Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-07 / 235. szám

Hideg zuhany a kosárlabda NB //-ben A SÁÉV hazai veresége A pécsiek (csikós mezben) meglepték a SÁÉV-et. Somoeköví és Mögyarffi jé­A kosarlabdasport hívei nagy vállalkozással indultak szombaton a Rákóczi iskola tornacsarnokaiba, ahol két ki­tűnő NB II-es csapatunk egymás után játszotta baj­noki mérkőzését. Különösen a listavezető SÁÉV felé for­dult a figyelem, hisz. az építők rangadót vívtak a második helyen álló pécsi egyetemistákkal. A mérkőzés nem várt eredménnyel feje­ződött be : mnúmális kü­lönbséggel vereséget szenve­dett a SÁÉV, s ezzel csök­kent előnye a táblázat élén, A Táncsics biztosan nyert a győriek eUen. Ü. PEAC—SÁÉV J»l:99 (58:43) SÁÉVl Déri (2). Somoskö- vi (25), Simon (26), Háncs (4), Magyarfi (24). Csere: Cosztonyi, Szabó (10), Stic­kel P. (8), Stickel L„ Gu­lyás. Edző: Stettner János. Mint az eredménybcii is 98:59 (43:29) kitűnik, az első félidőben nagyon elhúztak a pé­csiek a rendre elemi hibáikat vé­tő és nagyon gyengén védeke­ző kaposváriak­ká! szemben. Szü­net után már 18 pontra növelte e ' any ét a PEAC. Ezután sem adta fel a SÁÉV, es a végén nemcsak ledolgozta hátrá­nyát, hanem a befejezés eiött már négy ponttal vezetett is. A vé­gig sportszerű, nagy iramú mér­kőzés fináléjában azonban ezt ax előnyt nem tud­ta megörszra. • M»o Egy telitalálat a totón A 4P. Inét telitetálatos »»el­ven ve: 2. x, x, 1, 1; x; 2; 1; 2; 1; x; x, 1, -far. 13+1 találatot egy fogadó ért el, nyereménye 1 296 524 forint, 13 találatos egy volt, erre 777 914 forint jut A 12-esek 25 298 forintot, a 11-esek 2121 forintot, a 10- esek 332 forintot érnek. téka dicsérhető. TÁNCSICS—GYŐRI KTMF Táncsics: Gálost (?&), Ko­csi (71 Kéger (5), Szalai(ll), Reisínger (10). Csere: Solti (l), Major (10), Pólói <«). Gall (10), Kunvári (12), Ed­ző: Klenovics Endre. Az első játékrészben a lelkesen küzdő győriek még tartották magukat, de egész pályás letámadáséval a Tán-' esi cs felőrölte erejüket. Gá­lost és Major teljesítménye külön is dicsérendő. Sporthíradó Az amerikai Watkins Glen- ben bonyolították le az Egyesült Államok autós Grand Prix viadalát, amely egyben a Forma 1-es gépko­csik versenyében az utolsó világbajnoki futam volt. Az összetett versenyben vezető ausztrál Alan Jones ezt a versenyt is megnyerte és végeredményben jelentős fö­lénnyel az idei Forma 1-es világbajnok lett, 13 ponçai megelőzte a brazil Piquet-et. Az idei Forma 1-es VB végeredménye: 1. Alan Jones (Ausztrália) 67 p. 2. Nelson Piquet (Brazília) 54 p. 3. Carlos Reutemann (Argentína) *2 p. 4. Jacques Laffite (Franciaországi) 34 p. 5. Didier Pironi (Franciaország) 32 p. 6. Rene Arnoux (Franciaország) 29 p. » • * A rvenvztükorzi ökölvívó- verseny döntőjében 16 NDK, 3 kubai, két NDK-s es egy- egy angol, szovjet és magyar versenyző került. A magyarok közül ketten szerepeltek áz elődöntőben. Nehézsúlyban Alvics ponto­zással nyert a román Grigo- re ellen, miig a szupernehéz- sulyban Somnodi pontozásos vereséget szenvedett a NDK-s Mayertől. Támadott a a Táncsics. fehér mezes Győr, nyert A fekete gén titka — De ' professzor űr ... ha ezentúl csupa olyan újszü­lött születnék, mint a Feke­te Gén, az ember akárvisz- szatérhetne a Paradicsomba: mindenki örökké élne. — Egyszer, talán majd egyszer... De egyelőre nem tudok, és nincs is kedvem több Fekete Gént előállíta­ni. Hogy is mondjam: egé­szeit egyszerűen, még nem taut ott a tudomány. S le­het, hogy soha nem is fog. — Akkor meg mi az értel­me ennek a kísérletnek? — kérdezi Mária. — Semmi, kedves Mária. Az égvilágon semmi. 58. Erzsébet és Dain a Kék Pisztráng tizenhetes szobá­jában kutatnak. Mindent föl- forga írtak, ki rámolnak, egy­re idegesebbek. — Nincs itt semmi. Az ég­világon semmi. — Nézd csak, Dán. Egy ikkárty«. — Erzsébet? Ez nagyszerű ! Ezen a lyukkártyán Mánia vagy ' Jó­zsef összes útja megtalálható! Ez- a lyukkártyá- utaztak a madárkák! Egyet­len útjuk sem ti­tok többé. Hi-vom Jonest ! * — Hívd csak.. ; addig én alszom egyet. Dán lemegy a portára. Tárcsáz, Jonest hívja. De Jones nem felel, nem vála­szol. Dán föllépdel a lép­csőn, a tizenhetes szoba szá­ma furcsán vibrál, fluoresz­kál.' Hangosan kopog, dö­römböl. Erzsébet ajtót nyit, ártat­lan arccal kérdezd: — Mi történt ? — Jones nem felei. Kikap­csolta magát az öreg. — Biztosan alszik..; — Dehogyis alszik, vagy ha igen, fölkel. Vagy baja történt, vagy nő van nála. — Mi baja történhetett? A biztonsága tökéletes ... — Nem elég baj, hogy nő van írnia ? — Nem. Nálad is van nő... s talán ez sem olyan nagy ba j ... — Nem hát, Erzsébetem... Gyere, pihenjünk mi is. Ha Jones akar valamit, hát majd fölhív. — És ha Mária meg ez a fickó itt akar aludni? — Nem jönnek azok már ide vissza... erre mérget vehetsz. Erzsébet megadóan kitárja a karját, Dán odabújik hoz­zá. — És a gyerekünk... vele md lesz? — Az én Erzsébetem olyan fiút szül majd nekem, mint a pinty. — A pintyek nem szül­nek, csak. tojnak ... — Hát jó . .. szóval, olyan okos fiú lesz, mint én, és olyan szép, mint az én Er­zsébetem ... — És ha fordítva sikerül? Ha olyan buta lesz. mint én és olyan csúnya, mint te, és ráadásul még lány is? — Brr . .. Borzasztó még elképzelni is. 59. Új helyszín: egy kompu­ter, annak belseje. Egy ide­gen, sötétruhás férfi kongó léptekkel halad a komputer kövezetén. Közben, jobbra- balra és fent is, de még a köpadlón is, mindenütt mű­szerek, kijelzők, furcsa vil­logások, állandóan berregő, elektromosságra utaló, fe­szültségeket vibrálta tó han­gok hallatszanak. Monoton zúgás, ibolyaszinű fény. A férfi lépteit a kompu­ter állandóan követi : fény vetül a hátára, a tarkójára, a sétáló férfi odalép a kom­puter "-szívéhez«, két vörös e.s egy zöld lámpa latszik: a A sztárok és a filmsiker A magyar Kojafcot úgy reklámozták, hogy "film a közönségnek", es kedvcsináló szlogenként az is szerepelt a hirdetésekben, hány színész játszik benne. Nem tudom, ki találta ki ezt a »film a közönségnek" fordulatot, de az biztos, hogy a sandaság sem hiányzik ebből a megfogalmazásból. Ha ugyanis ez az a ma,gyár film, mely a közönségnek ké­szüli, akkor ez azt is jelenti, hogy az összes többi viszont nem nekik készült. Ez pe­dig rímelni akar a közvéle­mény egy részének arra is — egyébként alaptalan — vádjára, hogy a magyar filmrendezők nem a nagykö­zönségnek készítik a filme­ket. Hagyjuk most a sandasé- got, nézzük a »hány színész játszik benne"-féle, egyéb­ként nem elítélendő, rek­lámfogást. Vajon tényleg hat-e ez valakire? Ha a filmgyártás és » mozi forgalmazás múltjára gondolok, akkor nem is olyan légből kapott elkép­zelés, hogy a színészek szá­mával, s még inkább nevé­vel, leltet jól eladni a fil­meket. Fiatal nézők, akik most a televízióban látják először a Mai-fene Dietrich- produkciókat, el sem hiszik talán, hogy ezeket jó ideig kizárólag azért nézték meg, mert a német származású színésznő játszott benne. Ma­ga Marlene említi visszaem­lékezéseiben : a mozisok úgy kötöttek üzletet a filmgyár­ral, hogy évente legalább két Dietiúch-filmet kell kap­niuk az előre kifizetett pén­zükért. Emiatt néha be sem fejeztek égy produkciót, s már kezdeni kellett a kö­vetkezőt Volt tehát valóban olyan idő, amikor elég volt kiírni a mozipiakátra, hogy Marié­ne Dietrich vagy Greta Gar­bo, és eléig nagyszámú soka­ság biztosan megváltotta a mozijegyet. Függetlenül a rendező nevétől — gyakran nem is tudták, vagy nem is nevezték meg —, függetlenül a film történetétől. S bátran tehették, mert azt is tudhat­ták, hogy ugyanolyan sze­repben fogják viszontlátni az imádott sztárt mint ahogyan először megtetszett, nekik. Legfeljebb a partnerek vál­toztak az oldalán. Létezik-e ma is ez a fajta moziba járás a színész ked­véért? Ázt hiszem, nem lé­tezik. Se nálunk Magyaror­szágon, se más országában a világinak. Mastroianni ne­vével fémjelzett művek buk­tak már meg Olaszország­ban: Cardinalévai a fősze­repben kevés néző volt kí­vöi'ös lámpák alatt rövidíté­sek. MG-B és BGM. A zöld lámpa alatt nincsen semmi. A férfi megnyugodva lép tovább, egy ujjal megsimo­gatja a zöld lámpácskát, az ujja közt fölszakadozó fény alulról az ancra vetül, 's jól láthatjuk: ez a férfi isme­retlen. Egy vágás nyoma van a homlokán, lüktet szin­te a heg. m. Lilian forgolódik Jones ágyában. Megsimogatja az alvó férfi arcát, megcsókol­ja a haját, a homlokát, a mellét. Jones morogva föléb­red. — Mi baj'? — Mennem keH ... — sut­togja Lilian. — Meg kell néznem, hogy mi van Bert­ram agyában. — Ha ba j van.... érted ... ha baj van. rögtön értesíts! — Személyesen? — Lilian kicsit kacéran mondja ezt, Jones elérti. — Igen, ha lehet.. í — Megcsókolják egymást, kicsit újra egymásba gabalyodnak. — Ne, édesem... ne .. . mennem kell. — Jó. Igazad vám. De. siess vissza. — Sietek, szerelmem, 61. Dán és Erzsébet nyitott szemmel fekszenek az ágy­ban, egymást átkarolva. — Nem értem az öreget, ( rrAytmtfnk.) vámosi nálunk, egy item is rossz filmjére, s ha magát Telly Savalast, a% »igazi". Kojakot szerződtetik a ma­gyar filmhez, aligha lenne nagyobb a nézőszám, mint Inke Lászlóval. A sztárok neve ma önma­gában kevéssé vonzó. A vi­lághírességek nagyobb része ma már jó színész, olyan, aki ritkán mászik bele ön­szántából egy szereptípus skatulyájába. Kivételek per­sze akadnak: Bud Spencer például nehezen képzelhető el másként, mint kémény öklű mackós hekusként, és Bronson is többnyire a sois viharaiban meggyűrődütf ál­dozat, aki végül hosszait áll. De már Peter Fiaikról is ki­derült, hogy nemcsak a ku­tya szájából kihúzott bal­lonkabát,jávaJ térülő-fordu­ló Colombo tud lenni, ha­nem például egy halálát vá­ró, érzékeny szívű férfi is. Jack Nicholson vagy Gene Hackmann filmről filmre bi­zonyítják: mindent tudnak, amit a színészmesterségből tudni lehet. S ha most vé­gigtekintünk. képzeletben ezeken a sztárokon, még két dolog feltűnik. Az egyik: ilyen egyértelmű népszerűsé­gé női sztárokat az elmúlt tíz évben, nem láthattunk. A másik : hol van ez az ala­csony Jack Nicholson — vagy Da.stin Hoffmann, vagy A1 Pacino, hogy őket se hagyjuk ki a sorból — a hajdan volt szálfatenmetű sztároktól ? Hackimarm ugyan nagy darab fickó, de ő sem az a kimondott szépfiú. Pe­ter Fáikról meg ne is be­széljünk. Mi lehet az oka, hogy a Világ — velünk együtt — elfogadja ezeket a sztárokat? Az egyik ok talán maga a történelem. Az elmqlt fél év­század éppen elég személyes próbatétel elé állította az emberiséget, hogy még a leg- romantikusabb lányok se higgyenek a hórihorgas .ame­rikai — vagy más nemzeti­ségű — üresfejű szép fiúk ban. Valahogy több becsülete lett az észnek, a kitartásnak és még néhány tulajdonságnak, mint a külső megjelenésnek. S ami talán ennél is fon­tosabb : a filmből mind gyakrabban filmművészet lesz. Olyan, amelyben való­di színésziek valódi jelleme­ket próbálnak ábrázolni. S ez visszahat a hagyományos mozidarabokra is. Ingmar Bergman filmjei után, ame­lyekben Liv UUmann. játsz- sza a női főszerepet — az elmúlt évtized legnagyobb sikerű filmszínésznője, de semmi köze a sztárokhoz —, a nézőnek is más tapaszta­lata van, mint régien. Lát egy már nem is egészen fia­tal nőt, például a csúnyaság határán, egy asszony létére is megaszalódott öreglányt (őszi szonáta), aztán ugyan­csak tőle egy olyan izgal­mas, vonzó nőt, hogy a leg- hiibátlanabb idomú sztárje­lölt sem tud hozzá hasonló érzelmeket kiváltaim. S a mozinéaők nemcsak Búd Spencer vagy Charles Bron­son filmjeit nézik, hanem Woody Al lenét is meg Jyll Claybourgét — ő az ameri­kai film Liv Ullmanja — meg a francia Isabelle Hup­pert filmjeit Is, és tudják, md az, amit a színházi zsar­gon így fogalmaz: embernek ember adtai való ábrázolá­sa. Ügy tetszik, a filmsikerek is kezdenek eltolódni olyan művek i rányába, ahol a né­zők ilyesmivel találkoznak. Bernáth László Fény és meleg Az utca végétől a halas­tóra nyílik ‘kilátás, s ha ;tiszta az idő, ellátni egészen Ligetiig. Október elején már nagyon gyorsan sötétedik, s a földes kis utcában, korán égnék a „lámpások". A gi- társEó. a tűz, a kóláé láda, a leterített pokróc nem alkal­mi összejövetelt jelez a Ba- laton-parti nagyközségben, - Fonyódon... . Az utcában csadádi házak és villák váltogatják egy­mást, így nem lehet tudni, hogy az együtt ülők közül ki hova való. Két évvel ezelőtt hallottam először a társa­ságról, s akikor aizt gondol­tam: ez is olyan, mint a többi, hasonló korú fiatalok­ból összeverődött alkalmi közösség. Munka után, sza­badság vagy áskoiaszünet idején beszélgetnek, játsza­nak, együtt mennek moziba, aztán pedig, hogy több lesz az elfoglaltság, (kevesébb a szabad idő, aiz összetartó szálak lassan elszakadnák. .. Hajdú Veronika ar. idén érettségizett. Szüleivel és nő­vérével Budapesten toknak, de a család szinte minden szabad idejét a ' íonyódi vil­lában tölti. — Úgy érzem, nem hagyo­mányos közösség' a mienk. Ahogy most körülüljük a tü­zet tizienketten, szinte eszme­lesünk óta ismerjük egymást. Egy fiú, hiányzik, aki most katona, különben tizenhár­mán vagyunk. Mindannyian itt lakunk az utcában, vagy' itt van a szüléink, nagyszü­leiek nyaralója. Nem azonos az érdélé ődésd körünk, de az évek során nagyon megsze­rettük egymást Péter Pista szakmunkás. Szüleivel családi házban lak­nak. — Hogy milyen ez a kö­zösség? Aki nem él benne, nem érti, nem is értheti meg igazán. Ha a házaknál bár­milyen munka adódik, szin­te mindannyian megyünk. Meg a lányok is. Ha a Hor­váth néniékihez hozzák a fát, beosztjuk, ki segít a fiúkkö- zül a fűrészelésben, ki hord­ja, ki aprítja. A pestiek, pé­csiek, kaposváriak sem ki­vételek, ők s hétvégéken, se­gítenek. Gothár Rozsa a Pécsi Or­vostudományi Egyetemen ne­gyedéves. — Négyen szerezitek közü­lünk az elmúlt három évben s zakm unkás-bizony ítvany t, ketten leérettségiztek, ket­ten most járnak a gimná­zium esti tagozatára. Jónás Zoli a gépipari szakközép U>t kólát gyúrja. Most már szin­te mindannyian „sínen van­nak", s csak akkor igényel­nek segítséget, ' ha vizsgára készülnek. Miközben pirul a szalonna, a lányok, asszonyok — mert azok is vannak mái’ — a hagymát szielatelik. — Ennek a 'társaságnak van még egy nagyon jó tu­lajdonsága — kapcsolódik a beszélgetésbe Horváth Ta­más. —‘ Az, hogy aikfcor tart leginkább össze, amikor va-, lakinek a legnagyobb szük­sége van a többiekre. Két éve egy autószerencsétlen­ségnél meghaltak a szüleim. Tizenhét éves voltam akkor, és borzasztóan, kétségbeesett. Már az öngyilkosság gondo­lata is megfordult a fejem­ben, de amikor így összejött a társaság, a többiek leiket öntötték belém. — Nincs nekünk vezetőnk. Nincsenek a társaságnak kü­lönösebb hangadói sem, mégis úgy érezzük, szinte nem is tudnánk már egymás nélkül élni. Ha valamelyik lány férjhez megy vagy egyik srác megnősül, bővül a társaság a házastárssal, s mindeniKinek marad ideje arra, hogy törődjön a másik­kal. Minden évben együtt töltjük a szilvesztert, rend­szerint közösen megyünk ki­rándulni is. Szeretjük a ke­rékpártúrákat, ilyenkor fel­puhuljuk a sátrat, az elemó­zsiáit, és néki vágtunk ... A tűz fényt és meleget áraszt az októberi estében. A fényből és a melegből egyformán jut. mindenkinek, aki a tűz mellett ül — ezen is testvériesen megosztoz­nak ők, tiaenketten ... K. Zs. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents