Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
. £V ’*C.-ÚT:*V ÍV ' IFJOSAG*ffOOSAG IRIUSAG •IFJÜSÄG« IFÜÖSAG ,« • : . ... AZ IEIÜSAG« ÉLETE Vezérigazgatói dicséret. Járási elismerés KISZ-éíet a Medicor tapsonyi üzemében —• Néhány éve, amikor idejét le sí, még nem működött KISZ-szervezet. Új volt az üzem, nem lehetett mire építeni. Akkoriban én sem akartain mozgalmi munkát végezni, de egyszer — mint az egyik legfiatalabbat — megkerestek, hogy szervezzek kispályás labdarúgóbajnokságot. Jól sikerült a rendezvény, s lassan-lassan másfelé is „gurult a labda”. Valahogy így kezdődött... — mondja Csima József, a Medicor Művek Röntgengyára tapsonyi üzemének KISZ-titkára Harmincnyolc fiatal dolgozik az alapszervezetben. Kicsinek' látszd^ ez a létszám, de ha meggondoljuk, hogy az üzem dolgozóinak háromnegyede — mintegy 160 fő — harminc éven aluli, sok közülük az ingázó, a környező falvak alapszervezeteiben dolgozó KISZ-tag. A munkájukhoz évi ötezer forint támogatást kapnak a gazdasági vezetéstől, ezt többnyije kirándulásokra, jutalmazásra fordítják. Élhetnek jogaikkal, a „négyszög-ülések” rfvén beleszólhatnak az üzem életébe. Nincs külön klubjuk, néhá- nyan a jól működő községibe járnak. A tapsonyi alapszervezettel közösen rendeznek időnként diszkóitat, bálokat, KISZ-esküvőket. A munkahelyi és a falusi életforma kötöttségei miatt nehéz a közművelődésben előbbre lépni, szakköröket, amatőr művészeti csoportokat létrehozni. Nagyot fejlődtek viszont a politikai munkában. Szeptembertől márciusig tíz vitakört tartanak — központi témák alapján —, s mindig meghívott előadó részvételével. Nyolcán járnak marxista középiskolába, egy fiatal marxista esti egyetemre. Rendszeresen részt vesznek az üzemi pártszervezet politikai oktatásain. Hárman párttagok az álapszervezet- böl. Kiemelkedő a társadalmi munkájuk. A vállalat évente két kommunista műszakot szervez, s minden fiatal mozgósítása a céljuk. Parkosítják az üzem területét, a műhelyek környékét. Most építik a salakos sportpályát, s annak elkészülte után is van tennivaló: rácsok kerülnek a környező épületek ablakaira, kerítés a pálya mellé... Végeztek társadalmi munkát a helyi iskolának (és óvodának is. Az idén tavasszal szervezték újjá az Ifjú Gárda üzemi szervezetét, s már az első — megyei — versenyükön ötödik helyezést értek el. Sokan elvégezték az MHSZ gépkocsivezetői és más tanfolyamait. Hosszú a sor, de még valami ide kívánkozik: egyik legfontosabb feladatuknak tekintik a szervezettség javítását, az utánpótlás biztosítását. — Nem mindegy, hogy a frissen végzett szakmunkások hogyan tudnak beillesz- kedni a munkahely közösségébe. Mivel sok a vidékről bejáró fiatal, ezért arra törekszünk, hogy a „szabadulás” előtt álló ipari tanulóinkat harmadéves koruktól bevonjuk az itteni KISZ- munkába. Kezdetben focizni vagy szórakoztató rendezvényre hívjuk őket, később taggyűlésre, társadalmi munkára, azzal a nem titkolt céllal, hogy szeretnénk elérni: legyenek tagjai az. itteni KISZ-szervezetnek — mondja a titkár. — Később már a gondjaikkal is hozzánk jönnek; segítünk elsimítani az „összezürc! üléseket” a művezetőkkel; 'hamarosan baráti kapcsolatok is szövődnek, melyek nem korlátozódnak a munkahelyre. Hogyan sikerült megvalósítani az elképzeléseket, megkedvelteim a közösségi munkát? Következzék két fiatal példája a sok közül. Péter Istvánt az esztergapad mellett bírjuk szóra. Tavaly, az iskola elvégzése után került az üzemi. KISZ- szervezetbe. Az egyik legjobb sportmunkát végző fiatal, elismert szakember. — Könnyen be tudtam illeszkedni az új munkahelyemen, s ezt nagyrészt a KISZ-eseknek köszönhetem. Többször megkerestek, hívtak; tapasztaltam, hogy mozgalmas, érdekes az üzemi KISZ-él et, változatosak a programok, jó a hangulat, érdemes dolgozni. Horváth István géplakatos tizenkilenc éves, két éve tagja az itteni alapszervezetnek. — Akkoriban is úgy éreztem, hogy kell valahová tartozni. Jóleső volt hát, amikor személyesen keresett meg az előző titkár. Emlékszem, taggyűlésre hívott, s ott megfogott a hangulat. Később megismerkedtem a szervezettel, a programokkal, s úgy döntöttem, hogy belépek. Az alapszervezet munkájának eddigi elismerését jelzi: dicsérő oklevelet vehettek át a járási KISZ-bi- zottságtól, vezérigazgatói dicséretet kapott a titkár. A többi sem vái’athat sokáig magára... Balogh Zoltán Bemutatjuk a Kristály együttest Cérnavékony női hang hívta fel nemrégiben szerkesztőségünket, és arra kért bennünket, hogy mutassuk be a zenekart az újság hasábjain. Kívánságának ezúttal teszünk eleget abban a reményben, hogy nem ő az egyetlen, aki ked-eli a kaposvári együttes törekvéseit. Négy évvel ezelőtt alakultak Karaván néven, hái'om évvel ezelőtt azonban a zenekar egyik . tagjának javaslatára a Kristály nevet vették fel. Erről csak annyit: az együttes tagjai nem azt tartják fontosnak, hogy milyen néven ismeri őket a közönség, mindesetre arra törekedtek, hogy közérthető, könnyen megjegyezhető elnevezést válasszanak maguknak. Egyúttal utalásnak is szánták zenei céljaikat illetően. íme a névsor: Kováts Sándor szólógitáros, a Tűzgolyó együttes egykori tagja, a Volán raktárosa. Salamon Gyula szólógitáros, a Finommechanikai Vállalat műszerésze. Aranyos József basszusgitáros, üzemmérnök, az Izzó technológusa. Fiilöp Miklós orgonista, szintén az Izzónál műsze- rész. Reiner Péter dobos — népművelő Taszáron és Óvári György énekes, jelenleg katonai szolgálatát tölti, a Patyolatnál dolgozik különben. Amikor félrehúzták az együttest, legfőbb céljuk az volt, hogy színvonalas, progresszív beat-et játszanak. Hallgassuk meg erről a jagok véleményét. Kováts Sándor: — Zenekarunk valamennyi tagja rendelkezik alap-, középvagy felsőfokú zenei képzettséggel. Kedvenc együtteseink — akiknek a számait is szívesen játsszuk: az UFO, a Deep Purple, a Toto, a Foreinger. Ők követik azt a kemény rockos irányzatot, amely a mi ízlésünkkel is egyezik. A közönség azonban másként vélekedik ezekről a dolgokról; gyakran teszünk engedményeket. Vagyis keringöket, magyar nótákat, cigánydalokat játNéhány éve tahullam meg állva aludni — a buszon. (Csodálkozásba vegyített gúnnyal kezelték „tudományomat'’ ...) Ébren — csordaösztön? — szorgalmasan építgettem a csoportunkat ölelő hártyavékony falat. A „bejáró diákok” falát. Faggattam a mostaniakat. Nevük, életkoruk, iskolájuk megjelölése nélkül írom le a beszélgetésekből kiragadott gondolatokat. Lehet, hogy a közhelyek mézesbö- döne körül dongok. A „bejárt” négy évtől öszöfkél- ve kéi'em: nézzék el. Csak most az egyszer. ELSŐ KÉP. A reggel. „Fölkelek, de kell még fél óra az ébredéshez . . „A társaság háromnegyede nem reggelizik. Korán reggel ki tud enni?” A buszon. „Első gondolatom: vajon mikor érek haza, és miből felelek?” „Ha van hely, akkor tanulok vagy alszom. Ha nincs, akkor várom, hogy Összeverődjön a csapat.” „Ha találok barátokat, ismerősöket, könnyebben bí- dom az utazást. Egyedül álmos vagyok és fáradt.” Az iskolában „Van néhány osztálytársam, aki elalszik órán.” MÁSODIK KÉP. Tanítás után, indulásra várva. „Ha tudom, hogy lekéstem a buszt, beülök tanulni az egyik terembe.” szunk például:, ha egy búcsúi bálra kapunk meghí- \ ást. A nagy többség ugyanis ezt a muzsikát igényli. Közben azonban igyekszünk egy-egy szám erejéig „becsempéskni” a színvonalasabb zenét is. Reiner Péter: — A fiatalokat manapság az igényes zenével lehet megfogni. Látszólag ellentmond ennek az Edda vagy akár a Boney M. sikere, akik a könnyebbik utat választották, azaz a siker érdekében könnyen emészthető számokat, diszkózenét adnak elő, ami szé- rintem divat, múló jelenség. Mi vállaljuk azt a kockázatot, hogy inkább kevesebben ismerjék el az együttest, céljainkat azonban* véghez akarjuk vinni. Tavaly ősszel a csurgói gimnáziumban éreztük igazán először azt, hogy bennünket, a Kristály együttest kívánják hallgatni. Aranyos József: — A bemutatkozáskor is látszott, hogy nem a zenéből kívánunk megélni. A magunk kedvére, a magunk örömére zenélünk, de természetesen Yiagy öröm, hogy mások is kívánnak hallani bennünket. A költségeink nagyobbak mint a bevételünk, hiszen a zenekar felszerelése több mint 20U ezer forintba került, és személyenként 500 forintot kapunk fellépésenként. Ebből kell fedeznünk a szállítás és a karbantartás költségeit, amelyek ugyancsak . tetemesek. A zenekar tagjai .most azt tervezik, hogy sajá^ számaikkal is a közönség elé lépnek. Egyelőre azonban ezek még kidolgozás alatt állnak. Legközelebbi fellépésük október 5-én lesz Kapósfüre- den U J. „Vándorolunk egyik pádról a másikra ...” A buszon „Az ismerősök egy helyre telepednek. Folyik a duma, megy a kártya : snap- szer, fájer, huszonegy ... Hogyne, a lányok is kártyáznak!” „Három éve csinálom... Felüdülésnek számit, ha föl- száll egy idegen...” „Néha egy kicsit hangosabbak vagyunk, de ez együtt jár a korral,.” HARMADIK KÉP. Vélemények a bejárásról. „A nyár után két hónap kell, amíg újra meg tudom szokni:..” „A hét elején még van bennem élet, de szombatra dög vagyok.” „Úgy megy el a hetem: mikor lesz már szombat?...” „Valami iszonyat, ha eszmebe jut lefekvéskor a másnapi korai kelés, a zsúfoltság, a rohanás...” „Nem hiszed el, de előfordult, hogy egy hétig nem láttam — ébren — az apámat. Reggel még, mire hazaérteim, már aludt..,“ „Meg lehet szokni. De ha tíz évig kellene csinálnom, begolyóznék..." „Ha végeztem, és városban kell dolgoznom? Albérletbe megyek...” NEGYEDIK KÉP. Pluszmunkák — KISZ, klub, társadalmi megbízatások_ „El kellene mennem taggyűlésre? Előfordul, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem...” „Attól, függ, milyen volt a napom...” „Csak a képességektől é-s az akarattól függ! Lehet és kell is követelni a bejáróktól !” „...hát ki másnak kellene csinálni? Nem a klubvezető az oka, hogy naponta két órát buszozok...” „Szegény gyerekek — mondhatja bárki. — Nekem napi nyolc órát kell lehúznom az üzemben!” Való igaz, legtöbbünk élete a monotónián alapul. Dolgozunk, rohanunk, zsúfolt járműveken töltjük napjaink egy részét Csakhogy a bejáró diákok emellett rend- szertelenül is élnek. Mert elhúzódik a tanítás, mert lekésik a buszt (vonatot), mert ha kikapcsolódásra vágynak, akkor késő este vagy éjszaka tanulnak. Lerágott a „fokozódó követelmények” csontja. A számonkérés mellett — apróbb eszközökkel — segíteni is kell őket. Mondjuk iskolai klubokkal, ahol eltölthetik azt az egy vagy két órát; a sűrűbben lakott vidékeken közieke d ő iskolabuszokkal, amelyeken nem kell naponta „közelharcot” vívniuk a jobb hangulat megteremtéséért. Különben a rendszertelenség, a monotónia ellen továbbra is azzal a viccekből, kártyákból, jópofaság- ból épített fallal védekeznek,- ami (számos példa bizonyítja) — ha óvatlanok — teljesen elszigeteli őket. Elfeledett régi élet — Hihetetlenül nehéz a begyökeresedett szokásokkal szakítani. Minden szálat elvágni az egykori cimboráktól, „barátoktól”, a családtól. — Amikor a két fiatalem- berrel találkoztam, azt hittem, szokvány beszélgetésnek nézek elébe. Tudtam, becsületesen dolgoznak, tanulnak mindketten. Törődnek családjukkal, tiszták, ápoltak, szeretik a szépet, életformát változtattak, eltépték a régi szálakat. Mindezt sokszor hallottam már ezidáig. A két fiatal küzdelmes életútja, azt hiszem, mégsem mindennapi. Horváth Károly és Orsós István segédmunkásként dolgozik, mindketten most végzik az általános iskola nyolcadik osztályát. Karcsi I egészen sötét bőrű, István akár le is tagadhatná származását. — Nem tudom hányáin vagyunk testvérek, s talán sohasem fogom megtudni — mondja Pista. — Visszagondolva a gyerekkori esztendőkre, lidérces képek tolulnak elő Hideg, éhség, ' vándorélet, lopások, mocsok, szenny, betegség. Két osztályt végeztem el nagy kín-keservvel, többre nem volt erőm. Gyűlölten is az iskolát, mert láttam a falusi gyerekek szép ruháját, bekötött könyveit, pik- szalámis tízóraiját, éreztem jólápoltságuk „szagát”, mellette pedig a magam bűzét, tehetetlenséget és nyomorát. Gyűlöltem a szüléimét, sokszor napokig nem mentem haza, csavarogtam, szénakazalban aludtam, osztálytársaim maradékát ettem. Pista körülményei nagyon sok mindenben hasonlítottak Karcsiéra, csak éppen a megye másik részében élt tartalmatlanul üresen, legföljebb abban volt előnye, hogy a szülők nem vándorló életmódot folytattak, s így ő több osztályt járhatott. A találkozás teljesen a véletlen müve volt. Beszélgetni kezdtek, úgy érezték, szükségük van egymásra. Pista elhatározta, ha lehet, Kaposvárra jön dolgozni. — Aztán azt is elhatároztuk, elvágunk minden szálat, megerősítjük magunkat, beiratkozunk az iskolába. Hamarosan rájöttünk, csak úgy tudunk eredményt elérni, ha mérsékeljük az ivást, a költekezést, nem leszünk többet nagymenők. Szörnyű napok, hónapok voltak. Azt hitték, meghibbantunk. Esténként hazajártunk tanulni a szállóra, beiratkoztunk a TIT-hez, takarékkönyvet nyitottunk. Nekem harmincötezer, Karcsinak úgy tudom, negyvenezer forintja van bent. — Mindketten családot is alapítottak közben. — Egy testvérpárt vettünk el, méghozzá nem fajtabe- linket — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe Károly. — Ügy néz ki, hogy jövőre lakás is lesz, a két család addigra talán össze tud hozni egy kis házat, valahol a város szélén. Nemsokára mindkét helyen lesz gyerek. — Teljesein felszámolták a régi kapcsolatokat? — Mi a feleségemmel elmentünk megkeresni a szüléimét, meg a testvéreimet, de nem voltak hajlandók tudomást venni rólunk — mondja Karcsi. — Amikor Kaposvárra jöttem dolgozni, apám azt mondta, ő többet engem nem ismer, hát azóta nem is tudunk róluk. Higgye el, csak úgy lehet szakítani ezzel az életformával, ha az ember felszámol mindent, de mindent. Lassan úgy érezzük, egyenesbe kerülünk. A feleségek is tanulnak, úgy tervezzük, hogy mind a négyen elvégezzük a középiskolát, aztán közben persze szeretnénk valami szakmát is szerezni. Nagy tervek, nagy álmok, de mi így együtt annyi mindent megvalósítottunk már, hogy bízunk benne, ez is sikerül majd. Ha összetalálkozunk véletlenül egy régi „cimborával”, azt mondja, na leeresztettek a nagymenők. De ha majd megmutatom egyszer a házamat, meg a bizonyítványomat, mindnek tál- va marad a száj*... Hétvége-várók
