Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-28 / 23. szám
ÜijjiSmvetités a szemináriumon A legjobb vélemény a vitakedv A hallgató véleménye a tömegpplitikaii oktatásról a vifcakedv, ahogy ' a/, egyik propagandista találóan megfogalmazta. S nem is olyan könnyű elérni, hogy a szeminárium élénk legyen. Ha az előadó száraz, unalmas felolvasást tart, elmegy a, hallgatóság kedve a véleményny i 1 vá n ítás lói. Ezt .tapasztalják azok az ellenőrök is, alkik az SZMT kulturális, agitációs és pro- pagandaos /.tál y án ak megbízása alapján rendszeresen látogatják a szak- szervezeti oktatás különféle tanfolyamait. Az 1980’81-es oktatási évben csaknem tizennégyezer szak- szervezeti tag ismerkedik a poiitikával hatszáznegyven- három csoportban. A tizenegy ellenőr természetesen nem jut, el mindenhova; t>é- leményük, tapasztalatuk, jelzésük mégis nagyon fontos a moagialom, a propagandisták számára. Tóth József, a kaposvári S. számú posta forgalmi hivatalvezetője tizennyolc éve propagandista, most a társadalom időszerű kérdései tanfolyam II. évfolyaméinak anyagát magyarázza a postai szemináriumom. Harmadik eve ellenőr. — Az a véleményem, hogy az ellenőrzés, más propagandista módszerei nek a megismerése az en munkámat is segíti. Tapasztalatokat gyűjtök, s azokat felhasználhatom. A vasútnál reszt vettem az egyik szemináriumon, melyen a szakszervezeti és a gazdasági szervek együttműködése volt a téma. Az érdeklődés lemérhető volt azon, hogy nyolcán kapcsolódtak be a vitába. Érdemes odafigyelni az olyan véleményekre, hogy a bizalmi nem minden esetben tájékoztatja a .szak.szervezeti tagokat az értekezleten elhangzottakról. Különösen tetszett, hogy a téma előadója őszintén beszélt a szakszervezet és a gazdasági vezetők együttműködésének. helyi gondjairól is. Kőműves Erzsébet, a Volán 13. számú Vállalat darabáru-szolgálatán bevételellenőr. Nagyon tevékeny szakszervezeti aktíva, bizalmi, propagandista, ezenkívül 6 is ellenőr. Ügy ismerik a vállalatnál, hogy mindig nyitott szemmel jár, s továbbítja a véleményét oda, ahol ezt várják. * — Én a társadaftmucik időszerű kérdései tanfolyam első évfolyamát oktatom. Az eddigi látogatásokon tapasztaltakat fel tudom használni. Mindenütt jó volt a hangulat- Egyet azonban megjegyeznék: egyik-másik helyen kevés a megjelent hallgató a tényleges létszámhoz képest. A jó szemű ellenőr a Csepel kaposvári gyárában, a Mezőgép 1. számú gyárában jarvs elégedett volt a hallgatok vilakészségével. A témák kapcsán sok közérdekű vélemény hangzott el. A „csepeliek” például életből vett példákkal egészítették ki azt, amit a propagandista aradi mondott, mi a szerepe a saakszerveaetnek a dolgozók politikai és szakmai művelődésében. Különösen bosszantja a dolgozókat, amikor az iskolában teljesíthetetlen követelményeket állítanak a gyerekek és a szüleik elé, olyannak a megvásárlását kérve, ami nincs is a boltokban, S mivel a város petémén levő gyár egész éleiére kihat, szóvá tették azt is, hogy nem jó a busz menetrendje. Ez a munkába járásiól a munkahelyi művelődésig mindenre lóhát. A Mezőgép gyárában az került szóba, hogy a milliós értékű importgép egy műszakban dolgozik, pedig úgy lenne gazdaságos, ha több műszakban termelne. A szakszervezeti oktatás ellenőrei sok segítséget adnak ahhoz, hogy még színvonalasabbak, a hallgatók igényéhez igazodóak legyenek a foglalkozások. Az SZMT-re beküldött jelentések kozott olyan is akad, mely a szemléltetést is kiemeli. Mayer Judit, a Nagyatádi Konzervgyárban látta, hogy diaprogrammal színesítette a propagandista a jövedelempolitikával és a bér- szabalyozassal foglalkozó előádást. A tizenegy oktatási ellenőr nem tud mindenhova eljutni, ezert az S&MT kulturális, agitációs es propaganda osztálya azt tervezi, hogy újabb aktívákat állít munkába. S mivel <rr. ellenőrök általában propagandisták, ók is tapasztalatokat szereznek saját munkájukhoz. Meghársmszorozedott a Rövényeiajexport A mezogazdasagi üzemek az elmúlt öt évben ügy növelték az olajos növények termelését, hogy közben a növényolajipar is behozta korábbi lemaradását. így az alapanyag termelése és a feldolgozás között kialak ull az összhang. Az alajosnö- vény-termelésben a világon a hetedik helyre kerülő ágazat öt év alatt megkétszerezte az ipari feldolgozó kapacitást, és a tervezettnél jobban, mintegy háromszorosára fokozta az exportot, miközben magas Színvonalú belföldi ellátást biztosított — mondta az. MTI munkatársának Halász Gyula. a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat kereske- t delmi igazgatója. Az iparnak 800 mezőgazdasági üzemmel van a közös anyagi érdekeltség minden területére kiterjedő kapcsolata. Kiindulva abból, hogy a frissen betakarított olajosmagvak tovább elcsenek megakadályozása csak a raktározási körülmények javításával lehetséges, az ipar öt év alatt mintegy 200 millió forint támogatást adott a gazdaságoknak szárítók, tárolók építésemé és giépé- szeti korszerűsítésre. Az ötödik ötéves tervben Raktáronként öt mázsával nőtt a termésátlag, ennél fogva nagyobb az üzemek, a gazdaságok kínálata is. A feldoflgozás zavartalanságát, folyamatosságát az új martfűi növényolajgyár biztosítja, ennek teljesítménye kéneken. annyi, mint az öt régebbi feldolgozóé együttvéve. Így vált lehetővé, hogy a korábbinál jóval nagyobb arányban, az össaes napraforgóolaj -.termelésnek mintegy 70 százalékát exportálják. A növényodajipar a kővetkező evekben a termelőikkel továbbra is szórós együttműködésben bővíti úgynevezett másodlagos feldolgozó kapacitását. A program során mintegy egymilliárd forintos költséggel több regi la.jós Géza Az együttműködés ereje Fiatal műszakiak segítsége a munkahelyeken Nemrég zajlott le az MTESZ megyei küldöttértekezlete, ahol — egyebek mellett — arról is határoztak, hogy a megyei szervezet és a Somogybán működő tudományos egyesületek, területi és helyi, üaanvi csoportok fokozottabban támaszkodjanak a fiatal műszakiak es közgazdászok lendületére, kezdeményezőkészségére, ugyanakkor segítsék a fiatalok szakmai munkáját. Hogy a támogatásnak, a jó együttműködésnek máris mérhető eredményei vannak több somogyi üzemben, intézményben — erről éppen ezen a tanácskozáson hallhattunk a fiataloktól. Zsuró János, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezete ifjúsági tagozatának, a Fiatal Vezetők klubjának titkára például elmondta : nekik az a céljuk, hogy tapasztalatcserék, fórumok szervezésével minél mélyebben megismertessék a vezetés elméletét — beleértve a szocialista, illetve a polgári vezetéstudományt. .Ennek megfelelően állították össze a klub egyik sorozatát, is: a vezetésről rendeztek konzultációkat, s ezeken gyakorló gazdasági irányítók számoltak be a fiataloknak vezetési stílusukról, módszerükről. Közös klubdélutánt szerveztek az Igazgatók és Személyzeti Vezetők klubjával. amely ugyancsak az SZVT-n belül működik. A különböző posztokon dolgozok jól megférnek együtt a Fiatal Vezetők Klubjában, sőt a közös érdeklődés, a számos, jól megválasztott ten iá igencsak összetartja őket, tartalmassá teszi foglalkozásaikat. A viták „termése” a munkahelynek is hasznára válik, hiszen olyan kérdésekre keresnek választ, mint például : miért , kevés a fiatal szakember, illetve nuert nagy a fluktuációjuk; igaz-e, hogy a fiatalok anyagiasak, és mindenáron vezető pozíciót szeretnének kapni ? Rákos Józseftől, a Délviép szervezési csoportvezetőjétől hallóit tűk: jó munkamódszert alakítottak ki az együttműködésre a fiatalok es a Magyar Hidrológiai Társaság Somogy megyei szervezete között. A szervezet és a Délviép KlSZ-bi- zottsága jövő májusban, a műszaki és közgazdasági hónap során közösen megrendezi a dél-dunántúli ifjúsági műszaki napokat a vízügyi területen dolgozó fiatalok részére. Ebből az ailkalóimból a KISZ keretében működő Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa csoportjainak lehetőségük nyílik újítások, tudományos munkák ismertetésére, az Alkotó ifjúság pályázat mun. káinák bemutatására és természetesen arra, hogy a fiatalok megismerkedjenek egymással, szervezeteik közelebb kerüljenek egymáshoz. Figyelemre méltó javaslattal állt eló Rákos József az újítások jobb megismerésével kapcsolatban. — Az újítások széles körű hasznosításának és ezzel együtt a műszaki színvonal emelésének, a hatékonyabb eszközgazdálkodásnak is gátat szab jelenleg, hogy ezeket az újításokat nem ismerjük. Az új. megoldások átvételének és gyakorlati alkalmazásának meggyorsítását szolgálna, ha bizonyos időközönként ismertető füzet tájékoztatna az újításokról — rövid leírással, az alkalmazási terület feltüntetésével, eredményességének, a kidolgozók és a tulajdonosok nevének, illetve a megvásárlási lehetőség közlésével. Jó lenne, ha a megyei műszaki hónap programjában újítási börze, illetve kiállítás is szerepelne, s ezeken a gyaItorlatSian már alkalmazott újításokat, eszközöket mulatnak be. H. F. margarin- és étolajgyártó gépet, berendezést szerelnek le, és a többi között margarin hűtőházat építenek. Készülnek a heverökeretek A Kanizsa és a Zala bútorgyárnak gyárt heverő- és fotelke reteket, illetve bútorlécet a Sefag csurgói gyű -égének asztalosüzeme Évente 110 ezer darabot szállítanak 12 millió forint értékben Látszat és valóság A történél első hallásra megrendíti az embert. Később sem nyugodhat meg igazán, amikor már feltárulnak az ügy részletei. Igaz. más színű lesz az „ég", nem fekete és nem rózsaszín. Az elhibázott vagy jellemből fakadó módszereket azonban nem menti semmi. A feszültség villámai egy iskola és egy ember között cikáznak. Az intézményt úgy hívják, hogy közgazdasági szakközépiskola, az embert, hogy^ Ma- zolai Sándor, aki foglalkozására nézve műszerész, és 1975-től 1981. január 7-ig az iskola alkalmazottja volt. Végtére is egy négyoldalas, igaznak látszó „közérdekű bejelentésnyomában egy felületes, de viszont hivatalos válasz, és nem sokkal később a bejelentő munkaviszonyának megszüntetése adta a témát. Nem titkolhatom — jóllehet a múlté —, hogy évtizedig elnézően, kesztyűs kézzel bántak a korábbi iskolavezetéssel, s emiatt szinte elszabadult a pokol. (Felelősöket ne keressünk, hiábavaló!) És most. a rendteremtés izgalommal teli. de mégiscsak kiegyensúlyozottabb és előremutató időszakában — nem vitatom — felelősség napvilágra hozni a múlt bármely epizódját. Nem is teszem, csak arról beszélek, ami szoros ösz- szefüggésben van a „látszat és valóság” témakörével. Ez viszont elkerülhetetlen. A műszerész így mondta 4l az eseményt. Váratlanul behívták az igazgatói irodába, es három papirt lettek elébe, hogy válasszon: 1. felmond, 2- felmondanak neki, 3. közös megegyezéssel távozik. De ha nem tud választani, megkeresik a módját, hogy fegyelmi úton elbocsássák. Mindezt annak tulajdonította, hogy „közérdekű bejelentést” tett a felügyeleti szervhez, tehát nemkívánatos személlyé vált. Ha pontosan ez, és így lenne igaz, mélységesen felháborodnék. A vizsgálódás azonban sok minden másra fényt derített. Az hiszem, érdemes beszélni róla. A bejelentést lapozgatom. A volt — s azóta nyugdíjba vonult — igazgató ellen szól, illetve az akkori módszerek következtében kialakult helyzetet próbálja feltárni. A vagyontárgyak hanyag kezeléséről, visszaélések sorozatáról, jogtalan kifizetésekről, egyes emberek megkülönböztetéséről és kiváltságairól, indokolatlan maszekmunkákról, manipulációkról es szabálytalanságokról, a magántanítványok vizsgáztatásának módszereiről — es „ellenértékéről” —, a bizonylati fegyelem megsértéséről és sok másról szól a bejelentés. Konkrétan, nevek és feltételezett felelősök felsorakoztatásával. (Csak zárójelben jegyzem meg: az észrevételek nagy része igaz volt — ha nem is pontos minden adat —, de ezt már a feltárás nyomán készült revizori jegyzőkönyvből tudom.) A bejelentés dátuma: 1980. november 4., s ez azért fontos, mert akkor mar új vezető állt az iskola élén. ,* A beadvánnyal azonos terjedelmű választ kapott a műszerész a felügyeleti szervtől. Látszólag a vizsgálat eredményét, valójában a „megrágalmazott” és megkérdezett emberek válaszát tükrözi ez a levél, amelyben nyolcszor húztam alá azt, hogy X (mármint a feltehetően visszaélést elkövető) úgy nyilatkozott, hogy nem igaz; kétszer elmondta ugyanezt, és többször tiltakozott vagy cáfolta a megállapításokat. Azaz megkérdezték tőlük, hogy igaz-e a vád, s ők természetesen úgy nyilatkoztak, hogy nem. Ez nem vizsgálati eredmeny! Támadási felület. .. D e még ezt megelőzően a válaszból feltűnt a következő mondat: „Sajnálattal állapítom meg, hogy bejelentését a volt igazgató nyugdíjba vonulása után tette 'meg, pedig észrevételei az ő hivatali ideje alatt már fennálltak." Elgondolkodtam. Hátha akkoriban „veszélyes” volt a légkör. Hátha akkor senkinek sem lehetett „mersze”. Most miért elbocsátás a következmény? Hiszen az új vezetés „megköszönhetné”, hogy valaki segít a rendteremtésben, a hibák feltárásában. Kételyeimet azonban a látszat szülte; a valóság más. Tudtam arról, hogy Mazolai Sándor már 1978-ban is járt a hivatalos fórumokon, bejelentést tett. Akkor most miért hibáztatják, hogy megkésve tárta föl a visszásságokat? Némi vizsgálódás után kiderült: akkor a volt — illetve az akkori — igazgató mellett, annak védelmében emelt szót, és azt kifogásolta, hogy „az igazgatót gyakran és értelmetlenül zaklatják, üldözik a felügyeleti szerv revizorai”. Mi ez a pálfordulás? Valamiféle rosszízű kötődést fejez ki a múltra vonatkozóan, és később szembefordulást azzal, aki már nincs ott? Miféle érdek fűződik ehhez, és milyen jellem lapul a magatartás mögött? Nos, hát más a látszat, és más a valóság. A jogos észrevételeket csakugyan ott és akkor kellett volna megtenni, ahol és amikor a visszaélések teret kaptak. Csak nem volt „elkötelezett” vagy kivételezett a bejelentő is a többiek között? Tények igazolják, hogy a kérdés jogos, s a válasz nem lehet kétséges. Akkoriban mindent „szabad volt” a bejelentőnek, azóta viszont kiderült: nem látja el a munkáját, számos — és jogos — kifogás merül fel tevékenységével szemben. Nem mentségére, de az igazság kedvéért hadd tegyem hozzá: akkor nem volt, és ma van követelmény; akkor nem volt, es ma van ellenőrzés! Nem véletlen, hogy módosítani kellett a műszerész munkaköri jegyzékét. A bejelentőnek — sajnos — abban igaza van, hogy amit nem írtak elő a számára, azt nem követelhették meg, azaz nem kellett elvégeznie. Egy kaotikus állapot felszámolásának időszakát éljük, s most az a fontos, hogy ne látszatokból h-ynem a valóságból ítéljünk, a valóság talaján. Más „adminisztrációs” hibát is találtam az ügy feltárása kapcsán. Mindegy, hogy tapasztalatlanságból vagy az önállóság megsértéséből adódott, de tény: a felügyeleti szerv ugyancsak december 16-i (tehát a válasszal egyidős!) utasításában olvasom: ..Az intézmény vizsgálja meg az iroda- és írógépek folyamatos üzemeltetésének biztosítását külső szervek bevonásával. Ennek tisztázása után a felmondásra vonatkozó szabályok betartásával Mazolai Sándor alkalmazását szüntesse meg.” Egyenes beszéd, de nem hiszem, hogy jogos, ha figyelembe veszem az. igazgató egyszemélyi felelősségét. (Kiváltképp ha hozzáteszik, mert szóban hozzátették, hogy erre ne hivatkozzon az elbocsátáskor.) Ügyetlenség ez, vagy a hatáskörök nem ismerése — nem tudom. De az a véleményem, hogy a felügyeleti szerv csupán arra adjon utasítást, hogy ezt vagy azt a szakterületet tegye rendbe az egyszemélyi vezető, és bízza rá a megoldás módját. Az említett utasítás ugyanis nemcsak befolyásolja, hanem meg is határozza a tettet. Ma még itt tartunk... A z elbocsátáshoz nem készült három papír. Csak egy — a felmondásról — szakavatott jogász megkérdezése után. A rosszul értelmezett emberség és a tapasztalatlanság nyomán hangozhattak ei szóban a variációk, amelyek közül Mazolai Sándor a közös megegyezést választotta, és aláírta. Később megfellebbezte, de nem sok esélye lehet. Egyszerűbb lett volna a látszat helyett feltárni a valóságot: azt. hogy állami vállalat veszi át a gépek karbantartását, így munkaköre — az átszervezés miatt — megszűnt. Nem bejelentései, hanem a fokozott követelmények miatt. De nem kétséges az sem, hogy a műszerész — magatartása miatt — csakugyan a rend- teremtés egyik akadályává vált. A látszat és a valóság mindig eltér. E jegyzettel csupán az volt a célom, hogy hozzájáruljak: mielőbb rend legyen ott. ahol évtizedig — es ne mentse föl magát senki — elnéztek a rendellenséget. Jávori Bei»
