Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-22 / 248. szám

ventonnás voit a legnagyobb Mérlegkészítés megrendelésre Az olyan mesterség, qffnelyben kevesen dolgosnak, kíváncsivá teszi az embert. Magam is kíváncsian Indul­tam a kaposvári Vas-Műsza­ki Szolgáltató ipari Szöyet- kezet mérlegjavító részlegé­hez. A kis üzemben a hat jól képzett szakmunkás csak­nem másfél millió forintot termel évente. A részleg ve­zetője. Drahos János elő­ször a ..precíziós'' műhelybe vezetett. Az egyik szakem­ber épp a VBKM kaposvári gyárának készülő raktári mérlegen végezte az utolsó „simításokat”. — Ritkán fordul elő. hogy mérlegkészítést is vállalunk, de a gyár vezetői többször panaszkodtak, hogy nem kapnak ilyen mérleget. s kérték, segítsünk rajtuk. Mindössze háromról van szó. Hajlottunk a rábeszélés­re, elvállaltuk ' a tervezést és .íz elkészítést. Nem volt egyszerű feladat. — Ügy tudom, a megyé­ben egyedül önök foglalkoz­nak mérlegjavitással. — Akad egy-két kisiparos is, de a javítások zömét mi. végezzük. Sőt, ha a kapaci­tásunk engedi — erre álta­lában télen kerül sor — se­gítünk a baranyai és a tol­nai kollégáknak is. So­mogybán mi javítjuk szinte az összes állami gazdaság, „ermelőszö vetkezet tolósú­lyos és nagy hídmérlegét. — Hányféle mérleg javí­tásával foglalkoznak? — Körülbelül tíz típussal, a patika mér legek tói egé­szen a hatalmas hídmérlege­kig. A legnagyobb a nagyka­nizsai sörgyár öfcventonnás hídmérlege volt — Milyen szakképesítés -kell egy mérleg javítónak? — Merlegkeszítö-mérleg ja­vító szakrmwkasnak kell lennie. Ilyen képzés az or­szágban csak három helyen van : ott, ahol mérleggyár, il­letve gyáregység van. Mi is tervezzük, hogy — az egyik kaposvári szakmun­kásképző intézet segítségével — beindítjuk a mériegjavi- tós zakember-képzest. A korszerű optikai és elektromos analitikai mér-, legek javításánál érteni kell az e lek Poruk ahoz, a mecha­nikához, de ha éppen nem kapnak megfelelő alkatrészt, bizony, jól jön, ha a dolgo­zók a forgácsolásban és más szakmákban is „otthon van­nak”. Egy-két fontos tarto­zékot ugyanis csak hosszú határidőre vadainak a gyá­rak. Minden fefcíjftött; mérleget hitelesíttetni kell az Orszá­gos Mérésügyi és Szabvány- ügyi Hivatallal. —Tévedhet-e a mérleg? — A mérleg a mindenko­ri teljes terheiás tél ezrelé­két „tévedheti". Egy üoo kg-os teljes terhelésű, toló- súlyos mérleg például plusz- mínusz 25 dekagrammot. A három brigád egv kis tehergépkocsival járja a megye, illetve, a Dunántúl útjait. Munkában nincs hi­ány. ezért a fedett épület­részt szeretnék meg egy csarnokkal .megtoldani, s a szakemberek számának nö­velését is tervezik. — Bosszankodok, ha lá­tom — mondja Drahos Já­nos —, hogy a hentesnél A pauszpapíron mar meg­szelídítették a Drávát. A vad folyó sorsa végleg eldőlt. A bares—gyurgyeváci vízlép­csőrendszerről, a Dráva ju­goszláv—magyar közös hasz­nosításáról volt szó a Ma­gyar Hidrológiai Társaság Somogy megyei szervezeté­nek Kaposváron rendezett előadóülésén. Az ember szá­mára az álló. és a folyó­vizek a legkedvezőbb közle­kedési útvonalak. De a víz a legfékezhetetlenebb eiem is! Áradásai emberi életben és a termőterületeken mér­hetetlen károka; okoznak. A több mint hétszáz kilométer hosszú, fél Magyarorsaágnyi vízgyűtőterületű Dráva in­kább energiatartalékai, víz­készlete, mintsem hajózási lehetőségei miatt jelentős hazánk és a szomszédos Ju­goszlávia számára. A folyó osztrák és osztrák—jugoszláv közös szakaszán már sorra épültek az energetikai célú vízlépcsőik. Dr. Nagy László, az. Orszá­gos Vízügyi Hivatal főosz­tályvezető-helyettese el­mondta: a Dráva esese a magyar szakaszon 50 es 30 centiméter között váltakozik kilométerenként. A legki­sebb vízhozama 200, a leg­nagyobb pedig 3TOO köbmé­ter másodpercenként. A fo­lytnak a Mura torko­lata alatti szakaszát négy vízlépcsővel érdemes hasz­nosítani ; a tervezett gyurgyeváci, barcsi, moez- lavinai és eszéki víz­lépcsők közül az utóbbi há­rom hajózási és árvízvédel­vagy a zöldségboltban sok­szor több méterről dobják az árut a mérlegre. Aztán csodálkoznak, hogy szeren­mi célodat is szolgálná. Ma a bares—gyurgyeváci rend­szer áll legközelebb a meg­valósuláshoz. A Dráva kö­zős hasznosítására alakult magyar—jugoszláv albizott­ság az elmúlt öt évben úgy dolgozott, hogy 1985 után — ha lesz rá pénz — megkez­dődhessen a vízlépcsőrend­szer építése. A Víziterv irányító terve­zője, Tóth Lajos elmondta, hogy a Víziterv és az Eíek- troprojekt Zágráb vállalat közösen elkészítette a bares —gyurgyeváci vízlépcső­rendszer részletes tanul­mánytervét. Ez a megépí­tendő műtárgyakra és a költségvetésre vonatkozó ja­vaslatokat tartalmazza. A ki­vitelezési költségek azonban még nincsenek teljesen tisz­tázva. A barcsi és a gyű lá­gyévá« vízlépcsőhöz is táro­zó duzzasztómű es erőtelep tartozik majd. A gyurgyevá­ci erőmű teljesí lenén y e 140 megawatt, a barcsié pedig einnék a fele lesz. A barcsi tarozó 53. míg a gyurgyevá­ci „csupán” 21 négyzetkilo­méteres lesz, A hajózási fel­tételeket a 198-as folyamki­lométerig kívánjak megte­rem. berni, ezért Barcsra hajó­zózsilipet terveznek. A duz­zasztás lehetővé tenné ezerötszaz tonnás uszályok közlekedtetését is. A mai ha.jóaóutvonalon csupán négyszáz tonnás uszályok haladhatnák, es csak az év egy harmadában. A hajóút kialakítása után. a jugoszláv partner évente ötmillió ton­na árut szeretne a Dráván szállítani. A magyar elkép­csétlen szerkezet nem bírja fél évnél tovább. Talán ezért is indokolt a kapacitásnövelés. k Zs. zelések jóval szerényebbek: ennek az egyötödét terve­zik. A bares—gyurgyeváci víz­lépcsőrendszer építésekor majdnen 40 millió köbmé­ter földet kell megmozgatni és 400 ezer köbméter be­tonra lesz szükség. A munka nagyságát jól illusztrálja, hogy a Délviép jelenlegi ka­pacitásával évente „csupán” egymillió köbméter földet tudna kitermelni. Hernády Alajos, a Dél-du­nántúli Vízügyi Igazgatóság vezetőjének véleménye, hogy a Dráva megoldhatná a Ba­latontól délre eső terület vízellátási gondjait, akár a tározók, akár a távv ezetékeik építésevei, A barcsi nagy tározó mintegy, ötvety, .kilo­méteres szakaszon 50—70 centiméterrel csökkentené az árvízi csúcs magasságát. Ezzel értékes mezőgazdasági területeket lehetne nyerni Somogybán és Baranyában. Majláthpuszta környékén, az árterületen például több mint négyszázmázsa a hek­táronkénti burgonyatermés. A tározók negyven-ötven­ezer hektár öntözését is le­hetővé tennék. A vízlépcsőrendszer az egész Dél-Dunántúl távlati vízigényének kielégítését is jól szolgálná. A ma kéz­zelfogható gazdasági, lehető­ség mellett még számtalan fölmérhetetlen jelentőségű előnyt kínál, a Dráva közös, magyar—jugoszláv haszno­sítása. az iparfejlesztéstől a szabad idő kulturált eltölté­Cseke lászló Elkészült a barcsi vízlépcső tanulmányterve Záróra »Záróra: az a rendszerint esti vagy éjszakai idő­pont, amelyben hatósági intézkedésre az üzleteket, szórakozóhelyeket be kell zárni, és a rendezvényeket be kell fejezni.« (A magyar nyelv értelmező szótára, VII. kötet 580. oldal.) Kaposvárom az élelmiszer- üzletek általában este nyolc­kor, az iparcikk boltok pedig fél hatkor zárnak. A be­vált szokásokhoz igazodva alakultak ki ezek az idő­pontok, fölösleges tehát azon töprengeni, hogy ez vagy az az üzlet miért akkor zár be. amikor. Csakhogy — a Vár lók bosszúságára — azért nincs minden rendben a záróra körül ... Hétfőn este azért indul­tunk útra Kertész Rezsővel, t megyei tanács 'kereskedel- :ii osztályának főelőadójá- al, hogy záróra táján kö- ülnézzünk a megyeszékhely izleteiben. Elsőként a So­mogy Áruházba mentünk... öf óra negyven perc. A 'jejáraü ajtón elhelyezett tábla tanúsága szerint a me­gyeszékhely legnagyobb áru- ilza húsz perc múlva zár. A .őelőadó kávéra invitál, de hiába ácsorgunk a büfépult­nál, senki nem néz felénk. Hogy miért? A választ Mé­száros Lászlótól, az áruház rendesaetol kaptuk meg: — A büfében ketten , dol­goznak; az egyik megbete­gedett, így már háromtól zárva vannak... Sétálunk, kíváncsisko­dunk a roskadasig telera­kott polcok között. Semmi sem sejteti, hogy rövidesein itt a záróra, ha csak az nem, hogy egyik-másik pénztár­gépre takaró került, és né­hol unatkozva néznek körül az eladók. Hat óra előtt öt perccel — mint minden este — megszólal a hangszóró. Figyelmeztet: néhány perc múlva bezár az áruház . . . Valamikor szokás volt itt, hogy percenként bemond- ták, mennyi idő van. még zá­rásig. Aztán rájöttek, ezzel csak a vevőket bosszantják. Azóta csupán egyszer hang­zik el, a figyelmeztető fel­hívás. Hat óra húsz perc. Tíz perc múlva zár a 318-a&, a Májúa 1. utcaj húsbólt. Áru alig van a polcokon, a trim hentesáru mar a pultok mellett, ládákban várja a holnapot Ha valaki csupán bepillant az utcáról, azt hi­heti, elfogyott a portéka. Persze más a helyzet, ha rá is kérdez. Akkor még elő- • kerülhet a ládákban rejlő felvágott. Elvégre a vevő a legfontosabb. Hat óra negyvenöt perc. A Május 1. utcaihoz hasonló kép fogad bennünket a nem­régiben újjáalakított Szé­chenyi téli élelmiszerbolt­ban is. Azaz nem egészem, mert itt mái- a felmosórongy is előkerült. A vásárló, ha nem vigyáz, könnyedén Csúszkálhat, egyik polctol a másikig. Horváthné Kardos Etától, az. üzlet helyettes vezetőjétől kérdem : — Nem korai még a te- karitas es a pakolás? A fiatalasszony resteUked- ve mondja: — Hát igen. . . IIrénkor záróra előtt milliónyi a pa­pírmunka. Ha a vezető nem jön ki a pultok közé, az el­adóik szánté Ösztönösen kez­dik a takarítást, a pakolást, pedig a záróra nem azonos a munkaidő befejeztével. Hétkor zárunk, a munka­idő viszont fél nyolcig tart; az, a fél óra különbség a ta­karításra es a pakoiasra va­ló Hét óra negyvenöt perc. A Kalinyin városrész nagy A BC -áru háza ban negyed­órával a zárás előtt van áru a hűtőpultokban, csak­hogy már olyan lendülete­sen takarítanak, hogy a vá­sárlót majdnem fellökik. Pe­dig ha sietnek is haza, csi­nálhatnák ezt udvariasab­ban, körültekintőbben is. Mondjuk úgy. ahogy azt a Zselic Áruház elelmiszerosz- táiyán láttuk. A berzenkedés, hossza n- kodás évek óta tart záróra ügyben. Magam is el töltöt­tem- jó néhány nyarat kü­lönböző üzletekben, s tu­dom, hogy záróra felé már mindenki szeretne otthon lenini. És ha nem volt vevő, hát pakoltunk, takarítottunk. De csak akkor, ha nem volt vevő! Manapság? Hányszor panaszkodik a vásárló, hogy nem szolgálták ki : hogy szabályosan kinéztek az üz­letből . .. A záróra nem azonos a munkaidővel. A munkaidő majdnem minden ütt fél vagy háromnegyed árával tovább tart De tessék csak megnézni a zárórát ! Egy perccel később már minde­nünnen rohannak hazafelé a bolti dolgozók. Pedig a munkai egyel em mi ndenki ­re vonatkozik. Rajuk is. hfagy Jenó Testvérek kötődése J árjuk a megyét, s ahová betoppanunk, egy csaposra oldódik a Légkör. Feszültséget vagy tartózkodást sehol sem érzek;- a három lépés távolság ismeret­len fogalom csakúgy, mint a máskor néha érzékelhető, visszafogott bizalmatlanság. Testvérek találkoznak. A test­vér fogalma a haza és az édesanya után a legszebb és legtartalmasabb. Nemcsak azért beszélek ma erről, mert lapunk vendégeként éppen itt ismerkedik a magyar való* sággal, a somogyi emberek életével egyik testvérmegyénk. Kardzsali lapjának főszerkesztője és munkatársa., A kap­csolatok áradásában — onnan a görög határ széléről, u Szeliger- vagy a Mazuri-tavak tájairól és máshonnan — ezernyi személyes élmény él bennem. Idehaza azonban né­ha kétkedéssel találkozom. Nem lepődöm meg túlságosan, amikor egyik-másik faluban vagy városban őszinte érdek­lődéssel faggatnak arról: végtére is mi ezeknek a testvér- megyei kapcsolatoknak az értelme, közvetlen haszna? Csak­ugyan több ez a -vendégeskedő küldöttségcserénél-, netán a turistaforgalomnál? Ilyenkor rádöbbenek: bármilyen rend­szeresen es sokat beszélünk a kötődés állomásairól, mintha időnként adósak maradnánk e kapcsolatok tartalmának, lé­nyegének bemutatásával. Megírjuk, hogy jöttek és me­gyünk: táviratVáltásokról, találkozásokról tudósítunk, s le­het, csupán a figyelmetlenség jele: felszínes vagy igencsak *szakadozott« marad az émberek egy részének ismerete. A napokban kölcsön kaptam egy iratköteget. tele meg­állapodásokkal, egyezményekkel, levelezéssel : újságcikkek, jelentések cs beszámolók, fényképek, dokumentumok hal­mazéval. Kínálták tartalmukat. Testvérmegyei kapcsola­taink lényege természetesen nem ezekben lapul. A papírok csak arra jók, hogy lapozgatásuk közben fölelevenítsenek valamit abból, amit megőrizni képtelen a véges emberi emlékezet. Húsz évvel ezelőtti dátumot olvastam az első dobozon. S a nevek: Kalinyin, Bjelovár, Olsztyn (egy idő után Ciecluinow), Kardzsali. s a kapcsolatok egy még lazább, kialakulatlanabb állomása: Friuli-Vcnezia-Giulia. A Szov­jetunió, -Jugoszlávia, Lengyelország, Bulgária és Olaszország egy-egy közigazgatási egységének, pártjainak, intézményei­nek, lakóinak közeledéséről van szó. A testvér fogalma nemcsak vér szerinti rokonságot je­lent. Átvitt értelemben eszmei-érzelmi közösséget fejez ki; a társadalmi célok, a törekvések azonosságát, az emberek érzelmeinek, vágyainak, akarásának egységét. S a mi test­vérmegyéink szocialista országok részei: az egyetlen kapi­talista állam említett területén viszont kommunista vezetés képviseli a társadalmi haladást. Végtére is egyet akarunk. S a történelmi múlt, a földrajzi környezet, az adottságok és örökségek sokféleségének ellenére együtt írjuk a jelen és a jövő történelmének lapjait. M eglehet, nem látja még tisztán minden olvasó: r küldöttségek nem kirándulni, kikapcsolódni járna, a testvérmegyékbe. Dolgoznak. Az egyes országo -utazó nagyköveteiként« tisztelem őket, hiszen viszik es hozzák a hírt; átadják és magukba szívják a módszereket, a sikerek eredőit, a buktatók előidézőit; az emberek élet­érzését, gondolatát és emberségét. Osztoznak a gondokban és a bajokban is. S anélkül,, hogy bele akarnának szólni a baráti népek életébe, csak azért mondják cl saját dolgaika,. hogy partnereik megismerkedjenek velük. Az már az ü dolguk, hogy akarnak-e valamit hasznosítani abból vagy sem. Azt hiszem, nagyon okos módszer ez: végtére is soha­sem volt szégyen jót tanulni a »szomszédtól-, netán elke­rülni azt a hibát, amelynek árát másutt már' jócskán meg­fizették. Amikor jó néhány évvel ezelőtt Kalinyinban jártam ezernyi más kérdés mellett arról érdeklődtek: hogyan kel- ' lene kialakítani a Szeliger-tó üdülőövezetét. S mi mond­tuk: csak úgy ne, mint nálunk a Balatonnal. Néhány év múlva újra jártam ott, s a tóról nem látszottak a -dácsák«. Nekik nem származik gondjuk abból, hogy a miniszteriá­lis és egyed üdülők kerítése miatt hogyan alakítsák ki a harmincméteres parti sétányt. A tópart csakugyan minden­kié . .. Kardzsaliban az egyik fő téma az volt beszélgeté­seink során: miként. támogatjuk őket, s egyáltalán mi az. hogy -háztáji gazdaság*. De bizonyára hallottak már a kis- határmenti árucsere-forgalomról Bjelovár és Somogy kö­zött. Ez is azt bizonyítja, hogy a kapcsolatok a kölcsönös haszon eredményét és lehetőségeit hordozzák. De ki tudná felsorolni, mit hoztak magukkal a tanítóképző tanárai és növendékei Olsztyn egyetemi városából? Miként rak fész­ket idehaza a textilmüvek fonőnőinek agyában a kalinyin: tapasztalat? Hogyan raktározzák el — s keltik életre — a szocialista brigádok módszereit kardzsali barátaink vagy jugoszláviai testvéreinkkel együtt mennyire foglalkoztat ben­nünket a Dráva sorsa, jövője. Ideológiai kérdésekben a kü­lönböző testvérmegyék jól képzett előadói járnak nálunk, s mi nem mulasztjuk el viszonozni tartalmas előadásaikat. Ismerkedünk. Jól tudom — s talán nem volna okta­lan, ha a közvélemény is értesülhetne erről, — minden kül­döttségünk részletes jelentést köteles adni tapasztalatairól a vezető testületnek. Szót váltunk ugyanis a pártmunka módszereiről, a társadalmi feszültségek feloldásának lehe­tőségéről, s mint a két évtizede elültetett -suháng«, a kap­csolatok egyre terebélyesed,nek, egyre nagyobb éltető, leve­gőt tisztító "fává« nőnek. A testvérek kötődése már rég nemcsak a pártok, a kommunisták kapcsolatát jelenti; gyá­rak és mezőgazdasági üzemek, különböző települések, isko­lák és értelmiségi csoportok közösségeinek gazdagodása szolgálja. Jól ismerjük például a kaposvári áfész és Karc’ zsaü kereskedelmi kapcsolatát. Most hozott cikket bará­tunk arról — rövidesen közöljük majd —. hogyan véleked nek a kardzsali emberek a magyar árukról, a kereskedelmi módszerekről. A két terület írói is szeretnének »betörni« tes.tvérmegyéjükbe, s ennek voltaképpen semmi akadálya nincs. Művészeti csoportok, együttesek vallanak az ősi, nép', kultúráról. Mezőgazdasági kutatóintézet szinte minden test- vérmegyénkben van. Miért ne lehetne, s miért ne voln: Icaptsolatuk mezőgazdasági főiskolánkkal? Kölcsönösen leül földi építőtáborokba járnak — és járhatnak — fiataljaink. Épp a napokban voltam tanúja, amikor a csurgói pártbi­zottság titkára egy köszönő levelet adott át a kardzsali fő­szerkesztőnek közlés végett, mert az a harminc bolgár fia­tal, aki hangulatával, fegyelmezettségével, szorgos munká­jával kiváló érdemeket szerzett a parkerdő építésében, iga­zán megérdemli a nyilvános elismerést. S orolhatnám tovább a tartalmi jegyeket. De egy moz­zanatról semmiképp ne feledkezzünk meg. E na­gyon is szocialista módszer következtében emberek — és nemcsak eszmék — találkoznak egymással. Tartalmas emberi, baráti kapcsolatok szövődnek, elvi alapokon nyug­vók, megértők és segítőkészek. Olyanok, amelyek nélkü' idehaza sem lehet teljes odaadással, szenvedéllyel végezni a dolgunkat. A kölcsönös megbecsülés és tisztelet sok pél­dáját őrzőm magamban. s ezek — néni titkolom — lelke­sítenek. Végtére is együtt, futunk, rohanunk — sohasem fejvesztetten — « közös cél fele. . ____.

Next

/
Thumbnails
Contents