Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-07 / 287. szám
M inden atatefaniail Bénái elíogodettaa iépek be sa, ajtóm. Hiába, ha ^ ember if jóságának és egytooBÍ szerelmeinek saán- pacteav taliga .magát ismét, barmeronytre .is szeretne íér- í .ssaa. fesztelen és nagyvilági pofát vágni, körülgyűrű- zik az emlékek. Hol rá vagyok? — torpanok meg újra es újra a küszöbön. — A fiatalság ugyan elmúlt már, de a szenilitás még nem jött et; lehetséges, hogy nem jó helyre toppantam be? De igen, igen- Ez mégis csak annak a vendéglőnek a halovány mása, ahol egykoron estéről estére mulatttik az időt; hol okos baráti beszélgetésekkel, hol kedvetlenül vedelve, olykor lángolva egy lányért, olykor üres és fakó lélekkel, de mindig otthon. A falak talán még a régiek, de már az uniformisszerű faburkolat borítja ókét; a kovácsoltvas lámpák. valami vízi szörny % iparmilvészítenek a szemem elé, átmenet egy hal meg egy húsvéti nyúl között. A sarok felől diszkrét vizeletszag terjeng, a valamikori »Urak« feliratú, nélkülözhetetlen helyiség ajtajáról, amelyen most egy vigyori hermafrodita zománcképe díszeleg; jó fél éve már letépte valaki a zárat. A pult azonban csillog- * villog. Mögötte egy • impozáns férfiú — a vak is látja rajta, hogv ő itt a főnök — elmélyültem dolgozik: egy almáit fényesít ciR- lamenszínű zakója , ujjával, majd elhelyezi a kármentő mögött a whiskys-, konyakos-, fütyülősbarackos-, vilim osesas zárkör lés - üvegek kö-. (Szikszai Károly rajza) zé, a számára kijelölt legelőkelőbb, leglátványosabb helyre; azján. hátralép és elégedetten szemügyre veszi munkája eredményét. Az alma nemcsak dekoráció, jelentése is van. Ez. a jelentése még az értelmező szótárban is megtalálható; azt jelenti, hogy ebben az exkluzívra faburkolt vendéglátóipari üzemegységben valami nincs: az alma szinonimája a hiánynak. Hogy mi nincs, arról az alma mellé pingált felírat igazít el: Hitel! Szóval a hitel: alma! Állítólag. kedves hagyomány az, amelyet ápolni' illik: ez a vadonatúj, kackiás főnök pedig — mondják —, ad az ilyesmire. Abban a régi vendéglőben, amelynek az alapterülete meg a falói azonosak voltak ennek a jelenleginek a területével, meg a falaival, kellőképp el nem ítélhető módon nem ápolták ezt a hagyományt. E z a szakszofonos-küllemű vendéglős bizonyára megreszketne az undortól, ha hallaná, hogy a Boronkai-féle korcsma-házban nem volt ilyen szép sárga-piros műanyag alma. s ha még azt is elmesélné neki valaki, hogy ott alma helyett épp az volt, ami itt »alma«, alighanem fölháborodottam összevonná a szemöldökét: micsoda hely lehetett az?! S ha ezt a kérdést nem csupán költőinek szánná, hanem, módjuk, hozzám intézné a szót, és választ is várna rá, elmondhatnám neki a következőket : Boronkai úr, a főnök nagy, pohos, gyomorbajos ember volt, s drótkeretes szemüvegén át álmosan, mégis fürkészően figyelte a világot. Senki nem értett úav a szakmához a környéken, mint ő: modták: még VarrV petícsmél szerezte alapos ismereteit, s egy Időben k.vu- pierként működött > valahol Nyugat-Európában. Nála jobban senki sem ismerte- a Mk-asBMStftg- »Oefetesát bü< ő tudta még; md, jelent «e a szó; általában jellemző volt rá, hogy rendkívül sok olyan szót ismert amelynek hallatám egy mai zöldfülű csak eWátaná a száját- Bo- ronkainál töraswesadégmek lenni kitüntetés volt, és föl- becsűi hetet len előnyökkel járt. A magyaros házi konyha étlapon nem szereplő különlegességei tői a hitelig minden kijárt annak. akit Boronkai egyszer a kézfogáséval törzsvendéggé avatott; s ezt nem nagy rendelésekkel és fejedelmi borravalók irai. hanem — a főnök szavaival élve — úriember- seggel lehetett elérni. Az úriemberség tori térj urna i t Boronkai sohasem határozta meg közelebbről, mert áltaGömöry Albert ALMA Iában igen szófukar ember volt, csak sejteni lehetett, milyen szempontok beiolyá- soiják íleleteit... A z urak hitelét egy nagy kockás luzelöe jegyezték be. Erre Boronkai úr hitvese volt hivatott.: külsőire egy megfáradt Marlene Dietrich, aki , záróráig csendes, elúszó mosollyal csapolta a sort, és a törzsvendégnek még éjfél után is kihozta a pacait, abban az órában, amikor holmi jöU-mentnek már egy kisfröccsöt sem töltött volna ki. Vajon hol lehet most Bo- ronkai és neje? És hol lehetnek az egykori törzsvendégek? Tones! sohasem besaélt, sohasem mosolygott. Ha kérdést intéztek hozzá, csak kurtá'-fúrcsa igenekkel és nemekkel válaszolt. Ezzel szentben Toncsi tudta, hogy ki szereti ecettel a bablevest, ki az, aki a kis piros csöves paprikát többre becsüli a törött borsnál ; ki az, aki a savanyútüdőt csak akkor érzi fejedelmi éteünek, ha legalább egy fertály citromot is szervíroznak hozzá: Toncsi tudta, hogy van aki szívesebben megissza a hangzlit. min? a frissen csapolt sört; tudta, hogy némelyek kanállal szeretik enni a lencsefőzeléket, tudta, hogy mikor kell a hölgyre felsegíteni a kabátot, s azt is, hogy erre a privilégiumra milyen lélektani helyzetben tart igényt a hölgy társaságában lévő úr... Toncsi mindent tudott, csak éppen nem beszélt soha. m ' Egy alkalom kivételével. Ak kor Toncsi beszélt : egy egész bővített mondatot kimondott. Ezt a hihetetlen eseményt még évek múlva is emlegették Boronkai törzsvendégei. Egy este gombát kívá'- tam. rántva. De Toncsi csak elutasítóan megrázta a fejét, es mourant valamit majd rábökött az étlapra, s ajánlott valami mást. Hétköznapi eset. Nem sokkal később dolgaim több mint egy fel évre más városba szólítottak Hazatérvén első utam természetesen Boron kaihoz vezetett; a főnök parolája olyan volt, mintha tegnap láttuk volna egymást utoljára, hitvese ugyanúgy csapolta a sört s Toncsi is ugyanúgy állt meg az asztalnál, mint máskor. De nem ! Valami mégis csak történt, valami vibrálni kezdett a levegőben. Ez történt: Toncsi mosolygott. Azaz valami vigyor- félére húzta szét keskeny ajkát Látomással fölért: denmedten leste mindenki, mi történik . .. — Mai van rántott gombafej — bökte ki, s a szóáradattól elhűlt á vendégsereg. , A szavak rakétaként diadalmasan röopentek tova szájából, hirdetvén a hihetetlent: lám ő is tud b*«sélni, ha akarja, reHdéllisfti.é- re áll a szó: a szó, amely — Ma van. rántott gombafej — mondta hát Toncsi, s. mintegy megrendülve saját bőbeszédúsegétól, komoran kivonult a konyhába, hogy depressziójából már soha többé ne zökkenjen ki ... De hát Toncsi már nincs itt, vissza kall térni a jelenbe. Itt van viszont a faburkolat.. a rátáiéi főnök, ^, ugyancsak ciklámenbe b látott pincérek, és a hallal keresztezett kovácsolt vasnyúl. Es itt. van az alma. Az alma, aminek az eléírt szó jóvoltából jelentése is van. Igaz, az információ: hitel nincs, egy kissé hiányosan hat. Jóval többet kellene a kedves vendég tudomására hozni. Például azt, hogy borjúhús, bélszín, belsőség: »alma«; udvariasság, figyelem, törzsvendégcsapat, jó hangulat: »alma« stb. Egyszóval ezen a helyen minden »alma«. Mert voltaképpen még maga az alma is »alma«. Hiába nyálazzák és suvic- kolják naponta; ez a műanyag formed vény úgy aránylik egy igazi, szép, piros jonatán almához, mint ez a vendéglő a Boronkai- íéléhez. Ezek a ciklámenben parádézó, kétbalkezes. de önelégülten pimasz, jópofás- kodóan bőbeszédű fickók pe-- dig a kevés szavú Toncsi- hoz, mint ez a lagymatag, tol vizezett lötty. a frissen csapolt, hideg sörhöz, mint az ■ aimafényesítő főnök a hpzentrógeres, poharas Bo- ronkaihoz. az alázatot mímelő, pénz-szimatoló sunyiság az őszintén szívélyes vendégszeretethez ... Szóval. valami ilyesmit mondhatnék, ha a főnök megkérdezne. De sohasem fogom neki elmondani, és ő soha sem lesz rá kíváncsi. * » O áll a pult túlsó oldalán, az almája alatt, én meg itt ülök a vendégek karámjában, a hideg, rágós bécsiszeletemmei és a lotty'adt, félig-mért korsó sörömmel. Ellenszenvünk kölcsönös, és feloldhatatlan. Szakadék választ el, s két partja között nem létezik kommunikáció. A főnök íö- lénj'e azonban . egyértelmű, mert ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy .ilyen helyre ép eszű ember nem teszi be a lábát. De én gyengeségemben mégis betérek néha, mint aki még csodákat remél ; ő meg gúnyos szánakozással tudomásul veszi. Neki ugyanis nincs rám szüksége; ha valami nem tetszik, mehetek a fenébe; ez itt az ő szemétdombja, ahol már '-összekaparta s magáét. Itt az övé a pénz és a hatalom — ennyi kell neki, nem több. és ami még ezen kívül létezik, az a szívében, agyában és vendéglőjében most és mindörökké »alma«. Akt-tanulmány. Halápy János festőművész alkotása. (A Nemzeti Galéria emlékkiállít a gának anyagából.) Kerék Imre Csillagtávoli dallam Kányádi Sándornak Fenyv esek o-r gonazúga sá t hallgatom három napja, három éje. A Nagy lstván-i havasok közül, karámba terelt nyájat őrző, karszti-kö-arcú pásztorok közül, pifzlrúngos vízmosások, suhogok azúr függönyén átverődre, LE 4Z ÚTON, EGY FŰSZÁLON világgá-szakadt szeretők sóhajából szelek országútián madáralakban verdes, csapong egy ismeretlen-ismerős, csillagtávoll dallam, alomba-ringató, akar a bölcső, öröknyugalmu, akár a hássongárdi sírok, ■ éjpuha .szárnya lassan beborít. .. fenyözúgás, bércek közt bujdosó zaklat, kísér patakok csöngetése három napja és három éje s már nem hagy el halálomig. Art Buchwald Szexuális zaklatás Avagy egy történet három verziója Ha épp tudni akarják, mi a véleményem a hivatalokban folyó szexuális zaklatásról. melyről manapság oly sok szó esik, hát megmondhatom: én ellene vagyok. Amikor a nők beszélnek a szexuális zaklatásról, tüstént fiatal, ártatlan hölgyekre ’gondolnak, akikre a férfiak ráerőltetik az udvarlásukat és baljós következményekkel fenyegetik őket arra az esetre, ha közeledésüket netán nem fogadják kedvezően. No, de minden éremnek van egy másik oldala is. Akadnak szép számmál Ölyán nők (a pontos számukat nem fogjuk megtudni a legközelebbi népszámlálásig), akik provokálják a velük egy hivatalban dolgozó férfiakat ; vagy azért, hogy karrierjüket előmozdítsák, vagv egyszerűen azért, mert unják a munkájukat. A hivatalnokok számára nia az legfőbb eldöntendő kérdés, hogy ki zaklat kit. A válasz nyilvánvalóan attól fü,gg. hogy kinek a szemszögéből nézzük a dolgot, így látják például a nők felszabadítása mozgalmának hívei : — .Miss Samuért ha befejezte a gépelést, legyen szives, hozza tel ma este az egészet a lakásomra. — Már megbeszéltem a fiúmmal, hogy együtt vacsorázunk, Mr. Schlitz. — Mondja le a randevút! Ha átnéztem a papírokat, majd főzök én vacsorát kettőnknek ,.. He, he, he. — Nen, nem. és ezerszer is nem ! Inkaob meghalok, minit, hogy igent mondjak. — Ezt megjegyzem magainnak, Miss Samuels. Emlékezni fogok rá, amikor majd kiállítom a minősítését- Tudja, hogy a jövő hónapban elbocsátások lesznek? — Ö, kérem, Mr. Schlitz, ne adjon nekem rossz minősítést! Egyedül tartom el az anyámat, és ha elvesztem az állásúimat, akkor ■nem tudjuk kifizetni a jelzálogkölcsönt az öröklakásunkra, és kihajítanak bennünket az utcára. — A döntés nem tőlem függ, hanem magától. Akkor, mondjuk, hogy nyolc órakor nálam ? — ön nem ad nekem választási lehetőséget. Ó, anyám, kérlek, bocsáss meg! Érted teszem, amit teszek. Pavel Rozvald Gyűjtőszón vedé ü y Feuerbach szerin t boldog1 te kibékítő, wtegváftó erővé, bér. r m — Nézd papa, ez a kvarc! — mondta egyszer hatéves fiam. és egy félkilós macskakövet ejtett, nagy robajjal, az asztalomra. Árra vonatkozó szigorú hangú figyelmeztetésemnek, hogy nem illik tönkretenni az _ útburkolatot, ' nem volt semmiféle foganatja. Fiam elhatározta, hogy köveket fog gyűjteni. — Honzik — fordultam hozzá fél év múlva —, ez nem mehet így tovább. Nézz körül, hogy mi lett a lakásból! Valóságos, kőtár... Ma reggel a marhára esett egy darab földpát, csoda, hogy nem ütötte ki a szemét... Ám a fiunk nagyszerűen megvolt ezekkel a kövekkel. Más gyerekeknek görkorcsolyát, villanyvonatot kellett vásárolni, a mienk pedig szakkönyvekre kunyerált pénzt. Igaz, olvasni még nem tudott, mi olvastuk föl neki a szöveget, s meg-meg- botlott a nyelvünk a szak- kifejezésekben... Ügy éreztük, hogy hétéves gyermekünk megtalálta életcélját, ám hirtelen minden megváltozott. Egyszer m unióból hazaérve egyetlen követ sem' találtam. « lakásban. Fiam az asztalnál ült, kezében egy bélyeggel, s nagyítón keresztül szemlélte. Ettől a naptól Honzik a bélyegekért rajoSigott. Most a lakás egy postahivatalhoz kezdett hasonlítani: minden tele volt bélyeggel. S ha va- laki közülünk erről megfeledkezett, netán - istenments, egy hirtelen mozdulatot tett, színes kis papírkák repültek szanaszét, a fiunk pedig tor- kaszakadtából üvölteni kezdett, mintha elérkezett volna a világvége. Tizenkét éves volt, amikor egy óriási, fekete bogarat hozott haza. Anyja kérésére', hogy azonnal dobja ki ezt a tarantulát, amíg az ' egész családot el nem pusztítja, fiunk egy í hidegvérével felelt: — Ne izguljatok., ez az új gyűjteményem első darabja! Az egyszerű szarvasbogár gyönyörű példánya ... S a lakás fokozatosan megtelt zörgő, zümmögő, dongó, ciripelő bogarakkal, 'lem lehetett úgy leülni egy székre, hogy valami bele ne akaszkodjon az emberbe — csápjaival, felsó állkapcsaival, vagy isten tudja még milyiik volt ezeknek a teremtményeknek. A nyári vakációban és év közben is minden vasárnap gyermekünk nagy zacskóval és hátizsákkal járta a város környékét, s rovarok sokaságával tért haza. Ezeket esténként, munka után nekünk kellett feltűznünk... — Min- denkinek — jelentette ki a gyerek — áldoznia kell valamit d tudomány oltárán... Végül is beletörődtünk sorsunkba. Természetesen tudtuk, hogy más családokban a gyerekek már arról álmodoznak, hogy on'osok vagy könyvelők lesznek, a mi fiúnk azonban a rovarokon kívül hallani sem akart másról. Tizenhét éves volt, amikor a 7311 bogár és lepke varázsütésre eltűnt a házból. Egyszer csak' megérkezett Honzik, szeme csillogott, s mögötte egy rokonszenves kislány állt meg az ajtóban. — Engedjétek meg, hogy bemutassam Alenát — mondta a fiunk. — Egy új gyűjtemény kezdete — súgta a feleségem, és sóhajtott egyet. Fordította: Huri**--*« Jhtdii Az alant következő verzió az, ahogyan a hivatalban dolgozó férfiak látják a dolgot. — Mr. Schlitz, nem hiszem, hogy öl órára be tudnám fejezni a gépelnivalót, amit ide adott. Megfelel önnek, ha felhívom telefonon, amikor elkészültem, és ön feljön az anyagért a lakásomra ? — Miss Samuels, legyen szíves, né támaszkodjon az íróasztalomra abban a fel- slicceit szoknyában; ez így nagyon megzavarja a kedé lyeket. — Ó, sajnálom, de hát ez a Szoknya nagyon kényelmes ilyen meleg' időben. Ha óhajtja, akkor hazafelé menet veszek néhány üveg bort is, hogy ott nálam teljes kényelemben tanulmányozhassa a jelentést. — Nem hiszem, hogy a feleségemnek tetszene az ötlet. — Ejnye, ejnye, Mr. Schlitz. Önnek is joga van a maga kapuzárás előtti kis pánikjához, mint mindenki másnak. — Az ajánlat nagyon vonzó, de nem hiszem, hogy egy férfinak szabad személyes kapcsolatba lépnie a saját hivatalában dolgozó hölgyek egyikével... — Ez már a maga dolga. Én majd megmondom a főnöknek, hogy a jelentés nem lesz kész holnapra, és az ügyfélnek várakoznia kell. Egyébként széltében-hosz- száiban beszélik, hogy a jövő héten gurulni fognak a fejek a cégnél; remélem, a magáé neon lesz közöttük. Maga átkozottul rendes fickó. — Rendben van, Miss Samuels. fölmegyek önhöz; de fél tizenkettőre otthon kell lennem. A feleségem fél egyedül nézni, a Johnny Carson-show-t. * * * A hivatalokban folyó szexuális zaklatást illetően az igazság valahol a két verzió között helyezkedhet el, ekképpen: — Miss Samuért! —i Szólítson Lindának! — Szokott ön ezzel-azzal lefeküdni? —Micsoda szörnyű kérdés ? ! Miért kérdezi ? — Semmi okom rá. csak úgy kiszaladt belőlem. — Nos, a válasz az. hogy nem szoktam. — Felejtse el. hogy szóba hoztam, Akkor hát. .hozzálátunk a munkához? — Oké. Pénteken es te szabad vagyok. Fordította: Zilahi Judit
