Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-11 / 264. szám

V Nézőpontok Äfci a 67-esen »utóval su­han Somogybabod környé­ken. azt gondolja: szép ez a vidék. Kétoldalt erdők tarkította dombok ölelik a falut. Madártávlatból meg­kapó. romantikus... Ám égy-egy nagyoí>b zápor után az acrajáró már kevésbé gyönyörködik ; agyagos sa­rat hord az útra zúdulva a víz... A terepjáró gyilkosán'’ bukdácsol. Dombokra ka­paszkodva. meredek völgy­be ereszkedve csakhamar habos lesz a lö. s ahol teg­nap még út volt, ott *na félméteres vízmosás ásít. Félelmetes csapda ez a kom­bájnoknak, mert a kukori­catáblában nem igen lehet észrevenni az alattomos, vízmosta gödröket... Fönn, az erdő alatt most Béres László szánt — Rá­bával —, ott jól láthatóak a frissen forgatott földön, hogy az idők folyamán le­mosta az eső a termőréte­get. Ilyen nézőpontból — az itt élők, ezeket a földe­két éve kezdett rekonstruk­ciója. Hatszáz új férőhelyet építettek, s kiatetoulftaik a szakosodás körvonalai : So- mogyfúron négyszázötve­ne* a íejőtehenészet, So- mogybabodon legelőre ala­pozott, háromszázötvenes üszőtelep van, Gamas on százötven a kettős hasznosí­tású magyar tarka állomány '.ehenietszama. — A szarvasmarha-ágazat rendbetétele uilán követke­zik a sertésrekonstruákció. Ez már a VI. ötéves terv má­sodik felének a programja. Két egyesülés után (már a múlté ugyan, de időt igé­nyelt az „összerázódas” . isi a tagság közérzetének anya- gi alapjait a gazdálkodás színvonala biztosítja. — De nem minden a bo­ríték — jegyzi meg N agy József. — Az egyéb, a közérzetet befolyásoló gondoskodásra célzol, ugye? — kérdezi Bártíai Imre. — Igen, most már elodázhatatlan az üze­mi konyha. Nemcsak azért, idén bevezetett anyagi ösz­tönzésről, ami nemcsak igen kedvező fogadtatásra talált, hanem közvetve erő­síti a szövetkezeti demokrá­cia fiatal fórumát, a mun­kahelyi közösségeket. — A mostani hetekben rengeteket dolgozunk — mondta Mólt Jenő termelés- Irúfiyíitó íőagronómus. A garoási határrészen a tvyiresii táblán Sárii József» Mráv József, Metzger Jó­zsef és' Lelkes József (á Jó­zsef-brigád^ ki. tudja há­nyadik napja veti már a bú­zát. — Október elején még nem mertem volna monda­ni, hogy a hónap utolsó napjaira az ezer hektár búzából hatszaz a földben lesz . . Az egyík különösen rossz terepviszonyú de nem a legrosszabb) Szdotta-földön hat kombájn dübörög, „fal­ja a kukoricát”. Részben szárítóba viszik, részben fó­liás prizmába. — Olyan harmincöt va- gorwiyi van itt — mondják á prizmát „építő” lapátos emberek. A főögronómus hozzáte­szi: — Az idén először meg­próbálkozniuk a zúzott tar­tósítással. Sürget az idő, drága az energia . .. Az elnök is, a parttitkár is azt mondta: több van eb­ben a szövetkezetben. Azon az október végi napon .lovas kocsival, tei-epjáróval járva a határt, gamási, babodi és túri emberekkel beszélgetve egy kicsit közvetlenebbül is éreztem, hogy tenni akar­nak ezért a többért. De ez nem megy látványosan. A vízmosás szabdalta dombo­kon nehéz az élet. Vörös Márta határőrség munkáját segítik Húszesztendős, csinos, dol­gozó nők. Ott élnek mind­ketten Berzencén. Láttam arcukon az örömet, a büsz­keséget, amikor azért szólí­tották őket a határközség cim adományozásának ün­nepségén, hogy átnyújtsák nekik a Kiváló Határőr jel­vényt . .. Páva Ágnes ápolónő a berzencei szociális otthonban. Három műszakban dolgozik — gyakran éjszakás —, így neki sokkal nehezebb állandó kapcsolatot tartani a község ifjúsági szerveze­teivel, fiataljaival. — Azért megtalálom erre is a lehetőséget. Nem va­gyok berzencei, Nagykani­zsán születtem, mégis ide tartozónak érzem magam . . . Gyerekkoromtól itt élek, s tudom, mit jelent, milyen felelősséggel jár a határhoz közel lakni, dolgozni. Erre neveltek bennünket tanára­ink már az általános iskolá­ban, s ez a vérünkbe ivó­dott. S ha rendezvény, eskü­vő, táncmulatság, szüreti bál van, mindig megfigyeltük az ismeretleneket, nincs-e kö­zöttük olyan, aki gyanús szándékkal érkezett a köz­ségbe. — Milyen a kapcsolata a határőrséggel ? — A községi és az őrsi KISZ-szervezet hosszú évek óta együttműködik, mégpe­dig igen jó eredménnyel. Gyakran lépünk föl Berzen­cén, Somogyudvarhelyen fa­lunapokon, különféle ünnep­ségeken; április ' 4-én, május 1-én, november 7-én. és a fegyveres erők napján is. Eljárunk a járási és a ha­tárőrségnél rendezett kultu­rális szemlékre. Hamarosan még közelebbi kapcsolatba kerülök a határőrséggel... _ 7 — Vőlegényem a határőr­ségnél teljesít szolgálatot... Az a tervünk, hogy ha meg­esküszünk. ő is ide jön, s mind a ketten itt dolgozunk majd Berzencén ... Zsír Mária viszont Berzen­cén született, ő azonban dolgozni Nagyatádra jár. Munkahelye a Rinya és Dombó menti Vízgazdálkodá­si és Talajvédelmi Társulat. — Szerkesztő rajzoló va­gyok: nagyon szerelem a munkámat. Áginak a három műszak, nekem viszont az utazgatás nehezíti, hogy az itthon dolgozó fiatalokkal rendszeresen, illetve min­dennap találkozhassam. Per­sze. ha az ember jól beoszt­ja a szabad idejét, mindenre jut idő... Marika ezt teszi, s így Vonzódását a kulturális élet, a népi hagyományok ápolá­sában eredményesen tudja kamatoztatni. No, meg. arra is jut ideje, hogy a község ifjúsági szervezeteben tevé­kenykedjék. Szervező titkár a KISZ-szervezet vezetősé­gében, ö a berzencei ifjúsági klub vezetője, és tagja a já­rási KISZ-bizottságnak meg a járási klubtanácsnak is. — Kapcsolataink a határ­őrökkel igen jók. különösen kulturális téren. Ennek első­sorban az itt és a környező községekben élő emberek látják hasznát, mert gyak­ran szerepelünk. Fölléptünk Nagykanizsán a határőrség kulturális szemléjén, rendész­tünk egy jól sikerült szüreti bált és több táncmulatságot is. Évente gyakran tartunk különböző témákból vetélke­dőket a határőrök meg a község fiataljainak a rész­vételével. Volt ilyen április 4-én, a XII. pártkongresz- ;szust megelőzően, s a na­pokban november 7-e alkal­mából. A tanács társadalmi bizottságában is én vagyok a felelős a sport- és kulturá­lis munkáért. Ez azért jó, mert az ifjúsági klub és a határőrség, valamint a köz­ség vezetőinek javaslatait össze tudom hangolni, Sz. L. Az araszoló hernyók ellen A még hátralevő, fontos növényvédelmi teendők el­végzését a hirtelen lehullott hó, a rossz idő sém akadá­lyozhatja meg. A gyümölcs­fákat tavasszal károsító kis téli araszoló és a nagy téli araszoló kártételét csak most tudjuk megelőzni. Az ősz végén és tél folyamán lera­kott tojásokból ugyanis már rügyfakadás előtt kikelnek a hernyók, és a duzzadó rü­gyekbe rágják magukat. (Ezek a rügyek mind elpusz­tulnak.) Később a hernyók a leveleket, virágokat rág­ják. esetenként a kis gyü­mölcskezdeményeket. E hernyók jellegzetes ara­szoló mozgásukról, illetve a károsított növényrészek ösz- szeszövéséből könnyen föl- ismerhetöek. Az idén ta­vasszal Lábod, Nagyatád, Csurgó, Marcali, Öreglak, Lengyeltóti, valamint Ka­posvár körzetében észleltük nagyobb kártételüket. A hű­vös nyár fékezte fejlődésü­ket, így csak október; utolsó napjaiban kezdődött a raj­zás; a hideg, csapadékos idő azonban eninek kifejezetten kedvezett. így tavasszal a korábbiaknál erősebb her­nyóinvázióra kell számítani. Fontos feladat tehát a ká­rok megelőzése érdekében a mechanikai védekezés hala­déktalan megkezdése. Erő­védelem süsünk a gyümölcsfák tör­zsére hernyófogó öveket, s a 15—20 can széles papírsza­lagok középső sávját (leg­alább tíz cm szélesen) Kén­jük be hernyóenyvvei! Az övekbe beleragadnak tíz araszoló lepitek ''fépülni néín tudó — csonka szárnyú, barnás szürke vagy halvány­sárga alapon feketével tar­kított — tömzsi nőstényei. A törzsön fölfelé mászó rova­rok így nem jutnak a koro- naszintbe, s nem tudják le­rakni áttelelő tojásaikat. Az öveket a lepkék rajzásának befejezéséig — december utolsó, illetve január első napjaiig — hagyjuk a fákon (szükség szerint cseréljük is)! Az enyvréteget friss enyvvel többször is át kell kenni. Az erdők, szurdokok mel­letti gyümölcsösökben a her­nyóenyves övék használata különösen fontos, mert ott várható a legerősebb fertő­zés. két művétők szemszögéből tehát merőben más a kép. — Háromszázhetven öl parcellából áll a szövetke-' zet kétezer-kitencszáz hek­táros szántója — sokat mondó tény ez Bártfai Im­re tsz-elnök szájából. Pedig sok gyepűt, vízmosást el­tüntettek mái-; öt-hat hektá­rokat összevontak az evek óta. tartó leni let rendezés, melioráció során. A völgy­be mosott, elzsombékosodott termőréteget a ta gcsövezve négy-ötszáz hektárt hódí­tottak vissza a természettől. De sok munkai követel még, hogy a 375 parcella szánna tovább csökkenjen. —• Egy kicsit lépéshát­rányban vagyunk az adott­ságaink miatt — mondja Nagy József párttitkár —, de meggyőződésem: mostan­ra olyan alapokat teremtet­tünk, hogy megvan a felté­tele az ütemesebb fejlődés­nek. A földek többlet költséget igénylő műveléséhez sike­rűit megfelelő műszaki fel­tételeket teremteni. Jövőre befejeződik a kiemelkedően fontos szarvasmarha ágazat mert kétszázharminc főt foglalkoztató melléküze­münk vara, s ez az egész gazdaság fej iesztésében fontos szerepet játszik, ha­nem azért is, mert egyre több fiatal telepszik le itt. Meg lehet nézni -milyen há­zaik épülnek! A házaspárok dolgoznak, így meg kell ol­dani a közétkeztetést. Arról nem is beszélve, hogy ma­napság már nem lehel a határból ebedre hazatrakto- rozgatni . .. Az üzemi kony­ha a következő év prog­ramja. Az irodában És, határt járva is további képek vil­lannak föl — a holnapról. Feltétlenül meg kell oldani a szálas takarmányok fe­dett tárolását, valami egy­szerű megoldással, mert a jó takarmányt többszörösen meghálálja az állatállo­mány; a szárító mellett ok­vetlenül szükség van egy szemestárotóra, a mellékter­mékek hasznosítására a gazdaságba, illetve eigy ki­sebb juh ászát.. — Többié képes ez az üzem, és úgy érzem, van erő hozzá, hogy kihozzuk belőle ezt a többet. A párttitkár az emberek­ről, a szövetkezet minden­napi dolgairól beszél. Az — Szóval ez a baji — Mi? — Az ital. Az a fene ital. Az a brandi, vagy micsoda... — Kiss Benjámin karja az asztalra lettyent. — Dehogy — mondta szo­morúan. — Mindig csak egy brandit iszom. Mást se igen. Még brigádösszejövetelen sem. Legföljebb egy deci bort tisztán. De egész este csak egy decit. — Mert apád ivós volt. Nagyapád is — mondta az öregasszony. — Én nem vagyok az — rázta a fejét Kiss Benjá­min. és ekkor meglátta a nagyapját. Szürke ‘ feje a térde közé lógott. A térdén valószerűt­len fényes volt a nyűtt kord­bársony csizmanadrág. Moz­dulatlanul ült a megszokott helyén, a rakott tűzhely mel­letti falócán. Ez a lópokróc­cal takart lóca *oit . a fek­helye is. Amikor már bi­lincsbe verte a tehetetlen­ség, itt üldögélt naphosszat fejét az állóvíz-időbe lógat­va. Innét vitték a ravatalra, amely az utcára néző szoba közepén volt fölállítva a fe­kete kendővel takart tükör előtt. Es most megint a ló­cán ült. Kiss Benjámin kime­resztette a szemét, fel­nyögött; hirtelen moz­dulatától megreccsent a hullámosra koptatott sarok- pad. Föl akart állni, de nem bírt. A szemet se tudta el­fordítani nagyapja málló arcáról. Ügy tetszett, mo­solyog az öreg, mert a sze­me sarkában megjelentek azok a csukahorog-formájú ráncok, amelyeket a jókedv szokott az arcára írni. Mint­ha ivott volna. Mert jóked­ve csak a pálinkától tá­madt. Ügy tetszett, mozdul a szája, hogy meseljen. Ha ivott, mindig a világháború­ról mesélt. Legtöbbször Pia- , véről. Ha a Piavét mondta, mindig nevetett. Gurgulázó hangon, teli szájjal. Elvitte őket a folyó, mondta ujjong­va, és nevetett. Szívta a bü­dös szivarját, a szeme pa­rázslóit. és bunkóé ujjain számolgatta, kiket úsztatott el a folyó. A hadnagy Istvánfit; min­dig ezzel a hadnaggyal kezd­te. s közben a hüvelykujja fölfelé meredt; zászlós Sze­kerest, káplár Tolnait, fráj- ter Takácsot; minden név után fölhorgadt az egyik uj­ja és rozsdásan, borzongató­an nevetett. Egyszer csak minden átmenet, nélkül el­hallgatott. A feje a mellére csuklóit, majd lassan le­ereszkedett csaknem a térde közé, a teste hétrét görbedt, s barna fogcsonkjai közül vékonyan csörgött a nyála. Sokáig hallgatott, ilyenkor. Talán aludt, talán egy idő­re az eszméletét is elvesz­tette a tömény szesztől. De aztán megrázkódott, fészke- lődni kezdett, nyögdécselve, gyötrelmes lassúsággal oda­hajolt az unokája füléhez és titokzatos szemhunyorítá- sok között megvallotta, hegy ő akkor, a nagy veszedelem­ben halottnak tetette magát. Belefeküdtem a mocsárba, mint a disznó, és azt kíván­tam, azért imádkoztam, vál­jak kővé, dögnehéz sziklává, hogy minél mélyebbre süly- lvedjek, mondta. El akartam tűnni a világból. Rettegtem, hogy valamelyik rohadék kirángat onnét és nekibajt a folyónak. De szerencsém volt; elvitte őket a Piavé. Újra sorolni kezdte a neve­ket, s minden név után föl­horgadt egy ujja: a had­nagy Istvánfit, a zászlós Sze­kerest. a káplár Tolnait, a frájter Takácsot . . . Aztán sírva fakadt. Föl­emelte az arcát, a feje fölé dobálta ökleit és' könnyek között üvöltötte: Hol voltál akkor, apostoli király?! — Adjak pálinkát? Kiss Benjámin fölnézett. — Adjon — mondta. Az anyja tojást sütött, sok hagymával, szalonnával. Hozta az edényt és a kenye­ret. — Egyél — kínálta. A tojás úszott a zsírban, Kiss Benjámin kedvetlenül nézte. — Hát a pálinka? Az öregasszony bement a kamrába, majd némi moto­zás, csörömpölés után vissza­jött egy sörösüveggel. Kiss Benjámin kihúzta a dugót, s a pálinka durva szagától összerázkódott. Erőt vett magán, ivott egy kortyot. Le­tette az üveget, remegő uj­jakkal nyúlt a kenyérért. Az anyja alig eszrevehetően megcsóválta a fejét. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents