Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-13 / 292. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,20 Ft SOMOGYINËPUP------------------------------------------------- -----------­A Z MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyom, 292. sióm *_______________ 1980. december 13., szombat M egkezdte munkáját a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa A Magyar Szakszervezetek kongresszusának résztvevőt A tanácskozáson meghívott vendégként részt vesznek a termelő munkában élenjáró dolgozók, szocianstubrigád- vezetök, a művészeti és tu­dományos élet ismert szemé­lyisegei, a szakszervezeti mozgalom veteránjai, és ott vannak az allami és társa­dalmi élet képviselői. A kongresszuson képviselteti magát csaknem 40 ország szakszervezeti mozgalma es több nemzetközi szervezet, köztük a Szakszervezeti Vi­lágszövetség. Az elnökségben foglalt he­lyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Méhes Lajos ipari miniszter, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai es Briítyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának elnöke. A kongresszust Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyi­totta meg. Üdvözölte a ta­nácskozás résztvevőit, majd javaslatára egy perces néma felállással megemlékeztek a szakszervezeti mozgalomnak a legutóbbi kongresszus óta elhunyt kiemelkedő harcosai­ról. Földvári Aladár megnyitó * beszédében rámutatott, hogy az elmúlt öt esztendő — si­kereivel és gondjaival — fontos szakasza volt nagy nemzeti programunk, a fej­lett szocialista társadalom építésének. Népünk jó törek­véssel és akarással, eredmé­nyesen dolgozott, alkotott. Szólt arról, hogy a szakszer­vezeti mozgalom egyre nö­vekvő szerepet tölt be társa­dalmi életünkben: felelős ré­szese a politika átfogó alakí­tásának es végrehajtásának egyaránt. Szervezi és mozgó­sítja négy es félmilliós tag­ságát a gazdaság- és társada­lomépítő munkára és ezzel ■ szerves egységben képviseli, védi érdekeiket! Az elnök rámutatott, hogy az alapszervezeti választások alkalmával, a megyei kül­dött-értekezleteken és az iparági, ágazati szakszerveze­tek kongresszusain a szak- szervezeti tagság kifejezte egyetértését a párt politiká­jával. Megfogalmazta, hogy cselekvőén részt vállal a XII. kongresszuson elfogadott nagy társadalmi céljaink és feladataink végrehajtásában. S kifejezte azt is, hogy tár­sadalomformáló építőmun­kánknak mindenekelőtt bé­kére van szüksége. Ennek tudatában a magyar szak- szervezetek a proletár-inter­nacionalizmus elve alapján végzik sokrétű nemzetközi tevékenységüket, amely első­sorban a szakszervezeti és munkáskapcsolatok elmélyí­tését, az egysegtörekvések előmozdítását és a teremtő béke védelmét szolgálja. Ezután a küldöttek egy­hangúlag elfogadták a kong­resszus napirendjét. Ennek ér­telmében értékelik a XXIII. kongresszus óta végzett mun­kát, megszabják a további feladatokat, s döntenek az alapszabály módosításáról; megvitatják a számvizsgáló bizottság jelentését, s végül, megválasztják a szakszerve­zetek országos tanácsát és a számvizsgáló bizottságot. Egyhangúlag megválasztot­ták a kongresszus titkárságát, továbbá a munkabizottságok vezetőit ós tagjait. A titkár­ságot Gáspár Sándor, a jelö­lőbizottságot Gyöngyösi /sí­rén, a mandátumvizsgáló bi­zottságot Simó Tibor, a sza­Gáspár Sándor: Tiszteit Kongresszus! Kedves Elvtársak! A XXIII. kongresszusun­kon úgy fogalmaztuk meg teladatainkait, hogy magasabb szinten tudjuk segíteni tár­sadalmi céljaink elérését, né­pünk, országunk boldoguld- • sát, szellemi es anyagi gya­rapodását. Nem új programot hirdet­tünk meg. Nem új célokat tűztünk magunk ele. A mun­káshatalom erősítése, a dol­gozók érdekeinek képviselete és védelme mindig alapvető feladata, hivatása volt és marad a szakszervezeti moz­galomnak. A számvetést az elmúlt öt esztendő munkájáról elvégez­tük. Ezt az írásos jelentés tartalmazza. A társadalmi helyzet általános elemzése nem feladatunk, ezt meglette pártunk XII. kongresszusa. Ezzel az elemzéssel mi egyet­értünk. Azt kell most számon kér­ni önmagunktól, hogy milyen színvonalon, milyen hatás­fokkal dolgoztunk ? Eleget tettünk-e a társadalom eleié­ben betöltött, egyre növekvő szerepünknek? Tudjuk-e kép­viselni tagságunk érdekeit, törekvéseit ? Megítélésünk szerint a szakszervezeti mozgalom Magyarországon olyan politi­kai. jogi és mozgalmi lehető­ségekkel rendelkezik, ame­lyek biztosítják, hogy elegei tudjon lenni a növekvő kö­vetelményeknek, A szakszer­vezeti mozgalom elfoglalta az őt történelmileg megillető helyet. Részese a hatalom­nak, és nemcsak a politika végrehajtásának a segítője, hanem részt vesz a politika alakításában, formálásában is. A szakszervezeti tevékeny­ség általános elveire vonat­kozó alapvető megállapodá­sok ma is helyesek és érvé­nyesek. De ez nem jelent, változatlanságot. Üj utakat kellett törni. Ehhez Útmuta­tót adott a lenini tanítás es támaszkodhattunk a magyar szakszervezeti mozgalom ha­gyományaira. Mi ennek alap­ján és saját helyzetünkre építve indultunk el. Hosszú — még ma sem be­fejezett — folyamat eredmé­nyeként kialakult a szakszer­vezeteknek a párthoz, a kor- i manyhoz, a munkashalalom- I vazatszedő bizottságot Juhász Ottó, a határozatszövegező bizottságot Jakab Sándor, az alapszabályszövegező bizott­ságot Gál László vezeti. Az elnök ezután javaslatot tett a megválasztandó Szak- szervezetek Országos Taná­csa, valamint a számvizsgáló bizottság létszámára. A ja­vaslatot 1 egyhangúlag elfo­gadva a kongresszus úgy ha­tározott, hogy a Szakszerve­hoz való viszonya. Ez nem mindig volt rendezett. Ne­künk saját történelmi tapasz­talatunk van arról, hogy szo­cialista viszonyok között sem •automatikusan és nem önma­gától alakul ki és fejlődik a szakszervezetek szerepe. Somogy 110 ezer szakszer­vezeti tagját 12 küldött kép­viseli a kongresszuson. Ezt megelőzően mind a 19 szak­ma megtartotta saját kong­resszusát. E fórumokon né­pes somogyi küldöttségek vettek részt. S ami ennél is fontosabb, 36 küldöttünket választották be az országos elnökségekbe, a központi ve­zetőségekbe. Ott kaplak bi­zalmat azok is. akik most So­mogybái érkeztek a szakszer­vezetek XXIV. kongresszusá­ra. Megtaláljuk közöttük az országgyűlési képviselőt, a szakszervezeti tisztségviselő­ket, van betanított munkás, bolti pénztáros, gyári cso­portvezető, erdészeti brigád- vezető, varrónő, művezető, iskolai igazgatóhelyettes. Érdekességként megemli- 'tem, hogy ár. Fonai János, az Építők Szakszervezetének megyei titkára negyedszer, dr. Szerényt János, az SEMT zetek Országos Tanucsaba 211, a számvizsgáló bizott­ságba 29 tagot választanak majd meg, s arról is döntöt­tek, hogy a SZOT elnökségé­nek 35, a titkárságnak pedig 9 tagja legyen. Ezután a kongresszus rá­tért az első napirendi pont tárgyalására. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára terjesztette elő a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának jelentését a XXIII. kongresszus óta vég­zett munkáról és a magyar szakszervezetek további fel­adatairól, illetve szóbeli ki­egészítést fűzött a SZOT írásos jelentéséhez, amit a küldöttek már korábban kéz­hez kaptak. Ha a politikában torzulás jelentkezik — és nálunk 1956 előtt ilyen torzulás jelentke­zett —, akkor ez érezteti ha­tását a szakszervezetek sze­repének érvényesülésében is. A sajátos magyar személyi kultusz azt eredményezte, vezető titkára harmadszor vesz reszt kongresszuson. Néhányon másodszor, a kül­döttek nagy része azonban először jutott el a szakszer­vezetek legfelsőbb fórumára. A 400 meghívott között több somogyit láttam, ott van Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára is. A szünetben találkoztam né­hány volt somogyival: Bíró Gyulával, az MSZBT főtitká­rával, dr. Szirmai Jenövei, az OT P vezérigazgató javul. Mindketten nagy figyelem­mel kísérik a kongresszus munkáját. Az itt levő somo­gyiak közül már jo nehány- nyal beszéllek. A somogyi kongresszusi küldöttek és meghívottak többségé csütörtökön együtt utazott a fővárosba. Előtte megismerkedtek egymással, hiszen a kongresszuson szak­mánként ülnek a küldöttek. Tanai Imre, a megyei part­ho.gy a pártot olyan tulajdon­ságokkal ruházták fel, ame­lyekkel nem rendelkezett és soha nem is rendelkezhet, úgy vélték; képes mindent önmaga' elvégezni. Formailag minden rendben volt. Léteztek szakszerveze­tek, de jogkör és hatáskör nélkül. Ennek az időszaknak ezért az volt a sajátossága, hogy a szakszervezeti mozga­lom ugyanazt csinálta és ugyanúgy, mint a párt és a kormány. Ezzel a szakszerve­zeti mozgalom jellegtelenné, „arc nélkülivé” vált. A Magyar Szocialista Mun­káspárt felismerte, hogy sza­kítani kell ezzel a felfogás­sal és gyakorlattal. Szocialis­ta viszonyok között a tulaj­donos a nép, a munkásosz­tály. A párt, a kormány, a szakszervezet együttesen, de saját hivatásuk szerint szol­gálják a népet, a munkásosz­tályt, a dolgozókat. Az így kialakult munka- megosztásnak az a következ­ménye, hogy a párt, mint vezető erő, tud építeni az önállóan dolgozó szakszerve­zetekre. Tud különböző véle­ményeket, tapasztalatokat öszegezni és ennek alapján dönteni. Ahhoz, hogy a társa­dalom verető ereje szinteti­zálni tudjpn, különböző véle­ményekre vari szükség, ame­lyekből ki tudja választani a legjobbat. A szocialista épitómunka még ma is sok ismeretlent tartalmaz. Gondolkozni kell. Minél több szervezet gondol­kozik — a maga ismeretei, felkészültsége. tömegbázisa alapján — annál kisebb a té­vedés lehetősége. A vitatkozáshoz több véle­mény kell. Nem véletlenül épült be a mi társadalmunk irányításába az az elem, hogy ma már a munkásosztály, a dolgozó nép élet- és munka- körülményeit, a társadalmi fejlődés egészét, érintő egyet­len lényeges kérdésben sem lehet dönteni a szakszerveze­tek nélkül. bizottság titkára a testület nevében üdvözölte utókat, akik ott lehetnek a'szakszer- vezeti mozgalom jelentős fó­rumán. Arra is utalt, mit várnak a résztvevőktől. A kongresszuson szerzett gaz­dag élményüket, a sok ta­pasztalatot vessék össze a sa­játjukkal: hogyan . valósul meg minden a szakmájuk­ban,, az üzemben, az élet kü­lönböző területéin. Így arra összpontosíthatnak, mit kel­lene jobban csinálni, tenni a párt politikájának megvaló­sítása érdekében. A küldöttek, a meghívottak egyetértettek azzal, amikor a megyei pártbizottság neve- ben azt kérte: hasznosítsák a hallottakat, adják tovább ta­pasztalataikat. Ennek az ütrovalónak a szellemeben foglaltak el he­lyüket a sofnogyiak tegnap reggel a szakszervezetek XXIV. kongresszusán. 11a varrnak v a szocialista társadalom fejlődésének tör­vényszerűségéi — márpedig vannak, akkor — vélemé­nyem szerint — ez is közéjük tartozik. , Nemzetközi méretekben meg ma sem csitult ei, sőt mostanában felélénkült a vi­ta arról, hogy a szakszerve­zetek a szocialista társada­lom viszonyai között milyen szerepet játszanak. Nagyon sok fogalom keveredik ebben a vitában, és a viták indíté­kai is egészen különbözőek. Sokan érthetetlennek tart­ják, hogy a szocialista szak- szerveretek együttműködnek az állammal. Az ilyen felfo­gást vallók számon kérik a szakszerveretek függetlensé­gét. A mi álláspontunk ezzel a kérdéssel kapcsolatban is­mert. Sem a kormánnyal való szembenállás, sem a függet­lenség nem örök kategória a szakszervezetek számára. Ez egy adott társadalmi-törté­nelmi szakaszban érvényesül. Természetes a kapitalista társadalomban, de nem ter­mészetes a szocializmusban. Használható a kapitalista tár­sadalomban; de a megválto­zott társadalmi viszonyok kö­zött ez a forma már használ­hatatlan. .A szakszervezet soha sem lehet egy adott kormány­vagy pártpolitika puszta esz­közé. Jogos és érthető, 'ha a forradalmi szakszervereti rriozgalom a kapitalista or­szágokban meghirdeti és ér­vényesíteni kívánja az ál­lamtól és a pártoktól való függetlenség jelszavát. A szakszervezetek függet­lenségének jelszava itt azt jelenti, 'hogy a szakszerveze­tek meg akarják őrizni a munkásosztálynak, a dolgozó népnek a tőkés renddel szem­beni teljes cselekvési szabad­ságát. A szakszervezet ellen­zékisége a kapitalizmusban szükségszerűen következik az osztálya ügye iránti elkötele­zettségből. (Folytatás a 2. oldalon.) A kongresszus eddigi mun­kája is bizonyítja, milyen fontos a bizalmiak szerepé­nek további erősítése. Az a cél, hogy a bizalmiak cso­portjuk lényleges elismert vezetői, a gazdasági vezető­ség felelős partnerei legye­nek. Ehhez természetesen se­gítségre van szükség. Az első napon felszólaló bizalmiak is megerősítették ezt. A somo­gyi küldöttek között van Ge­lencsér Márta, az élelfniszer- kiskereskedelmi vállalat ka­posvári, Tóth Lajos utcai boltjának pénztárosa, egyben bizalmija. Ez az év sok meg­lepetést tartogatott számára. Ott volt a KPVDSZ kong­resszusán, beválasztották a központi vezetőségbe, s a szakma küldötte itt, a szak­szervezetek kongresszusán. — Az a véleményem — mondta Gelencsér Márta —, hogy sokltul határozottabban dolgozhat minden bizalmi a jövőben, hiszen itt jó útba­igazítást kapunk e fontos te­vékenységünkhöz. A kong­resszus elé terjesztett írását jelentés, Gáspár Sándor főtit­kár beszéde most megerősíti a bizalmiakat a posztjukon. Lajos Géza Magasabb szinten segíteni társadalmi céljaink elérését A kongresszusról jelentjük Somogyot tizenketten képviselik Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában péntek reggel 9 órakor megkezdte tanácskozását a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa. A négy és fél millió magyar szervezett dolgozót 800 küldött képviseli, akik az elmúlt öt év eredményeit, gondjait elemzik, s meghatározzák a további te­endőket. A kongresszus alapgondolatait a tanács­kozóterem erkélyén körbefutó feliratok fejezik ki: Gazdaságunk fejlődése életszínvonalunk alapjai Együtt gondolkodni, együtt cselekedni! A béké­ért, a szocializmusért, a társadalmi haladásért!

Next

/
Thumbnails
Contents