Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-03 / 283. szám

Ä kötelességteljesítés elismerése

Ki az erkölcsös ?

Csapatzászló a megyei rendőr-főkapitányságnak

Záiszlóátadási ünnepség volt tegnap délelőtt Kaposváron, a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban. A siófoki Kő- olajvezeték-építő Vállalat csapatzászlót adományozott a Somogy megyei Rend őr- főkapitányságnak. Az ünnepségen részt vett Földenl Jenő vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes. Kleno- vics Imre, a megyei pártbizottság titkára és Sugár Imre, a megyei tanács elnöke. Ott voltak a belügyi,

igazságügyi szervek és több megyei vallalat vezetői, néhány üzem szocialista brigádjának képviselői. A vendegeket Mátyás József rendőr ezredes, megyei rendőrfőkapitány-helyettes köszöntötte. majd ár, Szataí József városi rendőrkapitány ismertette a belügyminiszter parancsai, melyben hozzájárult a csapa tzászló adoma - nyozásához.

Ezután a Kőolaj vezeték - építő Vállalat pártbizottságának titkára, dr. Halmos László lepet t a szónoki emelvényre. Arról beszelt, hogy a zaszlóátadás méltó ki leje- zése a közös célok érdekében végzett munkának. A vállalatnak régóta szoros kapcsolata van a rendőr- főkapitánysággal. A társadalmi tulajdon védelmében •sokat segít a rendőrség, s a vállalat dolgozói is — mint aktivisták, önkéntes rendőrök — bekapcsolódtak ebbe a munkába. Ezután a vállalat közösségének fejlődéséről szólt. 1949 óta 3300 kilométernyi vezetek rendszert és 120 gázátadó állomást építettek. Munkájukat az országhatáron túl is elismerik. A vállalat 93 brigádja jelenleg évente egymilliárd forint, termelési érteket állít elő.

Beszéde után ünnepélyesen átadta a zászlót ár. Bő röcz István ezredesnek, a megyei rendőr-főkapitány ság vezetőjének, aki köszö netet mondott, majd a vállalat és a rendőrség közötti jó kapcsolatról szólt, melynek ékes bizonyítéka a csapatzászló adományozása is. A köszönő szavak után a Szózat hangjai mellett az intézmények, vállalatok képviselői szalagot kötöttek a csapatzászlóira. Elsőnek a Bel- igymánisztérium, majd a megyei pártbizottság, a megyei tanács szalagja került a lobogóra. Szalagot adományozott a Kőolajvezeték- építő Vállalat, a múnkásőr- ség megyei parancsnokság«, a Kaposvári Húskombinát, a

Kötött holmi karácsonyra

Nincs megállás, bár a

A Rőviköt nagykereskedelmi vállalat kaposvári raktárháza október huszonnegyedikén teljesítette 1980- as tervet. Kiugró eredmény ez; a kaposváriak még sohasem forgalmaztak 400 millió forint értékű árut. A múlt hónapban a 385 milliós idei célt elérték, s most már jóval túl vannak a négyszázmillión.

Dömötör József, a raktárház igazgatója beszélt eredményeikről.

— Sokan úgy tartják, hogy

a nagykor különösebb fáradozás nélkül teljesítheti terveit, mert a kínálat kisebb, mint a kereslet és így mindent könnyű forgalmazni. Panaszkodni nem szeretek, de azért ez a hiedelem túlzás; valóban vannak olyan áruk, amelyekkel nem kereskedünk, csupán elosztjuk. Nem szeretjük az elosztást, ám bizonyos hiánycikkekből egy-egy kiskereskedelmi bolt is szívesen elvinné a teljes készletünket; ilyenkor kénytelenek vagyunk korlátozni az eladást. Az viszont már csak kevésnek jut eszébe, hogy ez az elosztás is jó kereskedői érzéket kíván, sőt nagykereskedő létünkre időnként kiskereskedői fejjel is kell gondolkoznunk.

— Ezek szerint nem

könnyedén érték el az eredményt. Am az ilyen mértékű tervtúlteljesítés mégis, kételyeket ébreszt a kívülállókban, vajon nem volt-e kicsi a terv.

— Nem szeretek számokkal játszadozni, de ezúttal mégis rájuk szorítkozom, mert mással nem tudom bizonyítani, hogy nem a terv volt kicsi, hanem sikerült jól kereskednünk. Tavaly a kötött áru »halott-« cikk volt: kevesen vették-. Ilyen előjelekkel terveztünk. Időközben csökkent a kötött holmi ára, s megnőtt a kereslet. Háromnegyedéves bevételi tervünket az alacsonyabb ái- mellett is 120 százalékra teljesítettük. Kifogyott volna a készlet, ' ha nem megyünk áru után es csak a szerződésekben lekötött mennyiséget forgalmazzuk. Itthon is sokat kutattunk, az importból is többet beszereztünk. A hazai cikkekből például több mint 13 millió forint értékű árut vettünk pótlólag. Valószínűleg mindenki ’emlékszik a hanany ahi anyra, A hanstervet teljesítették

nyanadrágok ára is alaposan lement, s gyórsan kifogyott az üzletekből az áru. Ma már van választék. Nem volt könnyű pótolni a hirtelen támadt hiányt, ám e téren ia 105 százalékon álltunk a háromnegyed évi ellenőrzéskor.

— Jelenleg is van hiány bizonyos cikkekből; most épp a természetes anyagból készült alsóneműből van kevés a boltokban.

— Ezt a vádat nem tudjuk kivédeni. Kelendő cikk

a pamut fehérnemű, mert kellemesebb viselet, mint a műszalas. Sajnos, a magyar ipar erre nem készült föl, és a szerződésekkel., lekötött import holmi sem érkezett be az országba. Próbálunk enyhíteni ezen a gondon. Központunknak sikerült gyors, terven kívüli szállítást kérni hongkongi, pakisztáni, szingapúri és brazil cégektől. Reméljük, nemsokára ezeket az árukat a somogyi üzletekben ia meg lehet találni.

— Közeleg a karácsony, a Röviköt által forgalmazott cikkek nagy részét általában

ra

ajándéknak is szívesen megveszik az emberek. Milyen lesz az ünnepi kínálat?

— Jó pár hete áramlik a raktárházba a karácsonyi áru. Tulajdonképpen egy kicsit önmagunk ellen is dolgozunk, mert a nagy tervtúlteljeaités lesz a következő év előirányzataihoz az alap, es bizony, sokan félnek a »bázisszemlélettől«. Am nálunk nincs megállás: inkább vállaljuk, hogy jövőre — ha csökkenne a kereslet — elmaradunk az idei eredményektől, mint azt, hogy most akadozzon az ellátás. Azt tartjuk: amikor könnyű eladni, akkor kell megbecsülni a vevőt, hogy később, ha esetleg fordul a kocka, minket is megbecsüljenek és segítsenek. A mostani karácsonyra is sok árucikkből jó előre mintát készíttettünk néhány termelő- vállalattal. s megbeszéltük a kiskereskedőkkel, hogy ezekből a mintákból — sapkák, •sálak és hasonlók — melyeket lehet majd jól eladni és a ki választó tta kát nagy mennyiségben megrendeltük.

L. P.

mezőgazdasági főiskola és a Kutasd Állami Gazdaság is.

Ezután Földesi Jenő vezérőrnagy mondott ünnepi beszedet. Méltatta az esemény jelentősegét, melyre a megyeszékhely felszaoadu- lása 38. évfordulójának alkalmából került sor. Beszélt a felszabadító harcokról, s kegyelettel emlékezett a hősökre. A gazdasági építő- munkáiói szólva az egyre intemzdvebben lejlődö somogyi ipar országos jelentőségét hangsúlyozta, és azt, hogy az életszínvonal szinten tartásának egyik fontos tényezője a mezőgazdaság gyors fejlődése, asz Iparszefü termelési rendszerek elterjedése.

Az ünnepi beszédben nagy hangsúlyt kapott a béke megszilárdításáért folytatott küzdelem, s az, miként fékezhető a fegyverkezési hajsza. Ezután a- miniszter- helyettes elismerését fejezte ki a csapatzászlót adományozó vállalat munkájáért, különösen azért, amit a Barátság és az Adria kőolaj - vezetékek, illetve a Testvériség gázvezeték építésénél végeztek. Beszélt a vállalat és a rendőrség kapcsolatáról, és arról, amit a csapatzászló jelent: a becsületességről, a hősiességről, a kő- telességteljesitésröl.

A csapatzászló-átadási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért végét.

Vállalati motívumok

Az év elején az egyik nagyvállalatunk elhatározta, hogy belső átszervezési hajt végre. Ennek lényege az lett volna, hogy az adminisztratív munkakörben dolgozók közül többet át akartak irányítani a termelésbe. A vállalat igazgatósága felszólította az osztály- vezetőket, hogy minden húsz alkalmazottból egyet szabadítsanak. fel e célra. Ez az ötszázalékos munkaerőmozgás. úgy vélték, zökkenő nélkül megvalósítható.

Néhány hónap múltán a vállalat termelési értekezletén a vezérigazgató közölte, hogy ezt az átszervezést nem tudták végrehajtani, mert az osztályok nem szabadítottak fel egyetlen munkaerőt sem, sőt a legtöbb helyen még nagyobb adminisztratív létszámot kértek. A vezérigazgató nem részletezte, miért hiúsult még ez a jó elképzelés.

Elhatároztam, hogy utánanézek a kudarc okainak. Nem völt egyszerű, mert a megkérése ttok többsége megpróbált kibújni az őszinte válaszadás alól. Ekkor léltem rá régi ismerősömre, aki az egyik osztály vezetője, és miután megígértem, hogy sem az ő, sem a vállalata nevét nem árulóm el, elmondta a saját motívumait.

Ezek a következők;

— ha lemondok akár egy főről is, akkor kiderül, hogy eddig nem volt jó a munkaerő kihasználása az osztályon, s ez rossz fényt vet a vezetői tekintélyemre, s természetesen a prémiumomra is;

— a létszámcsökkentéshez az osztályt semmi anyagi es erkölcsi érdeke nem fűzi, az ott dolgozók jövedelme nem változik; az adott létszám úgy alakult ki, hogy páran a »kiapadón« tartatokban vannak. Ez növeli a biztonságot, különösen a lökésszerűen felmerülő munkák idejében. Az elmúlt két evben ilyen volt peidaul a gyakori átárazás, amit belső munkaero-tartalek nélkül

aligha tudtunk voln* megoldani ;

— ezek után miért vállaljak keilemetlenseget, mert akárkiről is mondok lé, az megtalálja módját, hogy valamiképpen »betartson« nekem, mindenkinek van valami kapcsolata. S az osztályon is romlik a bizálom irántam, mert nem tudtam megvédeni a vállalatvezetéssel szemben a kollektívát;

— s végül, ha valaki a vállalatvezetést munkaerőért ostromolja, az előtérben van, felfigyelnek a problémáira es egyéb térén is támogatást kap.

Kérdeztem: hány embert alkalmazna az osztályán, ha sajátja lenne ez a vállalkozás? A jelenlegi 16 fő helyett 10—12 alkalmazottat De... és sorolta azokat a téltételeket, amelyek ezt lehetővé tennék.

Ezek után csak egyetlen negvéJaszolallan kérdés maradt: miért nem tehet a munkát a nagy va Rálátnál is így megszervezni? '

W. L

A szokatlan történet tíz évre vezethető vissza, és két tanulságos — mindenképp meghökkentő — kérdésre követel választ. Az egyik: hogyan lehet napjainkban — a jóhiszemű rokonok igénybevételével — 115 000 forintból 600 000-ret csinálni? S a másik; miként lehetséges meg ma is —- anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt — elmarasztalni azt a vétlen ifjú politikai munkást, aki gyermekkorában álmodni sem merte volna, hogy hova vezet a nagynéni „jósága"? Megvallom, igencsak meglepett a történet magvát alkotó ruvaszkodás, amely Voltaképpen nem más, mint szocialista körülmények között Is megkeresni — és megtalálni! — a töke fiaziatásának módszerét. 9 hogy a furíang következtében föi- bomlik egy család? Hogy az idegek játéka, a meghurcol tatás kiábrándulttá tehet egy ifjú embert? Hogy a hivatalos szervek, a vezető testületek, a bíróság és ki tudja, ki mindenkinek pazarolhatják az idejét, energiáját? Ez a „tetemrehívás” resztvevőit egy cseppet sem érdekelte. De legkevésbé a „jóságos nagynénit", aki attól függően, hogy hol kellett megjelennie, nagyestélyit öltött magára (a lagzin), es rongyokba burkolódzott (a bíróság előtt), hogy „menőnek", illetve meg- fosztoitnak, mérhetetlenül szegénynek láttassa magát. Nem titkolom: egy mélységesen elítélendő ügyről lesz szó. Mégse vegyék zokon, hogy nem említek neveket. Nem a nagynénire vaió tekintettel hallgatom el őket. Csupán az ifjú „szenvedő alanyt" szeretném megkímélni a további tortúrától.

A fiú a Balaton partján lakott a szüleivel, és tizennyolc éves, azaz középiskolás volt akkor, amikor a Budapesten élő nagynéni „nemes" elhatározásra jutott. Egyedül élt a fővárosban egy kertes családi házban (akkor ötvenévesen), gyereke nem volt, más hozzátartozója sem, s mivel a pénznek nem volt éppen szűkében, elhatározta, hogy „jótékony", et, számara sem haszontalan ingatlanba fekteti a vagyonát.

Pisti — nevezzük így az azóta politikai munkássá éréit ifjút — semmi kivetnivalót nem talált abban, még csak-gyanút sem íogott, hogy nagynénikéje a tó partján az ö nevére fizetett be egy két és fél szobás OTP-lakásra. Arra gondolt az asszony, s ezt nem is titkolta, hogy a fiú — cserébe — majd gondoskodik róla öreg napjaiban. Az akkor 235 000 forintot érő lakásra 113 000-ret keltett befizetnie. Pisti családjával igen jó viszonyban voltak, az „adakozásról” papír sem készült (milyen könnyelműség!), csupán a hivatalos; az ugyanis, hogy a tulajdonjog Pistit illeti meg, a haszonélvezet viszont a nagynénié. S miután ő túladott a pénzén, nem érdekelte tovább, hogy mi lesz a lakás sorsa. Az OTP-részleteket és a rezsit Pisti szülei fizették, s mivel nekik volt lakásuk, nyilvánvaló, hogy nem költöztek be az új, modern épületbe. A költségekre azonban nem tellett az apa fizetéséből. így hát 1970-től 1974-ig minden nyáron kiadták a lakást, s a bevételből fedezték » költségeket. A nagynéni öt évig nem is látta a lakást, megállapodás—a bevétel megosztását illetően—nem született közöttük. Pisfiek ez idő alatt az idegenforgalmi cégek révén 180 000 forintos bevételre tettek szert, s ebből 100 000-ret fizette* ki az OTP-nek, illetve a lakás egyéb költségeire.

S a fiú felnőtt. A baj akkor kezdődött, amikor bemutatta a nagynéninek leendő feleségét. „Ezt a nőt nem veheted el, mert akkor vége mindennek” — mondta, s a lány nem tudta megszerezni a’rokonszenvét. A nagynéni ettől függetlenül parádésan kiöltözködve vett részt az esküvőn. 1975-öt írtait, amikor Pisti levélben tudatta nagynéniével, hogy beköltöznek a laltásba. Lakbért ajánlott föl, postára is adta az első havit, de a „kedves rokon” jóságosán visszaküldte. S azután tudatta velük: azonnal költözzenek lei!

A fiú külföldön végezte tanulmányait, ifjú felesége a szüleinél lakott; a lakás üresen állt. (De azért fizették a részleteket!) És ez idő tájt ro- lainra indult a „jóságos nagynéni”. Valaki alighanem „fölhomályosíthatta”, hogy ebből a lakásból még nagy pénzt lehet csinálni. Bepanaszolta unokaöccsét hivatali feletteseinél. Futkosott, acsarkodott mondván, hogy nem engedik be a lakásba, elfoglalták azt, s ez micsoda disznáság! Ráadásul egy politikai vezetőtől! — mondta. És ez volt a legdurranósabb „érv”! A nagynéni elszámoltatási pert indított Pisti édesanyja (I) ellen. A fiút pedig szólították felettesei. Három „lehetőséget” kínáltak föl neki. 1. Lemond a lakásról. 2. Megveszi 300 000-ért. 3. Fölmentik az állásából, mert „erkölcsileg vétett.” És ezzel megkezdődött a „lélektani hadjárat”. A fiú álláspontja: 1. Nem mond le a lakásról, hiszen az ő tulajdona. .2. Mihelyt teheti, szívesen megveszi. (Csakhogy a nagynéni közötte: az a lakás ma már 600 000-ret ér!) 3. Ha fölmentik a beosztásából, sohasem fogja megtudni, hogy miénk

Vizsgálat és kihallgatás egymást követte. A fiú felettesei

ugyanis „bevették” a nagynéni cselét. De hadd törjem meg az események sorát, A közhiedelemmel ellentétben ugyanis csakugyan minden politikai szerv halálos komolyan veszi, hogy munkatársai erkölcsileg tiszták és feddhetetlenek legyenek. Alapkövetelmény ez. Megvalósulásának útja azonban — mint annyi másé —, ugyancsak nem nélkülözi a torzulásokat. És ez legalább olyan veszélyes, mint az erkölcsi alap hiánya ... Városi, megyei, országos szervek kutatták a „jóságos nagynéni’• bejelentése nyomán, s egy vizsgálatnál mindig baj van, ha az első értesülés, az első benyomás a meghatározó. Felettesei — ma sem értem, milyen megfontolásból — azt tanácsolták az ifjú politikusnak: mondjon le a tulajdonjogról, ha ezért a nagynéni cserébe felajánlja a már befizetett 100 000 forint visszatérítését. És ez volt a „nagy csapda". A fiú, akinek idegei ekkorra már teljesen íelborzolódtak, akinek családi élete megromlott és szakításhoz vezetett — megfontolatlanul! — elfogadta a ..jó" tanácsot. És ez az írás lett a ,.bizonyíték” ahhoz, hogy anyagias természetű, erkölcstelen magatartást tanúsít, tehát mindenképpen méltó a felelősségre vonásra. Meg is kapta. Politikai munkáshoz méltatlan, anyagias szemlélete és magatartása miatt szigorú megrovásban (munkahelyi fegyelmiben!) részesítették (egy polgári per ürügyén!), s ez sok más következménnyel járt.

A fiúnak már nincs felesége. Lakása sincs. Csak tulajdonjoga. Állami lakást tehát nem kaphat. Szövetkezetit? Ahhoz vissza kellene kapnia, amit a saját tulajdonú lakására fordított. De bajban van a nagynéni is. Most ő adja ki a Ba laton- parti lakást, de el kellene adnia, hiszen a budapesti mellett nincs joga még egy lakást fenntartani. Bár ez a másik nem az ő tulajdona. A fiú nem kaphatott OTP-kölcsönt, hiszen saját tulajdonú lakásán — amelynek nagynénje a haszonélvezője — még van 44 000 torint hitele. Némi "észhezlérilés” után 0 „kirabolt, a megfosztott, a rongyokban járkáló nagynéni” kapásból, hat nap alatt kifizette a 44 000 forintot, hogy most már 600 000-ért eladhassa a lakást — ha meg tud szabadulni unokaöccsének tulajdonjogától...

B

onyolultnak látszik az ügy, jóllehet a képlet világos. S ha megértettük egymást, akkor jól tudják: voltaképpen nem egy két és fél szobás lakas sorsa foglalkoztatott, hanem az, hogy az ilyen és hasonló ügyekben ki az erkölcsös? Nos hát, a döntést Önökre bízom.,.

Javon Béio