Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-23 / 275. szám

§ Irénéi József Dolgozat A tenger színvakja vagyok állok előtte de lényeget hasztalan próbálom szavakkal bilincsbe verni Nézem egymásba-oltott hermafrodita hullámait s a nem-tudás diadalaként csodálkozó mosoly ül ki arcomon Mindenevő sirályok kerengnek a szél körhintáján talán épp a fedélzeten alvó matrózok kivájható szemére lesnek Halak és emberek emberek és halak szakadozó táplálékláncát is jelenti ez a túlméretezett nehezen tisztuló akvárium Férfiak és nők nők és férfiak kannibál táplálékláncának csalhatatlan nyomat a parton kifeküdt homokágyak Vágytam szeretkezni vizében az éjszaka megaídta a tenger de búcsúnkkor háborgott mini Isten lelkiismerete Pomorie, 1980. augusztus Varga Imre Följegyzés egy lányszobából Csak azért csak azért engedlek magamhoz mondta mert nagyon kívánsz. Aztán meg: Szedhetem újra a fogamzásgátló bogyókat hja ez az én formám. Én még így soha nem pedig már leéltem ebből a piszok életből valamennyit. Zihált odakint a város. Feküdtünk. A szám tele volt hajával. Az ablakon túlról is világított a teste. Plüsskutyák szuszogtak és játékBabák a szobában. Egy aranyhörcsög nes-zezett az ágy melletti műanyag- vödörben'. Látod milyen csintalan mondtá az én pici fiam. S az állat nyugtalanul tovább kaparászott. Apró fehér tabletták az égen csillagaink ragyogtak. Barátság, sm&ralsm? MOZART ÉS JOSEFINA .1787 januárjában érkezett először Prágába az akkor harmincegy éves Wolfgang Amadeus Mozart, feleségé­vel Konstansával. Szeretett vendégként fogadták őt. hi­szen egész Prága a röviddel ezelőtt a Nostic Színházban bemutatott Figaro házassága melódiáitól zengett. Amikor Mozart. 1787. január 19-én a Gyümölcspiac nevű téren épült színházban akadémiai műsort mutatott be, ame­lyen saját műveit játszotta és vezényelte, a közönség arra kényszerítete, hogy ül­jön le a zongorához és va­riációkat játsszon a Figaro házassága áriákra. Thun gróf a kedves vendégeket a Malá stranén levő palotájá­ban szállásolta el, s Mozart Konstanciával ha,marosan és férjénél huszonhárom év­vel fiatalabb. Rengeteg cso- dálója és tisztelője volt, s a fiatal Mozartot is könnyen hatalmába kerítette. Már régen ismerték egymást. Amikor Josefina, egy prá­gai patikus lánya . férjhez ment Fnantisek Dusekhez, a fiatal pár Salzburgban járt nászúton, s ott ismerkedtek meg az udvari és püspöki karmesterrel, Leopold Mo­zarttal és huszonegyéves fiával, Wolfgang Amadeus- szal. Ez 1777-ben történt. Ettől az időtől kezdve a Du- sek házaspár és a Mozart család levelezett egymással. Mozart 1787 őszén különös feladattal jött Prágába : be akarta fejezni Don Giovanni fcímű operáját, amelyet Lo­renzo da jeövegkömy­A Bertramka-villa vendégeskedésének színhelye. ellátogatott barátai, a Du- sek házaspár Smichov-ne- gyedi, Bertramka nevű vil­lájába. A Bertramka-birtok még csak' három éve volt a Du- sek házaspáré. Josefina Dusková ismert énekesnő már nyolc éve férjnél ’volt, amikor a Bertiwnkát meg­vásárolták. Frantisek Du­sekhez. férjéhez, inkább a hála. mint a szerelem fűz­te. A szép Josefina. akit mindenki La bella Boema néven isimert. harmincéves Iby András Ódon ritkaságok boltja’ Ez itt az ódon ritkaságok boltja. Kissé zsúfolt, ámde előkelő. A belvárosnak patinás színfoltja, ahol megfordul sok finom vevő. 1 A falakon pár régi angol metszet, kopott keretben, megfakult lapon, kristálycsilláron nap tört fénye reszket s oldalt amott a rokokó szalon. A fosZladozó gobelin most is őrzi régenvolt hölgyek tűnő illatát, falon a festmény erdörészlet, őszi, melyen egy karcsú szarvas illan át. Barokk komód és biedermeier asztal, kínai váza, súlyos bronzszobor, vén bőrfotel, mely vendéget marasztal, olajnyomat: Krisztus s a két lator. A vitrinekben par séversi váza, selyemlegyezö és üvegpohár, arany ikonról egy szent szeme lázban mereng, mellette sárga rézmozsár. Ez itt az ódon ritkaságok boltja. t Az antik órák nyelve itt megállt. A tárgyaknak még árnyként leng a múltja, amely az idők mélyén messze szállt. És ók csak állnak némán, hidegen, merev magányuk gőgös ketrecében, míg sok kiváncsi, jöttment idegen bámulja őket pénzzel a zsebében. De este, ha a szürkület leszállóit, s a boltajtón csattan a vasiakat, a nappali zaj éji neszre vált ott, életre keltve mind a tárgyakat. Az ódon órák muzsikálni kezdnek, a gyertyatartók fénye feldereng, a poharak, a polcon összecsengnek, a falakon a tárgyak árnya leng. És kezdődik a néma éji bál, a tárgyak és az árnyak ünnepe. A bőrfotelban trónol a Halál, s veri a rj/tmust zörgő csontkeze. < vére komponált. Da Ponte abban az időben szintén Prágában tartózkodott. Mo­zart a Do$ Giovanni bemu­tatóját a' prágai közönség­nek ígérte. Szorgalmasan dolgozott, de nemcsak operá­ján, hanem vendéglátója iránti csodálata, mély érzel­mei és forró köszöneté kife­jezéséül megírta Duskova számára a világhírűvé vált Bella mia fiámmá, addio című áriát. is. A Don Giovanni bemuta­tójával kapcsolatos legenda szerint az ünnepélyes ősbe­mutató előtti napig még nem készült el a nyitány. Mozart éjfélig remekül szó­rakozott Dusekék vendégei­vel — mulattatta egyre nö­vekvő aggodalmuk — csak azután tért szobájába és fe­jezte be mesterművét . .. Ebből az elég valószínű alaphelyzetből születtek az­után a legendák. A legro- mantikusabb szerint Josefi­na asszony kicsalta a kerti pavilonba, amelyet minden kényelemmel ellátott, ott rázárta az ajtót, hogy nyu­godtan dolgozhasson. Fog- , ságából — állítólag' — Duse­kék másik vendége, Casano­Wolfgang Amadeas Mozart mellszobra. va (a világhírű kalandor) szabadította ki. A Josefina és Mozart kö­zötti kapcsolat a híres zene­szerző rövid élete króniká­jának különösen attraktív fejezete. -Kettőjük között volt valami, ami több volt barátságnál, de kevesebb volt, mint szerelmi vi­szony« — írta erről egyik életrajzírója. Mozart 1789-ben látoga­tott harmadszor Prágába. A Malá Strana-i Az arany orrszarvúhoz címzett szálló­ban lakott — ugyanabban, ahol később Ludwig van Beethoven is megszállt. On­nan látogatott Drezdába és Lipcsébe, s visszafelé jövet negyedszer is megállt Prá­gában. Ötödször és utoljára 1791 augusztusában járt ott, s ismét a Betramka-villá- ban lakott. Személyesen ve­zényelte La clememza di Ti­to című operájának prágai bemutatóját, amelyet a cseh rendek megrendelésére komponált II. Lipót koroná­zásához. Agya azonban már a befejezéshez közeledő Va­rázsfuvola' melódiáival volt tele. Ezek voltak Mozart életé­nek utolsó hónapjai. Prá­gából már betegen utazott el, s mintha előre megérez­te volna, hogy szeretett vá­rosát utoljára látja: -Nem volt kedves kihajtani a vá­roskapun, de már fáradt volt g sok hajszától« — ír­ta néhány évvel később egy korabeli cseh költő, s az igazságnak megfelelően még hozzáfűzte: -Prága tele van dallamaival, mnt egy friss harmatos korsó«. Sok év múltán a Bert- ramka-villát megnyitották a nagy nyilvánosság előtt. Nyolc szobájában őrzik a híres zeneszerző és prágai vendéglátói, barátai emlék­tárgyait. A kei'tben Mozart mészkőből készült mellszob­ra áll. Felújították azt a kő­asztalt is. amelynél Mozart elüldögélt, és amelyen mű­veit írta. Vladimir Kovárik Germán Drobiz Szerencsétlen ember Alapjában véve én szeren­csétlen ember vagyok. Ami a szivemen: az a számon. A hozzám intézett kérdésekre őszinte választ szoktam adni. Mindenféle hátsó gondolat, beszéd közben elejtett, fi­nom célzás, kétértelmű uta­lás számomra ismeretlen fo galom. Persze ebből renge­teg kellemetlenségem, bajom származott. Például találkozom egyik ismerősömmel. Csak úgy futtában odaveti: — Üdv! Hogy szolgál az. egészséged? — és már lépne is tovább. De én elcsípem: megfo­gom a karját. — Mit mondjak? — vála­szolóm. — Nagyjából egész­séget vagyok. Igaz, gyakran szúr az oldalam, a bal szem­héjam rángatózni szokott; ha viszont nem bugyolálom be jól a nyakam ... Ismerősöm ekkor közbe­szól: — Miért mondod el ezt nekem így. töviről hegyire? — aztán ránt egyet magán, és faképnél hagy. — Hát nem lehetetlen em­ber az ilyen? Ö érdeklődött, én csak válaszoltam ... Volt egy lány, akit nagyon szerettem. Ügy terveztük, hogy összeházasodunk. Egy­szer csak megkérdezte: — Mondd: ugye, nincs nálam szebb lány a világon! — Hogy kérdezhetsz ilyet? — mondom neki. Van. Kicsit pisze az orrod, a füleid eláll­nak és a nyakad it hosszú, R marra? todománv afekípüsantrtíMÍ Balogh János Be kell valakinek ebben az országban egyáltalán mu­tatni a rádióból, a televízió képernyőjéről igen sokak ál­tal ismert, népszerű tudóst ? Talán teljesebb lesz a róla alkotott kép, ha életútját is megismerjük. 1913-ban, Nagy bocs kón szóletett, Máramarossziget mellett, ahová tanító apját akkoriban helyezték. Édes­apját kicsi gyermekkorában elvesztette, elesett az első vi­lágháborúban. Anyai nagy­apja nevelte, aki református kántor volt Túrkevén. Tőle örökölte a természet szere­tettet, hiszen az öregúr még Hermám Ottót kalauzolta a maga idejében az Aifőld pusztáin. Balogh János is fiatal korában szeretett bele a pusztába, az alföldi termé­szet rejtelmeibe — és örült neki, hogy nagyszülei meg­értik, és hagyják „csavarog­ni” A diák Balogh János ér­deklődése előbb az irodalom felé fordult: önképzőkört el­nök volt, novellát, verset írt, műfordított —, aztán társai és tanárai legnagyobb meg­döbbenésére elment termé­szetrajzot tanulni.’ A Páz­mány Péter Tudományegye­tem állattani tanszékén dok­torált 1935-ben. Ha diákéveit is beszámítja, akkor negy­vennyolc éve van itt, mert a doktorátus után előbb hat évig ingyenes gyakornok­ként, majd 1942-től adjunk­tusként, már a tanszéken dolgozott. Emellett a Tolnai Világlapjánál vállalt mun­kát: természettudományos cikkeket írt. Az ötvenes évek elején időzavarba került, vá­lasztania kellett : írás vagy tudományos kutatás? A tu­dományt választotta. Hosz- szú éveken át módszeresen készült arra, amit tervként már tizenhat éves korában megfogalmazott magában : a trópusokra eljutni, gyűjtő- zoológusnak. Közben addigi tudományos munkájáért megkapta a kandidátusi fokozatot, azzal a kiegészítéssel, hogy követ­kező komolyabb publikáció­jáért már a tudományok doktora cím védésére is je­lentkezhet. És valóban, ami­kor következő könyve meg­jelent az állatökológiáról, meg is kapta rá a nagydok­tori fokozatot, még 1954-ben. 1963-tól az ELTE profesz- szora, 1964-ben lett az Aka­démia levelező tagja, szék­foglalójában a talajzoológia feladataival foglakozott. És ugyancsak 1963-ban (ez volt életének nagy fordulópontja) kapta az UNESCO-megbí- zást: egy kutatócsoport élén kezdje meg az őserdei tala­jok zoológiájának vizsgála­tát. Kilencvenkilenc napig dolgoztak az afrikai egyen­lítői övezetben. Brazzaville- Komgóban, munkatársaival, Zicsi Andrással és Mahum- ka Sándorral. de én így szeretlek; nekem te így kellesz, senki mással nem cseréllek .. . Nem hallgatott végig. El­ment — nem is köszönt. Hogy miért, nem tudom. El­végre ö kérdezett, én csak feleltem ... ' Nemrég gyűlés volt a mű­helyben. Szlávka, a barátom került terítékre, italozás miatt. — Kérem, ne ítéljenek el szigorúan — mondta Szláv­ka. — Én eddig még soha nem rúgtam be; ez volt az első eset. Ö is tudja bizo­nyítani — fordul felém, és rám mutat. — Ugye, hogy ez volt az első? — Mindjárt kiszámolom — válaszolok. — Tavaly a születésnapomon beszeszel- tél, aztán ittas voltál az if­júsági parkban; egyszer lent, a klubban... aztán... szó­val . . . összesen hetedik al­kalom, amiről én tudok. Szlávka azóta látni sem al<Mr. Hogy miért, nem tu­dom. Pedig ö kérdezett, én csak válaszoltam ... A többi már — a munka sikere nyomán — szinte ma­gától jött: 1965-ben Ausztrá­lia, Űj-Guinea, Üj-Zéland,' majd másfél évig a dél­amerikai őserdők. Tizen­nyolc év alatt hússzor járt a trópusokon. A Nemzeti Múzeumban hatalmas anyag halmozódott fel e kutatóút­jainak eredményeként. Közben a Magyar Túrtok mányos Akadémia i-endes tagjává választotta, székfog­lalójában izgalmas témát boncolgatott: a déli konti­nensek valamikori egybetar- iozását, a Gond vána-5s kon­tinens keretében, de nem a fantázia alapján, hanem a kutatóútjaiin gyűjtött bizo­nyítékok segítségével. Vallja: a tudományos ku­tatás és az ismeretterjesztés közötti kapcsolatot föl kell gyorsítani ! Szép és nemes feladat az egyetemi oktatás — véli —, de mire az át­adott ismeretet a fiatal ta­nárjelölt a gyakorlatban, 4— 5 év múlva majd továbbad­ja diákjainak, lehet, hogy az közben már el is avult. Gyorsabb a rádió útján rög­tön a legifjabb, fogékony korosztálynak, ' a tizenéve­seknek adni új ismereteket. Űj terve, törekvése: öt vi­lágrészen készített színes diáit hasonló célzattal, min­denhová, még a tanyai isko­lákba is eljuttatni! Ne a „legjobb húsznak” tanítsunk csak magasszintű ökológiát — vallja —, hanem minden emberrel próbáljuk a kör­nyezetvédelem. alapjait meg­értetni, hogy ne rohanjunk együtt, a sok kis egyéni té­ves lépés összegzéseként kör­nyezeti vesztünkbe. Tovább hogyan? Hatvan­hét éves elmúlt. A trópusok­ból most mór elég. Beutazta az egész világot — és vissza­tért az Alföldre, egy bugaci tanyára. Az ismeretterjesztéssel nem hagy fel : három útján a televíziósokkal dolgozott együtt Dél-Amerikában, Af­rikában, Indiában és 12—13 részes film készül az út eredményeként. Sa. J. I. Megsértődött. Hogy miért, nem tudom .. / . . . Ezt a kis történetet be­vittem a szerkesztőségbe, le­tettem a szerkesztő asztalá­ra, és igy szóltam: ' — Véleményem szerint ez a világirodalom legszebb el­beszélése. Jobbat ön még so­ha senkitől nem olvasott. Igaz? — Téved. Olvastam — mondta a szerkesztő, miután gyorsan átfutotta a kézira­tot. — Ez az írás ötlettelen, a cselekmény bonyolítása erőtlen, a mondatok szára­zuk, a téma csak oda van kenve. Átöleltem. és megcsókol­tam. Ö az én emberem. Ami a szívén, az a száján. A kér­désekre mindig őszinte vá­laszt ad. Mindenféle hátsó gondolat, beszéd közben el­ejtett, finom célzás, kétértel­mű utalás — számára is — ismeretlen fogalom ... Alap­jában ugyanolyan szeren­csétlen ember, mint én. Te jó ég, mennyi kellemetlentig vár még rá az életben! Eordttotla. Ki.*« György Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents