Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
Ordöglyuk Ságoknak általában nem, igen tapsol a feleség... — Nekem szerencsém volt! Avfeleségem sporto'ó- családban nőtt föl: öt fiútestvére focizott; én is a sport révén ismertem meg. így volt ideje megszokni ezt a légkört. Néha azért zúgolódott, de az nem volt komoly. Gyakran segített ő is. amit tudott. Három fiunk és egy lányunk született. A lányom tornázott, a legkisebb fiam pedig vitorlázik, méghozzá nem is rosszul. — Nyugdíjba vonult. Sporttevékenységében is nyugalmas évek következnek? — Erőm még van ahhoz, hogy dolgozzam. S amíg így érzek, nem hagyom abba. Gyarmati László hírturmix Telt ház előtt mutatták be hétfőn este Kaposváron, a Vörös Csillag moziban az Autóversenyzők című doku- mentumfilmet. A nagy érdeklődéssel várt eseményen jelen volt Róna Péter rendező és munkatársa, Földi Attila is. aki a Mafilm megbízásából forgatta a filmet. Az alkotás bemutatja a. hazai autóversenyzés valamennyi ágát (ügyességi, tehercröss, ralli stb.), s a Forma—1 és a ralli-világ- bajnokság néhány részletét is fölvillantja. A kockákon a kaposvári Ilidegh—Bojtai aulóspáros is szerepel. * * * Budapesten találkoztak az ország legjobb 10 éves asztaliteniszezői, hogy üasze- merjék erejüket. A Kapos- plasl színeiben induló Vadál Anikó igen eredményesen szerepelt, s végül a tizedik helyen végzett. Csak budapesti versenyzők előzték .meg. a vidékiek közül ö volt a legjobb. * * * A Kaposvári Spartacus serdülök részére rendezett sakkversenyt; ezen 32 fiú és 3 lány ült asztalokhoz. A fiúknál a győzelmet Márkus szerezte meg, Klencsár és Kele (valamennyi K. Spartacus) előtt. A lányoknál a legeredményesebben 'Schmidt (K. Spartacus) szerepelt. Gabival igaz barátok voltunk. Még jóval innen a húszon megfogadtuk, hogy barmiként alakul az életünk, mindig segíteni fogjuk egymást. Nem volt ez „vérszerződés”, kezünket sem emeltük esküre, fogadalomnak tartottuk. Sokáig úgy látszott, hogy semmi sem felhozd be ezt a kapcsolatot. Karácsony este volt. A vígan duruzsoló kályha melegénél vártuk az ajándékozás fölemelő pillanatait. És vártam Gabit. Helyette azonban hír érkezett: Gabi Nyugatra szökött, még a szüleitől sem vett búcsúi. Átrohantam hozzájuk. Gabi édesanyja magába roskadva ült a szépen feldíszített karácsonyfa alatt, s gémberedett ujjaival mint egy rózsafüzért, úgy morzsolta azt a sálat, amelyet ajándékként a fiának horgolt. Amikor meglátott, hangosan felzokogott. Egy árva szó nem jött ki a torkomon, pedig valamit mondanom kellett volna. Féléén megsimogattam a hajút, ő görcsösen mágához szorított. Fogytak az évek, újakra újabb köszönt. Egyre csak lestem a Cabiról szóló híreket. Már-már kezdtem rosszra gondolni, amikor végre ievél érkezett. Ausztriában telepedett le, mint írta, rendeződött az élete. Egy mái sodosztályú labdarúgó-csapatban játszik és a három magyar klubtársa közül ő a legnépszerűbb. Képeket is küldött. Mindenről részletesen beszámolt, csak arról hallgatott, hogy mikor jön haza. Ezután rendszeresen leveleztünk. Tovább peregtek az éveli. Gabi megnősült. osztrák lányt vett feleségül; s megérkezett a két trónörökös is, egyszerre. Az ifjú apa végtelenül boldog volt. Berendezett luxuslakásra, márkás autóra is futotta. Mi tagadás, néha irigyeltem. Távozása után tíz évvel Gabi minden értesítés nélkül megérkezett. Nyár volt, forróság. Vidáman ugrott ki a kocsijából, kezén szarvasból- jkesztyü feszült. Egyedül jött, mint mondta, „terepszemlére”. Még mindig bizalmatlan 'volt. Sokat beszélgettünk, és engem megrohantak az emlékek. A közös gyermekkor, a sihederévek. Csak Gabi nem emlékezett, hiába igyekeztem felfrissileni memóriáját. Ma már tudom: egyszerűen nem mert emlékezni. Akkori életéről tartott véget nem érő beszámolót. Eleinte csak zavart, később' már bántott állandó dicsek- vése. Aztán barangolni )<ezd- tünk. Felcsaltam a hegyre, ahonnan a tó mindig szelídnek látszik, s a szemközti hegyek valósággal ráborulnak a víztükörre. Valaha napokig gyönyörködtünk a látványban. „Hát nem csodálatos ?” szóltam hozzá. Válasza megdöbbentett: »„fia jártál volna a Bódenl-tónál. nem áradoznál ennyire. Tudod, Bregenz fölött tornyosul a Píönder, ezer méter fölötti csúcsára felvonók szállítják a turistákat. Lenyűgöző a panoráma. Ez, amit ti (így mondta: „ti”) hegynek neveztek. ahhoz képest csak pucoklúrás. Rámeredtem, es fájt, hogy nem viccnek szánta. Másnap fürödni indultunk, s már nem csodálkoztam, hogy a tavat is szapul- ta. „Hol van ez a Wörthi-tó- hoz?” „Veldenben, a mi ri- viéránkon mindent megkapsz, amit a nyár csak adhat. Ha kell, még a telefont is utánad viszik a vízbe”. Nem hagyhattam válasz nélkül: „Gabi — fordultam szembe vele —, mi itt nagyon soi: fürödtünk gyerekkorun.. de sohasem mondtad, hogy neked a vízben hiányzik a telefon ... Megsértődhetett, mert utána kevesebbet beszélt. Nem is bántam. Másnap nem keresett, s csak akkor kopogtatott, amikor útra készült. Mondta. hogy legközelebb cáaládostói jön. A következő évben megismertem Gabi feleségét és a gyerekeit. Néhány kellemes napot töltöttünk együtt. Igyekeztem tapintatosan viselkedni. Gabi korábban „meggyőzött” arról, hogy csak én vagyok itthon. így nem akartam visszaélni a vendéglátó jogával. Hagytam, hogy Gabi mindig „kiélhesse” magát. Gondoltam, egyszer majd kifogy a dicsekvésből és a magasztalás- ból. Képzeletben bebarangoltam vele fél Tirolt. Síeltünk Kitzbühelben, és ücsörögtünk a gyógyfürdő medencéjében, úszkáltunk Semmeringen az ultraviolett sugárzóval megvilágított uszodában, átmentünk az Arlberg-alagúton, eljutottunk a Ferenc József- magaslatra, ahonnan megbámultuk a Glossglockner szikla piramisait. Lassan összemelegedtünk Gabival, aki -most már minden nyarát itthon töltötte. Volt egy mondása, azt hitte, ö találta ki. ..Jelszavam: kint megkeresni és itthon elkölteni a pénzt.” Egyszer, aztán történt valami : Gabi nem akkor érkezett, amikor a kedve tartotta. Édesanyja meghűlt, çs súlyos betegen feküdt itthon. Sorsa válságosra fordult. Még egyszer látni akarta a fiat Mindez karácsony előtt történt. Gabi azonnal, jött, es napokig alig mozdult el beteg édesanyja mellől. Amikor átmentem hozzá, ugyanúgy ült maga elé meredve, mint váratlan távozásakor az édesanyja. Csali tőmondatokat váltottunk. Nagyon megváltozott. Mintha ugyanaz a siheder gyerek ült volna velem szemben, akivel egykor örök barátságot kötöttünk. Sötét este volt és csak a kályha világított. Egyszer csak halk csengety- tyűszó hallatszott: betlehe- niesek jöttek. Gabi beengedte őket. Csendben néztük a népi játékot. Ö szólalt meg először: „Emlékszel, amikor még én vei Um az egyik angyal, te meg a harmadik pásztor?” Ránéztem, és láttam, hogy a szeme sarkában megcsillan valami ... Egész éjjel esett a hó. Gabi reggel kimerültnek látszott. „Kell egy kis séta” — mondta —, és a hegyre invitált. Csendben ballagtunk fölfelé. Hallgattam, nem akartam megzavarni gondolatait. A hegyoldalt és a tó jegét már vastag, fehér paplan borította, és mi , mély nyomokat hagytunk a friss porhóban. Ű törte meg a csendet, amikor elhaladtunk a kéttör- zsű tölgy mellett. „Emlékszel? Itt volt a -sápadta,r- cúak« főhadiszállása, amikor harcba indultunk az indiánok ellen. Istenem, milyen jó is volt!” És tovább emlékezett. Emlékezett a „rókakőnél”, amelyet gyermekkorunkban sohasem tudtunk teljesen kiásni, emlékezett az ördöglyukm.I, amiről azt tartotta a fáma, hogy egészen a hegy gyomráig vezet, es egy kor betyárok búvóhelye volt. Felértünk a kilátóhoz. Hallgatott. Egyszer csak a I vállamra tette a kezét, és azt mondta: „Tudod, nagyon " jó I itthon”. Megöleltük egymást, I és éreztem: barátságunkat ! határozatlan időre meghosz- I szubbítottuk. t PORTsps<§RTSPORTsfêrRTaSPOR‘ sport iflan.sBűrL SPORTÉ sports EQÉ Röpisuli — bronzéremmel A Sió Áruh'ázhoz irányítottak: egy beszélgető csoport közepén állt. Ott váltottam szót először Pomucz Jánossal, a Siófoki Építőipari Szövetkezet nyugalmazott elnökével, aki azon a napon az áfész városi intéző bizottságának vezetőjeként állt; az érdeklődés középpontjában. ö Siófok második legnagyobb sportkörének. a Spartacusnak az elnöke. Azt is tudtam róla. hogy volt idő, amikor egyszerre tízféle társadalmi tisztséget töltött be. A hajnal már nem találta otthon, és csak az esti harangszó vetette haza. A ..nyughatatlan'’ ember most sem tétlenkedik. — Ügy érzem, hogy mindig jól be tudtam osztani az időmet, így van ez ma is — kezdte a beszélgetést. — Néhány társadalmi szervezetben még ma is dolgozom. A Hazafias Népfront városi alelnöke, a siófoki dalkör örökös díszelnöke vagyok; összesén hat helyre osztom meg a figyelmemet a sporton kívül. November 7-én János bácsi megkapta a Magyar Népköztársasági Spovtér- demérem bronz fokozatát — egyedül á megyében. Úgy látszik, a sportért végzett munkára is maradt elég energiája, s a félévszázada tartó dolgos hétköznapok erkölcsi sikert es elismerést is hoztak számára. — Hogyan kezdődött a „szerelem” ön és a sport között? — Ötéves korom óla “kijárok a sportpályára. A régi vásártéren kezdtük rúgni a labdát. Ebben a sportágban á legnagyobb eredményt az jelentette, hogy játszhattam az iskola csapatában. A sikersportágam azonban a vitorlázás volt: fiúsz évig hasította alattam a hajótest a vizet. Szabó Imre kormányosaként rendszeresen versenyeztem, és háromszor sikerült megnyernünk a magyar bajnokságot. Igazi szerelmem azonban mindig is a labdarúgás maradt. A felszabadulás után öten kezdtük meg a siófoki labdarúgó-csapat újjászervezését. Házról házra jártunk, s gyűjtöttük a megmaradt fölszerelést. Az első találkozóra Ehyingen került sor, lovas kocsival utaztunk oda. 12 millió pengőt fizettünk a fuvarért, a község sportszerető lakóitól sikerült „ösz- szekoldulnunk”. Az 1945. augusztus 20-i siófoki úszóbajnokságon több országos sportvezetővel ismerkedtek meg; . segítségükkel 1946 tavaszán anyagilag annyira talpra álltak, hogy elindulhattak a nyugat-magyarországi bajntík- ságban. 1964-ig tevékenykedett abban az egyesületben, majd miután átvette a Kőolaj, a helybeli szervek kérésére több társával együtt megalakította a siófoki szövetkezetek sportegyesületét, a Spartacust. ahol ma. is ő az elnök. Négy szakosztályuk van : kosárlabda, asztalitenisz, tenisz és természetjáró. A legdinamikusabban a tenisz fejlődik: ebben a sportágban már országosan is „jegyzik” őket. De nem lehet panasz a másik háromra sem. — Tapasztalt, régi „harcosa” a sportnak. Mikor volt könnyebb a szervezés: régen vagy mostanában? — Az a ■ véleményem, hogy régebben a fiatalok jobban szerettek sportolni. Kitüntetésnek számított, ha valaki egy egyesületnek a tagja lehetett, ma kérni, szinte könyörögni kell, hogy jöjjenek. Persze nagyobbak az igények, többirányú a fiatalok elfoglaltsága, és a jólét elvonja őket a sporttól. A kitartással is baj van. Az edzéseket régebben sem vették halálos komolyan a fiúk, de akkoriban a munkahelyen kemény fizikai munkát - végeztek s az megfelelő erőnlétet adott nekik. — A társadalmi elfoglaltA szakemberek többszőr hangoztatták : ezekben a gyerekekben még sok örömünk lesz. Nemcsak tehetségesek, hanem nagyon lelkesek és szorgalmasak is. Legt fiatalabb röplabdás lányainkról van szó, akik a napokban a televízió nyilvánossága előtt is igazolták a róluk terjengő jó híreket. A Röpisuli záró adásának első napján a lányok mezőnyében rangos sportkörök képviselőinek társaságában egy játszmában az egész ország láthatta a fiatal kaposvári röpis lányokat. Nem véletlenül kerültek oda. Egész évi teljesítményük alapján szolgáltak rá erre a kitüntető meghívásra- Idézzük föl legszebb eredmenyefketí A ti— 12 evesek az országos Minv- kupában két csapattal m~ dultak es a harmadik, mint a negyedik helyet sae- reztek meg. Az manónk korcsoportjában (12—13 évesek) az úttörők országos bajnokságán ezüstérmesek lettek. A serdülők (1954-es születésűek) az országos serdülőkupában bronzérmet nyertek. Kökányesy Péter, továbbá Vermes Karolyné és Sillonné Kutas Zita munkájának a gyümölcse egyre inkább beérik. Ezt bizonyította a mostani tévés szereplés is. A tizenkét kaposvári kislány olyan ellenfelekkel találta magat szembe a selejtezőben. mint a NIM. Tőlük szoros mérkőzésen 2:l-re kikaptak. A Kazincbarcika elleni mérkőzésen már tartalékolták az erőt, így újabb, ezúttal 3:0-ás vereseg következett- Később a BSE-t, majd Izsákot egyaránt 2:1-re légyottok, s ezzel bejutottak a döntette Lényégében ez volt a eeéjitk- A harmadik helyért játszhattak ismét a BSE-wel es ennek egyik játszmáját XoEvetí tette élő adásban a tóevssló. Lányaink sikerrel szelepeitek és ' ogy extra r-záiiiitás alapjait 41.56-ra legyőzlek ellen felüket. így leitek a Röpisuli L ■ lUzunwesEi, Nyugdíjban is nyughatatlanul Jutási Robert