Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-26 / 226. szám

EGKEZDODÜTT HZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

(Folytatás az 1. oldalról.)

hogy vitassák meg a hatodik ötéves terv előzetes irányelvéit, vélemény ükkel, javas- la-taiikkal járuljanak hozzá tervünk * jobb megalapozásáhozA ' szocialista demokráciának sajátos, de nagyon fontos szerepet betöltő eleme a kormány és a szakszervezetek folyamatos munkakapcsolata. Az e téren kialakult s a már eddig is eredményes gyakorlatot — közös elhatározással — úgy kívánjuk továbbfejleszteni, ho-gy az meg inkább betöltse- hivatását. A szakszervezetekkel va-ló együttműködés a kormány számára nemcsak hasznos, hanem nélkülözhetetlen is, mert egyfajta főimé,ja munkánk társadalmi kontrolljának, hozzájárul döntéseink jobb megalapozásához, s megkönnyíti azok elfogadtatását és végrehajtásai.

A szocialista demokrácia fejlesztésében elért, figyelmet érdemlő eredményeinkről, s az e téren meglevő lehetőségek jobb kihasználásának szándékáról szólva arról sem hallgathatunk, hogy állami és gazdasági életünknek még vannak olyan egységei, amelyeknek vezetői nem igénylik munkatársaik véleményét. Olykor a bírálat elfojtására tett kísérletekkel, a parancsolgató vezetési stílus jeleivel is találkozunk. Az ilyen gyakorlatot elítéljük, mert ellentétes politikai rendszerünkkel, s mert éppen a legfontosa-bbtól, az alkotó együttgondolkodás előnyeitől fosztja meg a vezetést, gyengíti az intézkedések értelmét belátó cselekvés készségét. Sokszor elmondottuk, most megismétlem: a kollektíva véleményének meghallgatása, javaslatainak mérlegelése nem szívesség, hanem minden vezető elemi kötelességeA szocialista demokrácia további fejlesztésével együtt — nem annak ellentétéként, hanem szerves tartozékaként — növelni szükséges az egyének és a kollektívák felelősségét a feladatok végrehajtásában, és következetesebben szánjon kell kémünk a kötelesságtel- jesitést is. Noha társadalmunk tagjainak nagy többsége ma is felelősen dolgozik, betartja erkölcsi és jogi normáinkat, e téren is van még javítanivaló. Az elke- rülhetőnél sajnos gyakrabban előfordul, hogy a kötelességmulasztás, a felületes munka, az önzés kárt okoz a közösségnek, vagy az egyes állampolgároknak. Szervezeti és döntési rendszerünk

fonákságai, vagy éppenséggel jogszabályaink hézagai miatt esetenként túlságosan enyhe, olykor el is marad a felelősségrevonás. Ez általában is hiba, de megengedhetetlen, ha vezetőposztok, felelős munkaköreik betöltőiről van sző.

A koíimány munkaprogramjába vette, hogy egyértelműbb — a törvényesség . követelményeit kielégítő, de •a mainál jobban érvényesíthető — felelősségi rendszert; dolgoz lö, intézkedéseket tesz a jogtalan előnyszerzés, a protekcionizmus ma még fellelhető minden formájának fokozatos vissza, szorítására.

Társada lmunk becsületes és jóérzésű tagjaitól azt kérjük: továbbra se maradjanak közömbösek a hibákkal, a mulasztásokkal, a szocialista erkölcsöt sértő jelenségekkel szemben, hanem a közéleti fórumokon és a mindennapi életben személyes részvételükkel is segítsenek feltárni és megszüntetni azokat- • A kormány nevében megígérhetem, azon leszünk, hogy önmagunkkal szemben magas erkölcsi és szakmai követelményeket támasz- szunk, a döntéseket demokratikusan és szakszerűen készítsük elő, növeljük az ügyekért 'viselt személyes felelősseget.

Tisztelt országgyűlési ,

A szocialista társadalom építésének legfőbb célja és értelme, hogy minden megelőzőnél humánusabb és méltóbb keretet biztosítson az emberi élet számára. Ennek igen sok olyan feltétele van, amelyek megteremtéséhez az út közvetve vagy közvetlenül az anyagi javak termelésén keresztül vezet A szocialista társadalomban, is csak a magas termelékenységgel dolgozó, jól szervezett és jövedelmező gazdaság képes biztosítani annak lehetőségét, hogy az ember ne csak anyagiakban, de szellemiekben is teljesebbé és 'gazdagabbá tehesse életét.'Ezért a kormány a jövőben is megkülönböztetett figyelmet fordít a gazdaságra.

Önök előtt, tisztelt képviselőtársak, s az érdeklődő közvélemény előtt is jól ismert az a világgazdaságban végbemenő változás — vagy ahogyan egyes tekintélyes közgazdászaink fogalmaznak :, világgazdasági korszakváltás —, amelynek hatása alól egyetlen ország sem vonhatja ki magát. Számunkra is parancsoló szükségesség, hogy mielőbb olyan minőséget érjünk el a termelésben, amit ma még csak az élenjárók tudnak teljesíteni- Más szóval, a mi gazdaságunkban is gyökeres Változásra van szükség.

Fontos szerephez jutnak a minőségi követelmények

Pártunk időben felismerte, hogy a fejlődés természetes velejárójaként ^imerülőben vannak az extenzív növekedés forrásai, s mind fontosabb szerephez jutnak a hatékonysági követelmények. Többek között — az 1957 óta követett gazdaságpolitikát folytatva és továbbfejlesztve — ezért döntött úgy már több mint tíz éve, hogy irányítási rendszerünk átfogó korszerűsítésével is támogatni kell az intenzív fejlődés útjára való átállást. Ezt az önmagában sem egyszerű feladatot még nehezebbé, megoldását pedig még sürgetőbbé tették azok a fejlemények, amelyek 1973-ban robbanásszerűen megváltoztatták a külpiaci feltételeket, s amelyeknek számunkra hátrányos gazdasági következményeit mindmáig nem sikerült kielégítő mértékben ellensúlyozni.

Annak ellenére így van ez, hogy az V. ötéves terv készítésekor helyesen ismertük fel, — sőt a tervben

meg is fogalmaztuk — a hatékonyság növelésének, a "minőség és az egyensúly javításának feladatait. E követelményeknek" még rangosabb hangsúlyt és külön is nagy nyomaték ot adott a Központi Bizottság 1977 októberi határozata, amely hosszú távra érvényes irányít szabott a külgazdasági kapcsolatok fejlesztése és a termelési szerkezet korszerűsítése számára- Nem a felismerések és az iránymutatások hiányoztak tehát. A végrehajtásban mutatkozó elmaradás okai között jelentős szerepe van annak, hogy a tervben előirányzott célok teljesítéséhez megkésve, dolgoztuk ki, ennélfogva nem .is alkalmazhattok kellő hatásfokkal, az új helyzethez való gyorsabb alkalmazkodás közgazdasági eszköz- rendszerét, de annak is, hogy a feladatok nehezebbnek -bizonyultak, a világgazdasági körülmények pedig kedvezőtlenebbül alakultak, mint hittük.

Nem csodálkozhatunk tehát, ha — miközben gazdaságpolitikai elveink már az új követelményeket fejezték ki — a gyakorlat lassan változott, a gazdasági teljesítmények megítélésében pedig

nagyrészt a régi, beidegzebt — a maga idejében elfogadható, de az új viszonyok között már túlhaladott — ériek rend uralkodott.

Mint más alkalommal már elmondottam, most is megismétlem. A helyzet ilyen alakulásában komoly felelősség terheli a kormányt. Mindenekelőtt azért, mert nem volt kellően követtiezetes azoknak a változásoknak a keresztülvitelében, amelyek a felismert új követelmények teljesítéséhez szükségesek. Csak ennek a megállapításával együtt van erkölcsi alapunk arra, hogy bíráljuk a gazdálkodó szerver zetek munkájában megtalálható, ugyancsak nem kevés gyengeséget.

A hatékonysági követelmények és a gazdaság tényleges teljesítménye között keletkezett ellentmondás, különösen pedig a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának . megbomlása sürgetővé tette, hogy alaposan elemezzük. újra értékeljük és módosítsuk gazdaságpolitikai gyakorlatitokat. gat a munkát a Központi Bizottság 1978 decemberi ülésén végezte el. majd az ott kialakított irányvonalat a XII- kongresszus határozata is megerősítette.'

A Központi Bizottság határozata alapján lényegesen — de az alapvető társadalmi érdekek szempontjából átmenetileg még elfogadható szintre — csökkentettük a növekedés ütemét, a felhalmozás és a fogyasztás előirányzatait, s a feladatok között első helyre tettük az egyensúly fokozatos helyre- állítását. Egyidejűleg meggyorsítottuk azo:knak a köz- gázdasági viszonyoknak a ída-lakítását, amelyek átgondoltabb, jövedelmezőbb, illetve takarékosabb gazdálkodásra késztetik a vállalatokat és intézményeket.

Áz előrelépés számottevő, de még nem elegendő

Az előbbiek jegyében került sor az árrendszer és a közgazdasági szabályozók nujs elemeinek ismert átalakítására, a termelési szerkezet korszerűsítését, a gazdaságosság fokozását ösztönző olyan intézkedésekre, mint a hitelrendszer szerepének növelése, az állami támogatások megszigorítása, a költségvetés igazgatási kiadásainak csökkentése.

Intézkedéseink hatására kedvező folyamatok indultak el. Ez legkézenfoghatób- ban a külkereskedelmi mérleg hiányának csökkenésében mutatkozik meg, amit jól szemléltet, hogy a tőkés valutákban számolt behozatali többlet ez év első nyolc hónapjaiban az 1978. évinek mintegy ötödére esett visz- sza. Az előrelépés számottevő, de még nem elegendő. Azt azonban már elmondhatjuk, gazdaságunkat ráállítottuk arra a fejlődési pálcára, amely kivezethet az ismert nehézségekből- Ennek érdekében vállalnunk kellett az V. ötéves terv fő mutatóinak tudatos csökkentését is. 1976—1980 között a tervezettnél kisebb mértékben növekszik a termelés, a nemzeti jövedelem és ennek következtében — bár a szociálpolitika terén vállalt kötelezettségeinket teljesítjük — a lakosság életszínvonala sem éri el a tervezett mértéket.

Az egyensúly helj'reállílá- sát elindító folyamatokat nehéz, nem kevés esetben az egész társadalmait érzékenyen érintő, döntések végrehajtása árán értük el. Ismétlődően és sokakban felmerül a kérdés, vajon valóban szükség volt-e a közgazdasági viszonyok — főleg a termelői és fogyasztói árak — radikális módosítására? Meggyőződéssel és jó lelki- ismerettel mondhatom: igen, szükség volt. Mindenekelőtt azért, mert ha a termelést ős a fogyasztást továbbra is elszigeteljük a valóságos érték- és érdekviszonyoktól, ez nem jelenített volna mást, mimt a halmozódó ellentmondások feloldásának elodázását. Átmenetileg bizonyára könnyebb lett volna a kormány dolga, ha nem hozza meg ezeket a — valljuk be — népszerűtlen, de gazdaságilag elkerülhetetlen, szükségszerű intézkedéseket. A kormánynak azonban a jövőben sem szabad kitérnie a nehéz döntések elől, ha ezzel megakadályozhatja a helyzet romlását, s megteremtheti a javulás feltételeitEz alkalommal is . köszönetét mondok népünknek, mert az ország gondjait megértve támogatta és támogatja a sokszor nehéz szívvel elhatározott, de elkerülhetetlen lépéseket. Külön' is köszönetét mondok azoknak a gazdasági vezetőknek, munkásoknak, termelőszövetkezeti dolgozóknak, közgazdászoknak, műszakiaknak, párt- és társadalmi aktivistáiénak, akik a helyzet ismeretében gondolkozva, nem meggondolatlanul

késlekedés nélkül az új követelményekhez igazították munkájukat.

Ez évi tervünk végrehajtása — habár a külső körülmény ele most is megnehezítik dolgunkat — jó irányban halad. A még előttünk álló hónapokban az a legfontosabb feladatunk, hogy tovább erősítsük, még h-atározottabbá tegyük a kedvező folyamatok kibontakozását. Ha mind több helyen az a példamutató helytállás válik jellemzővé, amiről az árvizek ellen küzdők, az idei nehéz aratás részvevői, a felszabadulási és kongresszusi munkaverseny- ben példát mutató szocialista brigádok tettek és tesznek napról napra tanúságot, bizonyos, hogy az eredmény sem fog elmaradni.

Tisztelt országgyűlés !

Kedves képviselőtársaim !

A kormány soros tennivalói közé tartozik a népgazdaság VI. ötéves tervének előkészítése. Arról adhatok számot, hogy mind a hazai munkálatok, mind a KGST keretében folyó egyeztet^ tárgyalások ütemszerűen haladnak- Ebből kiindulva, az a szándékunk, hogy a VI. ötéves tervről szóló törvény- javaslatot megvitatásra és jóváhagyásra még ebben az évbep a tisztelt országgyűlés elé terjesztj ükOlyan ötéves tervet kívánunk kidolgozni, amely a XII. kongresszus határozatának szellemében — folytatva és továbbfejlesztve, az 1979-ben megkezdett gazdaságpolitikai gyakorlatot — lehetővé teszi a népgazdasági egyensúly megteremtését, elért vívmányaink megőrzését és egy későbbi, némileg gyorsabb ütemű fejlődés feltételeinek előkészítését. Ezek szerénynek látszó, de nem könnyen elérhető célok.

Amikor azt mérlegeljük,

. milyen célokat tűzhetünk magunk elé, legalábbis a következőket kell figyelembe venni : az egyensúly megteremtésében az utolsó két évben jelentősen előrehaladtunk, de a folyamatnak még csak a kezdetén tartunk, s az egyensúly megszilárdítása még előttünk álló feladat. A számításba vehető energia- és nyersanyagforrások meny- nyiségiileg alig növelhetők, viszont tetemesen nőnek megszerzésük költségei. A világgazdasági helyzet alakulásában — bár azt több oknál fogva nehéz előrelátni — nem számíthatunk olyan fordulatra, ami* számunkra a mainál könnyebb helyzetet teremteneIlyen feltételék mellett a mennyiségilég mérhető globális növekedésnél sokszorta nagyobb a jelentősége annak, hogy szellemi erőink jobb kihasználásával, a munka minőségének és szervezettségének javításával, a

termelési költségek fajlagos csökkentésével, a szocialista gazdasági integráció' előnyeinek kihasználásával mennyire és milyen ütemben^tudjplv, fokozni gazdaságunk értékalkotó képességét. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a jövőben sokkal inkább, mint valaha éitpen ezt: az értékalkptő folyamat meggyorsítását kell a gyakorlati munka középpontjába állítani.

A következő évekre tervezhető mérsékelt növekedés nem távlati cél, hanem szükségszerűség az egy en súly megteremtéséhez, a gazdaság megújításához, a gyorsabb fejlődéshez vezető úton.

Tisztelt képviselőtársaim!

Céljaink elérésében, törekvéseink valóraváltásában növekvő szerepe lesz. annak,, hogy az állami irányítás minden lépcsőfokán — de elsősorban a kormányban — emeljük a vezetés színvonalát; előrelátóbbá és összehangoltabb á tegyük a tervezést, javítsuk a gazdasági szabályozást, fokozzuk az ellenőrzést és következetesebben érvényesítsük a felelősséget. További intézkedéseket kívánunk tenni azért, hogy még inkább érvényt szerezzünk annak az elvünknek, amely szerint a döntéseket akkor és ott kell meghozni, amikor és ahol azt az ügy természete indokolja, Más szóval, hogy a minisztériumok és a ■ főhatóságok a gazdaság fő folyamataira összpontosítsák figyelmüket, nagyobb teret adva ezzel a vállalati önállóság érvényesülésének, s hogy a vállalati vezetésre tartozó ügyekbe csak akkor avatkozzanak be. ha azt valamely fontos társadalmi érdek elengedhetetlenül megkívánja.

Az* irányítás eszköztárában fontos szerepet betöltő közgazdasági szabályozó

rendszerben, "amelyet az év elején módosítottunk, most

nem tervezünk'nagy"óbb arányú változtatást. A folyamatos továbbfejlesztésre azonban természetesen szükség van- A továbbiakban is arra törekszünk, ho-gy a vállalati gazdálkodásban növeljük a nyereségérdekeltség szerepet. Célunk, hogy a -gazdasági szabályozók, ezen belül az árak és valutaárfolyamok mindinkább kifejezzék a hatékonyság nemzetközi követelményeit, érzékelhető ösztönzést és^tág teret adjanak' a kezdeméiíiyező-vállalkoz-á kedv számára, a jövedelmező tevékenység fejlesztésére, s egyidejűleg j#b,ban rászorítsanak a gazdaságtalan termelés megszüntetésére. Ehhez igazítjuk .a támogatások, rendszerét, valamint, a hitel- politikát, amelynek növekvő szerepet szánunk a gazdaságosabb termelési ' szerkezet ki alakításának ösztönzésé - ben.

A tapasztalatok szerint az érdekeltségi viszonyok megfelelő alakítása mellett több figyelmet szükséges fordítani a vállalatok szervezeti rendszerének folyamatos korszerűsítésére. A kormárfy munkaprogramjában e feladat is szerepel, amit a vállalati törvény szellemébén kívánunk megoldani. A már megkezdett előkészítő vizsgálatok alapján úgy látjuk, az ügyhöz igen nagy körültekintéssel kell hozzányúlni. El kell kerülni minden öncél óságot, a vezérlő elv csak a társadalmi és gazdasági célszerűség lehetSzocialista normáink szerint, humánusan járunk el

A hatékonyság növelése, a társadalmi szükségletek jobb kielégítése egy sor területen a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés folyamatának szorosabb szervezeti és érdekeltségi egybekapcsolását kívánja meg. Több esetben pedig éppen arra van szükség, hogy megszüntessük a termelés túlzott szervezeti centralizációját, a követelményekhez és a lehetőségekhez jobban hozzáigazítsuk a vállalati kereteket. A trösztökön, illetve a nagyvállalatokon belül fokozni kívánjuk az egyes vállalatok, gyáregységek önállóságát, hogy ezzel a maihoz képest lényegesen javítsuk éi’dekeltségü- ket a nagyobb teljesítmények és a jövedelmezőbb termelés elérésében.

Megfelelő közgazdasági és jogi keretek kialakításával élővé kívánjuk tenni azt az elvileg ma is létező lehetőséget, hogy a gazdaságtalanul működő vállalatokat, telepeket vagy részlegeket termelési profiljuk gyökeres módosításával 'tegyük jövedelmezővé, vagy végső esetben ,— ha más megoldás nincs — megszüntessük. Másrészt ösztönözni akarjuk az olyan vállalkozási formák elterjedését — köztük kis - és középvállalatok alakítását —, amelyek í-ugalmasabban tudnak alkalmazkodni a piaci igényekhez, kisebb rezsivel dolgoznak, jobban állják a versenyt, s részben az ún. háttéripar szerepét is betöltik. Főleg a szolgáltató ágazatokban és a kereskedelemben nagyobb teret szánunk a kisiparnak — munkaközösségeknek és a különböző bérleti formáiknak.

A szervezeti rendszer korszerűsítése a lehetséges formák gazdagítása a mainál minden, bizonnyal jobban felszínre fogja hozni az egyes vállalatok gazdasági helyzetében, fejlődésének lehetőségében, irányításának színvonalában ma is létező, de gyakran mesterségesen elkendőzött különbségeket- Ez azonban egybevág azzal a szándékunkkal, hogy mindinkább olyan közgazda- sági körülményeket teremtsünk. amelyek elősegítik a tartósan jól gazdálkodó, a hazai és a nemzetközi piacon versenykénes vállalatok lendületes fejlődését, de korlátozzák a gazdaságtalan termelés növelésének lehetőségét.

Tudatában vagyunk, hogy a vállalati stervezet korszerűsítése adott esetben sok — szándékaiban becsületes és igyekvő — embertől is azt fogja kívánni, hogy a" megszokott. a megszeretett, de a társadalomnak hasznot nem hajtó vállalatát, munkáját újjal cserélje fel. Azon leszünk, hogy minden ilyen esetben szocialista normáink szerint, humánusán járjunk el — úgy, hogy az egyén is és a társadalom is megtalálja a számítását.

Pártunk XII. kongresszusán nagy hangsúlyt kapott á-Zyemberi tényező növekvő szerepe. A tudás, a szorgalom, a felelősségérzet kamatoztatása azonban nemcsak az egyéni szándékokon, hanem a kôiÿilményeken is múlik. Ennek egyik eleme — az értelmes munka lehetőségének feltétele — a célra alkalmas szervezet. Ez azonban önmagában még kevés- A gazdálkodás hatásfokának növeléséhez olyan vezetőkre van szükség, akikben megvan a képesség, .hogy felismerjék a fejlődés követelményeit, akik vállalják a döntéssel járó kockázatot és munkatársaikat is alkotó gondolkodásra, a jobb. a magasabb színvonalú teljesítmények elérésére serkentik. Mint annyiszor elmondottuk, most is hangsúlyozóim: az egész társadalom elemi érdeke, sőt kötelessége, hogy támogassa és megbecsülje az ilyen vezetőket.

A vezetők személyes felelősségének és önállóságának erősítésével párhuzamosan minden vállalati szervezeti formációban, a mezőgazdasági, az ipari, a fogyasztási szövetkezetekben is fokozatosain tovább kívánjuk növelni a demokratikus fórumok szerepét, a kollektíva sorsát lényegesen befolyásol(Folytatás a 3. oldalon.)