Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-23 / 275. szám

VÁROSFEJLESZTÉSI KIÁLLÍTÁS áltál meghonosított no-flne» a másik a Pécsi Tervezóválla- lat és a Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalat új tí­pusú panelsorháza. Az Országos Takarékpénz­tár — a tanács megbízása alapján a jövő héten kezdi árusítani a telkeket. A vásár­lás lehetőségeiről és az épít­kezés hitelteltételeiről ugyan­csak holnap este fel hatkor hangzik el előadás. Tájékoztatják az érdeklődő­ket arról is, hogy jövőre új hőszigetelési szabvány lép életbe hazánkban. A Somogy —Zala megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat bemutatja azokat a termékeit, amelyek megfelelnek a szabvány elő­írásainak. A Tüzép vállalat az építőanyagvásárlás lehetősé­geiről. az Érdért balaton­szentgyörgyi üzeme pedig a fatakarékos födémszerkeze­tekről ad tájékoztatót. Be­mutatnak egy új — Terrano- va nevű — szigetelőanyagot is. Időszerű várospolitikai, Vá­rosrendezési és városfejlesz­tési kérdésekről holnap dél­után 14.30 órakor dr. Kovács Ferenc tanácselnök tart elő­adást. Családi házak típustervekből A városi tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban je­lölte ki a családi házak épí­tésére alkalmas új lakóterüle­tet a füredi városrészben. Ezen a szép fekvésű részen — három ütemben — családi házak és sorházak készülnek. A beépítési tervet úgy készí­tették, hogy biztosítsa a terü­let gazdaságos fölhasználását. A vb mintalakótelepnek mi­nősítette ezt a területet és meghatározta azokat a típus­terveket, amelyeknek felhasz­nálásával fölépíthetök a csa­ládi otthonok. A városfejlesztési kiállítás rendezvénysorozataként hol­nap délután — 17.30-kor — az építés lehetőségéről kapnak tájékoztatót az érdeklődők a Kilián György Ifjúsági és Űttörő-művelődési Központ­ban. Reggel nyolctól fél hatig a tanács építési osztálya, az ÉTK, valamint a tüzép képvi­selői fogadják az érdeklődő­ket. Ezen a lakótelepen az első ütemben 68 családi ház épül föl. A Típustervező Intézet mérnökeinek terveit maket­ten is láthatják az érdeklő­dők. Ezenkívül 22 lakást sor­házban kívánnak fölépíteni. Két technológia is rendelke­zésre áll: az egyik a Kapós- mérői Építőipari Szövetkezet Ha jön a „mumus”... Felügyelünk önmagunkra Aligha mondunk újat azzal, ha azt állítjuk: sok helyütt mumusnak tekintik az SZMT munkavédelmi osztályának felügyelőit. És sajnos, előfor­dul az is, hogy csak a megje­lenésükkel való ..ijesztgetés'’ bírja rá a munkáltatót és a dolgozót az előírások betartá­sára ... Pedig hát önmagunk és társaink testi épségéről van szó, olykor több millió forintot érő közvagyon: gé­pek, berendezések forognak kockán. Miért kell ezt külső fegyelmező eszközökkel — például — bírságolással tu­datosítani ? Miért nem lehet ki-ki önmaga munkavédelmi felügyelője? Miért van szük­ség arra, hogy súlyos balese­tek, nem ritkán tragédiák rázzák csak föl, késztessék sürgős intézkedésekre a mun­kahelyek vezetőit? Keresni kell a választ ezekre a kérdésekre — akkor is. ha megyénkben a munka- védelem helyzete állandóan javul. Hiszen ha csupán egyetlen baleset történik, már van indoka a fokozott óva­tosságra sürgető figyelmez­tetésnek. Annál is inkább, mert elkerülhető lett volna. Somogybán az ipari dolgozók száma megközelíti a harminc­öt ezret. A hatvanas évek má­sodik,. illetve a hetvenes évek első felében új üzemek, létesí­tésével és a régebbiek re­konstrukciójával a megyében ugyanennyi dolgozónak épí­tettek korszerű szociális léte­sítményeket. Minden új és korszerűsített nagyüzemben jól fölszerelt üzemorvosi ren­delő, elsősegélynyújtó-hely ta­lálható; tizennyolc főfoglal­kozású és ennél is több rész­foglalkozású üzemorvos lát el gyógyító, megelőző munkát. Mindez a szociális, egészség- ügyi gondoskodás fejlődését mutatja. Az üzemi balesetek megelő­zését célzó munka állandóan erősödik: míg 1950-ben ezer dolgozó közül mintegy 90 szenvedett balesetet, 1966— 1979 között az évi átlag 42 volt. Ez kétségtelenül a sok­irányú szervezőmunkának, a nevelő, felvilágosító, tömeg- mozgósító tevékenységnek is tulajdonítható. Hogy a rendszeres ellenőr­zés. a következetes számonké­rés mégis fontos követelmény a hivatalos és társadalmi munkavédelmi felügyelők programjában, arra a balese­ti arányok további javítása miatt van szükség. Az utóbbi másfél évtizedben a majdnem 15 ezer 700 ellenőrzés során több mint 11 ezer 300 mun­kavédelmi intézkedést tettek, kilencszázszor fordult elő, hogy a közvetlen balesetve­szélyre való tekintettel meg­tiltották a veszélyes gép, be­rendezés további működteté­sét. Meghaladta a háromszá­zat a kirótt bírságok száma: ezekre főként a beruházások tervezésével, üzembéhelyezé- sével kapcsolatos mulasztáso­kért, a munkavédelmi kötele­zettségek elmaradásáért, il­letve a balesetek helytelen kivizsgálásáért került sor. Ha egy kicsit önmagunk munkavédelmi felügyelőivé válnánk, sokat tehetnénk a helyzet javításáért. Azért, hogy ne váljunk a sérülések­ről, kiesett, munkanapokról szóló adatok gyarapítóivá. H. F. Kiss Benjámin mozdulatla­nul feküdt; kiszolgálatottnak, összetörtnek érezte magát. „Vajon hány kilóval lettem könnyebb az éjszaka?” A dunyha dögnehéz volt, mint­ha toll helyett anyafölddel tömték volna tele. Az orvos Kiss Benjámin homlokára tette a kezet. — Láza nincs — állapítot­ta meg. Kinyitotta a táská­ját, sztetoszkópot vett elő. Fölhajtotta a dunyhát. — Sóhajtson! Forduljon hasra! Kiss Benjámin gepiesen engedelmeskedett, s közben átfutott az agyán, hogy ez a puha testű úr most bizonyá­ra megszólja magában, ami­ért nem visel pizsamát. A-z orvos sokáig kopogtat­ta, nyomogatta. Végül így sari 11 : — Semmi rendellene-vség... Mi a panasza, Benjamin írr? — Fogyok — tört ki mér­gesen. — 'Ügy érti. nem fog ma­gán a táplálék? — Napról napra kevesebb leszek. Az orvos figyelmesen rá­nézett. — Napról napra? Sajátsá­gos. — Ahoig.y mondom — 'szólt izzó hangon Kiss Benjámin, s közben meztelen karjával hadonászott. — Ma éjszaka isi . . Érzem. Legalább öt­hat kilót fogytam az éjjel. Az ötvös elnyílt szájjal hallgatott egy ideig. — B-vitaminkúra — mondta azután biztató han­gon. — Néhány injekció, és összeszedi magát. No meg az édesanyja főztjét is me­legen ajánlom. . Sétálgasson, pihenjen! Sok húst, tojást, tejterméket fogyasszon. Kér­Szabad idő - rablógazdálkodás? Tanít a téesz is Igazán szép, érzékletes szó­lásmondásokat őriz a nyelv: „Idő telik, nap halad . . . El- tarisznyázza az időt ... Az el­töltött idő soha vissza nem jő .. . Az idő a gazda ... Az idő jár, senkire sem vár ... Az idő pénz . .. Idővel, pénz­zel légy takarékos! . .. Kinek bö az idő, még kifogy belő­le!” Munkálkodásra biztat­nak, gúnyolják a restet. ( Évszázadokig az „Óra et • labora” ostorsuhintású parancsolata volt az életmó­dot meghatározó törvény a paraszti sokban. Aztán törté­nelmi-társadalmi ..tegnapunk­ban” egyszercsak megszüle­tett a szabad idő új értelme­zése, előbb csak a szociológiá­ban, majd egyre inkább elter­jedve e tartalommal, a köz- nyelvben is használatossá vált. Noha az „Idő telik, nap halad” — típusú szólásmon­dások érvénye ma sem elha­nyagolandó ; hiszem, hogy harminc—ötven év múlva — még korábban? — megszület­nek majd azok a tapasztalato­kat sűrítő mondások is, me­lyek a szabad időt oktalansá­gokra fecsérlöket gúnyolják. Mert a szabad idő is „pénz”, a szabad idő is „jár, senkire sem vár”, stb. A szabad idő vizsgálatával több szaktudomány foglalko­zik: különböző nézőpontokból vizsgálja a pedagógia, a pszi­chológia, a szociplógia, a nép­művelés. Mit nevezünk sza­bad időnek? B. Gruszyn len­gyel szociológust idézzük, aki szerint a szabad idő az időnek azon része, amely nem kap­csolódik a munkához és amely megmarad, ha még eb­ből levonjuk a kötelezettsé­gekre szánt időt. Kinek több, kinek kevesebb ideje jut arra, hogy önmagá­val foglalkozzon: művelődjön, sportoljon, szórakozzon, tú­rázzon, vagy társaséletet él­jen. Nagy eltérések mutatkoz­nak a városi és a falusi em­ber szabad idő hasznosításá­ban, különbséget tapasztaltak a vizsgálódók a férfiak és a nők időgazdálkodása között is. Ez az utóbbi — a gyöke­rek egészen a patriarchátus intézményéig nyúlnak vissza — a legproblematikusabb társadalmi, családi jelenségek egyike ma: néhány évvel ez­előtt a Nemzetközi Összeha­sonlító Időmérleg Kutató Szervezet tizenkét ország 30 ezer lakóját mérte fel, akkor tűnt ki, s tudatosult az a tény, milyen súlyos társadal­mi'igazságtalanságok észlel­hetők a családi munkameg­osztásban. s ennek következ­tében a szabad idő mennyi­ségében. Kiderült, hogy a munkanapokon a dolgozó nő­nek szinte semmiféle szabad ideje nincs — az ébren töl­tött időnek mindössze üzen­je meg az édesanyját, hogy süssön magának túrós ré­test. Vágjon be egy tepsire valót! Kacsin tott : — A rétesre én is meg hí­vatom miaigam. A henger alakú táskát be- kattintotta, tollat, vényt vett elő a bőrkabát zsebéből, és megírta a receptet. — Még ma váltsa ki az injekciókat, hogy holnap reggel elkezdhessük a kú­rát.. . Hol moshatok kezet? Kiss Benjámin alsónad­rágban. mezítláb ment a konyhába, ahol a kissszéken ott állt a lavór víz. mellet­te szappan, tiszta törölkö-'ő. Ezen elcsodálkozott. Viszament a szobába. — Édesanyám készített mosdóvizet. — Rendes kis asszony a maga édesanyja, Benjámin úr — szolt az orvos, és ké­nyelmes léptekkel kiment a konyhába. Az ajtót nyitva- hagyta. —-, Olyan megható, ahogy aggódik a fiáért — folytatta emeltebb hangon. — Bejött » rendelésre és a lelkemre kötötte,' hogy látogassam meg magát. Mielőtt a ba­romfitelepre ment. . . Azt mondta, addig nem lesz öt százalékát kepezl —, a háztartásbeliek pedig napi 20—22 órát tartózkodnak ott­hon, társadalmi és tudati ér­telemben egyaránt „beszű­külve”. Léptünk-e? Hogyan gon­dozzák önmagukat ma a fa­lusi emberek szabad idejük­ben szellemi, fizikai, fizioló­giai értelemben? Mennyire fékez még ma is a hagyomá­nyos munkaerkölcs, s az „imádkozzál és dolgozzál!” anakronizmusa? Nem felmé­rés ez, csupán mintavétel... 2 Kisgyaián őszi verőíény- • oen. Esemény hívja ut­cára az embereket. Temetnek. Bárkit — itt mindenkinek is­merőse. Kettesével, hármasá­val álldogáló „csoportok”. Asszonyt kérdezek. Szabó Sándorné nyugdíjas, hogyan osztja be az idejét: mivel le­lik hétköznapja, ünnepe? Szinte menekülne a válasz­adási „kötelezettség” elől. „A hivatalos beszéd a kalap dol­ga ... ” A falusi nők érzékelhető bizonytalanságának okát több évszázados társadalmi szerep­nélküliségben kell keresnünk. Ezt csak súlyosbította a csa­ládban betöltött kohéziós, ám ugyanakkor másodrendű lé­tük. Azért csak sikerül szabódó riportalanyomból kihúzni azt* hogy a falusi asszony „kikap­csolódását” egy rétegnél ma is csak a rövid bolti várako­zás, a tejcsarnoki sietős be­szélgetés percei — legföljebb negyedórái — jelentik. Szegé­nyes „.program” ez. Akárcsak a magára maradt Major Jó­zsef bátyánk kocsmai pityizá- lása, kiülése a padra „szem­lélődni”. Várakozása, hogy beszélgetőpartneréül kínál­kozzon valaki. A kommuni­káció egykori formái — pa- szitba menés, tollfosztás, ku- koricacsumázás — is tartal­masabb alkalmat jelenthettek az együttlétre. (Fiára nehez­tel, hogy a menye falujába költöztek az unokákkal. Ne­héz egyedül, valóban.) A fogékonyabbak Kisgya- lánban is módot találnak a társas kapcsolatok kiteljesí­tésére. A fiatalok a KISZ- klubban, az idősebbje a szé­les látókörű tsz-vezetőség se­gítségével színesíti,' gazdagít­ja önmaga személyiségét a szabad idő aktív kihasználá­sával. Deres Józsefné téesz- tagtól hallottam a fiatal ve­zetőség áldozatvállalásáról, ami az ismeretterjesztést, a szakelőadásokat illeti. A tag­ság többször is útra kereked­hetett országot látni; legutol­jára Esztergom városát, mű­kincseit tekintették meg. De­cemberre kaposvári színházi estet ígért a vezetőség. A kis- gyaláni példából az a tanul­ság, hogy egy-egy gazdasági, vagy társadalmi szerv is sokat nyugta, amíg meg nem vizs­gálom. Megígértem neki, hogy rendelés után az első utam ide vezet. Kiss Benjámin közben vissaaíeküdt. Esaebe jutott, mit mondott az anyja teg­nap este az orvosokról. Nincs olyan nagyeszű or­vos. aki beleláthatna az emberbe. Nem lehet rajta el­igazodni, gondolta bosszú­san. A doktor megállt az ajtó­ban. ! — Nem tudom, mondta-e magának Rozika néni, mi­lyen jóban vagyunk egy­mással . — Nem . . . Lelgalábbis nem emlékszem — felelte kényszeredetten Kiss Ben­jámin. — Szóval a lehető leg­jobb viszonyban — mosoly­gott az orvos. Minden szót nyoma.tékkal ejtétt. — Rozika néni gyakran .iái- hozzánk — folytatta —, szinte családtag már nálunk. Ha egy nap nem jön, hiány­zik. Különösen a feleségem­nek. Tudja, a feleségem vá­rosi lány. kezdetben nehe­zen bírta a falut. Mielőtt idejöttünk, háztartást soha­sem vezetett, baromfit, disz­nót csak a televízióban lá­tott. Sejtheti, mennyit kín­tehet annak érdekében, hogy a falusi ember megtanulja hasznosan, alkotó módon el­tölteni szabad idejét. Mert ezt valóban tanítani kell! 3 Gölle, ugyanaznap. A hí- • rés göllei takarékosság jellemző példája; csak kerék­párokat látni a teesz-irodaház udvarán. A gépkocsi hosszabb utakra való! Azt hiszem, jellemző adato­kat írtam ki a tavalyi évet összegező statisztikai év­könyvből; segítségükkel köz­vetve fogalmat alkothatunk a göllei ember szabad idő gaz­dálkodásáról is. Háromszáz- ötvenkét rádió, 417 televízió üzemel itt műsoridőben. Hat- ezerkétszázötvenegy a „könyvtári egységek” — ke­vésbé hivatalosan a kötetek — száma, ezeket 478 olvasó kölcsönzi. Találomra nyitottam be itt is az egyik házba: a Márton- porta gondozott, tekintélyes. Három nemzedék lakja a szép épületet, melynek padlá­sát szobává alakították. Márton Imre falusi ezer­mester, s papírja is van né­hány szakmáról. Folytatják a hagyományt : szarvasmarhá­kat tartanak, gondoznak. Ám időgazdálkodásukban fontos szerep jut a szabad idős tevé­kenységnek! A „nagy család” — a három generáció — feje, Imre bácsi Seneca bölcs meg­állapítását mindig is szem előtt tartotta: „Szabad idő könyv nélkül — halál, sőt en­nél is rosszabb: élve elteme­tés”. Szépirodalmi művek, szakkönyv.ek sorakoznak szé­pen egymás mellett a polcon. A házigazda nyitott személyi­ség; olyan ez a lakás, mint­ha mindig vendéget várna, s egyúttal marasztalná is a vendéget. Kikapcsolódásként munka után néha vadászgat, néha meg ..csak úgy”, a maga gyö­nyörűségére járja a göllei szép vidéket Márton Imre. Fiát, unokáját is ebben a szellemben nevelte. Felesége — „természetesen” kevesebb az ideje önmagára — gyönyö­rű és értékes munkákat hí­mez, látja, akinek van sze­me! A család fontos „bútor­darabja” a televízió, mely va­lóban a nagyvilágot hozza be a lakásba. Gyakran kereked­nek fel, hogy Harkányba autózzanak; ott van nyaraló­juk. De másfelé is vezetnek útjaik .. . Egy példa, minden bizony- nyal élnek így Göllében so­kan, s élnek másként is, ahogy Gyalánban tapasztal­tuk. Mindenesetre lánggá erő­sítik a reményt, hogy ma jó­val kevesebben tekintik falun ..rablógazdálkodásnak” a sza­badidő olvasással, turisztiká­val, klubélettel eltöltését'. Leskó László lódat t szegény. De a maga édesanyja a segítségére sie­tett, s ezért én hálás vagyok neki. Mindenre megtanítot­ta a felesegemet, amit egy jó gazdasszonynak tudnia keil. Nagy kert tartozik a szolgálati lakáshoz, vétek volna parlagon hagyni. Ro­zika néni a főkertészünk. Uborkázunk, paprikát, pa­radicsomot termesztünk. Szép baromfiállományunk és nyúltenyészetünk van. Egész kis gazdaság. Nekem nagy kedvem volna, a háztájiban bütykörészni, csak hát, gon­dolhatja. kevés az időm. Né­ha megkérem Rozika nénit, süssön egy kis retest. Ez a kedvencem. Hej. szegény öreganyam mennyi rétest, megsütött nekem valamikor! Micsoda túrós, meggyes, al­más rétesek voltak azok! Hát még a káposztás! Össze­fut a számban a nyál, ha rágondolok. Bizony. a nagyanyám halála után so­káig nélkülözni voltam kény­telen a kedvenc eleiemet. Mert nehogy azt képzelje, hogy a cukrászdában igazi rétest lehet kapni. Aki az én nagyanyám rétesét csak egyetlen egyszer megkós­tolta, annak nem tudnak p cukrászok megfelelőt kés teni. Ezt elhiheti. (t'olytntruk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents