Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

Ordöglyuk Ságoknak általában nem, igen tapsol a feleség... — Nekem szerencsém volt! Avfeleségem sporto'ó- családban nőtt föl: öt fiú­testvére focizott; én is a sport révén ismertem meg. így volt ideje megszokni ezt a légkört. Néha azért zúgo­lódott, de az nem volt ko­moly. Gyakran segített ő is. amit tudott. Három fiunk és egy lányunk született. A lá­nyom tornázott, a legkisebb fiam pedig vitorlázik, még­hozzá nem is rosszul. — Nyugdíjba vonult. Sporttevékenységében is nyugalmas évek következ­nek? — Erőm még van ahhoz, hogy dolgozzam. S amíg így érzek, nem hagyom abba. Gyarmati László hírturmix Telt ház előtt mutatták be hétfőn este Kaposváron, a Vörös Csillag moziban az Autóversenyzők című doku- mentumfilmet. A nagy ér­deklődéssel várt eseményen jelen volt Róna Péter ren­dező és munkatársa, Földi Attila is. aki a Mafilm megbízásából forgatta a fil­met. Az alkotás bemutatja a. hazai autóversenyzés va­lamennyi ágát (ügyességi, tehercröss, ralli stb.), s a Forma—1 és a ralli-világ- bajnokság néhány részletét is fölvillantja. A kockákon a kaposvári Ilidegh—Bojtai aulóspáros is szerepel. * * * Budapesten találkoztak az ország legjobb 10 éves asz­taliteniszezői, hogy üasze- merjék erejüket. A Kapos- plasl színeiben induló Va­dál Anikó igen eredménye­sen szerepelt, s végül a ti­zedik helyen végzett. Csak budapesti versenyzők előz­ték .meg. a vidékiek közül ö volt a legjobb. * * * A Kaposvári Spartacus serdülök részére rendezett sakkversenyt; ezen 32 fiú és 3 lány ült asztalokhoz. A fiúknál a győzelmet Már­kus szerezte meg, Klencsár és Kele (valamennyi K. Spartacus) előtt. A lányok­nál a legeredményesebben 'Schmidt (K. Spartacus) sze­repelt. Gabival igaz barátok vol­tunk. Még jóval innen a hú­szon megfogadtuk, hogy bar­miként alakul az életünk, mindig segíteni fogjuk egy­mást. Nem volt ez „vérszer­ződés”, kezünket sem emel­tük esküre, fogadalomnak tartottuk. Sokáig úgy látszott, hogy semmi sem felhozd be ezt a kapcsolatot. Karácsony este volt. A ví­gan duruzsoló kályha mele­génél vártuk az ajándékozás fölemelő pillanatait. És vár­tam Gabit. Helyette azonban hír érkezett: Gabi Nyugatra szökött, még a szüleitől sem vett búcsúi. Átrohantam hoz­zájuk. Gabi édesanyja ma­gába roskadva ült a szépen feldíszített karácsonyfa alatt, s gémberedett ujjaival mint egy rózsafüzért, úgy morzsol­ta azt a sálat, amelyet aján­dékként a fiának horgolt. Amikor meglátott, hangosan felzokogott. Egy árva szó nem jött ki a torkomon, pe­dig valamit mondanom kel­lett volna. Féléén megsimo­gattam a hajút, ő görcsösen mágához szorított. Fogytak az évek, újakra újabb köszönt. Egyre csak lestem a Cabiról szóló híre­ket. Már-már kezdtem rossz­ra gondolni, amikor végre ievél érkezett. Ausztriában telepedett le, mint írta, ren­deződött az élete. Egy mái sodosztályú labdarúgó-csa­patban játszik és a három magyar klubtársa közül ő a legnépszerűbb. Képeket is küldött. Mindenről részlete­sen beszámolt, csak arról hallgatott, hogy mikor jön haza. Ezután rendszeresen leveleztünk. Tovább peregtek az éveli. Gabi megnősült. osztrák lányt vett feleségül; s meg­érkezett a két trónörökös is, egyszerre. Az ifjú apa végte­lenül boldog volt. Berende­zett luxuslakásra, márkás autóra is futotta. Mi tagadás, néha irigyeltem. Távozása után tíz évvel Gabi minden értesítés nél­kül megérkezett. Nyár volt, forróság. Vidáman ugrott ki a kocsijából, kezén szarvas­ból- jkesztyü feszült. Egyedül jött, mint mondta, „terep­szemlére”. Még mindig bi­zalmatlan 'volt. Sokat beszél­gettünk, és engem megro­hantak az emlékek. A közös gyermekkor, a sihederévek. Csak Gabi nem emlékezett, hiába igyekeztem felfrissileni memóriáját. Ma már tudom: egyszerűen nem mert emlé­kezni. Akkori életéről tartott véget nem érő beszámolót. Eleinte csak zavart, később' már bántott állandó dicsek- vése. Aztán barangolni )<ezd- tünk. Felcsaltam a hegyre, ahonnan a tó mindig szelíd­nek látszik, s a szemközti hegyek valósággal ráborul­nak a víztükörre. Valaha na­pokig gyönyörködtünk a lát­ványban. „Hát nem csodála­tos ?” szóltam hozzá. Válasza megdöbbentett: »„fia jártál volna a Bódenl-tónál. nem áradoznál ennyire. Tudod, Bregenz fölött tornyosul a Píönder, ezer méter fölötti csúcsára felvonók szállítják a turistákat. Lenyűgöző a pa­noráma. Ez, amit ti (így mondta: „ti”) hegynek ne­veztek. ahhoz képest csak pucoklúrás. Rámeredtem, es fájt, hogy nem viccnek szán­ta. Másnap fürödni indul­tunk, s már nem csodálkoz­tam, hogy a tavat is szapul- ta. „Hol van ez a Wörthi-tó- hoz?” „Veldenben, a mi ri- viéránkon mindent meg­kapsz, amit a nyár csak ad­hat. Ha kell, még a telefont is utánad viszik a vízbe”. Nem hagyhattam válasz nél­kül: „Gabi — fordultam szembe vele —, mi itt na­gyon soi: fürödtünk gye­rekkorun.. de sohasem mondtad, hogy neked a víz­ben hiányzik a telefon ... Megsértődhetett, mert utána kevesebbet beszélt. Nem is bántam. Másnap nem kere­sett, s csak akkor kopogta­tott, amikor útra készült. Mondta. hogy legközelebb cáaládostói jön. A következő évben megis­mertem Gabi feleségét és a gyerekeit. Néhány kellemes napot töltöttünk együtt. Igyekeztem tapintatosan vi­selkedni. Gabi korábban „meggyőzött” arról, hogy csak én vagyok itthon. így nem akartam visszaélni a vendéglátó jogával. Hagy­tam, hogy Gabi mindig „ki­élhesse” magát. Gondoltam, egyszer majd kifogy a di­csekvésből és a magasztalás- ból. Képzeletben bebarangol­tam vele fél Tirolt. Síeltünk Kitzbühelben, és ücsörögtünk a gyógyfürdő medencéjében, úszkáltunk Semmeringen az ultraviolett sugárzóval meg­világított uszodában, átmen­tünk az Arlberg-alagúton, el­jutottunk a Ferenc József- magaslatra, ahonnan megbá­multuk a Glossglockner szik­la piramisait. Lassan összemelegedtünk Gabival, aki -most már min­den nyarát itthon töltötte. Volt egy mondása, azt hitte, ö találta ki. ..Jelszavam: kint megkeresni és itthon elkölte­ni a pénzt.” Egyszer, aztán történt vala­mi : Gabi nem akkor érke­zett, amikor a kedve tartot­ta. Édesanyja meghűlt, çs súlyos betegen feküdt itthon. Sorsa válságosra fordult. Még egyszer látni akarta a fiat Mindez karácsony előtt tör­tént. Gabi azonnal, jött, es napokig alig mozdult el be­teg édesanyja mellől. Amikor átmentem hozzá, ugyanúgy ült maga elé meredve, mint váratlan távozásakor az édesanyja. Csali tőmondato­kat váltottunk. Nagyon megváltozott. Mint­ha ugyanaz a siheder gyerek ült volna velem szemben, akivel egykor örök barátsá­got kötöttünk. Sötét este volt és csak a kályha világított. Egyszer csak halk csengety- tyűszó hallatszott: betlehe- niesek jöttek. Gabi beenged­te őket. Csendben néztük a népi játékot. Ö szólalt meg először: „Emlékszel, amikor még én vei Um az egyik an­gyal, te meg a harmadik pásztor?” Ránéztem, és lát­tam, hogy a szeme sarkában megcsillan valami ... Egész éjjel esett a hó. Ga­bi reggel kimerültnek lát­szott. „Kell egy kis séta” — mondta —, és a hegyre invi­tált. Csendben ballagtunk fölfelé. Hallgattam, nem akartam megzavarni gondo­latait. A hegyoldalt és a tó jegét már vastag, fehér pap­lan borította, és mi , mély nyomokat hagytunk a friss porhóban. Ű törte meg a csendet, amikor elhaladtunk a kéttör- zsű tölgy mellett. „Emlék­szel? Itt volt a -sápadta,r- cúak« főhadiszállása, amikor harcba indultunk az indiá­nok ellen. Istenem, milyen jó is volt!” És tovább emléke­zett. Emlékezett a „rókakő­nél”, amelyet gyermekko­runkban sohasem tudtunk teljesen kiásni, emlékezett az ördöglyukm.I, amiről azt tar­totta a fáma, hogy egészen a hegy gyomráig vezet, es egy kor betyárok búvóhelye volt. Felértünk a kilátóhoz. Hallgatott. Egyszer csak a I vállamra tette a kezét, és azt mondta: „Tudod, nagyon " jó I itthon”. Megöleltük egymást, I és éreztem: barátságunkat ! határozatlan időre meghosz- I szubbítottuk. t PORTsps<§RTSPORTsfêrRTaSPOR‘ sport iflan.sBűrL SPORTÉ sports EQÉ Röpisuli — bronzéremmel A Sió Áruh'ázhoz irányí­tottak: egy beszélgető cso­port közepén állt. Ott vál­tottam szót először Pomucz Jánossal, a Siófoki Építő­ipari Szövetkezet nyugalma­zott elnökével, aki azon a napon az áfész városi inté­ző bizottságának vezetője­ként állt; az érdeklődés kö­zéppontjában. ö Siófok má­sodik legnagyobb sportköré­nek. a Spartacusnak az elnö­ke. Azt is tudtam róla. hogy volt idő, amikor egyszerre tízféle társadalmi tisztséget töltött be. A hajnal már nem találta otthon, és csak az esti harangszó vetette haza. A ..nyughatatlan'’ ember most sem tétlenkedik. — Ügy érzem, hogy min­dig jól be tudtam osztani az időmet, így van ez ma is — kezdte a beszélgetést. — Néhány társadalmi szerve­zetben még ma is dolgozom. A Hazafias Népfront városi alelnöke, a siófoki dalkör örökös díszelnöke vagyok; összesén hat helyre osztom meg a figyelmemet a spor­ton kívül. November 7-én János bá­csi megkapta a Magyar Népköztársasági Spovtér- demérem bronz fokozatát — egyedül á megyében. Úgy látszik, a sportért vég­zett munkára is maradt elég energiája, s a félévszázada tartó dolgos hétköznapok erkölcsi sikert es elismerést is hoztak számára. — Hogyan kezdődött a „szerelem” ön és a sport között? — Ötéves korom óla “ki­járok a sportpályára. A ré­gi vásártéren kezdtük rúgni a labdát. Ebben a sportág­ban á legnagyobb eredményt az jelentette, hogy játszhat­tam az iskola csapatában. A sikersportágam azonban a vitorlázás volt: fiúsz évig hasította alattam a hajótest a vizet. Szabó Imre kormá­nyosaként rendszeresen versenyeztem, és háromszor sikerült megnyernünk a magyar bajnokságot. Igazi szerelmem azonban mindig is a labdarúgás maradt. A felszabadulás után öten kezdtük meg a siófoki lab­darúgó-csapat újjászervezé­sét. Házról házra jártunk, s gyűjtöttük a megmaradt fölszerelést. Az első talál­kozóra Ehyingen került sor, lovas kocsival utaztunk oda. 12 millió pengőt fizettünk a fuvarért, a község sportsze­rető lakóitól sikerült „ösz- szekoldulnunk”. Az 1945. augusztus 20-i siófoki úszóbajnokságon több országos sportvezetővel ismerkedtek meg; . segítsé­gükkel 1946 tavaszán anya­gilag annyira talpra álltak, hogy elindulhattak a nyugat-magyar­országi bajntík- ságban. 1964-ig te­vékenykedett ab­ban az egyesület­ben, majd miután átvette a Kőolaj, a helybeli szervek kérésére több tár­sával együtt megalakította a siófoki szö­vetkezetek sportegyesületét, a Spartacust. ahol ma. is ő az elnök. Négy szakosztá­lyuk van : kosárlabda, asz­talitenisz, tenisz és termé­szetjáró. A legdinamiku­sabban a tenisz fejlődik: ebben a sportágban már or­szágosan is „jegyzik” őket. De nem lehet panasz a má­sik háromra sem. — Tapasztalt, régi „har­cosa” a sportnak. Mikor volt könnyebb a szervezés: régen vagy mostanában? — Az a ■ véleményem, hogy régebben a fiatalok jobban szerettek sportolni. Kitüntetésnek számított, ha valaki egy egyesületnek a tagja lehetett, ma kérni, szinte könyörögni kell, hogy jöjjenek. Persze nagyobbak az igények, többirányú a fiatalok elfoglaltsága, és a jólét elvonja őket a sport­tól. A kitartással is baj van. Az edzéseket régebben sem vették halálos komolyan a fiúk, de akkoriban a mun­kahelyen kemény fizikai munkát - végeztek s az meg­felelő erőnlétet adott nekik. — A társadalmi elfoglalt­A szakemberek többszőr hangoztatták : ezekben a gyerekekben még sok örö­münk lesz. Nemcsak tehet­ségesek, hanem nagyon lelke­sek és szorgalmasak is. Legt fiatalabb röplabdás lánya­inkról van szó, akik a na­pokban a televízió nyilvános­sága előtt is igazolták a ró­luk terjengő jó híreket. A Röpisuli záró adásának első napján a lányok mezőnyé­ben rangos sportkörök kép­viselőinek társaságában egy játszmában az egész ország láthatta a fiatal kaposvári röpis lányokat. Nem véletle­nül kerültek oda. Egész évi teljesítményük alapján szol­gáltak rá erre a kitüntető meghívásra- Idézzük föl leg­szebb eredmenyefketí A ti— 12 evesek az országos Minv- kupában két csapattal m~ dultak es a harmadik, mint a negyedik helyet sae- reztek meg. Az manónk kor­csoportjában (12—13 évesek) az úttörők országos bajnok­ságán ezüstérmesek lettek. A serdülők (1954-es születésű­ek) az országos serdülőku­pában bronzérmet nyertek. Kökányesy Péter, továbbá Vermes Karolyné és Sillon­né Kutas Zita munkájának a gyümölcse egyre inkább be­érik. Ezt bizonyította a mos­tani tévés szereplés is. A ti­zenkét kaposvári kislány olyan ellenfelekkel találta magat szembe a selejtező­ben. mint a NIM. Tőlük szo­ros mérkőzésen 2:l-re kikap­tak. A Kazincbarcika elleni mérkőzésen már tartalékol­ták az erőt, így újabb, ezút­tal 3:0-ás vereseg követke­zett- Később a BSE-t, majd Izsákot egyaránt 2:1-re lé­gyottok, s ezzel bejutottak a döntette Lényégében ez volt a eeéjitk- A harmadik he­lyért játszhattak ismét a BSE-wel es ennek egyik játszmáját XoEvetí tette élő adásban a tóevssló. Lánya­ink sikerrel szelepeitek és ' ogy extra r-záiiiitás alapjait 41.56-ra legyőzlek ellen felü­ket. így leitek a Röpisuli L ■ lUzunwesEi, Nyugdíjban is nyughatatlanul Jutási Robert

Next

/
Thumbnails
Contents