Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

VÉGE Hatszőtagos visszhang Déli végén r. If. templom áii Somragy egyïk domboldalá- ísms, a Balaton partjaitól 8 kilométerre fekszik Teleki. Sis falu ex, „ahol a madár nem jár”, szokták anon damn Inmeo már az országait sem vaaet tovább. Poe-os dűlőuta- kon juthatunk el a szomszéd községáfcbe. Ritkán téved er­re totrároduló vagy turista, mert jó, ha fel van tüntetve a részletes autóstérképen, en­nék a 400 leltet számláló kis községben a neve. Köz­lekedése ugyan kedvező, mert rendszeres autóbuszjá­rata vart, amely összekötte­tést teremt a halations zárszóé vaswtáHomóssaik Köztudott, hogy Balatoo- akarattyán érdemes megnéz- ni a már teljesen elszáradt Rákóczi-szilfát vagy Tihany­ban az apátságot, mert igen híres nevezetességek. De a Balaton déli partjáról érde­mes váHallkozná egy 8 kilo­méteres útra, és felkeres ná ezt a kas községet, mert ha igiem kevesen is tudjáík, méJ gás akad itt ts látnivaló. A Panoráma Magyarország című kötetének 809. oldalán a következőiket olvashatjuk: ..Baliaborisxeimesről kirándul- hatrante Teleki községbe, ameásnneSc déli végién kis dombon középkori részle té­liét őírző, szép fekvésű r. k. templom áll. 1271-ben már említik az oklevelek. 1753- ban barokk stílusban alakí­tották át.” Mindössze ennyi, amit az ismeretien utazó megtudhat e rövid tájékoztatásból. Ör­vendetes, hogy Műemlék Felügyelőségünk felfigyelt erre az elöregedett kis temp­lomra, és azt 1973-ban nem kis anyagi áldozat árán res­taurál itatta. Az útikönyv sze­rint valóban karámduilhatunk Bailatonszemesről „torony iránt” Telekibe, de ©nmeik az útnak lehetőleg gyaiogszer- rel vágjunk neki, mert tartó- sabb esőzés után nagy sár­ral, száraz időjárás esetén pedig vastag porral találjuk magunkat szembe. A teleld lakosság körében az útikönyv által említett kis dombság „Kene-tető” néven közismert. Maga a műemlék a temetőkertben található, virágos sirhalmokkail körül­véve. A templom alacsony, fazsindelyes, Ids tornyában még néha-néha megkondul a lélekharang, de az utóbbi övékben már csak elvétve tartanak itt szertartásokat. Bélyeg és ősz Lassa« a fflatélistálk né­pes tábora is visszatér a nyári szabadságról, újra éfö- IveríHiniefc: a beraikók, a tar- vasa óta elhanyagolt csipe­szek, nagyítóik. A Magyar Bélyeggyűjtőik Országos Szö­vetsége essen az őszön is gazda* programkínálattal várja a. gyűjtőiket, s termé­szetesen seámos filatâîaà új­donság. érdekesség megjele­nése is várható. Az első nagyobb esemény­re már ma sor kerül Buda­pesten, á Központi Bányá­szati Fejlesztési Intézet kul- túi'házában, ahoi a kiállítást alkatom bélyegzéssel teszik emlékezetesebbé. Ugyan­csak ebben a hónapban 10. és 19. között a lábatlant Pa­pírgyár bélyeggyűjtő köre szervez kiállításit Lábatlan­ban. A gyűjtők itt is gyara­píthatják gyűjteményüket egy első napi alkalmi bélyeg­zéssel. Szeptember 21—28 között Hódmezővásárhelyen lesz nagyszabású kiállítás, 30 -a «fc Október 7-e között pedig â MÁV északi jármű­telep bélyeggyűjtő körénél. Szeptember 13-a és 21-e között rendezik meg az 53. országos béiyeghetet, illetve bélyegnapot A bélyegnap központi eseményei Buda­pesten lesznek, de ebben az Időben számos nagyvárosiban tartanak kiállítást, többek között Kaposváron is. A bélyegnap megnyitója szep­tember 13-án, délelőtt 10 órakor lesz a MABEOSZ- székházban. A programok között többék között szere­pei tárlatvezetés, több neves belföldi és külföldi filatelista előadására és számos szak­mai tanácskozásra is sor ke­rül. A bélyeghét keretén be­lül ifjúsági napot is rendez­nek szeptember 20-án 12—18 óráig. De lesz árverés szep­tember 20-án az Egyesült izzó kultúrtermében, ame­lyen külföldi ritlcaságok is szerepelnek. Árverésre egyébként sor kerül szeptember 21-én dél­előtt 10 órákor Budapesten, a Láng Művelődési Központ­ban, a Rorasnyai utcában, amelyre „beadókat” és vá­sárlókat egyaránt szeretettel várnak. Ezt láttam a bélyegmúze­um jubileumi kiállításán címmel a múzeum alapítá­sának 50. évfordulója tiszte­letére a MABEOSZ az ifjú bélyeggyűjtők számára iro­dalmi és grafikai pályázatot is hirdet. A (tfjnyertee «rom­lásokat a bélyegmúzeumban szeptember 12-tőd november 15—hg lehet megtekinteni. Az érdeklődők és a pályázni szándékozóik részletes tájé­koztatást a Filatédiai Szemle szeptemberi számából hatnak. Ennek a templomnak egy igen érdekes, nem minden­napi természeti tulajdonsága is van, amiről nagyon keve­sen tudnak. A Kene-tetőn, ha néhány száz méterre megállunk a templom falától és szavakat kiáltunk aiz épület irányába, visszhang l^eletkezik. Az útikönyv segítségével akadt már néhány külföldi autósturista, aki eljutott ed­dig a kis faluiig, azonban a műemléktempiiomig már nem. Ugyanis a magasan kiemelkedő református templomot viszonylag egy­szerűbb megtalálni az ide­gen kirándulóknak. a való­di műemléktemplomot sűrű akácsor takarja. Érdemes még kissé tovább sétálni ebben a kis köizség- öen, mert a Kene-tető lábá­nál a látogatók három kitű­nő, kristály tiszta, édes vizű forrásra bukkanhatnak. A szákértői megállapítások szerint ez a víz jód tartal­mú és a gyakorlat és orvosi vélemény szerint is, rendsze­res fogyasztása pajízsimiri- gyes megbetegedések esetén gyógyító hatású. Végül, de nem utolsó sor­ban, a falu északi végén ér­demes még megnézni egy ősrégi, de ma is élő, egész­séges, termő berkenyefát. Sokan ízes gyümölcsét sem ismerik, mert ritkasága mi­att már a piacra sem kerül belőle. írásiban értesítettem az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalt, felhívtam figyelmüket erre a 600—700 éves, 12—14 mé­ter magas, hatalmas koroná­ját, vastag törzsű ösberJcenye- fára. Ennek alapján a fát védetté nyilvánították. Vass Jenő Múzeum a padláson Néhány év «Műtőit azóta. hogy frissiben a fülembe ju­tott : kis múzeumot, a helyi népélet régi tárgyaiból kiál­lítást rendeztek be a decsi művelődésd ház padlásán. Elmentünk, megnéztük, le is fényképeztük a padlásmú­zeumot, s örültünk az ötlet­nek. Hiszen nem akármilyen helyen, nem akármilyen múltról vall, hanem egy sajátos néprajzi sziget éle­téről. A régi Sárköz ,Ez a néprajzi sziget a ré­gi Sárköz volt. A fogalom ma is eleven még, a Szele- szárdtől délre, a domboktól a Dunáig futó síkot és a rajta települt falvakat ért­jük rajta. Hajdan — s nép­rajzi értelemben — Sárköz volt a Duna mindkét part­ján a hasonlóan vizek járta, sok esetben valóban is To­rokon szokású és vonású. és kon) népű terület Ilyen víz­járta vidék volt a folyam- szabályozásig a dunántúli Sárköz is. Akkor még a mo­csaras Sió Siimontomya után a Sár vízébe torkollt. Ez utóbbi a veszprémi Séd folytatásaként a Sárrétről harántoliva a Mezőföld ha­talmas ’ lösztábláját, s hol ágakra ’ szakadva. lápokat táplálva, hol egyesülve, egé­szen Bátáig húzódott, ott tért a Dunába- S ahol a dél-me- zőföldá széles völgybe kiért a Duna síkjához, más szó­val. ahoj a lösztábla eltávo- lodik a Dunától és a Szek­szárdi dombsor alatt széles és vastag (általában jó tíz méternyi) üledékű síkra ért a Sár vize, ott ennek és a Dunának az ágai, lápjai kö­zötti há takon : göröndökön keletkeztek a falvak. Nagy vízkor ki-, és föl­hajtották a jószágot, nyárra, őszre leterelték az ártérre Ez utóbbin termett a széna, a nád, a gyékény, a fő táplá­lék, a töméntelen különféle hal, míg a partos részeken a kevés kenyérnek való, a szemes termények, a szőlő... à * ^ / V é Halászszerszámok a padláskiállításon Ététől Decsig F5! Greco festményét idézi ez a kép. Hosszúkás arcú, magas, fiatad férfi — egy boltíves ablalkú, kicsi szobá­ban — szinite áhítottad hajol munkája fölé Kezében szer­szám, Mozdulatait, vonásait festői kontúrokítoai fogj a ösz- sze az asztali lámipa fénye, a villany — képünk modem anaüGroniizmusaként. Katrsai Lajos műszerész — mellékállásban horgászé ikk- javító kisiparos. Nemcsak Kaposváron, de Somogybán is a „saaíkma” egyetlen kép­viselője. — Mióta? — Decemberben kaptam iparengedétyt, de a műhelyt csak az idén tudtam meg­nyitni. Kispénzű ember va­gyok, s helyet is elég nehe­zén találtam. Végül itt, az Irányi utcában, a rendelőin-. tézettel szemben béreltük ezt az udvarra, nyíló helyi­séget ... A „fejedelmi” többes in­doka: ez a mintegy ' nyolc négyzetméter alapterületű, de teremnyi magas szoba tulajdonképpen társbérlet. A horgászbotok és orsók or­vosa együtt „rendel” Szabó József gazöngyújtó- javító­val. — Megférnek? ' — Könnyedén. Nemcsak barátok vagyunk, hanem munkatársak is: főállásban mindketten az Izzónál dol­gozunk. Együtt rendeztük be ezt a műhelyt is... Mi­kor először megnéztem, olyan romos volt, hogy szin­te elkeserített... Körülpillantok. Nem az új­donság. hanem a rend szem­mel látható. A falakon pol­cok; rajtuk meg az állvá­nyokon egymás mellett a modem horgászat n.élkülöz­betetSen kéffiékei sorakoznak. Pará­nyi szekrények­be® alkatrészek, csavarok; pár szí­nes poszter, pros­pektus ... — mű- helyhangulat. — Mi adta aiz ötletet az ipar ki­váltásához? — Szenvedélyem a horgászat, gye­rekkorom óto, Érettségi után az agráregyetemre akartaim menni, mert a halá­szati ágazat érdekelt, végül azonban az elektroncsőgyár­ban kötöttem ki. De a hor­gászszenvedély ern à régi; és magam javítottam mindig a íólszeredésamet. Meg a bará­taimét. Aztán szabadságo­mat Budapesten töltve vélet­lenül megismerkedtem egy „főállású” horgászcikk- javí­tóval, s mivel érdekelt, a szakma több fogását meg­tanultam. Innen már csak egy lépes volt, hogy kivált­sam az engedélyt. — S pénzt is hoz ... — Nemcsak azért; sokkal inkább hobbi ez.' Hiszen az­előtt sem csak a barátaim „szerelése” került hozzám, hanem az ismerősök ismerő­seié is. — És nem ellen­szolgáltatásért... Nekem min­dig az motoszkál a fejem­ben, hogyan lehetne még jobb, tetszetősebb „szerelést” összeállítani. És ami jó, az mutatós is. Az ember pedig inkább ötször javíttatja, ha hozzászokott, mintsem újat vegyen. Meg aztán igazán finom holmihoz ritkán ju­tunk. És i>e felejtse el, hogy Erről az érdekes múltú, sok titikú és gyönyörű vi­dékről kutatók nemzedékei gyűjtötték az adatokat, s ki­tűnő összefoglalást néhány éve kaptunk a fő gazdaság­történeti — népéleti — sa­játosságokat felfedő András- jalvy Bertalantól. Csak azt sajnálhatjuk, hogy testes monográfiája te Duna men­te népének ártéri gazdálko­dása Tolna és Baranya me­gyében az ánmentesítés be­fejezéséig). bár nagy igényű és hasznos, de szélesebb kör­ben nem terjesztett sorozat­ban, a Tolna megyei levél­tár tízkötetes megyetörténeti tanulmány«] sorában jelent meg. Andrásfalvy egyenként sorra veszi a sárközi közsé­geket Decset is, amely fő­képpen két középkori tele­pülés. folytatása: az okleve­lekből a XI—XIV. század között is ismert Ete mező­városé és Decs községé. Ek­kor Ete volt a legnagyobb sárközi település. Ez a me­zőváros azonban nem a víz- járta, hanem a partos részen feküdt, tehát mintegy párt ' alkotott a mélyebben, illet­ve a vizek közt fekvő Decs- cseL A megőrzött múlt De éppen ez az ártéri, vi­zek közötti fekvés őrizte meg itt a leginkább a múlt sok elemét. Igaz, hogy szántóföld nemigen jutott, de annál több vízi haszonvétel, s annál több ellenőrizhetetlen haszon a régi sárközieknek. Erről tanúskodnak a török idők utáni peres iratok a földes­urak és a falvaik vitáiról. A sárköziek sok nemzedék során megtanulták kihasz­nálni a növénytermesztő gazdálkodás szemszögéből kedvezőtlen adottságaikat — ezért tiltakoztak a kezdődő folyaimszabályozások ellen. De aztán az új helyzethez is igen gyorsan alltoalimaz- kodto'k a múlt században, és az árment,esíteíit folyóköz a legjobb gatoooiaitenmő föld lett. Sárköz gazdagság» fő­ként a viseletben mutatko­zott ezután, meg a rángó? portákban. Aki ma elmegy Decsre. mindeme múlt emlékét lát­hatja. A padlásmúzeumba gyűjtött régi munkáes,»kö­zök tanúskodnak a vízi élet­ről. A vízi és az ártéri ha­szonvételek — halászat, csi- kásziat, pátoszát. sze- nagyüjtés, legeltetés mel­lett — a falunak a dombok alja szőlők is jöve­delmeztek. A módos sárközi gazdáik házait még szép számban őrzi a falu. S há­ziipari szövetkezete mellett a táj házban megcsodálhatjuk a régi viselet darabjait, s a sárközi szövés és hímzés ré­gi és házi iparként ma is folytatott hagyományait is. N. F. Egy „igazi” tengerész Túra következik a jó horgiászbot olyan, mint egy szerszám: gazdaja kezé­hez nő. — Van-e, amit nehéz javí­tani? — Nehéz munka igazából nincs. De nagyon rossz ér­zés, ha anyag vagy sokszor filléres alkatrész hiánya mi­att kell azt mondanom, hogy nem tudom ipegjaivítami Mert ilyesmi miatt, bizony, néha nem tudom...» És ami kevés alkatrészt kapni, azért is rengeteget kell talpalná. — Megéri ? — Anyagilag nemigen. Nézze — s elém tart egy Ryobi orsót —: mit lehet egyáltalán kérni egy tört fék,nyomorogó javításáért ? Pedig időbe telik . . . Nekem viszont jóleső elfoglaltság, és biztonságérzetet ad, hogy meg tudom csinálni. És ma­gam is örülök, ha sikerül rendbe tennem egy-egy bo­tot: színt, formát adni neki. Én a munkám eredményé­ben gyönyörködöm... — És mikor horgászik? — Csak hét végén. K. W. Amióta először találkoztam vele, jó pár év eltelt. Ak- j kor még egy gyárban, dolgo­zott. úgy ahogy a lehetőségei engedtek. — Ismered a Mester Jós­kát? — Hát pei-sze . .. Az utaz­ná. kirándulná szerető fiata­lok közül szerintem szinte mindenki ismeri. — Mi J ven embernek tar­tod? — Hált... tényleg olyan, mint egy igazi tengerész, a szájából csak a papa hiány­zik. — Hogy vélekedsz róla? — A Józsi nagyon kla/sz srác. Én nem állítom hogy mindent tud. mindent ismer, egyet azonban nagyon be­csülök benne, mégpedig azt, hogy nem is igyekszik ezt elhitetni senkivel sem ... Mindene az utazás, a kirán­dulás, a fialtatok. Hasonlóképpen r’él eked­nek nek róla a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődé­si Központban, méghozzá jó pár éve, hiszen nem tegnap volt, amikor megbízták a népszerű FŰK vezetésével. A rövidítés a művelődésd központ évek óta egyik leg­jobb ifjúsági összejövetelét, a Fiatal Utazók Klubját je­lenti. — Évekkel ezelőtt volt egy súlyos balesete. — Akkor nagyon sokáig úgy éreztem, nincs tovább, a terveim, a céljaim szerte­foszlottak, belőlem már so­ha, de soha nem lesz ember Elvonultam ugyan a társa­ságtól, de sziszifuszi munká­val tanulni, dolgozná kezd­tem és lassan újra kiléptem az életbe. — Aztán jött a klub. — Jött. Nagy feladatokai kellett megoldani ahhoz, hogy ismét azt mondhassuk, közösség lettünk. — Miért járnak ide a fia­talok olyan szívesen’ — Erre nagyon egyszerű felelni. A természet, a ki­rándulás nagvszerösége, az utazás, a mozogni vágyás. — Ilyen egyszerű lenne? — A többi, higgye el, ap­ró dolog. Egy lelkes, jó me­cénás kevéske pénzzel, pár ember, aki viszi a többieket és aztán tényleg kész . .. Az évek során azt is si­került elérni, hogy kialakít­sunk egy olyan magot, amelyre mindig lehet számí­tani a szervezésben, a mű- sürreodeziéshen, a túrázás­ban. a kirándulásban. — Ha olcsón és jót akarsz kirándulni, fordulj bizalom­mal Mester Jóskához — szokták mondani. — Én ezt nem állítom. Az biztos, hogy sokfelé megfor­dultam már pár esztendő alatt itthon és külföldön, s egyfajta művészetnek tar­tam, ha valaki úgy megszer­vez egy utat, hogy ott negy­ven vagy ötven ember, fia­tal, mondjuk két héten át jól érzi magát. Ne essék fél­reértés. ezt nem magamra értettem. Velem is sok olyan dolog előfordul, ami annak tulajdonítható, hogy nem ismertem eléggé a helyet, az. országot, ahova a csoporto­mat vittem. Megborzolja szakái] át, izeg-mozog, s körülményesen elnézést kér, de igazán nem akar kirúgni, csak csomagol­ni kell már a hátizsákot, mert egy nagy túra.követke­zik. K. Z. HŐBB T-S A ROK Az orsók orvosa

Next

/
Thumbnails
Contents