Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-17 / 244. szám

„Esteledik a faluban" A Csíkszeredái Ballada együttes Kaposváron Kitűnő „ajánlólevéllel” ér­kezett hazánkba — a Ka­posvári Mezőgazdasági Főis­kola meghívására — a Csík­szeredái művelődési ház Ballada ének- és táncegyüt­tese: a csoport a Megének- lünk, Románia elnevezésű seregszemlén és a műkedve­lők országos versenyén többször ért el jó helyezést, sót tavaly a dobogó legma­gasabb tokára rukkolt „Pár- választás” című táncjátéká­val. A munkásokból, diákok­ból, értelmiségiekből álló együttes kétszer is sikere­sen szerepelt Görögország­ban, nemzetközi fesztiválo­kon. Nem volt hát indoko­latlan a „beharangozás”, amely Budapesten és nyolc duinéntűli városban előzte — vagy előzi meg a vendég- szereplést. És nem is italait süket fülekre — erről győ­ződhettünk meg kedden es­te a kaposvári ifjúsági ház zsúfolásig telt nézőtéren. Várakozásunkban azonban részben csalatkoznunk kel­lett: az „Esteledik a falu­ban” című műsor érdekes, de korántsem felejthetetlen élményt adott. Mindenekelőtt néhány szót arról, ami újdonságot ho­zott: a köretként föltálalt színes, zamatos, elevenbe vágó humorról. Hivatásos poénvadászainknak unos-ún- talan sugárzott szellemeskedé­sei gyengécske csürés-csava- rásoknak hatnak azok mel­lett a — valóban fineszes székely észjárásról árulkodó — uj- és legújabbkori rig­musok mellett, amelyekkel Józsa László, az együttes táncmestere szórakoztatott bennünket két dal vagy tánc között Az önmaga nagyap­jává vált parasztemberről, a mosogatórongy elfogyasz­tásáról és a két székely lef-Mm,... Apáti Miklós A fekete gén titka * «9. Megint megpróbálom fed- hívni Jonest... — Hát, csak próbáld. — Erzsébet és Dan a Kék Pisztráng előterében áldanak, egymáshoz bújva. — Csak siess, mert kell lassan men­nem dolgozni az intézetbe. — Sietek. Dán telefonál, várakozik, de most sem tud beszélni főnökével. Visszamegy Er­zsébethez. Dühös, de ural­kodik magán. — Gyere, kedves! Elkísér­lek a Génibankba. A főnük úgy látszik, elfelejtette visz- szakapcsolmi magát. — Vagy alszik.. 1 — Ugyan, még sohasem aludt ennyit. .. Ma jd sze­mélyesen próbálom keresni, amíg te dolgozol. — Jó. > — Csak nagyon vigyázz magadra... És a kicsire is... — Jó. — Mi bajod? Mi bánt? — Semmi. — Nem szoktál ilyen «■bőbeszédű« lenini. Meg­mondod, mi bánt? — Lilia«. — Az a légi nő? Ugyan, ne butáskodj .... Si­essünk, mert el­késel ! 7«. József szobája. József borzasztó­an ügyetlenül csomagol, egyre nagyobb méretű dolgokat próbál belegyömöszölni utazó bő­röndjébe. Eddig is nagy volt itt a rendetlenség, de most már szinte fokozhataitlan. József a földön kotorászik, üvegiombikokat rakosgat félre, aiz egyik eltörik, meg­próbálja összeilleszteni. Belép Mária. A hajén a már ismert vörös paróka, — Hát te, édes Józse­fem ... Hogy állsz? — Nem állok. Mászkál* A négykézláb össze-vissza, de nincs sok köszönet benne. — Összetört va lami ? — Igen. Szinte minden. — Idemézz!... Voltam, a mamánál. Tudod, Algernon miatt, és hoztam egy bőrön­döt. És' voltam otthon is; on­nan is hoztam egyet. Alger­non és a mama egész jól összeba rátkozfcak. — Köszönöm. De mi az a vacak a fejeden? — Paróka. Vörös paróka. Hogy nehezebbe» ismerjenek föl. — Még csak es hiány­zik ... — És a repülőjegyek ... — Megvannak. Megvan mind a kettő, ott vannak a kabátzsébemben. Segí­tesz? — Hát persze. Eszeveszett tempóban cso­magodnak, Mária megkérde­zi: — Mennyi van még az in­dulásig ? — Egy órával korábban kint kell lennünk a repü­lőtéren. Délben indul a gép. Most van tíz óra. — Már el is múlt. Sies­sünk, édes Józsefem... — Siessünk. Amit tud, még gyorsan bedobál a bőröndjébe. Ami marad, az egy ramhalom, egy elhagyott csatatér. Jó­zsef körülnéz, sóhajt, majd Máriának férfiasán csak ennyit mond: — Mehetünk. n. A már látott és ismert komputer belseje, Ugyan-, az az iibolyaszínű, steril fény, ugyanaz a berregésre emlékeztető folyamatos hang. Az ismeretlen férfi egy vetítővászon előtt ül, a képen Jones agyárnak ké­pei láthatók : felvillan a vásznon Charlie, Lilian, Dan, Foxman, a delfinek, az egyik képen egy kisfiú te­lefonál, vagy próbál telefo­nálni. A kisfiú dühösein le­csapja a kagylót, szétszedi a berendezett, a fülhallga­tó-részbe egy női arcot áb­rázoló fényképet szerel be, majd újina tárcsáz, azt mondja: «Maima! Nagyon félek, sokára jössz haza? Siess ! Várlak !« (Folytatjuk.) gény tengerparti élményei­ről mesélő ötletes népkölté­sekből tanulság is kínálko­zik: hazai folklórműsora i nk udvariasan sótlan konferálá- sa helyett ideje volna elő­venni porosodó népi rigmu­sainkat. Áz énekes szólisták — a produkció zenei színvonala alapján — megérdemelten arattak többször is vastap- sot. Közülük nyilvánvalóan German Valéria tehetsége a legígéretesebb : a Maros mentén gyűjtött sok-sok haj­ítással, félhangigái megtűz­delt, rögtönzési készséget is követelő román népdalok előadásával döntő érdemeket szerzett az est sikerében. Veretességéért, a szó legne­mesebb értelmében vett nyerseségéért tetszett And­rás Magdolna és Kuna Sán­dor népdalkettőse, egyik- másik ugyancsak szép hang­gal megáldott énekes föllé­pésekor azonban ugyanaz­zal a jellegzetes hibával ta­lálkoztunk, amellyel gyakran a magyarországi együttesek szereplését hallgatva is: a dallam lekerekítésével, a stílustól idegen finomításá­val, „nótásításával”. Vala­mivel több örömünk telt a ífcánccsoportban, kiváltképpen a kalotaszegi legénytánc pontosságának, robosztus­ságának okán és a „Párvá­lasztás” című ízléses, a leg­szebb néphagyományok alap­ján koreografált táncjáték láttán. Egy lassanként csu­pán művészettörténeti érték­ké szelídülő, gyönyörű vi­lágból adtaik ízelítőt a gaz­dagon hatalmas leleménnyel hímzett szoknyák, alsószok­nyák, mellények és főkötök — a Hargita művészeti kis­ipari szövetkezet munkái — s végig nagyszerű biztonság­gal állt helyt a zenekar, Hajdú Gabriella irányításá­val. Kár, hogy a műsorszámok válogatásában jó adag ta­nácstalanságot kellett fölfe­deznünk. Arra számítottunk: kóstolót kaphatunk Csík «me­gye óriási archaikus dalkin- cséből, balladaköltészeté- ből, gyermekjátékaiból, si- ratóiból — egyszóval abból a forrásból, amelyből Kriza János, Bartók Béla, Ortutay Gyula és Kallós Zoltán is szívesen merített. Sajnos, ez elmaradt. Mindenesetre tud­ván, hogy e kincs megóvása a közvetlen környezet érté­keinek föltárásától és feldol­gozásától függ elsősorban, reméljük: a rokonszenves és tehetséges Csíkszeredái együttesnek legközelebbi •— ígért és várható— föllé­pésein ezeket a rejtett kin­cseket is megcsodálhatjuk. fe. A. Bemutatót tort ma este 19 órakor a kaposvári Csiky Gergely Színház. Kálmán Imre háromfelvonásos ope­rettje, a Marica grófnő pre­mier',] e lesz ez. A szöveget a Brammer és Grünwald «daraibíiró cég" — ha szabad így fogalmazná — gyártot­ta, ám Kálmánnak kifogá­sai volitak a librettó ellen. Erre a szerzők teljesen új darabot írtak : végül is ez vált sikerré. Színházunk most E örsi István átdolgo­zásában játssza el az ope­rettet. Babarczy László vál­lalkozott a rendezésre. A zenekart Hevesi András és Fuchs László vezényli. Nagy Anikó játssza, énekli' a cím­szerepet, s kulcsszerep ju­tott Pogány Juditnak, Dánffy Sándornak, Koltai Róbertnek, Spindler Bélá­nak, Rózsa Tibornak, Cser- nák Árpádnak stb. Mozgalmas hétvége ígér­kezik Barcson, ezt a követ­keztetést vontuk le Gálosi János tudósífásából: ma az 525. számú szakmunkáskép­ző intézetben Káplár Adolf, az MSZMP városi bizottsá­gának munkatársa tart elő­adást Hazánk a nemzetközi haladás élvonalában cím­mel. Ugyancsak ma, 19 óra­kor a barcsi művelődési központban -lép föl a Csík­szeredái Ballada ének- és táncegyüttes. Az erdészeti és vízügyi szakközépiskolában ma folklónklub nyílik. A klubtagok a táncházprogra­mok mellett a somogyi nép- hagyományokról hallgat­nak majd előadásokat. Sze­repel a tervekben a drávai halászat hagyományainak megismerésé, a Dunántúl tárgyi hagyományainak is­mertetése, Barcs történeté­nek áttekintése stb. A két­hetenkénti összejövetelék népművészeti kiállítással is gazdagodnak. Kluhavatót tartott Barcson a városi ta­nács egészségügyi osztálya a kismamáknak. Csütörtöki napokon egészségügyi előadá­sokat hallgatnak, ismeretter­jesztő filmeket néznek itt a klubtagok, felkészülve az amyaszerepre. A Darányi Körzeti Műve­lődési Házból Bognár Ferenc arról értesített bennünket, hogy szombaton 19 órakor műsoros családi estet ren­deznek Kiastélyosdomibán, ahol a művelődési intéz­mény gyeimektáncegyüt.tese lép föl. A Koplárovics- együttes játszik. Vasárnap 19 órától Drávaitamásiban, a művelődési otthonban tart műsoros estet a felnőtt és gyermek táncegyüttes, aiz irodalmi színpad és a már említett zenekar. A káposvári Kilián György Ifjúsági és Üttörő-művelő- dési Központból szintén gaz­dag hétvégi programról kap­tunk hírt. Ma 14 óra 30 perckor a Dráva magyar—• jugoszláv hasznosítása cím­mel a Magyar- Hidrológiai Társaság Somogy megyei Szervezete rendez tanácsko­zást az intézményben. Ti­zennyolc órakor a Fiatal Dalosok Klubja tart foglal­kozást; a klubtagok moz­galmi dalok, versek hangsze­res kíséretét tanulják. Hol­nap délelőtt 10-től délután 16 óráig játszó házat rendez­nek a gyerekeknek. A prog­ramban fonás, szövés, ter­ménybábok és mesefigurák készítése mellett filmvetítés, hajó- és repülömodell-szer- kesztés is szerepel. Vasár­nap 9 órakor az ifjúmun­kás és szakmunkástanuló-na­pok keretében pályaválasz­tási kiállítás nyílik. Ez 26- ig, naponta 8—18 óra között tekinthető meg. A kaposvári mozik közül a Vörös Csillagban a korai előadásokon a Keresztül a fíagy Vízválasztón című ka­landfilm szerepel, 19 órakor Huszárik Zoltán Csontváry című alkotását vetítik. A Szabad Ifjúság mozi prog­ramja: a gyerekeknek a Verne-regényből készült A tizenöt éves kapitány, a fel­nőtteknek egy svéd szatíra, a Picasso kalandjai. A La- tinca moziban Az ötös szá­mú vágóhidat vetítik. A könyv barátok figyelmét hívjuk föl képünkkel az Eu­rópa Kiadó új Shakes peare- sorozaitána, amely a Magyar Televízió angol Shakes- peare-sorozafához kapcsoló­dik. Ajándék a lányoknak Nemrég egy szakmunkás- képző intézet igazgatójával beszélgettünk. Miután alig titkolt büszkeséggel fölso­rolta, hogy à „gyerekei” mi­lyen elismeréseket kaptak — hírnevet szerezve az is­kolának —, kissé keserűen ezt mondta: sokszor felelőt­lenül ítélkeznek a szakmun­kástanulókról. A múlt héten a siófoki 523. sz. Ipari Szakmunkás­képző Intézetben jártam, s épp az utóbbira cáfoltaik rá a bizonyítékok. Az iskola 1973 óta egy épületben mű­ködött a kereskedelmi szak­munkásképzővel. A tizenegy tanteremben csak hárommű­szakos oktatással tudták megoldani a 460 ipáid tanu­ló, a 350 kereskedelmi ta­nuló és a 170 esti tagozatos képzését, s mellette még el kellett helyezniük a hajós- szakmunkás-, hegesztői, vil­lanyszerelő-tanfolyamok hallgatóit. Gond volt a tan­órán kívüli nevelési felada­tok megvalósítása, a mozgal­mi munka tartalommal va­ló megtöltése: a folyosókon, az öltözőkben tudtak csak összejönni a fiatalok. És ak­kor az idén nyáron jött a lehetőség... Erről Pintér Lajos, az intézet igazgatója beszélt: — A II. számú általános iskola kiköltözött Szabadiba, a fővárosi nevelőotthon üdü­lőjébe, s az emeleti szint szabadon maradt. Az isko­lánk vállalta, hogy rendbe teszi ezeket, a helyiségeket a kereskedelmi szakmun­kásképző számára. Csak anyagot és tervrajzot kér­tünk. Az üdültetés augusztus 31-én fejeződött be, a tan*- év pedig szeptember elsején kezdődött. Nem volt sok idő a sok fejtörésre. A padló­burkolást hat fiú és egy ok­tató három nap alatt elvé­gezte, ezután a villanyszere­lő-tanulóknak adták át a te­repet; ők átszerelték az egész emelet villamos háló­zatát, új fénycsöveket, kon­nektorokat helyeztek el. A világítótesteket — mintegy 40—50 ezer forint értékben — az intézet adta át: ez nálunk a tornaterem világí­tásának szerelésénél maradt meg. A legnagyobb megle­petés akkor ért bennünket, amikor a festötanulók felvo­nultak. Art hittük, egysze­rű munka lesz, s nem akar­tunk hinni a szemünknek, mikor a fiúk kilenc réteg meszelést szedtek le. Leen­dő kőműveseink a mosdót választották le és csarnpéz- tek, az asztalostanulók pe­dig megjavították az összes ajtót, ablakot. Szeptember 15-én már költözött a kereskedelmi szakmunkás­képző, s megkezdték a taní­tást. — Mikorra készült volna ez el, ha egy vállalat csi­nálja? — Csak december köze­pére vállalták és 450—500 ezer forintba került volna. — A belső munkákká!! el­készültek. S miből rendez­ték be a termeket? — Ez is fejtörést okozott, hisz nem tudtuk előre, hogy elköltöznek, s a tantermi berendezést már tavaly meg kellett volna rendelni. Mi megkaptuk az új berendezé­seinket, s átadtuk a régit; három osztályterembe elég volt. — Most tehát levegősebb lett ez az épület. — így már normális fel­tételeket tudunk teremteni a neveléshez. A klubszoba kedvelt helye a fiúknak. Igaz, van még rajta szé- pílenivaló, s végre olvasó­ié remhez. jut az ötezer kö­tetes könyvtárunk. Önálló MHSZ-klubunk van, s köny- nyebb volt a sokféle tanfo­lyam indítása is. Föllélegezhetnék a siófoki szakmunkástanulók, helyet kaptak végre a tanítási órá­kon kívüli tevékenységi for­mák is. Persze egy kicsit azért szomorúak, hiszen a kereskedelmi szakmunkás­képzővé! együtt a lánykacaj is kiköltözött az intézetből. Az új épületnél végzett munkát ajándékként adták a lányoknak. Izménvi Éva SOMOGYI NËPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents