Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-03 / 283. szám

Kellene a világosság ! R égen leérettségiztek, diplomát is szereztek azok, akiket hajdaná­ban Blinden reggel ott le­hetett látni a vicinálisokon, ajmint iskolába menet — vagy délután, onnan jövet — térdükre tették a tan­könyveket, és amíg a vonat megtette a maga útját, már meg is tanulták valamelyik tárgyból az aznapi leckét Régen volt mégis igaz volt, bár a mai. az iskolák szék­helyén vagy a kollégiumok­ban lakó diákok csak hírét hallották ennek. Az egykori vasúti diák- szakaszok emlékét inkább azért érdemes felidézni,-mert manapság sokan vallják: in- gáaó munkások között nehéz terjeszteni a kultúrát. Két­ségtelen tény: nehezen ke­ines« a kenyerét az, aki napi 4—5, vagy még több órát utazik lakóhelyéről a mun­kát adó városba . és onnan vissza. Reggel még álmos, esetleg szunyókál egy kicsit az éjszakai rövid nyugoda­lom pótlására, este pedig fáradt, alig varja, hogy ha­zaérjen. Kimarad tehát — mondják — a kultúrálódás- bci,, a művelődésből, s min­den mentsége megvan hozzá. Mégsem lehet egyszerűen belenyugodni ebbe. Meg kell és meg is lehet találni « módját, hogy az ingázó munkások bekapcsolódja­nak a kultúra -fogyasztói­nak* egyre népesebb gárdá­jába- Az első lépés ehhez az, hogy az üzemi és a lakóhelyi népművelők, könyvtárosok, pedagógusok segítsenek nekik a módokat megtalálni. Statisztikáik bizonyítják, hogy az ingázók nagy több­sége szakképzetlen segéd­munkás, iskolai végzettségük pedig igen alacsony. Sokan az általános iskola nyolc osztályát sem ,,végezték-el — s járni méáf nagyobb baj : néni is mutatnak hajlandó­ságot. a továbbtanulásira. (Ál­talánosságban van ez így. s nem sokat változtat a té­nyeken. hogy családi vagy egyéb kényszerokokból in­gáznak magas képzettségű dolgozók is.) ■ Induljunk ki a nagy több­ségből. Tagadhatatlan, hogy naponta 30—40 kilométert vagy még többet utazni munkába ménét, s mégany- nyit hazafelé nagy meg­terhelés. Ilyenkor az ember­nek természetszerűen szük­sége vwó ki-kapcsolódásra. Sajnos ezt a túlnyomó több­ség az italban keresi, kony- nyü zsákmányává lesz a vasúti -butykoscsárdák« tu­lajdonosadnak. Nem egy hét­végi házat, kacsalábon for­gó üdülőt építettek, luxus- gépkocsit vásároltak már az ingázók nehezen keresett fo­rintjaiból a vasúti italáru- sok. Pálinka helyett könyv? A csere kitűnőnek látszik, csá­bító, jelszónak is szépen hangzik — de nem könnyű megvalósítani. Már csak azért sem, mert jelenleg a vasút — rosszul f elfogott ta­karékosságból — félhomá­lyosán közlekedteti a vasúti kocsikat, ez pedig zugivá- szatra nagyon alkalmas, ol­vasásra annál kevésbé. Az ingázók pedig — különösen az év hidegebb felében — sötétben indulnak, sötétben mennek haza. Kellene a vi­lágosság — minden értelem­ben. Ritka kivétel egy-egy üzemben az az ingázó, áki az utazás óráit mégis tanu­lásra, művelődésre használja fel. Kétségtelen, hogy ehhez elsősorban belső indíttatás, nagy és szívós akarat szük­séges. Aki elhatározza, hogy néhány év alatt pótolja a gyermekkorában elmei lassí­tó fiiakat, elvég«« a hiányzó iskolai osztályodat, a leg­több munkahelyen kap hoz­za segítséget. Ám ahhoz megint csak erős akarat kell, hogy az italozó, kár­tyázó környezetiben elővegye a tankönyvet vagy akár a szépirodalmi, ismeretterjesz­tő művet, és olvasson, ta­nuljon, miközben körülötte egyre fokozódi-k az alkohol- íogyasztók zajongása. Nincs jobb helyzetben az sem, a,ki valamelyik megszün tetett vasútvonal pótlására beállí­tott autóbuszon ingázik. Ott nagy szerencse kell ahhoz, hogy egyáltalán ülve lehes­se meg az utat. Féilábon állva pedig az sem szívesen olvas, akinek különben min­dennapi szükséglete a könyv. A munkahelyeken többnyire egyszerűen tudomásul ve­szik. hogy a kulturális ren­dezvényeken az ingázók nem vesznek részt, hiszen alkalmazkodniuk kell a vo­nat, az autóbusz indulásá­hoz. Ritkán, de előfordul, hogy az ingázó maga mond­ja: van későbbi közlekedési eszköz is, szívesen marad még egy előadás meghallga­tására. Másutt viszont érde­kesebb labdarúgó-mérkőzé­sen maradt ott először az ingázó, s kér de zőskódésr e derült, ki, hogy »kulturális túlórázást« is tudna vállal­ni. Persze, csak akkor, ha úgy látja, hogy »megéli«. Ilyenaor aztán a közmű­velődés szervezőin a sor. Olyan műsorokat kell össze­állítaniuk, amelyeket az alacsony műveltségi színvo­nalon álló emberek is szí­vesem fogadnak. Lehel kez­deni vegyes műsorral, amely­ben. népdalok, költemények is szerepelnek az oper&it- részletek, magyar nóták mellett. Aztán legközelebb, vagy harmadik-negyedik al­kalommal lehet emelni a mércét. Csak a »magas kul­túra« álarcában mutatkozó unalmat ne engedjék be­csempészni ! Az eltaszítja azokat is, akiket már-már sikerül megnyerni a műve­lődés ügyének. Még az is elképzelhető, hogy ha egy-egy községből sokan járnak ugyanabba az üzembe — összefog a lakó- es a munkahely közművelő­dési felelőse. Például úgy, hogy a lakóhelyen szervez­nek előadásokat, amelyek kezdési időpontját az ingá­zók hazaérkezéséhez igazít­ják. Vagy: az üzemiben szer­vezett öntevékeny együttes ad műsort a sok ingázót kül­dő faluban — a falubeliek pedig az üzem« művelődési házban. Ehhez már lehet egy-egy közérdekű előadást is hozzákapcsolni. S talán az ilyen műsorok kedvet csinálnak egyik-másik ingá­zónak is ahhoz, hogy részt vegyen a későbbiekben ha­sonlókban. M indez nem megy egyik napról a másikra. Mint ahogyan az sem, hogy a kulturális tevékeny­ségbe egyszer belekóstolt in­gázó majd tanuljon is, az olvasásra is rászokjon. Ren­geteg, valóban fennálló ne­hézséget kell addig legyűr­ni, köztük sok olyat is. amelynek megszüntetéséhez alig kell több, mint egy kis jóindulat és odafigyelés. Nem néhány emberről, százezrekről van szó. Az ipari, üzemek elhelyezésén, a munkaalkalmak és a la­kóhelyek közti távolságokon aligha lehet hamarosan vál­toztatni. Azon sem, hogy nem kaphat még mindenki lakást ott, ahol dolgozik. De a művelődési »fehér foltok« egyik legmakacsabbján. az ingázók »butykoscsárda­centrdkusságán« ' lehet és mi­hamarabb kell is változtatni. Várkonyi Endre Közben Fekete Győző apja beszélt cs széles vem- zetiszínű szalagos karjával hadonászott. A nép tapsolt, közfelkiáltással választot­ta meg tanácselnöknek, majd megéljenezte a ta­nácstitkárt is (ö segédjegy- zö kora óta a községházán dolgozott), aki zsinóros ka­lapban, fakó ballonkabát­ban állt fél méterrel ma­gasabb felesege mellett. Az eljenre az asszony felzoko­gott, majd hüppögve, sze­mét lörölgetve mondogat­ta: Látod Géza, látod . . . mit mondtam neked? Ugye, hogy az emberek há­lásak is tudnak lenni... A tanácstitkár fázósan összehúzta magán a kabá­tot, s zavartan simogatta, keskeny, őszülő bajuszai. Eszembe jutott a ta- nácselnöknö, aki megmen­tette nagyapát a végrehaj­tó bosszújától. Vajon hol lehet most? Ott volt. Fekete ruhát, kendőt viselt, mintha gyá­szolna. Két fia fogta köz­re, sok gyereke közül a két legkisebb. Nyurga, tüskés hajú kamaszok, 14—15 éve­sek. Szinte hozzátapadtak, s a tekintetük ide-oda röp­ködött. Az asszony nyugod­tan állt közöttük, fecske­formájú szeme a szónokon. Megint rágyújtottam, de a cigaretta most nem se­gített. Jobbra, balra csa­vargattam a nyakam, de a két fiú nézésébe mind­untalan beleütközött a sze­mem. Nagyapa is errefelé indult... Valahol a kocs­ma tájékán . vonszolta osz­lop lábait, de nem a főut­cán, hanem a kertek alatt jött, mint az ötvenes évek elejen, hogy lehetőleg sen­kivel se találkozzon. Való­színű, egy kicsit besze- szelt, de lehet, hogy csak a fáradtság, a kialvatlan­ság miatt imbolyog behe- mót leste. Hiszen hetekig nem tUudt rende ten, nem mert lepihenni éjszakára, csak délután vagy alko­ny attájt szunyókált keve­set. Hiába mondta, neki ez a fecskeszemű, cselédasz- szonyból lett tanácselnök- nö, hogy ne féljen. A Sztálin-szobor feje a törzstől kíilönváltan, ettől néhány méternyire hevert, az egyik gömbakác tövé­ben. A törzs hason feküdt, a hátát mutatta, a fej vi szont az arcot. A háton sá­ros lábnyomok látszottak, sok sáros lábnyom, valószí­nű, ugráltak rajta. Az arc is sáros volt: fehér mész­kőarc. a vastag szemhéj, a bajusz. Hazafelé találkoztam Marival. Nagy voltál, mondta tün­döklő arccal. Az anyja néhány lépés­sel odébb beszélgetett egy asszonnyal. Este eljössz? kérdezte. , Elmegyek, mondtam kö­zömbös, szint erőltetve a hangomra. Pedig abban a percben .amikor Marit megláttam, a ködös, lon- csós falu egyik utcájából aranypénzeiket csörgetve elösuhogtak a nyárfák. Kis időre a nap is kisütött. Este nyolcra megyek, mondtam. A szemében magamat láttam: „nagy voltam” benne. A Talpra magyart szavaltam, olyan tűzzel, mmt egykor maya Petőfi. fl középfokú képzés iepjai sitim Iskolaátadási ünnepélyt tartottak tegnap délután a Kaposvári Gépészeti Szak- középiskolában. A meghívott vendégek, a diákok és a tan­testület tagjai a Damjanich utcai épületegyüttes elő­csarnokában gyűltek össze a hivatalos ünnepségre. Fan­fárok hangjai mellett hozta be négy ifj úgárdista az is­kola zászlaját. Németh Tibor igazgató köszöntötte a ven­dégeket, a megye és a vá­ros párt- es állami szervei­nek képviselőit, a tervező- kel, a beruházókat és a ki­vitelező vállalat szakembe­reit. A szakközépiskola di­ákjai az előcsarnokban és az első emeleti karzaton sora­koztak fél nevelőik kíséreté­ben. Németh Tibor negye­dik osztályos tanuló Job­bágy Károly: Az elhagyott repülőtér című versével ve­zette be az ünnepséget. Ezután Egervölgyi János, a városi tanács elnökhelyet­tese üdvözölte a diákokat és a meghívottakat. Beszédé­ben városunk oktatási . éle­tének nagy jelentőségű ese­ményeként méltatta az új gépészeti szakközépiskola át­adását. Megköszönte a ter­vezésben és a kivitelezésben reszt vevő közösségek mun­káját. Elmondtál, hogy a gé­pészeti szakközépiskola két évtizedes története folyamán — Somogy egyetlen ilyen jellegű intézményeként — nagy feladatot vállalt ma­gára a megye gépész kép­zettségű szakemberekkel va­ló ellátásában. A szakembe­rek és a technikások százai szerezlek korszerű ismerete­ket a nappali; és az esti ta­gozatokon ebben az iskola­ba.n az elmúlt évek során. A városi tanács elnökhelyet­tese beszéde befejező részé­ben kérte a diákokat és a tantestületet, hogy éljenek jól az új, korszerű felszere­lések és körülmények adta lehetőségekkel, majd hivata­losa« is atadta a gépészeti szakközépiskoiart a diákok­nak és a tantestületnek. Németh Tibor igazgató vá­laszában köszönetét mondott a inegye és a város vezetői­nek az új létesítményért. Ért követően Puskás Béla hadnagy a tanulók hazafias nevelésében, nagy szerepet vállaló katonai alakulat ne­Egészségügyi a lakótelepen vében emlekszalagot kötött az iskola zászlajára. A házigazdák az iskola átadása után bemutatták in­tézményüket a vendégeknek. A több mint ötszáz közép­iskolásnak otthont adó kol­légium, az elméleti tömb a műhelyeknél és a tornacsar­nokkal Lörincz Ferenc ter­vei alapján készült, és 184.^. millió forintba került. A képzés géplakatos, elektro­nikai műszerész, szerszámké­szítő és gépi forgácsoló szak­mákban folyik. A diákok kényelmét ezeradagos kony­ha, három- és negyszemé- lyes kollégiumi szobák, ta­nulószobák szolgálják. A négyezer kötetes könyvtár­ban folyóiratolvasó és leme­zek is vannak. Másnapon­ként van orvosi rendelés, napi négy órában pedig ápo­lónő ügyel a diákok egész­ségére. Büfé, társalgók, klub és legkülönfélébb rendelte­tésű közös helyiségek egészí­tik ki a maga nemében egyedülálló intézményt. A negyvenegy tagú tantestület fele gépész- és villamosmér­nök, aki a jól berendezett műhelyekben és a laborató­riumban a legkorszerűbb is­mereteket adhatja át élet­szerű körülmények között diákjainak. Az iskola átadásával egy- időben nyílt meg a gépipari szakközépiskola bázisvállala- tadnak számító Mezőgép, cu­korgyár, az FMV és a Cse­peli Egyedi Gépgyár Kapos­vári Nehézgépgyárának éte­lét bemutató kiállítás. létesítmény Mtrril kiáltott az anyja. Kilencre gyere. Addigra végzek, mondta és az any­ja után sietett. A lábanyo­mán egyszerre két három aranypénz emelkedett a levegőbe. A napfény el­osont, hűvös lett. Borzong- Va néztem utána. Az fekteti le, aki akarja, szólalt meg ,ekkor egy gú- nyoros, távoli hang. Nem lehet igaz, dacolt még ben­nem az előbbi varázslattól mámoros jóhiszeműség. Miért ne lehetne? feleselt a gyanú tárgyilagos, józan hangon. Mit tudsz a nők­ről? Miért éppen a te sze­relmed lenne 'hűséges. És éppen hozzád ... egy ilyen lány . Alacsony vagy. A tested, vézna, a vállad kes­keny. A kezed, a lábad, viszont aranytalanul, visz- szataszztóan nagy, bumfor­di. A fejed körteformájú. Beesett arc, széles pofa­csontok, keskeny, szilva­mag szemek. A hajad se- színü. A szemöldököd olyan világos és ritka, hogy szin­te nem is latszik. Nézz a tükörbe, barátom! Ügy készültem az esti találkozóra, mint valami bűntényre. Szerettem volna inni valamit előtte, de nem mertem bemenni a kocs­mába. Féltem, hogy meg­látszik rajtam, mire ké­szülök. (J? otyUskjukő Az egészségügyi alapellá­tást szolgáló intézményháló­zat az ötödik ötéves terv idő­szakában jelentősen fejlődött Kaposváron. Emlékeztetőül csupán: tavaly novemberig adták át a Donner városrész­ben az orvosi rendelőt, a bölcsődei helyek száma is gyarapodott, tegnap 'pedig a Béke-Füredi lakótelepen át­adták az új orvosi rendelőt. Dr. Varjú Irén. a városi egészségügyi osztály vezető­je mutatta be az új létesít­ményt a megjelent vendé­geknek. A Béke-Füredi lakótelep új egészségügyi létesítménye a gyermekeket szolgálja, il­letve a patikarészteg elké­szülte után a gyógyszerre várók számát: csökkenti a belvárosban. Három fogásza­ti rendelő látja el a kapos­vári, a Kaposvár környéki és járáshoz tartozó települé­sek fogfájós gyerekeit, illet­ve gondoskodik a megelő­zésről. Évente mintegy húsz­ezer gyerek fordul meg majd a rendelőben. Az óvodások és az általá­nos iskolások fogászati ren­delője mellett egyelőre két gyermekorvosi körzet is mégikezdi munkáját a hónap közepén. Kadarkúton, Nagy­bajomban es Igáiban a kör- tok iogorvoöök Útjuk «I a szakrendelést.. A lt. és a 13. számú gyermekorvosi körzet lakótelepi feladatokat lát el. ezzel jelentősen csökken a Kulinyin lakótelepi - szolgál-, tatóházban a zsúfoltság. Az új gyermekorvosi rendelőben reggel 8-tól 11-ig látják el a beteg gyerekeket, délutá­nonként terhes tanácsadás lesz. Az ideiglenes gyermekfo­gászati rendelőben, a 48-as ifjúság útján felnőtt körze­teket alakítanak ki. A Béke-Füredi lakótelepen tegnap átadott új gyermek- egészségügyi létesítmény mintegy hétmillió forintba került, a kivitelezés a SÁÉV munkáját dicséri. Az orvosi berendezés a gyógyszertárral együtt másfél-kétmillió fo­rintba kerül. A terveket a Pécsi Tervező Vállalat, készí­tette, az új létesítmény gyors berendezéséért a Röntgen és Kórháztechnikai Vállalat So­mogy megyei kirendeltségét illeti a dicséret. Az új egészségügyi létesít­mény földszintjén várhatóan a jövő év első hónapjaiban nyílik meg a gyógyszertár. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents