Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-17 / 14. szám
V Kísérletek az iskolában Lássák a lényegeta szépet! TfSfegszerte mt-mtarviítt keax újat, a képzés és a neveies legcélravezetőbb útjait, A pedagógiában is — mivei a- világ a tudományos- tectaii-kai forradalom következtében gyorsan változik, és ax új, a megnövekedett társadalmi igényekkel az iskolának lépést kell tartania, Napjainkban a szocialista pedagógia is tantervi, módszerbeli, iskolaszerkezed reformokért sürget Társadalmi igény, hogy a nevelési gyakorlatot sürgősen meg kelü szabadítaná a visszahúzó, kölöncként ható örökségtől, mert az iskola csak úgy lehet alkalmas terepe a szocialista nevelésnek. Igen ám, de'a reformok végrehajtásához nem elegendő az elméleti megalapozás es a pedagógusok egyetértése; a korszerű tananyagot, az új módszereket, szervezeti formákat az általánossá létei' előtt a gyakorlatban is ki kefi próbálni, életképesek-e. Közvéleményünk évek óta néma gyanakvással, sőt fenntartással szemlék az iskolákba*! folyó pedagógiai kísérleteket. Az ellenérzés mögött egyrészt óvatos konzervativizmus, netán a palavesz- szős hagyományok megőrzésének szándéka rejlik, másrészt egyfajta tájékozatlanság. Nem kevesen élnek Ustyas»« abban a tévhitben, hogy a pedagógiai kísérletek laboratóriumi köritímfenyek kozott, folynak. Holott minden egyes ilyen kísérlet maga a« eleven étet, a tel jes értékű nevelési , gyakorlat, amelyben a pedagógusnagy- I ohn felelősségtudattal vesz részt. — tehát nem egyszerű nvegfigyein, mint egy iabo- ram. AtfcSI sem teeíf tartam«, hogy .a lcísé*jeti osztályokba járt dívtok ssaaöiemá • fejlődése megtorpan, és tudásuk kisebb lesz, mint régi módon tartató társaiké. Kőnek épp ae eftenkezője az igaz: a ktoéritoben ifeste vevő gye- irtsak tarsolya maidig tt>- möttefcb a többiekénél. Hrwíy miért»? A kísértet«1. kefe marxién tekakmaante kó- rittoekxnaö mmrverts előzi meg. Ak irányító szakemberek non» teíerWwwyek meg a jmmtrnh erdekecrói: a*wpo- san mertecobk, hogy a owrtvevőknek nem jeiesrt^ megrázkódtatást az új helyzet, például a továbbtanulás, a munkába állás, avagy a környezetükkel tartott kapcsolat szempontjából. A kísérletek nem zilálhatják szét az iskolák mindennapi életét, a gyerekek és a nevelők megszokott munkáin tanúsat. Ugyanakkor nem vezethetnek az általános pedagógiai normáik fölrúgásához, semmibe vevéséhez, a lógáshoz sem. Sok-sok példa igazolja, hogy a kísérleti osztályokban magasabbak a követelmények, mint másutt, és ennek következtében a taulók tevékenysége is sokkal gazdagabb. A , kísérletben részt vevő pedagógusnak azonban tehertétel. Ugyanis jóval többet dolgoznak, mint a többiek. A fölkészülés rengeteg időt vesz igénybe, a tanórai munka intenzitása is megnő, munkaigényesebb a tanulók teljesítményének ellen őrzése, ne*» is szólva a tapasztalatok j-end szeres elemzéséről, földolgozásáról. Itt is érvényes a régi pedagógiai igazság: a siker első számú tényezője mindig a pedagógus. Ma még — pedagógusok és kívülállók körében egyaránt — él a hiedelem, mely szerint a kísérleteknek okvetlenül, minden körülmények között sikerülniük kell, akár a valóság eltorzítása árán is. Szerencsére nem így van. Mível minden reform eleve két esélyes — vagy beváltja a hozzá fűzött reményeket, vagy nem. S emiatt nem szabad csüggedni, lemondani a kezdeményezésekről, mert voltaképpen a kudarc is eredmény, bármennyire meghökkentőnek látszik is ez a megállapítás első pillantásra: hiszen egy utat sorompóval zár le: nem haladhatunk tovább rajta, másfelé kell elindulnunk. Kísérletekre a jövőben is szüksége lesz a magyar oktatásügynek. A nagy horderejű, több százezer tanuló szellemi fejlődését érintő reformokba kipróbálás nélkül felelőtlenség volna belekapni, Az alaposan megszervezett kísérletek haszna kézén- íekvő. Fényesén igazolja ezt a* új matematikatarritas eredmenyessége. . P. Kovács l*«ire TV-JEGYZET Jegor Bulicsov és a többiek Vem Jegor Buüicsovmak egy szröbemarko ló szava Maxim Gorier? drámájában. Azt mondja, keserűen summázva, hiábavaló éleiéről: élre éltem". E sző bogáncsként ragad meg az emlékezetben, mert találóan foglalja össze a mű témáját A „féteeelökrői” szól a gockiji darab. Azokról, akik a hasanosságöt kizárólag anyagi értelemben ismerőt. Az éppen sorsfordulóhoz érkezett — s itt a kifejezést történelmi, osztály - tartalmú értelmében használjak: — vagyonos polgári réteg «terötlenedeserói van saó. Buhesov e „kaszt" tehetséges, sikeres tagja. Azt Könyvtármentés a .„u jj.ú. célirányos eletet éli, amelynek irigyei is vannak, de amely mégis sivár, mégis egysíkú elet... Maxim Gorkij 19X2-es drámájának legnagyobb erénye: képes embernek ábrázolni Bulicsovot egy olyan korszakban, amelyben a hajdani nagypolgárt, a burzs-ujt egyetlen színnel volt szokás festeni. Hőse, ez a pater fa- miliasi szellemben élő „uralkodó” vagyonos polgár — közéleti potentát is természetesen — egy hanyatló osztály pusztulásának jogosságát ismeri föl önpusztító iróniával. Rákbetegsége szimbóluma osztálya betegségének, rothadásának. Az. a nagyszerű ebben a dar abban, hogy Gorkij a tudatosság szintjén ismerteti föl a nézővel a burzsoá rend pusz- tuiasra-érettségét, ugyanakkor azonba n rokon szén vet is o Táncsicsban *wn k«R már sokáig 3 pamcetasetenenyóen önzői Kanról Gáspár bébfeatfordítá- sánafc csaknem négyszáz éves példányát. A szigeti veszedelem és a Vitéz hadnagy első kiadáséit, sem Pázmány Péter hitvitázó írásainak Htfi -ben közrebocsátott kötetét. Nem válik az enyészet áldozataivá az a sok-sok, hazánkban, és a külhonban kiadott konyvritka- ság sem, amelyet a hivatalos szervek, a csemetéjük okításáért hálás nemesek, polgárok adományoztak másfél évszázad alatt az egykori kaposvári gimnáziumnak, a mai Táncsicsnak. Az iskolai bibliotéka régi — lapunkban is részletesen ismertetett' — gondjai, úgy tetszik, hamarosan megoldódnak: az állomány végi-e a diákok állandó szellemi tápláléka lesz, tudományos kutatások forrásává válhat. As évtizedekig szűkölködő könyvtár ügye több szerv munkájának eredményeként kimozdult a holtpontról az utóbbi hónapokban. A belső átrendezés következtében az alapteriilet jó félszáz négyzetméterrel gyarapodott — így külön szakember foglalkozat a több mint tízezer kötetes kölcsönkönyvtárral, a selejtezéssel, az oktatási követelmények es a könyvtan tevékenység összehango- laea««ai. A megyei tanacs művelődésügyi «rtsäwa afféle gyorssegélyként ötsssáz- ezer forintot juttatott — az álláshely megteremtésén kívül — a régi állomány gondozására, feldolgozására és restaurálására, valamint bútorok vásárlására. A Fa-kntro Togliatti Megyei Könyvtár a köttetésihez és a módszertani tevékenységhez adott és ad segítséget, és az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársai is közreműködnek a föl becsülhetetlen értékek megmentésében. Jelentős anyagi és erkölcsi támogatással járult hozzá a »-feltáráshoz« a Somogy megyei Pedagógiai Intézet, amely a gyűjteményt idővel — nagyszerű és feltétlenül segítendő kezdeményezésként — mintakönyy tárrá v szeretné fejleszteni. A Művelődési Minisztérium — mint a hazánknak még huszonöt- harminc, nagy éri ékeket rejtegető középiskolai könyvtárával kapcsolatban — itt sem tagadta meg a segítséget. A csurgói Csokonai gimnázium és szakközépiskola könyvtárához hasonlóan tehát a Táncsicsnak is »mentőövet dobtak«. Külön öröm. hogy végre valamennyi illetékes szerv áldozatkészségének, együttműködésének ered monyéként. te A. tud csihol ni rendkívül világos gondolkodású hőse iránt. Szimpátiánkét fokozza arz a tény. hogy Jegor Bulicsov nemcsak hogy tisztán látja osztályosai — s az igazságtalan társadalmi viszonyok — törvényszerű pusztulását, hanem maradék erejével a holnapot próbálja segíteni. Így ábrázolni egy „ellenséget”, bizony tehetség és kurázsi kérdése is volt Gorfcrj valóságos tablót festett Bubcsov robosztus alakja köré. Egy nagyképű, ellensizeiwes, koncért marakodó nagypolgári világot, amely ugyan érzékeli Oroszország betegségét, de azt ku- ruzslással gyógyítaná, ha rászánná magát. A tévéfel- dolgozás erénye, hogy hű maradt a gorkiji drámához, küls'őséges megoldások nélkül vitte képernyőre. Kállai Ferenc pályája csúcsán van, amióta Zsámbéki Gáborék a Nemzeti Színházhoz szerződtek; ő a Nemzeti első színésze. Ezt a szerepet stónte „mellékesen” játssza, de ez a látszólag könnyed szerep- formálás méltán emeli mégis a legnagyobb magyar Bulicsov, Somlay Artur ■ mellé. Rajta kívül Szirtes Ágit, Moór Mariannát, Öze Lajost, Bánhidi Lászlót, Bakó Máriát, Sarlai Imrét is szívesen dicsérem. Elbert János megújította Gábor Andor fordítását. A . produkciót Havas Peler rendezte. tetei A debreceni remete A csurgói gimnázium es óvónőképző se« kközéprekote falai között jó néhány szakkör működik eredményesen. Közöttük találjuk a rajz- szakkört is, amelynek munkáját már nyolcadik éve Hirka Mónika biológia-rajz szakos tanárnő irányítja. A Képzőművészeti Főiskola levelező tagozatán a közelmúltban végezte el a négyéves rendkívüli rajztanárképzőt. — Vannak olyan tanulóink, akik rajztanárnak: vagy a képzőművészeti főiskolára készülnek, nekik különösen nagy segítséget jelent a szakköri munka. Célom a gyerekek vizuális látásmódjának a fejlesztése, ez szervesen kapcsolódik mind az általános művelt-, séghez, mind pedig a speciális óvónőképzéshez. A szak középiskolából kikerülő lányok mindennapi munkájukban is nagy hasznát veszik az itt tanultaknak. Foglalkozunk műalkotás-elemzéssel, nem a gyerekek lexikális tudását igyekszem elsősorban gyarapítani, hanem az • célom, hogy a különféle képzőművészeti alkotásokban meglássák a lényeget, a szépet, s értékelni tudják azt. Ügy érzem, hogy törekvésünk nem meddő, hiszen az ellenőrzések alkalmával, amikor mindenki más-más művet leap elemzésre, kiderül, hogy nagyon jó érzékkel ragadják ki a tartalmi lényeget H« . rajz vagy egyéb feladatokat kapnak, én csak formai és technikai tanácsokkal látom el a gyerekeket, tartalmat csupán általánosságban javasolok. Hogy végül ki, mit és hogyan csinál, azt az egyénre bízom. Ezáltal fejlődik az aktivitásuk, szabadon. esa- pongihat a képzeletük, s azt nyújthatják, ami legjobban kifejezi az egyéniségüket. Minden technikát igyekszünk gyakorolni. amire lehetőségünk van: ceruza-, ecset-, toll es szanrajzot, akvareült. temperát, pap-tmyomátot, linómetszetet, mono- típiát. Olajjal nem dolgozunk. A községi művelődési házban a felnőtteknek is tartok szakkört, velük majd megpróbálkozunk azzal is. A rendszeres szakköri találkozások és a tanítási órák nem merítik ki az iskolában a képzőművészeti tevékenységet, A múlt tanévben például az iskolai KlSZ-szerve- zet támogatásával Csokonai rajzípályázatot hirdettek. Harmincnál több nevezés érkezett, s a legtöbben verseket illusztráltak: Az anyag között igen sok volt az értékes, ötletes alkotás. Az idén tanulmányi plakátpályázat- ra neveztek a gyerekek. A tanulást serkentő rajzos-humoros vetélkedésben a szak- körösök az osztályuk színeit képviselték. — Minden évben • hirdetünk osztálydekorációs versenyt, amelyben szintén a .szakkörösök játszanak vezető szerepet. Itt a diákok szakmai segítséget egyáltalán nem kapnak, rájuk bízunk mindent, saját belátásuk szerint dolgozhatnak. Az idén még egy lehetőséget biztosítunk a fiataloknak: a Bartók-évforduló alkalmából írunk ki pályázatot. A zeneszerző néhány művet javasoljuk illusztrációs alapnak, de lehet Bartókot, mint embert is ábrázolni. A pályázóknak szabad kezet adunk a témaválasztásban. Gy. te A XX, század rendkmfl sokszínű és változatos magyar irodalmának kevés olyan különös, magányos alakja voit, mint Oláh Gábor. Debrecenből indáit és Debrecenbe tért meg már igen hamar — hogy lényegében sohase mozduljon ki többet szülőv árosából, ahol viharokat kavart, csakúgy, mint az irodalmi élet forgaIlyenmek látta tehát önmagát. Es amikor 190S körül országos himevwe tett már szert s valóban rendkívüli tehetsége már mások által is igazoltatott, épp túlzott és szertelen tehetségtudata miatt következett be életének talán legtragikusabb tévedése. Elutasította Juhász Gyula. felhívását, hogy áftjoin be a Hoin&p íróinak táborába — azzal az indoklással, hogy nem ismeri kellően a társaság tagjait. És maradt a maga „alapí- totlS Bokréta nevű debreceni társaságnál. A Rákosi Jenő vezette retrogyád modal»» konok sakenrei láhaaztagúban. Mert nem akármilyen becsvággyá! indult el a pályán, és nem akármilyen tehetséggel. Csakhogy a becsvágy olykor tévutakra vitte; a sistergő fiatalos, tehetség, az átütő nyelvi erő pedig idővel hamvadul látszott, és nagy kortársaival, Adyvei, Babitsosai. Juhász Gyulával, Móricz Zsigmondijai nem tudott lépést tartani. naiták ezt a választást, s Oláh Gábort Ady Endue és a hatodé magyar ieoctok*n eftesi akartak kijátszani. A kezdeti sikereket horsó szerep megszédítette — a saját kifejezésével élve — Debrecenbe visszahany állott költőt; de a kortársak szigorú s mégis igazságos ítélete élői nem téphetett ki. „„•egysege* moodamvalö híján a fantázia szabadon űzi kapkodó játékait... az olvasó sajnálja, hogy a képzelet ereje, a nyelv ennyi gazdagsága ily szélházi műre pazarafctatífc” — írja Batate Mähte» g Kmmmstk käse cúnü elbeszélő költemény Kritikájában. Majd véleményét így foglalja össze: „Oláh Gábor a magyar irodalom szebb ígéretei közé tartozik — de ez az ígéret még beteljesülésre vár.” Valóban — bár jeles költői .munkákkal és tanulmányokká! gazdagította irodalmunkat — megmaradt örök ígéretnek. A Nyugodtál való kapcsolata 1911 után hosszú időre megsza*kadt, a húszas évek elejétől pedig az egész irodalmi élet perifériájára szorult; s bár később újra kapcsolatot talált Babitsosai, Kosztolányival és másokkal, debreceni remeteségéből már nem tudott és nem is akart kilépni. 1942-ben egészen el- kornottet kedélyállapotban, hosszú súlyos betegség teán — és sokak által már eláe- lediwe — ható meg. Bóka László így emlékezett rá: „Oláh Gábor valóban belsőleg sértett ember volt, nem kedvezett neki a debreceni magány. De miért furdalt mindenkit a lelkiös- meret ? Babits azt mondta nekem róla: »Barátunk volt, és cserbenhagytuk«.” G. A. SOMOGYI NÉPLAP Oláh Gábor vagyok, a büszke költő. Az örök Isten arany trombitája; Viharok elé mhardalt süvöltő, A nap heroldja, népek hajnalára. Kiáltó szó kietlen pusztaságon, Ki elvarázsolt várost élni hív. Soha nem járt homokon tiszta lábnyom. Lápon: vezérláng, csalfa s primitiv. «
