Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-31 / 305. szám

Egyszerű kereskedők-e ? r Újságárusok :— Megjelent a színes ké­pes. megjelent a színes ké­pes ! Tele humorral, nagy rejt.vénypályázattal három forintért! — így rikkantotta rikkancs indulás előtt egy perccel a Déli pályaudvaron a kaposvári gyors folyosó­ján végigszaladva­És az emberek vették a színes képest, amely nem volt más, mint egy kéthóna­pos hetilap, kifordítva, leg­szebb oldalát mutatva. Ad­digra a rikkancs már mesz- sze járt. így csak a szít kozó- dás maradt a kidobott há­rom forint miatt. Ilyen durva »tréfákra-» nem áhítozunk, de azért néha felsóhajtunk: nemár­tana, ha volna néhány vér­beli rikkancs Kaposváron is. Apróbb csalásokat, újságkí­náló fogásokat is elnéznénk neki bizonyára. Csak kap­hassunk délelőtt és délután, hétköznap és vasárnap új­ságot. Hogyan is árulják ma megyeszékhelyünkön a la­pokat? Mi ösztönzi jobb munkára az elárusítókat? Ezt próbáltuk kutatni sok helyen. Íme a példák egy csokorban. Márton Ferencné a Béke— Füredi lakótelep egyetlen - újságárusa : — Harminc Somogyival kezdtem, most 140 van na­ponta- És még több lenne, ha a pavilon nem itt állna. Már az elején kértem, hogy tegyék az ABC-áruház mel­lé. de itt maradt. Egy kicsit kiesik -a forgalomból. így aztán sokszor én megyek az emberek után. Persze ez nem panasz, csak egyszerű tény. A körnvéken lakóknak elvi­szem házhoz az újságot, és hetente beszedem a pénzt Mintha elöfiz.etök lennének. U5v kapják. így is valamivel többet keresek- De amikor a Honvéd utcában, az ABC mellett voltam, jobban ment az újság, több volt a pénz... 1280 boldogító igen Vasárnap is nyitva tart, ot óra harminctól kilenc har- mincigU). Hétköznap is ál­talában fél hatkor kezd, dél körül zár és délután újra nyit. Ám nem ragaszkodik a hivatalos nyitvatartási idő­höz, ugyanis az nem igazo­dik az emberek szokásaihoz. Leginkább a reggeli nyitást nem szereti: ő ott van. de hol van még akkor az új­ság? — Mit tenne, ha maszek lenne? — Elvinném a bódét, megváltoztatnám a nyitva­tartási. Másként úgyis ha­sonlítok a maszekhoz- Itt nincs táppénz meg szabad­ság, mert az azonnal visz- szavetné a forgalmat. A bó­dét a magam erejéből javít­tatom. Volt betörés, és üve- geztettem, elromlott a zár, én fizettem a lakatost. Mire a posta emberei ide érné­nek ... Szóval félig-meddig maszek az ember- Csak a pénz kevesebb. Egy lakótelepi, kis forgal­mú üzlet után nézzünk egy központi nagy forgalmút. Jüngling Jánosné, az Ady Endre utcai hírlapbolt veze­tője: — íél hatkor nyitok, új­ság még sehol. Szombaton fél egykor zárok, hétköznap délután íéi hatkor. Vasár­nap nincs nyitva a bolt. A forgalom ió. néhány újság­ból több is elmenne, ám ezekből nelia a kertnél ke­vesebbet kapok. Más pa­naszkodni valóm nincs. Azért vállaltam ezt a boltot, mert ift a vasárnap szabad- A fizetés theafelelő, három­ezer forint fölött van ha­von ta. — Ezek szerint ez így tö­kéletes ? — Nem egészen. Régeb­ben jobban ösztönzött min­ket a kereseti lehetőség. A Dorottya szállónál voltam - a pavilonban. Az jó hely. Más volt a bérezési rendszer, ér­demes volt kimozdulni, ut­cán árulni. Elmentem az Esti Hírlapért, és az áiio-mástói a Corso cukrászdáig majdnem mind eladtam. Nem volt alapbér, csak százalék, tő­lem függött a keresetem- Persze még régebben voltak reggeli, déli, esti lapok ... Akkor volt igazán szükség a rikkancsra. Ma már lenézett foglalkozás. A 'hírlapboltok egyébkén l mind zárva vannak vasár­nap. És fél tíz után már bot­tal üthetjük ünnepen az. új­ság nyomát az egész város­ban. (Miért?) Igaz. a legtöbb ember ma mái' előfizeti a lapokat, de azért akadnak még sokan, akik utcán ve­szik — vennék- Ehhez ada­lékot szolgáltatott Farkas Zoltánná, a Berzsenyi utcai trafik tulajdonosa. Az egy­re szebb és forgalmasabb kis üzletben 'sok újságot is elad. Tehát a »maszek«: — A forgalom után kapom a százalékot. Kora reggel itt vagyunk, és ha kell, délután is ráhúzunk a nyitvatartás- ra. Jól megy az újság esnem tagadom, nem is rossz üz­let. Kezdetben vasárnap is nyitva tartottunk. Jöttek többen, de hát ünnepen az emberek későn kelnek. Nem bírtam az iramot, valami­kor pihenni is kell- Aki csak az újságból él, annak bizo­nyára megérné a vasárnapi árusítás. Én lemondtam ró­la. A város központjában, a Kossuth téren Balogh Já­nosné árulja a postai pavi­lonban az újságot. Azt gon­dolnánk. ez igazán nagy for­galmú hely. Ám nem egé­szen így van. Ezt mondja az asszony : — Ha csak néhány mé­terre ar: ébb lenne a bódé, az jó volna. Ez a tér legki­sebb forgalmú pontja. Csak az újságért senki sem tesz már kitérőt­Tallózás az anyakönyvben H4U jegyespár mondta ki a boldogító igent a Kaposvári Városi Tanács anyakönyv- vezetői előtt az idén. A há- zasulási kedv a nőknél 20— 22 éves korban a legmaga­sabb: a férfiak körében a huszonnegyedik életévben éri el tetőpontját. A legidő­sebb férfi, aki az idén anya­könyvvezető elé állt, 73 éves volt; a menyasszonyok kö­zött egy 1911-ben született hölgy tartja a rekordot. Házasságot — a szólás sze­rint — mindenki annyiszor A Német Demokratikus Köztársaság évek óta tevé­kenyen és ' eredményesen vesz részű a nemzetközi mű­vészcserékben: amilyen szí­vesen fogadja otthon a vi­lág nagy művészeit, épp­olyan készséggel küldi el kultúrájának követeit a vi­lág számos országába. Ez év első felében 44 szó­lista, 20 karmester és 8 ze­nekar tett eleget az NDK jeles művészei közül 25 kül­földi ország meghívásainak, és szerepelt nagy sikerrel 143 vendégjátékon szerte a nagyvilágban. Különösen sokfelé hívjak, várjak a világhírű lipcsei Gewandhaus zenekar művé­szeit, Ez a zenekar — Kurt Masur vezényletével — 1980- ban a Német Szövetségi Köztársaság 23 városában turnézott, mindenütt telt há­zak elc^tt. Külföldi hangver­senysorozatuk azonban ez­zel korántsem zárult le. Fel­leptek még Argentíha, Bra­zília. Venezuela és Mexikó varosaiban is. Különösen emlékezetes a .Buenos Aires-i Teatro Colon-beli hangver­senysorozatuk, ahol Beetho­vennek mind a kilenc szim­fóniáját tolmácsolták meste­rien, \ IX. szimfónia elö­k öt hét, ahányszor tud. illet­ve. ahányszor megkérik a kezét. A kaposváriak igazol­ták ezt a »tételt«. Főleg a férfiak »jeleskednek« ezen a térén. Egy éven beiül többen másodszor is megjelentek a házasságkötő teremben vőle­gényként — természetesen másik menyasszonnyal, A rekordot minden bizonnyal az a középkorú férfi tartja, aki az idén ötödik alkalom­mal ígért örök hűséget élete legújabb párjának. Mintegy 30 külföldi állom­adásán a zenekar és a szó­listák — Els Bolkenstein, Hanneroee Katterfeld, Gün­ter Neumann. Hermann Christian Polster —, vala­mint a Teatro Argentino de la Plata német nyelven éneklő kórusa egyedülálló élményt nyújtott. ADÁSHIBA Berlinben is siker • Szakonyi Károly szatírája • nemcsak a magyar színpa­dokat hódította meg; világ­szerte bemutatták. Most ber­lini előadásáról érkezett hír: a televíziózásba butult kis­polgári Bódog családot egy fiatal rendező növendék ál­lította színpadra. Cottbus- Norbert Speer kitűnően idő­zítette a csattanókat, talá­lóan jellemezte a famíliát. A Der Morgen című lap sze­rint normális hétköznapi je­lenséget mutatott be, melyet meg kell változtam. A fiú. Imrus döntése — »Elmegyek innçn !« — mégis az egyet­len alternativa. A premier polgár járult magyar jegye­sével az anyakönyvvezető elé. Lengyelek, jugoszlávok, szovjetek, olaszok, nyugat­németek. NDK-be’iek többen is voltak a házasulandók között: de bejegyeztek az anyakönyvbe norvég, algé­riai és laoszi állampolgár is. A válások között szintén akad érdekesség. Nem vall az ifjú házastársak örök szerelmére, hogy az idén kö­tött házasságok közül húszat már ioibontouak.. Az első­ként megkötött négy házas­ság közül háromban már kimondta a válást a bíró­ság. Akadnak olyanok is, akik meggondolják magukat. Ketten az év elején elváltak egymástól, néhány hónap múlva azonban meggondol­ták magukat, és ismét az anyakönyv vezet ő elé járul­tak. Szilveszter napján senki sem keresi föl a házasság- kötő termet. Az új esztendő első boldogító igenje január tizedikén hangzik el. közönsége megértette a ko­moly figyelmeztetést, és . tet­széssel fogadta a darabot. Ugyancsak sikerdarab kül­földön Müller Péter Szemen- szedett igazság című szín­műve, melyet mostanában éppen Buenos Airesben és Bolzanóban játszanak, tap­sot aratva a színészek. A kosztümös darab mai igaz­ságokat tár fel, s erre más tájakon is fogékonyak a né­zők. A Conviccion című lap szerint a barokkos gazdag­sággal az író — teljesen egyéni módon — barbár ün­neppé, az ellentétek harcá­nak színhelyévé avatta a színpadot. Az olasz előadást a Paesa Serra dicséri. A bolzanói premv • s -rn ■ közül kiemeli Carla Romá­néiul, akit több magyai filmben ts láthattunk. n világ hangversenytermeiben — Es ha ön menne el harminc-ötven métert? — Akkor esetleg »rám szólnának«, hogy üres azjjz- let. No meg ezért a pénz­ért ... Ha maszek lennék, erre a helyre biztosan nem jönnék. Legföljebb a régi, teljesítménytől függő rend­szerrel. Ilyen körülmények között az állomás és a környéke az igazán jó hely. Ott még lehet keresni, mert a vasútnál mindenki vesz újságot­A véleményekből kitűnik: néha tíz-húsz méter is be­folyásolja, hogy megy-e az újság, vagy nem. No meg a legfontosabb : az ösztönzés valahogy hiányzik. Kovács Gizella, a városi hírlaposztáiy vezetője el­mondta, hogyan fizetik az újságárusokat : — Hat fillért kapnak egy- egy példányra, ötvenezer fo­rintig . a forgalom két száza­léka, ötvenezer fölött az egy százaléka jut nekik. Ezenkí­vül van 1200—1500 forint alapbérük. A társadalmi áru­sok — azaz nem a posta al­kalmazottai — 11 százalékot kapnak a forgalomból. No és a borravaló. Erről se feled­kezzünk meg­Ne feledkezzünk. Sok új­ságárusnál álltam ott bemu­tatkozva. avagy inkognitó­ban, egy kicsit távolabb, és megfigyeltem: a legtöbb em­ber ma már fillérre kiszá­molt " pénzzel lép az árus­hoz. Ez után a kérdés a hírlaposztály vezetőjéhez: — A régi ösztönző-rend­szer nem szolgálta jobban a lapterjesztést? Azaz érde­mes-e az újságárust egysze­rű. helyhez kötött kereske­dővé tenni ? — Az árusok a régi ösz­tönzéssel többet igyekeztek eladni. Viszont túl sokat ke­restek. Volt olyan is, aki hét-nyolcezer forintot. Még a megyei hivatalvezetők sem kerestek annyit, mint ők. Ezután jött az országos bé­rezési rendszer változása. Hírlapboltok vannak, jövőre az ABC-óruházakban is meg­próbálkozunk lapárusítás­sal — társadalmi árúsokkal- Ezek az állandó helyen l^vő üzletek ellátják a várost. — Igen ám, de^az utcán áruló „rikkancs hiánya egy kicsit az újság »halála«. — Ez részijén igaz. Ama2 utcán valóban árulható új­ságokból ma kevés van. iA napilapokon kívül még déli, esti újságok is kellenének. Ez a »monopólium« azon­ban Budapesté. Ott van is rikkancs. Nos. e megállapításban is van igazság, ez «kétségtelen. De a tények mégis tények: nem mindig és nem min­der. T van újság, pedig több helyütt és többször keres­nék. Záró kérdés: — Megéri a postának a lapterjesztés? — A posta saját üzletei­ben veszteséges. A társadat- ' mi árusok esetében jó üzlet. Még úgy is, hogy ők keve­sebbet adnak el, mint à pos­ta alkalmazottai, és többet keresnek vele, mint a »mieink«. . Nincs több kérdezni va­lónk. . / Luthár Péter Szilveszteri humor — Itt csak alapozunk, ko­mám, utána t negyünk szil- — Pardon, ezt itt felejtet- veszterezni a Dorottyába. te a kedves vendég ... £ — Ejnye, Testvérem, már te is a szilveszteri bálra gondolsz? — Ez is egy takané.kos esztendő lesz. — Ez borzasztó, drágán] ! Még három napig csak en­ni meg inni fogunk? —- Legalább szilveszterkor igazán besegíthetne. szomszéd . . . (Kiss Ernő rajzai) Fióktakaritás A fiókoknak is megvan a maguk sorsa. Kivenhedt hi­vatali íróasztalom rozzant rekeszei például állandóan tele vannak mindenféle lim­lommal, újságkivágásokkal, papírfecnikkel, följegyzések­kel, miegyébbel. Most. hogy közeledik az év vége, elha­tároztam, hogy nagytakarí­tást csinálok- Tiszta lappal, azaz üres fiókokkal vágok neki az új évnek. Kihúzom a legfelsőt. Néz­zük, mire bukkanok benne! Ami először a kezembe akad. az a múlt havi fizetési sza­lagom. Vajon hogyan kerüli ide? Tudom már: váratlan kiadásaim adódtak, ezt a fe­leségemnek úgysem tudtam volna megmagyarázni, ezért inkább haza sem vittem. Persze, nem mertem meg­semmisíteni sem. hátha mégis el kell számolnom odahaza Valahogy megúsztam, most már mehet a szemeibe. Mi van még? Egy fanyelű, rozs­dás bicska. szakszervezeti és cscb-tagsagi könyv, gem- Iwpcsok, biztosítótűk, ceru­zacsonkok. golyóstoiibetétek, es egy pár fekete cipőfűző. Ezeket nem lehet kidobni, mert mindig adódnak olyan váratlan helyzetek, amikor egyikre-má sikra hirtelen szükség van­Nézem a többi fiókot: tele van papirossal. Ez egy tele- fonszám. Név nincs rajta, de nagyon fontos lehet, mert pirossal írtam. és kétszer aláhúztam. Vajon kié lehet és mit akartam az illetőtől? Nem lehet kidobni, mert hát­ha szükségem lesz rá. Később még találok leg­alább tíz ilyen fecnit a legkülönbözőbb változatok­ban. Némelyiken csak egy név szerepel, másokon a munkahely. Van teljes név­vel, címmel és telefonszám­mal ellátott jegyzetlapom. most azonban még nem tv dóm. mi a csudát akarhat tani az illetőtől? Mindegy, ilyen fontos följegyzéseket nem szabad megsemmisíteni Majd szépen összerakom rendszerezem őket. A következő rekeszben le­veleket és néhány kőke­ménnyé szikkadt kiflit talá­lok. A levelek nem nekem szóinak, egykori kollégámhoz íróasztal régi tulajdonosa a címzett, péksüteményt pedig evek óta nem fogyasztok. E-dekés. három év alatt még egyszer sem vettem észre I A! ue milyen szép bé­lyegek vannak a borítéko­kon, no majd januárban, ha több időm lesz, leáztatom. Addig is tegyük vissza a he­lyükre őket. Rendezgetek. rakosgatok már vagy két órája, és nincs szivem bármit is kidobni. A szemben iilö kollégámra pil­lantok. aki hasonló elfoglalt­ság után éppen most pakol vissza a fiókjaiba és így szól: halasszuk el jövőre, ak­kor majd több időnk lesz! L. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents