Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-25 / 251. szám

/ « Bonnyapusztai pîîlanatok Elröpült a fecske, gólya Az idegen csak nyáron áll meg itt, ha megszomja- zik. A boltban sört is árul­nak. ... Így ősszel csak el­suhannak itt a házaik előtt a' teherautók, személyko­csik. Nincs is miért leállni. Nem vonz a látvány, leg­följebb a szemközti, sárga erdejű domb ... Bonnyapuszta, őszi verő­fényben, A nap déltájban ki takarózott a szürke dun­nából; kedvetlenül sárgul odafent. Az a házsor mé­gis derültelbb lesz tőle. Ta­haiartgláb kúpja alatt gub­basztani látszik a harang. Csak akkor szólaltatják meg, ha halott van. Azért elég sűrűn szól : az öregek nya­radnak itt, a fiatalok a munkahelyükre költöznek. Lám, a Gáti utca 1. számú, nagy házat is hiába őrzik a fenyők. Nincs lakója. Pe­dig egykor nagygazdáé volt — Kretscbmanné —, akit kitelepítettek a háború után. Már a helyébe hozott család sincs itt. A kút — ahogy Végvári tanító mond­Itt is az enyészet az úr ja — betemetkezett, az is­tálló üresen ásít. A pajtá­ban rossz Greno villanyda- ráló. Ide tartoznak azok a partoldalba vájt pincék is, Ösiék szarvasmarhákat tartanak amelyek már hiába várnak jó borra . |. Több az innen-onnan ér­kezett lakó, mint a régi. A háború után felvidékiek jöt­tek, mostanában pedig al­földiek és más somogyi vi­dékekről idetelepültek. Ősi Gézáék viszont „ősi” bonnyapusztaiak. Szép por­tájuk van. Rendben tartott istálló, gazdasági udvar. — Kell a rend, ahol hét szarvasmarhát gondoznak a háztájiban ! Szerződése­sek. Ezt a mi házunkat 27- ben építettük. Gáti utca 4. Én ugyan Falu-Bonnyán születtem, mégis idevalónak vallom magamat, ötéves ko­romtól itt élek — így Ősi Géza. Földművelő volt, téesztag lett. Annak a „hőskori” bonnyapusztai téesznek az első elnöke. Jelenleg a kis- bárapáti közös szövetkezet állatgondozója, akár csak a fia. — Én ugyan a szerelőmű­helyben dolgoztam — mond­ja ifjabb Ősi —, de kellett a pénz, a több szabad idő az építkezéshez, ezért vál­laltam munkát a telepen, a szarvasmarháknál. Van né­hány szakmám: épületlaka­tos vagyok, tudok gépkocsit vezetni... — Bonnyapusztán épít­keznek? — Itt? — húzza föl a szemöldökét. — Kintiben! ! Mintha megmoccana a lé- . lekharang a zömök harang- | láb fedele alatt. De csak a szellő játszadozik vele ... ' A fecske, gólya már me­legebb vidékre költözött. Leskó László Ián még a Rád felé beága­zó úl mellett lakók is meg­feledkeznek panaszúkról, hogy a településjel ző tábla beljebb helyezése után ók látszólag kívül rekeditek a pasztán is. Pedig a puszta ma már csak harminchárom lakott házat jelent. Négy­ben nincs gazda — ott az idő az úr Lehet, hogy soha­sem lesz már lakójuk. A kultúrház — valamikor ez volt az iskola is — aj­taja, ablaka tárva, nyitva. Végvári nyugdíjas tanító úr szellőztet. Az ötveni kötet­nyi' két polcot sem töltő „könyvtárt” szellőzteti. — Nem végvári itt az élet egy értelmiséginek? Ezt már a volt szolgálati lakásban, kérdezem, ahol a vitrinben több a könyv, mint a kis pusztai közösség könyvtárában. A falon fényképek. Valahogy érző­dik azonban, hogy a Végvá­ri fiúk felnőttek, „kiröp ül­tek'’ innen. — Megszoktuk Bonnya­pusztat, hiszen régóta - itt élünk már: 1958-ban keve­redtünk ide Miklósiból. 1940-ben végeztem a bajai képzőben ; állás, persze, nem volt. „Kunszt” volt ak­koriban elhelyezkedni, ké­ret nszépesn. Négy év kilenc hónapot katonáskodtam ; meg is betegedtem. Aztán végre a hivatásomat foly­tathattam : Somogydöröcs­kén, Miklósiban, majd itt. Akkoriban' százötven-száz- nyolcvan ember élt még Bonnyapusztán. Most nvolc- van-kilencven, úgy számí­tom. Az alsó tagozat tanult itthon, meg a jutompusztai gyerekek. Az is' szép, erős puszta volt: kultúrház épült, villamosították. Aztán szinte egyik napról a másikra ott­hagyták az emberek. Men­tek a városba, a Balaton mellé, Pestre. Most az az út melletti jutomi ház éppen egy pesti ember hétvégi ta­nyája Belemelegedtünk a be­szédbe a magas, inas. férfi­val. Végvári Pál a régi is­kolamesterekre emlékeztet engem: olyanokra, akiket egykor Gárdonyi novellái­hoz szoktak rajzolni. Tőle tudom meg, hogy ez a pusz­ta akkor lett igazán telepü­léssé, amikor — 1902-ben — fölparcellázták a Hu- nyady-birtok e részét. Jöt­tek az emberek a környező községekből, hogy megtele­pedjenek, építkezzenek itt. A szegényebbje A század­előt egy régi cselédház őr­zi: a mögötte húzódó hatal­mas birkaakolt rég lebontot­ták. Csöndes a puszta. A SOMOGYI NÉPLAP-. •• ,*v Apáti Miklós A fekete gén titka — Ezt ^értsem úgy, hogy egy harmadik... — Igen. Vesztettünk. — Talán, ha összefog­nánk. — Mindegy. Nem bánom. De azt hiszem, késő. — Meg kell próbálni. — Elviszel hozzájuk? — Igen. De van még va­lami ... — Baj? — Igen. Bertram, én mást szeretek... Becsaptalak... — Tudtam, mindig is tud­tam. De nem tehettem sem­mit. — De nagyon becsüllek. Legyünk barátok . .. — Mekkora közhely! És mekkora csapda ... De most sem tehetek semmit. — Akkor... mehetünk? — Igen. 80. Mária és József repülőgé­pe földet ér. Elég egyszerű repülőtér, még néhányam ki­szállnak itt. Aztán a gép, amíg Mária és József egy­másba karolva kijutnak a városba, fölszál 1. Vöröses, délutáni fény csillan meg a gépen. Mária és József tanácsta­lan ui álldogálnák. — Fáradt vagyortc — mondja Mária, — Szállodába menjünk? Vagy à mamához? Mária sírva fa­kad. — Szegény ki­csi mamóka ... Mit csinálhat ő most egyedül? — Várja a le­veledet. A leve­lünket. — Igen ... Majd írunk neki a szállodából... Vagy tele­fonálunk neki... — De akkor azonnal meg­tudják, hol vagyunk... Máiba szája újra sírásra görbül. — És akkor nem is írha­tok? Nem is telefonálha­tok? — Azt hiszem, egyelőre nem. Foxman és a forradásos ember a komputer belsejé­ben. — Címek? — kérdezi Fex- man. — Tessék. Foxman böngészi a listát. — Az egér? — Tessek. Foxman szemügyre veszi Algernont, amit a forradásos homlokú nyom a kezébe. Al­gernon kicsi, apró, ijedt, re­ménytelenül szomorú. Alig látszik fehérnek, beleszürkült az ijedtségbe. ' 81. Foxman zsebre ragja az egeret. — Tud valamit a madár­kákról? — Nincsenek sehol. Meg • szöktek. — Hívja föl nekem az In­ternacionalista Uniót. — Igenis. — Babrál a gom­bokon. — Tessék, itt arz 1U főtitkára. Foxman beszél a mikrofon­ba. „Itt Foxman, a Génbank vezetője. Robbanás történt az intézetemben. Szellemi jelle­gű tudományos robbanás. El­rabolták a Fekete Gént. Min­den bejelentett terhességei meg kell szakítani, minden orvost erre a munkára átállí­tani. Minden újszülöttet lik­vidálni. Talán így megment­hetjük az emberiséget.” A forradásos homlokú kér­dezi. — Ennyi? — Igen. — Az egér? — Csak ő tudhatja, hova szöktek a gazdái. Majd ki­hallgatom. — Igenis. A forradásos arcú férfi, úgy látszik, semmin sem cso­dálkozik. 82. Jones, Bertram, Lilian, ■Dan, Charlie tanácskoznak az ólomkamrában. Láthatóan nagyon fáradtak. — Akciót kell indítanunk Foxman ellen. — Sokat tud az öreg. — Szerintem mindent. — És a Génbank ellen is. — A titkos kísérletei... — Sietni kell... — Hívjuk fel az öreget! — Állítsuk kész helyzet elé ! — Egyetértek. — Én is. — Én is. — Rendben. — Hívjam? — kérdezi Jo­nes. — Igen — mondja Bert­ram. Barátsággal néznek egy­másra. Lilian boldogan mo­solyog rájuk. Jones gombokat nyomogat. — Itt Jones. Szeretnék be­szélni a professzor úrral. (YobytMjHk.) 1 < \ Az illetékes válaszol Figyelembe vesszük az igényeket Lapjuk 1980. szeptember 21-i számában Buszok es utasok címmel megjelent írására az alábbiakat vála­szolom. A jelzett időben 98 járat módosítását készítettük elő. Ennek során figyelembevet­tük a vállalatok, intézmé­nyéit és az utasók igényeit, és rugalmasán alkalmaztuk a különböző jófatszerkeszlé- si lehetőségeket: a betéritést, a rövidebb szakaszon közle­kedtetést, ■ a járatösszevo­nást. Így 95 módosítást haj­tottunk végre, s ezekkel — hat eset kivételével, amikor csak megyei szintű volt a megállapodás — a helyi ta­nácsi szervek egyetértettek. A cikkben foglaltakkal el­lentétben csak 84 olyain já­ratot állítottunk le, amely ténylegesen utazási lehető­ségek megszűnését vonta maga után. Ebből 14 a hét meghatározott napjain, az utazási igényekhez igazodva, továbbra is közlekedik. A további 61 járat vonalán forgalomszervezési intézke­désekkel biztosítottuk a megfelelő utazási lehetősé* ©eket. A megszüntetett já­ratok egyébként a napöhta utazók két százalékát érin­tik, aza.z 450 utast. A kifogásolt konkrét ese­tekkel kapcsolatban az aláb­biakat jegyezzük meg. A megszűnt vasút pótlására kialakított utazási lehetősé­gek nem romlottak: a Barcs és Kaposvár közötti 13 já- ratpár változatlanul megma­radt. A módosításokról időben tájékoztatjuk az utazóközön­séget elsősorban az autóbu­szokon terjesztett menet­rend-értesítők révén. Mike lakossága részére szeptember 28-tól kísérleti jelleggel csatlakozó járato­kat indítottunk a budapesti utazáshoz. Ezek a Kapos­várra több műszakba járók utazását is lehetővé teszik. Kadarkút térségében nem a tsz-buszok utasforgalmára tartunk igényt, hanem együttműködést javasoltunk a már- meglevő gyakorlat alapján. Ezt azonban nem fogadták el. A köaéprigóci szakközép­iskolások utaztatását a me­netrend szerinti járatokkal oldottuk meg úgy, hogy a tanulóknak mintegy 250 mé­tert kell gyalogolniuk a cél- állomási megállóhely tol. A hazautazást háromszor is módosítottuk, alkalmazkod­va a,z igényekhez. Az iskola igazgatója a jelenlegi közle­kedési rendet tudomásul vette. Végül szeretném megje­gyezni. hogy a közúti sze­mélyszállítás szolgáltatás jellegéről ugyan országos vita folyik, de ettől függet­lenül vállalatunk mindig fontos társadalompolitikai kérdésként kezdte e'felada­tát. Döntéseinket az utazá­si igények kielégítése és a gazdaságosságra törekvés együttesen vezérli. Fejlesz­tési elképzeléseinket is en­nek megfelelően alakítottuk ki. De Sorgó Tibor a Volán, 13. sz. Vállalatának igazig atólielyettese Piaci körkép Hol az álomalma? A vásárlók jobban jártak volna, ha temetői koszorú­ból fele, zöldségből és gyü­mölcsből viszont kétszer ak­kora lett volna a választék tegnap a kaposvári hetipia­con. A gyórülő kínálat nyo­mán fölfelé kúsznak az árak. Az egy hete 20—22 fo­rintért kínált gesztenye újra 26—30 forint. Ennek egyik oka nyilván gz, hogy az álla­mi kereskedelem ezúttal el­tért árletörő jó szokásától és inkább fölfelé hajtotta az árat. A boltokban 32 forint a sütni való kilója. Drágul a gyümölcs is: körtét már csak 14—18-ért kaphatunk. Hasonló szőlőáraival Kapos­vár a drága városok sorába lép. Szegeden és Békéscsa­bán 8—12 forint ez az őszi csemege. 1 Álomszép almát kizárólag kistermelőnél lehet látni 12 forintért. A boltokban kö­rülnézve az lehet a vevő benyomása: az idén .csak harmadosztályú — 4,60—5 forintos — termett. A fővá­rosban legdrágább ez a gyü­mölcs (12,70), ugyanakkor Békésben a javáért sem kapnak többet hat forintnál. A szilváért 10 forintot kérni túlzás. Nem »édesíti meg« a vásárlók szája ízét a 8 fo­rintos birs sem. A zöldségfélék közül leg­szebb a zöldség. Négy forint csomója. A zöldbab már 18 —20 forintba kerül, és a karfiolért is 14-et kérnek. A kel kilója hat forint, akár csak a burgonyáé. Az olcsó zöldpaprika maradványai is hat forint körül kaphatók. A kenyér mellé való 10—12. Továbbra is 18—20 forint a cseresznye-, a pritamin- és a paradicsompaprika. A már ritkaságszámba menő para­dicsomot 10-re tartják. Veszprémben a zöldpaprika is 16 forint, de Kecskeméten sem olcsóbb 15-néI. Debre­cenben csak 12-ért van pa­radicsom, miközben Szege­den még harmadennyiért is kapni. Békéscsabán sem ke­rül többe a lecsóba való öt forintnál. A vöröshagyma tíz forint Kaposváron, 12 Veszprémben és 6,60 Szol-. nokon. Szegeden a lila sem drágább nyolc forintnál. A fokhagyma ára Pesten meg­haladja a 60 forintot, ná­lunk. 55 — a legolcsóbb. Négy forintért és 1,50-ért is kínálnak őszi fejes salá­tát. A gombapiacon legkapó­sabb a literenként 20 fo­rintért mért csibegomba. A 40-ért kapható .laskagomba mindenkit hidegen hagyott. Voit még vadsampinyon is, 50-ért. A tojásért három forintot is elkérlek; a 2,20-as olcsó­nak számított. Országszerte ilyen drága, csupán Békés­csabán adják 2 forintért. Az élő tyúk kilója Kaposváron 36' a csirkéé 42 forint. A legolcsóbb tyúkot egyébként Győrben kínálják, ott ,30 fo­rint. kilója, a legdrágábbat 44 -ért, V eszprémben. A virágárusok — mint vár­ható volt — igen nagy árat kérnek. Egy szál »olcsóbb« krizantém 15 forint volt. B. F. A megnyíló domus Lakberendezési Áruházba fölveszünk : férli raktári dolgozókat, i bútorasztalost Továbbá pályázatot hirdetünk egy vállalati energetikusi munkakör betöltésére Jelentkezés a vállalat személyzeti vezetőjénél, Kaposvár, Ady Endre u..2, III. emelet 5. szoba. SOMOGY MEGYEI IPARCIKK* KISKERESKEDELMI VALLALAT (43620)

Next

/
Thumbnails
Contents