Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-27 / 227. szám
VS_ÀGfr-fâr ^ Alkotások közterekre, középületekbe EmlékönS Galga mente Tartatmms műsorfüzetben látott napvilágot a képző- művészeti világhét . somogyi programja: a megyei megnyitót tegnap tartották Kaposváron, a Somogyi Képtárban. Az idei rendezvények mottója: művészet a változó világban. E gondolat köré szerveződött az a kiállítás — rnűhely-bemutató — is, amelynek a Somogyi Képtár adott otthont. Az állami megrendelésekre készült képzőművészeti alkotásokról nyújt áttekintést a tárlat, s Egervölgyi János, a Kaposvári Városi Tanács elnökhelyettese nyitotta meg. — Az emberi környezet megteremtése olyan világ kialakítását jelenti városainkban, utcáinkon, tereinken, középületeinkben, amelyben kiteljesedhet emberi mivoltunk. Környezetünk alakítása során nemcsak a célszerűség és gazdasági szempontokra kell tekintettel lenni — mondotta' —, hanem az emberek esztétikai igényére és harmóniavágyára, a szépség emberformáló szerepére is. Az idei. képzőművészed világhét eseménysorozata a művészet a változó világban témakört öleli föl: ehhez kapcsolódik a Somogyi Képtár kiállítása. és azokat a képzőművészeti alkotásokat mutatja be, amelyek állami megrendelésre készültek az utóbbi években. A bemutatón az eredeti alkotások mellett tervek és dokumentáló fotók is láthatók. — E változatosság ellenére sem tudjuk az összes alkoGondol kozzunk együtt a mezőgazdaságról! — ez az alcíme dr. Gönczi Iván könyvének, amely most jelent meg a Mezőgazdasági Kiadónál. S valóban: a szerzőnek sikerül elkerülnie a szakkönyvek gyakori hibáját, nem „nyilatkoztat ki” nagy igazságokat, nem oszt tanácsot. Inkább elgondolkodtat, vitára sarkall — vagy épp vitatkozik — a belénk ivódott, évtizedes tévhitek sorával. A könyv címében szereplő korszakváltás-, nak ugyanis egyszerre feltétele és követelménye mindany- nykmk szemléletváltozása. Tulajdonképpen, attól- új a papjainkban kezdődő fejlődési szakasz, hogy nincsenek többé örökérvényű (így a gondolkodás és helyzetelemzés alól fölmentő) szabályok, biztosan ható termelési receptek és általános igazságok. Bárki tudhat rá példát, hányszor vált mar fejlődésünk fékjévé, hogy az élet által már túlhaladott „alapelveket” kértünk számon, ahelyett, hogy levontuk volna a gyakorlat sugallta következtetéseket. Ilyen alapelv volt például hosszú időn át, hogy minél több a gép, minél nagyobb a, hozam, minél nagyobbak a méretek, annál gyorsabb mezőgazdaságunk fejlődése. Csupán a tapasztalatok kényszerítették ki a korszerűség vagy épp a gazdaságosság fogalmainak felülvizsgálatát. Hiába korszerű a csupacsempe, gombnyomásra működő „szaktelep”, ha nem ésszerű és csak 2500 liter tejel produkál. Hiába termel egy gazdaság 80 mázsa ku ricát hektáronként, ha az a silány minőség miatt értékesíthetetlen vagy épp a magas ráfordítások nyomán jövedelmet nem hoz, csupán visz ... Hányszor olvassuk, hogy ennek vagy annak a növénynek a termelésében megközelítettük a világszínvonalat. Legalábbis ami a tonnákat Hieb. Egészen más kép alakul ki, ha az adott termek minősegét, fajlagos költségét vagy * termelés energiaf ölhasználasát mérjük a világszínvonalhoz. Bevallom, pár éve magam is lelkendeztem a termelési csúcsokon, magam is a technika bűvöletében éltem. Örömmel tudósítottam a légkondicionált szuper traktorok vagy a ftelikopterek mezőgazdasági alkalmazásáról, ma pedig azt látom, hogy a célszerűség sok helyen a kisebb gépek, sőt mi több, olykor kézi •eszközök visszaállítását kívánja, s a helikopter alkalmazásának vannak hátrányai is. Két-három év elteltével olykor elmarasztalandó lesz, amit azelőtt dicsértünk, és példamutatóvá a „rossz” ... Valamiféle „elvtelenségről” vagy „köpönyegforgatásról” van szó? Hogy ez a kérdés fölvetődhet, csak azért van, mert megszoktuk, hogy a jelmondatok, koncepciók, igazságok „kihordási ideje” csaknem végtelen. Dr. Gönczi Iván arról győz meg, hogy az átrendeződött környezet, a megváltozott körülmények törvényszerűvé teszik a megítélés változását, s épp a szemléletnek — és a gyakorlatnak — e rugalmassága a továbbfejlődés feltétele. A szerző ugyanezzel a szólamoktól tartózkodó, minden jelenséget „itt és most” elemző alapossággal és nyíltsággal som veszi könyvében mezó- gszétsaga-nk velem ennyi kényesnek tartott kérdését. (Bz- xel nai-ategy óntnagabana is tagadva, hogy a bonckés alá vett témák bármelyike tabu.) Nemcsak a szakemberek tudják ugyanis, hogy jócskán van feszültség és ellentmondás napjaink mezőgazdaságában. Ez nem is csoda, hiszen „egyfelől csökkennek mező- gazdaságunk erőforrásai (földterület, munkaerő ...), másfelől továbbra is számolni kell azzal, hogy átmeneti időszakokban elégtelen vagy nem megfelelő választékú lesz egy-egy fontos termelési tényező (gép, vegyszer, vetőmagfajta .. .). Szerényebbek a beruházási lehetőségek. Ugyanakkor a mezőgazdasággal szembeni követelmények tovább nőnek, különösen a minőség, a termékválaszték, az exporttermelés, valamint a gazdaságosság tekintetében.” A Mezőgazdaságunk korszakváltás küszöbén című könyv amellett, hogy például a gazdaságirányítás módjával, a beruházási taktikával vagy épp az energiatakarékos technológiákkal kapcsolatos gyakorlatias útmutatásokat is ad, elsősorban szemléletünket, gondolkodásmódunkat formálja. B. F. Korszakváltás küszöbén Mezőgazdaságunkról tabuk nélkül tást bemutatni, de úgy érzem, ily módon is jól érzékelhetők a művészi törekvések, a nemes alkotói törekvések — emelte ki Egervölgyi 'János. A továbbiakban részletesebben foglalkozott a megyeszékhelyre készíteti alkotásokkal. Az Illetmény- hivatalban és a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága székhazában látható új művészi alkotások tovább gazdagítják Kaposvárt. Hon- ty Márta gobelinje a Hazafias Népfront megyei bizottsága székhazába kerül, Szabados János üvegmozaik kompozíciót tervezett, Trischler Ferenc a Kilián György Ifjúsági és Úttörő-művelődési Központ udvarába szobrot. Tavaly már megismerhette a közönség a Somogyi Képtarban Bors István Táncsics- emlékművenek a tervét — a kész alkotást majd a kaposvári gimnázium udvarán állítják föl. A Béke—Füredi városrészben, a gyakorló általános iskola mellett helyezik el Gera Katalin Virág című kőszobrát. Kustár Zsuzsa gobelinje a csurgói házasságkötő termet díszíti majd. ■Süss Valéria a .nagyatádi óvodának készített egy plasztikát, Gyurcsek Ferenc szoborcsoportját a barcsi határátkelőhelyen állítják föl. Weeber Kiára reliefje Üjvár- f alva va kerül, a Noszlopy- emlékház falára. Somogybán több helyütt is rendeznek ebben a hónapban képzőművészeti kiállításokat: Szabados János ÍVlunkácsy- díjas festő es Weeber Klára szobrászművész alkotásaiból a lábodi körzeti művelődési házban vasárnap nyílik bemutató; Ba-rcson — ma — Czinkotay Frigyes festené-, nyeit mutatják be: Nagyatádom pedig 30-án zárja be kapuját a szobrász-alkotóte- lep. es ünnepélyesen adják át a szobrokat. Ismeretterjesztő előadások, filmvetítések, játékos gyermekíoglaikozások, könyvikiáüítások és a társművészetek bemutatói egészülik ki a képzőművészeti világhét somogyi programját. Érdemes vállal- ü kozni a negyedórás kaptatóra: az f erdészháztól 349 méter magasra jutunk a csővári hegy csúcsán fehérlő termésszik“ Iához. Körülöttünk ' múltat idéző kövek, omiadé- kok, inkább lovagrom an Ilkát őriznek. mint dicső haditelteket. Az 1310 körül épült csővári vár még így — romjaiban — is I valóságos ’ sasfé- : széknek látszik: j három oldalról i sziklába vésett falszorosok védik,, a negyedik oldala pedig száz méternél mélyebb szakadékra néz. Az idő koptatta vártorony lábától napsütésben, innen a Gödöilöi-dombság északi részéről a Cserhátig láthatunk, nyugat felől pedig kéken rajzolódik ki a hatszázötven métertél magasabb Naszály. Körben mindenütt hegyek, s a Nógrád megyei Becske község határából indulva közöttük kígyózik a Galga. Apró folyócska. Legszélesfebb pontjánál is könnyűszerrel átdobhatunk fölötte egy követ, hossza pedig mindössze ötvennyolc kilométer. De három megye mondhatja magáénak: Nógrád és Pest után a Szolnok megyei Jászfény- szaru közelében ömlik a Zagyvába. Ütján félkörívéf írva mintha védőén karolná e táj tucatnyi apró települését. És nemcsak átkarolja, hanem viáével élteti is. Bizonnyal ezt jelzi, hogy a part menti négy falu — Galgagu- ta, Galgagyörk, G'algamácsa és Galgahévíz — még a nevében is megemlékezik a folyócskáról. Országos térképekhez hasonlítva nem mondhatjuk önálló tájegységnek a Galga mentét, mégis sajátos arculatot mutat a hegyalja és a Jászság közé ékelődve. A viszonylag alacsony hegyek, az erdők.és a víz közös jelenlétei régen lakhatóvá tette ezt a vidéket.' Mindössze néhányszáz négyzetkilométer kiterjedésű a Galga vidék. Talán nem is ie- deztük föl még eléggé se a táj szépségeit, se emlékeit. Ki tudja, egyszer még nagy híre lehet egy ide tartozó falunak. Negyedszázada Galgahévízen egy szülőföldön, olajkutatás közben kilencvenhat fokos hőforrást találtak, amely nagymennyiségű kalciumsót tartalmaz. A vizet jelenleg csak a termelőszövetkezet melegházainak fűtésére hasznosítják. De az is lehet, hogy ez a víz most még nem isimért gazdagság forrása lesz a Galga mentén. K. Gy. Piaci körkép Savanyú a szőlő Az árusok többsége az első kérdő vagy fitymáló pillantásra engedett 1—2 forintot portékája árából tegnap a kaposvári hetipiacon. A hűvös reggeleken még mindig szivet melengető az árubőség; a gyümölcsök közül a 8—10 forintos körte minősége volt a leginkább bizalomgerjesztő. A szilva zöme kiválóan alkalmas lekvárfőzéshez . .. 5—6 forint, kilója. Rég nem makulátlan .az őszibarack — kilóját 8—12 forintért árulják. Kecskeméten a javáért sem kérnek tíznél többet, Győrben viszont 18 forintot is kénytelenek megadni érleSzép a szőlő, csak nem elég édes. 16 forintot senki sem sokallt egy kiló szép kardinálért vagy Csabagyöngyéért. így lehettek ezzel Veszprémben és Zalaegerszegen is, ahol 18 a szőlő kilója. A ' zöldségfronton még mindig tart a Mecsóhadmü- velet«. A legolcsóbbat most is a Zöldért standján láttuk: három-forintos paradicsomot és négyforintos zöldpaprikát mérték. Ugyanezt az árusoknál 5—6-ért, illetve 3— l()-ért adták. 20 forint a pa/anusz Oseka Az elbeszélés témája A könyvespultnál álló tömegben láttam meg őt. Egy gyönyörű szőke hajú, kék szemű lány. — Bocsánat — szólítottam meg. — Nem tudna egy kis időt szentelni nekem? Csodálkozva vonta föl szemöldökét, és gyanakodva nézeti rám. — Nem,' nem — siettem megnyugtatni —, nem arról van szó, amire maga gondol. Tisztán irodalmi kérdésről van szó. Tudja, én író vagyok... — Maga könyveket ír? — nézett ram kíváncsian. — Általában igen — mondtam —, de sajnos, az író útja sincs mindig rózsákkal telehintve ... — Kijöttünk a könyvesboltból. — A legnagyobb nehézség — folytattam — a papírmany. És amíg ■ izénV nem helyezik az uj ccllulozkombinutot, aligha fog észrevehetően javulni a helyzet. Egyelőre az alkotóművészeknek évekig kell várniuk műveik megjelenésére. Épp ezért úgy döntöttem, lépéseket teszek annak érdekében, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljek az olvasókkal. — Hogy érti ezt a közvetlen kapcsolatot? — csodálkozott. — Ha megengedi __— mot yogtam —, most éppen a házam előtt vagyunk ... Talán ha bemennénk egy percre, és ott, bent nyugodtan ki tudnám fejteni ■ módszerem lényegét. Ismétlem, a papírínség miatt van az egész. — És ez illő? — ijedt meg a lány. — Nem értem, mi zavarná magát — siettem megnyugtatni. — Hiszen csak a kiadok papírellátási zavarairól van szó. ' > Néhány perccel később mar a kabatjat segítettem le róla kis lakásom előszobájában. Szemmel látható megköny- nyebbüléssel engedte. — No, és mit fogunk csinálni? — kérdezte gyanakodva. — Hát tudja, valahogy szeretnék a papírhiány ellen harcbaszállni. Ezért elhatároztam, hogy szóbelileg mondom el az olvasóknak azt, amit a könyvemben kellett volna megírnom. — A, igen ... — hangjában némi csodálkozás vegyült. — Ez bizonyára nagyon nehéz... — Igen, kedves olvasó. De nem titkolom: a kiadókkal sem mennek valami1 túlságosan könnyen a dolgok. Maga el sem tudja képzelni, hogy mennyit tudnak vacakolni a szerkesztők, belekötnek mindenbe, és kínozzák az embert . . . Remélem, nem utasít riss:« egy kupica kntjya- H Ot. — Inni fogunk? — ijedt meg a lány. — Ki beszél itt irtásról? — csodálkoztam, miközben kitöltöttem a konyakot. — Csu- [>an az irodalmi folyamat kedvező körülményeinek a megteremtéséről van szó. Mint bizonyára sejti, egy olyan író anyagi helyzete — aki szóbeli módszert kénytelen alkalmazni — elég nehéz. No, de én nem spórolok az irodalmi folyamaton; épp ezért, ne vegye hencegésnek, csak Napóleon konyakot veszek ... — És mondja — kérdezte váratlanul a lány —, férfiaknak is el szokta mesélni a műveit? — Megpróbáltam — vallottam be —, de nem bírtam anyagilag. Egy női olvasó megiszik egy pohárkával. Mondjuk: kettővel. Ritkán hárommal. Ám egy férfinem- béli olvasó úgy szívja magúba a szeszt, mint a szivacs, s azt egyetlen irodalmi költség- vetés sem bírja ki. Kiváltképp. mint mar mondottam, a mai papirgondok közepette .. . Es rután benynluiioan egy flaskával, a férfi elveszíti a cselekmény ) fonalat. s teljesen közömbös számára, hogy miről mesélek . . : — Egyszerűen el vagyok ragadtatva magától! — kiáltott lelkendezve a 'nő. — Hát akkor, engedelmé- vel, kezdjük el az irodalmi folyamatot— mondtam, és közelebb húzódtam hozzá. — íme. az elbeszélésem témája: a férfi író. A nö olvasó. Találkoznak egy könyvesboltban egy papírínséges időszakban. A férfi lefizetvén a maga obulusát, azon buzgólko- dik hogy harcba szálljon a . .. Amikor kikísértem a taxihoz, mar késő éjszaka volt. Fölsóhajtottam, és előre kifizettem a taxit. Másnap újra elmentem a könyvesboltba. S miközben a tömegben egy könyvbarát — egy új női olvasó — után kutattam, arra gondoltam: minden író arról ábrándozik, hogy művét sok példányszámban adjak ki. Sajnos, az én módszeremmel sókról szó sem lehet. ;. (.Juhász László fordítása a Krokodil lő. számából ) . • radi csőm paprika kilója. ' es csak 2—3-mal olcsóbb a cseresznye alakú. A fővárosban lö alatt már nemigen adnak zöldpaprikát; hasonlóan drága Győrben es Zalaegerszegen. Tíz forint körüli áron kapható viszont Szegeden- Paradicsomot a Tisza paliján 3-ért árulnak, miközben Debrecenben már nyolc forint, és a főváros Elmunkás téri piacán is 7,30- ba kerül. A burgonya ára változatlanul 5,60. Ennyiért egyetlen darab zellert adnak. A késői kel már tízért sem kell fejenként. A fejes káposzta kilója 2.50—3 forint. Ennyiért adnak egy mutatósabb fej salátát és egy csomó par hónappal megkésett hóna- pösratket- Négy forint egy csomó vegyes zöldség. A babfiái é.s a borsónál már csak azt vehette biztosra a vevő, hogy zöld. Mindkettő kilója 12—14 forint volt. A gombapiacon 10 forintért adtak egy tálnyi Vendel- gombát, a vevők azonban valahogy a 80 forintos, vargányát vettek jobban. A csibegomba litere 25 forint. Egy kacsaszerű kacsáért 200 forintot kértek. Néhány bizonytalan fajtájú csapzott csőrösért 180-at. Fele ennyiért vettek meg egy kakast. A tyúkokat kilónként 34— 3ö-éft sem keresték- Pecsenyecsirkét — csakúgy, mint Veszprémben — kilónként 42-ért adtak. Pesten 50 forintnál is drágább, Győrben viszont csak 39. Két forint a tojás Kaposváron. Elinni olcsóbban — 1,50-ért — csak Békéscsabán árulták. B. F. SOMOGYI NÉPLAP Vankóné, Dudás Julis fest
