Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-05 / 208. szám

/ Fazekas ház Zalaegerszegen A Zalaegerszegi Városi Tanács és a Népi Iparművészeti Tanács együttműködésével nemrég fazekas ház létesült Zala­egerszegen. Itt dolgozik a megye két leghíresebb fazekas- mestere, Czug Dezső és fia. A Magyarszombatfáról származó mesterek a régi zalai, göcseji fazekas hagyományok ápolá­sával készítik a szebbnél szebb korsókat, tálakat és egyéb készleteket. Képünkön; festik a cserépedényeket. (MTI-fotó — Fehér József felv. — KS) — Mire költötted1? Nagyatádi fiuk vasútépítésen A díj: Velence-tavi üdülés Aki végigsétál Nagyatád HÉTVÉGI j TÁJOLÓ — Nem hiányzol valame­lyik iskolából? N esm tudom, merre néz. Rám nem. Kancsal a szőke vasgyúró. Kézfején, vaskos ujja tövéig tetováció: „Mut­ter”. Elkapja pillantásomat; kezét zavartan törli foszlott farmernadrágjába, mintha el akarná tüntetni a kék betű­ket — A „mutter” nem keres? — Az aztán nem. Megszö­kött egy ki'apekkal június­ban. A fater meg engem agyait meg; valakin csak ki i kell tölteni a mérgét... ■ — Akkor pattantál meg? — Minden: nyáron itt csö­vezek a parton. Az utolsók között füstölök el. Uborkát majszol. — Az iskola nem kerestet? — Nem. Kiáiitatn ... Majd egyszer, ha elül körülöttem a zűr, befejezem. Záróvizs­gám van négy osztályból. Tizenöt éves a vasgyúró­forma kamasz. Arcának üt­köző piáéi nem _ borosták még. Az északi és a déli parton töltötte a nyár egy részét, szinte fillér nélkül. — Adtak a haverok. A kaját megtermik a fák, sze­let kenyérre meg mindig jó vagyok valakinél a biszt­róban vagy a halsütőnél. — Hol alszol? Gyanakodva vizslat; vagy csak a bazár mellett kosa­rat, fonott holmit áruló ba­juszos asszonyságot figyeli, aki monoton hangon ezt is­mételgeti : „Szatyrot, kosa­rat, madánykám!” I — Mikor tetoválták a ke­zedet? — Én tetováltam. Az egész karomat. Bírom a fájdalmat nagyon! Fák írnak hívnak a többiek: Kisbenaol, Csiurák meg a Véres. — A barátaid? — Haverok. Az uszodá­ból. \ — A z uszodából ? — Úsztam de nincs éltei­mé. Amikor a mutter lelé­pett, jelentkeztem a nevelő­otthonban. De mégse men­tem be . . . Nem tud valakit, akinek vámpírkönyved van­nak? — Nem. Azokat szereted? — Uh üra. Nyolc éve cigarettázik; az első szálat ■ ezekszetint hét ■évesen szívta. Csurákkal és Véressel két éve motort loptak, akkor fogadkozott, hogy soha többet. Néhány hónapja beállt dolgozni, ke­resett eaei'öteaiáss formtet... — Vettem egy órát. Ilbt, a parton adtaim el egy kra- peknak. — Fürödtél, amíg jó idő volt? — Nem. Elég volt a hai- szakmabo] az uszodában. — Lányok...? — A csajok mind tripó­sak, érti? — Nem hiszem, hogy be­tegek; talán csak azok, akik veletek jártak. — Lehet. Akkor meg isz­nak, mint az anyám, tudr ja? Én egyszer próbáltam. Rossz Volt... — Mi lesz veled? — Itt, a sátraknál minidig leesik eg y-két bélás,, ha ro- bizok a pakolásnál. Nem. igy értettem, hogy „mi lesz veled” . , — Hogy van, Lilian? — Köszönöm, jobban. A doktor nagyon ügyes. — Olasz orvos. Dottore! Arany keze van ... Nos ? — Semmi. Foxmanról si­került valamit megtudni ? Bertram a táskájából elő­vesz egy kis készüléket, a szobát betölti Foxmam hang­ja: -A delfinek nem álla­tok! Nem tudom micsodák, de nem állatok! De a tűz­tél nagyon félnek. És meg is van rá az okuk ...« — Bertram előrepörgeti a ka­zettát, belehallgat. — Nem érdekes .. 1 Ez sem... ez sem... Itt van, tessék: ennyi a hasznos in­formáció »A veszélyesség szellemi természetű, egyelő­ié — Hallhatnánk erről bő­vebben ?« — Ez Jones hamg jai! Iggn, .Lilian. Figyeljen ! — »Sajnálom, nem. A kí­sérlet még nem éld véget. Addig nem nyilatkozom. S lehet, hogy azután sem.« — Ennyi. — Nem sok ... Ezért nem volt etdemes .. bocsánat.., utcáin, a virágos tereken, a gondozott parkokban, a he­lyi szakmunkástanulóik mun­káját látja. Tíz éve minden nyáron szerveznek itt építő­tábort; az idén hatvan fia­tal szépítette a várost, s mintegy százezer forint érté­kű munkát végzett. Am nemcsak Nagyatádért moz­dulnak meg a diákok: 190- en a központi táborokban voltak. A legszebb ered­ményt az 524. sz. Ipari és Kereskedelmi Szakmunkás- képző Intézet tanulói érték el. Ez az iskola mindig élen járt az építőtáborozásban, s a nyáron százötvenen vállal­ták, hogy öthetes ‘szünide­jükből kettőt munkával töl­tenek, Június végén hatvan fiú utazott Répcaszient- györgyre, ott nagy feladat várt rájuk: vasútépítés. Az egyik brigád — amelynek tagjai most harmadéves cső­szerelő- és géplakatostanu­lók — első helyen végzett a munkaversenyben. Bár a munkáli oz hozzá szoktak már a két év és a gyakor­lati idő alatt, ez azért más­fajta volt. — Az első nap után volt csak izomlázunk, akkor a teljesítményünk is alacsony volt — mesélte Horváth Csa­ba, aki egyébként osztályel­nök, s azt mondják, hogy hallgatnak rá a többiek. — Vasútbontást végeztünk: a talpfákat szereltük szét, ké­sőbb vagonba raktuk. A má­sodik naptól már mi vezet­tünk a munkaversenyben. _ — Tavaly a helyi építőtá­borban másodikak lettünk, s most az akkori első helye­zett brigád is ott volt Rép- cesaentgyörgyön. Őket min­denképpen le akartuk győz­ni; ez sikerült is, bál- min­dig a nyomunkban voltak — szólt közbe Dömötör Csaba. — A felnőttelvhez viszonyít­va hány százalékot teljesítet­tetek? — Nem tsdjufc. Hiába kérdeztük, mindenki kibújt a válasz alól. Azt sem mondták meg, hogy meny­nyit ér a munkánk. — Kaptatok-e lehetőséget arra, hogy bepillantsatok a MÁV tevékenységébe? A fiúk hallgatnak, majd az egyik csendesen azt gyen. Foxmam se képes ilyesmire. Különösen egy nő esetében ... — Lilian ... akartam már mondani... Maga nagyon szimpatikus. — Bertram .., most nem erről van szó. Most háború van. A háborúban rames idő a szerelemre ... — Talán.. én nem is te- dom... — Több időt nem engedé­lyezhetek. — Ez a Dottore hangja. — Bocsásson meg, főnök, de Lilian egészsége most... — Mindennél fontosabb — Bertram kezet csókolt Lili- annak ; Lilian hálásan mo­solyog. — És köszönöm a látoga­tást — szól még a kilépő Bertram után. S3. Jones es Charlie sakkozik. —Eisáneólok — mondja Charlie. — Látom — morogja Jones. Csend. Charlie i szogat va - Ia«ût.. mondja: „senki nem mesélt erről.” A tábor szervezőinek tájékoztatása csak a mun­kára szorítkozott. — A MÁV nevelőintézet tantermeiben laktunk — mondta Takács József —; több mint húszán voltunk egy helyen. Az étkezésre nem panaszkodhatunk. Reggel ötkor keltünk, s hét óra volt a munkaidő. Dél­után előadásokat hallgat­tunk, melyeket a Közleke­désbiztonsági Tanács szerve­zett. A végén vetélkedőt tartottak az anyagból; ezt szintén mi nyertük meg. — Milyen programotok volt a szabad időben? — Délután fociztunk, es­te televíziót néztünk. Egy­szer volt filmvetítés, s egy * alkalommal elvittek bennün­ket a lányok építőtáborába, diszkóba. í/iindkét első helyezéssel egyhetes Velence-tavi üdülés járt, ám hiába remekeltek a nagyatádi fiúk, csak az egyiket kapták meg. — Jól éreztük magunkat Velencén, de volt egy bosz- szúságunk — mondta Dömö­tör Csaba —: ott tudtuk meg, hogy megtartják a köz­lekedési . vetélkedő országos versenyét. Bennünket nem értesítettek erről előre, s igy készülni sem tudtunk. Pe­dig jó lett volna onnan is hazahozni valami díjat. Az iskola igazgatója büsz­kén beszélt „fiairól” a tan­évnyitón, bár mint később mondta: nem volt meglepe­tés a helytállásuk, a szak­munkástanulókra mindig lehet számítani. Tavaly az iskola megkapta á Kiváló KISZ-szervezet kitüntetést, az idén a KISZ KB vándor­zászlaját szeretnék elérni. A fiúk jól dolgoztak. És ha nem is közölték velük, azért sejteni lehet, hogy mi­lyen hasznot jelentett a munkájuk. Különös, hogy a központi tábor szervezői ezt nem isméitek föl, hiszen a körülmények még csak meg sem közelítették a szüksége­set. Nemcsak számítani kell a: diákokra, hanem a munka feltételeit is meg kell terem­teni. — Jones! Kérsz még li­monádét? — Nem. Most sakkozom. — Hol lehet Dán? — Nem tudom. — Alszik. Amekkora gaz­ember, képes iá, hogy nyu­godtan alszik. — Amíg mi békésen sak­kozunk ... — És megálmodjék a Magnólia-akciót... — Talán már nem is tud­ja, hogy mi az — Fölhívjuk? — Hívjuk! — Ne felejtsd ei, én lépek — mondja Charlie, es a te­lefonhoz lép. Búgó hangra ébred a vo­nal végén Dán. — Hello, Dán! Kapcsold a képet is! — Látni akarónk, te hét­alvó ! Dán videoképe. Még min­dig álmos. — Elnézést, iónok ... Hel­lo Charlie! » — Van valami terved ve­lünk? Látunk még ma? — Ne égessetek! Zavar­ban vagyok. — Szóval: mi lesz? Med­dig várjunk rád ? — Mindjárt dél... — Micsoda?! Délbe« ne­kem fontos találkozom van __ — Kivel? s — Az mfomrá'ta'omimal.. — Nem valami nőügy ez is? — Ugyan, hogy képzeli­tek ... azaz... — Szóval, nőügy — mono ja Charhe. A zenebarátokat várja ma a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Művelődési Központ vezetősége. Tizenkét óra 20 perckor ugyanis a klubte­remből jelentkezik a Ma­gyar Rádió népszerű zenei vetélkedőműsora, a Ki nyer ma? (Játék és muzsika tíz percben). Ez a művelődési intéz­mény már szervezi — erről a havi műsorfüzet tájékoz­tatott bennünket — szakkö­reit, tanfolyamait. A jelent­kezéseket szeptember 28-ig fogadják el. Tehát minden­ki, aki tehetséget, kedvet érez magában, telefonon vagy személyesen jelezheti szándékát, hogy szeretne a felnőtt vegyes énekkar, a citerazenekar, az irodalom- kedvelők klubja, a gyermek­klub, az ifjúsági klub, a kis­mamaklub, a szabó-varró tanfolyam, a német'nyelv- tanfolyam (kezdőknek), az angol nyelvtanfolyam (kez­dőknek) tagja lenni. Az idén is működik majd az ifjúsági tánccsoport, a gyermektánc- csoport helyett viszont tánc­ház, a rajzszakkör (felnőtte­ket is várnak idç), a kerá­mia felnőtt és ifjúsági cso­port, a kézimunka-, a fotó-, a kertbarátok, a bélyeggyűj­tők szakköre. Pszichoreal izmu-s címmel nyílt kiállítás a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem ideg- és elmeklinikájának gyűjte­ményéből a marcali kórház- galériában. Ez szeptember 27-ig tart nyitva. Marcali­ban egyébként 8-án 10 óra­kor a Pozsonyi bűvészcso­port gyermekműsort ad elő, — Majd meglátod. Attól függ, mit mond. — Szóval inf ormátor... — mandja Jones. — Nem, illetve... Hol ebé­delek ? — Itt, a kantinbam — mondja Charlie. — Rendben, akkor ebéd után megjelenek a harcme­zőn. Jones és Charlie sakkoz­nak tovább. — Te lépsz — mondja Jones. 34. József Maria szobájában. Lapozgatja a könyveket, de leginkább egy fotóalbum kel­ti fői érdeklődését. A képein Mánia látható, többnyire egyedüä, elvétve az édesany­jával, rokonaival, Algernon is föl'-föltűnik József köze­lében, mintha barátkozni akarna vele. József tarai az asztalon egy kis sajtmaradekot, oda­adja Algernonnak. Az egér jóízűen eszegeti, látszanak tűhegyes íogacskái. — Egyél, Algernon, esze­gess csak. Az én napom már úgyis el van rontva. Ilyen­kor mái- nem tudok csinál­ni semmi fontosat. Gyere, Algernon, feküdj le te is! Gondola ózzunk! Fekve a legkönnyebb gondolkozni. Algernon mókás kedvében lehet, mert — egészen kö­zel Józsefhez — megáll, és az oldalára dót lm*1) 19 órakor pedig a nagyob­bak és a felnőttek tapsol­hatnak az együttesnek. Szín­hely a kulturális központ Ebben az intézményben is újra »szárnyat bontanak« a szakkörök. A gyerekeket a fazekas-, a szövő-, a fotó-, a báb- és a kosárfonó közössé­gekbe várják. Tagokat tobo­roz az amatőr színpad és a Baglas népi együttes is. Lugosi Mária és Deiní Pál kiállítása várja a látogató­kat a bogiári dombon, a ká­polnákban.. A szoborparkban változatlanul Nagy Sándor munkái tekinthetők meg. Múzeumaink, emlékházaink közül most a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum állan­dó kiállítására hívjuk fel a figyelmet, mely a Római-he­gyi villában látható. Szabó Lőrinc versben így emléke­zett a mesterre: »Ülj csak le, mordult rám, és máris új ' papírt feszített deszká­jára. Túl ! a Ráma-villán, Kaposvár felett, / oly gyön­gédség bolyhozta az eget, / mint a kabátom kékes ham­va. „Ülj / csak le'.”, mond­ta megint, „most sikerül / félóra alatt, vagy soha se­hogy!”« A villában es a mű­teremben látható kiállítással a város tiszteleg jeles szü­lötte emlékének. S, ha már a megyeszék­hely került szóba emlékez­tetünk arra hogy a cseri park területén vasárnap reg­gel a hagyományos havi nagy »zsibvásár« kezdődik. A mozik közül a Vörös Csillagban Régi idők nagy filmsikere címmel vetítenek filmeket. Ma a Zilahy La­jos regényéből készült Ha­lálos tavaszt. Főszereplői: Karády Katalin és Jávor Pál. Ügy véljük: fölösleges ismertetőt közölni hiszen a magasra szökött »Karády- láz« egyetlen jegyet sem ha­gyott a pénztárban. Szom­bat—vasárnap színes ameri­kai film szerepel ugyanitt ugyanebben a sorozatban. Arthur Penn rendező evvel a harmincas években játszó­dó gengsztertörténettel szer­zett nemzetközi hírnevet 1967-ben. A mű főszerepeit Warren Beatty és Faye Du­naway alakítják. Galiba az áriatkertben címmel színes csehszlovák filmet ajánl a Szabad Ifjú­ság a 18 órai előadáson. Ti­zennyolc órakor a nagy si­kerű kétrészes Pokoli to­rony című színes amerikai filmet vetítik. Nemcsak tűz­oltóknak ajánljuk... A Latimca moziban szom­bat—vasárnap színes bolgár alkotást játszanak, a elme: Örlődés. E bágyadt szeptemberi napokon bizonyára kiasznál- ják a jó időt a természet­es a műemlékek barátai. Marcali felé, vagy onnan utazva csak kis kitérő Sze- nyér. Az 1971-ben megkez­dett próbakutatás a képün­kön látható templom déli oldalán négy román kori ab­lak és a déli kapu feltárá­sát eredményezte. A hom­lokzaton középkori festék­nyomok és eéhjelek is" lát­hatók. Érdemes megtekinte­ni. SOMOGYI NÉPLAP L. L. Apáti Miklós A fekete gén titka — Lilian..,. Nagyszerűen vi­selkedett. Ki lő- ' hetett magára?... Nem látott sem­mit ? Senkit ? — Nem... há­tulról ért a lö­vés .., — A gazembe­rek! Ezt a primi­tív módszert... Szégyen, szé-

Next

/
Thumbnails
Contents