Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-27 / 22. szám

Mezsgyék Fodor András műfordító serire?! Hemcsak a görög, a portu­gál vagy a skandináv költé­szet remekeinek magyarítá­sa okoz gondot manapság — hallottam néhány napja egy megyénkben élő, ország­szerte ismert költő és mű­fordító kií-akadását —, ha­nem egy kortárs .német vagy francia poétikai antológia átültetésére. megszerkeszté­sere is csaiknem lehetetlen ti zenöt-húsz olyan költőt to­borozni. aki érzékenységé­vel, formakészségével és nyelvtudásával egyaránt megérdemelné a bizalmat. Arany, Babits. Kosztolányi es Szabó Lőrinc hazájában — talán a felkészületlenség »megideológizálásaként.« — elterjedt az a né?et, mely szerint a műfordítás csupán afféle ujjgyakorlat. mások gondolatainak a kiszolgálá­sa. Különleges csemegének számít hát az olyan gyűj­temény, mint . Fodor And­rásnak a Magvető kiadó gondozásában nemrég meg­lelem müfordításikötele, a Mezsgyék. És ritkaságnak az •a gondolkodásmód, amely a költészet, a zenei ismeret- terjesztés. a publicisztika ék az irodalomszervezés mel­lett a műfordítói tevékeny­séget is a közvélemény hu­manizálása nélkülözhetetlen tartozékának tekinti, a nem­zetközi gondolatcsere fontos katalizátorának, lelki szük­ségletnek és társadalmi-po­litikai szükségszerűségnek. Fodor András, aki pályája kezdetén a íorsriftos költői tudathasadás réme elől me­nekült idegen gondolatok­hoz és nyelvekhez, azóta tu­datosan vállalja a magyar szellem európaizálásának feladatát. Sőt — és ez leg­újabb kötetének sajátos vo­nása — Európa fogalmát kó­lán rsem a hagyományos módon értelmezi, a nagy nyelvek é.s nagy kultúrák szinonimájaként. Persze a nagy klassziku­sok sem hiányoznak a vá­logatásból. Finom a.rchaizá- lásaival, itt-ott fölbukkanó — mértéktartó — népiessé­gével és a metrumok maku­látlan tisztaságával ejt ámu­latba Byron nevezetes poé­májának, a Childe Harald zarándoklatjának részlete. És bár Fodort bűn volna a poé­tikai tudásukat öncélúan csillogtató «szép hűtlenek-« közé sorolni, hiszen célja elsősorban a gondolat pon­tos visszaadása. Ti normá­sukkal, csengésükkel, bon- gásukkal is meglepnek eb­ben a magyarításban a ná­lunk kevéssé ismert nagy orosz klasszikus, Afanaszij Fet csupa természet, csupa szerelem, csupa sejtelem versei. Figyeljük csak! A Televízióból jelentjük * /#» mstraorsam Örkény István 'Fehér ragyogást!, ködpá­rában úszó hómező. A ka­mera síneken siklik a föl­dúlt, havas táj körül, mi­közben a: hóban fekve, ülve vagy éppen tántorogva vég- praikat élő, fegyvereket ré­gen eldobáló, , reményüket vesztett, megfagyott kato­nák bukkannak fö'. hc°v még egy-zér megszólaljanak A második világháború ma­gyar katona áldozatai, akik a Don-kanyarban pusztultak el. Valló Péter színházi ren­dező a Televízió stúdiójában ÖrJcény István sajátos élet­művét készül képernyőre vinni: "In memóriám Ö. I.« Címmel. — 1 A Vígszínházban két évvel ezelőtt bemutatott és azóta is játszott darabot Ör­kény István egyperceseiből, novelláiból állítottam össze annak idején, sok éves mun­kával, — mondja a rende­ző. — Most tv-játékn-ak is földolgozzuk. — Hogyan adódott az öt­let. hogy a színházi siker után az In memóriám kép­ernyőre kerüljön? — Szántó Erika, a tv dra­maturgja kérdezett meg, hogy el tudnám-e képzelni -a színpadi változat televíziós feldolgozását. A színpadon ugyanis száz ember játszik, és a díszlet körben forog. A kétdimenziós képernyőn ez már nem oldható meg. Te­hát stúdió körülmények kö­zött kellett forgatnunk. így végül 11 színésszel és 11 fő­iskolai hallgatóval, ugyan­azokkal, akik a színpadon is játszanak, forgatunk. — Valló Peter meg nem­igen dolgozott á televízió stúdióiban. — Igen most először ren­dezek televíziós játékot. Mindez számomra is kísér­let. Nagy könnyebbség azon­ban, hogy erre a feladatra már a színházi rendezés után vállalkoztam. A színészekkel sem kellett sokat bajlód­nom: szerepüket tudják, hi­szen ezt játsszák a színház­ban is. Próbálnunk sem kellett. Az operatőr, Szalai András jó barátom, s ez megkönnyíti a stábbal való együttműködésemet. Persze technikailag -föl kellett ké­szülnünk minden jelenetre. — A televíziós előadás megrendezése után milyen tapasztalatokkal gazdagodik a színházi rendező? — Érdekes, sajátos műfajnak találom a tv-rendezést. Kö­zelebb áll hozzám, mint gondoltam. Persze a színház élő hatása itt egészen más jelleget kap: a darab, amely Örkény István életművét viszi majd el a tv-nézökhöz, szellemidézés, rítus .. . Én bízom benne, hogy ezúttal is sikere lesz ennek a sajátos, groteszk, keserű Örkény-vi- lágnak. Mindenesetre úgy vélem, szakítanunk kellene az egyszerű színházi tv-fel- vélelekkel. Minden színdarab feldolgozást igényel! Ezt tar­tom a jövő útjának. Kép­szerűvé kell tennünk a szín­házi előadásokat. Az In memóriám főszerep­lői: R.eviczky Gábor, Szilá­gyi Tibor. Halász Judit, Kern András, Papp Vera, Egri Márta. Sz. B. Elloptak kilenc értékes falfestményt / A luxori Királyok-völ- gyéböl kilenc — föl becsül- heletlen értékű — falfest­ményt loptak el egv sírkam- rából. Az egyiptomi rendőr­ség közlése szerint a freskó­kat Ur Minnek. az újbiro­dalom egyik királyi írnoká­nak a sírhelyéről távolítot­ták el. A sírkamra vasajtajót a ha: óság érin'etleriül találta. Fölötte fúrtak a rablók egy el eg nagy rést a falba —, hogy egy ember betérjen. Au egyiptomi régészek egyre többször panaszkod­nak. hogy a sírhelyek ki­fosztásának esetei megsza­porodtak az utóbbi evek­ben. Az ellopott ereklyék »feketepiaci« ára már csil­lagászati magasságokat ér el. A rablások különösen az­után kezdtek fenyegetővé válni, hogy Tut Anch Amon (Tutenkámen) fáraó káprá­zatos kincseit bemutatták az Egyesült Államokban é.s Nyuga-t-Európában; azóta igencsak megnőtt az ősi egyiptomi értékek utáni »ke­reslet«. Fenyvesi délelőtt Festmények és tárcák Csak a ízéi jár fütyörészve - a le­zárt villák között a Petőfi utcában. A balatonfeny- vesi hosszú ház­sor item a befa­gyott- tó vonalát követi: ('beljebb épült, a műúton túlra. Keskeny, vég nélkülinek tetsző utca. A 210-es épületet keressük. Vala­mikor ez volt az iskola. Egy-tan- termes »tudás háza«. A fonyódi tanács segedel­mével pedagó­guslakássá alakí­tották; azóta is Kocsisék lakják. Most már nyug­díjasán. — Milyen itt az élet? Cserépkályha Festmények között ontja a meleget. * ny-i: kocsmában volt az is­kola, mi meg a söntésben laktunk a feleségemmel, aki szintén pedagógus. Abból a kocsmából alakíttattunk iga­zi iskolát. ' Kocsis László hadifogság­ból hazakerülve végezte el az orosz szakot Pécsen, utá­na foghatott kedvelt, tárgya, a rajz elméleti és gyakorlati tudnivalóinak elsajátításá­hoz. Ide 1963-ban költöztek. Hogy milyen \ »mozgalmas ember« volt, azt nemcsak a festmények bizonyítják, ha­nem tucatnyi tárca is a ko­rabeli zalai lapból! • Falusi pedagógusként bejárt a za­lai . megyeszékhelyre, hogy karnagyként vezényelje a pedagóguskórust. Megalakí­tották a szakszervezetet, idő­szaki folyóiratot adtak ki. Kapcsolatot létesített a népi írókkal: Veres Péterrel, Stu­kával, Féja Gézával, Szabó Pállal és másokkal. Később a modellezők »parancsnoka« lett. Országos sikereket ért el. Somogyi éveit sem a tét­lenség jellemzi. Bogláron vasú tas-fúvószenekart vezé­nyelt évekig. Nyaranta mű­vésztelepek tagja volt, szá­mos pedagógus-festőkiállí- táson szerepelt eredménye­sen. Az újságcikkeket ki­vágta,-őrzi. Mostanában nem ÁLLOMÁSON s a nap minden szakában szól a rádió. Festmények alatt ülünk. A képek egy kéztől valók, házigazdánké­tól: új stílusokat éppúgy megidéznek, mint korábbi mesterekét. Szemüveges, Jávor-bajuszos férfi Kocsis László, ő válaszol: — Ide vágytunk, a Bala-, fon mellé öreg napjainkra. Itt élünk. És két életet min­den évben: nyáron a nyüzs­gőt, ilyenkor meg, a csönde­set. Ükapja is pedagógus volt, három' lánya sem -esett mesze a fájától«. Keszthe­lyen, Nagykanizsán taníta­nak, a legkisebb könyvtár zenei részlegéi vezeti; nem­régen végzett vörös diplo­mával. Hat unokából öt a fiú. A nyári nyüzsgés, része­sei a nagyszülői hajlékban. — Mindig a mozgalmas életet szerettem jobban — vallja be házigazdánk. — Zalában is ezért tanítottam annyifelé. Reszneken igazga­tóként, majd Ligetfán, de Salomváron és Pókaszepet- ken is, beosztott pedagógus­ként. Mivel mindenütt rend­be tetettem valamit, mindig lovabbvittek. Mért először olyan helyzetbe kerültem, mint kedvenc íróm, Gárdo­•■Kéi megint « madarak ■ csapa tja jégszakitó imrtok szélihez, száll a hév nap egyre magasabbra, nyíló gyöngyvirág illatra les.« A nagy irodalmakból ér­kezett rokonok sorában ott találjuk Wystan Hugh Auden-t — merengései­ben, tépelődéseiben, ter­mészetimádatában Fodor bizonyára önmagára lelt —, a ' bens-őségei. játékos, a ter­mészet lényegére leső Pasz­ternákot, Tvardovszkijt és az angol, amerikai, osztrák, orosz-szovjet líra több kivá­lóságát. A kötetben szereplő nyolcvanöt költő közül azon­ban ötvenegy — a hagyo­mányos .és ma is kísértő sznob felfogás szerint — jiem férne bele a goethei "értelemben vett világiroda­lom fogalomkörébe. Ám Fo­dor András a- népek ország­útién született értelmiségi hitével vallja: a lengyel, a jugoszláv, a bolgár, a skan­dináv poézis ismerete nélkül fehér foltok maradnának a képen, a nagy közép-európai program sohasem teljesül­hetne. Vitkoviís. Norwid. Vazov megidézésével a sors közös­ség fölismeréséhez ad nél­külözhetetlen segítséget. Ta- deusz Rózewicz- zaklatott gondolatainak, háborús rém- iá tásáinak magyarításával pedig a fiáját költészetében is föl- föl búk kanó kérdést teszi föl ismét: meddig él­hetünk az állandósult szo­rongások DamoklésZ-k-ard- jával a fejünk fölött? Derű­sebb világba vezetnek a bolgár Dzsagarov, Dalcsev, Nikolov költeményed: ten­gerpartra, napsütötte síksá­gokra, titokzatos hegyek kö­zé. s Fodor e táj versek da-1- szerü könnyedségét is épp olyan ihletettséggel. lendü­lettel tolmácsolja, mint a svéd Gunnar Björling vagy Elmer Diktonius szabad ver­seit, vagy a finn Ella Ki- vikkaho jelképektől zsúfolt meditációit. E mezsgyék mögött is olyan birodalmak húzódnak meg. amelyekbe érdemes követni a kalauzo­lás kockázatát, vállaló Fo­dor Andrást — hogy később azzal a felismeréssel fér­hessünk vissza: nem létez­het európaiság a kis népek .szellemi javainak ismerete nélkül, L. A. Az öreg ember egy rozo­ga széken ül, a kályha előtt. Fején nagy, kopott kucsma, télikabátja még a bokáját is eltakarja. Majdnem bele­bújik a cserépkályhába. Megtörni a pipáját, és pöfé­kel. ■ Vonatra vár. A félkilen­ces fonyódira. Széket fogok, s a kályhá­hoz telepszem én is. — Kutya hideg van oda­kint — mondom, csak úgy magamnak. Rámnéz. Nagyol szív a pipájából, s végigmér, — Az. — Sokára jön ez a vo­nat. .. — Akkor, amikor szokott — mondja. — Hová utazik? — Sehova. — Akkor talán vár vala­kit? — kérdezem. — Nem varok én senkit; csak melegszem. Kis házam van a falu végén, nem messze ide. Tüzelőm is akad. csak hát, tudja, olyan unalmas otthon. A rádióban meg á televízióban mindig csak ugyanaz . .. Igaz, a ma­gyar nótát meg a népi mu­zsikát nagyon szeretem. — Nyugdíjas a bácsi? — Az vagyok. Kovács a mesterségem, de már tiz esz­tendeje, hogy nem dolgo­zom. Két éve végleg elha­gyott szegény feleségem, is­ten nyugosztalja; a gyere­keim messze kerültek, rit­kán látogatnak. Mondták, hogy menjek otthonba, de m oda nem akarok. Amíg menni tudok, ellátom ma­gamat. Mosok, főzök, takarí­tok. Éldegélek csendesen. Az egykori cimborák már mind kint vannak a temetőben ... Szép élete volt — meséli. Az apja meg a nagyapja is kovácsként dolgozott egy Tolna megyei kis faluban; onnan kerültek Lengyeltó­tiba. — Fiatalabb koromban nyughatatlan ember voltam; ha kijött a tavasé, vándor- botot fogtam," és fölkereked­tem. Bejártam Németorszá­got. eljutottam Párizsba, sőt még a csatornán túlra is. Vállamon tarisznya, útköz­ben alkalmi munkákból él­tem. Voltam katona, dol­goztam gyárban, rakodtam a Marseille-i kikötőben. Lát­tam a hajófenéken a bűzben és mocsokban a kivándorló­kat . . . Aztán kitört a hábo­rú. Afrikába menekültem, mert véletlenül belekeve­redtem az ellenállási moz­galomba. Ez úgy történt, hogy egyszer elvittem egy levelet valakinek, aztán a feladóról meg a címzettről is kiderült,, hogy partizán... — Hogy ehhez az örökös vándorláshoz mit szólt a családom? Szegény felesé­gem nagyon sokat sírt, de el sohasem hagyott. Tud­ja, öregségemre sokat ví­vódom magamban a múl­tam miatt. De hát most mar mit tehetek? Én úgy kép­zelem, az embernek egy élet­re kimérték, hogy az évei­ből, a napjaiból mennyi az öröm es mennyi « banal. Ha valalú mindig csak az örö­met hajszolja, egy idő után belefárad... Tudom én, hogy most annyit várhatok el a gyerekeimtől, amennyit én adtam nekik annak idején. Ezt nem elsősorban az anyagiakra értem . .. Közelebb húzza székét a cserépkályhához, s újra meg­törni a pipáját. Közben ar­ról beszél, hogy mivel üti agyon az időt. — Nézegetem az elsárgult fényképeket. Néha még ír egyik-másik régi barátom. Kimegyek a feleségem sír­jához, mindig bocsánatot ké­rek tőle, és kerüljön, amibe kerül, veszek neki tíz szál rózsát... És mindenkinek, akit valaha ismertem, leve­let írok. Aki él még közü­lük, annak elküldöm, aki nem, annak a levelét borí­tékba teszem. Leírom a régi emlékeket, és ábrándozom messzi tájakról, városokról, országokról... Éjszakánként arról álmo­dik, hogy készülni kell, mert a hajnali vonattal Fonyód ra indul, aztán robog vele a „rijekai”. Búcsút int a Balatonnak, búcsút a világ­nak ... —- Csak tudja, az a baj, hogy mostanában már na­gyon fázom. Nem bírnám az éjszakát kint, az állomások padján. Fölkapja a fejét — a zaj vonat közeledtét jelzi. Rám­szól, szinte kiabálva: — De maga menjen, sies­sen, mert jön a vonat! Men­jen, menjen gyorsan! Maga még menet, maga meg fia­tal ... Konica! hívják — mióta nyugiíffba# van, eltéledkeztek róla .., Idézzük a régi éveket, Mária néni, a felesége örö- mös sóhajtással mondja: — Jó a mai kezdőknek! Állás várja őket. nem úgy, mint hajdanán. Én hét évig voltam- olyan helyzetben, hogy nem tudtam, mi lesz holnap. Csak 1941-ben vég­legesített az állam mint ta­nítónőt. Finom kávét iszunk. Vi­valdi lágy harmóniákkal nyugtató muzsikája szól a rádióból. Az asztalon újsá­gok: havi kétszáz forintért rendelnek lapokat. A téli időtlenségben ezek hozzák bt ide a nagyvilágot nyom­tatásban. Mozgó képekben meg a régi-régi tévékészü­lék. a Kékes, amely »jobb, mint az újak«. Telik a nap... A délelőtt munkával. Má­ria néni a főznivalóval tö­rődik. Laci bácsi festeget. ha ihletet érez hozzá. Az ebéd után a mosogatás közös munka. Majd a pihenés órái következnek. Olvasassa! töl­tik az időt — a fonyódi könyvtár tagjai. Szántó Györgly-regényt olvas egyi­kük, Mesterházi Lajos Pár lépés a határ című könyvét a másik. Azt hiszem, azért már szeretnék, ha megtörne a tel hatalma. u u. — Jő a mai kezdőknek! Jubilál a Szépművészeti Múzeum Jubileumi ki állít,&>sa] ké­szül a Szépművészeti Mú­zeum megalapításának idei 15. évfordulójára. A múzeu­mi hónaphoz is kapcsolódó tárlaton a tervek szerint 75 mester 75 műalkotását állít­ják ki. Az ő&zd reprezenta­tív kiállítás várhatóan át­tekintést ad majd a külföl­di. az antik művészet leg­nagyobb hazai gyűjtemé­nyének gyarapodásáról. s az intézményben végzett tu­dományos munkáról is. A Szépművészeti Múzeum gazdag gyűjteménye iránt nemcsak itthon, hanem ha­tárainkon túl is nagy az ér­deklődés, a régi képtár anyagának legkiválóbb da­rabjaiból 1979-be-n például Japánban rendeztek tárla­tot. Ez év szeptemberében ugyancsak a szigetországban nyílik a múzeumban őrzött alkotásokból tárlat: a XIX. s ázadi művekből válogatott emek ekkel i smer kedh e t ­nek meg a távoli ország négy városának múzeumlá­togatói.

Next

/
Thumbnails
Contents