Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-12 / 240. szám

gvermekftkmk AZ ORS ELEN Őrsvezető lettél. Felelős és fontos tisztség ez. S bizony nem könnyű azt a 10—12 ná­lad fiatalabb, vagy éppen veled egyidős gyereket meg- ' nyerni a közös munkának. Nos, a vezetői munkád ered­ménye abban mutatkozik majd meg, hogy mennyire sikerül összekovácsolni az őrs tagjait, mennyire alakul ki közösség a kezdetben szét - húzó gyerekekből. Hat mozzanatot említünk itt meg, amely segít ebben a munkában. A kezdeményezés: az őrs tervét a gyerekek javaslatai­nak figyelembevételével ké­szítsd el. S a végrehajtás so­rán is mindig hallgasd meg és valósítsd meg a jó ötlete­ket. Ne röstelld megfogadni a fiatalabbak tanácsait. A szervezés : egy-egy prog­ram csak akkor sikerülhet, ha gondos szervezőmunkával készítetted elő. Akkor szerve­zel igazán eredményesen, ha minél több segítőtársad van. Ezért egy-egy feladatnál mindig minden pajtásnak adj munkát. A végrehajtás: ne csak a tervezéskor, a végrehajtás során is jusson mindenkinek Mészáros István Bolygó-mondó Fiamat kérdem: — Ha labda a Nap, mik lesznek akkor a bolygók? Rámnéz, sorolja és jókat kacag; — Rizsszem a Plútó, a Merkur, a Mars! A Vénusz, Uránusz, Neptunusz, borsó! — Tudja a leckét. — — A Jupiter? — Megvan? Golf labda lesz... Szívem elönti a melegség. — A Saturnuszt pedig megeheted — mondom és kezébe nyomok egy szem cseresznyét. '. Zeneszerző A hangjegyekbe írt betű­ket rakjátok helyes sorrend­be! Megfejtésül egy magyar zeneszerző nevét kapjátok. (Helyes válasz a 10. olda­lon, ő) . . „ pontosan körülhatárolt fel­adat. S e félj menetközben változtatni, ha valakinek jó ötlete van. Az ellenőrzés: Az. ellenőr­zésnek semmiképpen nem a hibakeresés a feladata, ha­nem, hogy a hibákat meg­előzzétek. Akikor jó az ellen­őrzés, ha idejében felismeri­tek a hibaforrásokat. Az elemzés: fontos dolog, hisz így válik mindenki előtt világossá, hogy adott esetben mi a sikertelenség oka. De ne csak a hibáikat keressé­tek, azt éppoly fontos meg­tudni, hogy mi a siker oka, hogyan sikerült jó ered­ményt elérni. Az értékelés: enélkül a te­vékenység nem lehet teljes. Fontos, hogy az értékelésnél ne a magad, hanem a közös­ség véleményét mondd el. Az értékelést követheti még a jutalmazás vagy a büntetés. Nem szabad túl gyakran él­ni egyikkel sem, mert érté­két vesztheti. Szeptemberi kirándulás Laci pajtás szorgalmasan tanult, ezért jutalmul olyan vadászterületre vittem el szarvasbőgést hallgatni!, ahol hangos volt az erdő a szarvashibák koncertjétől. Szeptember második va­sárnapján, kora hajnalban indultunk a vadászháztól. Laci, megtanulta, hogy az erdőben nem sarokra kell lépni —, »mert talpán jár a vadász« —, így dobogás nél­kül megközelítettük a tisztás mellett álló magaslest. Elhelyezkedtünk. aztán szemünk elé került a táv­cső. Még ezen keresztül is keveset láttunk, viszont an­nál jobb érzés volt hallgatni Ürgebúcsúztató Számoljunk gyufával A gyufákból kirakott sorok számtanikig hibásak. Ha minden sorban egy gyufát felemeltek, és azt ugyanabban a sorban más 'helyre teszitek, az eredmények helyessé válnak. (Ha nehéz a feladat, a 10. oldalon megtaláljátok a helyes megodást.) Mezőgazdasági földek kö­zelében fekvő kopár legelő­kön a nyári hónapokban gyakran hallhatjuk az őrt ál­ló ürgék éles füttyentését. Apró momnoták módjára, felegyenesedve állnak , a mélybe vezető lyukak előtt és mozdulatlanul figyelik a féléjük közeledő embereket. Azután egy vészjel és a sár­gásszürke bundájú állatkák pillanat alatt eltűnnek a föld mélyében. Az ürge egyik legérdeke­sebb rágcsálónk. Keletről ■terjedt el, tőlünk nyugatra csudán Ausztriában és ott is csak a Fertő környékén talál­ható, kis számban. Hazánk­ban ma még sokfelé előfor­dul, de a mezőgazdasági kul­túra számukat erősen meg- apasztotta. Valószínűleg nincs messze már az az idő. ami­kor az ürge is a védett ál­latfajok listáján szerepel majd. Az ürge nappali életmódot folytat. Különösen a regge­li és az alkonyati órákban tevékeny. Föld alatti jára­taik mélyre, gyakran két mé­ternyi re is lenyúlnak. Ennek végében készítik el azt a vackot, ahol a nőstény vi­lágra hozza 5—8 fiókáját. A kicsinyek 15—20 napig szop­nak, utána már ki-kijárnak a felszínre és füveket is rág­csálnak. Később, amikor már teljesen önállóakká váltak, a környéken található üres lyukakat foglalják el vagy ha ilyen nincs, önállóan ás­nak lakást a földben. Az ürge természetes el­lenségei a görény és a me­nyét. A ragadozó madarak közül elsősorban a kerecsen az ürge ellensége. Többnyire fészkeiéire is ott telepszik meg, ahol a környéken ür­gék is tanyáznak. Legtöbbet mégis az esős nyarak pusz­títanak el ürgéink közül, bár az is igaz, hogy ez ezt köve­tő száraz években az állomá­nyok ismét felerősödnek. Ezek a csinos és fürge ál­latkák viszonylag korán, még a tartós őszi esők be­köszöntése előtt visszahúzód­nak a föld alá, gondosan el is tőmik a kivezető nyíláso­kat és lassan megkezdik hosszú téli álmukat. A lege­lőn játszadozó gyerekek hiá­ba keresik az ürgéket, hiába várják ismerős füttyüket,' a kis őrszemek egytől-egyik eltűntek, már. De majd ta­vasszal, amikor ismét kinyit­ják az »ajtókat«, újból ür­gefüttytől lesz hangos a ha­tár. mihelyt valaki a mélybe vezető lyukak felé közeledik. a környéken bőgő bikák hangját. Szemben velünk, — a keleti oldalon —, egész .közel hangoskodott egy jó- hanigú bika. Agancsával ver­te a brokroikat, de sötétség miatt még nem láthattuk. — Mi lehet az a fekete ott a tisztás közepén? — kér­dezte Laci halkan. — Vaddisznók —. súgtam —, megtalálták a szemes ta­karmányt, azt eszik. Lassan világosodott, kele­ten felhőtlen volt az ég, nyugaton sötét esőfelhőket láttunk. A szarvasbikák szor­galmasa n bőgtek, közben el­eredt az eső. Szerencsére nem sokáig, hamarosan eny­he délkeleti szél simogatta arcunkat. A süldők verekedtek, rájuk röffent a koca. Lackó izgult, közelebb húzódott hozzám. — Kár, hogy nem hoztunk puskát, ezeket lelőhettük volna . .. — Az igaz, de akkor elri­asztanánk a bőgő szarvasbi­kát, és mi azt akarunk fény­képezni. — Igen, de jó lenne va­dászni is ... — A kettő nehézen megy együtt —, feleltem —, de nézd csak, kilépett a bika a tisztás szélére. Lackó letérdelt mellém és a deszkák közötti résen ki­dugta a távcsövet, úgy nézte a közeledő, fia tal nyolcas bi­kát. A disznók meghallották a szarvas közeledését, hango­san fújt a koca, és mind a négyen fölemelt fejjel fi­gyeltek. Fejét lógatva lassan köze­ledett a szarvasbika a tisz­tás közepe felé, ahol a disz­nók voltak. Ügyet sem vetett a feketékre, fölvett egy szem almát, rágni kezdte, de ki­esett a szájából. Megkereste és megette. Egy ideig moz­dulatlanul nézték a disznók, aztán türelmüket vesztve, hangos csörletéssel elvonul­tak. Végre kilendült a fénymé­rő mutatója, hamarosan csat­tant is a fényképezőgép. Föl­kapta fejét a bika. szembe nézett velünk, de gyanús le­hetett neki a ráirányult ob­jektív, el is ugrott, aztán el­tűnt. a bokrok között. — De szép volt — mondta Lackó most már hangosan, és fölült mellém a deszkára. A nap aranysárga korong­ja a fák fölé emelkedett. Fé­nyes paszpóllal szegte be előttünk a felhőket, hátunk mögött szivárvány ölelte, át az erdőt, melyben pihenőre tértek a lakók. A hajnali koncert után csend lett rö­vid ideig, aztán jöttek a gombázók és hangosan kiál­toztak : — Hahó, találtam egy var­gányát!, itt meg egy jjiros- hátú gomba van ! — nem tö­rődve azzal, hogy a csendre vágyó erdőlakók nyugalmát feleslegesen zavarták. Tóth Ferenc Híres szelek * I2 3 4 m 5 6 7 8 9 . 10 m 11 12 1 1 13 14 15 . h|15 17 §t 18 19 1 \m 20 21 22 a 23 -24 ! a 25 26 28 129 33 35 I r 130 |2? 131 134 132 indul a hajó! Most indul el a kikötőből távoli útjára a turistahajó, hogy a világ minden tájáról ússzesereglett utasaival szebbnél szebb tájakat is­mertessen meg. Néhány tu­rista éppen búcsút int a parton maradt ismerősöknek, fajon meg tudjátok-e mon­dani, hogy ez a hat utas mi­lyen nemzetiségű? A felis­meréshez hozzásegít, hogy a upitány felhúzatta az ár­áéra . valamennyiök nemze­ti 'zászlaját. (A megfejtést ellenőrizhe­titek a 10. oldalon.) A mérges pince Volt egyszer egy lusta gaz­da, csak immel-ámmal vé­gezte dolgát, a háza táját is elhanyagolta. Gaz nőtt az ud­varán, házáról pergett a va­kolat, kéménye is megdőlt, a pincéjébe pedig becsurgott a víz. Nem bánta ezt se az udvar, se a kémény, hanem, amikor a víz már mind ma­gasabbra hágott, a pince igen mérges lett. — Ej, a nemjóját a lusta gazdánknak! — fakadt ki mérgében. — Csak issza a boromat, de velem nem tö­rődik. No, majd én móresre tanítom! Egyszer, amint a gazda az asztalnál üldögélt, rá­mordult a kisfiára: — Hozz fel egy flaskónyi bort a pincéből, de szaladj, mert megszomjaztam ! Fut a fiú a pincébe, de amint belegázol a vízbe, azt mondja neki a pince: — Egy csepp bort se adok az apadnak, hanem ülj a hordóra, s maradj veszteg. Várja a gazda a .gyereket, de hiába vár, s akkor rá­mordul a nagyobbikra: — Eredj az öcséd után, nézd meg, mit piszmog a pincében, s hozd a boromat! Megy a másik gyerek is, de alig ért le, a pince rápa­rancsolt: — Te meg a másik hor­dóra ülj, és meg se moccanj, mert bort nem adok! Hej, de mérgelődött a gaz­da. hogy mind a két gyerek elmaradt, még az asztalt is csapkodta! Aztán az asszonyt küldte a pincébe, mert erő­sen gyötörte a szomjúság. De az asszony se jött vissza, hiá­ba várta. I — Kutya meg a maja! — kiáltott ekkor a gazda —, magam megyek le a borért, de össze is töröm mindenki­nek a csontját, hogy csúf fa tesznek! Leballagott a pincébe. Csak bámult, mert mindenki a hordón ült, mozdulatlanul. Elkapta a méreg, s már ki­oltani akart, de a pince meg­előzte: — Lassan, gazdám, lassan! Én parancsoltam rájuk, még megmoccanni sem engedem őket, mert nem adok több bort neked. Lusta vagy. ma­holnap összedől a házad, de te csak a torkodat öblögeted a borral, mással nem törődsz. Hát csak állj a vízben, moz­dulatlanul. A gazda megpróbált lépni, de nem tudott. Mintha oda­lett volna cövejcezve. A hideg viz befolyt a lyukas csiz­májába. Kérlelni kezdte a pincét, de az nem is vála­szolt. Hanem egyszerre csak lépések hallatszottak a gará- dics felöl, s megjelent öreg­apó. aki a fükaszalásból ér­kezett. — Mit ücsörögtök itt? — szólt. — Elmént a jódolgo­tok? Hanem, amikor megtudta, mi történt, másképpen be­szélt. — Igaza van a pincérnek, hiszen lics-pocs a földje, az udvar meg csupa gaz, a ké­mény düledezik, s én öregsé­gemre többet dolgozom, mint három fiatal. ígérd meg hát, hogy derék gazda leszel! A gazda lehajtotta fejét és ígéretet tett. Abban a pilla­natban már szabadok voltak. A fiú a fiaskót töltögette, de az apja rászólt: — Hagyd most ezt. nem kell a bor. Előbb a munka jöjjön, t aztán az áldomás! Vízszintes: 1. Ívnyi terje­delmű. 5. Átnyújtó. 9. Dél- Franciaországban a tenger felé fújó hideg szél. 11. Nyelvtani fogalom. 12. Átpa­kol. 14. Keleti nép. 16. Nem stabil. 18. Sőt betűi keverve. 21. Jugoszlávia jellegzetes szele. 23. Előd. 25. Kettős mássalhangzó. 26. A nagy­szülőknek van. 28. Somogyi helység. 34. A „tűzszerszám ' egyik lésze. 33. Hivatalos pa­pírjai. 35. Az erdélyi hava­sok hideg szele. A tél kezde­tét jelzi. Függőleges: 1. Becézett Im­rét. 2. Mulatozó. 3. Megtör­tént dolog. 4. Mint a vízszin­tes 25. 5. Kárára van. 6. Fel­jegyzés visszafelé. 7. Lent. 8. Forrasztásra használható fém. 10. Kinyitott. 13. Az Al- Duna és a Bánát jellegzetes szele. 15. Arára hangzói. 17, Légnemű víz. 19. Jellegzetes soproni szél. 21. Csecsemőn. 22. Személyről. 24. Hosszú ideig. 26. Finn- . . . őshaza. 27. Piszok. 29. Légtere. 30. Kezes közepe. 32. Ali betűi keverve. 34. A föld felé. K. J i*-* * Beküldési határidő: 1980. október 20.. hétfő. Kérjük, hogy a szükséges sorokat le­velezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: „Gyermekkereszt- rejtvény”! A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát 1980. ok­tóber 22-en az Otthon és csa­lád című összeállításunkban közöljük. A SZENTGÁLOSKÉRI BÉKE MG. TERMELŐSZÖVETKEZET felvételt hirdet 2 mezőgazdasági gépszerelő munkakör betöltésére. Jelentkezni a termelőszövetkezet elnö­kénél vagy a műszaki főágazat-vezető- nél lehet. (i4ö«2«t

Next

/
Thumbnails
Contents