Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-16 / 294. szám
Nevetésről TV-JEGYZET Két hét szünet Ahogy tetszik, és ahogy nem Kevés iskotásgyeimek készül tervszerűen a téli szünetre. A legtöbben inkább jó nagyokat akarnak aludni, akár délelőtt 9—10 óráig is, és pihenni, lustálkodni. Van, aki úgy véli, erre a rövid két hétre nem érdemes tervezgetni, majd csak eltelik valahogyan. A szülők jó része is egyetért az ilyen elképzelésekkel- De hát mire is elég a téli szünet, hogyan lehet eredményesen felhasználni? Valóban megengedhető, hogy az utolsó iskolai napokban kifáradt gyerekek a szokásosnál valamivel többet pihenjenek. aludjanak ilyenkor- De tétlen heveré- szés, lustálkodás nem üdvös dolog. Akár kis- vagy nagy- diákról van szó, nem lenne helyes a kialakult életritmusált megváltoztatni a két hét alatt, gyengíteni a jó szokásokat az időbeosztásban. Szülői segítséggel is biztosítanunk kell a szünidei napok változatos programját — a pihenés, i szórakozás, a munka és a többi tevékenység megszervezésével. A semmittevés, a lustálkodás mellett másik nagy veszély a szünidei napokban a mértéktelen tévénézés, amely több szempontból is káros. Egyrészt a gyerekek válogatás nélkül nézve az adásokat sokszor korukhoz, érdeklődési körükhöz nem tartozó műsorokat »élveznek«. Innen is Az erdélyi magyar parasztok népi táncaikat évszázadokon keresztül aiz úgynevezett táncházaikban mutatták be, amelyek majdnem minden magyarlakta községbe megtalálhatók voltak. Az általában egy-két hegedűsből, nagybőgősből és énekesből álló helyi kis zenekar muzsikájára a. lakosság nagy része részt vett a táncban. Szigorú szertartási rend határozta meg, mikor és hol, melyik községben vagy zónában tartják a táncos mulatságot, a táncosokat kor szerint csoportokba osztották;. Ez a szép népi hagyomány idővel majdnem kihalt, a Cluj (Kolozsvár) megyei . Szék községben azonban tovább vitték az örökséget. Szék mintájára az 1977— 1978-as években Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Seps iszentgy örgyön, Csíkszereered a „koravén” gyermektípus, akinek a későbbiek során már semmi sem okoz izgalmat, örömet, nem vált ki benne érdeklődést. Másrészt a televíziót naphosszat, késő éjszakáig néző gyermek túlságosan kifárad, keveset ttud aludni, s nem piheni ki' magát a két hét alatt. A műsorokban való válogatás mellett jusson elég idő közös beszélgetésekre a barátokkal, zenehallgatásokra, különböző játékokra is, filmek, hangversenyek közös megnézésére, meghallgatására. Külön figyelnünk kell arra, hogy az ülő életmódot folytató iskolás gyermekeink a téli szünetben a szokásosnál többet tartózkodjanak a szabadban. A téli sportok, szórakozások — a szánkózás, hógolyózás, korcsolyázás vagy síelés — mellett a kiadós séták, kirándulások is feltétlenül szükségesek, sokat segítenek gyermekeink fejlődésében. Ezt elsősorban akkor lehet megvalósítani, ha a szülők együtt mennek gyermekeikkel a szabadba, erdőbe, szánkópályára, és részt vesznek az örömteli játszadozásban. Különösen a kisebb gyermekek igénylik azt, hogy anyu, apu is velük legyen. A téli szünet a szokásosnál több együttlétet kínál a gyermekek és a szülők számára. A tanítási idő alatt dán, Székelyudvarhelyen és más községekben, a helyi hatóságok segítségével ismét megnyíltak a táncházak. Ezek azonban már nagyobb zenekarral rendelkeznek, és szívesen látogatnak ide nemcsak a falusiak, hanem, a városiak is; iskolások, egyetemisták és azok a dolgozók, akik szívesen töltik szabad idejüket néptánccal. Az ifjúság érdeklődésére felfigyelve, a román televízió magyar nyelvű adásainak munkatársai népszerűsítették adásaikban a táncházak, az itteni zenekari együttesek és táncosok tevékenységét. A művészet megismertetése célját szolgálja a nemrég megjelent »Táncház« című hanglemez is. A • hanglemezen a képernyőről már ismert öt együttes;, két kolozsvári, egy-egy marosvásárhelyi, Csíkszeredái és székelyudvarhelyi együttes mutatja be művészetét. többnyire kevés idő jut a gyermekekkel való beszélgetésekre, akár helyben járnak iskolába, akár kollégisták. Ezekben a napokban valamivel több időt szánjunk arra, hogy gyermekünk részletesebben elmondhassa a maga életének kis és nagy élményeit, kikérdezzen bennünket egyes dolgokról. Még saját szokott szórakozásunk (újságolvasás, tévénézés, kártyázás, barkácsolás stb.) háttérbe szorításával is teremtsünk időt erre, hiszen a gyermekek sokat adnak szüleik véleményére, állásfoglalásaira, még akkor is, ha ennek az ellenkezőjét hisszük. A tudományos kutatások meg a gyakorlat is azt bizonyítják, hogy a legfőbb „modell” gyermekeink magatartásában, cselekvéseiben a szülő, jó és rossz tulajdonságaival egyaránt. Az ünnepi készülődés sok alkalmat kínál nemcsak a meghitt beszélgetésekre és a gyermekek még jobb megismerésére, hanem a munkára nevelésükre is. Hiszen a legkisebb gyerek is örül a „komoly” feladatnak, amelynek elvégzése csak rá tartozik, egyedül végezheti. A nagyobbak a kapott felnőttszerepeket veszik szívesen, légyen az akár az ünnepi étkezéssel, akár a terítéssel ,vagy az ajándékozással kapcsolatos. A karácsonyfa díszítése, az ünnepi ajándékozás, a közös ebédek, vacsorák kedvező alkalmat adnak a beszélgetésekre, a közös tevékenységekre, az együttes élményekre^ amelyek kialakítják, erősítik a csalához tartozás érzését. Bár a szünet, a vakáció elsősorban pihenésre, szórakozásra, a családi közös programok teljesítésére való, azért szerepe lehet ezekben a napokban is a tanulásnak. Nem az egyetemisták, főiskolások vizsgára készülésére gondolok itt, hanem a kisdiákok gyakorlására, főként az olvasásba?!, a matematikában. Az is természetes, hogy a nyelv- vagy zenetanulással foglalkozó diákok nem engedhetik meg a két hét teljes kikapcsolódást. Őket késztessük a tanulásra, és biztosítsuk számukra a megfelelő feltételeket. Van tehát bőven tennivaló a szülőik gyermekeiket ab- a két hét napjaiban. Segítsék ban, hogy tartalmasán teljen el a szünet, ne múljon el egy napja sem . semmittevéssel, haszontalanul, hanem pihenés, szórakozás, munka és játék egyaránt előforduljon > benne. Dr. Szeléndi Gábor Voltaire, a nagy kételkedő nem kételkedett Shakespeare nagyságában, noha természetesen néhány gúnynyilat is .kilőtt... »Ö teremtette meg a színházat; zseni volt, hatalmas és termékeny« — irta az Ahogy tetszik szerzőjéről, aki ezt a darabját valószínűleg 1599- ben alkotta. Forrása Thomas Lodge 1590-es pásztorregénye volt. A másik szál az irodalomtörténet szerint Chaucer meséje a fiatalabb testvérről, akit a gonosz báty üldöz. Annak is nagy a valószínűsége, hogy a Robin Hood legenda szintén motiválhatta a cselekmény szövésében. Akárcsak a Szentivánéji álomnak, e műnek is jelentős része játszódik a természet ölén, jelen esetben az ardeni rengetegben. S mint jó néhány Shakespeare-da- rabnak, ennek is megvan az a sajátja, hogy dupla történésében ugyanaz a szituáció ismétlődik: Frigyes herceg, a gonosz száműzi testvérét, a »jó herceget«, Olivér, a gonosz báty üldözi Orlandót, az öccsét. A cselekményszálak természetesen összefonódnak, s egységben nyernek megoldást Közben azonban — s ez is karakterisztikus jegy — shakespea- re-i elownok szórakoztatják a nagyérdeműt. Itt Próbakő bohóc és Juci parasztlány... Olyan pasztórál ez, amely túllép a kora szokásos szépelgő pásztor játékain; azoknak visszáját mutatja. S, a »visszája« itt azt jelenti : élő, valóságos földműveseket, pásztorokat látunk. S, hogy végül még egy Shakespeare-i jellegzetességről, se feledkezzünk meg: az Ahogy tetszik cselekményének is mozgatóereje, helyzetsterem- tő »mechanizmusa« a nemcsere. - Rosalinda férfiruhában; ez megannyi kétértelmű cselekedet, éle eredője. Jan Kott szerint az ardeni erdő az egyedüli hely a feudális világban, ahol megszűnt az elidegenedés;. Ez az erdő az aranykor megtestesült nosztalgiája. Száműzettek élnek itt tájjal, egymással harmóniában. A méla Jacques az egyetlen, aki nem híve a szabad, természetes életnek, a vadászatnak. S mégis ö marad végül az egyetlen, aki kitart az erdő mellett magányos remeteként. A most látott angol film- változat igazi helyszíneket talált és tálalt. Mégis; valahogy nem éreztük az André Maurois megfogalmazta igazXJtba ejtjük a Szélmalom éttermet is, jó? — A Szélmalomba menjünk, a Szélmalomba! — tapsikolt az ünnepelt. — Jól van. És mivel menjünk a Szélmalomba? — Lóval! Lovon! — Rendben van, mindjárt előáll a ló — mondta Szjo- nackij, és azzal felvett az asztalról egy dugót és beleszúrt négy szál gyufát. — Hát a feje? — kérdezte Valerik. — A feje is meglesz — mondta Sztonackij. — Egy kenyérgalacsint gyúrt, gyufára szúrta, és a gyufát beledugta a dúgóba. Már csak a ló farka hiányzott. Amikor Sztonackij farkat is remekelt egy cukorkás papírból, Valerik öröme nem ismert határt. — Anyu, anyu, nézd csak, milyen szép lovat ttaptam ettől a bácsitól! — kiáltozott fellelkesülten. Valerik anyja melegen rá- mosolygott Sztonackijra. aki gálánsán, jutalomképpen fogadta ezt a mosolyt. De az est folyamán még egyszer rámosolygott az asszony. — Még az ágyba is magával vitte a lovat — mondta, amikor lefektette Valerikot. Marja Szemjonovna úgy érezte, hogy keserű a torta, amelyet eszik, a pezsgő meg ecetes. Erűik* kaszto fardttasa sá^ érvényességét: Egyedül Shakespeare mondott el mindent«. Basil Coleman rendező visszafogta a színészeket, nem hagyta őket tobzódni a shakespeare-i hely* zetekben. (Nem derült ki róluk, milyen színészeit!) Próbakő bohóc több jelenetét kasztrálták a feldolgozók, ez vétek ... Rosalinda; egy csúnyácska színésznőre bízták, aki nem volt képes eljátszani a fiút. Az elemi komikumú Juci-szerepből »sikerült« igent vagy nemet bólintó némaszerepet fabrikálni. És folytalhatnánk ellenérzéseink eredőinek sorolását a Szabó Lőrinc fordítását ferdítő, kényszerű átdolgozással ... De örüljünk annak, hogy sokan megismerkedtek a televízió jóvoltából Shakespeare Ahogy tetszik-jével! Én azonban egy másik Ahogy tetszik-re emlékszem jó szívvel. Egy 1974-esre, melyben egyetlen ponyva felhőt, erdőt is jelképezett, s amelyben Próbakő bohóc elcei szikrát vetettek, Rosalinda olyan »biszexuális« volt, hogy lángolt érte mindkét nem. Juci parasztlány tenyeres-talpas bájával belopta magát a szívünkbe,-a száműzött herceg kenyérszaporí- tói csodát lett, a jó Vili bu- gyutasága már-már naggyá tette a bárgyúságot... Hogy hol láttam ezt az előadást? Itt a szomszédban, a Csiky Gergely Színházban. L. L. Mikola Bilkun A iátéSkJovacska Iran Ivanovics Vatyuhij és lesége, Marja Szemjonovna dletésnapra volt hivatalos, úja Ribkin fiának, Vale- cnak volt a születésnapja, ötödik. Ribkin és a felege, Ólja, nagy ünnepséget ndezett, amelyre sok renget hívtak. — Kerek szám az ötös — ■jndta Marja Szemjonovna , valami olyan ajándékkal ll meglepni a gyereket, tire egész életében emlé- zni fog! — Hát, vágyunk egy nagy Hat meg egy üveg pezsgőt! mondta Ivan Ivanovics. — Persze, miért nem. indjárt fél liter bundapá- ikát. Nagy ész vagy! Öt- es a gyerek,' de azért pezs- t vinnél neki. Tortát, az ■mészetes, és azon kívül íg valami szép játékot is. éves a gyerek, és ebben a rban a játék a mindenük. Bementek egy játékboltba, kgig keresgéltek megfelelő indák után. Plüss mackó- f és nyuszikat, felhúzható tókat nézegettek, de egyik rti tetszett nekik. — Tudod — mondta Mar- Szemjonovnu —, ha lány Ina a kis Valerik, akkor nnyebb dolgunk lenne. Ez tesz^ Végül egy bádog terepasztalt választottak ki. Kicsi, felhúzható buszok és autók fútkároztak a terepasztalon. — A fiúk az ilyen játékokat szeretik — mondta Marja Szemjonovna. jó neki. Már az ünnepelt háza közelében jártak, amikor Fjodor Sztonackijjal találkoztak. — Mit hoztál Valerilcnak? — kérdezte féltékenyen Marja Szemjonovna. — Hogy mit? Egy kisüsti konzervet — felelte Sztonac- kij. — Kisüsti konzerv is van? —• kérdezte naivan Marja Szemjonovna; nem egészen értette, hogy minek, egy ötéves gyereknek kisüsti. — Persze, olyan szűk nyakú, kupakos konzerves üvegben van — világosította fel Ivan Ivanovics. — Micsoda szégyentelen alak, ez magának vett ajándékot és nem a gyereknek — gondolta Marja Szemjonovna. Az ünnepeit csak láb alatt volt. A vendégek legszívesebben köriilüttek volna az asztalt, ettek, iddogáltak volna, aztan rázendítettek r>otna egy nótára. De Valerik mindenhol ott nyüzsgött, mindenkinek fel alcart mászni a térdére, az ajándékait mutogatta. Minden eszközzel fel akarta hívyá magára a figyelmet. Marja Szemjonovna remélte, hogy az ő ajándékuk majd elkápráztatja a gyereket. De nem ez történt. Valerik udvariasan — ahogy kioktatta az anyja — megköszönte a terepasztalt, egy ideig forgatta a kezében, nézegette, aztán odatette a többi ajándékhoz, amely már kupacban állt, és már el is feledkezett róla. -Marja Ivanovna sértetten beszívta az alsó ajkát, lvan Ivanovics meg azt gondolta: kidobtuk ezt a pénzt az ablakon; már egy üveg finomabb konyakot is vehettünk volna rajta. Sztonackij belevaló fiú, most is tudta, hogy mit hozzon. Sztonackij tényleg belevaló fiú, mint mindig, most is szinte rögtön a figyelem középpontjába került. Összeborzolta az ünnepelt haját, térdére ültette a fiút. hogy meglovagoltassa, Is megkérdezze tőle: — No, hova menjen a lovacska? — A repülőtérre! — Lóval nem lehet ramenai a repülőtérre vezető útra — mondta Sztonackij —, hanem tudod mit, menjünk. « lo€**rsenyital ya felei Eszközök az oktatás szolgálatában Csoportmunkával rendezik halmazokba a síkidomokat a barcsi I. sz. általános iskola hetedikesei A nem fémek cicinemek szerkezeti felépítését Calotta modellen tanuljak a nyolcadikosok kémiaórán (Makai Károly felvételei) Romániai magyarok táncházai A nyolcadikosok élővilágórán modell segítségével ismerkednek az emberi testtel
