Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

Kerék Imre Sikeres szerepekben Fillémyi sugarat A ra nypé nzükből-kif osztott, árván tengődő bokrok agán október szele cilerázgat. Szőlőhegy havat-vájro karói közt zsákmányt nem lelve kereng eszelős madárhad. Kökény, galagonya potyog a dércsipte fűre. Bámul a nyirkos, komor világba hályogos szemekkel a. pince. Nyitott-tenyerű kőszent i koldulna fillémyi sugarat még, de bundás fellegek mögé bújt a Nap. s nincs, aki megsegítse. Játék. Lazar Tazejevies Gad a .je v (Szovjetunió) kisplasztikája. Mark Boguszlavszkij A jómodortslanság aranyszabályai s Ha igazgatód a szobájába hívat, és azt mondja: — Fiatal barátom, mi va­lószínűleg nem tudunk együtt dolgozná '— akkor légy elnéző, igyekezzél rá­beszélni a nagyfőnököt, hogy ne mondjon le az ál­lásáról. « * * Ha késve érkeztél a mun- kahedyedre, ülj le nyugod­tan az asztalod mellé, ne köszönj senkinek, ha pedig úgy határoztál, hogy koráb­ban „ távozol — akkor se búcsúzz ©1 senkitől Ez ugyanis éppen az a két eset, amikor az udvariasság csak árthat. * » * Ha úgy érzed, családi konfliktus sűrűsödik a leve­gőben, szóváltás közben ne menj túl a megengedett ha­táron. Inkább menj el ha­zulról. A fagyos, tiszta le­vegő — a családi boldogság záloga. » * • Ha késő este a szomszéd lakás bérlője bekapcsolja a magnetofont, s az éktelen zenebonától a fejed is meg­fájdul, neked pedig magne­tofonod nincs — akkor kap­csold be egyszerre a padló- kefélőt. a mosógépet és a porszívót. Fordította: Gellert György Kiss Benedek Ember vagy madár? Szemem szűkül, zuhog rám az éj. Sárkánytüdők, lombos fellegek zizegnek és vörhenyes levél. Első ver és rőt levél temet. U * * lök a szülői ház konyhájában ; szem­ben velem anyám. Apámat várjuk haza a mun­kából. illetve: már a kocs­mából; mert hazajövet min­dig betér, elücsörög egy ne­gyedórát a megérdemelt fröccs mellett. De kettőnél többet csak nagy ritkán iszik — ő nem becsüli sokra az italt, annál inkább a híre­ket. amelyek napközben nem jutnak el a határba, a traktor vezetőfülkéjébe. Most érkeztem haza. szom­bat esti órán. Már két hete naponta vártak, mert meg­ígértem . . . Magyarázom, hogy nem jött össze a do­log. sokfele jártam-kalan- doztam mostanában. Mondja anyám ; — Látom rajtad: megint keveset alszol, biztosan mar egy hete iszol is. Meg be­szélik a falubeliek, hogy so­sem látnak kétszer ugyan­azzal a növel. Maholnap két gyereked lesz: tudd ám, hol a helyed ! Mit lehet erre felelni ? (Mert felelni kell!) K amaszkoi'omban. ha — anyám fogal­mai. normái szerint — -rossz helyen- jártam, és csak hajnalban vagy napok­kal később támítottam ha­za, mindig kitaláltam vala­mi ámulatba ej tőt: elaltatni gyanúját, feledtetni aggódá­sát. De eljött az idő, ami­kor az efféle figyelmességem reflexszé vált. És ez nem volt már többe figyelmesseg. Közönséges hazudozés volt. Már jó ideje nem mentem magam a kínos helyzetek­ből : nem mentegetőzöm. In­kább teszek rá még egy la­páttal — tovább rontom amúgy is megtépázott nim­buszomat (És mert az em­ber gyarló — örökké változ­ni igyekszik —. időnként mindez cinizmussá -nemese­dik«.) — A gyerek jól van-e? — Fiamnak most éppen semmi baja: a változatosság kedvéért a feleségem beteg. Anyám kételkedik, mert fájlalja, hogy Zsuzsi meg a gyerek nem jött velem. Gya­nakvóan kérdezi : — Aztán súlyos-e? i maradt volna más szoknyák után ! Ezen nevetek egyet aztán komolykodva ráncolom a homlokomat, úgy mondom : — Nehéz élet a többnejű- ség, bizony... — (Látom, hogy ez egy kicsit erős volt és durva, hát csavarok egyet a gondolaton.) — Nehéz an­nak az élete, aki az egész világot akarja cipelni ... Ehhez hirtelenjében nincs mit hozzáfűznie — el lehet gondolkodni rajta. F öláll, s idegesen jár­kál a konyhában Fát tesz a tűzre — még nem kellene —, letörli az asztalt, ami talán soha nem volt tisztább, mint most. Csóválja a fejét; nehéz el­döntenie, komolyan vegyen-e. avagy egyszerűen szélhá­mosnak tartson. Aztán a konyhaszekrényből decis poharat pálinkát vesz elő, elém teszi, és meglepő for­dulattal mondja: — Mostanában megint so­kan elhalnak közülünk ... — Az öregje? — Még ha úgy lenne! De inkább a fiatalja; az ötven­évesek . Sorolni kezdi a neveket; gyerekkori emlék fűz né­melyikhez. V. J. télvíz ide­jén húzott ki a Keszeg-ér jege alól ; csattal a kezem­ben csukára lestem és bele- pottyantam a lékbe. K. M. lovaglóostorával verte véres­re a lábamat: a haverokkal szétdobáltunk egy bálakaz­lat. P. I. adta számba az el-^ ső cigarettád de bort nem adott, akárhogy könyörög­tem . .. Hirtelen arcok vil­lának föl bennem, és sorra kérdezem: élnek-e még. Él­nek, de ez nem vidít föl. Ér­zem, meg kellene keresnem mindegyiküket, amíg nem késő ... — Ötven év. Szép kor az — mondom hosszú hallgatás után, és iszom rá, — Bolondokat beszélsz me­gint — így anyám. Mert megérezte, hogy egy pilla­natra összemértem huszon­hat évemet a vén kaszással. — De ha ezt folytatod, oda­jutsz te is hamarosan . .. Ezen meghatódik, és csön­desen elsírja magát. Siro asszonnyal sosem tudtam mit kezdeni, most is a pá­linkás üveg után nyúlok za­varomban, tehetetlenségem­ben. Hallgatunk csak; ő készíti a vacsorát, en a pálinkával foglalatoskodom. Anyám a szeme sarkából figyel: mi­kor lesz már elég az italból. Azon gondolkodom, mit mondjak a feleségerrtnek ; mert öt napja már. hogy le­mentem a boltba tejért — és eljöttem hazulról ... — Alikor én most el is megyek — szólok nagysoká- raí és fölállok. Anyám döbbenten fordul felém : — Hová mennél ilyenkor? A buszok se járnak . .., — Eszembe jutott vala­mi ... valami nagyon fon­tos. amit el kell intéznem. Meg az ünnepeket it otthon kellene töltenem ,.. — Apádat meg se várod? — Benezek a kocsmába, és beszélek vele. — Hát mit mondtál, mi­korra mész haza? Mikorra várnak ? —• Mondtam: rögtön jö­vök. És mindig várnak, és sose érek haza az ígért idő­re ... Láthatja az anyám: hiába­való most a marasztalás. Tudja azt is: tőle örököltem ezt az örök mehetnéket, a nyugtalanságot. Piliana to­kon belül megtelik egy kis szatyor élelemmel, egy újabb zsebkendő könnyel ... M arkomban húszas va­cog —. menetjegyre, cigarettára kap­tam... Mint 1973 telének egy hay^s-viharos éjszaká­ján; akkor s így mentem el, és azóta vagyok úton. Hosszú ez az út. Nem tu­dom bizonyosan: mikor és hová érek haza. De mindig — most is — kitalálok va­lami szépet : talán meg­nyugszik tőle anyám, apám, feleségem ... Amíg megyek, még ehhez a történethez is hozzágondolhatok valamit. És ha másképp nem megy: magamon ejtem a nagyobb sebet. I Antonio Amurri Statisztika Kávéscsésze és borospoYiár ducorog az asztalon. Magam, kócsag forma ember vagy madár, csörtetek az éj bokraiban. Itt az éj, hát újra itt az éj! Harcsateste hűvös mint a sár. Farka megcsap: rebbenek, futok, kócsag forma ember vagy madár. — Nem. nem súlyos.. . Csak rosszul lett a minap az utcán, s azóta fekszik.. Ne­hezen viseli a terhességet... • Anyámnak prókátornak kellett volna lennie. Most is kiérzi szavaimból, ki a gyen­gébb. a védtelenebb; Zsuzsi pártjára áll. de még nin­csen egészen ellenem. — Mert mindig megkin- zod szegényt — mondja. — Elvertem volna én apadat a háztól, ha egyszer is el­A statisztika egzakt tudo­mány. Húsz emberről, akik közül tíznek csak egy szeme van, a többinek meg kettő; megállapítja, hogy átlagosan másfél szemük van fejen­ként. Szerintem ez nem he­lyes, mert nem kellene el­venni fél szemét azoknak a szerencsétleneknek, akik jól megvoltak, >kettővel, hogy odaadják másoknak, akik egyébként semmihez sem foghatnak egy fél szemmel, és az ajándékozók sem tud­ják maradék fél szemüket használni. Érthetetlen tékoz­lása ez a szemeknek. A szemem ugyan még megvan, de egy statisztikai cikk olvasása közben olyan sok pontatlanságot találtam a rovásomra, hogy rágalma- zási pert indíthatnék a Sta­tisztikai Hivatal ellen. Az újságoknak egyébként meg­van «î a rossz szokásuk, hogy túlságosan gyakran kö­zölnek ilyen cikkeket. Lássuk csak: én mint át­lagos olasz egyméter-hat- vanhárom centire nőttem! Csak 1990 körü[ remélhet­ném. hogy elérem az egy hatvanhatot. No' hát • a Sta­tisztikai Hivatal nem is té­vedhetne naqyobbpl! Ponto­san egy méter nyolcvan­nyolc centi magas vagyok, és hajlandó vagyok tanúk előtt is megméredzkedni, De ez még nem elég. A Statisztikai Hivatal szerint nekem átlagosan sötét barna hajam van. Nos hát minden barátom bizonyíthatja, hogy bár nem vagyok nagy szép­ség. de ha valami mégis szép rajtam, az épp világos szőke hajam. Van* még más is; mivel már túl v vagyok a negyve­nen. két egész egy tized gyermekem lehet. Akkor va­Pitti Katalin A színpadon királynői je­lenség. Szép arcú, telt han­gú. Máskor elesett asszony, meggyötört, szenvedő. Kur­tizán és nagyvilági dáma, majd a hűség megtestesítő­je és fájdalmába beleörülő hősnő. Színes, sokoldalú színésznő, jelentős szerepek megformálója operaszínpa­dunkon. Pitti Katalin pályája ele­jén már sikeres énekes — Énekelni .mindig sze­rettem. A gimnáziumi ének- tanárom figyelt fel a han­gomra. Hallás után tanul­tam. s több iskolai, buda­pesti és országos énekver­senyt is megnyertem. Az egyik zsűriben ott volt Borgulya András — aki az opera kottatárában dolgo­zik —, s azt mondta: „Kis­lány magának énekelni kell tanulnia”. Az első énektanára Sík Olga volt. Harmadik gim-* nazistaként az egész nyarat szolfézs-, és énektanulással töltötte. A következő évben felvették a konzervatórium­ba. Simán ment minden. Föl­vettek a főiskolára, az aka­démián harmadik év után az opera tanszakot válasz­totta. Már a diploma évé­ben Desdemonát énekelte — Melis Györggyel. Simán- dyval. Ferencsik vezetésével — egy televíziós opera-fel- le­vételén. — Zenekari próba nélkül, csupa nagyhírű énekes mel­lett, nekem, a kis kezdő­nek nem volt könnyű. Fe- renesik is nagyon keményen t*ínt velem. A sírás fojto­gatta a torkom, d'e a/k mondtam magamban: Pitti, ezt ki kell bírnod! .És sike­■ rült Később már Feren­csik János is kedvesen se­gített. Diploma után fölvették az Operába. Sorra kapta a sze­repeket. Az első nagy ala­kítása az Anyeginben Tat­jána. „Nagyon szeretem ezt a lírai, és drámai szálakból , szőtt nő-alakot”. Énekelte Desdemonát az Otellóban, egyszer beugrott a Traviata Violetta szerepébe, olyan, si­kerrel, hogy véglegesen, meg is kapta ezt a feladatot. ..Technikailag, hangilag olyan gazdag ez a szerep. Bemutatni azt, hogy válik a nagyvilági kurtizánból tisz­ta, önfeláldozó asszonnyá. Violetta”. Mozart Idomeneó- jában Ileát énekelte. — ..Nehéz fárasztó próbák előzték meg”. S az évad vé­gén nemzeti operánkban, a Bánk Bánban énekelte Me­lindát. — Mindegyik szerep a szívemhez nőtt. S mindig azt szeretem legjobban, ameiyiket éppen énekelem. Sok újat fedezek fel min­den alkalommal egy-egy szerepben, zeneileg és szí- nészileg is. Sajnos egyik­másik mű igencsak ritkán kerül színpadra. Az Otellót tavaly egyszer énekeltem. Pedig én minden előadásra annyi energiával készülök ! A nyár sem jelentett szü­netet. pihenést. . Pitti Katalin számára. 1978 nyarán ^ger­ben a Vidróczki Kis Anná­ját személyesítettem meg. Tavaly a Margil-szigeten Liu volt a Turandotban. A nemzetközi hírű énekesgár­dában forró tapsot kapott. A^ idén a nagyoperett terü­letere rándult ki. Ugyancsak a Margitszigeten lépett fel a Víg özvegy című Lehar- operett címszerepében. — Nagyszerű ez a zene, technikailag nagyon egysé­ges. S nem is könnyed fel­adat az enyém. Nagy opera­énekesek is vállalták ezt a szerepet, énekelte Schwarz­Melinda a Bánk bánban kopf, nálunk Házy Erzsébet is. Korábban nem ismertem ezt a művet. De most na­gyon élveztem. Pitti Kati arca a televí­zióból is ismerős. Az első emlékezetes Otelló-beli fel­lépés óta sokszor gondolnak rá a tévérerídezSk. Szerepelt élő adásókban, gikeres ope­rai szerepekb,en.’fi Az Anye­gin tévéopera kereslúmet- szetében is láthattuk. S el­készült már a gyönyörű környezetben, a keszthelyi Festetich-fcastélyban a Tra­viata opera keresztmetszete, Violetta itt is Pitti Katalin. A közelmúltban az Arany meg az asszony című ope­rafilmben forgatott. Megismertem Pitti Katit anya-szerepben, hétéves kis­lánya, Barbara mellett — Szeretnék sokkal töb­bet együtt lenini vele. Sok a restanciám. Ha olykor van egy szabad estém, szívesen főzök, törődöm a lakással, olvasok vagy lemezt hallga­tok, szeretnék többet szín­házba járni. — Sa most következő év­adban ? — Már próbálok a Pucci­ni Triptichonban, és Antó­nia leszek a Hoffmann .me­séiben. S viszem tovább az eddigi szerepeimet. K. M. jón a statisztika szerint har­madik és negyedik gyerme­kem, Roberto lányom ki­lencven százalékban és Lo­renzo fiam száz százalékban kinek a gyereke? Talán a feleségem hűségét akarják kétségbe vonni? Egyébként is, hogy lehetne csak kilenc­ven százalékban részt ven­ni egy gyermek nemzésében, és meghagyni a maradék tí­zet a konkurrenciának? A cikk ezek után díjtala­nul fölvilágosít az életmó­domról. A statisztika «sze­rint 1.05 liter bort iszom na­ponta. és 10.3 cigarettát szí­vok el: tehát egy fél dobozt és egy csikket. Azonkívül, hogy szívjon csikket a Sta­tisztikai .Hivatal elnöke, en soha életemben nem ittam bort. a dohányzásról pedig pontosan három éve leszok­tam. Az pedig mjcsoda kép­telen állítás, hogy a háztar­tásomban háromnegyed fri- yzsider. egy tized mosógép és harminckét század porszívó van? Talán kiközösítettek vanyunk? Mit csináljunk az egy tized mosógéppel? Mos­sunk benne zsebkendőt? Mén egy idegesítő dolog: a rám jutó 2,1 gyerek a kő­telező iskola befejezése után két részre szakad: egy egész kilenc tized részük folytatja a tanulást, a maradék két tized dolgozni megy. Bor­zasztó! Hányingerem lesz, ha csak elképzelem gyermekeim ilyen szétbontását. Amikor azt olvasom, hogy 1,9 foly­tatja a tanulmányait, szinte látom, hogy reggel, amikor a gyerekeim a gimnáziumba indulnak. Valentina még egyben van, de Franco ott­hon hagyja a lábát __ A legnagyobb hazugság, a tudatos félrevezetés példája azonban akkor ötlik a sze­münkbe. amikor a Statiszti­kai Hivatal megállapítja, hogy nulla egész harminchét század háztartási alkalmazott áll a rendelkezésemre. Bar lenne 0,37 bejárónőnk, aki elvégezné a mosogatás 0,37- át, megfőzne 0.37 ebédet, ki­takarítaná a lakás 0,37 ré­szét, és így a feleségem 0.37- áal kevesebbet morogna. Ám ha ez a 0,37 jár ne­künk. akkor hivatalos kére­lemmel fordulunk a Sta­tisztikai Hivatalhoz, hogy utalja ki! Fordította: Csontvári Júlia Hcrczeg Árpád Kitalálok valami széaet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents