Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-26 / 226. szám

EGKEZDODÜTT HZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) hogy vitassák meg a hatodik ötéves terv előzetes irányel­véit, vélemény ükkel, javas- la-taiikkal járuljanak hozzá tervünk * jobb megalapozásá­hoz­A ' szocialista demokráciá­nak sajátos, de nagyon fon­tos szerepet betöltő eleme a kormány és a szakszerveze­tek folyamatos munkakap­csolata. Az e téren kialakult s a már eddig is eredmé­nyes gyakorlatot — közös el­határozással — úgy kívánjuk továbbfejleszteni, ho-gy az meg inkább betöltse- hivatá­sát. A szakszervezetekkel va-ló együttműködés a kor­mány számára nemcsak hasznos, hanem nélkülözhe­tetlen is, mert egyfajta fői­mé,ja munkánk társadalmi kontrolljának, hozzájárul döntéseink jobb megalapozá­sához, s megkönnyíti azok elfogadtatását és végrehajtá­sai. A szocialista demokrácia fejlesztésében elért, figyel­met érdemlő eredményeink­ről, s az e téren meglevő lehetőségek jobb kihasználá­sának szándékáról szólva ar­ról sem hallgathatunk, hogy állami és gazdasági életünk­nek még vannak olyan egy­ségei, amelyeknek vezetői nem igénylik munkatársaik véleményét. Olykor a bírálat elfojtására tett kísérletekkel, a parancsolgató vezetési stí­lus jeleivel is találkozunk. Az ilyen gyakorlatot elítél­jük, mert ellentétes politikai rendszerünkkel, s mert ép­pen a legfontosa-bbtól, az al­kotó együttgondolkodás elő­nyeitől fosztja meg a veze­tést, gyengíti az intézkedé­sek értelmét belátó cselek­vés készségét. Sokszor el­mondottuk, most megismét­lem: a kollektíva vélemé­nyének meghallgatása, javas­latainak mérlegelése nem szívesség, hanem minden ve­zető elemi kötelessége­A szocialista demokrá­cia további fejlesztésével együtt — nem annak ellen­tétéként, hanem szerves tartozékaként — növelni szükséges az egyének és a kollektívák felelősségét a feladatok végrehajtásában, és következetesebben szánjon kell kémünk a kötelesságtel- jesitést is. Noha társadal­munk tagjainak nagy több­sége ma is felelősen dolgo­zik, betartja erkölcsi és jogi normáinkat, e téren is van még javítanivaló. Az elke- rülhetőnél sajnos gyakrab­ban előfordul, hogy a köte­lességmulasztás, a felületes munka, az önzés kárt okoz a közösségnek, vagy az egyes állampolgároknak. Szerve­zeti és döntési rendszerünk fonákságai, vagy éppenség­gel jogszabályaink hézagai miatt esetenként túlságosan enyhe, olykor el is marad a felelősségrevonás. Ez általá­ban is hiba, de megengedhe­tetlen, ha vezetőposztok, fe­lelős munkaköreik betöltőiről van sző. A koíimány munkaprog­ramjába vette, hogy egyér­telműbb — a törvényesség . követelményeit kielégítő, de •a mainál jobban érvényesít­hető — felelősségi rendszert; dolgoz lö, intézkedéseket tesz a jogtalan előnyszerzés, a protekcionizmus ma még fel­lelhető minden formájának fokozatos vissza, szorítására. Társada lmunk becsületes és jóérzésű tagjaitól azt kér­jük: továbbra se maradjanak közömbösek a hibákkal, a mulasztásokkal, a szocialista erkölcsöt sértő jelenségekkel szemben, hanem a közéleti fórumokon és a mindennapi életben személyes részvéte­lükkel is segítsenek feltárni és megszüntetni azokat- • A kormány nevében meg­ígérhetem, azon leszünk, hogy önmagunkkal szemben magas erkölcsi és szakmai követelményeket támasz- szunk, a döntéseket demok­ratikusan és szakszerűen ké­szítsük elő, növeljük az ügyekért 'viselt személyes fe­lelősseget. Tisztelt országgyűlési , A szocialista társadalom építésének legfőbb célja és értelme, hogy minden meg­előzőnél humánusabb és méltóbb keretet biztosítson az emberi élet számára. En­nek igen sok olyan feltétele van, amelyek megteremtésé­hez az út közvetve vagy köz­vetlenül az anyagi javak ter­melésén keresztül vezet A szocialista társadalomban, is csak a magas termelékeny­séggel dolgozó, jól szerve­zett és jövedelmező gazda­ság képes biztosítani annak lehetőségét, hogy az ember ne csak anyagiakban, de szellemiekben is teljesebbé és 'gazdagabbá tehesse éle­tét.'Ezért a kormány a jövő­ben is megkülönböztetett fi­gyelmet fordít a gazdaságra. Önök előtt, tisztelt képvi­selőtársak, s az érdeklődő közvélemény előtt is jól is­mert az a világgazdaságban végbemenő változás — vagy ahogyan egyes tekintélyes közgazdászaink fogalmaz­nak :, világgazdasági kor­szakváltás —, amelynek ha­tása alól egyetlen ország sem vonhatja ki magát. Szá­munkra is parancsoló szük­ségesség, hogy mielőbb olyan minőséget érjünk el a ter­melésben, amit ma még csak az élenjárók tudnak teljesí­teni- Más szóval, a mi gaz­daságunkban is gyökeres Változásra van szükség. Fontos szerephez jutnak a minőségi követelmények Pártunk időben felismerte, hogy a fejlődés természetes velejárójaként ^imerülőben vannak az extenzív növeke­dés forrásai, s mind fonto­sabb szerephez jutnak a ha­tékonysági követelmények. Többek között — az 1957 óta követett gazdaságpolitikát folytatva és továbbfejlesztve — ezért döntött úgy már több mint tíz éve, hogy irá­nyítási rendszerünk átfogó korszerűsítésével is támo­gatni kell az intenzív fejlő­dés útjára való átállást. Ezt az önmagában sem egyszerű feladatot még nehezebbé, megoldását pedig még sür­getőbbé tették azok a fejle­mények, amelyek 1973-ban robbanásszerűen megváltoz­tatták a külpiaci feltételeket, s amelyeknek számunkra hátrányos gazdasági követ­kezményeit mindmáig nem sikerült kielégítő mértékben ellensúlyozni. Annak ellenére így van ez, hogy az V. ötéves terv készítésekor helyesen ismer­tük fel, — sőt a tervben meg is fogalmaztuk — a hatékonyság növelésének, a "minőség és az egyensúly ja­vításának feladatait. E kö­vetelményeknek" még ran­gosabb hangsúlyt és külön is nagy nyomaték ot adott a Központi Bizottság 1977 ok­tóberi határozata, amely hosszú távra érvényes irányít szabott a külgazdasági kap­csolatok fejlesztése és a ter­melési szerkezet korszerűsí­tése számára- Nem a felis­merések és az iránymutatá­sok hiányoztak tehát. A vég­rehajtásban mutatkozó el­maradás okai között jelentős szerepe van annak, hogy a tervben előirányzott célok teljesítéséhez megkésve, dol­goztuk ki, ennélfogva nem .is alkalmazhattok kellő ha­tásfokkal, az új helyzethez való gyorsabb alkalmazko­dás közgazdasági eszköz- rendszerét, de annak is, hogy a feladatok nehezebb­nek -bizonyultak, a világgaz­dasági körülmények pedig kedvezőtlenebbül alakultak, mint hittük. Nem csodálkozhatunk te­hát, ha — miközben gazda­ságpolitikai elveink már az új követelményeket fejezték ki — a gyakorlat lassan vál­tozott, a gazdasági teljesít­mények megítélésében pedig nagyrészt a régi, beidegzebt — a maga idejében elfogad­ható, de az új viszonyok kö­zött már túlhaladott — ér­iek rend uralkodott. Mint más alkalommal már elmondottam, most is meg­ismétlem. A helyzet ilyen alakulásában komoly felelős­ség terheli a kormányt. Min­denekelőtt azért, mert nem volt kellően követtiezetes azoknak a változásoknak a keresztülvitelében, amelyek a felismert új követelmé­nyek teljesítéséhez szüksége­sek. Csak ennek a megálla­pításával együtt van erköl­csi alapunk arra, hogy bí­ráljuk a gazdálkodó szerver zetek munkájában megtalál­ható, ugyancsak nem kevés gyengeséget. A hatékonysági követel­mények és a gazdaság tény­leges teljesítménye között keletkezett ellentmondás, különösen pedig a külkeres­kedelmi mérleg egyensúlyá­nak . megbomlása sürgetővé tette, hogy alaposan elemez­zük. újra értékeljük és mó­dosítsuk gazdaságpolitikai gyakorlatitokat. gat a mun­kát a Központi Bizottság 1978 decemberi ülésén vé­gezte el. majd az ott kiala­kított irányvonalat a XII- kongresszus határozata is megerősítette.' A Központi Bizottság ha­tározata alapján lényegesen — de az alapvető társadalmi érdekek szempontjából át­menetileg még elfogadható szintre — csökkentettük a növekedés ütemét, a felhal­mozás és a fogyasztás elő­irányzatait, s a feladatok kö­zött első helyre tettük az egyensúly fokozatos helyre- állítását. Egyidejűleg meg­gyorsítottuk azo:knak a köz- gázdasági viszonyoknak a ída-lakítását, amelyek átgon­doltabb, jövedelmezőbb, il­letve takarékosabb gazdál­kodásra késztetik a vállala­tokat és intézményeket. Áz előrelépés számottevő, de még nem elegendő Az előbbiek jegyében ke­rült sor az árrendszer és a közgazdasági szabályozók nujs elemeinek ismert átala­kítására, a termelési szerke­zet korszerűsítését, a gazda­ságosság fokozását ösztönző olyan intézkedésekre, mint a hitelrendszer szerepének nö­velése, az állami támogatá­sok megszigorítása, a költ­ségvetés igazgatási kiadásai­nak csökkentése. Intézkedéseink hatására kedvező folyamatok indul­tak el. Ez legkézenfoghatób- ban a külkereskedelmi mér­leg hiányának csökkenésé­ben mutatkozik meg, amit jól szemléltet, hogy a tőkés valutákban számolt behoza­tali többlet ez év első nyolc hónapjaiban az 1978. évinek mintegy ötödére esett visz- sza. Az előrelépés számotte­vő, de még nem elegendő. Azt azonban már elmond­hatjuk, gazdaságunkat ráál­lítottuk arra a fejlődési pá­lcára, amely kivezethet az ismert nehézségekből- Ennek érdekében vállalnunk kellett az V. ötéves terv fő muta­tóinak tudatos csökkentését is. 1976—1980 között a ter­vezettnél kisebb mértékben növekszik a termelés, a nem­zeti jövedelem és ennek kö­vetkeztében — bár a szociál­politika terén vállalt köte­lezettségeinket teljesítjük — a lakosság életszínvonala sem éri el a tervezett mértéket. Az egyensúly helj'reállílá- sát elindító folyamatokat ne­héz, nem kevés esetben az egész társadalmait érzéke­nyen érintő, döntések vég­rehajtása árán értük el. Is­métlődően és sokakban fel­merül a kérdés, vajon való­ban szükség volt-e a közgaz­dasági viszonyok — főleg a termelői és fogyasztói árak — radikális módosítására? Meggyőződéssel és jó lelki- ismerettel mondhatom: igen, szükség volt. Mindenekelőtt azért, mert ha a termelést ős a fogyasztást továbbra is elszigeteljük a valóságos ér­ték- és érdekviszonyoktól, ez nem jelenített volna mást, mimt a halmozódó ellent­mondások feloldásának el­odázását. Átmenetileg bizo­nyára könnyebb lett volna a kormány dolga, ha nem hoz­za meg ezeket a — valljuk be — népszerűtlen, de gaz­daságilag elkerülhetetlen, szükségszerű intézkedéseket. A kormánynak azonban a jövőben sem szabad kitérnie a nehéz döntések elől, ha ezzel megakadályozhatja a helyzet romlását, s megte­remtheti a javulás feltéte­leit­Ez alkalommal is . köszö­netét mondok népünknek, mert az ország gondjait megértve támogatta és támo­gatja a sokszor nehéz szív­vel elhatározott, de elkerül­hetetlen lépéseket. Külön' is köszönetét mondok azoknak a gazdasági vezetőknek, munkásoknak, termelőszö­vetkezeti dolgozóknak, köz­gazdászoknak, műszakiak­nak, párt- és társadalmi ak­tivistáiénak, akik a helyzet ismeretében gondolkozva, nem meggondolatlanul késlekedés nélkül az új kö­vetelményekhez igazították munkájukat. Ez évi tervünk végrehaj­tása — habár a külső kö­rülmény ele most is megne­hezítik dolgunkat — jó irányban halad. A még előt­tünk álló hónapokban az a legfontosabb feladatunk, hogy tovább erősítsük, még h-atározottabbá tegyük a ked­vező folyamatok kibonta­kozását. Ha mind több he­lyen az a példamutató helyt­állás válik jellemzővé, ami­ről az árvizek ellen küzdők, az idei nehéz aratás részve­vői, a felszabadulási és kongresszusi munkaverseny- ben példát mutató szocialis­ta brigádok tettek és tesz­nek napról napra tanúságot, bizonyos, hogy az eredmény sem fog elmaradni. Tisztelt országgyűlés ! Kedves képviselőtársaim ! A kormány soros tenniva­lói közé tartozik a népgaz­daság VI. ötéves tervének előkészítése. Arról adhatok számot, hogy mind a hazai munkálatok, mind a KGST keretében folyó egyeztet^ tárgyalások ütemszerűen haladnak- Ebből kiindulva, az a szándékunk, hogy a VI. ötéves tervről szóló törvény- javaslatot megvitatásra és jóváhagyásra még ebben az évbep a tisztelt országgyűlés elé terjesztj ük­Olyan ötéves tervet kívá­nunk kidolgozni, amely a XII. kongresszus határozatá­nak szellemében — folytat­va és továbbfejlesztve, az 1979-ben megkezdett gazda­ságpolitikai gyakorlatot — lehetővé teszi a népgazdasá­gi egyensúly megteremtését, elért vívmányaink megőr­zését és egy későbbi, némi­leg gyorsabb ütemű fejlődés feltételeinek előkészítését. Ezek szerénynek látszó, de nem könnyen elérhető célok. Amikor azt mérlegeljük, . milyen célokat tűzhetünk magunk elé, legalábbis a következőket kell figyelembe venni : az egyensúly megte­remtésében az utolsó két év­ben jelentősen előrehalad­tunk, de a folyamatnak még csak a kezdetén tartunk, s az egyensúly megszilárdítása még előttünk álló feladat. A számításba vehető energia- és nyersanyagforrások meny- nyiségiileg alig növelhetők, viszont tetemesen nőnek megszerzésük költségei. A vi­lággazdasági helyzet alaku­lásában — bár azt több ok­nál fogva nehéz előrelátni — nem számíthatunk olyan fordulatra, ami* számunkra a mainál könnyebb helyzetet teremtene­Ilyen feltételék mellett a mennyiségilég mérhető glo­bális növekedésnél sokszorta nagyobb a jelentősége an­nak, hogy szellemi erőink jobb kihasználásával, a munka minőségének és szer­vezettségének javításával, a termelési költségek fajlagos csökkentésével, a szocialista gazdasági integráció' előnyei­nek kihasználásával mennyi­re és milyen ütemben^tudjplv, fokozni gazdaságunk értékal­kotó képességét. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a jövőben sokkal inkább, mint valaha éitpen ezt: az értékalkptő folyamat meg­gyorsítását kell a gyakorlati munka középpontjába állíta­ni. A következő évekre ter­vezhető mérsékelt növekedés nem távlati cél, hanem szük­ségszerűség az egy en súly megteremtéséhez, a gazdaság megújításához, a gyorsabb fejlődéshez vezető úton. Tisztelt képviselőtársaim! Céljaink elérésében, törek­véseink valóraváltásában nö­vekvő szerepe lesz. annak,, hogy az állami irányítás minden lépcsőfokán — de elsősorban a kormányban — emeljük a vezetés színvona­lát; előrelátóbbá és össze­hangoltabb á tegyük a terve­zést, javítsuk a gazdasági szabályozást, fokozzuk az el­lenőrzést és következeteseb­ben érvényesítsük a felelős­séget. További intézkedése­ket kívánunk tenni azért, hogy még inkább érvényt szerezzünk annak az el­vünknek, amely szerint a döntéseket akkor és ott kell meghozni, amikor és ahol azt az ügy természete indo­kolja, Más szóval, hogy a minisztériumok és a ■ főható­ságok a gazdaság fő folya­mataira összpontosítsák fi­gyelmüket, nagyobb teret adva ezzel a vállalati önálló­ság érvényesülésének, s hogy a vállalati vezetésre tartozó ügyekbe csak akkor avatkozzanak be. ha azt va­lamely fontos társadalmi ér­dek elengedhetetlenül meg­kívánja. Az* irányítás eszköztárá­ban fontos szerepet betöltő közgazdasági szabályozó rendszerben, "amelyet az év elején módosítottunk, most nem tervezünk'nagy"óbb ará­nyú változtatást. A folyama­tos továbbfejlesztésre azon­ban természetesen szükség van- A továbbiakban is arra törekszünk, ho-gy a vállalati gazdálkodásban növeljük a nyereségérdekeltség szere­pet. Célunk, hogy a -gazda­sági szabályozók, ezen belül az árak és valutaárfolyamok mindinkább kifejezzék a ha­tékonyság nemzetközi köve­telményeit, érzékelhető ösz­tönzést és^tág teret adjanak' a kezdeméiíiyező-vállalkoz-á kedv számára, a jövedelme­ző tevékenység fejlesztésére, s egyidejűleg j#b,ban rászo­rítsanak a gazdaságtalan ter­melés megszüntetésére. Eh­hez igazítjuk .a támogatások, rendszerét, valamint, a hitel- politikát, amelynek növekvő szerepet szánunk a gazdasá­gosabb termelési ' szerkezet ki alakításának ösztönzésé - ben. A tapasztalatok szerint az érdekeltségi viszonyok meg­felelő alakítása mellett több figyelmet szükséges fordítani a vállalatok szervezeti rend­szerének folyamatos korsze­rűsítésére. A kormárfy mun­kaprogramjában e feladat is szerepel, amit a vállalati törvény szellemébén kívá­nunk megoldani. A már megkezdett előkészítő vizs­gálatok alapján úgy látjuk, az ügyhöz igen nagy körül­tekintéssel kell hozzányúlni. El kell kerülni minden ön­cél óságot, a vezérlő elv csak a társadalmi és gazdasági célszerűség lehet­Szocialista normáink szerint, humánusan járunk el A hatékonyság növelése, a társadalmi szükségletek jobb kielégítése egy sor te­rületen a kutatás, a fejlesz­tés, a termelés és az értéke­sítés folyamatának szoro­sabb szervezeti és érdekelt­ségi egybekapcsolását kíván­ja meg. Több esetben pedig éppen arra van szükség, hogy megszüntessük a ter­melés túlzott szervezeti cent­ralizációját, a követelmé­nyekhez és a lehetőségekhez jobban hozzáigazítsuk a vál­lalati kereteket. A trösztö­kön, illetve a nagyvállalato­kon belül fokozni kívánjuk az egyes vállalatok, gyáregy­ségek önállóságát, hogy ez­zel a maihoz képest lénye­gesen javítsuk éi’dekeltségü- ket a nagyobb teljesítmé­nyek és a jövedelmezőbb termelés elérésében. Megfelelő közgazdasági és jogi keretek kialakításával élővé kívánjuk tenni azt az elvileg ma is létező lehető­séget, hogy a gazdaságtala­nul működő vállalatokat, te­lepeket vagy részlegeket ter­melési profiljuk gyökeres módosításával 'tegyük jöve­delmezővé, vagy végső eset­ben ,— ha más megoldás nincs — megszüntessük. Másrészt ösztönözni akarjuk az olyan vállalkozási formák elterjedését — köztük kis - és középvállalatok alakítását —, amelyek í-ugalmasabban tudnak alkalmazkodni a pia­ci igényekhez, kisebb rezsi­vel dolgoznak, jobban állják a versenyt, s részben az ún. háttéripar szerepét is betöl­tik. Főleg a szolgáltató ága­zatokban és a kereskedelem­ben nagyobb teret szánunk a kisiparnak — munkaközössé­geknek és a különböző bér­leti formáiknak. A szervezeti rendszer kor­szerűsítése a lehetséges for­mák gazdagítása a mainál minden, bizonnyal jobban felszínre fogja hozni az egyes vállalatok gazdasági helyzetében, fejlődésének lehetőségében, irányításá­nak színvonalában ma is lé­tező, de gyakran mestersé­gesen elkendőzött különbsé­geket- Ez azonban egybevág azzal a szándékunkkal, hogy mindinkább olyan közgazda- sági körülményeket teremt­sünk. amelyek elősegítik a tartósan jól gazdálkodó, a hazai és a nemzetközi piacon versenykénes vállalatok len­dületes fejlődését, de korlá­tozzák a gazdaságtalan ter­melés növelésének lehetősé­gét. Tudatában vagyunk, hogy a vállalati stervezet korsze­rűsítése adott esetben sok — szándékaiban becsületes és igyekvő — embertől is azt fogja kívánni, hogy a" meg­szokott. a megszeretett, de a társadalomnak hasznot nem hajtó vállalatát, munkáját újjal cserélje fel. Azon le­szünk, hogy minden ilyen esetben szocialista normáink szerint, humánusán járjunk el — úgy, hogy az egyén is és a társadalom is megta­lálja a számítását. Pártunk XII. kongresszu­sán nagy hangsúlyt kapott á-Zyemberi tényező növekvő szerepe. A tudás, a szorga­lom, a felelősségérzet kama­toztatása azonban nemcsak az egyéni szándékokon, ha­nem a kôiÿilményeken is múlik. Ennek egyik eleme — az értelmes munka lehető­ségének feltétele — a célra alkalmas szervezet. Ez azon­ban önmagában még kevés- A gazdálkodás hatásfoká­nak növeléséhez olyan ve­zetőkre van szükség, akik­ben megvan a képesség, .hogy felismerjék a fejlődés követelményeit, akik vállal­ják a döntéssel járó kocká­zatot és munkatársaikat is alkotó gondolkodásra, a jobb. a magasabb színvona­lú teljesítmények elérésére serkentik. Mint annyiszor el­mondottuk, most is hangsú­lyozóim: az egész társadalom elemi érdeke, sőt kötelessé­ge, hogy támogassa és meg­becsülje az ilyen vezetőket. A vezetők személyes fele­lősségének és önállóságának erősítésével párhuzamosan minden vállalati szervezeti formációban, a mezőgazda­sági, az ipari, a fogyasztási szövetkezetekben is fokoza­tosain tovább kívánjuk nö­velni a demokratikus fóru­mok szerepét, a kollektíva sorsát lényegesen befolyásol­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents