Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-30 / 255. szám

Zöld út, tilalomfákkal A fiatal szakemberek nagy része nem marad sokáig el­ső munkahelyén. Egy—más­fél év múltán elmegy, má­sutt próbálkozik. Sokszor második kenyéradójától is viszonylag gyorsan elbúcsú­zik. A munkahely váj toztatás ebben az időszakban nem feltétlenül haszontalan. A fiatal ember a több helyütt szerzett sokféle tapasztalat­tal fölvértezve hasznosan te­vékenykedhet. Ám mi tör­ténik azokkal, akik »vándor­lás« nélkül is rövid idő múlva »céhük« büszkeségei lesznek? Azokkal, akik első helyükön is elérnek ugyan­annyit ? Az ifjú szakember az egyetem demokratikus lég­köréből kikerülve úgy véli, megtalálta a helyét, meglel­te szép feladatát, s elkezd dolgozni. Rögtön a sűrűjét keresi, hogy mielőbb a gya­korlatban bizonyíthassa föl- készü'Mségét A munkahe­lyen kialakult. irányítási módszereik, - hagyományok, szokások azonban nem min­dig kedveznek a friss tu­dással, ám elenyészően ke­vés gyakorlati tapasztalattal érkező diplomások törekvé­seinek. Így történt nemrég Kapos­váron a városgazdálkodási vállalatnál is. ahonnan egy kertészmérnök házaspár »menekült el« alig egyévi munkaviszony után. Ök is meghatározták. hogy mit akarnak megváltoztatni és kiharcolták, hogy ehhez megkapják a megfelelő mun­kakört. A vállalat igazgató­ja máig is kesereg, hogy mindem megadtak a két fia­talnak, vezetőt csináltak be­Az emelkedő energiaárak, a hatékonyabb takarmány­gazdálkodás és állati termé­kek előállításának feladata isimét fölhívta a figyelmet a költségkímélő anyaggal is takarékoskodó eljárások alkalmazására. Ilyen mód­szer többek között a nedves kukorica tárolása és a ku­koricatarló hasznosítása le­geltetéssel. A következő év­tized legnagyobb lehetőségét a szárítás nélküli — magas víztartalmú — kukorica tá­rolása és felhasználása je- lenti. A MÉM mezőgazdasági főosztályának költségkal­kulációja szerint évente a csaknem hétmillió tonna ku­korica szárításához, mintegy 280 ezer tonna fűtőolajat használunk föl,, s ennek, a költsége 2,1 milliárd forint. E tetemes költség késztette a minisztériumot arra, hogy kidolgozza a nedves gabona tárolásának nagyüzemi technológiáját és szorgal­mazza az eljárás szélesebb körű alkalmazását. A szakemberek előtt nem új dolog, a nyers kukorica — tejsavas erjedésen alapu­ló — tartósítása, amelyet a makói Lenin és a csávolyi Egyesülés Termelőszövetke­zet több éve gazdaságosan végez. A takarékos eljárás bevezetését azonban a gaz­daságosságon túl indokolja az is, hogy a kukoricaérés elhúzódik, kétségessé válik a termés biztonságos beta­karítása. A tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a 28—32 százalékos nedvességtartalmú kukori­cát — a minőség megóvá­sával, több hónapom, át — sikeresen 'lehet tárolni és eredményesen föl lehet használni mind a sertések, tőlük, ingyen ideiglenes la­kást biztosítottak és már— mér megszerezték a házas­párnak a véglegeset is. Ök pedig hálátlanul otthagyták a céget, hibát hibára hal­moztak; nem jól ment a ker­tészet. csúnya volt a város. Mindig kaptak időt a javí­tásra. de nem ismerték el hibáikat, hanem másban ke­restek a kerékkötőt. A házaspár minderről persze másként beszel. Ök a tekintélyelvre alapozott, szakmailag nem megfelelő utasítások sorozatára pa­naszkodnak; a vállalati int­rikát emlegetik, és íölhány- torgatják, hogy minden ön­állóságot elvettek tőlük. Az eltérő véleményekből kikerekedik, a kép: a válla­lat vezetői akkor voltak en­gedékenyek, amikor szigor kellett volna és akkor voltak »kemények«, amikor rugal­masságra lett volna szükség. A fiatalok »Ide nekem az oroszlánt is/« jelszóval ér­keztek és az oroszlánt meg­kapva megijedtek -tőle: nem tudták idomítani, s jobb hí­ján elszaladtak. A vezetőknek ahaposa-bba.n meg kellett volna fontolni­uk a két kezdő szakember kinevezését felelős irányítási posztra. Az is igaz viszont, hogy a fiatalokhoz pedig ilyen kezdeti lendület után több kitartás illett volna. A nagyobb hibát így is a vál­lalat vezetői követték el. Ta­pasztalt emberek lévén okosab taktikával megtart­hatták volna mindkettőt; a városnak, a vállalatnak szüksége volt — volna még ma is — rájuk. Egyszerű mind a kérődző álfátok ta­ka rmán y ozásában. Az etetési kísérletek sze­rint a nedves kukorica föl- használásával nő a napi súlygyarapodás, csökken a takarmányozás költsége és normalizálódik az egység­nyi termékre jutó abrak- mennyiség. A legkedvezőbb eredményeket a 30 százalé­kos nedvességtairtalmú tar­tósított kukorica etetésével peték el. Mivel a nyers ku­korica tárolása, racionális fölhasználása energiai és gazdasági szempontból igen előnyös, a módszert a me­gyében is — az üzemi adott­ságok figyelembe vételével — szélesebb körben kell al­kalmazni. Takarmány gazdálkodásunk további nagy tartaléka a mezőgazdasági mellék- termékek fokozottabb föl­használásában rejlik. A melléktermékek közül szin­te minden gazdaságban a legnagyobb tömegben ren­delkezésre álló takarmány a leveles kukoricaszár. Mint ismeretes: a szemes kukori­ca betakarítása után hátra­maradó kukoricaszár és „csúcshulladék” zöme meg­semmisül, noha kérődző ál­latokkal feletetve hozzájá­rulhatna a takarmányozási költségek csökkentéséhez. A kukoricatarló ''legeltetés­sel való hasznosítása a leg­egyszerűbb, legolcsóbb eljá­rás; minden üzemben — kü­lönösebb anyagi befektetés nélkül — kivitelezhető. Is­mereteink szerint 20—40 napos ’ tarlóhasznositással, a szükséges talajmunka még időben elvégezhető. Meggyőződésünk, hogy a vázolt költségcsökkentő el­járások üzemi alkalmazasa. tartalékaink kihasználása hozzájárul állattenyészté­sünk eredményességének fokozásához, a gazdaságo­sabb tennék előállításához. igazság : a forrófejű embert nem alkotókedvének, egyéni kezdeményezési lehetőségei­nek visszaszorításával lehet higgadtságra bírni. Az igaz­gató ezt másképp mondja: »Vállalati érdek diktálta, hogy utasítást adjunk, mi­szerint a bevált módszere­ken önhatalmúlag nem lehet változtatni.« Általános gond: az érkező új és új embereket igyekez­nek belepréselni a meglevő rendszerbe es- igen kevésszer használják ki a vállalatok azt a lehetőséget hogy a rendszert megújíthatják a friss szemléletű szakembe­rek. A mindennapi »verkli­ben« sok hiba marad észre­vétlen, a megszokás miatt. Ahogy a szaiag mellett álló munkás a munkaidő bizo­nyos órájában — amikor a legiáradtabb és csak a ru­tinjára támaszkodva dolgozik — több selejtet enged át, ugyanúgy elmehet egy-egy hiba mellett még a jó ve­zető is. Ezt a hibát a min­dent először fölfedező üj em­ber könnyebben észreveszi. A városgazdálkodási válla­latnál sem használták ki ezt a lehetőséget. Inkább a könnyebb utat választották, s a házaspárnak többnyire látszólag, adtak zöld utat, közben pedig állandóan fi­gyelmeztették egy már jócs­kán elavult »bölcsességre«: járt utat a járatlanért el ne hagyj ... Nem engedték, hogy az érkezők a legjobb tudásuk szerint végezzék dolgukat. S ezekután meg­lepődtek, hogy az utat a ker­tészmérnökök mégis elhagy­ták — sőt elhagyták a vál­lalatot is. A házaspár egy pályázat útján került a Kertészeti Egyetemről Kaposvárra, és útjuk visszavezetett Buda­pestre. Eljöttek vidékre — ritka példa —, de nem hi­szem, hogy még' egyszer el­távoznak a főváros úszásra alkalmasabb vizéről. S bizo­nyára, .mint minden vándor, elviszik hírünket. Az ilyen hírekből születnek aztán, a »vidéken nincs lehetőség« és a hasonló sztereotípiák, ame­lyeknek van némi alapjuk akkor is, ha a valóság szebb, mint a földuzzadó rossz hír. Szinte félek szólni arról az eshetőségről, hogy az úton járó a neki tetsző helyen esetleg megtelepszik. Pedig ez is egy lehetőség. Meg le­het tartani azt, akire szüksé­günk van. Valószínűleg ér­kezik még kaposvári válla­lathoz űj szakember. Remél­hetőleg — e házaspár ese­téből kiindulva — őt majd jobban igyekeznek megtarta­ni. És ebből az esetből t^- lán mások is levonhatják a tanulságot. Luthár Péter Almásokban szüret után Isméiéit számottevő fertő­zéseket okozott megyénkben az alma- és körtefavaraso- dás, a növényvédelmi mun­kák ellenére is. A fertőzött levelek aránya mind a nagyüzemi, mind a házikerti gyümölcsösökben igen nagy. A környezeti feltételek a kórokozóknak kedveztek — s ez egyúttal jelzi a jövő évi teendőket is. A sikeresen áttelelt fertőzőanyag ugyan­is alapvetően károsítja a kö­vetkező évi termést. A levelek erős íertőzött- ségéből arra következtetünk, hogy jövőre — kevésbé csa­padékos tavasz esetén is — föl kell készülni az erős, korai gyümölcsrnegbetege- désekre. A várható erős fer­tőzések mérséklése paran­csoló szükségszerűség, ezért a szedés befejeztével az őszi lombot mindenütt fer­tőtleníteni kell. Hatásosan védekezhetünk a Fundazol 50 WP vagy a Topsin—Me- til 75—WP 0,1 százalékos oldatával. Ezek a szerek gátolják a kórokozók teli Gazdaságosan, olcsóbbon Takarmánygazdálkodásunk feladatai A melléktermékek hasznosítása „...szőke, nagy kenyeret" „Feketéilön, hóban, homályban, a pince fénylő ablakában faruk kerek, öt kicsi, térden leskelődve, nézi, hogy készít a Pék szőke, nagy kenyeret.” a minőségre; ennek köszön­hető, hogy keresik a ná­lunk sült kenyeret. Péksüteményt és kuglófot is sütnek itt. A megyében először ők készítettek húzott rétest a házihoz hasonló technológiávail. Nyaranta fő feladatuk a kenyér és a pék­sütemény »gyártása«. Ez az üzem látja el Bala.tonsze- mes, Szárszó és Földvár kör­zetét. Sőt. a nyári csúcsfor­galom idején nem is győzik a terület ellátását: olyankor a siófoki nagyobb kapaci­tással dolgozó kenyérgyár is besegít. Nyáron ugyancsak kelendő árujuk a friss ré­tes és a búrkifli; ebből na­pi 10—12 ezer, illetve 4—5 ezer darabot gyártanak. s Keresztárig szállítanak be­lőle. Ottjártunkkor már téli üzemre, tért át a gyár. Mun­kát ad valamennyi nyári dolgozójának, s még néhány »állandó téli munkaerő« is »csatasorba áll« ilyenkor: azok, akik nyáron különbö­ző üdülőkben vállalnak idő­szaki munkát. A kenyér és péksütemény készítésén kí­vül a Fővái»osi Sütőipari Vál­lalattal együttműködve na­ponta mintegy 14,5—15 má­zsa babapiskótát gyártanak és csomagolnak, 150 ezer' fo­rint értékben. Az üzemi munka zaja be­szűrődik az irodába is. Ami­kor kilépünk, jó illatok szállnak felénk az enyhe légmozgással. Fehér fejken­dős asszonyok ék fehér sap­kás férfiak ügjés mozdula­tokkal formázzák nyéis tésztából a piskótát, a ke­mencébe csúsztatják, majd amikor megsült, kiveszik. Másutt az üres dobozokat készítik elő. Még egy gyors mozdulat, egy kis simítás, és leragasztva, szállításra ké­szen sorakoznak a teli do­bozok az asztalokon. Gy. L. Arthur Rimbaud versében a kenyeret nem a teli gyo­mot' örömeként látjuk, ha­nem az éhezés nagy ellen­téteként. Mi már nem éhe­zünk, s jólétünk bizonyíté­ka, hogy gyakran még vá­logatunk is: barna, fehér, krumplis vagy’ netán cseme­ge kenyér kerüljön-e az asztalunkra? — Van szárszói kenyér? — kérdezik már évek óta az emberek a balatoni üzletek­ben. Mert sokan, nagyon so­kan keresik a szárszói ke­nyeret. Gyakori érte a sor­baállás, sőt jó néhányan a több kilométernyi autózást sem sajnálják hét végén, hogy beszerezzék a . puha, két—három nap múlva is ehető, szárszói kenyeret. A szárszói kenyérnek híre van a Balaton déli partján. Pedig még fiatal az üzem: nemrég »ünnepelte« fennál­lásának tizedik évfordulóját. — Három műszakban nyolcvanén dolgozunk itt — mondja Lovasi Sándor üzem­vezető. ;— Nagyon ügyelünk Magyar üzlet Kardzsaliban Kardzsalin'ak a nagy Le­nin nevét viselő főutcáján van egy közkedvelt, jó for­galmú üzlet. A nap minden órájában nagy itt a nyüzs­védelem áttelelő alakjainak kifejlő­dését. Ha a lombhullás már előrehaladt — a szüre­ti munkák késése miatt —, jó eredménnyel alkalmazha­tó a Novenda is, 1,5 száza­lékos töménységben. Ez utóbbi szer a levelekkel együtt szét marja a fertőző képleteket, s egyúttal gyé- ríti a gyümölcsfa-takácsat- kákat és a körtelevélibolha áttelelő alakjait. 9 tökélete­sebb hatás érdekében a ta­lajt is lepermetezve, ázta- tásszerűen juttassuk ki a növényvédő szert. Azokban az ültetvények­ben — különösen kiskertek­ben —, ahol valamilyen ök miatt nincs mód a kémiai védekezésre, a lombhullás után döntő jelentőségű a lehullott levelek gondos összegyűjtése és elégetése, illetve legalább egy ásó- nyomnyi mélyen a talajba való forgatása. g'és, a vevők sokasága — alaposan szemügyre véve a szépen elrendezett polcokat, pultokat, — sokféle cikket vásárol. Az újdonságokat mindig fokozottabb érdeklő­dés kíséri, és a KOOP-ü21et magyar árucikkeire is érde­mes fölfigyelni. Az üzletben töltött egy óra elég ahhoz, hogy néhány különböző foglalkozású vá­sárlótól érdeklődjünk. Mind­egyikük kész véleménynyil­vánításra. Hriszto Todorov tanító: — Igen gyakran járok ide, fi­gyelemmel kísérem, mikor érkezik új áru. Az üzlet a város központjában van, így mindenki számára ké­nyelmesen, könnyen megkö­zelíthető. Jó hatást kelt az üzlet ízléses berendezése, az áru elhelyezése. Nem kell kérdezősködni, hogy mi hol van: mindent könnyen meg lehet talalm. Ivánka Hrisiztova Nikolova nyugdíjas: — Szinte min­dennap ellátogatok ide. Né­ha csak azért, hogy: körül­nézzek. Nagyon tetszenek a magyar szőnyegek es a pi­perecikkek. Irina Koleva tanuló: — Ha csak részben is, de eb­ben az üzletben megismer­kedünk a magyar ipar ter­mékeivel. S csak az itt lá­tottakból is merem állítani, hogy Magyarországon na­gyon szép holmikat állítanak elő. Én a trikót és a pipere­cikkeiket szeretem elsősor­ban. Tin ja Szto janova ti«stvi­selő: — Én az üzlet közelé­ben lakom. így gyakran já­rok ide. Mindenekelőtt az új árucikkek vonzanak, engem is és a kollégáimat is.. Iván Haralampiev mér­nök: — Kiküldetésben va­gyok ebben a városban, munkámnál fogva sűrűn utazom országszerte. Ebbe az üzletbe a véletlen hozott, de sok minden megragadta figyelmemet. S annak elle­nére, hogy nem vagyok »vá­sárló« természetű, 'mégis kí­sértésbe vitt egy kis öltöny; a kisfiam számára vettem. Gondolom, tetszeni fog neki. Elena Popova, az üzlet él- árusítónője sok munkája el­lenére is szán nekünk egy percet, anélkül, hogy vásár­lási szándékkal fordultunk volna hozzá. — Az üzlet alig két hó­napja nyílt meg — mondta —, de már az első napon nagy volt az érdeklődés. A vevők leginkább a magyar piperecikkeket, szőnyegeket, trikóárut, fonalakat, gyer­mekholmikat. zakókat kere­sik, illetve személygépkocsi­jukhoz magyar rádiókészü­lékek után érdeklődnek. Er­ről a nagy keresletről és ér­deklődésről tanúskodik az első hónap bevetele is: 40 ezer leva. Szívesen dolgozom itt. Kardzsaliban a magyar cikkeket árusító KOOP-üZ- let soha nincsen vevő nél­kül. Mindenki nagy érdek­lődéssel keresi föl — élvezi • légkörét, árucikkeit. Veter Kasko v Heeg» G a bor

Next

/
Thumbnails
Contents