Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

M ira • wÉgéra Marth gyakran, eeaeenâae ju­tott az eleje. így. el­ső hallásra bizonyára, ko­mikusnak hat, hogy az utó­szezon ©lejére gondolok; egy szóösszetétel. amely azzal a taggal kezdődik, hogy »-utó«, ne akarjon másfajta képzete­ket kelteni, csak olyanokat, amelyek rokonok a véggel, az elmúlással. Pedig az utó­szezonnak is van eleje! Igaz, ahhoz sokkal ősziesebb, mé- la busább asszociációk tár­sulnak, mint példáig az elő­szezon végéhez; már csak azért is, mert ezt szükség­képpen és előre kiszámítha­tóan követi a szezon, míg az utószezont nem követi sem­mi, legföljebb a várakozás vagy a bizonytalan remény­ség. A három egymástól el­választható szakasznak le- tagadhatatta- nul más és más hangula­ta van. S mint­ha életünk is e hármas ta­gozódás jegyé­ben telne: a gyermek- és if­júkor, a csikó­fiatalság után az erőteljes, tartalmas, hosz- szú férfikor; majd ennek el­teltével a következő szakasz, amikor még történhet egy és más, de már tudni, hogy kö­zel az alkonyat... De visszatérve a valósá­gos és éppen múlófélben lé­vő utószezonhoz — amely honi földrajzi és éghajlati viszonyaink között általában a ugusztus húszadika után kezdődik, és eltart szeptem­ber végéig, sőt néha egy ki­csit tovább is. — hadd mondjam el. hogy ennek az utószezonnak az eleje is át­mentett valamit a szezon harsán yságából. Nem véletlenül : alapos megfontolás után választot­tuk ezt az időpontot a »nya­ralásra- : Józan, hétköznapi szempontok vezettek : nem kell olyan sokáig sorbaallni a keszegért, csitulóban a hangzavar, a strandon több négyzetméterrel megnő az egy személyre jutó »élet­tér- ... És ugyancsak ezért döntöttünk a nem túl for­galmas, szerény fürdőhely mellett — remélvén, hogy klausztrofobiánk ott nem fog súlyosbodni. M em is csalódtunk. Ér­kezésünk napján még javában zajiott az élet: a nyaralóhely iga­zi, bár nem hivatalos köz­pontja, nem messze a mó­lótól és a vasútállomástól, százféle ínyencséggel hívo­gatott. Lángossütő. pecsenye- sütő, halsütő (tengeri halat sütöttek, mi sem természete­sebb egy magyar tó partján), borozó, söröző, butik, bizsu- és emléktárgyárus — min­den, ami szem-szájnak inge­re. Csinos lányok és izmos, barnára sült fiúk, pajkos gyerekek és jóságos nagy­mamák; a pecsenyesütő kör­nyékéről zsíros bajusszal el- surranó, majd zöldesen fénylő szemmel visszaiopa- kodó. elégedett macskák — szóval maga az idill. Nem volt nehéz összeba- rátkozmmk a »tájjellegű« borozóban sürgölődő ex-re­pülőtiszt , csapossal és a kö­rülötte csoportosuló törzs­vendégekkel: az ex-bokszoló áléjjeliőr, az ex-mérnök kőművessegédde], meg a töb­bi ex-nemtudomkivel, aki­ket az ital szeretet© kis «kö­zösséggé kovácsolt, és akik mind megfontolt okos hely­béli vagy környékbeli embe­rek voltak. Tőlük távol állta iwmlrttrartto. raut Agr artwt néhány hebehurgya, tonráte­jű nyaratóvemdéetől ; ők tud­ták, hogy jövőre is itt akar­nak lerészeged™, minden áldott nap, s nem engedhe­tik meg maguknak a »-bal­hé« felelőtlen luxusát... A legrokonszenvesebb talán a nagy hasú, álmos szemű ex- bokszóló volt. Az első nap tehát az is­merkedés jegyében telt el. Közben megismerkedtünk a tájjal is. Ez igazán nem csúnya, csak érdektelen; a víztükröt rövid időre meg­szépíti a naplemente sugár­zása, de ezt a melegebb fényt hamarosan elnyeli az esti szürkület, s a képeslap­hangulat is vele tűnik . .. Másnap délelőtt a derék, részeges exek körében pa­rázs volt a hangulat: múv- denki az éjszakai esemé­nyekről beszélt. A kempingbep hat felnőtt férfiú üdülés- vagy kikap­csolódásképpen megerősza­kolt egy tizennégy éves lányt; a holtrészeg ex-bok- szoló figyelt föl a sikolto­zásra, szokásos éjszakai te- kergése közben. Betörte a faház va 1 mennyi ablakát, de a vidám táraság szerencséjé­re egyiken sem fért be a roppant nagy hasával, így nem tehetett mást, csak ér­tesítette a mentőket meg a rendőrséget... É pp időben : az mák nem követték a már említett szakköny­vek ésszerű tanácsát, amely az élet hármas tagozódásá­nak hevenyeszet elméletét volt hivatott az előbbiekben alátámasztani : a gyereket ajultan találták. Később a rendőrök is megérkeztek; a hat férfi — köztük a leány nevelőtanára, akinek fel­ügyelete alatt üdült —, mint aki dolgát jól végezte, mé­lyen aludt a faházban. A hir­telen ébresztett részegek bambaságávad vaimennyien egybehangzó vallomást tet­tek: szórakoztak az este. az­után nem tudják, mi tör­tént . •. Ennyi borzalom után szin­te megnyugtató látvány vol-t a nyaraló (pihenő, üdülő, ki­kapcsolódó) család, amely a halászcsárdában fogyasz­totta ebédjét. Az asszony gömbölyű volt és merev te­kintetű, a férfi csontos, szi­kár, hosszú orrú és fagyos; a gyerekek, a kövér, színte­len szempillájú kislány és a csenevész, ugyancsak seszinű fiúcska, mint egy tükör - ponyt és egy kecsege fri­gyének következményed. A család méla unalommal ka­nalazta a halászlét, a férfi, parancsoláshoz szokott vezető benyomását keltve, kurta orrhangon díimnyögött, utasí­tásokat adott a pincérnek és az italosnak; ivadékai meg- reszk ettek, rájuk irányította savószínü szemének hideg pillantását. Minden cseleke­detét a célszerűség vezette, egy üveg sört ittak kettes­ben hitvesével, a gyerekek egy-egy fél tórőscsuszát kaplak, majd illedelmesen megtörölték előirecsücsörödő halszájukat. Gömöry Albert UTÓSZEZON Rptiyi TőktiIó rajza. A művész ft modem művészetek V. szi­cíliai fesztiválján első dijat nyert kompozíciójához készítette. • «H» epp nem fokapcsolódiik. Vajon akkor rmt-lyen benyomást kelthet? Nyitván ugyanez a ridegség, céltudatosság, csak éppen sötétszürke öltönyben, tehér- ingesen, nyakkendősen ... Most azonban az egész hal­család k oszlott, piros mele­gítőben kapcsolódott ki a hétköznapokból ; a tükör- ponyt-feleség sbrandlabda méretű fenekén jókora sár­folt éktelenkedett, a család­fő bütykös lábát foszladozó gumipapucsba bújtatta. Később láttam őket a strandon. A kecsegeorrú egy romgygyá olvasott krimibe mélyedt. a feleség palacsin­tát tömött a kis halak szá­jába. Egyszer kettesben is szórakoztak : egész üveg bort ___________ ittak a szarvas­p örkölthöz; az asszonyka ettől kacarászni kez­dett és szeret­te volna elhú- zaitni , a nótá­ját; a férj ar­cán is fanyar mosolyféle de­rengett és né­mi vonakodás után engedé­lyezte a mulat­ságot. Szóval ez a nyaralás, szó­rakozás, kikapcsolódás — tű­nődtem akkor. És később azt gondoltaim,: eltekintve attól, hogy az úgynevezett szóra­kozás, kikapcsolódás kétség­telenül a világ legunalma­sabb időtöltése, vajon miért van az, hogy az emberek többsége e címszavak ürü­gyén hajlandó mélyen le­szállói saját erkölcsi és szellemi igényei alá, és —, mint az iskoláslány esetében — aljasságokat követ el vagy — jobbik esetben, — ember- pusztító unalomra, ostoba olvasmányokra, 'a legseké- lyesebb álszórakozásra vagy gusztustalan lomposságra fanyalodik. Talán a nyaralás — rend­szerint egy évben egyszer előforduló — élménye olyan felszabadító hatást gyakorol az emberre, amitől még az erőszak vagy a kongóén üres időmúlatás is szalonképessé válik? M indenesetre a valósá­gos, a naptár- segít­ségével behatárol­ható utószezon, napjai pereg­tek tovább — es ahogy az lenni szokott, egyre szapo­rább ritmusban. A követke­ző hét végen a kempin,gla­kok többsége sátrat bontott, es ki ballagott a vasútállo­másra. Később bezárt a lán- góssütő és búcsú nélkül el­tűnt az emléktárgy árus. A házaspár már korábban ha­zautazott; a kis halakat bi­zonyára varta az iskola. Aztán — s ez már való­ban az elmúlás fuvallata volt — lehúzta a rolót a borozó- főnök ex-pilótacsapos. és ve­le együtt szétszéledtek a kel­lemesen berúgott exek. Majd fölszedte sátorfáját a pecse- nyés is ... Az utószezon közepének vége felé jártunk. A tópar­ton időnként metszőén hideg szél söpört végig, az utak mentén vadgesztenyék hul­lottak az eJsárgult lombok közül. Hmra Gyula életművét bemutató kiállítás nyílt a Vígadó galériában. Képünkön a kiál lításon bemutatott »Vörös galamb«. Kelemen Laps Kassák-album cxn Kimégy, mondtad, meglépsz magányod kénytelen porondjáról; mélyen megvetette itt a míveskedő kordivat jövőért indázó utópiáid, s akik süket szobákban olvadozva böngészték a lepkesúlyú fényt, mely a jelen napja felől ragyogott (ahány pillarezdülés, annyi költemény), várták, hogy szibarista istenük fojtogató nyugalmában higgy, de a valóság robbantotta a magyarázatot; — most töprengsz valahol, hogyan lehetne másképp összerakni, s míg a szándék szilárdan épül, érzed továbbra is a részeket széttoló kegyetlen kapcsolat-hiányt. Kerék Imre BUDAI SZOBROK Íme szobor-halottavt a föld méhéből megszüli újra ami volt eddig lappangó titok rejtelem a fényre kibukva feligézi csodáktól-elszokott hályogülte szemünket szól hozzánk nyçlven-tûli nyelven micsoda ünnep fénye tündököl a szűz mosolyában letűnt korok megmenekült varázsa sugárzik az eleven kőből vigaszul annyi vérre gyászra emeljétek arcotok nézzetek szemükbe félezer éven át alvó kőférfiak köasszonyok megcsonkított-töredezett ajkatok zengje ki az enyészet sötét tárnáiból Nap felé szálló elnémithatatlam dallamot Eugenio Flaiano A mintalakás Hogy elképzelése legyen erről a házról, bemutatom önnek a mintalakást. Ez itt a kis bejárat. Az ősi átrium. A lakás előszo­bája. A három ajtó: a hálóé, a nappalié, a mellékhelyisé­geké. Villany nincs benne, de minek ide villany? Átjá­rószoba, ami egyébként igen vidám lehet, ha élénk szí­nekkel festjük ki a falait. Egyet sárgára, egyet zöldre, egyet meg szürkére, a meny- nyezetet pompeji vörösre Ez a kis baldachin a gardróbot takarja. Bájos nemde? Mint egy night club bejárata, meghitt és sejtel­mes. A napi munkából ha­zatérő lakó élvezheti a de­rűs fogadtatást. Egy kis ter­jengő fény erősítheti a ... mondjuk csak bátrán, a vét­kes kalandnak az érzetét. . . Hazatérni és ott találni a sa­ját feleségünket, amint pezs­gői iszik és sztriptízt játszik! Óriási ötlet! Ez a kúp formájú süveg, rézberakással, ez a kandal­ló. Al'kandalió. Túl a ké­nyelmen, hogy nem kell megrakni, füstje sincs, a ta­pasztalatok szerint tehát a kémény sem füstölög, kikü­szöbölvén így a kémónylyuk tisztításával járó kellemet­lenségéket. Azt javaslom, hogy tegyen a tűztérbe egy vörös, elektromos tüzet, mert hát a szemnek , is meg kell adni, ami az övé. Most nézze meg az abla­kokat! Panorámásak. No, nem hogy szép lenne innen a kilátás, hanem mert a megnyújtott derékszögű for­ma lehetővé teszi, hogy át­fogja pillantásával a szem­közti épület legnagyobb ré­szét, amit még most építe­nek,' de négy hónap múlva már teljesen lakott lesz. így aztán látni lehet majd a többi lakás belsejét is, a tá­volság elég kicsi ahhoz, hogy figyelhessük a szomszédok olykor megannyi emberi íz­zel és komikummal teli éle­tét. A padló kőből van. Meg­történhet, hogy elcsúszik, raj­ta, de kárpótlásképpen hi­deg. Egyébként, ha asz em­ber nem csúszkálna, mivél töltené a szabad idejét? Ezek itt a mellékhelyiségek. Mire jó a nagy konyha? Elég, ha egy ember tud mo­zogni benne. És itt egy na- gyón kövér ember is kedvé­re mozoghat. Ez a kis kör a padlón jelöli azt a pontot, ahol meg kell támaszkodnia a jobb lábával. A vezetékek szilárdan be vannak falazva, meghibáso­dás esetén elég feltörni a kövezetei. Ez a kellemetlen­ség a fürdőszobában is ér­heti, de emiatt ne aggódjon az első hat hónapban. Az ablak egy Ids udvarra néz, amit mi koíostorlkának hívunk. Szép név, ugye? Bé­két, derűt sugároz. Mint lát­ja, nagyon sötét. Jobb is! A fényre jönnek a legyek. Itt van a személyzeti szo­ba. Minthogy manapság le­hetetlen háztartási alkalma­Csernák Árpád Öregek és kutyák Az idős hölgy az 1. számú házban lakott. Fekete palo­tapincsije volt; fiatal és nőstény. Szöcskének, becézve Szöcsinek hívta. Az idős úr a 12-tes házban lakott; öreg vizslája volt, matt barna kan, lógó fülű, és Franznak hívta. Az idős hölgy és az idős úr, napjában többször is, más-más időben vitte sétál­tatni Szöcsit és Franzot, de éjfélkor mind a ketten. Pon­tosan éjfélkor indultak ott­honról, és pont negyed egy­kor találkoztak. Az idős hölgy, még évek­kel ezelőtt, amikor meghalt a férje, egyedül maradt ab­ban a nagy házban, ahol fölnevelte a gyermekeit. El­adta, és ide költözött a la­kótelepre. „Itt mégsincs az ember annyira egyedül” — gondolta. Az idős úr felesége már itt halt meg a telepen. Ok is kertes házat adtak el — hogy lakást vegyenek és rendez­zenek be a lányuknak. A megmaradt összegből ma­guknak is vettek egy másfél- szobásat. „Itt mégis csak kö­zelebb . vagyunk hozzá” — gondolták. Nem sokkal ez­után a lány kiment Svédor­szágba, és azóta ott él... Szöcsinek még nem volt dolga kannal. állandóan hajkurászta Franzot, de Franz öreg volt, szomorú, és különben sem vette kutya­számba Szöcsit.. Hagyta, hogy körülötte ugráljon, fut­kosson, szörtyögjön. de azt nem szerette, ha piszkálja. Olyankor méltóságteljesen odébbállt. A két özvegy régi és új betegségeikről beszélgetett. — Ügy néz ki, pészméker- re lesz szükségem — mondta az idős hölgy. — Ne hagyja! Azt bizo­nyos időközönként la kell cserélni, más-más helyre tenni. Volt egy ismerősöm, annak már nem tudták hova tenni. — Milyen időközönként kell cserélni? — Három vagy négy éven­ként. — Na, akkor engem ez a veszély nem fenyeget — mondta mosolyogva a néni. — Nekem meg nincs étvá­gyam mostanában — mond­ta a bácsi. Halkan beszélgettek, de szavaik szinte visszhangzot­tak a panelok között. Ilyen­kor szerettek a legjobban sétálni. Ilyenkor friss levegő zúdult le a közeli hegyekből, és embert sehol sem láttak. Csak egymást. De egymást kezdték már megszokni. És Franz is kezdte már megszokni Szöcsit. Kutyának továbbra sem tartotta, de szórakoztatta furcsa kis tor- zonborz lénye. Néha, nagy kegyesen még játszott is ve­le. Éjfél után sokáig sétáltak így négyesben. •Meg-megáll- tak, beszélgettek, míg föl nem szvvta őket az éjszaka, koromszin itatósa. aottait találni, a szoba tnére- lei csökkentettek, amolyan szí m boiiku sak. Adjon egy fémpénzt! Hali­ja, ezt az öblös,' friss, zengő hangot? Egy gong! És ami­kor az egész házban lakni fognak, mindenki hallani fogja, az első emelettől az utolsóig. Kellő gyakorlattal aztán megkülönböztetheti majd a forintost az ötverv- íiBérestől. A zajok mintha egy közösségbe tömörí'tené- nek minket, hasonlókat a hasonlók között. Ma az élet zaj, a zaj élet. Menjünk a hálószobába! Felhívom a figyelmét, hogy valamennyi lakásban á há­lószobák egymás fölött he­lyettiednek el. Szellemes tervezés! Nem találkozhat a lakótársával anélkül, hogy össze ne mosolyognának, és ne sugdosnák a becézéséket, amelyek az intim pi'llanatdk- ban hangzanak el: Pubi, Ma- eus, Cinci, Mófculi, Kutyuli, Mackákám, Baby, Darling' stb. Íme, az udvar- a garázsok­kal!. Idővel ezek is megele­venednek, a mellettük lévő autójavító, asztalos- és más műhelyekkel együtt, ame­lyek talán éjjel is dolgozni fognak. De sajnos, mindeze­ket a zajokat el fogja nyom­ni a szomszédos üzemek lár­mája néhány év múlva, mert a környék rohamosain fejlő­dik. Ez az ajtó az ún. eltartott személy szobájába vezet. Manapság mindenkinek van eltartottja. Az öné itt reme­kül fogja magát érezni A szoba a folyosóról kapja a fényt, és ami a levegőt ille­ti, ön nagyon, jól tudja, hogy az eltartott személyeket a széltől is védeni kell. A lakás ma kifejezetten vidám hely. Dolgozni és ta­nulni ott vannak a hivata­lok és az iskolák:; beteges­kedésre, elszigetelődésre, szülésre és elhalálozásra ott vannak a kórházaik . .. Az otthonon kívül történ­nek dolgok, amik megzavar­ják a társadalmi életet. Ezért arra törekszünk, hogy a laikusaink olyanok legye­lek, mint valami bár, night :!ub, diszkó vagy butik. Hogyan? Igazi lakásokat? Két szobát, ahol szekrények vannák és a gyerekek ját­szanak, és télen a szekrény tetejére teszik az almát szá­radni; egy szobát a nagy­mama számára, egy mási­kát, a nagynéninek, aki nem talált magának férjet, s még egy másikat az elhunyt nő­vére gyerekei számára?... Ó, igazán sajnálom. Olyan lines. Bangó Beáta fordítása SOMOGYI NÉPLAP m

Next

/
Thumbnails
Contents