Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
I Játszótér a város szélén Kém mindennapi játszóteret mondhatnak magukénak a kaposvári gyerekek a cseri parkban: fából készített hintalovak, széles hátú teknősbéka, látott szájú krokodil, kisvonat, babaház, indiánsátor várja a kicsiket — nem messze a város szivétől. A szépkörnyezetbe a városgazdálkodási váXlalat irányításával varázsolták a hatmillió forint értékű játszőteres parkerdőt. A 19 hektárnyi területen minden korcsoportnak van külön játszóhelye, elkülönítve a felnőtteknek szánt pihenőhelyektől és sétányoktól. S ami a legfonto- saihfa fűre lépni az égész területen szabad —-—-«r A Kőte- es Mfewyagtpari VafJafert aaOMWa® Selypessel felvételre keres 3 női betanított munkást a kaposújlaká telepre valamint 1 villanyszerelőt tmk munkakörbe. Jelentkezés személyesen a vállalat munkaügyi osztályán. «435241 Pulóver és hegesztőszemüveg Naponta több mint százezer Szóntódpusztának neve van A pádon ültem, amikor odalépett hozzám a farmer- nadrágos fiú, kezében egy tucat „cekkerrel”. — Nem veszel belőle, olcsón adom? — Minek vennék, nem járok cekkerrel — mondtam. — Nem is neked gondoltam — kínálta tovább a portékáját —, hanem mondjuk a mamádnak, vagy mit tudom én! Meg nem csak cekkerem van, hanem a bőröndben pulcsi is meg faros, sőt — hajolt közelebb —, még digó cuccaim is vannak. — Feketén nem szoktam venni semmit — jelentettem ki büszkén. — Jól van na, nem tudtam, hogy ilyen majréssal van dolgom. Különben is, a szatyor meg a pulóver tisztességes áru. — Üzletelésből élsz? — Á nem, hogy képzeled! Az orvosira járok, most leszek negyedéves. Családom van, feleségem, kislányom, a szüleim meg nem krözusok, nem várhatok mindent tőlük. Ilyenkor nyáron eljövünk a Balatonra a haverommal, és ... és megpróbáljuk. Megkeresünk egy-két kisiparost meg egy-két másik havert, és némi haszon ellenében áruljuk a portékájukat. Hidd el, nem sok „lozsó” van belőle, de azért valamit csak hoz a konyhára. — Mégis mennyit lehet megkeresni egy hónapban? — Hát — tárja szét a karját —, nem csináljuk állandóan, egy kicsit nyaralunk is közben, de ha mindent ösz- szeszámolok, olyan három- ezer-háromezerötszáz forint összejön havonta. — Ha el ménnél kisegítő vagy segédmunkásnak, akkor is megkeresnél ennyit. Tisztában vagy vele, hogy engedély nélküli kereskedésért szabálysértési eljárást indíthatnak ellened? — igen, és nyugisabb dolognak is tartom a legális melót. Csináltam már olyat, csak hát tudod a szabad élet, ezt akkor csinálom, amikor épp kedvem van hozzá. Meg romantikus is. Nagyon sok embert meg lehet ismerni közben, meg kiismerni is. És szerintem nem tisztességtelen munka, mert a feketeüzlet, ba hiszed, ha nem, nagyon ritka. Van két overal- luok és semmi egyéb, így hidd el, ahogy mondom. — Gyakran vásárolnak tőletek az emberek? — Igen, azt mondhatom, csak persze elő kell vermi a dumakészséget. Valamicskét Ezen az elmúlt évezredek emberei még mosolyogtak volna, mondván: mi átlagos zseniket akarunk előállítani, aani az ő felfogásuk és az ő lehetőségeik számára önellentmondás. Mi azt mondjuk: a manipulációk eredményeként nem átlagemberek és zsenik egymást tagadó világát akarjuk létrehozni, hanem olyan világot, melyben nincs többé kitüntetett helye se a hagyományosan felfogott zseninek, se a hagyományosan értelmezett átlagnak. Nem mi akarjuk az emberiséget megjavítani; azt akarjuk, hogy az emberiség javítsa meg önmagát. beszélünk németül i«, a ,.he- gesztős” pulóverokhoz meg nem kell különösebb magyarázat. — Mit jelent az, hogy hegesztős pulóver? — Hát azt, hogy akinek egy kis ízlése van, az csak hegesztő szemüveggel tud rájuk nézni, mert különben megvakul. — Te megvennél egy ilyen pulóvert? — Még ha fizetnének, akkor sem vennem föl, de hát mit csináljak, ha nekik ez tetszik. — Melyek a legmenöbb színek ? — Hát a hupik. A hupilila, a hupirózsaszín meg a hupi- zöld. Van, amikor az embert megrohanják és szabadulni sem tud tőlük. — Hol árultok általában? — Többnyire a legforgalmasabb helyeket választjuk. Állomások, mozik, strandok környékét. — Hogyan kezditek a rábeszélést? — Udvariasan megszólítom, akit kinéztem magamnak, aztán ... — Mi az, hogy akit kinéztél magadnak? — Hát előtte azért az ember végez egy kis környezet- tanulmányt, egyáltalán mit lehet kínálni az illetőnek, nehogy rögtön elküldjön a fenébe. — Feltérképezitek az ízlését? — Valahogy úgy. Aki jól öltözött, annak természetesen meg sem kísérlem elsózni a „hupikat”. — Volt már, aki elküldött a fenébe? — 0, hogyne, de ez nem veheti el az ember kedvét a dologtól, többnyire lepereg rólunk. Ezt a „szakmát” nem lehet másképp csinálni. Egy- egy szép darabot, mert olyan is akad, öröm eladni,' meg persze öröm hazaküldeni az asszonytársnak a megtakarított kis aprópénzt. — Leírhatom a nevedet? — Pollányy Ágostonnak hívnak. A lakcímemet viszont hagyjuk. A fiúval, cekkerekkel a kezében, Fonyódon egy pádon találkoztam. Nem vagyok benne bizonyos, hogy az orvosira jár. abban sem, hogy Pollányytiak hívják, egyben azonban igen ... Sokak előtt még mindig nagyobb a népszerűsége az ügyeskedésnek, mint a tisztességes munkának, amelyből az elmúlt nyáron is lehetett válogatni a diákoknak is. K. Zs. — Azt akarja ezzel a professzor úr mondani, hogy a jövőben nem is lesznek zsenik? Hogy nem lesznek olyan emberek, akik eleve tudnak valami olyat, amit mi, többiek csak szorgalommal sajátíthatunk el? — Lehet, hogy lesznek. De a Génbank ebben nem tud segíteni. A Génbank gyerekei nem lesznek zseniálisak, de az átlagosnál okosabbak, etikusabbak, esz- tétikusabbak lesznek. A zsenik nem szaporíthatok. — Az átlagembereket meg nem érdemes ... — Dehogy ismém! A jobb átlagemberek az okosabb átlagemberek, a szebb átlagemberek, és főleg: az egészségesebb átlagemberek világának lehetőségét adja a Génbank. Érti, Mária? — Értem, professzor úr. Értem. Egyetlen apróságot nem értek: miért üldözik magát? Hiszen, amit itt kifejtett, az mélyen humánus, es azt hiszem, cáfolhatatlan. Szántódpuszta egyik nevezetessége lett alig egy év alatt a zsúptetős hangulatos Ménescsárda. Vezetője, Nemes Pál húsz éve a tó egyik leghíresebb vendéglátója. Neve fogalom a szakmai körökben. Naggyá tette a Vén Diófát és most a Ménescsárdát emeli európai színvonalra. — Milyen volt a nyári forgalom? — kérdeztem tőle. — Rendkívül erős. Még csak azt sem mondhatom, hogy nálunk zökkenőkkel kezdődött a szezon. Nagyon sok vendégünk volt. Ez számokban azt jelenti, hogy több mint húsz százalékkal nagyobb bevételt értünk el, mint a múlt év hasonló időszakában, Annyi azonban észrevehető volt, hogy az «•igazi« szezon július 20-án kezdődött és augusztus 15-én véget is ért. így a nagy tömeg alig egy hónap alatt fordult meg a Balaton partján. Ez nálunk úgy mutatkozott, hogy augusztus 1-töl 15-ig mindennap százezer forint fölött volt a forgalmunk. — Hogy sikerült ezt a turistahadat jól kiszolgálni? — Nem volt könnyű. Az idő is akkor volt a legmelegebb, s igencsak próbára tett bennünket. A változás? Az idén nemcsak a nyugati, hanem a szocialista országokból. érkező turisták is szép számmal betértek hozzánk. Nehézséget okozott, hogy a konyhánk nem túl nagy. Ehhez a forgalomhoz viszont rengeteg nyersanyag kell. A legnagyobb hőségben, a legzsúfoltabb forgalomban azonban nem üzemelhettek hűtőgépeink, hiányzott a működésükhöz szükséges freongáz. Ennek ellenére az egész személyzet Másodszor tartották meg a Videoton tatai gyáregységében az ingázó fiatalok fórumát, melyen a környező községekből bejáró fiatalok közül mintegy harmincán vetlek részt. Az ingázók kérdéseire a nyilvánosság előtt adtak választ a gyáregység gazdasági, politikai és társadalmi szerveinek vezetői. A fiatalok szóltak az autóbuszok zsúfoltságáról, a járatok rendszertelenségéről, a gyakori kimaradásokról, az anyagellátás nehézségeiről és a gyáregységi beruházás állásáról. Fölvetették, hogy a szombat délutáni Kinek nem tetszik hét a Génbank működése? És miért? — Mária, nem a Génbank itt a probléma, hanem az én saját, egyeni helyzetem. És persze, a kísérletem ... — A befejezetlen vagy a befejezett kísérlete, prof esz- szór úr? — Kár a rovásomra szel- lemeskednie... A Fekete Gént megcsináltam, én a tudósi pály ám végére értem : ez a csúcs, ennél tovább nincsen. Az előbb már esett szó róla: zseniket, világtagadó mindenttudókait nem tudunk előállítaná a Gén- bankban. — Igen, emlékszem. — Pontosabban: nem tudtunk. Jöjjön csak, Mária! — a professzor izgatottan a laboratórium sarkában álló páncélszekrényhez vonszolja Máriát. Mária majdnem elesik, de végül is baj nélkül ér a páncélszekrényhez. Foxman és Mária egymás mellett áll. Foxman ünnepélyes, lassan Máriára is átragad az a féle meghatottság, amely Foxman arcát oly ragyogóvá varázsolja. — Vegye elő a kulcsát, nyissa ki! Abban a narancs- színű kapszulában ott van a Fekete Gén. megállta a helyét A konyhai dolgozók is nagyon szép százalékot kaptak a forgalom után. őszintén remélem, jövőre is így lesz. — Látom, most is tele az étterem ... — Ebből is látszik, érdemes jól dolgozni. Mi nem a vízparton vagy egy jól beépített helyen vagyunk, ide nemcsak úgy »beesik« a vendég. Csak az jön be hozzánk, akár a hetes útról, akár máshonnan, aki eleve elhatározta. A szán lód pusztai rendezvények, a szórakozási lehetőségek, a kulturális események mind vonzzák a turistákat. A pusztának ma már neve van! Öröm számunkra, hogy ehhez a Ménescsárda is hozzájárult. Júniusban megnyitottuk a pinceborozót; nagyon sok vendéget fogadtunk ott is. A kemencében egész nyáron sütöttük a kuglófot, lángállót, tepertős pogácsát és rögtön föl is szolgáltuk. — Mi várható szezon után? — A Pesl-budai Vendéglátó Vállalat vezetősége tudja, hogy szeptembertől túlnyomórészt hazai vendégek fordulnak meg nálunk, ezért 1-től csak másodosz- tályúak az árak. A nyár folyamán rövid idő alatt óriási tömeg zúdult a vendéglátóhelyekre. A jó magyar konyháért, a tiszta, udvarias kiszolgálásért eljönnek a vendégek. Ezzel azonban mi semmi rendkívülit nem teszünk, csak amit kell. A vendéglátónak, a csárdagazdának nincs nagyobb öröme, mint amikor látja az üzletében megforduló tömeget, az embereket, akik még szívesen várnak is a felszabaduló asztalra. Cs. I,. műszakot másként kellene megoldani. Megkérdezték, miért csak a község központjában levő belső telepen van könyvtár; és a mechanikus szakmunkások kaphatnak-e a szappan mellé más tisztálkodási és tiszti tószert? Mindenkit foglalkoztat az is, hogy a Videoton által építendő munkáslakások mikorra készülnek el. kik kaphatják meg ezeket, mekkora lesz a lakások alapterülete. s várhatóan mennyi - be kerülnek. A kérdések egy részére a fórum résztvevői a helyszínen kaptak választ; a többit a gyáregység vezetői az illetékeseknek továbbítják. Föltárul a páncélszekrény ajtaja, Foxman és Maria szinte vigyázzban áll az aprócska, narancssárga kapszula előtt. 31. Jones, Charlie és Dán kávézik, Jones szobájában. — No, Dán, mi lett a kicsikével ? Kérdezi Charlie. — Milyen kicsikével? — Nem kapisgálod? Nem is sejted? — De. Sejtem. Dam rágja a szá'jaszélét, töpreng. Majd megszólal. — Nem kapott pisztrángot. — Nem? — kérdezi Jones könnyedén. — Altkor jó. — Dehogyis jó! Most biztos haragszik. És akkor ki fog súgni szegény Dannak? Ugye, Dán? — Nem erről van saó .. Sokkal fontosabbról van szó. — Beszélj, Dán, beszelj! Ideje, hogy dolgozz egy kicsit ... — Megtaláltam Foxman emberét. Azt, akivel a legbizalmasabb viszonyban van. — Igen? És milyen?... Nyilván szép. fiatal, és nagyon tetszik neked — mondja Charlie. I (Folytatjuk.) A fekete gén titka Fórum a gyáregységben
