Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-10 / 289. szám

FILMIEGYZET A mai magyar társadalom Kulcsár Kálmán köny ve Haladék, álarcban Ä ha-zní társadalomtudo­mányi kutatások egyik vi­tathatatlanul legdinamiku­sabb és legmarkánsabb mű- -v-elője Kulcsár Kálmán aka­démikus. Bizonyság erre sokrétű tudományos, elmé­leti, oktatási és közéleti te­vékenysége. Legújabb köny­ve, A mai magyar társada­lom csak néhány hete ke­rült a könyvesboltokba, de már alig kapható. A nagy érdeklődés jelzi, hogy a tu­dós fontos, a legszélesebb rétegeket érintő, foglalkoz­tató jelenségekről ír köny­vében. Egy rendkívüli vál­lalkozás eredményét tartjuk kezünkben Kulcsál' Kálmán művével. A gazdasági és a szociológiai irodalomban mostanában megjelent köte­tek mindegyikében vala­milyen „korszakváltás”, ké­pezi az alapvető szempontot. A mai magyar társadalom­ról szóló tanulmánykötet történeti nézőpontból ragad­ja meg gazdasági-társadalmi, jelenségeinket. Ámde gyöke­reiket csak részben találja meg a régmúltban. Kulcsár Kálmán a „félmúlt”, az alig néhány évtizedes, tuda­tos társadul omalakí tás kö­vetkezményeit is részletesen elemzi. A könyv három részből áll. A történeti-társadalmi A szép magyar beszéd mozgalom szélesítését szor­galmazza a Művelődési Mi-: nisztérium: a Magyar Rádió' val együtt ajánlotta az • al­sófokú és a középiskoláik, a felsőoktatási intézmények vezetőinek, * hogy a diákkö­rökben szervezzenek beszéd- ínüvelő szakköröket. Ezek ift-ögramja írták a felhí­vásban — kapcsolódjék a Beszélni nehéz című rádió­műsorhoz. A beszédművelő körök tevékenységét taná­csadó füzetekkel segíti elő a minisztérium. Addig is, amíg a füzeteket az iskolák, a felsőoktatási intézmények rendelkezésére bocsátják, a körök egy-egy megbízottja rögzítse magnetofonszalagra a Beszélni nehéz rádiómű­sort, amelyet kéthetenként, kedden délután körülbelül fél hétkor a Petőfi adón, szerdán reggel 9 óra előtt a Kossuth adón, sugároznak. A műsorban elhangzó példa­előzmények kapcsán a szer­ző ismerteti a kőzépkelet- európai társadalmi, gazda­sági megkésettség egészen napjainkig ható következ­ményeit. Megállapítja, hogy a társadalmi-gazdasági mo­dernizáció fejlődését gátló tényezők csak 1945-öt köve­tően tűntek el és semmisül­tek meg végleg Magyaror­szágon. Ugyanakkor elemzé­séből kitűnik a sematikus, társadalmi-gazdasági mo­dellekben való gondolkodás veszélye, mely a jogi és az adminisztratív szabályozó eszközök túltengéséhez ve­zetett az' ötvenes években. Közelmúltunk, a hat» vanas és a hetvenes évek gazdaságfejlődésének konk­rét és hiteles elemzését nyújtja afc olvasó számára a társadalomszerkezettel, a társadalmi problémákkal foglalkozó tanulmány. Kul­csár Kálmán, az elmélet és a gyakorlat folyamatos össze­vetésével bizonyítja be az olvasónak, hogy „minden döntésnek nagyon finom ré­tegspecifikus következmé­nyei vannak”. E következ­ményeket pedig tudomásul kell venni a szocializmus körülményei, a tudatos tár­sadalomalakító tevékenység során. A társadalmi önisme­retünk gyarapodásához jócs­mondatokat közzéteszik a Rádió- és Televízióújságban,, é§ sokszorosítják a szakkö­rök számára. Ki-ki megíté­lése szerint jelölje meg a hangsúlyok, a szünetek, he­lyét, nagyságát, és állapítsa meg a beszélő által elköve­tett hibákat. A véleményeket a szakkö­rök; közös levélben küldjék el a Magyar Rádió címére a keddi adástól számított nyolc napon belül. A legjobb megoldásokat a rádió adásonként három, egyenként 200 forint , értékű könyvutalvánnyal díjazza. A folyamatosan és a leg­eredményesebben szereplő körök közül évenként hatot Kazinczy-jutalomban része­sítenek, a jutalom összege szakkörönként 10 000 forint. Ennek egyik felét a vezető tanár, vagy a tanulókat fel­készítő tanárok, másik felét a kör tagjai kapják. kán hozzájáruló fejezetek után a harmadik résznek a társadalmi folyamatok irá­nyításáról szóló bevezetése foglalkozik talán jelenünk legsúlyosabb kérdésével : társadalmunk megújulási készségének feltételeivel. E fejezet alapgondolatait már közölte a szerző „Gazdasá­gi kihívás”, társadalmi „vá­lasz” című tanulmányában, a Magyar Tudomány ez évi hatodik számának hasábja­in. Most részletesen kifejti, hogy a társadalmi-gazdasági modernizáció egyik legfon­tosabb elemének, a megúju­lási készségnek a kibontako­zását jelen körülményeink között, azok a rétegék és csoportok akadályozhatják a legjobban, amelyeknek az érdekei a meglevőkhöz, leg­főképpen a meglevő struk­túrákban elfoglalt hatalmi és. anyagi helyzethez fűződ­nek. Az ilyen „rétegek” a „... saját érdekeik lehetséges sérelme elleni védekezést, a meglevőhöz való ragaszko­dást ugyanis korábban elfo­gadott eszmék védelméhez kötik”, igy a megújulási készség bizonyos elemeinek megjelenését vagy képvisele­tét az „ideológiai sérthetet­lenség” elleni támadásként fogják fel. A szerző végkö­vetkeztetése: miután rend- . szerünkben — tudatosan irányított társadalomi-ól • lé­vén; szó — a lényeges vál­tozások a politikai rendszer közbejöttével történnek, bi­zonyos fokig a gazdaságban is, így a politikai rendszer alkalmazkodási és megújulá­si képessége elsőrendű fon­tossággal bír. Hűvös, tárgyilagos és jó­zan Kulcsár Kálmán könyve. Éppen, az érzelmi túlfűtött­ség hiánya, a társadalomtu­dományi eszköztár pontos és arányos kezelése. adja. 'meg e könyv hitelességét. Akkor született meg a ma­gyar társadalom moderni­zációs ''folyamatát elemző mű, amikor tömeges méretű életmód- és nemzedékváltás tanúi vagyunk. A nemzeti tragédiákat, politikai sors­fordulót át nem élt nemze­dékek számára nélkülözhe­tetlen útikalauzul szolgálhat ez a könyv. A mű külön erénye világos nyelve, áttet­szőén tiszta és arányos szer­kezete. A részletkérdések iránt érdeklődők számára korrfkt eligazodást nyújt az egyes könyvrészek végén fel­sorolt forrás tájékoztató. Cseke László »Nekem jobban tetszik az, aki tesz is valamit« — nyi­latkozta a rendező filmjé­nek bemutatója előtt. Lás­suk ezt a " cselekvő embert, így a néző, s beült a mozi­ba. Igen, Novak Sándor va­lóban »korunk hőse«, a cse­lekvő ember: élete nagy műve egy bazári gumimaszk előállítása... Fazekas Llajos a harma­dik mozifilmjét ajánlja a nézőnek, (A Lássátok fele­im 1967-ben, az Ámokfutás 1974-ben készült el, most a Haladékot vetítik a mozik.) Divatos téma volt a hatva­nas években, a hetvenes évek elején a helyét nem le­lő értelmiségi. Fazekas mun­kájának főszereplője, Novak Sándor egy közülük. Kései utódjuk. Valaha szép remé­nyekkel indult, az úgyneve­zett hibrid program »vezér­karához tartozott. Erről à minden bizonnyal országos jellegű vállalkozásról épp­úgy nem tudunk meg sem­mit, mint emberünk mai munkahelyéről. Pardon: munkahelyeiről! Mert van neki, több is. Hogy az em­bernek csak egy másodállá­sa lehet? Oda se neki! No­vai? egy ku tatói ntézetben ( ? ) herdálja a drága alapanya­got rablóálarookat gyártva, menedzsere egy vidéki áíész-nefc(?), edzője egy ví- zilabdacsapatnak stb. Ka­rinthy jut eszembe, a Lógok a szeren című írásával : an­nak képzelgő kamasza agyai ki ilyen vadakat! De vegyük komolyan hő­sünket. Az csak természe­tes, hogy öngyilkosságot forgat a fejében... ! Noha él. mint hal a vízben — van szép felesége, kocsija, ömlik hozzá a pénz —, megkutyálja magát, s mivel ő egy új magyar film en- tellektüel hőse, úgy illik, hogy érzelmekről nem árul­kodó homloka mögött, a tu­dat mélyén viharok dúlja­nak. Konfliktusban önmagá­val. Igen ám, de egy pil­lanatig sem aggódunk érte: ha az első félórában elhalá­lozna, nem volna mozifilm hosszúságú Fazekas alkotá­sa. így nem vetítenék a mozgóban... Ami rejtélyes előttem: honnan vannak a magyar filmek egy részében ezek a tornaterem méretű luxusla­kások? (A magyar filmek más részében éppen azt lá­tom: a gondoltat az okoz­za, hogy a szűk dobozlaká­sokban heten—nyolcán szív­ják el egymás elől a leve­Beszédművelö körök az iskolákban, egyetemeken Már megbeszéltük a he­lyet és az időpontot is, ami­kor a szakszofonos bemond­ta à mikrofonba, hogy szü­net következik. Javasoltam, menjünk ki az udvarra friss levegőt szívni. Piroska bó­lintott és belém karolt. A második lépésnél vet­tem észre, hogy sántít. Pon­tosan emlékszem, hogy a második lépésnél... Ügy éreztem, órák telnek él, míg a kijárathoz érünk, s közben egy egész hangya­boly nyüzsög a trikóm alatt. Odakint föllélegeztem, Jó erősen megmarkoltam a lány csuklóját, és húztam magam után. Az udvar leg­sötétebb zugában nekidöntöt- tem a kerítésnek és mohón raborultam. Most már min­dent mertem. Leg szíveseb­ben széttéptem, fölfaltam volna. Közben megszólalt a zene, de nem vettem róla tu­domást. Abban biztos vol­tam, hogy mim uicsryek vissza a terembe. Se a-lány­nyal, se anélkül. Arra eszméltem, hogy va­laki Piroskát szólította. Hir­telen elengedtem, s az öklö­met ösztönösen az arcom elé kapva megfordultam. Egy fiú állt mögöttünk. Piroska, nem hallod? ! szólt ingerülten. A lány kapkodva igazgat­ta a blúzát, szoknyáját. Az öcsém, mondta és za­vartan nevetett. Apu azt üzeni, rögtön gye­re haza, szólt mogorván a fiú. Jól van, felelt a lány bá­gyadt hangon. Máris mehe­tünk. De előbb mutatkozz be a katona bácsinak. Kezet fogtunk. Legszíve­sebben megpofoztam volna. Menjünk már, türelmet­lenkedett a fiú. Apu mér­ges. Akkor vasárnap, szólt Pi­roska, s tétova mozdulattal igazgatta a haját. Ahogy meabesséUitk. Igen, vasárnap, feleltem. A hangom idegennek, el­lenszenvesnek tetszett. Ha nem jössz, nem kap­tál kimenőt, igaz? A lány még mindig a hajában bab­rált és idegesen nevetgélt. Igaz. Jól ismeri a katonaéletet, gondoltam, s csak álltam a hidegedő sötétségben. Piroska bicegve indult az öccse után. Elszívtam egy cigarettát, azután bementem a laktanyába. Lassan ha­ladtam. A combom elzsib­badt, az ágyékom fájt, a lá­bamat nehezen emelgettem. Jó volt a kis bicegős? fo­gadott a napos a körletben. Jó volt. mondtam. Jó kis nő. Ha jó. akkor jó. vigyor­gott, majd figyelmeztetett, hogy lefekvés előtt okvetlen mossak lábat, mert Birkás tizedes éjjel kettőkor lábvi­zitet tart. Kettőkor kell ébreszte­nem, tette hozzá. Minden este mosok lábat, 'feleltem. Ajánlom, hogy most két­szer mosd meg, röhögött a napos. Rendben. Kétszer fogom megmosni. Vasárnap szinte egyszerre érkeztünk a. megbeszélt helyre. Piroska a legutóbbi divat szerint öltözött. Min­tás.. bő iszaknyáL, szales övei és körömcipőt viselt. ÜMünk a pádon, beszélgettünk. Egy idő után Piroska kijelentet­te, hogy meghív egy sörre a közeli vendéglőbe. Köny- nyedén, mintegy mellékesen mondta, de közben — ész­revettem — lesütötte a sze­mét. Én * szívesebben marad­nék, feleltem. Gyönyörű ez a park... A lány figyelmesen rám nézett. Akkor maradjunk, mond­ta. Türelmetlenül vártam, hogy sötét legyen. Jóval később, miután be­láttam. hogy hiábavaló min­den küzdelem, dühösen ki­fakadtam. Talán szűz vagy?! Körülbelül tizenegy óra lehetett, már indulnom kel­lett a laktanyába. Piroska csitított. az arcom simogatta. Nem vagyok szűz, mond­ta. Csak nem akarom. Na­gyon szépen kérlek, értsd meg. Most még nem aka­rom. Hát mikor?! fortyogott bennem a méreg. 'Majd. Mindegy, hogy mi­kor __ Csak most nem. A jövő vasárnap? Lehet. ( F ráutaljuk.) _gőt.) A mi hősünk, ez a Novak nagy láboh él, ott­honos a .lokálok világában, ezresekben kártyázik, csapa­ta bajnokságot nyer, gar- gantuai módra étkezik, mér­téktelen nagyokat iszik, ra- fináltan szeretkezik. Kon­junktúralovag. Valóban ilyen a »cselekvő ember« korunkban? Akkor miért rágjuk tövig a körmünket, ha a moziban, a tévében egy-egy dokumentumfilmet vetítenek az úgynevezett »nehéz emberekről«. akik szembeszállnak a bürokrá­ciával, a mikrokörnyezetted, mindenkivel, hogy találmá­nyukat az emberiség javára megvalósíthassák ? : A filmmel az a legna­gyobb baj, hogy egy erede­tibb változatát már láttuk. Szinte ugyanezekkel a hely­színekkel, sőt ugyanezzel a főszereplővel, Bujtor István játszotta a BUÉK! főszere­pét is. Mennyivel több al­kalma volt alakítani ab­ban! Itt a feleséget Goór Nagy Mária játssza; annyit tudunk meg róla, hogy írt egy irka küllemű könyvet, és kitűnő szerelmi partner. Nézem a filmet és arra gondolok: nézőriasztóul nincs is szükség rablóálarc­ra. .. L. L. DÍSZKÚT SZEGEDEN Szegeden a Dóm tér új alkotással gazdagodott. Felavatták Tóth Valéria szobrászművész díszkútját. Képünkön: A bronzból készült dombormű, alsó részén a díszkúttal. Szűr-Szabó József másodszor Művész — közönség találkozó Siófokon Nemcsak a festmények, hanem a művész, Szűr-Sza­bó József, valamint a kitű­nő újságíró, Bajor Nagy Er­nő személyisége is vonzot­ták a siófokiakat a hétfő esti tárlat megnyitására. Művész — közönség talál­kozó volt a javából. A Dél­balatoni Kulturális Köz­pont galériájában úttörő ko­rú gyerekek és nyugdíjasok egyaránt érdeklődve hallgat­ták a vendégek párbeszédét. Mert ezúttal a megszokott tárlatnyitó méltatás helyett Bajor Nagy Ernő kérdéseket intézett a kétszeres Munká- csy-díjas festő- és grafikus­művészhez, aki egyébként az. idén már másodszor ta­lálkozott a siófokiakkal. Nyá­ron karikatúrakiállításával kapcsolatban megállapíthat­tuk, hogy nála a groteszk, a humor egy nagy életta­pasztalattal, életfilozófiával bíró művész kifejezési for­mája; továbbá, hogy a jó humorista egyik leglényege­sebb tulajdonsága: intellek- tualizmusa. A tökéletes rajz­tudás (Szűr-Szabóról ezt már ifjúkorában elmond­hatták kritikusai) csupán az akadálymentes kifejezés eszköze,- de végül a sajáto­san megfogalmazott egyéni gondolat a döntő. Ezúttal olaj- és akvarellképeivel mutatkozott be. Szűr-Szabó József és Ba­jor Nagy Ernő beszélgetésé­be hamarosan a közönség is bekapcsolódott. A kérdések nyomán élénk színekkel bontakozott ki az örökifjú, jó kedélyű művész szemé­lyisége. életútja. Boszniábar született — édesapja akkoa ott teljesített szolgálatot mint íegy vern&ester ■—.Mun­kácson nevelkedett, s olyan korán kezdett rajzolni, hogy talán előbb tudott, mint be­szélni — mondta. Már gye­rekkorában erős vágyat ér­zett, hogy a valóságot úgy mutassa meg környezetének, társainak, ahogy ő látta. Érettségi után Iparművé­szeti Főiskolát végzett, majd beiratkozott a Képzőművé­szeti Főiskolára, ahol Va- szary János volt a mestere. Kezdetben kizárólag fest­ményekkel szerepelt a kiál­lításokon (első képeiről még Szomory Dezső is írt kriti­kát), s közben egyre több karikatúrája jelent meg a lapokban. Két Munkácsy- díját karikatúráiért kapta ugyan, ám ő most is első­sorban festőnek vallja ma­gát. (E meggyőződésével persze sokan és méltán vi­tatkoznak.) Mesteréről, a sqmogyi szü­letésű Vaszary Jánosról el­mondta, hogy más, nagy hí­rű mesterekkel ellentétben ő nemcsak korrigálta a ta­nítványok munkáit, hanem megosztotta velük esztétikai nézeteit, gondolatait. mér­hetetlen nagy elméleti tudá­sát. Szerette és ismerte az életet, sokat utazott, a nö­vendékeit is aiTa buzdítot­ta, hogy minél többet — és nyitott szemmel — járjanak a világban. Szűr-Szabó Jó­zsef megfogadta tanácsát, ,ezt utazási élményeit meg­jelenítő képei is bizonyítják. Sz. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents