Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-06 / 209. szám

I Engedményes campingcikk-vásár Hévízen birtokukba vették- a beutaltak az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint az ország valameny- nyi szén- és ércbányájának összefogásával felépült új gyógyüdülőt. Az elsőként beutalt házaspárok egyike. Az üdülő gyógyvize* medencéje. Az új üdülő. Uj bányászüdülö Hévízen a Zselic Áruházban: Inselberg 2 személyes sátor 35M Ft helyett i?5# Ft. Fichtelberg extra 2 személyes sátor 2700 Ft helyett 1350 Ft Rennsteig 4 személyes sátor 530# Ft helyett 3180 Ft, ~j- Indián sátor ajándék, Balkon ernyő, kicsi 390 Ft helyett 195 Ft, Napernyő nagy 1090 Ft helyett 545 Ft. AMÍG a készlet tart. A keresztelő vége Verekedés a buszpályaudvaron A következő két eset meg­lehetősen hasonló, tanulsá­guk is közös. Az egyik va­sárnap délután történt Ka­posváron, a Szomjas vendég­lő előtt. Ide tért be egy r*é- pes társaság keresztelőt ün­nepelni. Az utcán várakoz­tak a lovas kocsik. Kifelé jö­vet a 17 éves, kaposvári Sár­közt Karoly úgy határozott: a járdán végzi el a dolgát. Épp egy rendőrjárőr jött ar­ra. Igazoltatás következett volna, ha a fiatalember haj­landó átadni az igazolvá­nyát, de erre nem lehetett rábeszélni, így az autóhoz vitték. Ö tiltakozott, rácsa­pott az egyik rendőr kezére, ezért egy kicsit keményeb­ben bántak vele. Az ifjú ap­ja és a társaság tagjai körül­fogták a rendőrautót, őket pedig a bámészkodó tömeg. A környező ablakokban is fejek jelentek meg. Szeren­csére még egy rendőrautó ér­kezett. Három »-keresztelőt« tettek a kocsiba, azután meg­kérdezték: ki hajlandó ta­núskodni? Pillanatokon be­lül néptelen lett az utca, csak. egy civilruhás rendőr ma­radt a helyszínen. A lovas kocsik is elindultak, ám rö­videsen visszafordultak, és az ott álló civilruhás rend­őrre támadtak a kocsik uta- . sai. Leütötték, megrugdos­ták. A bámészkodó tömeg új­ra körülállta őket, de segít­séget senki sem nyújtott. A másik eset szerdán az autóbusz-pályaudvaron tör­tént. Délelőtt itt tűnt fel a 19 éves, hetesi Kalányos An­dor, aki nemrég szabadult a börtönből, ahol súlyos testi sértés, garázdaság miatt ült. Az ifjú részegen, véres kéz­zel járt-kelt, és fogdosla a várakozókat. A forgalmista figyelmeztette,, azután az irodába hívta. Kalányos megütötte a forgalmistát, majd rövid kézitusa követ­kezett, melybe a buszosok is beavatkoztak. Délután újra szóltak az irodában, hogy egy félmez­telen férfi fekszik a váró előtt. Kalányos volt, mellet­te az anyja, a felesége, a testvére. Amikor a fiatalem­ber magához tért, egy férfi­hoz lépett cigarettáért, s mi­vel az nem dohányzott, szá­jon vágta. Azután egy idős embert ütött meg, majd to­vábbindult, osztogatva a po­fonokat. a járókelőknek. Nőt, férfit egyaránt megtámadott A Tanácsház utcában haladt egy darabig, majd visszafor­dult, és meglátva a forgal­mistát, nekiugrott, leütötte. A közelben álló buszvezető­től viszont ő kapott Erre közbelépett a testvér, no meg ‘ a többi buszos, és néhány járókelő is beavatkozott a verekedésbe. Az idősebb Ka­lányos egy közeli udvarba szaladt fejszéért. Két buszos utánavetette magát, hogy megelőzze a bajt. Hogy ott mi történt, ki tudja? Tény, hogy Kalányos rövid idő múlva alaposan megszelídül­ve poroszkált ki az udvarból a két férfi társaságában. Közben a két testvér sze­rencséjére megérkezett az URfi, így megmenekültek a járókelők haragjától. A garázdák a rendőrségi fogdában gondolkodhatnak a két eset tanulságán. Városi klímaközpontok PIACI KÖRKÉP Sok volt a Ilyen gazdag piacot sem láttak mostanában a kapos­váriak. Szeptember bőke­zű gazda. Nem úgy a piaci árusok egy része. A nagy gazdagság ellenére nem mondhatjuk, hogy alacsony árak jellemezték volna a teg­napi piacot. A csirkét 36—42 forintért adták, a rárntanivalónák va­lamivel magasabb volt az ára. 30 forintért — és ez jóval az országos átlagár alatt van — tisztességben megöregedett tyúkot lehetett kapni. Néhány hápogó jó­szág is ajánlkozott, pecse­nyeméretben. Tömött kacsát csupán kettőt hoztak. Az egyiket 220-ért árulták, és a súlya 4 kiló 40 deka volt. A másik negyven dekával többet nyomott a mérlegen, ezért 250 forintot kértek. Megjelent a szilva. Aki nem a szépsége, hanem az ize miatt kereste, az 6 Ft­ért vásárolhatott. A szebb- nök 7—8 forint volt az ára. Az egyik helyen gyönyörű szőlőt kínált egy asszony. A ringiónyi szemű gyümölcs egy-egy fürtje félkilós is volt. — 22-ért adom. Megéri. A boltban ugyanez 28. —­És valóban zamatos, kelle­mes ízű csemegét kapott, aki vett belőle. Arrébb 15—20 forint voit egy kiló. Másutt fekete szedret kí­nált egy néni: — 80 forintért adom ezt az egészet. Hat liter. Emel­je csak meg, milyen nehéz! Rengeteg barack várt vá­sárlókra az árusok kosarai­ban. Már nyolcért is lehetett kapni, de az igazi nagy, za­matos őszibarackért 20 fo­rintot kértek. A dimnyeszezonmiak las­san vége. Ezt jelzi, hogy egyre kevesebbet hoznak belőle. Az ára viszont ugyancsak szezon eleji. A sárgadinnye kilója 10, a görögé 7 forint volt. Tálán körtéből volt a1 leg­több a piacon. Számtalan fajtát kínáltak, az ára is változó volt. Az egyik he­lyen 10 forintot kértek kiló­jáért, pár lépéssel arrébb 14-eí. Az apróbbat 7-ért kí­nálták. A fejtett babot különösen sokan keresték. Ezt literie gyümölcs mérték, 16—18 forintért. Aki időben indult vásárolni, az még' kapott salátát is, 2—3— 4 forintért adtak egy-egy fejet. Körülbelül ennyiért kelt el a salátauborka is. A kovászolni valóért 6 forintot kellett leszámolni az árusok tenyerébe, a csemegeubor­káért tíz-tizenkettőt. » Az ország nagyobb piacai közül a kaposvárin volt a legolcsóbb a zöldpaprika. A lecsónak valót 6-ért vásá­rolták, a szebbeket 8—10 forintért. A nagy, fehér hú­sú, töltenivaló ára 11—16 körül mozgott. Paradicsom- jjaprikát 16—20 forintért kí­náltak. A paradicsom ára mérséklődik, 5 és 8 forint között van. Debrecenben 8-ért kapható, a szegediek 4-ért vásárolhatnak A tojás áránál közreját­szott, hogy nem voltak itt a bábolnaiak, akik legutóbb forintért árulták darabját, így aztán aki tegnap vett, az apróbbat 1.80-ért, a szeb­bet 2 forintért kapta. A tej­fölt olcsón, 30 forintért kí­náltaik, Ugyanakkor Debre­cenben 60 forint. Szegeden 58 egy liter. A túró ára is a tejföléhez hasonló volt. Aki burgonyáért jött, az sem járt rosszul, hiszen az országban itt kapható a leg­alacsonyabb áron, kilónként 5 forintért. Budapesten, 7,30, Szolnokon 6,50, Veszprém­ben pedig 7 forint kilója. A gombapiacon különösen galombicából láttunk sokat, de volt vargánya, szegfű-, pöíeteg és rókagomiba is. Az ára fajtánként változott, 40 és 80 forint között. B T. Az Egyesült Államok ipa­ri »hidegtermelése« a kö­vetkezőképpen oszlik meg : 40 százalékot élelmiszer-tar­tósításra . használM^. fel, 20 százalékot ipari hűtoberende_ zésekben, 40 százalékot pe­dig klímatechnikai célokra használnak. . Az utóbbi 40 százalék an­nak bizonyítéka, hogy a klí­matechnika az USA-ban igen magás fokon áll, és ma már a tömegek szolgálatában. A klimatizálás általánossá vá­lásában kézenfekvő lett olyan centrálék létesítése, amelyek jobb hatásfokkal és gazdaságosabban látnak el egész évben át körzeteket. A Connecticut állambeli Hart- fordban olyan centcálét he­lyezlek üzembe, amely egy 50 000 négyzetméter terüle­ten fekvő üzleti tömböt lát el nyáron, hideg vízzel, fe­len pedig forró gőzzel. A New York állambeli Queansben egy 20 000 ember által lakott épülettömb sza­mára létesítettek olyan köz­pontot, amely elektromossá­got, meleg vizet, fűtést és hütest szolgáltat. A tömb­höz húsz 14 emeletes lakó­ház tartozik:, egy üzletház, egy-egy könyvtár es színház. ■ "--it?** Apáti Miklós A fekete gén titka Séta közben ki­bomlik előttük a város. Színes, har­sány épületek, minden ház előtt virágok, fák, szö­kőkutak. — De szép ez a béke... — sut­togja Erzsébet. — Már több mint hatvan éve... Mikor is volt vé­ge a háborúnak? 35. Erzsébet és D«n a Gén­bank előtt találkozik, j 1— Hová menjünk? — kér­dezi Dán udvariasan. — Nem tudom. Minél messzebb inneh, annál jobb. — A Génbankot a távol­ság se szépíti meg .Tényleg, Erzsébet, mit csinál ez a te híres Génbankod? — Okos gyerekeket, hülye szülőknek. — Miért hülye az a szü­lő, aki okos gyerekeket akar? — Mert ha okos volna, biztos volna abban. hogy tőle a gyerek semmi vosszat nem örökölhet, hiszen ő okos, ezért csak okos gye­reke lehet. — És te miért tőlem akarsz gyereket? — Mert hülye vagyok ... — Erzsébet és Dán szerel­mesen egymásra neveu — Kívánös vagy? — Nem. De pisztrángot szívesen ennék ... — Tudok egy helyet ; meg­próbálhatjuk. — Vezess! — Erzsébet megcsókolja Dánt. elindul­nak. — Negyvenötben. Ezerki- lencszáznegyvenötben. — És lám, megértük még­is: itt van a békés kétezre­dik esztendő. — Még nincs itt. Még csak április van ; még békének kell lenni december végéig, akkor lesz csak kétezer. — Ejnye, de precíz vagy ! Tudod, hogy nem erről be­szélek, hanem a gyerekünk­ről ... — Azért hívtál föl, hogy béketüntetést tartsunk? — Nem. Foxmanról szeret­tem volna .. . — Foxmam?.. Mi van vele? — Megjelent nála Mária. — És ez miért baj ? — Az öreg bele van esve. Hiú, vén majom. — Ki ez a Mária? — Asszisztensnő. Szerin­tem nincs rajta semmi kü­lönös. — Akkor biztos jó nő. Ha te szidod ... — Én nem szidom, csak azt mondom, hogy meglehe­tősen jelentéktelen. — Ebből csak az követ­kezhet, hogy feltűnően jó nő.,, — Ha neked tetszik, edd meg! —Ugyan, ne bolondos« már... Ez minden? — Igen ... — Hát... nem sok ... Ne haragudj, most jut eszembe: nem tudok veled pisztrángot enni. Rohannom kell a mun­kahelyemre ... — És ezt csak most mon­dod? ... És velem mi lesz? Meg a pisztránggal ? — Ne félj, a pisztráng nem ússza meg! — Dán elrohan, miután megcsókolta a pi­tyergő Erzsébetet. —. Erzsé­bet félig sírva, félig beszélve mondja: »Megállj, Dán... ezt megkapod még! Meg, ha én mondom/..« Visszafordul ő is, egy automatánál tész­tát vesz, azt rágcsálja egész a Génbankig. 36. — Megebédeltem, profesz- szor úr ... — Mária üdén, frissen lép Foxman szobá­jába. — Foglaljon helyet! Mária beleül egy fotelbe; gyerekesen prgbálguja, ho­gyan kényelmesebb az ülés. —. Szóval a Fekete Gén titkára kiváncsi.. ­— Én ... a professzor úr mondta, hogy jöjjek ide... — Azt akarja mondani ezzel, hogy nem érdekli a Fekete Gén? — pehogyis .. . Csak én nem mernék kíváncsiskod­ni . — Idefigyeljen, Mária! Mit tud maga genetikából? — Azt a professzor úr pontosan tudja. Hiszen az ön tanítványa vagyok. — Igaz.,. igaz... akkor röviden összefoglalnám a lé­nyeget. A genetikai kutatá­sok a tudományosnak mond­ható lendülettel mintegy fél évszázad* folynak; de nem a lendület, az eredmény a fontos. — Értem, professzor úr. 1 — Persze, hogy érti. Csak azt nem érti, hogy mi lett ebből a tudományból. A ge­netikai kutatási blokádot a tudósok hol megszavazták, hogy feloldották, mint tud­ja. A tudósok egy dologban egyeztek csak meg : hogy a genetikai információk úgy áramlanak a generációkon át, mint a herakleitoszi fo­lyam. Ahogy egy folyóba sem lehet kétszer belelépni, úgy. A mindig más és más adottságokkal, tulajdonsá­gokkal rendelkező emberiség is korról korra azonosnak és másnak mutatkozik. Azonos­ságának oka, hogy nem ké­pes másként mint emberként létezni. Ez ad ugyanakkor keretet a belső változékony­ságnak, egyes tulajdonságok fölerősödésének, mások el- halványodásának. Az emberiség eddigi leg­jobb elméi is sokat köszön­hettek magának a genetikai véletlennek. Eddigi ismere­teink szerint a zsenialitás a kultúra és a civilizáció meg­haladása mellett az addigi kultúra és civilizáció meg­tagadását is jelentette. Azo­kat az embereket tartották zseniálisnak, akik nemcsak ismerték és tudták a vilá­got, de egyben el! is vetet­ték. Nekünk, a harmadik évezred embereinek ilyen zsenikre tömegesen nincs szükségünk. A mi »zseni­jeink« nem a világ tagadá­sa árán. és nem a genetikai, környezeti véletlenek szeren­csés összegeként valósulnak meg, hanem tudatos kísérle­teink, génmanipulációir''- eredményeként. < Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents