre egy’ teljes forgatókönyvet készítünk: ebben meghatározzuk, hogy leinek mi a feladata, ki kivel tárgyal, mit figyelt A vásári helyszínen a legváratlanabb eseményekre is föl kell készülni. A vásár óriási előny’e a kapcsolatteremtés lehetősége. Ettől nagyon sok függ, hiszen a vásárokon nagyjából ugyanaz a nemzetközi társaság vesz részt, és ők számon tartják egymást. — 1980-ig exporttermékeik zömét a szocialista, piacon értékesítettek. Tavaly a termelési érték harminc százaléka. mintegy 300 millió foiúiit származott az exportból. A vásárok minden tekintetben koncén trait és gyors információt adnak. Az eddigi tapasztalatok jó alapot nyújtanak a nemzetközi értékesítés magas mércéjeként ismert tőkéspiaci eladáshoz. A vállalat rekonstrukciós beruházása is ennek jegyében zajlott le. A rekonstrukciós hitel feltételéül szabott évi 3—3,5 millió dolláros exportbevétel teljesítése is ettől az évtől esedékes. Hesz Mátyás azt mondta: a tőkés piacokon nagy a vetelkedes az eladásért, ráadásul a szocialista vállalatoknak még a protekcionizmussal is meg kell küzdeniük. Ezért a piackutatás új módszereken! előtérbe kerültek a kölcsönösségi alapon kötött üzletek, a gyártási kooperáció^ a közös tőkebefektetés, a harmadik piacon való együttműködés. Az Atlas-licenc jegyében például, az eladó készterméket vásárol tőlünk vissza. Termékeinket úgy korszerűsítettük, hogy tőkés piacon i6 eladhatóak legyenek. Nagy exportra számítunk a konténerek esetében. Exportunkat a Nitkex és a Komplex külkereskedelmi vállalat bonyolítják le. Saját termékkörünkön kivül azt is kutatjuk, hogy melyek azok a jól értékesíthető berendezésék, amelyek gyártási falkészültségünknek a legjobban megfelelnek, A gazdaságosság elsődleges szempont. A vásári jelenlét sokszor arra is választ ad, miben érdemes kockázatot vállalni. És természetesen sok függ a fölkészült kereskedelmi és műszaki szervezettől is. Cs. L. Elmarad a próba... Oltványok — exportra is Huszonöt centis az alany- vessző, öt a csap — így lesz a szabvány szerint harminc a hossza. Meggypiros — az NSZK-ból importált — paraffinba mártják. De nemé lyedjünk el a szakmai ismeretekben, elég annyi: nemcsak a kiszáradástól óvja a vesszőt, hanem az összeíor- rást is serkenti... Hütőház- ba kerül, s ha tavaszra megered, huszonöt forint az ára. Sokallják az összeget'.’ A régi öregek még úgy számoltak: egy oltvány — egy liter bor. Ha meggondoljuk, mennyibe kerül ma egy liter »a jobbikból« ... A Balatonboglári Állami Gazdaságban január 27-en kezdték a szőlővesszők oltását. Közel a csarnok bejáratihoz, leginkább köszörűgépre hasonlító masinák si- vítarnak: egyik »vége« lyukat fúr a csapba, a másik »hegyezi« az. alanyokat; ».középén« levágható a fölösleg... — Ne az enyémet nézzék, csak ma kezdtem tanulni! — húzódozik az egyiknek a kezelője. Tavaly próbálták ki először, s az eredmény: »nem egy értelmű«; így az idén munkába állított tíz olasz gép a tervezett kétmillió vessző egynegyedének oltását végzi csak el. A napi teljesítmény ezerháromszáz oltvány »egyedenként«. A néhány méterrel odébb ülő asszonyok — vagy negyvenen — borotvaeles késeikkel is el tudnak készíteni ennyit, naponta és fejenként. Mivel lehet a munkájuk minőségét mérni? Az alapanyagot innen kapják, vissza mar csak a »kész« kerül. Ebből mintegy négymilliót szállítanak a Szovjetunióba. Szóba hozták az együttműködést is, de hasznot — pénzben — nem említenek a gazdaságban. Hiszen a ce) az volt, hogy ne kelljen újabb beruházásokba fogniuk, másrészt — ha »indirekt« módon is — munkaerőhöz jussanak. S ami a borkedvelőket sújtja leginkább: oltvány hiány van Magyarországon. . . Húszéves a hajtatóház, elavult. De már épül az új; ősztől ott hűtik a gyümölcsöt, s jövőre korszerűbb körülmények között — remélik és reméljük — hasonló teljesítményt érnek el az oltó-asszonyok. fi. Z. Idézzük megint a hajdani szőlősgazdákat: az oltvány akkor jó, ha a rákötött borosüveg súlyától nem szakad ki a csap... A próba most elmarad, hiszünk az üzemvezetőnek. Mellette szól még. hogy jelentős mennyiséget visznek külföldre. Az említett - párái fin kúra« után vizes íürészporba teszik a készterméket. A még üres hűtőházban néhány óra múlva már egymásra rakják a teli ládákat, s várnak — esetleg hónapokat — a tavaszi ültetésre, szállításra. Ha exportról szóltunk, toldjuk meg a kétmillió vesszőt további öt öt és fél millióval! Ennyi érkezik ugyanis Somogy és Zala termelőszövetkezeteiből és áfészeitől a három éve élő oltványtermelési kooperáció keretében a boglárjaikhoz. Nagy feladatok előtt a konzervipar A nyilvános pártnap előadójaként érkezett a Nagyatádi Konzervgyárba dr. Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, ám felhasználta ezt az alkalmat, hogy közvetlenül is megismerje az ott dolgozók szőkébb es tágabb környezetét. Üorcsi vándor, . a , városi -pártbizottság .titkára a fejlődő varosról, a lakosság helyzetéről, élet körülményei íől tájékoztatta a miniszterhelyettest, Jäger Ferenc, a gyár igazgatója pedig az ipari üzem tevékenységéről, eredményeiről szólt, nem titkolva . a gondokat sem. Végigjárták az üzemet, és a látottak igazolták, hogy a konzervipar előtt álló feladatoknak technológiai okok miatt egyre nehezebben t"d megfelelni a gyár. A miniszterhelyettes tájékoztatójából es az ezt kővető beszélgetésből is az csendült ki: a népga-zdasagi egyensúly javításáért, a szűkebb és a tágabb környezet boldogulásáért többet, jobban és gazdaságosabban kell dolgozni, összefüggések váltak világosabbakká, feladatok lettek egyértelműbbek, pontosabbak és természetesen választ kaptak az őket foglalkoztató kérdésekre is a gyár dolgozói. Bár tömör összegezést adott gazdasági helyzetünkről dr. Kovács Imre, a nyilvános pártnapon tartott tájékoztatójának középpontjában a mezőgazdaság, ezen belül is az itt dolgozókat közvetlenül érintő és érdeklő konzervipar helyzete és feladatai állták. Mezőgazdaságunk színvonalában elérte az ötödik ötéves tervi célokat, de a tervidőszak két kedvezőtlen éve következtében az élelmiszertermelés elmaradt a tervezettől. Ettől függetlenül jó színvonalú, kiegyensúlyozott hazai ellátást tudott biztosítani; a lakosság nyugodt légkörben élhet, dolgozhat. De ennek a színvonalnak már a megőrzése és továbbfejlesztése többet kíván mindenkitől. Erre épült a hatodik öteves terv, amely a mezőgazdasági termelés 12—1$ az élelmiszer- ipari termetes 15—18 százalékos növelését tűzte ki célul. Mind a belföldi ellátás, mind az exportcélok teljesítése érdekében fokozódnak a minőségi munka követelményei. A konzervipar ele ez azt a feladatot állítja, hogy fokozza a hazai ellátásra szánt gyártmányok választékát; s olyan termékeket gyártson, melyek kedvező áron, gazdaságosan értékesíthetők a külföldi piacokon is. A nagyon megfontolt beruházások ellenére a konzervipar fejlesztése fontos népgazdasági cél. így kívánják ezt az exportérdekek, és az is, hogy sok gyárban már elhasználódták, korszerűtlenné váltak a gépek. berendezések. Ahogy dr. Kovács Imié hangsúlyozta: nem új épületeket kell építeni, hanem az eszközöket korszerűsíteni — vagyis fokozottan előtérbe kerül a rekonstrukció. Ennél a munkánál. a korábbinál nagyobb figyelmet és megbecsülést érdemelnek a gondolkodó, Újító emberek. A konzervipar munkájának -eredményessége két tényező függvényé: milyen a kapcsolat az alapanyagokat termelő mezőgazdasági üzemekkel és milyen szervezetten tudja _ megoldani feladatait. A miniszterhelyettes ezzel összefüggésben hangsúlyozta: igényes munkát csak akkor tehet végezni, ha ebben a munkafolyamatban részt verők is érdekéitek. Vonatkozik e/ a partnergazda-sagok es az üzem dolgozóinak érdekeltségére egyaránt, Bár a növekvő feladatok megoldásához az iparág várhatóan központi segítséget is kap, a munka legnagyobb része az itt dolgozókra vár. Mint dr. Kovács Imre mondta: a Nagyatádi Konzervgyár az élenjárók között van, az eddigi eredmények, a felkészültség . jórészt garancia arra, hogy a gyár közössége meg tud felelni a magasabb követelményeknek. Az elhangzott kérdések többsége a termelőmunkához kapcsolódott, azt érzékeltetve, hogya gyár dolgozóit foglalkoztatja, hogy milyen feltételekkel tudnak megfelelni növekvő feladataiknak. Ár- és bérkérdések mellett szóba került az élelmiszeripar támogatásának módja, az exportszállításokkal kapcsolatos nehézségek megszüntetése, aiz ötnapos munkahét bevezetése. amire a konzervipar sajátosságai miatt fokozott gondossá,ggal kell készülni. Egyént, közösséget e* az egész gyárat érintő témák kerülték szóba, kifejezésre juttatva, hogy a Nagyatádi Konzervgyár dolgozói egyeni boldogulásuk mellett nagy felelősséget éreznek a rajuk háruló feladatok teljesítéséért. ' < V. M. SOMOGYI NÉPLAP