Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

(Folytatás az 1. oldalról.}

iwgpdjuk azt, hogy ná- lunk^mar minden tökéíe'tes, és^márínirjcs mit javítani. Legyen'? szó a politikáról és a lAjjölrtikai » munkáról, ' a mMnkSntödszenröl vagy a gazdásági építésről, a.műve- lő^ésia^kuítiira. az éi.etsaín- vanaifkéfldésesiról, mi mindig :fazt^haj)8Súlyoraufc, hogy scík'l^msgf a l'rxnegoîdatian 4. Sel- adatunk.^Ez Î nagyon í’íontos, mertf arra 1 indít bennünket, hogy .'j ne • álljunk meg r egy pülonatra sem, * hogy’ mindig eiftreí&toiö.wnk. i,

Brei^OTewj^ihket úgy ösz- szege2iáötíiüte.i»fcogy a J fasisz- . ta diktatúra kegyetlen, rend - szerében leágazott népünk megteremtette a saját hatalmát, Aéini r tudott a szabad- ságávál-í. és néhány évtized alatt 'hatalmas alkotómunkával :: százados elmaradottságot“ hozott be. A feudalizmus ..igája alatt nyögő országból alapjaiban és dníéz- ménysnendszerében szocialista *állam» közepesen fejlett ipari ország lett. S ha továbbra is céltudatosan dolgozunk, akikor belátható időn , belül szocialista alapon felemelkedhetünk a fejlett ipari országok sorába.

Ezeket az eredményeinket becsüljük, őrüljünk nekik. De eközben , ne csak ma- gunlcra jgóndoljunk. Pártunk, munkásosztályunk, népürnc erőfeszítéseit, munkáját harcát 35 év óta a világ népei figyelik. Sokan, közülük még • kegyetlen körülmények között élnek- Számukra, csakúgy, mint a világ min-, den nepenek mi azzal nyújtjuk : a legnagyobb segítséget ha becsületesen helyt állunk . a szocialista építömutlká - ban. Ma szerte a világon ez a leghatásosabb propagan • dája a szocialista társadalmi rendnek, és a szocialista eszméknek. Amikor tehát népünkkel együtt népünkért dolgozunk, akkor nemzetközi kötelezettségeinket is teljesítjük.

Az elmúlt 35 esztendőben, hazánkra azonban nemcsak barátaink figyeltek, hanem az imperialisták, a szocialista eszme és rend ellenségei is. Ök természetesen másképpen értékelik a magyar nép felszabadulását és vívmányainkat. mint a jóakaraté emberek. A felszabadulást közvetlenül követő években idehaza is, nyugaton, is nagy hangerővel bírálták viszonyainkat, a Magyarországon végbement eseményeket. Azután, az idő előrehaladtával, itthon elcsitultak a szocializmus ellenségei, egy részük el is hagyta az országot, de az imperialisták változatlanul foglalkoznak hazánk belső viszonyaival, s ajánlatokat is tesznek, hogyan kellene szerintük problémáinkat megoldani.

A nyugati propaganda kezdettől fogva azt hangoztatja hogy Magyarországon »kommunista diktatúra« van, az államnak »túl nagy a hatalma«, a szakszervezeteket »államosították«. Élénken »törődnek« a munkások élet- és munkakörülményeivel, az emberi jogokkal, és erősen foglalkoztatja őket »a magyar nép sorsa«.

De miről is van saó valójában? A felszabadulás előtt az ellenforradalmi rendszer kegyetlen elnyomással süj - tott mindenkit, aki szót emelt az emberek jogaiért, majd ugyanez a rendszer belekény szeritette az országot a magyar nép nemzeti érdekeivel ellentétes fasiszta háborúba. Akiknek akkor nem fájt sem a munkások szociális helyzete, sem az emberi jogok igazi hiánya, sem pedig a magyar nép sorsa, azoknak ma sem az a gondjuk, hogyan él a • magyar munkás, és vannak-e nálunk a szakszervezeteknek jogaik- Az ímpeóabetá« kát — még ha újabbark nemileg másképpé« is- fogalmaznak — valójában csak az foglalkoztatja, ímkerw lehet - ne visszafordítani'1» történél - mi fejlődés kerekét

De mivel egy föMlbdEygőn lakunk, s a különböző társadalmi rendszereknek egymás mellett kell élniük, ?jr. imperialistáknak tudomásul kell venniük: Magyarországon. győzött a munkásosztály és a népi demokratikus rendszer formájában megteremtette a saját hatalmát. Ez a magyar nép első számú és visszavonhatatlan vívmánya. Magyarországon soha többé nem lesz földesúri, kapitalista rendszer! A termelési eszközök társadalmi tulajdonban maradnak, s az embernek ember általi kizsákmányolását nálunk soha senki vissza nem állíthatja!

Nem kevésbé fontos nagy ' vívmányunk, a szocialista nemzeti egység, ez a má legfőbb politikai erőnk. Amikor azt mondjuk: belpolitikai helyzetünk szilárd, létrejött és erősödik a szocialista nemzeti összefogás, akkor arra gondolunk, hogy a párt irányításával a párt és a tömegek, beleértve a korábba; » különböző pár í állású és az eltörő világnézetű emberéltet is, közösen dolgoznak a nép javára, a fejlett szocialista társadalom felépítésén, országinak, nemzetünk íekttrágoe. tatásán. Ezt az

egységet és összefonrottságoH senkitől sem hagyjuk megbántani, s minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a jövőben még tovább erősödjék.

A szocialista nemzeti ösz- szefogás élén a munkásosztály forradalmi pártja és maga a munkásosztály halad. Ennek az összefogásnak) további szilárdítása és gyarapítása a legfon tosabb feladatunk. A tömegeket pedig csak nyílt politikával, meggyőző érvekkel nyerhetjük meg..

Van történelmi tapasztalatunk is éppen elég, s ne felejtsük, nem könnyen jutottunk hozzá. Mi már sokféle csatát láttunk, és érdemes jól. megjegyeznünk, hogy az ellenség, ha megfeszül is, nem tud nekünk annyit ártani, mintha saját magunk hibázunkAz ország helyzetének elemzését, értékelését állandóan napirenden tartjuk, a fejlődés adott szakaszában, felmerülő kérdésekkel szembenézünk, azokat nem söpörjük a »szőnyeg alá«, mert maguktól nem oldódnak meg. Keressük a megoldások útját-módját, azt, hogyan tudnánk jobban dolgozni, még .több eredményt elérni a politikai munkában, a gazdasági építés területén, a szocális és kultúrál is kérdések megoldásában.

Nálunk nem a kevesek diktatúrája érvényesül, népi demokrácia van a szó legjobb értelmében. Társadalmi rendszerünk sajátos vonása, hogy előrehaladásunk menetében államunk fokozatosan össznépi állammá alakul át. A jövőben is a szocialista demokrácia fejlesztésének útját járjuk. Hogyan és miként fejlesztjük tovább a szocialista demokráciát Magyarországon minden területen, a párt munkájában, az állam tevékenységében, a társadalom éleiében, a szakszerveztekben, azt nem a szocializmus ellenségei fogják eldönteni, hanem mi magunk. És hogy a magyar szakszervezetek hogyan, miképp bontakoztattak ki az üzemi, munkahelyi demokrácia útjait, módjait és lehetőségeit, azt a magyar szakszervezetek fogják meghatározni, kidolgozni, megoldani, és nem mások.

Nagy vívmányunk es erős támaszunk, hogy internacionalista barátságot és szövetséget építettünk ki a Szovjetunióval, a szocialista közösség többi országával, a világ haladó erőivel. Ez nagy «ró,. eddigi eredményeinknek í hatalmas segítője Magyarország internacionalista kapcsolfltaít » jövőben is emsftef* .krwánjuk. magtoen- tanCüaeriSüMLäsb» hagytak.

A 'tejlett eanroaBsta társadalom» «oâésenefc «Jöttünk álló aaakaazáfa ■ffltetá«» a

felejg^ea^g^^adoftl Sári emzetköaa kóröknénpdfcet elemezve doLgozte. ki alapvető útmutatásait. Figyelembe Kellett venni a szociális - ‘ 1 fejlődés * hazánkban elért szintjét, s a nemzetközi gaz-;

dasági viszonyokat, amelyek bennünket alapvetően érintenek, hiszen exportunk értéke ma már eléri a nemzeti jövedelem 50 százalékát. Mindezeket felelősségteljesen mérlegelve, a kongresszus egy szolid fejlődési ütemet ajánlott, a következő öt évre a nemzeti jövedelem évi 3 százalékos növekedését tűzte ki célul. Ez azt jetait, hogy 1031 es 1 %■> között a nemzeti jövedelem 14—17. a reál.iövedc-lem. 6—7, a lakosság fogyasztása 7—9 százalékkal növekedhet Ezeket a számokat azonban nem szabad mechanikusan éflelmeani minden terűiére. A termelés például nem mindenütt fog 3 százalékkal növekedni, mert erősen differenciáit iejtfesztesr« kall

ütem mellett is erőteljes műszaki, technológiái fejlesztést kell elérnünk.

A kongresszus azt a feladatot is kitűzte, hogy megőrizzük az életszínvonalban elért eredményeket, és javítsuk az életkörülményeket. Ez azt jelenti, hogy a lakásépítést lényegében az eddigi lendülettel folytatjuk és új kórházakat, iskolákat is építünk. Fejlesztjük az egészségügyet, és meg kell oldanunk bizonyos nehéz szociális problémákat. Foglalkoznunk. kell a legalacsonyabb * összegű nyugdijak emelésével, könnyíteni akarunk a gyermeknevelés gondjain, jávílani kívánunk a pályakezdő, családalapító fiatalok helyzetén. Az élet- körülményeket jelentősen javítja majd az ötnapos munkahét bevezetése is.

Megfelelő programunk van a kultúra és a műveltség fejlesztésiére. Ezzel kapcsolatban megemlítem — hiszen a szakszervezetek nem kevés kulturális intézményt tartanak fenn és még többre van befolyásuk —, hogy a kultúra fejlesztése nemmindig jelent új létesítményeket, a meglévőket, is lehet a jelenleginél sokkal jobban kihasználni. Jobban kell gazdálkodnunk azzal a pénzzel is, amit művelődésre és kultúrálódásra költünk.

Gondoskodnunk kell hazánk, szocialista vívmányaink védelméről is. Népünk békéje és biztonsága, ennek megőrzése elsőrendű feladatunk, mert csak békében. és biztonságban építhetjük a szocialista társadalmat. Nekünk, szövetségeseinkkel együtt, olyan védelmi erőt kell alkotnunk, amely visszatartja a NATO urait attól, hogy »kísértésbe« essenek.

A programunk tehát megalapozott, reális, lelkesítő. Nagy dolog, hogy az adott viszonyok között, hazai lehetőségeinket és a nemzetközi viszonyokat számbavé- ve ilyen célt tűzhettünk ki. Gáspár elvtárs is. utalt rá; meg a legfejlettebb kapitalista országok között sincs sok, amely jelenleg ilyen pozitív ötéves programot tud nyújtani lakosságának.

Nagy megelégedéssel és önömmel mondhatom — es nemcsak a magam, hanem a Központi Bizottság nevében is —, nagy erőforrás számunkra. hogy a kongresszus útmutatásait az ország közvéleménye megértései és «gyetórtéssel fogadta, es üiesz dolgozni -a megvalósításáért- Ez óriási hajtóereje a fejlődésünknek.

Terveinkben a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyának helyreállítását tettük az első helyire. De az egyensúly megszilárdítása fontos feladat a termelés és az energiaráfordítás, a munkaerő- kereslet és -kínálat, a költségvetés vonatkozásában is. Ezek olyan minőségi feladatok, amelyek, fontosabbak egyes mennyiségi előirányzatoknál, mert ezek megoldásával erősíthet jük az egész népgazdaság és az elért életszínvonal alapjait.

Külön is szólnék arról, hogy becsüljük mag ellátási színvonalunkat, életkörülményeinket. A kibocsátott vásárlóerőnek és a rendelkezésre álló fogyasztási árulennie. Aki a dolgozó ember javát akarja, az elfogadja és követi azt a szabályt, hogy a kibocsátott vásárlóerő nem haladhatja meg a rendelkezésre álló fogyasztási cikkek mennyiségét. Ezt a szabályt mi nem egy éve, •hanem több mint két évtizede követjük, és nagyon jól bevált, Mert igaz, hogy mérgelődik a munkásember, ha valamit meg akar venni, és nincs meg a hozzá való pénzé, de még inkább mérgelődne, ha a pénz a zsebében volna, és nem tudna érte vásárolni. Ha árualap nélkül emelnénk a névleges béreket, attól a dolgozó ember nem kerülne jobb helyzetbe, csak az ellátás romlana. Számunkra fontos politikai kérdés, és ez a dolgozó ember érdekeinek becsületes szolgálata, hogy csak olyan mértékben emeljük a béreket, amilyen mértékben megtermeljük annak anyagi fedezetét. Bár a béríejlesztés- ' sei összefüggésben tegnap itt gyári vezetőket bíráltak — s az illetékesek nézzenek is utána a felvetett kérdéseknek —. mi továbbra is az eddigi tisztességes eljárás folytatására törekszünk.

A népgazdaságunk jövőjét illetően is bizakodó vagyok, mert az alapok egészségesek, szilárdak- Most csak arra az egy tényre utalok, hogy 1973-ban, tehát hét evvel ezelőtt rohamosan emelkedni kezdtek a nyersanyag- és energiaárak a világpiacon, hatalmas terhet rakva a mi népgazdaságunkra is. Ezzel együtt értékesítési problémák is adódtak, A magyar népgazdaság azonban hét éve állja ezt a hatalmas nyomást, s ez nem akármilyen eredmény.

Derülátó vagyok azért is, mert reális szemlélet, felelős gondolkozás és cselekvő- készség tapasztalható. Nem csekély az az erő, amely anyagiakban, termelőberendezésekben, valamint emberi tudásban, képességben, akaratban rejlik.

Nagy támaszunk a KGST- országokkal való együttműködés, s az abban rejlő további lehetőségeink kihasználása. Ezekkel jobban kell élnünk, fejlesztenünk kell a kooperációs és más együttműködési formákat. A fejlő'- dő országokkal is széleskörű gazdasági kapcsolatokat tartunk, amelyeket tovább akarunk bővíteni. Kereskedünk a fejlett kapitalista országokkal is, mégpedig — e tekintetben minden »félelmet« eloszlathatok — 1 kizárólag a kölcsönös érdekek, előnyök alapján. Ezen a téren a követelmények egyre nőnek, minden — szocialista és nem szocialista — viszonylatban csali olyan üzletkötés jöhet létre, amely mindkét fél érdekének megfelel, s csak olyan árut vesznek át, amely megüti a mértéket, Szívességből rossz minőségű árut mi sem veszünk át, tőlünk sem fogadnak el.

Az élet minden területén van értelme az erőfeszítéseknek. Most két esztendeje hogy' a kormányszervek kicsit szigorúbban szabályozták a vállalati jövedelmeket- Az elején bizony nagyon pa- nasz&xi'üik a gyári gazga tok, s ennek An örültem, mert addig csak a pénzügy mi« ntistor sóhajtozott, hogy kévé". az állami bevétel. A vállalati vezetők azonban lassan hozzáedződtek az új viszonyokhoz, s ma már a vállalati nyereség kezdi megközelíteni a korábbit. Mindez azt jelzi, hogy vannak még tartalékok! Ezek között is a legnagyobb: a munka. Az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásban, minden területen becsületesen dolgozik, helytáll az emberek nagy többsége. Ennek eredménye, hogy a nemzetközi fizetési mérlegünk idén a tervezettnél jobb lesz.

Jobban talcarékosikodtunk az energiával. A beruházásokat kicsit jobban megfogtuk, most ésszerűbben, ösz- szehangoltabban építkezünk. A munkaerős azdálkodás is javult. Régebben például nem volt olyan összejövetel, ahol nem panaszkodtak a munkaerő hiányára. Most megváltozott a helyzet. Ma már a vállalatok olyan terveket is készítenek, amelyek munkaerőcsök kenéssel számolnak. Ez gazdasági és politikai kérdés, mert az érintettek átcsoportosítását tisztességesen, becsületesen fogjuk megoldani. Építési terveink évtizedekre biztosítják az általános foglalkoztatást- Ezen a téren akkor lesz minden rendben, ha akinek munkahelye van, az ott tisztességesen, fegyelmezetten dolgozik.

A mezőgazdaságban a kedvezőtlen időjárás nehézségeivel kellett megküzdeni. A dolgozók nagy munkát végeztek. Kitalálták például, hogy helikopterekkel fújják lé a havat a kukoricáról, mert akkor a gép be tudja takarítani a termést. Ez persze nem olcsó megoldás, de fontos, hogy semmi se menjen veszendőbe, amiben munka, értek Van, amit megtermeltünk., amire szükségünk van. Minden reményünk megvan arra, hogy a korai -tél és a többi időjárási nehézség ellenére mezőgazdasági tervünket — a dolgozók áldozatos munkájával — teljesíteni tudjuk.

A fejlett szocialista társadalom építésében a gazdálkodásnak nem könnyű szakasza áll előttünk. Gőzerővel kell dolgoznunk, de meggyőződésünk hogy érdemes. Szocialista hazunkért, népünkért tesszük.

Kedves elvtársak!

Magyarországon a szakszervezetek hagyományosan erős szervezetek. Alapjaikat még a monarchia idején rakták le, s a régi társadalmi viszonyok között is igazi harcostársai voltak a munkásosztály forradalmi palájának. Mi, kommunisták mindig ' támaszkodtunk a szakszervezetekre mind a munkásosztály napi érdekeinek védelmében, mind a munkásosztály történelmi céljaiért folyó harcban, vagyis a szocialista forradalom győzelméért vívott küzdelemben. Ma is építünk rájuk az új, ' a szocialista viszonyok fejlesztésében. A szakszervezetek szocialista társadalmi rendünk keretei között is nagyon, fontos, nélkülözhetetlen funkciókat töltenek be.

A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája a szakszervezetek tekintetében is csaknem negyedszázada egyértelmű. A történelmi harcban és a mindennapi építőmunkában. egyaránt támaszkodott. s a jövőben is támaszkodik a szakszervezetekre, mert pártunk politikája mindenekelőtt a munkásosztályra, a tömegek támogatására épül.

A szakszervezeteik számos képviselője tagja a párt vezető testületéinek — a Központi Bizottságnak, a Politikai Bizottságnak — és szorosan együttműködnek a párt más szervezeteivel is. Ott vannak legfőbb állaim- hatalmi szervünkben, az országgyűlésben is. Résztvesz- nek — s ez nem formaság — a párt gazdaságpolitikai bizottságának és a Minisz- tertanáésnak az ülésein, valamint több más fontos tanácskozáson. Évtizedek óta hatásosan működik ez a rendszer, s ugyanígy kell működnie a jövőben is.

Egy rendes gyárigazgató természetesen szem előtt tartja a munkások érdekeit, de elsőrendű gondja mégis a termelési terv megvalósítása. A feladatait jól ellátó szakszervezeti főbizalmi mindent megtesz, hogy a gyár teljesítse a tervét, deő mindenekelőtt a munkások helyzetével törődik. Ebből az együttműködésből allakul azután ki a helyes szemlélet és gyakorlat, ami gazdaság- irányítási rendszerünk sajátossága miatt különösen, fontos. Nálunk ugyanis a beruházási alapok jelentős részével az üzemek rendet - keznek, ők döntik el. hogy azokat mire használják fel. A megadott kereten belül a bái-gazdálkodásban is önállóak. az üzemek döntenek a szociális, kulturális és sportcélra fordítható összegek felhasználásáról is. Ez pedig azt jelenti, hogy üzemeinkben a pártszervezetek és a szakszervezetek felelősségié, önálló cselekvési lehetősége igen nagy. Vagyis a szakszervezetek megfelelő módon bele tudnak szólni az ország és a vállalatok ügyeibe, s erre szükség is van.

Éppen ezért a párt nemcsak ma dolgozik jól együtt a szakszervezetekkel, s tekinti őket munkatársnak, harcostársnak, hanem országos és helyi ügyekben egyaránt a jövőben is támaszkodik rájuk. Véleményünk szerint a szakszervezeteknek önállóan kell dolgozniuk, csak így lehetnek erős támaszai nagy, közös szocialista ügyünknek. Munkájukban természetesen és helyesen érvényesü 1 a párt vezető szerepe. Ennek módja, hogy á szakszervezetekben is dolgoznak párttagok, s. aző feladatuk, hogv érvekkel érvényt szerezzenek a párt álláspontjának. A párt is. a szakszervezet is a munkás- osztály szülötte.

A népfrontban is együtt dolgozunk és közösen munkálkodunk a tömegek javára. Szorosan együvé tartozunk és jő szellemben dolgozunk közös céljaink eléréséért.

A szocialista rendszerben, s így hazánkban is a szak- szervezeteknek kettős funkciója van. Az egyik a munkáshatalom erősítése és a szocialista építés programjának megvalósítása; a másik a szervezett dolgozók érdekeinek védelme, képviselete. E kettős funkció megvalósítása értelmes, szép feladat. Szakszervezeteink — a párttal és minden más aktív társadalmi evővel szoros egyetértésben — tevékenyen harcolnak a békéért. Ennek szolgálatába, állítják nemzetközi munkájukat, amely jó, hasznos és további lehetőségeket kínál, s nemcsak itthon, hanem külföldön is nagy elismerésnek örvend. Felszólalt itt a Szakszervezeti Világszövetség megbízott főtitkára, aki méltatta azt a tényt, hogy a Szak- szervezeti Világszövetség magyar elnököt választott. Ez is egyfajta elismerése a magyar szakszervezetek gyakorlatának. munkájánál;. Őrizzék továbbra Is ezt a megbecsülést, gyarapítsák tovább nemzetközi tekintélyüket.

Kedves élvtársák!

Az MSZMP Központi Bizottsága rendszeresen foglalkozik a nemzetközi helyzet kérdéseivel. Alig egy hete a Varsói Szerződés tagállamainak vezetői Moszk(Folytatás a 3. oldalon)

törekednünk:. A mérsékelt alápffcií Egyensúlyban kell

KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE