Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-06 / 286. szám

I \ TÉLAPÓ Meglepetés « kollégiumiban SZŐLŐSGYÖRÖK, GÁRDONYI UTCA Behajtani tilos! De kellene... Üzemanyag­csökkentő r ■ f. r újítás Mosolygásra, késztet az ut­ca elején és végén a behaj­tást — célfuvar ki-vételével — megtiltó tábla. Az út ele­jén ugyanis, mintegy száz méter hosszan, hatalmas gödrök vannak sárral, la­tyakkal. Hol van az a gép- kocsi- vagy zetorvezető, aki megkísérelné itt az átjutást? — Sajnos, nekünk kell. Il­letve: kellene. A tüzelőt be­vinni, meg az állatoknak tá­pot, takarmányt, és gázpa­lackot, fűtőolajat . .. Mióta ennyire rossz az út, kénjúe- lenek vagyunk mindent kéz­ben meg vállon cipelni. Az orvos, a mentő sem tud ide bejönni... Legalább ezt a rettentő rossz szakaszt tölte­tnék föl kővel, zúzalékkal! Hiába kérjük évek óta... Többen is panaszolták ezt az utca csaknem ötven la­kója közül, elkeseredve. A napokban tartott falugyűlé­sen is szóba került. — Amióta a lengyeltóti tanácshoz tartozunk, az az itt lakóknak a véleményük, hogy szinte semmit nem kaptunk. . . Sót még ami, volt, az út közelében levő, i kátyúk betömésére alkalmas kő, azt is elszállították Len­gyeltótiba, hogy ott használ­ják fel útjavításhoz — mondja Gencz Lajos iskola- igazgató, tanácstag, a györö- ki tanácstagi csoport veze­tője, hozzátéve: tanítási idő­ben rohantak be hozzá az iskolába többen is, hogy miért engedte elvinni a kö­vet, hiszen a faluban is szükség volna rá. — Nem is tudtam erről — teszi hozzá. tat fúratunk. «Izekre több mint‘másfél millió forintot költöttünk — sorolja az el­nök. A tények tehát azt bizo­nyítják, hogy a nagyközségi tanács vezetői körültekin­tően gazdálkodnak. f — Miért hozták el a kö­vet Szőlősgyörökről, és mit tesz a tanács, hogy a Gár­donyi utca ilyen téli idő­szakban legalább. járható lesven? Hiszen az ott élők azt is fölajánlották : segíte­nek társadalmi munkában, és telkeikből ingyen áten­gednek akkora területet,, hogy csapadéké:vezető árkot Csalhassanak, mert a lefolyó víz, iszap használhatatlífnna teszi az utat. — Azt ígértem a falugyű­lésén, hogy műszaki szak­embereink megvizsgálják a Gárdonyi utca korszerűsíté­sének, illetve az árok kiásá­sának feltételeit. Anyagi le­hetőségeink a következő tervidőszakban sem lesznek jobbak; huszonötmillió fo­rinttal gazdálkodunk, s eb­ből kell tizenöt millióért is­kolát, négy-öt millióból la­kásokat építenünk. Alig ma­rad egy-egy millió a követ­kező tervidőszakban éven­ként, s ezt kell nyolc köz­Piaci körkép Hű és ségre elosztani. Szőlősgyörö­kön félmillióból a Szabad­ság utat akarjuk korszerűsí­teni. Ha a lakosság és a tsz összefog, csak akkor nyílik lehetőség a Gárdonyi utca járhatóvá tételére. A kő elszállítását helytelenítet­tem. Mint kiderült, nem al­kalmas útjavításra; ha ké­rik, intézkedem, hogy visz- szaszállitsák... Akik a kö elszállításáról határoztak, fölöslegesen kel­tettek nyugtalanságot. A s zőiósgy őré idézne k ugyanis az a véleményük, hogy az a kő alkalmas a Gárdonyi utca hatalmas kátyúinak el­tüntetésére. S ha amúgy is kevés a pénz, miért paza­rolják ilyen fölösleges szál­lításokra? Vajon meddig lesz még kinn Győrökön a Gárdonyi Géza utcában a két behaj­tani tilos tábla? Elhangzott a falugyűlésen a Béke Tsz elnökének javaslata: hogy az előrelépés érdekében az itt élők összefogására van szükség. Megyénk jó néhány, községében építettek már így utat, járdát. Bizonyára itt is sikerül. S'/.hJai László hó mindenki drágának érezte. 30 forintért még meglepően ígéretes gesztenyét vehet­tünk. 100—120 forint a dió­bél, 65 a mogyoró, 180 a mandula kilója. Téli újdonság a savanyí­tott vecsési fejeskáposzta, 12-ért kiiónkéht. Négy fo­rintra drágult a nyers fe­jes káposzta, öt a lila kiló­ja. Keli vagy nem, 7 a kel. 18—20-ért kapha tó még kar­fiol is. Elviselhető áron érkezik még hagyma: 10 forint kiló­ja. Igaz, ennél sehol sem drágább, viszont négy fo­rinttal olcsóbb Szegeden. 13,50 a lila, 28—40 a dug- hagyma. Fokhagymát 70-ért keres­nek, a Zöldért pavilonjában viszont már csak 90-ért ad­nak. Ez sem drága a 100 fo­rintos veszprémihez képest. Szegeden szégyen 40-nél többet kérni érte! A sárga­répa kilója 8 forint, s ez méltányos ár, hiszen ugyan­- A Tatabányai Szénbányák­nál az összes ZlL-tehergép- kocsi karburátorát átalakí­tották, s az ilyen járművek üzemanyag-fogyasztása száz kilométerenként csaknem ot literrel csökkent. A szénbá­nyák négy dolgozójának ta­lálmányával tették gazdasá­gsabbá a ZlL-tehergepko- esik működését. Az újítók módosították a karburátorok belső szerkezetét, ezzel ked­vezőbbé vált a levegő—ben­zin adagolási aránya, s ugyanakkora teljesítmény melléit 10—15 százalékkal kisebb üzemanyag-logyasz- tással közlekednek a gépko­csik. Az ötletes újítás országos hasznosítására megtörténtek az első intézkedések. A téti autójavító szövetkezet kizá­rólagos joggal megvásárolta a találmányt, és berendez­kedett a EIL-karburátorok átalakítására. Jelenleg ha­vonta (W0—70« karburátort szereinek át, s jövőre — megfelelő megrendelések alapján — ezt a havi meny- nyiségel 1200-ra emelik. ennyi egy csomócska vegyes zöldség is. Nem fogy a cék­la hatért. Négyért kapható cikkek : egy darab zeller vagy karalabé, egy szál tor­ma, egy csomó sóska. Zöldpaprika már csak el­vétve látható 20 forintért, és paradicsomot is csak a bol­tokban kínainak 36-ért. Az utóbbi Szolnokon (alig hihe­tő módon) 11, Szegeden 12 forint; a fővárosban sem drágább 20-nál, Zalaegersze­gen azonban 40-nél is többe kerül. Kaposváron 8. forint a bur­gonya, csakúgy mint a deli megyékben bárhol. Nyolc fo­rintot kérnek érte Debrecen­ben, hetet Pesten. Nálunk vásárolható a. or­szág Legdrágább tojása: J«— 3;2U-ért. A fővárosban csak 2.30. Szolnokon 2.40, és- Ka­ikban sem több 2,30-nei. A vásárlók csak hápog­ták egy kacsa 250 forintos árának hallatán. Annál is inkább, mert 230-érf életre­valóbbat is kínáltak, Sajnos, nem katsa, hogy egy tyúkot 170-re tartottak... A csirke kilója 4«—45 forint. Szolno­kon csak 26, míg a fővaros­ban 48 forint. B. F. A tanácsi kirendeltség ve­zetője, a községi pártszerve­zet titkára, Molnár Géza szintén megerősíti: nála is jártak többen, szóvá teve az útjavításra szánt kö elvite­let. Valóban háttérbe szorítják a nagyközség vezetői ezt a társközségei? Valóban min­dent Lengyeltóti kap? — ezért kerestem meg Papszt Lajos tanácselnököt. — Anyagi lehetőségeink­kel nyolc község, két telepü­lés, több mint tizenegyezer ember érdekében kell gaz­dálkodnunk. Az idén pél­dául három sárrázót építet­tünk Szölösgyörökön, egyet Lengyeltótiban; ez összesen 751 ezer forintba került. Most újítjuk föl csaknem kétszáz ezer forintért a gyö- röki orvosi lakást. Az öreg­laki Bat'áti-hegyen az idén óvodát építettünk hatszáz­ezer forintból; Buzsákon is az orvoslakást korszerűsí­tettük, Gyugy ifjúsági há­zat, utat kapott, Hácson ku­»Hű de drága!-« — szakadt föl egyre-masra a panasz tegnap a havas kaposvári hetipiac didergő vásárlóiból. Bizony, ez már tel a javából, így hát az árusok saját »fagy pótlékukat« is bele­kalkulálták az árakba. Szép körtét már sehol sem adtak húsz forintnál olcsób­ban, s ugyanennyibe került a .szőlő' java is. Áz utóbbit Szegeden még 10—12 forin­tért mérik, a fővárosban már 30 forint körül van az ára. Megcsappantak az alma- halmok is, így kilója már 12—13 forint. Egy-két helyen ■•almavásár« címén öt fo­rintért is kínainak «mirelit« minőségűt. Legolcsóbb az alma Szolnokon és Szege­den : ott a java sem kerül többe 8—9-oél, a legdrágább Debrecenben, ahol 14—15 fo­rint. Tegnapra ismét hat forint­ra: szökött föl az ára egy darabka sütni való töknek. Változatlanul 12 a naspolya kilója, s valamiképp mégis (Kiás Smó nejzor) Személygépkocsira HIVATÁSOS GÉPKOCSI VEZETŐT azonnali belépéssel felveszünk. Siófoki Áfesz, Siófok, Kálmán Imre sétány 4. Jelentkezes személyesen az áruforgalmi főosztály vezető jenéL ■Mori, én netn akarom, hogy megbocsáss. Csak arra szeretnélek kérni, hogy em­lékezz a szedresre. Tudod, amelyik a kocsma mellett van. Átkozottul sötét szo­kott lenni az az öreg szed­res ha elepi az este. Áthatol­hatatlan, sűrű rengetegnek látszik olyankor. Azon az estén pedig még az utcai lámpák sem égtek mert áramszünet volt. A kocsmába igyekeztem, pálinkát akar­tam inni, s a Márki-srö-bdrtól mar csak néhány lépés a kocsma. De körben t a szedres és én ott úg-jt érez­tem, hogy a fák nyögött fe­kete Gyiááiék lesnek rám. Tudtam, hog'rj Fekete Győző disszidált, mondta Qani Sán­dor, mégis úgy éreztem, hogy ett lapul a többiekkel együtt. Vacogott a fogam a félelem­től. De ez egyszer, hidd el y.-an, nem bantam, oolna, ka megrohannak, ha beletapos­nak a sávba. Még mindig a kukucskáló ablaknál állt és önmagát nézte. Azt a Kiss Benjámint, aki most indult el a kertek alján, az ösvény fölé boruló lombok alatt Jobban érezte magát. Mió­ta hazajött, most gondolt elő­ször a tavaszra. S arra, hogy ez a tavasz nem a múltból fénylik: ez a tavasz most van. Kitárta az ablakot, s a tenyérnyi üvegtáblán meglát­ta az arcát. Ebben a pilla­natban rádöbbent, hogy az utóbbi percekben — félórá­ban, órában? — alig fogyott valamit. «Lehetséges, hogy ...« Mohón kapta le a falról anyja drótkeretes tükrét, s tüzetesen megvizsgálta az arcát. Nem látott rajta sém­ire változást, mégis, egyre határozottabban érezte, hogy az a bizonyos vészes folya­mat meg-megáll, akadozik benne. Isten! kiáltotta. Az Isten neve — mint vé­kony, élesre fent penge — megvillant a szemében. Ekkor .hirtelen rájött a ti­tok nyitjára. Nem az Isten, hanem Mari, mondta halkan. Ha nem me­gyek vissza hozzá, sose ju­tok el a falu végéig... Az­óta vagyok jobban . .. Az egész teste remegett az örömtől. önmagát nézte. Azt a Kiss Benjámint, aki a kertek al­ján haladt a célja felé. Ha kijutok a faluból és a hasas fűzfánál megbicskázok valakit a Fekete Győző csa­patából, egészen biztos, hogy meggyógyulok, gondolta. Csak addig tartson ki a tes­tem! Van remény ! Megadatott, mert megvallotta Marit. Most pedig megvallja — bármeny­nyire nehezére esik. meg kell vallania — Piroskát is. Piroska tágas, sötét parkban várakozik rá egy alföldi kis­városban. A padja fölött sű­rű, eső áztatta lomb. A lak­tanyához közel van az a park..• És még egyszer beszél a századossal is ... Hazajött az anyja- Tele szatyrot es egy egesz kenye­ret tett az asztalra. — A boltban voltam — tö- rölgette az arcát. — Meleg van odakint. Kiss Benjámin gondolatait megzavarta ez a váratlan fordulat, most mégis örült az anyjának. — Nagyon elfáradt? — kérdezte csaknem gyöngé­den. — Mint máskor — mondta az anyja. — Senki se kényszeríti, hogy a tsz-be járjon. — Senki. Ez igaz, fiam. De munka nélkül nem lehet meglenni. Ezt szoktam. Hiá­ba a van ... — Itt a kert, meg a barom­fiak — mondta Kiss Benjá­min. — Nem elég veszödaég? Az anyja leguggolt a spar- held elé, kinyitotta az ajtaját. A szalmát és az aprófát már reggel bekészítette. — A majorban emberi szót is hallok — mondta. — Az is köU. Begyújtott, majd nehézke­sen fölállt. — Hát az orvosék? Miéit jár szolgálni az örvösökhöz, anyám? Rá van szorulva? Ha kevés az az ötszáz, amit ha­vonta küldök, szóljon. Kül­dök többet. Az öregasszony a kendőjét igazgatta. (folytaijuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents