Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
Zaitm Tbm Idövázlat A P*rt, a kert, a füstölgő szöllöheyyek, havazás kísér, inssza már nem megyek oda, hol végtelen békesség a nyár. Almom is havazik. Hóban ébredek. Füstölgő szőlőhegyek, a kert, a part i'ár akit szerettem, áll, arca zavart mert nem vár, csak idéz még a képzelet. Szíve gödréből valaki kikapart. A part, füstölgő szöllöhegyek, a kert. Napraforgó-idő. Hullanak a telt húsú körték. De nézd! Üresség éjlik ott, hol egykoron jövőnk menetelt. Falusi József Szilvafák, asszonyok Szilvafáina gyökereztek úgy a földbe, mint a közös kút előtt véletlenül találkozott asszonyok lába ragaszkodott a pihenéshez. A kontyuk is olyan volt: néha díszes, de legtöbbször dísztelen, és a hétköznapok fésűje, a szél igazgatta hajuk dús lombját A pletykájuk is olyan volt, mint a kert alatti szilvafáké, akik arról beszéltek, hogy a csöndes meggyfa beleszeretett a szomorúfűzbe s egy tavaszvégi hajnalon fehér virágkönnyeket sírt a szomorúfűz zöld hajába. Szorongás. Országh Lili festménye. Emberpár. Steiios Votsis ciprusi festő munkája. üy KÖNYVEK A személyiség alakulása Régi adósságot törleszt a Gondolat Könyvkiadó Gordon W. Allport neves amerikai pszichológus „A személyiség alakulása” c. művének megjelenésével. A! 1 port az ón. eklektikus szemólyi- ségielektan híve, s ez nem aranyira az egyes elméletek összevegyítésében, hanem szemléletében mutatkozik meg leginkább. Kétségtelen, hogy nem olyan eredeti, új elméleteket alkotó egyniség, mint pl. Freud. Jung vagy netán Szóndy Lipót, de mentes azok óhatatlanul is egysíkú szemléletétől. Az emberi pszichikum vizsgálata évszázadok óta témája filozó- £usoknak, aratropológusoknak, sőt, nem kevés sarlatánnak, nem is beszélve a tudomány- tatán. ugyanakkor a társasági életben gyors sikereket elérő tenyér jósoknak, grafológusoknak, hogy csak a legismertebbeket említsük. A l'lport könyve a szemé- lyiséglélektana elméletek és tudományos kutatások legszélesebb skáláját bemutató gyűjtemény. összegezésre törekszik, egybefoglalni mindazt a tudományos eredményt, saját elméletének vázám vonva, melyet röviden a személyiség egységének gondolata fejez ki a legpontosabban. „A személyiség irányultságát. jellegét alapvetően a bensővé vált erkölcsi, politikai, ideológiai, világnézeti értékek határozzák meg. Amíg a tanulók nem ismerik ezeket az értékeket, nem várhatjuk tőlük, hogy magatartásuk és tevékenységük folyamatában érvényesítsék azokat” — írja a könyve elé írt ajánló somiban Szebenyi Péterné. ,,Társadalmunk normái középiskolások tudatában” c. könyvében teszi közzé hat évig tartó vizsgálat- sorozatának eredményeit, megállapításait a szerző. Első részében az elvi kérdéseket tisztázza, melyékkel eddig elsősorban a jogalkotás szempontjából csupán Pe- schka Vilmos és Szabó Imre foglalkozott nálunk. Sze- benyiné a normatív, tehát jogi; valláserkölcsi stb. szabályozás társad a Imi-pedagógiai problémáiról ad átfogó képet újszerű megvilágításban. Több mint 100 ez.er középiskolás diák adott feleletet ideáltípusokról, élet- felfogásról, a társadalmi normákról, erkölcsről, etikáról, munkáról alkotott vagy kialakulóban lévő felfogásáról. A vizsgálatok alapján kialakult kép korántsem olyan rossz, mint gondolhatnánk. Az értéknormák élén pl. a következő megfogalmazások állnak: 1. Dolgozz szívesen és legjobb tudásod szerint! 2. Szeresd és tiszteld szüléidét! 3. Egyeztesd össze egyéni érdekeidet a kisebb és nagyobb közösségek érdekeivel ! Rendkívül érdekes adattár, s elgondolkodtató táblasor az, amelyet Szebenyi né konklúzióival az olvasó elé tár. Noha a' vizsgálatot középiskolások körében folytatta, a felmérések tanulságul szolgálhatnak nemcsak minden iskolatípus vonatkozásában, hanem társadalmunk egésze számára is. Á SZUPERRÁGÁSZTÓ Még szegény, halhatatlanságban boldogult bóratóm, Örkény István figyelmeztetett rá. hogy agárversenyen arra a versenykutyára tanácsos tenni, amelyik közvetlenül indítás előtt, izgalmában megkönnyebbül. Örkény mindenhez értett, és én megfogadtam a tanácsát. Maradék vagyonomat tettem fel egy olyan agárra, amelyik egy kobra hosszúságú kígyót eresztett ki magából, közvetlenül a startpisztoly eldör- dülése előtt. Mondanom sem kell, vesztettem. Azóta szent gyűlölettel figyelem az angol agarversenyeket. Az elégtétel esztendők múltán érkezett, hír formájában. Baj van az agárversenyeken. A fogadók amolyan szakszervezetbe tömörültek a fogadóirodák ellen, és csaknem meghiúsítják működésűket. Megjegyzem: az agárversenyeken nem az agár a főszereplő. Még csak nem is az árva műnyúl, melyet egy elektromos szerkezet húz el épp a szaladó és bizonyára jóhiszemű agár előtt. Ö is csak áldozat, miként mi, fogadok. A főszereplő itt a bookie, azaz a fogádóirodás. A kezében vagyunk, mert ö szabja meg az odds-okat. azt a tétet, melyet a befutó agárra fizet. Mondanom sem kell, hogy a tétek aránya még csak nem is a versenyeken dől el, hiszen ott csupán a fogadók egy része van jelen. A bookie-nak országos a hálózata, telex, telefon, s minden egyéb ravasz elektronika áll a rendelkezésére, hogy több száz kilométerről is ellenőrizze az odds- okat, s ö egy komputer biztonságával határozza meg, hogy kedvenc agaram menynyit fizet a győzelem esetén. Így ment ez régen, így ment ez egy ideig. Egyszer azonban Rochester városában a fogadók szakszerveze- 'e rádöbbent arra, hogy an az évnek egy-két narpja. mikor agárversenyt rendezlek ugyan, de mindem közhivatal, így a telex- és telefonközpont is zárva tart. Nem tudhatja ilyenkor a bookie, mit fogadtak odaát, a szomszédos városban, csak azt tudja, mi történik a versenyen. így indult el Ro- chesterben két agár. Mindkettő — ahogy a zöld gyepen mondják — megpakolva, előzetesen lekötött odds-ok- kal. A bookie-k milliókat vesztettek és — ilyenek ezek — nem fizettek. A törvény a szerencsejátékból fennálló adósságot nem hajtja be: hiába jártak túl a bookie-k eszén a fogadók: a pénz ott cincog az ablakban. Idáig mindez technikai részlet. Az elbeszélés előkészítése. Nagy poén következik rá. Mit csináltak hát a fogadók a bookie-kal, a/míkor azok nem fizettek? Előbb kérvényeztek és könyörögtek. Amikor ez sem használt, egy apró kis szerhez — csodaszerhez — folyamodlak, amely néhány cseppje megakadályozta a bookic-k irodainak működését. A szer neve: superqlue. Afféle univerzális ragasztó: fémet és fát és műanyagot egyaránt összecsirizel. A fogadók nem tettek mást, mint hogy ebből az új gumi- arabikumból belecsurgattak egy keveset a fogadóirodák ajtajának kulcslyukába. S a fogadóiroda egyszerűen nem tudott kinyitni. Hiába szerveztek tüstént az irodák repülő lakatosbrigádot, nem boldogultak a csodaszerrel. S most, amire műnyúl, ember és agár együtt nem volt képes — meghátrálásra kényszerülnek a fogadóirodák. A bookie-kat legyőzte az emberi lelemény, ragasztó formájában. Keli-e még folytatnom, a példázatot? Mert a műnyúl, az agár és a bookie esete nyilvánvalóan az. Nem róluk van szó, hanem végül is a szuperragasztóról. Arról a csodaszerről, mely hivatalokat meghátrálásra kényszerít, eltöm bizonyos kulcslyukakat — egyszóval bosszuló álmaikról, melyeket az emberi lelemény színez széppé, hogy a tisztességtelenséget megbüntesse. En a szuperragasztó híve leszek most már mindhalá- lig. Iiwgvéri Tnüiás A magyar tudomány arcképcsarnokából Benedek Pál akadémikus Ami azt illeti, kévés olyan akadémikusról tudunk, aki eredetileg újságíró szeretett volna lenni ... Márpedig Benedek Pál esetében ez történt. 1921-ben, Budapesten született, édesapja kiskereskedő volt. Mikor fia bejelentette pályaválasztási szándékát, a szülői ellenvélemény így hangzott: „Előbb legyen valami tisztességes szakma a kezedben, fiam!” De mi legyen az? Akkoriban a kémia „konjunkturális tudománynak” számított, népszerű volt. Talán ezért választotta az ifjú a vegyészmérnöki szakmát 1945-ben kapta meg mérnöki diplomáját a József nádor műegyetemen. Tulajdonképpen nem voltak kutatói ambíciói, de egy véletlen mégis erre a pályára vitte: Varga József, a híres kémikus-professzor a Budapest felszabadításáért vívott harcok során asszisztencia nélkül maradt, ki meghalt, ki elmenekült munkatársai közül, és új embereket keresett kutatómunkájának folytatásához. Sok választása nem volt, de kéznél volt Benedek Pál, aki 1945. május 1-én kapta meg tanársegédi kinevezését. „Első tudományos megbízatásom az volt — meséli a humorérzékben nem szűkölködő professzor —, hogy ablakozzak be egy szobát. A kutatást az üveg felkutatása jelentette, a mérnöki munkát a méretre vágás és keretbe helyezés ... De hát valahol végül is el kellett kezdeni a szakmát”. 1950-ig dolgozott a budapesti műegyetemen, közben egy évre Párizsba küldte Varga, hogy tanulmányozza a kémia legújabb eredményeit, amelyektől a háborús években el volt zárva Magyarország. 1950-ben féléves pártiskolára került, utána az volt a kérdés: a Szabad Nép szerkesztőségébe kerül újságírónak, vagy az akkor egyeszten- dős Veszprémi Vegyipari Egyetemen dolgozik tovább ? Veszprémbe került, és létrehozta az új egyetem fizikaikémiai tanszékét, amelyet tanszékvezető docensként irányított. 15 évet töltött Veszprémben, 1957-től egyetemi tanárként. Kandidátusi címét az ötvenes évek végén szerezte, a hazai petrolkémiai ipar kezdetén, a folytonos üzemű gázkromatográfiáról írta értekezését. 1960-ban már a kémiai tudományok doktora a vegyipari műveletek „szabadsági fokáról” irt disszertációjával. A hatvanas évek elején barátjával és kollégájával, László Antallal könyvet írtak a „Vegyészmérnöki tudomány alapjai” címmel. Ezt a magyaron kívül orosz, német és francia nyelven is kiadták. A Magyar Tudományos Akadémia 1973-ban választotta levelező tagjává, székfoglalójának címe ez volt: A mesterséges intelligencia a kémiai tudományokban. Ez már azt is jelzi, hogy időközbe» ismét témát váltott: a hatvanas évek közepétől sokat foglalkozott számítástechnikával is. 1964-ben került el Veszprémből, egyszerre két helyre: az iparba, ahol egy olyan mérnöki irodát-vezetett, amelyben már 1968-tól kezdve foglalkoztak a számítás- technika vegyipari gyakorlatával, és az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahod 1973-ban sikerült létrehoznia a kémiai kibernetikai laboratóriumot, s ahol lehetőség nyílt önálló elméleti kutatómunkára. Kémiai kibernetika? Mi az tulajdonképpen? A kibernetika általános irányításelméletet jelent, amelyben a számítógépeknek Is szerepük van. A kémiai kibernetikai laboratórium aiapnásakoi az volt a cél: hogyan lehet a számítástechnikát a kémiába, a vegyészmérnöki tudományba es gyakorlatba bevezetni ? Ma más Benedek professzor intenciója: olyan kémiai reakció-rendszerekkel foglalkozik, melyekben az irányítás információit nem hidraulikus vagy elektromos impulzusok közvetítik, hanem maga valamelyik résztvevő kémiai reakció- komponens az információhordozó. Benedek Pál professzor munkásságát a Munka Érdemrenddel és kétszer akadémiai díjjal ismerték el, az elsőt a már említett könyvéért a másodikat azért a — munkatársakkal írt — könyvért, amelyben arról van szó, hogyan lehet vegyipari üzemek működését számítástechnikai eszközökkel szimulálni. Ehhez kapcsolódik jelenlegi kutatási területe: állami megbízás alapján azt vizsgálja munkatársaival, hogyan lehet a vegyészmérnöki tervezést számítógépekkel segíteni? Olyan programrendszert kívánnak kidolgozni, amely oktatási célokra is használható. így a vegyészképzés egy sor isme* rete az elvontból számokban is kifejezhetővé, megfogható- vá válik. A vegyészképzés ismeretanyagának újragondolása lehetővé teszi, hogy egy sor fölösleges részismeret kiszűrésével egymásra építsék az elsajátítandó tudnivalókat! A professzor azt feltételezi, hogy a számítgépes oktatás igény- bevételével a hallgatók közelebb tudnak kerülni a szakmahoz. Benedek professzort mindkét gyermeke követte pályáján: 28 éves fia biokémikus, 26 éves lánya pedig biológus- mérnök, állattenyésztésben dolgozik. „Könnyű nekik — mondja —, hiszen már 5—S éves korukban egyetemre jártak, pontosabban szólva becsámborogtak egyetemi dolgozószobámba. És veszprémi otthonunkban mindig volt valaki kollégáim, vagy tanítványaim közül, zajlottak a szakmai beszélgetések és viták. Természetes volt számukra, hogy a világ kémiából és kémikusokból áll.” Ha szabad ideje marad, mivel foglalkozik a kémián kívül? Szereti a színházat, olvassa a kortárs magyar irodalmat. Az újságírás iránti vonzalomból annyi maradt, hogy időről időre cikket Ír tudománypolitikáról, kutatás- szervezésről, amelyekből azután „Örökzöld témák” címmel tavaly adott ki egy kötetet az Akadémiai Kiadó. Vajon ennyi szakterületváltás után vált-e még egyszer? Másképp fogalmaz: „Igaz, hogy eddigi életutam szerteágazónak tűnik, de végül is az egész nem más, mint a vegyészmérnöki tudomány alapos körüljárása. Most arra készülök, hogy a körüljárás során szerzett tapasztalataim összegezésével megírjam a vegyészmérnöki tudomány rendszerelméleti felfogását”. üst. J. I
