Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-18 / 270. szám

IX, ökühmó Steinmetz Kupa Mérsékelten szerepeltek a somogyiak Mindent egyforma igényességgel Portré Ráday Mihály operatőrről A tévé jóvoltából magunk is szemtanúi lehettünk va­sárnap az ökölvívó Stein­metz Kupa néhány döntő mérkőzésének. Sajnos itt már somogyi részvevő nem akadt, bár Vörös eljutott a döntői.g. A nagy hagyományokkal büszkélkedő nemzetközi torna már csütörtökön meg­kezdődött Pécsen, a PVSK tornacsarnokban, ahonnan a következő három napra a városi sportcsarnokba köl­töztek át a 18 magyar és három külföldi egyesület sportolói. Az első napi mér­legelésnél nyolc jugoszláv, hat lengyel és öt NDK-beli öklöző jelent meg, így a négy nap alatt. összesen nyolcvan sportoló lépett a szorítóba. A somogyi színeket a Ka­posvári Dózsa hét ökölvívó­ja képviselte. Az előzetes várakozásoknak csak rész­ben feleitek meg, hiszen a legeredményesebben szerep­lő Vörös Attila is csupán ezüstérmet szerzett. Mégpe­dig úgy, hogy a kilenc fos középsúlyú mezőnyben elő­ször egy jugoszláv fiú. majd Balogh (Û. Dózsa) ellen győ­zött pontozással. A döntőben aztán az NDK-s Neils a bí­rók szerint 3:2 arányban volt jobb nála (megjegyzen­dő, hogy három külföldi és két magyar pontoaábíró mű­ködött közte ! ). A kiisváltósúlyúaknál is kilencen léptek szárítóba. Ínkei Tibor először Molnár (Oroszlány), majd Papp (Csepel) ellen nyert egy­hangú pontozással. Az elő­döntőben a lengyel Piwo- warski ellen is jól öklözött, a bíró kétszer meg is intet­te a vendég fiút, de a pon­tozók végül Inkeit ítélték vesztesnek. Nagyváltósúly ban (9 in­duló) Rákosa Ferenc bronz­érmet szerzett. Sorozatos szabálytalanság miatt a 3. menetben először leléptették ellene az egyik lengyel ök- lözőt, majd a következő ta­lálkozón Kertii (Kecskemét) ellen a kaposvári sportolót léptették le, ugyanezért. Eb­ben a súlycsoportban indult Budai János is. aki az első találkozóján »kifogta« Kert- lit, s pontozással r eszketi. Így nem ért él helyezést. Harmateúlyban (9 induló) Nagy Zoltán már az első mérkőzésén összekerült a junior EB bronzérmesével, az NDK-s Shafíerrel. s pon­tozásos vereséget szenvedett. A pehelysulyúaknál volt a legnépesebb a mezőny, itt tizenegyen léptek szorítóba. Rajczi Károly a selejtező­ben Újházival (Ü. Dózsa) mérkőzött, s pontozással ve­szített. Váltosúiyban (10 induló) Bogyó Elemér először győ­zött Gál (Törekvés) elleti, majd pontozással kikapott a lengyel Tomczektól. Hergert Jenő edző így vé­lekedett a versenyről és sportolói eredményeiről : — A nemzetközi torna jó­részt közepes színvonalú ta­lálkozókat hozott mind a selejtezők, mind a döntők során. Valójában csak a ne­héz. és a szupernehézsúlyú döntők jelentettek ökölvívó- csemegét a nézőknek. Álta­lában a küzdelem, nem pe­dig a technikai megoldások jellemezték a találkozókat. A rendezés megfelelő volt, a bírói gárdát azonban sze­rencsésebben is össze lehe­tett volna állítaná. A Dózsa öklözői közül elégedett va­gyok Vörös és Inkei játéká­val, valamint Bogyó küzdő- szellemével. A többiek a ké­pességeik alatt szerepeltek. — Amatorfilmesként in­dultam, még bölcsészkari ta­nulmányaim idején léptem be az egyetemi filmklubba — mondja Ráday Mihály operatőr. — Amióta csak ér­deklődöm a film iránt, min­dig' is a filmes publicisztika vonzott. Ma is ez a legfőbb érdeklődési területem. Nagy lehetőséget látok ebben a műfajban. Nálunk, sajnos, még inkább csak elferdítve aknázzák ki. Pedig csak arról lenne szó, hogy az al­kotók is véleményt nyilvá­nítsanak a sokoldalúan meg­világított témáról. Eddigi publicisztikai filmes mun­kámban, azt hiszem, sike­rült valamit elérnem. Még a Színház- és Filmművészeti Főiskolán készült Dominus vobdscum című vizsgafil­memmel az oberhauseni filmfesztiválom nagydíja,t kaptam. A firenzei film­fesztiválra is meghívták a filmem. — A bölcsészkarról kerüli a főiskolára? — Igen, először oda vet­tek fel. A főiskolára már negyedéves egyetemi hallga­tóként jelentkeztem opera­tőrnek, de lehetőséget kap­tam a rendezői szakma elsa­játítására is. — Mégsem lett gyakorló rendező-operatőr. Miért? — Mert rendező szerin­tem csak az lehet, aki bizo­nyos írói elképzelésekkel nyúl filmjeihez. Ehhez nem érzek magamban elegendő hajlamot. Ennek ellenére most is rendezek dotou­memtumfiknet a tévében. — Miért jött éppen a te­levízióhoz? — legfőképpen azért, mert nem bírtam volna jó- modorral és türelemmel ki­várni egy esetleges rende­zési munkát a filmgyártás­nál. Tévés műsor viszont sok készült. Nekem mái' in­duláskor is szerencsém volt, 13 részes dramatizált mese­sorozatot kellett forgatnom. Hamarosan egy tv-játék for­gatásába is beugorhatlam. Azóta sok filmet, tv-játékot forgattam. — Más műfajokat nem szeret? — De igen. En valóban minden alkalmat megraga­dok, hogy különböző műfa­jokban dolgozhassam. Még a helyszíni közvetítést is szórakoztató, televíziós mun­kának tartom. — így hát teljes értékű az operatőr élete? — Ezzel együtt úgy vé­lem, hogy a tévés munka nem igen teszi lehetővé ezt a teljesértékűséget. Rengete­get kell dolgoznunk. Első a mennyiség, és egy idő után előkerül a rutin. Az én lel­kiismeretem tiszta. Mindent egyforma intenzitással igyekszem elvégezni. Ele­temet végül is az teszi rend­be. hogy időnként azzal fog­lalkozom, ami igazán izgat, érdekel... Már egy éve dolgozom a Terefere című műsorban, ahol igazi publi­cisztikai műfajt csinálhatok. Én írom a forgatókönyvet -Ezt még az unokáink sem látják« című betét-műsor­hoz. Ez a munka leköt és nagy visszhangja van. Nem­régiben is kaptam egy le­velet a néhány héttel ez­előtt meghalt Heim Pál vá­rosrendező mérnöktől, aki szintén méltányolta a íővá- i-os tárgyi emlékeiért kifej­tett munkámat... Eire büszke vagyok, nem taga­dom. — Munkája mellett vala­mi másra van-e még ideje? — A könyvre ! Az a szen­vedélyem. Már tele van a lakásom velük... És szere­tek játszani is a kisfiafn- mal. ■ Sz. B. Eredmények és gondok a természetjárásban Ülésezett a megyei turistaparlament NEVELÉSRŐL rr Őszinteség a családban — Ügy látjuk, hogy az évek óta tartó cslpkerózsíka- álomból kezd felébredni a megye tuiristamozguIma. Bi­zonyíték erre ez az egyedül­álló kezdeményezés, à par­lament összehívása is — mondotta többek között szombaton az SZMT-szék- házban dr. Lőrincze Géza, a Magyar Természetbarát Szövetség főtitkára, aki a 11. megyei taris- taparla- mentre érkezett Somogyba. S valóban, az MSZMP XII. kongresszusán elhang­zottak értelmetlen megyénk­ben is kezd talpra állni a turizmus, mely a szabad idő hasznos eltöltésének és az egészségörző mozgásnak egyik, mégpedig a legna­gyobb tömegeket megmoz­gató formája. A parlamentet Révai Jó­zsef. a megyei természet- barát szövetség főtitkára Mintha nagyapjának fo­gadna szót, körülnéz, meg­könnyebbülten sóhajt. Min­dig megkönnyebbül és jó kedve támad, amikor a háta mögött tudja a íalut. Kelle­mes érzés házak, emberek nélkül puszta ég alatt állni, lélegezni. Még' ez a poros, aszályverte határ is üdének, frissnek hat ilyenkor, pedig szomorú látvány, különösen, annak, aki gazdaszemmel nézi. A faluból már semmi sem látszott, eltakarták a lom­bok. A falu feszélyezi. Odabent sohasem mer ugrálni, kiabál­ni, szaladgálni, mint a vele egykorú kamaszok. Senki ■-em tiltja, mégis úgy érzi, tekl nem szabad. Mintha tőle más viselkedést várná­nak az utcák, a poros gömb- »kácok. s az éles tekintetű kukucskátó^Maikök. , nyitotta meg. A résztvevő­ket Havriüay Géza korelnök üdvözölte, a mozgalom hely­zetéről és a további felada­tokról pedig Sümegh Nán­dor, a szövetség elnöke tar­tott vitaindító előadást. A szervezett természetjá­rás bölcsője az ipari, városi környezet. Mivel megyéink csupán a közelmúltban kez­dett erőteljesen városiasod- ni, iparosodni, a mozgalom is ennek megfelelően válik egyre nagyobb igénnyé. Me­gyénkben 1965-ben hívták össze az első turistaparla­mentet. Jelenleg 19 szakosz­tályban és 7 ODK-szakosz- tályban 1311 igazolt túrázó tevékenykedik, s ez a lét­szám az utóbbi években egyre emelkedik. A mozga­lom társadalmi elismerésé­vel még sok a gond, bár a szemléletváltozás ezen a té­ren is kezd megmutatkozni. A parlamentben sem vett A nevem elé írt X-et ak­kor láttám, amikor Dani Sándor tanító úr az osztály­ban felejtette a naplót. Oda- csődültünk a katedrához, mindenki az osztályzataira volt kiváncsi. Amikor az én nevemhez ért Tabi Imre — ö lapozott a könyvben — rámbámult: X van a neved előtt, mondta. Mindenki megnézte az X- emet, s tőlem kérdezték, mit jelent. Mit tudom én. felel­tem. Ezután az egyik osz­tálytársam, valamelyik taní­tónő gyereke, megmagyaráz­ta. Az X azt jelenti, mond­ta, hogy kulákcsemete vagy. Kétségbeesve tiltakoztam. Pedig ez az igazság, szólt nyugodt, fölényes hangon a tanító néni fia. Valaki elkiáltotta magát: Zsíros Zsiga! Elöntött a düh. Káromkod­ni kezdtem es crújnavekeí részt mindenki, aki tehetne valamit a sportág fejlesztése érdekében. Csak egy szám­adat: a 69 meghívottból 12-en jelentek meg. S a távolmaradottak zöme a kü­lönböző intézmények, szer­vezetek képviselője volt! A beszámolóban — egye­bek között — szóba kerül­tek a megyében található létesítmények, az úthálózat hiányosságai, a térképgon­dok, valamint a minősített túrázók legnagyobb bánata : az, hogy Somogybán kevés a lehetőség a minősítések megszerzésére. A tájékozta­táson is sokat kell javítani. A felszólalások azt bizo­nyították, hogy vannak ten­ni akaró emberek a megyé­ben, akik szívügyüknek te­kintik a mozgalmat. Többen bíráltak, kritizáltak, de ja­vasoltak is, és ez a somogyi turizmus további fejlődésére ad reményt. vagdostam a víg y or go pofák­ba. Erre nekem estek vagy öten. A fülemre kaptam az első ülést Fekete Győzőtől, akit nem is mertem volna csúfolni, mert kétszer akko­ra volt, mint én, és min­denkit meg tudott verni az osztályban. A fülem két nap múlva is fájt: Akkor is, amikor hosz- szú kínlódás után elszántam magam és megkérdeztem a tanító úrtól, hogy mit jelent az az X a nevem mellett. Az osztály előtt kérdeztem meg. Dani Sándor méregbe gu­rult — megnéztétek a nap­lót, csibészek!? —, de gyor­san lehiggadt és gondolkod­va simogatta a homlokát. Nem nevezett ugyan kulák- csemetének — ő osztályide- gent mondott —, de zavart és körülményes magyaráza­tából megértettem, hogy a tanító néni fia igazat be­szélt. Kulákcsemete vagyok. Miközben Dani Sándor ezt a tudtomra adta, a hátam mögött sutyorgott, vihogott az osztály. Valaki hangosan kutaknak, majd Zsíros Zsi­gának nevezett, de a tanító úr úgy tett, mintha nem hal­lotta volna. Amikor letért a dülőútra, amely csaknem a töltésig szeli ketté a szántóföldet, torkon ragadta a (etetem A A családi nevelésben gyak­ran okoz gondot a gyerme­kek füllentése. Ezt tapasz­talva a legtöbb szülő kétség­beesik. „Majd én leszokta­tom : csak még egyszer for­duljon elő; mert aki hazu­dik, az lop is”. Ilyen és ha­sonló kitörések, fogadkozá­sok hangzanak el. S jönnek a helytelen módszerek a „le- szoktatásra”, mint a fenye­getés, a megfélemlítés, a megszégyenítés és a testi fe­nyítés. S ha ezek alkalmazá­sa után sincs meg a litvánt eredmény, akkor tanácstala­nul állunk. Ezek után joggal merül fel a kérdés: melyek száraz nyár az országúton maradt. A dűlőút mindkét oldalán náddal, csalánnal sűrűn benőtt kanális húzó­dott, s a párás, fülledt leve­gőben mocsárszag terjengett. Embermagas gaz, sötétzöld bozót, vastag derekú fűzfák körös körül. Átfűtött rajta, hogy vissza kellene fordulnia, hiszen úgysem érheti el a folyót. Tudta, hogy félúton várják, eLébe ugranak a hasas fűzfa mögül, és leteperik. Látta a vigyorgó arcokat, hallotta a csúfolódó kiáltásokat, s előb­bi vidámsága az országút menti szederfák alatt, úgy tetszett, sok évnyi messze­ségből néz vissza rá eltor­zult arccal. Tudta: néhány perc múlva, amikor majd el­éri a hasas fűzfát, ütések érik a fejét, hátát, vala­mennyi testrészét és lerán­gatják róla a felottgatyát, uj­jongva köpdösik a nemiszer­vét és ő kínjában, szégyené­ben az iszapízü földet fogja haraphatni. „Kufák! Ki csi­nálta az öcsédet!? Egy kato­na? Vagy az öregapád?” A kárörvendő hangzavarból ki­válva, mint az éles kövek, ezek a szavak ütik majd a legfájóbb sebeket. Meg vagyon írva, monda ná Medvei Illés, a falu bib- liása. — tfalytatjuk.) — a helyes és eredményes el­járások az őszinteségre neve­lésben ? Kétségtelen, hogy a hazu- dozás súlyos magatartási hi­ba, De mit is értünk a fo­galmon? A valóság, a tör­téntek szándékos megmásí- tasát, mások céltudatos fél­revezetését. A gyermekeknél előforduló hazugságok meg­ítélése több okból nem köny" nyü. Mintegy öt éves koráig a gyermek nem hazudik, legalábbis a szándékos fél­revezetést nem feltételezhet­jük nála. Akkor miből ered a valósággal nem egyező ál­lítása? A kisgyermek mese­világgal ismerkedik, a való­ságot még nem ismeri elég­gé, ezért nem tudja megkü­lönböztetni a mesét a való­ságtól. Ezért fordul elő oly­kor, hogy sugárzó arccal és meggyőződéssel állít olyano­kat, melyek nem fordulhat­tak vele elő. Az úgynevezett fantáziahazugságoknak, me­lyek kisgyermekkorban gya­koriak, egyik oka a valóság nem megfelelő ismerete. Má­sik oka lehet a, gátlásosság, a zárkózottság. Amikor nem vesz 'részt a többi gyermek játékaiban, szórakozásaiban, hiányzik belőle a sok él­mény, az önfeledt öröm. Pe­dig ő is sóvárog ezek után. És amit nem tudott elérni a valóságban, megteszi gon­dolatban: azaz elképzeli az esemenyeket. Azután elme­séli társainak, szüleinek úgy, mintha vele valóban meg­történitek volna. Ezeket a fantáziahazugságokat nem szabad megbüntetni, külön­böző erőszakos eljárásokkal megszüntetni. Elsősorban a kiváltó okait kell felismer­ni és megszüntetni. így le­het oldani a gyermek gátlá­sosságát, biztosítani a rész­vételét a különböző gyerme­ki tevékenységekben, hogy a valóságban élhesse át mind- ízt. amit eddig csak elken '* elmondott. Néha már gyerekkori- is előfordul szándékos félre vezetés, az igazi hazugság. Gyermeki csínyek szigorú megbüntetése eseten legkö­zelebb már próbálja a gyer­mek eltagadni amit tett, sokszor naiv módon. Hogyan lehet a kisgyermeket is őszinteségre nevelni? Ügy, ha következetesen látja, hogy tetteinek igaz, „férfias” bevallása esetén vagy nem kap ki, vagy kisebb bünte­tésben részesül csali. Nagyobb gyermekeknél is sokszor a büntetéstől való félelem a hazugság oka. Nem egy esetben a túlzott szigor, rideg szülői bánásmód, meg a túlzó követelmények vezetnek el a valóság elfer­dítéséig. Sok családban a szülők erejüket, képességei­ket meghaladó eredménye­ket várnak gyermekedétől a tanulásban. A gyengébb fe­leletek esetén elcsattanó atyai pofon arra készteti a tanulót, hogy letagadja a jegyet, vagy osztálytársaival írassa alá szülőjének nevét. Itt is a kiváltó okolt meg­szüntetésével lehet eredmé­nyes igazmondásra, őszinte­ségre nevelni. Megismerni gyermekünk képességeit, s ennek megfelelően várni tő­le az eredményeket. Az őszinteségre, igazmon­dásra nevelésben elengedhe­tetlen a bizalom kialakítása a családban. Olyan légkör megteremtése, amelyben a gyerekek mindent elmonda­nak szüleiknek, anyjuknak és apjuknak egyaránt. Gya­kori hiba, hogy az egyik szülő elvárja gyermekétől a feltétlen bizalmat, őszintesé­get, de így: „ezt meg ne tudja anyád”. „Erről nem kell szólni apádnak.” Ez a követelmény helytelen mert akaratlanul is kétszínűségre, alakoskodásra nevel. Az őszinte magatartást az isko­la és család együtt alakít­hatja ki. A családi nevelés­ben ezen a téren is legtöbb eszköz: a szülői példa, a sze­mélyes magatartás. r>- <s-o' '-.r* '’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents