Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-02 / 282. szám
„ Tartozunk meghálálni” Ignácz Rózsa: Hazájából kirekesztve Hósapka a kupolán w Átadták a Kinizsi lakótelepi óvodát Árva Torma Éva fiát hazahívó levele csaknem egy esztendeig utazott Kolozsvárról Rodostóba. Erre a levelire sohasem érkezett válasz .. . Sok évvel később viszont egy másik levélre, melyet a bujdosók küldtek a trónra készülődő „férfias lelkületű” királynőnek, alig két hónapon belül megjött a válasz. Császári és királyi őfelsége keresztülhúzta a kegyelmi kérvényt. . . Mikes Kelemen, aki annak idején III. Károly amnesztiájával sem élt, aki, miután ez a kegyelem elévült, de még mindig csak egy kérvénybe került volna a hazatérés lehetősége, nem írt kérvényt — bizonyára megbánta, hogy az asszony császárnak lehetőséget adott erre a korlátoltságra, elvákultságra valló kegyetlen gesztusra. Ö, aki leveleiben még a nők neveléséről is értekezett, és finoman gúnyolódott a nagy hivatalokba jutó vagy jutható assszonyszemélyeken ; mondván, hogy minden bizonnyal a „nagy hivatalban” is csak a szerelmen, a ka- cérságon járna az eszük. Érthető ez a malícia, hiszen édesanyján kívül egyetlen nő sem ölelte magához féltő, megértő, jóságos, irgalmas szeretettel. Múzsája, ama bizonyos P. E. grófné, akinek életén át írta el nem küldött leveleit (álombéli, képzelt asszony), a XVIII. század igazi lánya volt ugyan, értelmes, művelt, sokoldalú, már-már emancipált, de akit valószínű boldogan elfelejtett volna a hűtlen és csalárd Kőszegi Zsuzsika egyetlen öleléséért. Anyja, a zágoni gyerekkor tündérkertjében rekesztve már igen messze volt tőle a Mária Teréziához küldött kérvény idejében, Kőszegi Zsuzsika pedig, miután férjhez ment az agg Bercsényihez, grófnőként páváskodott férjétől örökölt lengyelországi birtokán. Mit is válaszolhatott volna Mária Teréziának, illetve P. E. „édes- nénjének”, azaz tulipános levelesládájának. •„Tartozunk meghálálni a királynénak való kirekesztésünket, mivel ott az élet fogyatkozására több ok vagyon. Itt nincsen bajunk se tiszttartóval, se számvetővel. A perlekedésen a fejünk sem fáj. A kvártélyos nem szorongat. A jószág szerzésén vagy elvesztésén nem törődünk.” önvigasztaló gúnyolódása áthallik a századokon. Ignácz Rózsa Zágon szomszédságában, Kovásznán nevelkedett. Talán az erdélyi TV.JEGYZET Doktor Senki Ha egy közepesen, siker ült tévejátea az íróra irányítja figyelmünket, akkor máris nyeri a nezó. A Rinyaújné- pen született Gabor Andor Doktor Seliki című regényének televíziós változata közben jutottam a fenti következtetésre. A mű ugyanis hiányérzetet keltett bennem : évente beszélünk róla, emlékezünk az íróra — de nem ismerjük igazán. Addig nem is fogjuk, míg- életművét sorozatban ki nem adja valamely erre hivatott főimen, s meg nem fejeli monográfiával. Ment igaz, hogy a Dotiarpapát százezrek látták a moziban, a Csárdáskirálynő »leporolt« librettóiú előadását milliónyian a színházban, de munkásságára talán ezek net is jellemzőbbek az Untauglih űr, a Véres augusztus, a Doktor Senki, publicisztikai művei, versei,.. Ha jól emlékszem, munkái közül eddig csak , a Vacsora a Hotel Germániában címűből készült — s milyen emlékezetes! — tévés mű! Élete. eljutása a polgári radikalizmustól a kommunizmus igenléséig — az érlelő emigráció —, s bizonyos tények tisztázása, pontosabb elhelyezése irodalomtörténetünkben, valóban megérne egy könyv terjedelmű tanulmányt ... ! Már az Untauglíh úrban is megmutatkozott szatirikus tehetsége. Ezt az 1915-ös művet követte a Doktor Senki 1917-ben, mellyel egy karriertörténet segítségével leplezi le a »boldog békeidők« tisztességtelenségét. Karriertörténet? Igen. Gábor az ismert nyomvonalon haladt. Azon amelyet Balzac az Elvesztett illúziókban Lucien Rubemprével, Stendhal a Vörös és feketében Julien Sorellel. Maupassant A szép' fiú hősével járat végig. Talán a maupassant-i figurára emlékeztet leginkább ez a Schenk I. János; nyoma,tékosítandó többször Rtulálják a műben »szép embernek«. Ám, amíg a felsorolt művek hősei mindent megtesznek saját föl ülkerekedesükért, Gábor Andor szatirikus regényével azt bizonyítja: egy tisztességtelen társadalomban elég csak egyszer sárba lépni ahhoz, hogy az ugyancsak ».sárosak« — persze »arany sár« ez!“ — egyre magasabbra emeljék a »szerencsést«. Ezt a furcsa cent- rifugációs folyamatot ábrázolja a mű. Hősünknek tulajdoniképpen csak két önálló lépése van: az egyik a karrierjét indítja el, a másik a halálát okozza. Közben alkalmunk nyílik — ebben Gábor nagyon »otthon volt« — megismerkedni a kor jellegzetes újságíró figuráival illetve a »felső tízezer« karakterisztikus alakjaival. A televíziós feldolgozásból »kispórolták« a szatírát, ez megbosszulta magát: így ugyanis valamiféle hunyadi~ sándorositott Gábor Andort kaptunk. (Szó. ami szó: egy- egy motívumában emlékeztet is a Doktor Senki a Téli sport című Hunyadi-műre. Felidéződik még Mihályfi Imre rendezése?) így »csupán« jellegzetes karriertörténetnek láthattuk Gábor Andor regényét. Egy szerény képességű ifjút, amint egyre feljebb kerül a sors szeszélyéből. Nem állítom azt, hogy így unalmas volt a mű; ha figyelmünk lankadt is néha-néha, egy-egy szép női arcban — Malgorzata Braunek (Wajda Légyvadászatában láttuk először) és Malgorzata Kszewimka , illetve téli tájrészletekben gyönyörködhettünk. Oszter Sándor »tette a dolgát«, rajta kívül Márkus László, fíenkő Gyula, Páger Antal, Pethes Sándor arca maradt meg bennem. Hollós Olivér operatőr megérdemli az elismerést. L. L. Téli tárlat nyílt Vasárnap Miskolcon, a Galériában megnyílt a téli tárlat. A kétévenként sorra kerülő seregszemlére az ország kökávbözó vidékein élő és alkata muveeaek küktefc be Miskolcon alkotásaikat. A zsűri 114 művész 320 alkotásából válogatta ki 86 alkotó 46 festményét. 65 grafikáját, 39 szobrát é* érmet, valamint 9 üeeMmméMtéá, nők (akik Mikes szerint a legszebbek) tartozását akarta törleszteni, s legalább egy, a művészi megformálást, nyelvi erejét tekintve is Mikeshez méltó regényben kárpótolni „a magyar széppróza atyját”, ezt a szelíd, türelmes, minden világi hiúságtól mentes, gyermekien kedves és jó önkéntes szám- Űzöttet a sors által megtagadott asszonyi melegségért, szeretetért. Mindenekelőtt a fiáért észbomlásig, haláláig perelő édesanya, árva Torma Éva alakjának megformálásával, s az epikus szerkezetbe nem illő, ezért utó-' iratként közölt lírai izzású vallomásokkal. Egy XX. századi P. E., aki a képzeletbeli P. E. grófnő helyett válaszol Mikes leveleire. A többi között tudatja vele, hogy az utókor mennyire megbecsüli és szereti. Valóban. Csaknem valamennyi nagy költőnk, írónk méltatta, versekben. esszékben vallott róla. összes műveit — még a féltestvéréhez és unoka- öccséhez írt, s valóban elküldött leveleit is — többször kiadták. Öt sohasem bántották kései ítészek, senki sem próbálta kissebbíte- ni, avagy fondorlatos módon valamiféle skatulyába beszorítani. Bár igazi arcát a maga teljességében még senkinek sem sikerült megrajzolni, de általában minden méltatója szeretettel szól róla. És nem vitatja — amit talán legkevésbé néhai Mikes Kelemen tudott —, hogy leveleskönyve a mindent magába foglaló modem regény őse a magyar irodalomban. És azt — Szerb Antal szavaival —, hogy az ember, aki a sorok mögül ránk néz, egyike a legvonzóbb, legszeretetreméltóbb magyar embereknek. Időnként előfordul persze, hogy róla is megfeledkezünk, hogy nem idézzük, nem méltatjuk iskoláinkban, de a tanítványok legjobbjai újra és újra fölfedezik, s elbűvölten tekintenek gyermekien tiszta szemébe. Ignácz Rózsa könyve a Mikessel kötött személyes barátság meghitt élményét adja az olvasónak, valamint Zágont, a honvágy minden időben megrendítő szimbólumát. (Móra Kiadó.) Sz. At Hol volt, hol nem volt... Épült Kaposváron, a Kinizsi lakótelepen egy mese- óvoda ... Behavazott kupolája egybeolvadt a tájjal, apró nyomok vezettek a kapujához. Tegnap délelőtt, városunk felszabadulásának harminchatodik évfordulója alkalmából felavatták a megyeszékhely huszonhetedik tanácsi óvodáját, és az új létesítmény birtokbavétele után — már ez is megtörtént — Kaposváron kétezer- ötszáztíz apróság elhelyezéséről gondoskodhatnak ezek a gyerekintézmények. A tervezői rajzasztalon 1978-ban, született meg, építése egy évvel később kezdődött. Az óvoda Ivét szárnyának félgömb alákja — kupolája — hamar magára vonta a kaposváriak figyelmét. el is nevezték nyomban meseóvodának. Persze, nemcsak a Kovács Attila megálmodta különleges építészeti megoldás, a forma gyújtotta fel a kaposváriak fantáziáját, hanem az elképzelt magas költség is ... Pedig az elmúlt ötéves tervben nem épült ilyen olcsón a megye- székhelyen óvoda. Körülbelül hat és fél millió forint terheli majd a tanácsi számlát. Csupán az építőknek volt nehezebb a bonyolultabb szerkezet megépítése. A Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállaposváro-n ezerrel több gyerek elhelyezéséről gondirs- kodtak, mint amennyire egyébként lehetőség nyílna. A Kinizsi lakótelepi új óvodában négy csoportot alakítottak, s a kicsinyek az első naptól fogva jól érzik magukat a különlegesen berendezett intézményben. Pillanatnyilag a gyakorló általános iskolától — á Me- csekvjdéki Vendéglátó Vállalat konyhájáról — szállítják a-/, ebédet, az új tizenhat tantermes lakótelepi iskola fölépülte után innen kapjak az ennivalót. Brunner Erzsébet, az új óvoda vezetője vette át a létesítményt. Többek között arról beszélt, hogy miként kívánják megosztani a felelősséget a gyerekek nevelésében a szülőkkel; azaz szeretnének jól együttműködni az anyukákkal és apukákkal a góhdösk&öásbah. Együtt a szülőkkel és egysége.^ elvek szerint — így summázhatjuk az óvoda nevelési elképzelését. Az avatóünnepségen kellemes perceket szereztek a város vehetőinek és az óvoda k;s Irkáinak a Füredi utcai ovisok: táncos, verses. bábos műsorral kedveskedtek az új lat azonban megbirkózott a feladattál. Mint Garat Lászlónak, a városi művelődésügyi osztály vezetőjének megnyitó szavaiból megtudtuk. továbbra is nagy szükség van a városban gyermekintézményekre. Elég volt kitekintenünk az óvoda ablakán, láthattuk, épül a lakótelepen az új bölcsödé és a tizenhat tantermes általános iskola. Zsúfolt ugyan az új óvoda ; száznegyven lakója van november 24-től, de Kalétesítményt birtokba vevő pajtásai' : r> ak. Meglepetésként többek között bemutattak egv eredeti törökkoppá- nyi népi játékot is. H. B. A magyarok Istenére esküszünk . .. esküszünk ... folytatta anyám, mint egy iskolás lány, aki a bemagolt leckét darálja. Nos? verdestek Dani Sándor szemében a denevérszárnyak. De hát én sohasem szavaltam, tudja ezt a tanító úr jól, szóltam indulatosan, s vérző önérzettel gondoltam hozzá: pedig szerettem volna. Igen. Nagyon, nagyon szerettem volna. Legalább egyszer. Örömmel szavaltam volna a Sztálinról vagy a Rákosiról szóló verseket is. De engem sohasem választott a tanító úr. Most szavalni fogsz. De miért éppen én? Dani Sándor a kezével türelmetlen mozdulatot tett, s anyámhoz fordult. Segítsen már meggyőzni ezt a konok fiút! Hát nem magukat érte a legtöbb sérelem ebben a faluban?! Anyán arcára felhő ereszkedett. Siránkozó hangon bizonygatta, mennyit szenvedtünk az elmúlt években. Gondolj nagyapádra, mordult rám Dani Sándor. Nagyapa felé fordultam, aki most megmozdult a takaró alatt, s némi mocor- gás után felült a fekhelyén. Nem nézett rám, de éreztem, hogy a szemében öldöklő, harag tüzel, talán keveset ivott ahhoz, hogy elcsituljanak benne a világháborúk. Most mindjárt fölkel, borzongtam, nagy tappancsaival idejön, megmarkolja a tanító grabancát, és kihajítja... Gyorsan elfordultam tőle. hogy legalább addig ne létezzen, amíg Dani Sándor nálunk van, nem alsartam botrányt. Sose szerettem ezt a tanítót, iskolás koromban gyűlöltem is a hazugságai miatt, most most mégis sajnáltam volna. ha nagyapa kisöpri innét, s vele együtt a holnapi szereplés lehetőségét is. A falu új vezetői tóled szeretnek Haliam « Nemzeti dalt, jelentette ki Dani Sándor. Eszembe jutott, hogy az új tanácselnök jelölt Fekete Győző apja. Hirtelen támadt keserűséggel 'kérdeztem : Miért nem a Fekete Győzőt hívják?! Dani Sándor nagyot nézett. Miért éppen öt? Megvontam a váltam, nem feleltem. Győző egyébként nincs itthon, mondta. Úgy hírlik, Ausztriába ment. Gondolom, tudod, hogy a soproni erdészeti technikumban tanult. Fekete Győző nincs itthon?! Nincs, mondta Dani Sándor. A falugyűlést a mozi előtt tartottak. Emelvényt nem ácsoltak, mint a régi, nevezetes ünnepekre, a falu új hangadói a gömbakácok között álltak. Mellettük az iskolások énekkara, élén Dani Sándorral. aki a szemével intett. hogy kezdhetem a szavalást, Előléptem, s ebben a pillanatban eltűnt előlem a falu népe. A hangom, mintha nem az én torkúmból jött volna, rémületbe ejtett. Fél szemmel úgy láttam, hogy a gömbakácok röstellkedve húzódnak el a közelemből. Arra eszméltem, hogy tapsolnak. Először csak egy-két arc világosodott meg, majd rohamosan a többi, A hirtelen támadt homály, amely az előbb még takarta az embereket, eloszlott. Tekintetek záporoztak rám. Bódultán, remegd végtagokkal osontam az énekkar mögé, mely csakhamar elkezdte a Kos- súth-nótát. Most már nemcsak az eleven testek tömbje, hanem*— úgy éreztem ■— az ének is védett a falu szemétől. Fülemben előbbi vi- szolyogtató hangomból egy foszlánnyal, szégyenkezve néztem a gömudkácokra. Közönyösen álltak, mint akiknek nincs véleményük a szavalatomról. Ekkor eszembe jutott, hogy nemrég rászoktam a cigarettára, s van is nálam egy csomag Kossuth. Sietve rágyújtottam, s dohányzás közben egyre kevésbé éreztem kudarcnak a szereplésemet. Kivegye sen' sem nevetett ki, sőt! Mindenki tapsolt. Valószínű, a hangom is csak nekem tűnt olyan rémisztőnek, talán a lámpaláz miatt. A gömbakáeok? Nevetséges ... A gömbakácoknak gyökerük van, nem mozdul hatnak el a helyükről. érzéssel nézegettem a füst iá gő cigarettát, ujja inon < cingár pecsétgyűrűt es életem első férfiöltönyét, amit a nyári keresetemből vásároltam. (Folytatjuk)
