Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-27 / 22. szám

Takarékosság ésszerűen Ta.karélcos-kodni szoktak úgy is, hogy nagyvonalúan mégha1 árazzák a tervekben például az évi alkdítrész- köiúsáiSSket, aztán pedig csak annyit használnak föl, amennyi valóban kell, A különbség a »megta’cári!ás«. A múlt évihez képest elért megtakarításként szokás el­könyvelni azt. is, ha — mondjuk — kevesebb mű­trágya vagy abrak megy vés zen d őbe. M egtakarí fást úgy is lehet elérni, hogy — csak- részben képletes — boronálást végzünk, és mély­szántást számolunk . . Az egyik tsz-ben "takaré­kosságból" leoltották éjsza­kára a villanyt. Már az első este megfulladt két borjú, mert az éjjeliőr semmit,sem látott, lágy m,ágikban »tüze- ] őmeg takarítás« címén íű- tetlenül hagyták a malacne- velőt. A következmény sejt­hető, (Sajnos, egyik sem ki­talált példa.) Ugye sántít a Makarékos- ság« kifejezés? A fentiek kapcsán találóbb volna ál­fa karékossá.gról "beszélni vagy ésszerűtlen takarékos­ságról. Miért mondják — és írják — mindezt mégis sok helyen »takar ék-osság«-n,ak? Mert ha törik, ha szakad — legalább papíron .— meg akarnak felelni a takarékos gazdálkodás sokat hangozta­tott kívánalmának. Le akar­ják tudni a takarékosságot... Hogy a takarékosságnak ára van, kizárólag a valódi megtakarításokra értendő. A látszat takarékosság sem mi - be sem kerül. Csak sokat ki­bíró papírlap kell hozzá. A valóban milliós megtakarí­tásokat hozó megoldásokhoz az esetek többségében — ne csápjuk be önmagunkat — kevés a szándék. Pénz is kell! Egyetlen év alatt 2—3 millió forint megtakarítás érhető el például a szárítók átállításával, az olajnál jó­val olcsóbb gázfűtésre. Az átállítás és az ilyenkor el­kerülhetetlen "felújítás« ára — takarékosan számolva is — kétmillió forint. A növénytermesztés mel­léktermékeiből — egy, a múlt ősszel Bábolnán látott megoldás szerint — olcsó energia nyerhető, s ez már 2—3 év múl tán jelentős tisz­ta megtakarítást, hoz. Csak az gondolhat azonban erre a megoldásra, akinek leg­alább tízmilliója . van a be­ruházáshoz. Akár kétszeresére is nö­velheti a gépek élettarta­mát, s így valóban nagy megtakarítást jelent a rend­szeres hibemegelöző kar­bantartás vagy a korrózió- védelem. Ez a megtakarítás azonham csak. ott. jelentke­zik- ahol megfelelő' gépmű­hely áll rendelkezésire vagy ahol már megvették —vagy épp szolgáltatásként igénybe vették — a diagnosztikai és egyéb berendezéseket. Lehet takarékoskodni úgy is — bármilyen furcsán hangzik —, hogy a legdrá­gább vetőmagokat vetik a legdrágább növényvédő sze­reket alkalmazzák, a beta­karításhoz pedig á szüksé­gesnél két géppel többet vesznek. A termés,biztonság, no meg a hozam növekedé­se egyetlen évben busásan visszafizeti a befektetést. A "tartalék gépek« pedig biz­tossá teszik, hogy műszaki hiba vagy a kedvezőtlen időjárás ne okozhasson te­temes termésveszteséggel járó »csúszást«. Ehhez is milliók kellenek. A gazdaságok ma már az állattenyésztésben is több energia- és takarmánytaka- rékos technológia közt válo­gathatnák. Ehhez azonban legalábbis rekonstrukciót kell végrehajtani. Hadd ne soroljam mennyit takarít­hat meg az a gazdaság, amelyik gabonáját korszerű tárolóban tartja. amelyik szint épít a. műtrágyahalmok főié. A korszerű technika vív­mányainak sora saolaalja a takarékosságot.. Egy, a kom­ban jbá beépített automatika például a gabona sűrűségé­hez igazítja a gép sebessé­gét, így töredékére csökken a szemszórás. Csak hát en­nek is ára van. Mondhatná bárki: pénz nélkül is elérhető megtaka­rítás egy munkaszervezési ötlettel vagy ésszerű újí­tással. Valóban így . van, csakhogy ezek az egyszeri megoldások önmagukban nem teszik lehetővé, hogy egy gazdaság magi elel jen a takarékos gazdálkodás — egyre parancisolóbb — fo­lyamatos kívánalmának. A pusztán egy jó ötlettel vagy valamely ésszerűbb munka­módszerrel elérhető megta­karítások is csak akkor ka­matoznak igazán, ha leg­alább részben megvan a ta­karékoskodás fentebbi felté­telrendszere. A szó hagyományon értel­mében takarékoskodni csak azzal tudunk, ámít nem kői tűnik el. Takarékos az a család, amelyik rendszere­sen félreteszi jövedelme egy részét. Korántsem biztos azonban, hogy a hasonló­képpen eljáró nagyüzem is takarékosnak tekinthető. A gazdálkodás célja ugyanis nem a pénz »gyűjtése« vagy egyszerű »megspórolása«, sokkal inkább a termelés színvonalának növelése. és arra ezzel eeyütt jár: a: munkakörülmények folya­matos javítása, a jövedel­mek növelése. Vannak per­sze gazdaságok — sajnos, közülük néhány kénytelen­kelletlen —. amelyek úgy takarékoskodnak, hogy nem költenek. Nem fejlesztenek, nem bővítenék, nem hajta­nak végre rekonstrukciót, csupán szinten tartják a termelést — és élnek, egyik évről a másikra. Pár évig nincsenek is pénzügyi gond­jaik, nem zaklatja őket a bank revizora. Előbb-utóbb azonban azt tapasztalják, hogy lemaradtak, s hogy ami tegnap ésszerű óvatos­ság volt, az ma nagy ön­költség és alacsony terme­lési szint. A »fogy, ami fogy kor­szakban« még fölmutathat­tak néhány példát a taka­rékosságra! Most azonban azon kapják magukat, hogy nincs mivel takarékoskodni­uk. így aztán leoltják éjjel a villanyt, és kikapcsolják a fűtést. Az egyik gazdaság feladattervében egyebek közt 60 ezer tégla megtaka­rítását jelentette. Minit ki­derült, az egyik esedékes, épületet nem építette meg... Érdemes elgondolkodni, hogy mit is várunk, amikor takarékos gazdálkodásról beszélünk. Érdemes szembe­nézni néhány, a takarékos- sáiggal kapcsolatos, olykor irányító testületekben, is föl­lelhető tévhittel, illúzióval. Akkor talán kevesebb lesz az efféle »téglamegitakairí- tás«. és több a valódi taka­rékosság. Bíró Ferenc Politikai felelősséggel A párt politikájának megvalósításában — figye­lembe véve az egyre növekvő helyi önállóságokat is — egy­re nagyobb a párta lapszerve­zetek szerepe. A XII. kong­resszus határozata kimondta, hogy a párt vezető szerepe erősítésének most elsősorban a határozatok célirányosabb, .övetkezetesebb megvalósítá­sában kell kifejlődnie. A pártszervezetek a kongresz- szus óta először tették mér­legre, mit végeztek a határo­zatokban foglaltak megvaló­sításáért és hogyan tervezik a párt politikájának eredmé­nyesebb helyi képviseletét. A megyénkben tartott beszámo­ló taggyűlések pontosan kife­jezték: az alapszervezetek vállalják a politikai felelős­séget, pontos tervük, elkép­zelésük van arra, hogy lehet és kell tovább javítani a szer­vezeti életet, előrelendíteni a gazdasági,. a köaségfejlesziési tevékenységet. A tapasztalatok azt mutat­ják: az egy évvel ezelőtt meg­választott pártvezetőségek megálltak a helyüket, az új párttitkárok, vezetőségi tagok a továbbképzések révén, a Té­gi tisztségviselők tapasztala­tának átvételével, önképzéssel megszerezték a pártmunká­hoz szükséges ismereteket. Ennek köszönhető például, hogy megyénkben jól előké­szítették a beszámoló taggyű­léseket. Az egyéni beszélgeté­seken, a pártcsoportüléseken elhangzott vé lemén .vek ne, ja­vaslatokra odafigyeltek, s ezt fölhasználták a beszámoló készítésekor. Ez jó hangulatot teremtett a tagság körében; ennek a hozzászólók egy ré- rze *s hangol adott. A Dél-so­mogyi Állami Gazdaságban például úgy fogalmazták meg, hogy a párttagokkal való be­szélgetések hozzájárultak a beszámoló tartalmasságához is. Az új vezetőségek helytál­lásának legfontosabb mércé­je, hogy a beszámoló taggyű­lések politikái légköre jó volt, több mint négyezer kommunista mondta el a vé­leményét Somogybán. A fel» sőbb pártszervek képviselőik, a taggyűlésen ismertetett mi­nősítés révén hasznos út mu­tatást adtak az alapszerveze­teknek. A XII. kongresszus határozatainak megvalósulá­sát mutatja, hogy tervsze­rűbb a testületi munka, fejlő­dött az irányító, ellenőrző te­vékenység az alapszerveze­tekben, a pártcsoportok mű­ködése p>edig folyamatosabb. A pártdemokrácia erősödé­se szintén érezhető volt, hi­szen a szót kérő kommunis­ták nem általánosságokat mondtak, hanem a végzett munkát értékelték, rámutat­tak a hiányosságokra, s leg­többször azonnal rámutattak arra is, hogy mit kell tenniük. Különösen értékes, hogy nem „fölfelé mutogattak”, hanem elsősorban arra hívták föl a figyelmet, amit saját maguk mulasztottak el. Sok szó esett — jelentősé­gének megfelelően — a párt- élet egyes területeiről, pél- dáúl a párttaggá nevelésről. Ez a munka általában ered­Know-how — exportra Műszaki bestsellernek szá­mít világszerte Tadéusz Rut forgattyús tengely-kovácso­lás! technológiája. E. Marti­niak professzor eljárása sú­lyos prések készítésére in­gás. présszerszámókkal, vagy J. Grzymak találmánya, a nem bau xittartalmú nyers­anyagokból kinyerhető alu- miniumoxid. A fémkohá­szat. ontésziet, vegyipar, élel­miszer- és textilipar, a:z épí­tészet új lengyel módszerei közül nem egyre igényt tar­tanak a fejlett ipari orszá­gok, az Egyesült Államok Japán, az NSZK. a »kandi náv országok. Nagy-Britan- nia. Franciaország is. Amü- 1 szaki know-how-k termé­szetesen keresettek a szocia­lista országokban is. Üjabbam nemcsak a - ta­lálmányokat veszik meg a különböző országok, hanem velük együtt a komplett lengyel gyárberen-dezéseket és technológiát is. A lengyel szellemi export magában foglalja a szolgál­atások különböző fajtáit, a szaktanácsadást, valamint a ángyéi szakemberek által megvalósított külföldi beru­házások felügyeletét, a munka megszervezését, sőt. a zakmunlcások kiképzését is. Íven szolgálatokat vállalnak jelenleg, a lengyel műszaki szakemberek a világ 60 or­szágában. rnényes volt a megyében, tőbe helyen — így Tab, Nágocs társközségeiben, a nagyatádi járás több településén — vi­szont gondot okoz a pártépí­tés a sok eljáró dolgozó miatt. A vezetőségek a párt­tagok véleménye alapján most sokkal mélyebben elem­zik a helyzetet, s az ingázást figyelembe vevő távlati el­képzelést-alakítanak ki. Az alapszervezetek egész tevékenységét javíthatja, ha a pártmegbizatások tartalma­sabbak lesznek, jobban el­osztják a feladatokat a kom­munisták között. Most ugyan­is még előfordul, hogy alta­lános, formális némely meg­bízatás. aztán elfelejtik kö­vetkezetesen számonkénti, hogy ki mit végzett el. Nagy tartalékokat rejt magában a hosszabb és rövidebb idő­szakra szóló tennivalók jobb meghatározása és ellenőrzése. Olyan időszakban tartották a beszámoló taggyűléseket, amikor az egész ország köz- vélemónyének középpontjá­ban állt a készülő VI. ötéves terv, az idei gazdasági felada­tok sora. A párt általános po­litikájának megfelelően át- érezték ennek fontosságát a kommunisták, s a felszólalók az ország helyzetével, üze­mük, szövetkezetük, gazdasá­guk lehetőségeivel is többet, mélyebben foglalkoztak. Kü­lönösen előremutató, hogy használható javaslatok gyűl­tek össze a takarékosság nö­velésére, az újítások gyorsabb felhasználására, a munkafe­gyelem erősítésére. A BVG tabi gyáregységében, a Lenfo­nó- és Szövőipari Vállalat Ta­bi Campingcikkgyárában és máshol sokkal mélyebben vizsgálták az üzem - és mun­kaszervezés hatékonyságát. A Videoton tabi gyáregysége­ben, Nágocson a jobij munka megalapozásához több tájé­koztatást kértek a vezetőktől. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy elvétve és csak a gyengébb gazdasági ered­ményeket elérő üzemi, terme­lőszövetkezeti alapszerveze­tekben fordult elő az egymás­ra és a vezetőkre való muto­gatás. A beszámoló taggyűlé­sek kikovácsolták a helyi esz­mei, politikai, szervezeti és cselekvési egységet. A veze­tőségék feladata, hogy hatá­rozottan, pontosan szervezzék a kommunisták együttes föl­lépését a közösen meghatáro­zott feladatok megoldására. Lajos Gésa Galvanizálótanulók Hazánkban csak a budapesti Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárában képeznek galvanizálókat. Kaposváron most sajátítják el a szakma csinját-binját. A szakmai gya­korlatokat a gyár korszerű galvanizálóüzemeben végzik. Gál István szakoktató irányításával: a laboratóriumban a je­nekre kerülő anyag mikronvastagságat ellenőrzik (Gyertyás László felvételei) A négyszög egyik csúcsa A közösbe adták * Az üzemi demokrácia egyik sarkalatos pontjai va­jon a fiatalok miként tud»- nak részt venni egy-egy munkahely vezetésében, s egyáltalán érdeklik-e őket vállalatuk ügyes-bajos dol­gai, távolabbi tervei. A le­hetőség mindenütt megvan: az üzemi négyszög egyik csúcsán a KISZ-szervezet képviselője áll. A kérdés most már csak az, hogy él­nek-e a lehetőséggel. Ernői beszélgettünk a csurgói sajt- üzemben Horváth Miklós üzemvezetővel és Jointer Fe­renc KISZ-ti tikárnál. — A folyamatos három műszak miatt nálunk vi­szonylag nagy az él-távozók és az újonnan belépők szá­ma — mondta az üzem­vezető. —- Mégis kialakul,t egy kis mag olyan fiatalok­ból, akik régóta az üzem dolgozói. Leginkább rájuk támaszkodunk. Ha szüksé­ges. a segítségüket kérjük és természetesen támogatjuk is őket, a gazdasági, a párt­ós. a szakszervezeti vezető­séggel közösen. Pintér Ferenc négy evet dolgozott az NDK-ban, s amikor hazatért, társai ha­marosan KlSZ-titkárrá vá­lasztották. Példamutató munkáján kívül jól ismérik szókimondásáról is. — Van-e különbség az ot­tani FDJ és a magyar ifjú­sági szervezet munkája kö­zött? — Kevés összehasonlítási alapom van. mert hivatalos kapcsolatban nem voltunk az FDJ-vei, Erfurtban ugyanis csak ketten voltunk magyarok. Annyi bizonyos, a kiemelkedő munkát végző fiatalokat jobban megbe­csülték. Nemcsak a hivata­los elismerésekre gondolok. Hadd mondjak egy E>éldá,t! Amikor sikerült egy külö­nösen nehéz munkadarabot hibátlanul elkészítenem, a mesterem megkínált egy hatalmas szivarral. Ritkán fordult elő ilyesmi, de aki tz üzemben szivart pöfékel­ve sétált, arra a. társai igen vagy tisztelettel néztek. Itt­hon ilyesmit nem tapasztal­taim. mint ahogy az is rit­kaság, hogy nálunk egy is­, kólának saját úszómedencé­ié legyen. Az NDK-ban ez majdnem természetes . .. A 13 tagú aiapszervézet lz utóbbi években kiemel­kedő munkát végzett. A ta­valyi politikai oktatásokon szinte mind részt vettek a KlSZ-ta&ok, és sokan eljöt­tek olyanok is, akik nem tagjai az ifjúsági szervezet­nek. Sokat fáradoznak, hogy vonzóbbá tegyék a KISZ- életet. és ehhez segítséget is kaptak. A szakszervezet leg­utóbb például 2500 forintot bocsátott rendelkezésükre,1 s azon pingpong!ölszerelést e* hanglemezeket vásárollak. A KISZ-tikár elegedetten mesélt el egy esetet. Ez szintén . a tagok segitökész- ségét példázza.. Három fia­talt kért tőlük a kaposvári üzem az egyik hétvégére, mert sürgős volt a szállítás. Amikor végeztek, meglepőd­ve tapasztalták, hogy hív­ták őket a pénztárba. És ők a váratlanul jött összeget a közösbe adták. Az üzemvezető így sum­mázza véleményét: — Elsősorban a gazdasá­gi munkában várjuk a fia­talok segítségét. MíndenkéE>- pen jó. hogy érezzük a je­lenlétüket: kérdezne!:, s vé­leményt nyilvánítanak, és az a' legfontosabb. L. J. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents