Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-31 / 256. szám
Műveltség és társadalom Eszmény és modell M űveltségen az ember azon rendszerezett ismereteit ért j ült, amelyeket önmagáról és környezetéről alkotott, s amelynek segítségével képes önmagát, környezetét megváltoztatni. Ebből a nagyon általános megközelítésből is kitetszik, hogy a műveltség történetileg nagyon is változó, az állandóság, állapota csak egy szűk történelmi keresztmetszetre jellemző. A történelmi korszakok változásával változik a műveltség szerkezete, hiszen' változnak ezek a feladatok is, amelyek a társadalom előtt állnak. A tudományok fejlődésével, belső differenciálódásával a társadalmi összt'ejlődésben fokozatosan eltűnnek azok a műveltség- eszmények, amelyek egészében próbálták megragadni a világot, A reneszánsz műveltségeszményét az egyre erősödő ipari munkamegosztás fokozatosan kikezdte, a társadalom és a természet egészének harmonikus elsajátítására törekvő emberkép megszűnt a részmunkákat igénylő tőkés miunkastruktú- rában. Fokozatosan felbomlik tehát az a kezdeti egység, amely a műveltségben még harmonikusan egyesítette a társadalomra, .az emberre és környezetére vonatkozó isiméreteket. Megkezdődik a műveltség atomizálódásának korszaka, amely leszűkíti az egyes ember lehetőségeit a világ átfogó elsajátítására, de ugyanakkor hallatlan mértékben elősegíti a valóság mélyebb régióiba való behatolást. Tehát tulajdonképpen egy belsőleg ellentmondásos folyamattal állunk szemben: a valóság mélyebb és átfogóbb megismerése az egyes ember belső műveltségi állapotának leszűküléséhez vezet. A szocialista társadalom alapvető célkitűzéseinek egyike, hogy ezt az ellentmondást föloldja. A kezdeti, mindent átalakító forradalmi lendület időszakában számos illúzió élt, miszerint ezt az ellentmondásos folyamatot rövid történelmi léptékben föl lehet oldani. A szocialista kulturális forradalom folyamatát időben rövid távon képzeltük el. Azt hittük, hogy a kulturális javak hozzáférhetőségének megteremtése, a kulturális javak fogyasztására kialakult intézményi hálózat rövid idő alatt minőségi változást eredményez. Az első időszak mennyiségi mutatói valóban óriási eredményeket bizonyítottak, de a fejlődés későbbi fokán kiderült: ezek a statisztikailag mérhető változások korántsem vezettek a műveltség belső szerkezetében végbemenő minőségi változásokhoz. Ebben közrejátszott az is, hogy elméletileg nem fordítottunk kellő figyelmet a társadalom, belső réteg- zettségi állapotára. Az a hamis tudat alakult ki fennünk, mintha a fejlődő, kialakuló szocializmus társadalma egyszerű, társadalmilag és műveltségbeiileg homogén egész lenne. A 00-as években kezdtük fölismerni, hogy társadalmunk belső rétegzettsége nagy — műveltségbeli — eltéréseket takar, s így természetszerűleg utópisztikus és hatástalan marad az a műveltségmodell, amelyet a szocialista társadalom építésének kezdetein fogalmaztunk meg. Természetesen absztrakt módon meg lehet fogalmazni a szocializmus általános műveltségmodell- jét. de azt a társadalmi gyakorlatban le kell fordítani, konkretizálni kell az egymástól nagyon is eltérő rétegek műveltségi állapotára, figyelembe véve az egyes társadalmi rétegek között Új nyomda az ■megfigyelhető valóságos közeledési folyamatokat. Ellenkező esetben a reálistól túlságosan elrugaszkodott, a valóságtól történeti léptékben távol eső műveltségádeál hatástalan. Tudjuk, hogy a kommunizmus emberideálja a sokoldalúan képzett, képességeit szabadon, alkotó módon kifejtő személyiség. Ámde tisztában kell lennünk azzal is: a szocializmus jelenlegi fejlettségi szintjén legföljebb csak kitapintható, hosszú tendenciákról beszélhetünk. Sőt nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ez ellen hatnak korántsem lebecsülendő, más tendenciák. A gazdasági, technikai, műszaki fejlődésnek — helyesen — az utóbbi másfél évtizedben primátusa van. De ez bizonyos értelemben torzuláshoz is vezethet, ha minden más értéket csakis és kizárólag ennek a primátusának rendelünk alá. Az ilyen szemlélet túlhajszolá- sa eredményezheti azt is, hogy a műveltség azon értékei, amelyek közvetlenül nem mérhetőek gazdaságos- sági paraméterekkel. háttérbe szorulnak, társadalmi megítélés szempontjából az értékhierarchia alján helyezkednek el. A hasznossági elvnek egy ilyen leegyszerűsítő felfogása súlyos károkat okozhat további fejlődésünk szempontjából is, hiszen az amit ma közvetle- mül nem mérhetünk gazdaságossági paraméterekkel, holnap a továbbfejlődés egyetlen lehetséges eszközévé válhat. A technikai -gazdasá gi fetisiamus akadályozza tehát a társadalom fejlődését és adott esetben emberi-társadalmi konf ] i k tusok at okoz. Ezért szükséges napjainkban újragondolni, mit is jelent a korszerű műveltség, jelenlegi fejlettségi szintiünkön: melyek a műveltség' azon elemei, amelyek nemcsak rövid távon, hanem a fejlődés szempontjából is a legfontosabbak. Meg kell találni elméletileg és a társadalmi cselekvés szempontjából is ,azt az optimális műveltségeszményt, amely nemcsak a jelen közvetlen feladatait tartja szem előtt, nem süllyed egy »időbeli provincializmusba«, hanem a közvetlen jövőre is koncentrál. Ugyanakkor nem rugaszkodik el a valóságtól, nem teremt áthidalhatatlan távolságot eszmény és valóság között. M T. (Folytatjuk.) Bár a Meteorológiai Intézet előrejelzéseit a hétvégi ajánlatok összeállításakor még nem ismerhettük, győzzön az optimizmus : reménykedjünk, hogy kellemes lesz az idő. Kezdjük a kirándulások lehetőségeivel ! Nagyszerű látványosságot nyújt ezekben a napokban az őszi Zselic, s új értékkel — egy nemrég megnyitott csökölyi pai-asztházzal — várja a látogatókat a szennai falumúzeum. Talán az idén utoljára csábítanak a zavartalan felüdülés lehetőségével megyénk szép »kertjei«: a barcsi ösboirőkás, az iharosbe- rényi park. a másfélszáz ritkaságot bemutató ladi arborétum. A horgászati idény is végéhez közeledik, érdemes hát — ha másért nem, a táj képéért — néhány órát ücsörögni a Balaton, a Dráva vagy a Deseda partján. Aki a természetet képen is kedveli, feltétlenül látogasson el a Somogyi Képtárba: Bernáth Aurél gyűjteményes kiállítása az utóbbi hónapok képzőművészeti életének legnagyobb eseménye. A nyolcvanöt esztendős művész elsősorban színhasználatának eredetiségével lep meg, a fiatalabb nemzedékhez tartozó Deim Pál pedig a fonnák sokféleségével — az ő műveit a kaposvári helyőrségi művelődési ott- - honban tekinthetjük meg. Könnyed szórakozást — Kálmán Imrének Mairica grófnő című operettjét — ajánlja a nézőknek szombatra és vasárnapra a Csiky Gergely Színház. A gyerekeket ma délután háromig takarékossági vetélkedőre várják a kaposvári Kilián György ifjúsági házba, este hétkor pedig — ugyanott — a Fonómunkás Kisszinpad mutatja be Mészöly Dezsőnek Kardvirág című játékát. Hétfőn mese- vetélkedőkre, majd — este hatkor — diszkóra és táncversenyre kerül sor. Csak néhány percnyire onnan, a Latinca Sándor Művelődési Központban a Mecseki Fotó- klub Focus csoportjának kiállítását láthatjuk. Egyszerre két kiállítással csalogatja az utószezont elvező turistákat Siófokon a Délbalatoni Kulturális Központ: tanulságos és érdekes a Csiky Gergely Színház negyedszázados múltját bemutató tárlat és megtekintésre érdemesek Gergely István amatőr festőművész képei. A Balaton-part állandó látványosságai közül autóstúra vagy osztálykirándulás céljául választható a szárszói József Attila emlékmúzeum és a balatonszentgyörgyi Csillagvár, ahol a végvári vitézek életét bemutató kiállítást érdemes megtekinteni. Itt a középkorról is gazdagíthatjuk ismereteinkéit, a barcsi Dráva tájmúzeum meglátogatásakor pedig egyszerre az őskorba íruecanha- tunk ét — egy szép régészeti kiállítás segítségével. Kiemelkedő zenei eseményre a hét végén nem kerül sor megyénkben, »kárpótolhatjuk« magunkat azonban a Palmfcno Togliatti megyei könyvtár stúdiójába a lemezhal] gatássad. A választék bőséges, egyaránt megtalálhatják itt számításukat a népzene, az opera, a kórusmuzsika és a számfanikus zene rajongói. Kicsinyek és felnőttek! Ha lakásunkhoz kötne bennünket a szeszélyes november, nagyszerű onakum- űző a könyv. Nem tartozik ugyan az. úgynevezett pihentető irodalom kategóriájába, ám — ha előre sandítunk, a jövő hétre — mindenképpen hasznos olvasmány Avar Jánosnak a Magvető Kiadó - gondozásában megjelent könyvecskéje az amerikai választási rendszerről- Fur- fangok, vesztegetésiek, manipulált közvélemény ku ta tások — izgalmasabb, mint egy krimi — A széppróza barátainak Günter Grassnak A bádogdob című — most második kiadásban közrebocsátott — hatalmas regényét ajánljuk: a német fasizmus keletkezésének története elevenedik meg a nagy nyugatnémet fró művében, drámai feszültséggel és kacagtató iróniával. A legapróto- baknak Arany László meséit, a kamaszoknak Verne Hatteras kapitány című könyvet kínálják újdonságként a könyvesboltok. A televízió két szerelmi tragédia megtisztító erejével igyekszik hatni ránk szombaton és vasárnap. A Rómeó és Júlia — a Shakespeare-soro- zat első részeként — a BBC feldolgozásában, Verdi Tra- viata című operájának keresztmetszete pedig kitűnő magyar művészek előadásában kerül képernyőre. Készül a Népszava. Az első példányokat szakértő szemek vizsgálják . Tormai László Főpanasz Tröszt »De ez a gép valami más volt. . .« — Szabó Lőrinc versének egyik sora jut eszembe, mikor végigtekintek a Szikra Lapnyomda új, ofszetüzemének termein. Az a nyomda ugyanis más volt — az, amelyet idáig ismertem és amelyen jelenleg a Népszabadság, egy sor üzemi lap, valamint más újságok készülnek. Befejezéséhez közeledik a 2,6 milliárd forintos nagyberuházás, s a jövő év elejétől — több más újság, kiadvány mellett — itt állítják majd elő a Népszabadságot és a Népszavát. A próbaüzem már az idén. júliusban megkezdődött, s azóta az. Árpád-híd pesti lábánál levő modem épületben készül a Népszava vidéki kiadása, a Népsport, valamint — október elejétől — a Rádió és Televízióújság. Az új üzem 1983-ban éri el a tervezett kapacitást : akkor évente 40 ezer tonna sajtóterméket, könyvet és egyéb kiadványt készít. Ez azt jelenti: a tervek szerint akkorra az ország nyomdáinak összteljesítménye mintegy 200 ezer tonna lesz. * Üjak a gépek, új a technológia, s ennek megfelelően, többségében új, fiatal a személyzet is. És bár itt — erről személyesen is meggyőződhettünk — minden automatikusan, emberi kéz érintése nélkül történik, mindez az eddiginél több szakmíi tudást, figyelmet és fegyelmezettséget követel az új üzem dolgozóitól. A gépek kezelői — technikusok, sokan közülük gépészmérnökök — hónapokig, évekig ismerkedtek külföldön ezzel a technikával; azokban az országokban, ahonnan a nyomda gépei származnak. F. S. P Az elkészült lapokat gépek hajtogatják, csomagol jak, szállítják (Hauer Lajos felvételei; Arannyal szőtt ünnepélyes borítékban kaptam, patinás platinaeédulás bronzbetüs meghívót az Első Magyar Föpanasz Tröszt átadási és beiktatási ünnepségére. Az avató beszédet dr. Spádhó Lóránt, a Panasz- és Levelezésügyi Minisztérium főosztályvezetője tartotta, s többek között ezeket mondta: „A magyarok több mint ezer év óta szeretnek panaszkodni. De korunkban se kell szégyenkeznünk, mert a fejlett magyar panaszok bárhol a világban megállnák a helyüket. A minisztérium általam képviselt panaszügyintézési főosztálya a belfor- galmi, a szervezési, a jogi és a névtelenlevél-feldolgo- zási főosztályokkal karöltve ezért úgy döntött, hogy a szerteágazó, az alpanasz-iro- dák kézéből olykor-olykor kicsúszó és feledésbe merülő panaszokat koordinálja, és egy központi szervezet, a Főpanasz Tröszt irányítása alá utalja. Nagy örömünkre szolgál, hogy aktaszaporitó és néhol bürokratikus ismérvekkel leledző korunkban a szóbeli és Írásbeli panaszok végre egy olyan intézményben összpontosulnak, ahol a fejlett technika igénybe vételével harminckét ezer háromszáz jól képzett föpa- naszintéző dolgozik egy szép környezetben levő, húszemeletes, belvárosi foronyhaz- b an. Kérjük. a Föpanasz Tröszt dolgozóitól, hogy a kereskedelemtől a vendéglátóipartól, a tanácsoktól, a közlekedési vállalatoktól és a máshonnan érkező ötszöri, tízszeri, hússzori és század- szőri panaszokat érezzék a sajátjuknak, és késedelem nélkül ne oldják meg a problémákat, hanem küldjék föl nekünk, mi pedig majd továbbküldjük ... Ehhez kívánok sok sikert és panaszt!” Az ünnepélyes átadási és beiktatási szertartás második és egyben utolsó szónoka lmpurum Ottó volt, a tröszt vezérigazgatója. Cél- beszédében többek között a következőket mo-ndta: „Korunk legégetőbb kérdése a panaszirányítás és megválaszolás lerövidítésének kérdése. Képzeljek csak el, hogy milyen fantasztikus tartalékok rejlenek a mögött, ha az azonos ágazati panaszokat egy kézben egyesitjük, ellenőrizzük, kivonatoljuk és szortírozó automatáink segítségével, a felelősök rövid életrajzi adataival együtt, felsőbb helyre továbbítjuk. Így a különböző sérelmeket szenvedett lakosság meg lehet nyugodva, hogy teszem azt, egy étteremben, kölcsönzőben vagy más üzletben bejegyzett alpanasza még egy főpanaszhelyre és azután is meg egy föföpanasz hehr-, kerülhet. Ez a központi panaszügy intézés lehetővé teszi, hogy az azonos ágazati sérelmek megválaszolására formaleveleket hozzunk forgalomba, s ezeket' a dohányboltokban olyanok is megvehetik és kitölthetik, akiknek nincs is panaszuk. Gondolom, ez a jelen és a jövő panaszosai számára is megnyugtató le$z. Kérem azonban a lakosságot, hogy a Föpanasz Tröszt munkája iránt legyen türelemmel, és a kővetkező átmeneti években ne idegeskedjék még azon, ha a panasz panaszára csak háromnégy év múlva kap tölünk választ. A magam és a munkatársaim nevében Ígérhetem, hogy minden tőlünk telhetőt el fogúnk követni, mert- a nyereségrészesedést az alközpontoktól beérkezett panaszok mennyisége után kapjuk. Panaszkodjanak Iliinél többet, s meglátják, hogy ránk nem lesz panasz!” A vezérigazgató felszólalása után jeles fővárosi színészek olvastak föl az újságokból kigyűjtött Panaszválogatott kötetből. Az ünnepség a magyar sajtó törzsgár- dajelvényével , kitüntetett Panaszkórusának műsorával ért véget. SOMOGYI •a
