Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-18 / 270. szám
Beruházási változások H ogy a beruházások miért' voltak minden gazdasági periódus érzékeny pontjai, arra szinte tervidőszakonként más és más a magyarázat. Hol azért, mert a hirtelen beruházási láz miatt a vállalati túlköltekezés importhatásai igen nagy terhet róttak a költségvetésre, hol a stagnálás zátonyain vesztegeltek a legértékesebb fejlesztések, okozva ezzel — az elmaradó haszon ' miatt — veszteséget és gondokat. Az idei év mindenképpen rendhagyó, hiszen olyan jelenségeknek lehetünk tanúi, amelyek differenciált irányú folyamatokkal ugyan, deösz- szességükben mégis kedvező változást hoztak. Erre utalt nemrég Abrahám Kálmán építési és városfejlesztési miniszter is, parlamenti tájékoztatójában. Hangsúlyozta, hogy az építőipari kereslet és az igények kiegyenlítődésének vagyunk tanúi. Ez témánk szempont jából azt jelenti, hogy a beruházások idomulnak anyagi lehetőségeinkhez. Érdemes ezt a folyamatot részlet eiben is megvizsgálni. A népgazdaság idei fejlődésének eddig élteit hónapjaiban mind az állami, mind a vállalati beruházások csökkenést mutatnak — átlagosan mintegy tíz százalékkal — a múlt évihez képest. Az állami beruházások kevéssé, a vállalati beruházások határozottan mérséklődtek. Általános hatásukra enyhült az importteber, valamint a munkaerő- és anyagellátási feszültség. A mérséklődés azonban — szerencsére — nem minden részletre hatott. A kívánt és a szükséges fékeződés hátterében az áll, hogy sokkal kevesebb új beruházás indult, mint a múlt esztendő hasonló időszakában, ugyanakkor felgyorsult a folyamatban levő beruházások építése, szerelése. Igaz, az összképben találhatók ellentmondó jegyek is, ám a kedvező változás értékét ez sem rontja le. Az állama beruházások közül (az idei befejezésre tervezett kilenc közül) a Dunai Vasmű konverteres acélművének, a Lenin Kohászati Művek acélművének es a Székesfehérvári Könnyűfémműnek az épitése-fej- lesztése kitűnően halad. A célcsoportos beruházások közül túlteljesítésre lehet számítani a központi lakásépítési programban — ennek örömkel,tő részleteit szintén ismertette a már említett parlamenti tájékoztató. Némi lemaradás tapasztalható a Magyar Gördülőcsapágy Művek, illetve a paksi atomerőmű szerelésében. Érdekesebb a vállalati színtér: e kör beruházásai mintegy 16—17 százalékkal kevesebbet költöttek az idén az első félévben, mint 1979 hasonló időszakában. Bár csökkent a hitelek iránti érdeklődés a korábbi évekhez képest, az exportfejlesztő célokra azért még élénk a kereslet. Bizonyságul e forrná életrevalóságának, hasznosságának. A rövid hélyzetképismer- tetés után néhány egyéb fontos tanulságról: egyre inkább igazolódik, hogy a beruházások időszakos korlátozása — mégha- szükségintézkedés is ez — nem állítható szembe általános fejlődés iránti igényeinkkel. Ugyanis a beruházásokat nem szabad kizárólag meny- n.viségi adatokként kezelni — az a lényeges, hogy a mindenkori befektetések miként térülnek meg hasznot haj- tanaác-e vagy sem, hosszú és rövid távon. Ezért at kell értékeim a korábbi elképzeléseket ; az egyszer ..befagyasztott” fejlesztési elképzelést nem biztos, hogy egy-két esztendő múlva érdemes lesz „kiolvasztani”, változatlan formában megvalósítani. Számos korábbi törekvés, elképzelés ugyanis ma már nem felel meg a hatékonysága követelményeknek. Üj — a szó igaz értelmében korszerű — megoldásokkal szükséges fölváltani a régieket Ezért okos dolog az, amit manapsag sok vállalat folytat: a gépi technológia rekonstrukciójával, kiegészítő fejlesztésekkel ered a fejlődés nyomába. Az idei szigorúbb szabályozói „évjárat” hatása az is,, hogy a vállalatok többsége nem megy bele olyan tervbe, amelyek meghaladják erejét. Vagyis egyre ritkábban indulnak úgy a beruházások, hogy eleve tudni lehet: az államtól kell kölcsönt kisírni a teljesítéshez, bízva abban, hogy fedél nélkül nem hagyja vállalatait az állam, ha már egyszer elkezdődött a munka . . . A jó néhány kedvező tapasztalat mellett kevéssé érthető, hogy — és erre Hété" nyi István pénzügyminiszter is utalt az országgyűlés őszi ülésszakán — a vállalatok nem használják ki a rendelkezésükre álló hiteleket, például a konvertibilis árualapokat fejlesztő akciók keretében. Mintha csökkent volna a vállalkozókedv, a kockáztatni. kész, érdemes célt maga elé tűző beruházás. Ez viszont nem jó. Űj tervidőszak előtt állunk — társadalmi viták zajlanak a jövőről, a legjobb. legígéretesebb megoldásokról. A vállalatok szintén most készitik hatodik ötéves tervüket’ legalább is megfogalmazzák 1981-es tennivalóikat, Ezekben a jövőt formáló gondolatokban a beruházások természetesen fő szerepet kapnak — hiszen a fejlesztések a holnap nélkülözhetetlen támaszkodópontjai. Ügy hat, épp e közhely- szerű megállapításról, valójában gazdasági evidenciáról felejtkeznek el kissé néhány vállalatnál. Túlzottan a mai stagnálás, a pillanatnyilag csakugyan szükségszerű mérséklődés bűvköréhez ragadtak. P edig hiba lenne stratégiát alapítani a mai, átmeneti állapotokra. Amely ugyan szükséges — nem kihagyható —, de erőgyűjtési időszak. A módszeres fölkészülésé, a minőségi változások megérleléséé —, hpgy elkövetkezzen az újabb előrelendülés. Tövén.y szerűen ! Erről nem lehet elfeledkezni a hatodik ötéves terv készítésekor a beruházóknak — a jövőt formálóknak. M. I. Megbízható nyilvántartás A táblatörzskönyv a határ tükre A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium májusba» rendelettel szabályozta a táblatörzskönyv vezetését. A rendelet végrehajtásáról Tóth Istvánnal, a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás megbízott vezetőjével beszélgettünk. — Az egyes nagyüzemi táblák »történetének« nyilvántartása nem újkeletű követelmény. Mi a jelentősége ennek a gyakorlati gazdálkodásiban? — A pontosan, gondosan vezetett táblatörzskönyv felbecsülhetetlen segítséget ad az új szakembereknek az üzem tábláinak, talajának, termőhelyi viszonyainak gyors megismeréséhez, de nélkülözhetetlen »munkaeszköz-« ez az üzem vezetőinek és régi szakirány í,tóinak is. Megfelelő alapot szolgáltat a termelési tervek elkészítéséhez, hozzájárul az üzemvezetési, -szervezési feladatok hatékonyabb ellátásához, az agrotechnika, a talaj eróga zdá 1 kodás javításához, fejlesztéséhez. Fontos támpontot ad a természeti és a közgazdasági tényezők hatásának elemzéséhez, értékeléséhez. — Valójában a táblatörzskönyv az üzem határának, az egyes tábláknak alapvetően fontos bizonylata. '— Igen, hiszen minden lényeges adatot tartalmaznia kell, egységes nyilvántartásba kerül az egyes táblákon történt valamennyi esemény. A rendelet szerint nemcsak a szántáról, hanem valamennyi lyeaósazdaaaői núr velesi ágiról vezetni kell, tehát a rétről, a legelőről, a kertről, a szőlőről, a gyümölcsösről, a halastóról stb. A táblatörzskönyv rendszeres vezetéséért az üzem első számú vezetője felelős. — Van-e különbség a régi és az új táblalörzskönyvek között? — Szerkezetét tekintve az új hasonlít az eddigi formákhoz. Az alapvető különbség az, hogy az újat alkalmassá tették a számító- gépes adatfeldolgozásra. Az eddigi forma rögzítette az évek során felhalmozta a tényeket, de végső soron általában nem értékelt adathalmazt jelentett az üzemi szakirányítóknak. Az új forma lehetővé teszi a természeti és közgazdasági tájegységenként végzett számítógépes, gyors értékelést, így igen jelentős segítséget adhat a technológia fejlesztéshez, az üzemi döntésekhez. Az új táblatörzskönyv egyik része tartalmazza a tábla törzsadatait, és a három évenkénti talajvizsgálati adatokat. A másik részét, a tábla technológiai, műveleti adatait, két példányban vezetik. Így lehetőség van a másolati példányok évenkénti kiemelésére, számító- gépes feldolgozására es értékelésére, — valamint természetesen a tapasztalatok hasznos ítására. — Az új rendelet értelmében a táblalörzskönyvek rendszeres, pontos, helytálló vezetését a megyei növény- védelmi és agrokémiai állomás ellenőrzi. Mikor kell az adatokat rögzíteni a könyvbe mT. — Az egyes tábláknál a termés betakarítását követő tizenöt napon belül, az egész táblatörzskönyv esetén a gazdasági év végén. A másolati példányok az adatrögzítés lezárása után kerülnek hozzánk, a mi feladatunk az adatok kódolása és számító- gépes feldolgozásra való előkészítése. — Ha nagy csúszásokkal és gondokkal is, de a termények betakarításának heteit éljük. — A rendelet értelmében mostantól, tehát az 1980— 81-es gazdasági évtől kell vezetni az űj táblatörzsköny- veket. Vagyis a betakarítást követően elvégzett talaj- munkákat, a műtrágyázást, a vetést már tartalmaznia kell. Állomásunk a szükséges példányszámban már átadta az üzemeknek a szántóföldi törzskönyveket, a szőlővel gyümölcsössel rendelkező gazdaságok pedig megkapták a külön ültetvényes törzskönyveket is. Gondoskodtunk a könyv vezetésével megbízott szakemberek megfelelő felkészítéséről, de természetesen a továbbiakban is készséggel nyújtunk segítséget nekik. Az új forma alkalmazása figyelmet, rendszerességet kíván. Csak így érhetjük el, hogy a táb- latörzskönyv ne csak formálisan kitöltött adathalmaz legyen, hanem a termelés szervezésének, fejlesztésének egyik fontos, megbízható eszköze — fejezte be a beszélgetést Tóth István. V. M. „Miskáék" Mozirból Kaiser János megmutatja, hol állt a házuk harmincnégy évvel ezelőtt Két nagy álma teljesült a Maikin családnak az idén. Harmincnégy év után végre megtalálták kaposvári barátaikat, s annyi várakozás után már itt vendégeskednek az olyan sokszor és nagy szeretettel emlegetett városban. Mihail. Boriszovics Maikin, aki Bécsben, majd Kaposváron . állomásozott 1946-ban, az év elején jevelet írt szer-, kesztőségünknek, a belorusz Mozir városból, mellékelve a kaposvári barátaitól kapott fényképek másolatát is. Nem gondoltuk, amikor közöltük a levelet, s az Ilonát, Jánost, Ottót ábrázoló fotót, hogy ilyen gyors siker koronázza a kutatást. A kép alapján többen fölismerték őket, majd jelentkezett Kaiser Ilona, János es Ottó is. Ilona és János Kaposváron élnek, nyugdíjasok, Ottó étteremvezető Pápán. Mihail Boriszovics Maikin a szomszéd házban lakott, de sokszor átment hozzájuk, s így szövődött a barátság. S amikor „Miska” — ők csak így hívták annak idején — hazaindult, megajándékozták fényképükkel. Kaiser Jánosék meghívták a Maikin házaspárt Kaposvárra. A várva várt találkozás mind a két családnak nagy örömet szerzett. János némi orosz és egy kis német tudással kitűnően megérteti magát Szonyával és „Miská- val”. ' A vendégek mindent szeretnének látni, hallani, megismerni, hiszen odahaza bő, beszámolót várnák tőlük mindenről. Egy estét együtt töltöttem á Kaiser és a Maikin házaspárok baráti társaságában. Vodka, vermuth, frissen sült pogácsa került az asztalra. — Nem először írtam Kaposvárra — kezdte M. B. Malkin. — Sajnos sem az utca nevére, sem a kedves barátokéra nem emlékeztem, így nem tudtak segíteni rajtam. Az idén a szerkesztőségnek címeztem a levelet, s elküldtem az Ilonától, Jánostól, Ottótól kapott fényképet is. Nagyon örültünk, amikor megkaptuk a levelet a szerkesztőségtől. Sokáig nézegettük a képeket, az újságkivágásökat. Még nagyobb volt az öröm, hogy Kaiserék is írtak, sőt meghívtak bennünket Kaposvárra. Vodkát tölt a kupicákba, s a találkozásra, a barátságra, a vendéglátók egészségére ürítjük poharunkat. — Hogy tetszik a harmincnégy év után viszontlátott Kaposvár? — Csodálatos — mondják szinte egyszerre, aztán a férj folytatja. — Ha turistaként érkezem, s nincs iiyen kitűnő vezetőm — öleli át Kaiser János vállát. — akkor meg sem ismerem ezt a környéket. Én más képet őriztem eddig az emlékezetemben . .. Ahol mi laktunk annak idején, ott most egy korszerű városrész épült föl. Egyébként általában így vagyok a viszontlátással ... Voltunk például Pápán. s közben megnéztük a Balatont. Hát egészen más, mint a súlyos harcok idején. Jómagam is részt vettem Székesfehérvár 'felszabadításában, harcoltam a tóparton, meg is sebesültem. A szekszárdi kórházban kezeltek sokáig. — Volt-e valamilyen különös élményük eddig? — Talán az, hogy ott voltunk a november 7-i koszorúzást ünnepségen a Szabadság parkban. Nagyon fölemelő érzés volt... A belorusz Mozir városról nem sokat tudunk, így a vendégek igyekeznek bemutatni a kilencvenezer lakosú települést, amely a tiszta vizű Pripjaty folyó partján terül el, s olaj-, fém- és bútoriparáról ismert. „Miska” egy év óta nyugdíjas, így van ideje a kirándulásra. — Nyaranta messze földről, Moszkvából, Leningrád- ból is jönnek hozzánk, vonzza őket a természet, a tiszta víz, a sok hal. Nekem is van motorcsónakom, sátram, ha Kaiserék eljönnek a nyáron, nagyokat kirándulunk velük... Jó, János? — teszi hozzá magyarul. — Jó, jó Miska... Viszontlátásra Mozirban! Lajos Géza Energiaváltás Szárítás — olcsóbban, ésszerűbben A mai nagyüzemi búza- s még inkább kukoricatermesztési technológiák kikerülhetetlen láncszeme a szárítás. Az állatok etetésére száint gabonafélék szárítás nélküli tárolására már van jól bevált, olcsó — sajnos, Somogybán még mindig nem eléggé elterjedt — módszer, viszont nincs megoldás a terményfelvásárlók révén értékesítendő, a termés nagyobb részét kitevő árukukoricánál. Egy-két mázsa szemes terményt még lehet padlásokon, szétterítve is biztonságosan tárolni, több száz vagonnyit azonban semmiképp. Szárítani tehát kell. De nem mindegy, hogy hogyan, milyen fűtőanyag föl- használásával, és milyen mértékben. Amikor szárítótornyok épültek, kél forint volt az olaj litere. Most csaknem négyszer annyi. Ezer hektár átlagosan hattonnás termésének a szárításához 122 tonna olajra van szükség. Ennek az ára ma egymillió forint, öt éve az összes termelési költség egy tizedét jelentette a szárítási ráfordítás, jelenleg 20—50 százalékát. Elkerülhetetlen tehát a változtatás, az új utak keresése. Vannak magabiztos szakemberek, akik szerint kár szárításra milliókat költeni, mikor a nap talán ingyen is megteszi. .. Tény, hogy egyetlen százaléknyi nedvességtartalom mesterséges elvonása tonnánként 20—25 forintba kerül. Szerencsés esetben ugyanennyi megtakarítást hozhat a »nemszá- rítás“. Csakhogy a kukoricánál már egy-két heti túl- érés 30—50 százalékos veszteséget okoz, ha pedig ezután jön egy nagyobb eső, az üzem könnyen »megspórolhatja« a kombájnozás költségeit is. Nem lesz ugyanis mit betakarítani. Szerencsére a szakemberek zöme egyetért abban, hogy nem ez a megoldás. Sókkal inkább a szárítási technológia átformálása, az energiaváltás. Az olaj pótlására több lehetőség is kínálkozik. Az egyik a íutőenergiát tekintve csaknem azonos, ugyanakkor jóval olcsóbb pakura alkalmazása. Igaz, ez a melléktermék az olajnál nehezebben kezelhető: állandó előmelegítést igényel, s ki kell cserélni a berendezések egy részét is, Az átállás mintegy másfél milliós beruházása 2—4 év alatt térül meg. A somogyi gazdaságok számára külön nehézséget okoz, hogy ez a kőolajfeldolgozási melléktermék százkilométeres körzetben nem áll rendelkezésükre, a szállítás költségei pedig tovább apasztják az elérhető megtakarítást. E nehézségek mérlegelése után több somogyi tsz inkább a pb-gáz fölhasználását fontolgatja. Itt az átalakítás 7—800 ezer forintba kerül, s az olajhoz képest 50 százalékos költségcsökkentés is elérhető, A bábolnai kombinát eredményesen alkalmazza a szárítók fűtésénél a különféle mezőgazdasági mellék- termékeket, elsősorban a kukoricaszárat. Vitathatatlan, hogy megfelelő arányokban ez a megoldás kifizetődő lehet, tévedés azonban azt' hinni, hogy ez a melléktermék ingyen van. Csupán addig nem kerül ugyanis pénzbe, amíg a táblán hagyják.^. Somogyi szemmel a fentieknél is csábítóbb megoldásnak látszik az orosházi tsz-ben alkalmazott »légöblítés es*< szárítási—tárolási mód, amely voltaképpen az egykori górés szárítás korszerűsített változata. A ven- tillátoros légcsatornák alkalmazásával a költség a felére mérsékelhető. Talán az energiamegtakarításnál is fontosabb, hogy az ily módon szárított kukorica fehérjetartalma, biológiai értéke lényegesen nagyobb a forró levegővel szárítotté- nál. Kísérletek tanúsága szerint a hagyományos »gyorsszáritásnál« a kukorica tápanyagainak 30—50 százaléka »kiég«. Ilyen esetben fordul elő, hogy a magas abrakfölhasználás sem látszik meg az állattenyésztés hozamain ... Mint látható, jó néhány megoldás kínálkozik az olajfelhasználás mérséklésére. Az is igaz, hogy ezeknek a megtakarításoknak mindannyiszor ára van. Az energiaváltással kapcsolatos beruházások azonban elkerülhetetlenek. Nem csupán az a gond ugyanis, hogy drága és egyre drágább az olaj, hanem az is, hogy nincs korlátlanul. 200 tonna az üzemanyagfelhasználás — az idén már szigorúan vett — felső határa a tsz-ekben. 17 somogyi nagyfogyasztónak már most fejfájást okoz a többletmennyiség beszerzése. B. F. SOMOGYI NÉPLAP
