Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-15 / 268. szám

Az idegenforgalom »»fogja” a vendéget Átgondolt, a lehetősége­inkkel és adottságainkkal számoló idegenforgalmi kí­nálat a cél — mondták a tu­rizmus és a vendéglátás szakemberei a Belkereske­delmi Minisztérium szoká­sos. sasezonzáró és -értékelő találkozója után. A Gellért- szállóban tartott tanácsko­záson a belkereskedelmi és a pénzügyminisztérium ille­tékesei értékelték a szezon eredményeit, hibáit és szól­tak a jövő évi elképzelések­ről, valamint a hosszú távú koncepciókról. Itt jelentették be, hogy — jövőre először — megrendezik ’ a budapesti tavaszi fesztivált. Nemcsak a művészeti programok, ha­nem a hagyományos ven­dégcsalogatók, a lovas és fürdőtúrák, a vidám, hangu­latos népművészeti műsorok is megtalálhatók e fesztivál műsorában. A tíznapos ren­dezvénysorozat lebonyolítá­sára mozgósítják majd az idegenforgalmi aiágazat minden szervezetét. Megméretett, és... miílió-kétszázezer a tranzit­utas. A turistaforgalomból származó bevétel 14 száza­lékkal nőtt. Dinamikusan — 28 százalékkal — emelke­dett a tőkés országokból ér­kező vendégek száma, s ez megfelelt az idegenforgalom célkitűzéseinek. A stabilizá­lódás és a bevételek növe­kedése ellenére hátrányosan érintette azonban az idegen- forgalmi szervezeteket, hogy csökkent a kereskedelmi szálláshelyek forgalma, a vendégéjszakák száma és a szervezett turizmus aránya. Előnyös viszont, hogy az egy vendégre jutó pénzköltés évek óta növekszik. Orszá­gosan is jól nyomon követ­hető a szezonjelleg erősödé­se. Az előszezon forgalma nagyon visszaesett, s az idő­járás miatt lerövidült a fő­szezon is — ez elsősorban a vendéglátásban okozott gon­dokat. Az országos értekez­let minden idegenforgalmi cégnek feladatául szabta a szezonjelieg okainak részle­tes elemzését. A cél: az eb­ből száimazó forgalomkiesés visszaszorítása. Hová lesz a vendég? .. .»sem a feladatokat, sem a, forgalmat tekintve nem találtatott könnyűnek a ma­gyar idegenforgalom 1980- han. Az elmúlt három év képet adott országunk ide­genforgalmi felvevő- és tű­rőképességéről”. A mérce: a nemzetközi idegenforgalom­ban meghonosodott szolgál­tatások színvonala és ára. A közhiedelemmel ellentét­ben a magyar idegenforgal­mi szolgáltatás nemzetközi összehasonlításban is meg­állja a helyét és színvonala összességében nincs ellent­mondásba n az áraikkal. A színvonal természetesen rjtég jócskán javításra szó­rni, de elbírja ! már a kriti­kát. Az október elején Ba­la toníü reden tartott I. orszá- gos idegenforgalmi konfe­rencián azt hangsúlyozták a turizmust irányító szakem­berek, hogy a színvonaleme­lés két döntő tényezője az emberi magatartás, az udva­riasság, valamint a környe­zet kulturáltsága, tisztasága. Az 1978-as rekordév után úgy látszik, hogy tavaly és az idén a nemzetközi turiz­mus hazánkat érintő része megállapodott. Az év első nyolc hónapjában tízmillió- háromszázezren érkeztek külföldről Magyarország­ra; hétmillió volt a turista, egymillió a kiránduló és két­Az országos es a somogyi tapasztalatok egybevágnak. A megyei tanács kereskedel­mi osztálya által az év ele­jén készített előrejelzés be­vált. Ez a tartózkodási idő hosszabbodásával vagy vál­tozatlanságával, a kiránduló­forgalom növekedésével, a kereskedelmi szálláshelyek iránti igény csökkenésével számolt. Általában a tava­lyi szezonhoz hasonló ven­dégforgalmat vártak. A ba­latoni főidény bizonyította : a prognózis megalapozott volt. Május 1-e és augusztus 31-e között 394 ezer ven­dég hárommillió 320 ezer éj­szakát töltött a déli part ke­reskedelmi szálláshelyein. Az átlagos tartózkodási idő 8.4 nap volt — ez kismér­tékben csökkent. Az oszt­rák turisták által itt töltött idő számuknál jóval na­gyobb arányban csökkent, náluik tehát a hétvégi turiz­mus hódított térd A hivatalos intézkedések eredményeként kevesebb volt a csak vásárlási céllal érkező csehszlovák és len­gyel turista, nem lanyhult viszont a szervezett forga­lom. Ezek az adatok egy­beesnek az idegenforgalmi Nógrádi Gábor Telefonálok — Halló! Jónapot kívánok! ■izéaez vagyok. — Tessék. — Jonápot kívánok! Ez- csez vagyok. — Ezt már mondta. — Igen. asszonyom, • 'én mondtam, de ön nem mond­ta ... — Nana! Majd mindenki­nek köszöngetni fogok, meg eldarálni a Vállalat nevét... Nem vagyok papagáj! — De hiszen ön képviseli a Vállalatot... — Na és? Talán munka­köri kötelességem, hogy mindenkinek köszöngessek? Annak köszönökakinek akarok. Magának pedig, mit szól hozza, nem akarok. — Bocsásson meg, de ön a telefonközpontos... — Mii akar ezzel? Az ta­lán nem ugyanolyan fontos állás, mint a vezérigazgatóé? Milyen jogon nézi le maga az én munkámat? — De asszonyom! — Ebben a társadalomban minden munka egy forrná n fontos; csodálom, hogy ezt még nem tudja, pedig a hangjából ítélve már megette a kenyere javát... — No, de kérem! — Engem ennél a válla­latnál megbecsülnek, én itt kitüntetést kaptam, és ilyen hangon senki sem merne beszélni velem. Méghogg kö­szönjek!? És éppen egy ilyen alaknak! Még ha idom lenne, és otthon valcargatnám a: apukám háláit akkor sem köszönnék .magának, érti?! De nekem nincs ilyesmire egyébként sem időm: köszön­getni meg bemutatkozni, mint egyeseknek! A CSOR- IMPEX-nél minden másod­perc egy dollárt jelent... — Hát nem az agócsi méntelep? — Na, tessék! Rossz szá­mot hív. és még van pofája elrabolni az időmet! Az ilye­nek miatt megy tönkre az ország. .. vállalatok és a Belkereske­delmi Minisztérium által meghatározott általános üz­letpolitikai célkitűzések­kel. Ázsiai, hogy kiegyensú­lyozott, forgalom kialakítá­sára kell törekedni, amely lehetőleg kapacitásuk felső határáig igénybe veszi a fo­gadóhelyeket. Az idén a balatonföldvárí Juventus szállóval és a ba- latonberényi kempinggel nőtt a fogadóképesség a tó déli partján. A fizetővendég-szo­bák osztályba sorolásával a szálláshelyek kínálata jói minősíthető. A kereskedelmi hálózat mintegy háromezer­ötszáz négyzetméterrel bő­vült. Ez lényeges, mert, az éttermi árak miatt többen rendezkedtek be ,,önellátás­ra”, a „nyersanyagokat” pe­dig a kiskereskedelmi bol­tokban szerezték be. A kereskedelmi szálláshe­lyek igénybe vételét mutató számot torzítja, hogy az or­szághatárt átlépő külföldi turisták egy része „eltűnik”: feketén kiadott szoba, roko­nok, barátok és ismerősök várják őket. A magánerőnek a vendéglátásba és a szoba­kiadásba való még szélesebb körű bevonása azt a célt szolgálja, hogy az ilyen ven­dég is „megmaradjon”. Kettős igény A szézonzáró értekezleten a szakemberek a helyzetet derűlátóan értékelték. Az idegenforgalmi kereslet két lényeges irányban tolódik el : a tömegigényeknek az olcsóbb árak kedveznek, ezért nagy a jelentősége az árstabilitásnak és a rugal­masságnak, s 1 ugyanakkor több a luxusigény is. Új je­lenség, fyogy Európában — még a fejlett nyugat-európai országokban is — erősödik a belső turizmus. Ezt is fi­gyelembe kell venni a for­galom tervezésekor. A Bel­kereskedelmi Minisztérium­ban az idén megkezdték az idegenforgalmi propaganda egységesítését. Több lesz a közös kiadvány, összehan­golják és szélesebb körben mutatják be a magyar ide­genforgalmi kínálatot Cseke László Agrárértelmiség Somogybán Munkáinkkal Itatnak környezetükre Több ' mint kétezer-kétszá­zán vannak: a megye máso­dik legnagyobb értelmiségi csoportját alkotják. Az ag­rarer leim iség képviselőit ma már nemcsak a szorosan vett mezőgazdasági ágazatban ta­láljuk, mint ahogy attól is messze vagyunk már. hogy a mezőgazdaságot kizárólag a szántás-vetés és állatte­nyésztés tudományának tart­suk. Az agrárértelmiségnek Somogybán — a mezőgazda­ság „súlya” miatt — kiemel­kedő a szerepe, s az utóbbi két évtizedben merőben új arculatú mezőgazdaság ala­kult ki. Korszakos volt ez a változás. (A megyei tanács végre­hajtó bizottsága most először tárgyalt az agrárértelmiség- rol, a megye gazdasági, tár­sadalmi életében elfoglalt helyéről. Megfogalmazlak azokat az irányelveket is, amelyeknek alapján szerepe tovább növekedhet.) A mezőgazdasági szakem­berek tanácsi testületekben, népfrontbizottságokban tevé­kenykednek, politikai vita­köröket vezetnek, szakmai oktatásokat tartanak; egyre többen vállalnak politikai és közéleti tevékenységet, jelenlétük azonban elsősor­ban a termelésben meghatá­rozó. Számuk a megyében az utóbbi húsz év során megháromszorozódott. Válto­zott azonban az igény is: egyre több speciálisan kép­zett szakmérnököt várnak a mezőgazdasági üzemek. Saj­nos, egyes területeken a hiányuk krónikus. Az ered­mények és a szakemberek száma között szoros az ösz- szefüggés, még ha ezeket az eredményeket több más té­nyező is befolyásolja. A Somogy mezőgazdasági üzemeiben dolgozó min terv másfélezer agrárszakember­nek nemcsak termelnie kell, hanem megismerni és al­kalmazni is az új technoló­giát. Ök jelentik a rohamo­san fejlődő tudomány és a gyakorlat közötti lahcsze- met, igy elsősorban tőlük függ; hogy a szellemi vív­mányok milyen gyorsan vál­nak termelőerővé. Ideje volt minősíteni, hogy milyen munkát végeztek az elmúlt harmincöt év alatt, és — mint az ülésen elhangzott — itt az ideje, hogy megfogal­mazzuk: mit várunk tőlük. Az agrárszakemberek helv- zete általában megfelelő, te­rületenként és üzemenként azonban igen nagyok az el­térések. A kedvezőtlen kö­rülmények és a gyenge szak­emberellátottság között szo­ros összefüggés van. Figye­CITERAKÉSZÍTŐK lembe véve a követelménye­ket, a keresetük sem sok és jövedelemkiegészitésként kö­rülbelül minden harmadik háztáji termeléssel foglalko­zik. A szakemberek letele­pedésében — a szociális kö­rülményeken túl — a leg­döntőbb tényező a lakás. (Részlet a vitából: ...a falun élő más értelmiségi réteggel szemben hátrányo­sabb helyzetben vannak, a legmagasabb arányban ők kényszerülnek önerős lakás­építésre ... a pályakezdő, kivált családos fiatalokat ez esetenként megoldhatatlan helyzet elé állítja.) Pedig tény, hogy a gazda­ságokban növekszik a szol­gálati lakások száma. 1978- tól a szövetkezetek hatvan lakást építettek, illetve vásá­roltak tizenöt millió forintos támogatással, ezenkívül har­minc szakember saját lakás építéséhez csaknem egymil­lió forint támogatást kapott. Mindez mégis kevés, és a helyzetet súlyosbítja, hogy a megyénkben sok gyenge szö­vetkezetben — ahol épp leg­nagyobb szükség volna szak­emberre — lakásépítésre nincs elég pénz, illetve ott van a legtöbb komfort nél­küli lakás. Ahhoz, hogy az agrárértel­miség többet nyújthasson, javítani kell a feltételeket. S ehhez a lakáson kívül hoz­zá tartozik a falusi szolgál­tatások színvonalának eme­lése, a gyermekintézményi ellátottság, az üdülési lehető­ség stb. Mindehhez szükség van az állami és társadalmi szervek.- illetve a mezőgaz­dasági üzem összehangolt te­vékenységére. Bár az agrárértelmiség alapvető feladata a termelés növelése, jelentős szerepet tölt be a falu társadalmi, po­litikai életében is. Munkájá­val, magatartásával, irányító tevékenységével hat környe­zetére. Kétharmad részük valamilyen társadalmi meg­bízatással is kötődik lakóhe­lyének közösségéhez. (Részlet a vitából: ... a termelésen túl nagyon fontos, hogy nagyobb felelősséget érezzen és vállaljon a falu fejlődéséért, kulturális, szo­ciális felemelkedéséért.) Az agrárértelmiség szak­mai terhe nagy. Ám épp a közéleti tevékenységet foly­tatók példája bizonyítja, hogy többet is tudnak tenni lakóhelyük fejlődéséért. Le­het, hogy esetenként ezt kér­ni kell tőlük, míg másokat buzdítani kell rá. Mert ez a tevékenység is visszahat a fő feladat, a termelés színvona­lának emelésére. Hiszen az eredményeket azokkal az emberekkel együtt érik el, alyik között élnek. Több mint kétezer-kétsaáz agrárszakember él Somogy­bán, és másfélezer közvetle­nül a termelésben dolgozik. Sokat tettek már eddig is a mezőgazdaság fejlődéséért, de megvan bennük az erő, a képesség, hogy még többet nyújtsanak. Vörös Márta A Bodeni-tó A Hajdú-Bihar megyei Létavértesen lakó Kiss László f Nagy József már töbl. éve készít alföldi dívákat. Edui„ ötvcn hangszer került ki a kezük alól, több külföldre is eljutott. Képünkön: Kiss László tulipánfejes dupla citerát készít. Stanislaw Dygat regényéről A rútság olykor szeretné a szépség látszatát kelteni, a kegyetlenség a szívélyessé­gét, az ostobaság a felvilágo- sultságét, a fasizmus az em­beriességét. A második vi­lágháború idején letartózta­tott értelmiségiek egy részét nem megsemmisítő táborok­ba hurcolták hát a németek, hanem kiürített iskolaépüle­tekbe, a Bodeni-tó partjára. Megőrzésre, „átnevelésre”, azzal az alig titkolt szándék­kal: a hitleri Németország világbirodalommá válása után komoly szerep jut majd az „új rend” kialakításában ezeknek a nem zsidó és nem kommunista intellektuelek- nek... Franciáknak, belgák­nak, angoloknak, lengyelek­nek. A „nyájas fasizmus” e fészkében megfordul az ak­koriban fiatal, azóta világ­hírre szert tett lengyel író, Stanislaw Dygat is. S az él­ményből szép regény szüle­tett, mely — szokatlan, de érthető módon — csak ,jó harminc esztendővel a kelet­kezése után kezd „rezonál- ni” az irodalmi köztudatban Európa-szerte, így nálunk is, hála az Európa kiadónak, s mindenekelőtt a kitűnő for- dítónak, Gimes Románénak. A munkát a mindenfelé di­vatba jött csoportlélektani kutatások tették időszerűvé. Igaz, regénytechnikai szem­pontból semmiféle újdonsá­got nem nyújt a Bodeni-tó. Az ,.©migrációs szimptóma”, a széthúzás, a tehetetlenség, a lelki bénultság, és az aka­rat elsorvadása évtizedek óta „sláger” téma a nagyvilág li- teratúrájában, s ismert az a módszer is. amellyel a szerző kicsi, zárt közösséget hoz lét­re képzeletben tételei igazo­lásához. egy nevelőintézet­ben. mint Musil és Ottlik Géza, egy eldugott helyőr­ségben, mint Buzzati vagy egy hajó fedélzetén, mint Cortazar. A környező világ hatásainak „kiszűrése” — így az elmélet — feltétele az emlékidézésnek, a pszicholó­giai „mélyfúrásnak”, sőt a kicsiny csoport egyszersmind társadalmi modellé is széle­síthető. Ám ha módszerével nem is, tartalmával feltétle­nül feltűnést kelt Dygat le­génye. Tárgya ugyanis nem csupán a személyiség elsor­vadásának folyamata egy -árt környezetben, hanem nemzeti önazonosság vesz lyeztetettségének állapota, a nemzettudat elvesztése Is. A kelet-eurótfei lét évszá­zadok óta gyötrő kérdései kerülnek felszínre ebben a jószerivel cselekménytelen, a mindennapi nyomorúság ap­ró-cseprő mozzanataiból, naplórészletekből, vitákból fölépített regényben. Hősünk, az ifjú lengyel filológus, arra keres választ angol és fran­cia fogolytársaival folytatott pörlekedéseiben és éjszakai merengéseiben, naplójegyze­teinek újraolvasásával, vajon önálló politikai, társadalmi, kulturális minőséget jelent-e az Odera és a Bug. az Alpok és a Keleti-Kárpátok között élni? Belekóstol a kisebbren­dűségi érzésbe, amikor fran­cia barátai a provincializmus dalnokainak titulálják Slo- wackit és Mickiewiczet, majd ajkbiggyesztve idézgetik a rosszindulatú mondást: iszik, mint egy lengyel. Szerelem: lobban egy francia lány iránt, végül rádöbben: érzel­mi viszonzásra csupán azéri lelhetett, mert kelet-európai, vagyis egzotikus lény... Sa­ját bőrén tapasztalja: a sokat reklámozott polgári’ huma­nizmus a nyugati értelmiség gondolkodásában csupán jel­szó Kelet-Európával kapcso­latban, mely a lelkiismeret megnyugtatására talán al­kalmas, másra azonban alig. S az alacsonyabbrendűség érzésének fokozódásával együtt fokozatosan tűnik el nemzeti identitásvágya — egyre gyakrabban hangoztat­ja, hogy egyik őse Napóleon seregével érkezett Lengyel- honba! — és hervad akara­ta, ellenállókepessége. A fájdalmas önvizsgálat közben föl-fölbukkanó ironi­kus megnyilvánulások jelzik: a szerző csak módjával azo­nosul hősének gondolataival. Az önelsiratás, a „sebnyalo- gatás” éppúgy görbe tükör­ben jelenik itt meg, mint a nyugati intellektuelek előíté­letei vagy — egy-egy „isko­laőr” szellemesen rögtönzött potréjában — az általában humanista, konkrétan a ke­gyetlen gépezetet engedel­mesen szolgáló német kispol­gár tudathasadásos jelleme. Ez a hitelesen és szellemesen tálalt politikum emeli Dygat könyvét a „csoportlélektani'’ regények átlaga fölé. L. A. _ DMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents