Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

àsr A korszerű növénytermesztés megkívánja, hogv a talajerő utánpótlása a talaj igényeinek megfelelő legyen. A dánszentmiklosi Micsurin Termelőszövetkezetben háromévenként vesz­nek talajmintát. Kezemben a szakmunkás-bizonyítvány Új bérrendszer az FMV-nél Van lehetőség a javításra Terített asztal, néhány szál virág, ajándék jegyzet­tömb ... Ünnepségen fogad­ják a pályakezdő szakembe­reket. Az igazgató a gyár tevékenységéről, az szb- titkár a társadalmi szervek­ről és a művelődési lehető­ségekről, a KISZ-titkár pe­dig az ifjúsági mozgalomról beszél... A ■ héten ötvenhárom fia­tal szakmunkást és. alkalma­zottat fogadtak ily módon a Csepel Müvek Egyedi Gép­gyára Kaposvári Nehézgép­gyárában, s mint mondták, ez csepeli hagyomány- Nem­csak a gyár, hanem a dol­gozók többsége is fiatal. Az újonnan jöttek száma nagy­nak látszik. Vajon hogyan tudnak beilleszkedni az üze­mi közösségbe; mit várnak, mit kapnak? —erről beszél­gettünk az igazgatóval meg nehány ifjú szakember­rel. Akkermann József igazga­tó tájékoztatójában nehány most végzett szakjniunkás nevét külön is megemlítet­te. — Milyen szintű a tudá­suk az iskolából kikerült fiataloknak? — Nagy részüké átlagos. Természetesen vannak egé­szem kiemelkedő szakmai tu­dású fiúk, akik országos versenyen is megállják a helyüket, mellettük azonban akadnak gyengébb képessé­gűek. Az alapfogalmakkal tisztában vannak, de kevés az elméleti és gyakorlati té­ren univerzális ember. Szük­ségünk van a fiatalokra, s az első hónapokban megelőle­gezzük azt az időt, míg va­lóban szakmunkásokká vál­nak és teljesíteni tudják a várt szintet. Az idősebb dol­gozók feladata, hogy foglal­kozzanak a fiatalokkal­— Szívesen csinálják-e ezt a régi szakemberek? Sok időt, energiát von el az ő munkájuktól. — Az elején gond. de ők látják a hasznát. Magunk­nak -alakítjuk« így a fiata­lokat. Ha valakiben nincs megfelelő akarat, szorgalom, előbb-utóbb úgyis kiderül és nem tudja megállni a helyét. Az ünnepség után a KISZ- irodában az első hónapok ta­pasztalatairól beszélgettünk három fiatalembeivel. Kato­na György esztergályos a gyakorlati idejéből másfél évet már a gyárban töltött, neki nem új a környezet. — Idősebb munkatársunk szántó alig van, és igazán nem panaszkodhatunk a fo­gadtatásról. Kezdettől jól erzem magam, bárkihez oda- mehetók tanácsot kérni Ér­demes volt idejönni azért is. mert magas színvonalú, pontos munkát kívánnak, az on szakmámban pedig iga­zán van lehetőség a kibon­takozásra­— Az ünnepségen az egyik üzemvezető a szakmunkás- tanulók magatartásáról mondott rossz példákat. Iga­za volt? — Igen, én is egyetértek vele. Közösségben dolgo­zunk. nem mehetünk el kö­szönés nélkül a munkatár­saink mellett. Nem az a jó szakember, aki félvállról ve­szi a munkát. — Továbbtanulás? — A gépészeti szakközép- iskola levelező tagozatát kezdtem el... Bognár Istvánt gépész­mérnökként fogadták agyár­ban. Csak júliustól dolgozik itt­— E'gy kicsit félve kezd­tem az első napokban; nem tudtam, hogyan sikerül majd beilleszkednem. A munka­társak közvetlensége azon­ban átsegített a nehezén. Egyelőre végigjárom a gyá­rat, a gyakorlati munkával ismerkedem. Ha tanácstalan vagyok, bármelyik idős szak-, ember segít, és erre szüksé­gem is van. Pintér Csaba a villanysze­relő szakmát tanulta, gya­korlati ideje alatt már ő is megismerkedett a gyár- éle­tével. Gyakran halljuk a pa­naszt, hogv az ifjúsági nvjz­E hét legnagyobb politikai eseménye az , országgyűlés őszi ülésszaka volt. A kor­mány öt évre szóló munka- programját vitatták meg és fogadták el a képviselők. Jövönkröl, holnapunkról van szó e programban, amelynek alapját a XII. kongresszus határozatai, a Hazafias Nép­front választási felhívása ad­ja. Elvi, reális, előremutató program — ezt mondta róla Kádár János, a Központi Bizottság elsői titkára is felszólalásá­ban. A népfrontmozgalom sze­repéről, jelentőségéről az országgyűlés őszi ülésszakán is szó esett. Még két és fél hét van a népfrontbizottsá-' gok újraválasztásának nyitá­nyáig. A Hazafias Népfront megyei bizottsága e heti ülé­sén pontosan meghatározta a tisztújitással kapcsolatos feladatokat. Először a város- és községkörzeti, majd a községi, aztán pedig a vá­rosi és nagyközségi nép- frontbizottságokat választják újjá. A most elfogadott program szerint öt év munkáját elem­zik az úgynevezett választási gyűléseken, küldöttértekez­leteken. A mozgalom jelle­gének megfelelően sok szó esik majd arról, milyen kapcsolat alakult ki a tes­tület és a tanács között, mi­képp működtóit együtt a helyi társadalmi és tömeg- szervezetekkel. Ennek a mi­nősítése a jövő szempontjá­ból is nagyon fontos, hiszen az a cél, hogy minél job­ban bevonják a lakosságot u döntések elâkcszitesebe, s galom nem tudja megoldani az iskola és az üzem közöt­ti átmenetet; ebben az idő­szakban »elvesznek« a K1SZ- tagok­— Én erről igazán nem panaszkodhatom ; mar har­madéves . koromban átlép­tem a Csepel KISZ-esei kö­zé. Itt egészen más az élet, — Mi indította erre a pályára? — Mindig érdekelt a vil­lamosság, ez volt a hobbim. Most a munkám lett. A kezdés első hónapjaiban a gyár vezetői 'természetesen nem kívánják meg ezektől a fiataloktól a százszázalékos teljesítményt, ám januártól már teljes értékű munkát várnak. Addig is az idősebb szakemberek pártfogolják őket. Kezükben a szakmun­kásbizonyítvány, 'a ’ későbbi minősítést már a munkahe­lyen kapják. ennek alapján a tehervise­lés is igazságos legyen, a tanácsok forintjait a társa­dalmi munkával sokszoroz­zák meg. A megyei népfrontbizott- ság egyetértett azzal, hogy mindenhol szóbeli beszámo­lót tartsanak, s ebben való­ban csak azt könyveljék el eredményként, amit maga a bizottság szervezett, végzett. Egész biztos, hogy az új- jáválasztáson részt vevők aktivitására jó hatással lesz à tanács tisztségviselői­nek tájékoztatója — munká­jukról, valamint az ország- gyűlési képviselői és taná­csi választásokon elmondott javaslatok sorsáról. Kaposváron fontos tervet fogadott el a városi tanács szerdai ülésén: felülvizsgál­ják a testület rendeletéit — a megváltozott igények sze­rint, az összegyűlt tapaszta­latok és a különféle fórumo­kon elhangzott javaslatok birtokában. Így még az idén módosítják a fásított és par­kosított zöldterületek védel­méről, a városkép szempontjából fontos útvonalakon levő üz­lethelyiségek megfelelő ki­alakításáról szóló rendeletet, újra szabályozzuk többek között a vásárcsarnok és a piactér, valamint a közterü­leti élelmiszerárusítás köz­egészségügyi rendjét, az ál­latok tartását, a lakóbizott­ságokról szóló rendeletet. Különösen fontos, hogy a ta­nács jogi és igazgatási bi­zottságának és ma* szakem­bereknek a véleményét is Nem volt jó a Finomme­chanikai Vállalat kaposvári gyárának bérezési rendszere. Július elsején megváltoz­tatták. Még tart a türelmi idő; azoknak, akik a koráb­binál kevesebbet keresnek, felkerekítik a fizetését a ré­gi rend szerint. S nemcsak a türelmi idő tart, hanem még össze-összecsapnak az indulatok is, az üzemrészek­ben tart a vita, a munkások arról beszélgetnek: jó-e, avagy rossz nekik ez az új bérrendszer. Degresszív bérezés, ám a bér nem egyenes arányban változik a teljesítménnyel, így kiszűrhető a túlzott mennyiségi teljesítés, amely már a minőség rovására menne. De . . . Ez a „de” több kétely, fé­lelem alapja a gyárban. S miközben az alapelvvel — a teljesítménytől kell függővé tenni a jövedelmet — min­denki egyetért, a megvalósí­tás formája megosztja a vé­leményeket. Tóth László üzemvezető: — Annak ellenére, hogy a régi bérrendszert mindenki rossznak tartotta, nehéz ezt az újat elfogadtatni. Nekünk, vezetőknek is gondot okoz, az a hibalehetöseg, hogy eb­ben a gyárban sokszor vég­zünk olyan munkát, amelyik több hónapig tart. Ilyen esetben azt meghatározni, hogy az idővel arányos-e a berendezés készültségi foka, szinte lehetetlen. Ekkor pe­dig a bér kerül veszélybe — könnyen túlszaladhatunk és könnyen a tényleges telje­sítmény alatt számolhatunk. Ugyanilyen gond, hogy nem szériamunkákat csinálunk, nem szalagrendszerben ter­melünk — ez itt lehetetlen, így nagyon sok a szubjek­tív tényező, szinte patika­mérlegen kellene elosztani a brigádok között a munkát, és művezető legyen a talpán, aki ezt hibátlanul megcsi­tmeghallgatják, mielőtt ta­nácsülés elé terjesztik a mó­dost tásokat. Sok konfliktust okoz a. pontatlan és elavult szabá­lyozás — elég, ha az állatok tartását említjük. A rendelet módosításakor például figye­lembe veszik a város fejlő­dését, az újabb lakótelepek kiépítését,' s így döntik el, hol lehet tartani állatot. S mindez még csak az első lé­pés. Jövőre új rendeletek születnek, többek köpött pontosan szabályozzák a közterületek burkolatainak fölbontását, újra szabályozzák például az épületek és a közterületek fellobogózásá- nak az utcák, terek elneve­zésének, a házszámozásnak es a házszámtáblák elhelye­zésének rendjét. A felsoro­lásból kitűnik, hogy mindez nemcsak a kaposváriak ügye, hanem a megyeszék­helyre utazókat is érdekli és érinti. . Ezt figyelembe véve hatalmazta föl a tanács a végrehajtó bizottságokat a program megvalósítására. Szép hagyomány, hogy a fegyveres erők napja előtt megemlékeznek az iskolák­ban, az üzemekben, az in­tézményekben az ünnep tör­ténetéről és jelentőségéről. A héten sokfelé rendeztek munkás—katona, rendőr-, munkásör-találkozót, helyi kiállításokat. A munkásörök­nek, önkéntes rendőröknek jólesett, hogy megköszönték áldozatos munkájukat. A fia­talok érdekes programokon véttek részt, több iskpla szervezett1 honvédelmi vetél­kedőket, találkozókat, túrá­kat. bajos Géza A gyár vezetői épp ezt a bizonvialahsági tényezőt hozzák föl u degresszív bé­rezést indokló legfontosabb bizonyítékként. Ám sok munkás így sem érti egészen pontosan e számítás célsze­rűségét — valljuk be: ezút­tal ennek az „értetlenség­nek” yan némi alapja. Feke­te József né forrasztó: — Ügy érzőm, hogy többet dolgozunk kevesebb pénzért. Korábban a 1ÜU százalék fe­letti teljesítésért 100 forint, 105 százalék felettiért pedig 200 forint prémium járt. Örültünk, hogy ez megszű­nik, mert semmire se n ösz­tönözte az embert. Csakhogy most a brigádunknak 113 százaléka volt. s az új rend­szer szerint. 24 forinttal ke­vesebbet kerestünk, mint a régi szerint. Ezt a különbö- zetet ugyan most megkap­tuk, de arra következtet­tünk, hogy ezentúl körülbe­lül 120 százalékos teljesít­mény kell majd ahhoz, hogy rendesen keressünk. Ez bur­kolt normaemelés. Valamint tartós 120—140 százalékos teljesítés esetén úgyis jön­nek a normások egy kis „karbantartásra”. Magyarán : félünk, hogy a keresetünk csökkenni fog. Szakáig Sándor művezető eléggé pislog, amikor e té­máról kérdezik, sőt vissza­kérdez: — Muszáj erről most be­szélni? Jöjjenek később, még nagyon forrong az egész! És arcáról nem a nyuga­lom árad. Művezető. Felülről és alulról is őt szorongatják. Végül elmondja: —-t Nehéz itt igazságos bér­formát találni. Darabbér le­hetetlen, normaidő szerint kell számolnunk, és száza­lékokat tévedhetetlenül meg­állapítani igen nehéz. Bizo­nyos mértékig ösztönző ez a bérezés, de első tapasztala­taim szerint hibája az, I hogy nem egészen igazságo­san oszlik meg. Az alacsony órabérüeket kevéssé „hajt­ja", a magas órabéreseket inkább támogatja., Azaz itt is úgy lenne: a szegény embert még az ág is húzza? Ez tényleg nagy hiba, hiszen a normaidő túl­teljesítése órabértől függet­len tény (ugyanígy az eset­leges »alulteljesítés« is az), ha viszont egyenlő túltelje­sítést különféle módon ju­talmaz, illetve egyenlő le­maradást különféle módon büntet ez az új rendszer, akkor ez mind étik éppen meg. vizsgálandó és korrigálandó tény. Fülöp Mária: — A., brigádunknak 147 százalék jött ki, ez nagyon jó volt. Túlóráztam is, de szabadságon is voltam.. A nagybajomi afész-nak jó hírű méhész- sza kcsoport j a van. Százkét tagja körülbe­lül háromezer méhcsaláddal rendelkezik. Az év elején a méhészek szer­ződésekben vállalták, hogy 650 mázsa mézet adnak át az. áfész-nak, s végül a szer­ződöttnél egy vagonnal töb­bet értékesítettek. Ennek kö­rülbelül tíz százaléka repce­méz. Húsz mázsa virágpor szál­lítására is szerződtek a cso­port tagjai, de a kiskorpádi és kaposfői mérgezés miatt ebből csak nyolc mázsát tud­nak teljesíteni. A méh egészségügy i vizsgálatok kedvező képet, mutatnak. A nyári mézhor­Mindent- egybevetve valami­vel jobban kerestem, annak edenére, hogy alacsony az órabérem. De a 147 száza­lék egyéni eset, most döm- ping van, rengeteg a munka. Ezért félünk a későbbiektől, a. gyönge hónapoktól, amikor r.em tőlünk függ, hogy. sokat dolgozunk-e vagy keveset. F eketéné : — Nálunk először a bér­rendszer változott, és utána módosul majd a -, munkaszer­vezés. Azaz az egyenletes munkához később teremti meg a gyár a feltételéKet, de g bérrendszerrel már előbb követel. Igaznak látszó érvelés, s ez visszatükröződik az üzem­vezető arcán. Nem teketó­riázik, elébe megy a kér­désnek : — Tény, hogy követelni ott lehet, ahol a munkások szervezetten, ütemesen dol­gozhatnak, s ezt a vezetők­nek kell biztosítaniuk. ígér­hetem : biztosítjuk. El kell hinnünk — külö­nösen azért, mert az üzem­vezetőről köztudomású, hogy nem kukoricátok se „lefelé”, se „fölfelé”. Kercza Ferencné az elé­gedettek közé tartozik: — Én jobban járok, mint régen. Érdemes hajtanom, túlóráznom. Most szabadsá­gon voltam, mégis többre jött ki az új rendszer szerint a plusz pénz, mint a régi 200 forintos prémium. — Itt a példa, nem kell félni. ’ Több sem kell a többiek­nek, mint ez a példa: — Neki magas az órabére. Nem irigyeljük, ha sokat dolgozik, keressen többet. A lógósakat sem sajnáljuk, aki nem dolgotok, ne keressen vagy menjen el, ne legyen az FMV szeretetotthon. De mi lesz az alacsony órabé- rűekkel, akiknek rosszul jön be éz a rendszer?! Valóban, mi lesz? A gyár vezetőinek kimu­tatása szerint a degresszív bérrendszer szerint többet fizettek ki a munkásoknak, mintha a régi bérezéssel számoltak volna el a fizeté­seket. Ez a kimutatás azon­ban non egy-egy személy­ről, hanem általában a gyár­ról közöl tényeket. A próba­hónapok még tartanak, a rendszer javítható, finomít­ható. A készség megvan: ezért is figyelik „fent” és „lent” szigorú szemekkel a tapasztalatokat. Az alpelé — es ez a lényeg — helyes: az emberek szerint igazságo­sabb, a teljesítményhez job­ban igazodik. Az év végéig tartó idő­szak az elosztás rendszeré­nek finomítását is lehetővé teszi. dás azonban minimális volt, ezért a méhészek serkentő etetést alkalmaztak, és föl­készültek a télre is. Az áfész családonként 15 kilogramm cukrot juttatott nekik, nagy­kereskedelmi áron. A télen — a korábbi évekhez hason­lóan. — folytatják a tovább­képzést is: négy országos hí­rű szakembert hívnak meg, s ők különböző témakörök­ben tartanak előadást. A szakcsoport műlép- iizemében az idén 200 mázsa lépet készítettek. Termékei­ket az egész ország területéire szállítják. Sajnos, viaszh ián y miatt az igényeket teljesen nem tudták kielégíteni. SOMOGYI NÉPLAP Izményi Éva nálja SOMOGYI KRÓNIKÁJA I.nthár Péter A méz minősége kifogástalan Továbbképzés a méhészeknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents