Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-29 / 24. szám

Tíz év s!a*t megismerték a vá! falatot A nemzetközi vásárok és a Mezőgép Tálán nincs is Európában a beruházási javaknak olyan szakvására, ahol ne tűnt vöd,na £öl a »Kaposgép« fel­irat. A nemzetközi vásárok es lermékbemu latók jelen­tőségéről, hasznosságáról beszélgettün k a kaposvári Mezőgép vállalait központ­jában Hesz Mátyás kereske­delmi igazgatóhelyettessel, Szabó Ernővel, a nemzetkö­zi kapcsolatok felelősével eo Tapazdi Jenövei, a piacku­tatási es propagandaosztály vezetőjével. — A nemzetközi színtérre lépés oka — mondta Hesz Mátyás — az, hogy a ma­gyar vállalatok a belső piac szükségleteinél lényegesen több árut tudnak előállíta­ni. A népgazdaság szabályo­zórendszere is a minél na­gyobb arányú külpiaci rész­vétéire ösztönöz. így van a Mezőgép esetében is. — A Növi Sad-i nemzet­közi vásáron jelentünk meg először, még a hetvenes évek elején: erdészeti gépe­iket mutattunk be — foly­tatta Szabó Ernő —, majd a moszkvai 1973-as erdészeti világkiállításon szerepel­tünk a traktorra szerelt KCR 2000-es daruval és egy rövidfas, rönksíállitó-szerel- v-ennyel. Azelőtt egy évvel kezdtük a weimari kooperá­ció: a T—174-es ónjáró ra­kodógép emelőkariának gyártásával. Ez később a burgonyakornbajnok hajtó­műveinek es.. pótalkatrészei­nek előállításával folytató­dott. Itt már nagy tételekről volt szó. Akkor vált gyakor­sam, hogy megállapodása­inkat a Fortschritt kombi­náttal évről évre a lipcsei nemzetközi vásáron kötjük. Ugyancsak kooperációs szetr- •ödésünk van a csehszlová­kiai Motokov külkereske­delmi vállalattal rotációs kuitivátorok gyártására. AZ igények egyeztetésére ebben az esetben a bnnói nemzet­közi vásár ad lehetőséget. A Mezőgép az említett Három vásáron kívül rentd- ■zeresen kiállítja a termé­keit Zágrábbá,n és Poznan­ban. Jártak egy alkalommal a képviselői Kdsinyovban és Bukarestben is. Eddig há­romszor ' vettél< részt az NSZK-ban kétévente rende­zett mezögazcLuagi gépkiál­lításon, ahol Európa min­den jelentős gyártója és ve­vője megfordul. Az idén har­madszor utaznak gé péi a pá­rizsi SIMA-ra. Tavaly a hidrosztatikus meghajtású, univerzális rakodógépük aratott osztatlan sikert Münchenben. — Egyre nagyobb jelen­tősége van a gyakorlati tar- mékúémiuíalőaak — jegyez­te meg Tapazdi Jenő —, ahol munka közben, életsze­rű körül menyek között »vizsgáznak« a gépek. 1978- ban az NSZK-beli Schlütter traktorgyár, tavaly pedig az anigiiai Bonhill gyár bemu­tatóján. jártunk. J ugoszlá- viában is .több termékbe­mutatót tartottunk. Voltunk már xetezer Bagdadban, egyszer pedig az algíri nem­zetközi vásáron állítottuk ki gépeinket. Az idei vásári programban a hagyományos­nak számító helyszíneken kívül a brüsszeli szállítási és anyagmozgatási kiállítás, a párizsi SIMA, az inns­brucki I-Bau, valamint a poznani és a Schlütterhof bemutató szerepel. Szabó Ernő azt mondta: a propaganda .mellett minden bemutató nagyon fontos a vállalat jövőjének szem­pontjából. Fejlesztőik föl­használják a vásári infor­mációkat, tapasztalatokat, benyomásokat szereznek távlati elképzeléseikhez. Nem könnyű dolog megsze­rezni egy piacot. Megtartani es bővíteni még nehezebb — de a kiállításokon való részvétel nélkül lehetetlen. Tapazdi Jenő: — Lehet, hogy' a vásáron való részvé­tel eredménye majd csak két év múlva jelentkezik, de a megjelenés súlyt ad a vállalatnak. Óriási a szerepe a név ismertségét fenntar­tó reklámnak is. A kiállí­tott gép a gyártómű techni­kai fölkészül tségének meg­testesítője, ezért bemutatása rendkívül szerteágazó üzleti kapcsolatok kialakulásához vezethet Lényeges, hogy a vásárokon nemcsak a vevő­ink vannak ott. hanem azok is, akiktől mi vásárolunk. Számunkra a hazai vásá­rok, az Agromasexpo, a ta­vaszi BNV, a kétévente ren­Takarékos takarmányozás Szakszerűbbé kell tenni az állattartást A takarmánynak, minde­nekelőtt az abrakfélék sok­kal takarékosabb felhaszná­lásával számol a VL ötéves terv. amely az elmúlt öt év­ben bekövetkezett, ám ko­rántsem a végső állomást jelentő állatélei,mezes i sike­rekre épít. Mindez annál is inkább fontos, mert az elő­irányzat további hús- és húsexpont-növelést helyez kiilátásiba a következő évek­ben — a zavartalan hazai húsellátás biztosításával — a mezőgazdasági termőterü­ket azonban alapvetően nem változik és szerkezete is csak kisebb mércéikben mó­dosul. Emiéi fogva elóterbe kerül a még takarékosabb takarmányozás, valamint a technológiák felülvizsgála­ta, illetve a géppark bőví­tésé, korszerűsítése. A terv szerint a korszerű elesés receptek. valamint a •zakmailag jobban megala­pozott gazdálkodás lehetővé teszi, hogy valamennyi ál­latfaj takarmányfelhaszná­lását hamm százalékkal csökkentsék — a husten ne— les mérséklődése nélkül. Kü­lönösen nagy tartalékok vannak az. abrakólás’ .jobb s* programozásában; a követ­kező öt évben aikár 5—6 szá­zalékkal javítható a magas energiatartalmú szemes ta­karmányok hatékonysága, s ez évente 100—120 ezer ton­nás megtakarítást eredmé­nyezhet. Ehhez azonban nemcsak szakszerűbb, gondosabb ál­lattartásra van szükség; csak­úgy lehet számítani ugyanis ilyen na®* javulásra, ha fo­kozzák a komplettebb táp­értékét adó tápok — ezek összetett, iparilag előállított takarmányok — gyártását. Ezeket a gazdaságok a ko­rábbinál nagyobb arányban helyiben, saját telepükön ál­lítják elő — tehát nem ké­szen vásárolják —felhasz­nálva a megtermelt abrakot és hozzáadva a kívüliről át­vett kiegészítő anyagokat, például a fehérjetartalmú tápszereket. A mezőgazdasá­gi nagyüzsemek öt év alatt — várhatóan — 20 száza­lékkal fokozzák a tápgyár­tást ee> -fölhasználást, lé­nyegesen nagyobb arányban, mint ahogy’ az abrakfogyasz­tás növekedik. A tervidőszakban értéke­sebb takarmányokhoz jut­nak az állatok. Ez lemérhe­tő abból is, hogy 10—^szá­zalékkal növelik a fehérje- tartalmú elesegek , etetését, A MÉM-ben hangsúlyoz­zák,: hogy a tervidőszakban .jelentős változást kell elér­ni a tömegiiakarmányokat fogyasztó állattenyésztési ágazatok ellátásában. A ta­karmányadagok összeállí­tásánál — a termelési szin- vonálhoz igazodóan — az eddiginél jobban figyelembe kell venni a gyepterületek hozamát, es tudatosabban hasznosítani kell a szántó­földi növénytermesztés mel­léktermékeit.. Miután a tervben a szántóföldi főve­tés ű tömegtákaimán y - termő területek csökkentésével számolnák, a következő idő­szakban jobban kell élni a növények ismételt, termesz­téseinek lehetőségiével. dezett Consttruma. a Euda- transpack és a bábolnai na­pok is nagyon fontosuk. A vásári részvételre egy’ teljes forgatókönyvet készítünk: ebben meghatározzuk, hogy leinek mi a feladata, ki ki­vel tárgyal, mit figyelt A vásári helyszínen a legvá­ratlanabb eseményekre is föl kell készülni. A vásár óriási előny’e a kapcsolatte­remtés lehetősége. Ettől na­gyon sok függ, hiszen a vá­sárokon nagyjából ugyanaz a nemzetközi társaság vesz részt, és ők számon tartják egymást. — 1980-ig exporttermékeik zömét a szocialista, piacon értékesítettek. Tavaly a ter­melési érték harminc száza­léka. mintegy 300 millió foiúiit származott az export­ból. A vásárok minden te­kintetben koncén trait és gyors információt adnak. Az eddigi tapasztalatok jó ala­pot nyújtanak a nemzetközi értékesítés magas mércéje­ként ismert tőkéspiaci el­adáshoz. A vállalat rekonst­rukciós beruházása is ennek jegyében zajlott le. A re­konstrukciós hitel feltételé­ül szabott évi 3—3,5 millió dolláros exportbevétel telje­sítése is ettől az évtől ese­dékes. Hesz Mátyás azt mondta: a tőkés piacokon nagy a vetelkedes az el­adásért, ráadásul a szocia­lista vállalatoknak még a protekcionizmussal is meg kell küzdeniük. Ezért a pi­ackutatás új módszereken! előtérbe kerültek a kölcsö­nösségi alapon kötött üzle­tek, a gyártási kooperáció^ a közös tőkebefektetés, a har­madik piacon való együtt­működés. Az Atlas-licenc jegyében például, az eladó készterméket vásárol tőlünk vissza. Termékeinket úgy korszerűsítettük, hogy tőkés piacon i6 eladhatóak legye­nek. Nagy exportra számí­tunk a konténerek esetében. Exportunkat a Nitkex és a Komplex külkereskedelmi vállalat bonyolítják le. Sa­ját termékkörünkön kivül azt is kutatjuk, hogy me­lyek azok a jól értékesíthe­tő berendezésék, amelyek gyártási falkészültségünknek a legjobban megfelelnek, A gazdaságosság elsődle­ges szempont. A vásári je­lenlét sokszor arra is vá­laszt ad, miben érdemes kockázatot vállalni. És ter­mészetesen sok függ a föl­készült kereskedelmi és mű­szaki szervezettől is. Cs. L. Elmarad a próba... Oltványok — exportra is Huszonöt centis az alany- vessző, öt a csap — így lesz a szabvány szerint harminc a hossza. Meggypiros — az NSZK-ból importált — pa­raffinba mártják. De nemé lyedjünk el a szakmai isme­retekben, elég annyi: nem­csak a kiszáradástól óvja a vesszőt, hanem az összeíor- rást is serkenti... Hütőház- ba kerül, s ha tavaszra meg­ered, huszonöt forint az ára. Sokallják az összeget'.’ A ré­gi öregek még úgy számol­tak: egy oltvány — egy liter bor. Ha meggondoljuk, mennyibe kerül ma egy li­ter »a jobbikból« ... A Balatonboglári Állami Gazdaságban január 27-en kezdték a szőlővesszők oltá­sát. Közel a csarnok bejá­ratihoz, leginkább köszörű­gépre hasonlító masinák si- vítarnak: egyik »vége« lyukat fúr a csapba, a másik »he­gyezi« az. alanyokat; ».közé­pén« levágható a fölösleg... — Ne az enyémet nézzék, csak ma kezdtem tanulni! — húzódozik az egyiknek a ke­zelője. Tavaly próbálták ki először, s az eredmény: »nem egy értelmű«; így az idén munkába állított tíz olasz gép a tervezett két­millió vessző egynegyedének oltását végzi csak el. A napi teljesítmény ezerháromszáz oltvány »egyedenként«. A néhány méterrel odébb ülő asszonyok — vagy negyvenen — borotvaeles késeikkel is el tudnak ké­szíteni ennyit, naponta és fejenként. Mivel lehet a munkájuk minőségét mérni? Az alapanyagot innen kap­ják, vissza mar csak a »kész« kerül. Ebből mintegy négymilliót szállítanak a Szovjetunióba. Szóba hozták az együtt­működést is, de hasznot — pénzben — nem említenek a gazdaságban. Hiszen a ce) az volt, hogy ne kelljen újabb beruházásokba fog­niuk, másrészt — ha »indi­rekt« módon is — munka­erőhöz jussanak. S ami a borkedvelőket sújtja legin­kább: oltvány hiány van Ma­gyarországon. . . Húszéves a hajtatóház, el­avult. De már épül az új; ősztől ott hűtik a gyümöl­csöt, s jövőre korszerűbb körülmények között — re­mélik és reméljük — ha­sonló teljesítményt érnek el az oltó-asszonyok. fi. Z. Idézzük megint a hajdani szőlősgazdákat: az oltvány akkor jó, ha a rákötött bo­rosüveg súlyától nem sza­kad ki a csap... A próba most elmarad, hiszünk az üzemvezetőnek. Mellette szól még. hogy jelentős mennyi­séget visznek külföldre. Az említett - párái fin kúra« után vizes íürészporba te­szik a készterméket. A még üres hűtőházban néhány óra múlva már egymásra rakják a teli ládákat, s várnak — esetleg hónapokat — a ta­vaszi ültetésre, szállításra. Ha exportról szóltunk, toldjuk meg a kétmillió vesszőt további öt öt és fél millióval! Ennyi érkezik ugyanis Somogy és Zala termelőszövetkezeteiből és áfészeitől a három éve élő oltványtermelési kooperáció keretében a boglárjaikhoz. Nagy feladatok előtt a konzervipar A nyilvános pártnap elő­adójaként érkezett a Nagy­atádi Konzervgyárba dr. Ko­vács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes, ám felhasználta ezt az alkalmat, hogy közvetle­nül is megismerje az ott dol­gozók szőkébb es tágabb környezetét. Üorcsi ván­dor, . a , városi -pártbi­zottság .titkára a fejlődő varosról, a lakosság hely­zetéről, élet körülményei íől tájékoztatta a miniszterhe­lyettest, Jäger Ferenc, a gyár igazgatója pedig az ipari üzem tevékenységéről, ered­ményeiről szólt, nem titkol­va . a gondokat sem. Végig­járták az üzemet, és a lá­tottak igazolták, hogy a kon­zervipar előtt álló feladatok­nak technológiai okok miatt egyre nehezebben t"d meg­felelni a gyár. A miniszterhelyettes tájé­koztatójából es az ezt kőve­tő beszélgetésből is az csen­dült ki: a népga-zdasagi egyensúly javításáért, a szű­kebb és a tágabb környezet boldogulásáért többet, job­ban és gazdaságosabban kell dolgozni, összefüggések vál­tak világosabbakká, felada­tok lettek egyértelműbbek, pontosabbak és természete­sen választ kaptak az őket foglalkoztató kérdésekre is a gyár dolgozói. Bár tömör összegezést adott gazdasági helyzetünk­ről dr. Kovács Imre, a nyil­vános pártnapon tartott tá­jékoztatójának középpont­jában a mezőgazdaság, ezen belül is az itt dolgozókat közvetlenül érintő és érdeklő konzervipar helyzete és fel­adatai állták. Mezőgazdasá­gunk színvonalában elérte az ötödik ötéves tervi célokat, de a tervidőszak két kedvezőt­len éve következtében az élelmiszertermelés elmaradt a tervezettől. Ettől függetle­nül jó színvonalú, kiegyen­súlyozott hazai ellátást tu­dott biztosítani; a lakosság nyugodt légkörben élhet, dolgozhat. De ennek a szín­vonalnak már a megőrzése és továbbfejlesztése többet kíván mindenkitől. Erre épült a hatodik öteves terv, amely a mezőgazdasági ter­melés 12—1$ az élelmiszer- ipari termetes 15—18 száza­lékos növelését tűzte ki cé­lul. Mind a belföldi ellátás, mind az exportcélok teljesí­tése érdekében fokozódnak a minőségi munka követelmé­nyei. A konzervipar ele ez azt a feladatot állítja, hogy fokozza a hazai ellátásra szánt gyártmányok választé­kát; s olyan termékeket gyártson, melyek kedvező áron, gazdaságosan értéke­síthetők a külföldi piaco­kon is. A nagyon meg­fontolt beruházások ellené­re a konzervipar fejlesztése fontos népgazdasági cél. így kívánják ezt az exportérde­kek, és az is, hogy sok gyár­ban már elhasználódták, korszerűtlenné váltak a gé­pek. berendezések. Ahogy dr. Kovács Imié hangsúlyoz­ta: nem új épületeket kell építeni, hanem az eszközö­ket korszerűsíteni — vagyis fokozottan előtérbe kerül a rekonstrukció. Ennél a mun­kánál. a korábbinál nagyobb figyelmet és megbecsülést érdemelnek a gondolkodó, Újító emberek. A konzerv­ipar munkájának -eredmé­nyessége két tényező függ­vényé: milyen a kapcsolat az alapanyagokat termelő me­zőgazdasági üzemekkel és milyen szervezetten tudja _ megoldani feladatait. A mi­niszterhelyettes ezzel össze­függésben hangsúlyozta: igé­nyes munkát csak akkor te­het végezni, ha ebben a munkafolyamatban részt ve­rők is érdekéitek. Vonatko­zik e/ a partnergazda-sagok es az üzem dolgozóinak ér­dekeltségére egyaránt, Bár a növekvő feladatok megoldá­sához az iparág várhatóan központi segítséget is kap, a munka legnagyobb része az itt dolgozókra vár. Mint dr. Kovács Imre mondta: a Nagyatádi Konzervgyár az élenjárók között van, az ed­digi eredmények, a felké­szültség . jórészt garancia arra, hogy a gyár közössége meg tud felelni a magasabb követelményeknek. Az elhangzott kérdések többsége a termelőmunkához kapcsolódott, azt érzékeltet­ve, hogya gyár dolgozóit fog­lalkoztatja, hogy milyen fel­tételekkel tudnak megfelelni növekvő feladataiknak. Ár- és bérkérdések mellett szóba került az élelmiszeripar tá­mogatásának módja, az ex­portszállításokkal kapcsola­tos nehézségek megszünteté­se, aiz ötnapos munkahét be­vezetése. amire a konzerv­ipar sajátosságai miatt fo­kozott gondossá,ggal kell ké­szülni. Egyént, közösséget e* az egész gyárat érintő témák kerülték szóba, kifejezésre juttatva, hogy a Nagyatádi Konzervgyár dolgozói egyeni boldogulásuk mellett nagy felelősséget éreznek a rajuk háruló feladatok teljesítésé­ért. ' < V. M. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents