Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-18 / 245. szám
r TÁNC KULTÚRA AZ ISKOLÁBAN A mozdulat anyanyelve Két rendezvénykor pöröl egymással a mozdulatok anyanyelvén. A beattánc még a néptánc. Pöröl? Az egyik nem érti a másik szaváé. hiaba szólna szép anyai szóval a néptánc, ha a »beat« válasza csupa dadogás. Mondhatni, az anyja sem érti szavát: minden mozdulata egy-egy nyelvbotlás. A két rendezvénysor: az iskolák diszkós vigadozása meg a megyei gyermektáncok, néptáncok bemutatói. Mindkettőt magyar iskolásoktól láttuk. Érzékelhették szülők és szakemberek azt a szakadékot, amely tancku-i- túránkban tátong. Több alkalommal — úttö- róházban és klubban — néztem az iskolai táncrendezvényeket. A színpadon üvöltött a diszkó, a táncparketten ráztak a gyerekek: ki-ki a maga módján, a maga ízlése- tudása szerint. Mert a társasági táncban ízlésnevelésröl, modern tánc tudásról kevés városban és községben beszélhetünk. A mai divatos táncoknak nincs tanítójuk, csak úgy »belerázódnak« a gyerekek. Nos, mit hiányolok? Sok mindent. Először is azt, hogy miért nem tanítják (akár az iskolában, akár a közművelődésiben, akár az ifjúsági mozgalomban) a modern táncokat. Hogy legyen stílusa a mozdulatnak ! Hogy legyen két ép taktusa (szó- tagja), amely egymáshoz illesztve ertelmes lepésritmust (érthető ta neszét) képez. Másodszor : miért marad csu pán az amatőr csoportok Balatonaligán október 14—lö-a között a szocialista országok hir-, sajtó- és fotóügynökségeinek vezetői értekezletet tartottak. A küldöttségek Bulgária, Csehszlovákia, Kambodzsa, Kuba, Laosz,,' Lengyelország, ^pngólia, a/z NDK, a Szovjetunió, Vietnam és Magyarország 17 hir-, sajtó- és fotóügynökségét képviselték. A tanácskozáson részt vett Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője es Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Az értekezleten áttekintették az egy évvel ezelőtt Varsóban tartott vezérigazügye a néptánc megismerésemegtanulas«?! A tánclémában az utóbbi lényegesebb. Ez már nem lépés csupán, sokkal inkább »ugrás«. Ama minőségi ugrás a tánckultúrában . . . Minden megyében évről évre megrendezik a kisdobos és .úttörőtánccsoportok fesztiválját. Néptáncos -és népzenei együttesek vonulnak föl a szakemberek ölömére és elismerésére. Mondjuk, ezer vagy kétezer gyerek szólal meg a »mozdulat anyanyelvén«. A néptánc anyanyelvén . És a többi 10—20 ezer gyermek?. .. Ért-e, tud-e ebből valamit? Korábban a televízió egyik műsora faggatnia fogta a pedagógusokat, táncszakembe- reket az iskolák tánckultúrájának okán. Kiderült, hogy kevés helyen van iskolai táncpedagógia. S ahol van — elsősorban néptáncban —, ott többnyire néhány megszállott pedagógus érdeme. És még jó, ha az iskolavezetés támogatja őket. Mert ez sem olyan egyértelmű. A minisztérium képviselője annyit fűzött a témához: nincs a tanrendben a néptánctanítás. Semmilyen tánctanítás! Ám tanrenden kívül?... Vajon az ifjúsági életrendibe — a társasági szórakozásba, a szerelem szertartásaiba, a jókedv szép repülésébe — sincs beprogramozva? Fiatalok számára a szórakozás »lélegzete« a tánc, nélküle kifullad vagy elposványosodik a fiúk, lányok társalgása. Mert tánccal is lehet szépen szólni, úgyínond magyaga-lói konferencia óta végzett munkát és az együttműködés eredményeit. A ' tanácskozás résztvevői az UNESCO Belgrádban ülésező XXI. közgyűléséhez küldött levelükben biztosítottak a világszervezetet, hogy egyetértőleg támogatják az előző közgyűlésen elfogadott nyilatkozatot, mely szerint a tájékoztató szerveknek hozzá kell járulniuk a béke és a nemzetközi megértés erősítéséhez. A szocialista országok hir-, sajtó- és folóügynöksegei küldöttségeinek vezetőit pénteken fogadta Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának • tagja, a Központi Bizottság titkára. , rul beszélni. .. A mozdulatok anyanyelvén. S ez értendő minden nép táncnyelvére: valamennyi egyformán szép. Nos, idáig eljutottunk a tanclépésben. Hogyan léphetünk tovább? Az ifjúsági szervezeteknek (kisdobos, úttörő, KISZ) kellene fölkarolniuk a tánc tanítást. A modernet. a népit egyaránt. A táncház immár évtizedes nóta. Vitányi Iván, a Népművelési Intézet igazgatója (közművelődésünk évtizedeit elemezve), az egyik legszebb és leghasznosabb kezdeményezésként említette a táncházi mozgalmat. Idézem : »Olyan mozgalomról van ugyanis itt szó, amely valami gyökeresen újat próbáit megteremteni. Nem egy másfajta amatőr művészeti csoportot, hanem olyan új formát, amely társadalmi-közösségi szempontból szélesebb az amatőr mozgalomnál. a szórakozás és a művészet fonódik benne össze«. (Kultúra es közösség, 79. 2— 3. szám) Tenát? Csak azt mondhatom: már föltalálták! Eini kellene vele. Es? Hallgassuk Vitányit: »... a való helyzet az, hogy intézményes lehelősegek híján a táncház mozgalom is lassan önmaga köreibe záródik.« Az országos megállapítás sok megyében — kevés kivétellel — annyiban módosult, hogy kezdettől fogva a táncházi mozgalom körén kívül maradt. Csak néhány megye egy-két városában alakult ki táncházi mozgalom. Lehetne-e másutt is? .ügy gondolom, mindent az iskolásoknál kellene kezdeni. Egy-egy városban a gyer- mestánccsoportok tagjait összehívni táncházi mulatságra, havonta 1—2 alkalommal. Szóval nem lehetetlen ügy. Csak szeretni kell! Érezni az ügy közművelődési, politikai, pedagógiai és — nem utolsósorban — emberi jelentőségét. Lám, a két rendezvénysor táncos »nyelvének« pörlekedése így kívánkozik a művelődéspolitika pörlekedő fórumára. Persze nem olyanformán, hogy a tánckultúrának csupán rázós szövege legyen. Témánkban elsősorban maga a — táncos mozdulat — kimondott »szó«. A mozdulat anyanyelve végsősoron a lábra tartozik: lépni kell vele. Előrelépni ! Hegyitatták a tennivalókat Tétova tetovált Cica a Rippl-Rónai parkból Cica szögletes, kedves arcú fiú. Ha leveti az ingét, szinte nem is e világi lény: bőrén nincs szabad "hely. Tű, 1 tus, cérna horgolta, szúrta, festette kitörölhetetlenül, le- marhatatlanul cifrára. Kelő nap, L-betű (»Lord« rövidítése), Help USA!, INRI, horgony, hajókerék, női akt, U P. monogram, /CSE ! ; ábrák, rövidítések, árulkodnak Cica — O. Jós- .ca — belső zűrzavaráról. Tizenhét és fél éves. Lánghegesztő betanított munkásból csúszott vissza, csavargóvá, a, kaposvári Rippl-Rónai park »csöves szakaszának« tagjává. — Van jó szakmád, Jóska... — Tessék? Minden kérdés, minden állítás után ezt kérdezi. Időt akar nyerni a gondolkodásra a felelethez. — A MÁV-pályafenntar- tásmál robiztafn. Untam a reggel 6-kor kelést. — Ennyi? A Rippl-Rónai parki »szakasznak« nem volt köze a munkakerülésedhez? — Lehúztunk egy-egy.üveg pálinkát. Diána a sósbor- szeszt kedvelte, emiatt hívtuk Diánának. Odabent most nem ihat egy darabig ... Öt és fél éves kora óta az állam garantálta neki az otthont, a tanulása lehetőséget, a szakmát. Mindent. Egyike azoknak, akik nem ismerhették a szülői tűzhely melegét, mert az a tűzhely mindig hideg volt. Fél évet nevelőszülőknél töltött, majd Marcaliban és Nagyszakácsiban elvégezte az alsó tagozatot. Nágocson, a nevelő- otthonban feljavították erős közepesre. Komlóra került; dolgozott, és vájártanulóként tanult. — Szerettem o;tt. Másfél évig a bánya jelentett nekem mindent. Iszapgátat építettünk, ehhez a főtét kikellett szednünk, akkor indult meg a kőzet. Összetörte a lábamat. Így végződött a bányászélet. Azt már a dossziémyi fel- jegyzésköteg árulja el, hogy Komlón nem az Anna-afcna élenjáróinak a barátságát kereste, hanem azokét, akik a kocsmában legények. Ismét a Gyivi, a kaposvári gyermekvédelmi intézet igazgatója segített. Orbán István munkát szerzett neki, de Jóska »egy kilóért« eladta a 2000 forint értékű »állami ruhát« e.gy. a bányából ismert fiúnak. Raj- zand kezdtek körülötte azok, akiket többet látni a parkokban, kocsmák környékén, mint a munkahelyen. Orbán István intézetigazgató, a gyámja jobbnak látta, ha a Zalaegerszeg melletti fiúnevelő intézetben helyezi ej, ahol szakmát is adnak a kezébe. így lett lánghegesztő, közepes bizonyítvánnyal. Levelet irt a Gyivi igazgatójának : »Tisztelt Igazgató, Űr! Ne tessék haragudni, hogy zavarom. De most újból meg szeretném kérni, hogy fogadjon a tavaszi szünetben...« A levelet újabbak követték. A nevelőintézet jó véleményt adott róla ; így — miután a kaposvári Gyivi igazgatója jó munkahelyet keresett neki — hazajöhetett. Albérletre 630 forintot fizetett helyette a feldajkáló intézmény. Az első hónapi munkájáért kézhez kapott a MÁV-nál 1369 forintot. Többet nem látták a pályafenntartásnál. Elnyelte a »mocsár«. — Valaki nagyon magához kötött, Jóska. Igaz-e? — AH. Mari csak haver. Nem tőlem lesz gyereke. A húszéves nő kerüli a munkát, ez a híre. A »szakasz« más tagjait is többször látták popkoncerten, mint a könyvtárban, színházban. (Ez utóbbi épületeket csak kívülről ismerik.) Néhány »aréna« után az albérlet ajtaja bezárult Cica előtt. Egyik társa a bisztró pénztárából világos nappal rabolt pénzt.- Ez volt az utolsó csepp a pohárban, ahogy mondani szokták. O. Jóskát kiemelték a »szakaszból«, és visszaküldték a Zalaegerszeg melletti Botfára. Talán ez az utolsó lehetősége, hogy ember legyen belőle. L. L Fotószalon oyíit a szertár ítélvén Kényelmesebb, jobb körülmények Ha a Balaton-parti város' egy-egy új szolgálta tóléte- sítmérmyel gazdagodik nemcsak a helyi lakosok örülnek neki: nemcsak az a 25—30 ezer ember, aki az esztendőnek mind a 12 hónapját Siófokon tölti, hanem azok is, akik csupán a nyarat, illetve a nyár néhány hetét. Az ország egyik legsűrűbben látogatott idegen- forgalmi helységében a szolgáltatást ügy kell megszervezni, hogy akkor is kielégítő legyen, ha egy-egy íö- szezoni napon százezerre duzzad a lakosság száma. Ez többé-kevésbé sikerül is, bár van még tennivaló... A következő ; szezonban bizonyára sokan jólesően meglepődnek majd az űj fotószalon láttán. Különösen az amatőr fotósok, akik mielőbb szerelnék felvételeiket látni. Mert az üdülők közül sokan •— ha egész évben pihentetik is fényképezőgépüket — az itt töltött kél-három hét alatt . egész albumra való képet készítenek. Eddig két helyen (a bazársor sarkán és a Hock János közben) dolgoztak a Sió Ipari Szövetkezet fényképészei. összesen hárman. Különösen a bazársori volt igen mostoha körülmények között. A régi, rozzant épületei hiába tataroztatta időnként a szövetkezet, egy év. elteltével már hullott a vakolat, belepotyogott a hívótálba is. A műterem szűk volt. csoportképet — bár nagyon sokan kértek — ott nem lehetett készíteni. A technikai fölszerelés is meglehetősen elavult már. — A két üzlet alapterülete összesen 58 négyzetméter volt, az űj létesítményé kétszer akkora — mondja Cső" pó István né, a fotószalon vezetője. A régi tűzoltószertárat Húsz új módszer Energia a földekről »Ä nyolcvanas évek mezö- gazdasaya nem ismétli az elázó évtized útját, más módszert, más pályát követ. A gazdasági teljesítmények növelését nem lehet szervezni a hetvenes évek elején alkalmazott eszközökkel, az akkor jónak minősített módszerekkel. Új évtizedünk me- zögazdasagának követelménye: az eddigit minden tekintetben felülmúló, okos gazdálkodás« — hangzott el ez év elején a gödöllői országos, agrár tanácskozáson. S az elmúlt hetekben több, a következő tervidőszak feladataira készülő üzemi vezető töprengésének voltam tanúja: »korszakváltáshoz értünk«, »másként, másho- gyßn kell csinálni« — ilyen mondatokat jegyeztem még. Sok egyéb mellett ezek a személyes tapasztalatok is nyilvánvalóvá teszik: az üzemi vezetők jól látják, hogy a hosszú távon ható világ- gazdasági változások és a hazai tendenciák elemzése megszabja a feladatot, mezőgazdasági fejlődés következő szakaszában az elsőbbséget a hatékonyság Növelése, és az ésszerű, takarékos energiafelhasználás, valamint az ezekkel összefüggő fejlesztés kapja. A feladaton ma már nem vitatkozik senki. A vívódás, a töprengés alapja a célhoz vezető út megkeresése. Az Agroinform gondozásában most megjelent Energia a földekről című könyv szerzői area vállalkoztak, hogy a mezőgazdasági üzemekkel húsz olyan új, széles körben még nem alkalmazott módszert ismertetnek meg, amelyekkel jelentős költség — ezen belül import — megtakarítást lehet elérni. Ahogy Kovács István. a könyv szerkesztője írja, ennek a rendkívül magas »használati értékű« könyvnek megjelentetését elősegítette, hogy szép számmal vannak ma is olyan szakemberek, akik felelősségteljes munkájuk mellett — vállalva a kockázatot — bátran alkalmazzák azráj eljárásokat. Illetve maguk is vállalkoznak új, hatékony technológiák kialakítására. Így a húsz módszer mindegyikét az érdeklődők a gyakorlatban is tanulmányozhatják. Az energiaválság mezőgazdaságunknak is nagyobb gondja. Igen sürgősen kell cselekedni, hogy meghonosítsuk mindazokat, a technikai, biológiai és kémiai módszereket, amelyekkel csökkenthető az anyag- és eszközfelhasználás mind a termőföld hasznosításában, mind az állatok .takarmányozásában. Kitűnik a könyvből, hogy a jövő évtized takarmánygazdálkodásában a legnagyobb lehetőséget a szárítás nélküli gabona és egyéb termény tárolása jelenti. Több országban kialakultak már az ehhez szükséges technikai módszerek, és kiváló eredmények születtek a biológiai tartósitásban. Egy rendkívül olcsó, energiatakarékos módszer további sorsáról van szó; elég megemlíteni azt a tényt, hogy ma hazánkban évente a nagyüzemi állatállomány négymillió tonna szárítás nélküli terményt — főként kukoricát — fogyaszthatna el. és jelenleg csak mintegy százhatvan ezret (!) tárolnak így. (Nem annyira a megfontolás. mint inkább a kény- szerűség visz iá sok gazdaságot ezen őszön, hogy nagyobb arányban éli« a jó módszerrel). Mintegy félmilliárd forint értékű abrakmegtakarítást lehetne elérni, a világ minden sertéstenyésztő országában alkalmazott — nálunk is engedélyezett és gyártott — Carbadox készítmény használatával. Csak általánossá kellene tenni az alkalmazását ! Egy másik példa: a szesziparban évente keletkező viasz tápértéke a számítások szerint harmincezer tonna gabona táp- értékével egyenlő. Hogyan lehetne ezt jól hasznosítani? — Figyelemre méltó módszert ismertet a könyv. Hasonló módom ajánlják a szerzők az Agárdi Mezőgazda- sági Kombinát es Dalmandi alakították át egymillió- kétszázezer íorint költséggel, leiét 4 megyei tanács szolgáltatásfejlesztési alapjából fedezték. Az építési kiadás többi részét saját erőből, illetve hitelből fizette a Sió Ipari Szövetkezet. Korszerű, tágas műterem, kényelmes előtér, négy hívó, illetve sötétkamra, két kidolgozószoba tartozik a szalonhoz, s korszerű szociális helyiségek. A munkát a Siófoki Építőipari Szövetkezet dolgozói végezték. Jelenleg öt szakember és egy adminisztrátor dolgozik a szalonban. — Ûi a technikai berendezésünk is —mondja a szalon vezetője. — A többi közölt egy 159 ezer forint értékű Maya fényképezőgépet kaptunk. Öröm vele dolgozni! Üjdoriság, hogy a színes felvételek készítését is megkezdhetjük. Egyelőre ehhez még nincs meg minden eszközünk, de hamarosan megkapjuk a színes nagyító berendezést is. Az egyik előhívóban Keller Ágota, az amatőr fotósok filmjeivel foglalkozik. — Most kevés az amatőr fotó, különösen a szezon íirgalmához képest — mondja. — Nyáron a régi helyen, bizony, ki sem látszottunk a munkából. A vendégek sokat fotóznak, és szinte azonnal látni akarják a képeiket. A régi, rossz feltételek között is megkapták egy- egy nap alatt. Ezután bizonyára könnyebb lesz a dolgunk szezonban is; ilyen körülmények között még jobban ügyelhetünk a minőségre. Sk. A. Állami Gazdaság bevált takarmányozási és jövedelmező sertéshizlalási módszerét. Ma már nemcsak lehető ■ ség, hanem fontos követelmény is a melléktermékek teljesebb körű .hasznosítása. Az élenjáró üzemek és rendszerek — például a KITE és az IKR — figyelemre méltó eredményeket értek el a növénytermelési maradékok fölhasználásával. Ugyancsak e két rendszer alkalmazza egyre nagyobb területen az energiatakarékos talajmüvelést, mellyel 20— 40 százalékos üzemanyag- és időmegtakarítás érhető el. És lehetne sorolni tovább. Ez a néhány kiragadott példa, úgy vélem, jól érzékelteti, hogy rendkívül hasznos, nagy gyakorlati értékű könyv az Energia a földekről. Az útkeresés időszakában »siet« a tenni akaró, tenni tudó szakemberek, mezőgazdasági vezetők segítségére. Az is bizonyos, hogy azoknak ad legtöbbet ez a színvonalas kiadvány, akik a könyv szerkesztőjével egybehangzóan vallják: nem lehet tartósan versenyképes gazdálkodást folytatni napjainkban és a jövőben az új, anyag-, energia- és költségtakarékos eljárások gyors alkalmazása nélkül. v. M.
