Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-23 / 223. szám

Nemzeti kincseink megőrzéséért Befejeződött a rallis idény Hkteghék a harmadik helyen zártak A Budai—Frang páros az egyik kanyarban A hét végén lebonyolított Casco rabival befejeződött az idei bajnoki versenyév­ad. Az utolsó pontszerző verseny rajtja és célja Bu­dapest volt. Az első osz­tályban kb. 600 kilométert autózlak a versenyzők, s ezt a ? távot 19 gyorsasági sza­kasz nehezítette. Hat ka­posvári kettős is volán mögé ült, közülük többnek még égető szüksége volt a pon­tokra a végső helyezést il­letően. A somogyiak elsősorban az 1600-as géposztályban rajto­ló Hideghnek és új navigá­torának, Kecskemétinek a szereplését kísérték figye­lemmel. Mint ismeretes, év közben Hidegh a korábbi társává*, Bojtayval egy ver­seny során megsérült, így bajnoki futamot kellett ki­hagyniuk. Bojtay azóta sem versenyez, így most az új társra várt a feladat, hogy Hideghet minél jobb' befeje­zéshez segítse. Jól is indult minden, a. második helyen autóztak, mígnem villamos- sági hiba miatt kilenc perc hátrányba kerültek, és ezt már nemi? .tudták ledolgozni, így végül is kategóriájukban a halódik helyen zárták a versenyt. Összesítésben ez azt jelenti, hogy a páros a harmadik helyen végzett az idén. Az említett körülmé­nyek figyelembevételével ez mindenképpen jó eredmény­nek számít. Ugyanebben a kategóriában egy másik pá­ros, Borsányi és Szilágyi műszaki hiba miatt a fél távnál kénytelen volt felad­ni a további küzdelmet. Az 1300-asok között a vá­logatott, korábbi magyar bajnok kettős, Kárpáti és Kampf versenyzett. Ök hét- ion érkeztek haza Csehszlo­vákiából, ahol a magyar szí­neket képviselték, de ott motorhiba miatt nem fejez­ték be a futamot. A rendel­kezésre álló rövid idő alatt itthon sem tudtak számuk­ra megfelelő motort össze­hozni, így nekik is meg kel­lett elégedniük a hatodik helyezéssel. Galgóczi Keszler- rel biztatóan kezdett, de kuplunghiba miatt 250 kilo­méter megtétele után kiáll­tak. ök az első évet autóz­ták ebben a mezőnyben. A széria 1300-as Imádók között a Budai—Frang pá­ros újonc létére szép autó­zással ért célba a negyedik helyen.. A legnépesebb ka­tegóriáiban ez azt jelenti, hogy éves szereplésükkel megszerezték az ötödik he­lyet. Legjobb eredményűje az idén a Salgó Kupán elért második hely volt. A Nagy— Röplabda EB Az olaszok nem tagadták meg önmagukat... Vasárnap délelőtt az borzolta a női ko­sárlabda EB A selejtező cso­portja mezőnyének a kedé­lyeit, hogy az olaszok csa­patvezetése nem tudván el­viselni a magyaroktól és a lengyelektől elszenvedett ve­reséget, megóvta az utóbbi találkozó eredményét. Becsü­letesen lefizették a 120 dol­láros óvási díjat, és várták a döntést. Arra hivatkozva óv­tak, hogy az időmérők az ő kárukra többször is rosszul kezelték az órát. Aligha va­lószínű, hogy próbálkozásaik eredményre vezetnek, annyit mindenesetre elértek, hogy vasárnap Maglajban az utol­só fordulóban az angolok el­Jantai duó elsősorban biz­tonságra ment ezúttal, s ez a hetedik helyhez volt csak elég. Ezzel összesítésben ka­tegóriájukban ■ a negyedik helyen fejezték be a ver­senyévet. A K. Közlekedési SE csapata a nyolcadik he­lyen végzett. A ralli 2. osztályban az egyesület három párosa in­dult. A Trabant kategóriá­ban Csángó Horváthtal a tizedik helyen kötött ki. Biz­tatóan versenyeztek az 1—2. helyen, mikor az egyik hen­ger leállt,' ezért visszaestek. Ugyanitt a Szabó—Zöldi pá­ros már az első gyorsasági szakaszon műszaki hiba miatt kiállt. A széria Zsi­gulik mezőnyében Fodor Kársaival a táv eiső harma­dában szintén Szabóék sor­sára jutott. len kritikátlanul gyengén játszva mindössze 73:41 (31:20) arányú győzelmet arattak. Az olaszok idegesek voltak, a magyarok annál nyugod- tabban és jobban játszottak a csoportelsőségért Lengyel- országgal, azzal a csapattal, amelytől tavaly két alka­lommal is kikaptak. A reváns fényesen és a legjobbkor si­került. a 20 pontos győzelem­mel Magyarország csoportel­sőként jutott tovább. Magyarország—Lengyelor­szág 88:68 (41:30) Az A-csoport végeredményei: Magyarország 3 3 - 227:lb4 6 p. Lengyelország 3 2 1 217:205 5 p. Olaszország 3 12 195:172 4 p. Anglia 3 - 3 134:220 3 p. Olasz óvás — magyar csoportgyőzelem i£...... •" Apáti Miklós A fekete gén titka — Ha ragaszkodik hozzá... Elküldöm érte Markot. Jó? — Köszönöm, professzor úr . .. Maga olyan jó. .. — Ugyan, kérem. Folytat­hatom? Hol is tartottunk? — Ott, hogy én buta va- g'-o..v. a delfinek meg oko­sak. — Dehogy is buta maga! Ha mag buta lenne, nem lehetne a tanítványom! Nos, akkor elmondanám... — Professzor úr! És Jó­zsef? — Ja. igen. Látja, máris elfelejtettem... A professzor föláll, lesétál a teraszról, benyit egy kü­lönálló lakrészbe. — Mark! Alszik már? — Nem, professzor úr. — Akkor legyen szíves, te­gyen még egy fordulót a Kék Pisztrángba ... hozza el ide nekünk Józse­fet... tudja, aki Máriával érkezett oda... Melyik szo­bában is lakik Jó­zsef? — kiált föl Máriának a te­raszra. . — A tizenhetes- ben! — kiált le a teraszról Mária. — Akkor ért mindent, ugye, Mark? — Igen. — Jól van, Mark, jól y;-m, pilóta... 50. Erzsébet és Dán táncol­nak. József ül egy asztalnál, iszogat valamit. Erzsébet és Dán tánc közben is a vendé­geket nézegetik. József — ahogy meghagyta neki Má­ria — figyeli Erzsébetet és Dánt. Beszélgetésükből termé­szetesen nem hall semmit, szól a zene. általános az emelt hangerejű beszéd. — Hol lehet Mária? — kérdezi Dán, szinte önmagá­tól. — Talán zuhanyozik. Itt ül ez a fiatalember. Ezzel érkezett. Most biztosan zuha­nyozik, ez a becsületes ud­vari ó meg itt várakozik rá. — Biztos ez? — Nem. De legalábbis vi­gasztaló ... — Ej, ez nem eljárás! Dan a parketten hagyja Erzsébetet, siet a hallba. A pult mögött most csinos fia­tal nő áll. Dán súg neki va­lamit. és mutat neki valami igazolványfélét. A nő moso­lyog, besétál Dannel a bárba, biccent a dobosnak, s köz­ben megnézi Józsefet. Újra biccent a dobosnak; kimen­nek a bárból, vissza a hall­ba. — A tizenhetesben... ■— súgja a nő. immár a pult mögül. — De a lány elment. '— Biztos? — Biztos. — Nem valami vigasztaló — morogja Dán. Közben megérkezik Erzsé­bet is. — De legalább biztos — mondja Erzsébet. — Még egy telefont meg­engedsz? — Igen. Hogyne. Csak tes­sék ! És ha közben beüt egy hölgy válasz? — Akkor kirohansz utá­nam, visszaakasztjuk a tele­font, és fölkérsz táncolni. Vi­lágos? — Világos. 51. Dán telefonál. — Hello, itt Dán! Elment Védett könyvtárai! magánkézben Az Országos Széchenyi Könyvtárat a 60-as években életbe lépett, a magánkéz­ben levő műtárgyakra és könyvekre egyaránt vonat­kozó, ún. védettségi rendelet olyan jogkörrel ruházta fel, amely igen szorosad kapcso­lódik a hazai könyvkincs megőrzését ' szolgáló nemzeti könyvtári funkciójához. E rendelet ugyanis bejelentési kötelezettséget ír elő egyedi példányok vagy nagy értékű könyvgyűjtemények birto­kosainak, a Széchenyi Könyvtárat pedig felkéri, hogy bírálja el, szakvélemé­nyével javasolja eme értékek védetté tételét, s- vegye a könyveket nyilvántartásba. A rendelet célja világosan kirajzolódik: szeretné meg­akadályozni, hogy e ritkasá­gok elhagyják az országha­tárt, s azt, hogy e felbecsül­hetetlen értékű, egész életen át gyűjtött könyvtárak a tu­lajdonos halála után —vagy még előbb — szétszóródja­nak. Előnyök és kötelezettségek Sajnálatos módon a fenti paragrafusok csak szűk csa­tornákon és igen torzítottan jutottak a köztudatba. Az emberek általában félnek a védetté nyilvánítástól, úgy gondolják, e'z hátrányos, mert sok kötelezettséggel jár. Pedig a tulajdonosnak csu­pán négy feltételnek kell eleget tennie: leltárt készí­teni a gyűjteményről; elis­merni a Széchenyi Könyvtár vagy más, az állomány jel­legével megegyező gyűjtő­körű intézmény elővételi jo­gát; megnevezni az eladott könyvek új tulajdonosát, és a kutatók rendelkezésére bo­csátani az országban egyet­len példányban náluk föllel­hető ritkaságokat. (Ez utóbbi kitételt akár törölni is le­hetne, oly ritkán hangzik el ilyen óhaj.) Tehát érdemesebb az elő­nyökről beszélni! - A védett­ség az állomány esetleges értékesítésekor az OSZK ré­széről nyújtott segítségen túl lehetővé teszi, hogy a könyvek elhelyezése érdeké­ben a tulajdonos nagyobb lakást kapjon, sőt, ha ez in­dokolt, lakbérpótlékot is té­rít a minisztérium. Továbbá nem fordulhat elő, hogy mi­re az örökös átveszi a gyűj­teményt, annak legértéke­sebb darabjai mar hiányoz­zanak. haladó számra rúgnak, nyomban megszerezheti eze­ket az előnyöket! Vannak bizonyos követelmények is, amelyeket a Széchenyi Könyvtár megbízott és hoz­záértő munkatársai gondo­san mérlegelnek. Védett le­het egy könyvtár a benne található védendő dokumen­tumok — 1711 előtt', magyar szerzőit tollából megjelent, és 1600-ig napvilágot látott külföldi könyvek, valamint a magyar klasszikusok első ki­adásai, híres könyvészeti rit­kaságok vagy szépen illuszt­rált példányok — nagy szá­nra miatt, illetve azért, mert birtokosa, leggyakrabban egy-egy szakterület jó isme­rője egész életén át olyan hozzáértéssel válogatta, gyűj­tötte a $aját mindennapi munkájához nélkülözhetetlen dokumentumokat, hogy ezek együtt tartatása a jövő ku­tatónemzedékének érdeké­ben kívánatos. Jelenleg körülbelül száz, a lenti kritériumoknak ele­get’ tevő könyvtár áll az OSZK védelme alatt, holott sokkal több ilyen gyűjte­mény van. Mégis, csak az önként jelentkezők könyvtá­rát veszik nyilvr 'fásba, és nem zaklatják a . íettsegi rendelet értelmében sza­bálysértőknek minősülő, a tulajdonukban található ér­tékeket be nem Jelentő gyűj­tőket. Miért ez az engedé­kenység? Mert tudják, hogy a rendelet nem eléggé köz­ismert. Ugyanakkor nagyon várják annak a társadalmi pillanatnak az eljövetelét, amikor a gazdasági és tuda­ti fejlettség eljut arra a szintre, hogy az értékes gyűjtemények nemzeti hasz­nának felismerése egyértel­művé válik. E hasznosság bizonyításá­ra elegendő egyetlen példát említeni. Néhány éve, egy védett könyvtár tulajdonosá­nak elhunytál követően, ke­rült a Széchenyi Könyvtár birtokába Arany Jánosnak a szabadságharc idején meg­jelent, lelkes verseket tar­talmazó, A szabadság zengő trombitája című filléres kö­kedett az unikumok Vözé, mert a Bach-korszaknak a „lázitó” műveket megsem­misítő intézkedései követ­keztében — legjobb tudo­másunk szerint — csupán két példányban maradt fenn. A nyilvántartott védett könyvtárak értékeit illetően néhány adat magáért .beszél. A gyűjtemények állománya általában több ezer kötet, de akad tízezer egységnél is többet számláló állomány. Értékük, a mai könyvárakat figyelembe véve, százezrek­ben és milliókban fejezhető ki. I! jövendő bibliofilek ügyeimébe A fenti számok és össze­gek nem a könyvet szerető és gyűjtő emberek elriasztá­sát szolgálják, nem azt hi­vatottak bizonyítani, hogy kár a fáradságért, míg el nem éri valaki a fenti ada­tok minimumát, nem is di­csekedhet számára oly ked­ves könyveivel. Ellenkező­leg! Hiszen a védett könyv­tárak is hosszú évtizedek alatt váltak értékessé. S az­zal, hogy egy-egy író vagy téma — mint napjainkban, például az illusztrált tech­nikatörténeti munkák — „divatba jön”, olyan kiad­ványok lesznek hirtelen ke­resettek, amelyekről néhány éve még azt hittük, le sem emeljük többé a legfelső polcról. Könyvet mindig érdemes volt gyűjteni, és még ma is ki lehet alakítani szép Nj nvvtárakat, annak ellené­re, hogy már az aukciókon és az antikváriumokon is ritkán bukkannak fel egye­di példányok. Idővel azon­ban minden kiadványból ritka és értékes könyv vál­hat. Néha nem is kell so­kat várni erre. Kádár Gyula A Ludovikától Sopronkőhi­dáig című könyve például az 1978-as év legnagyobb pél­dányszámban kiadott müve volt. Most pedig keresett hiánycikk. Aki magáénak tudhatja, máris egy értékes könyv tulajdonosának mond­hatja magat. ► tele. Ez a könyv azért emel- *1. Zs. Tv-jegyzet Pasolini madarai Milyen is egy védett könyvtár? Ne gondolja azonban sen­ki, hogy csupán azért, mert könyvei néhány ezret meg­a madárka. Nem, azt nem tudom. Nem mondta meg. Erzsébetnek sem. Tulajdon­képpen nem is találkoztak, nem rs köszöntek egymás­nak ... Olyan gyorsan tör­tént az egész... Hibáztam, főnök ? Sajnálom. Borzasztó­an sajnálom... Igazán nem tehetek róla... Nem, a fic­kó itt van. Itt üldögél és bá­mul a pofánkba. Mintha fi­gyelne minket . . . Igen. ér­tettem. Értetterp, Főnök. Most a fickó elmegy valaki­vel. Igen. elmennek. Értet­tem. Viszlát. 52. Mc.vezeti a gyorskocsit, József kicsit ijedten pillog benne. — Hová megyünk? — A kisasszony után. Egyenest a kisasszony után... — Foxmanhoz? — Igen. — Be. a Gén bankba? — Nem, haza. — Hogy hívják magát? — Mai k. — Jól van, Marit. — A főnök azt is szók ta mondani- -ó. van. pilóta. — Jól van, Mark, mon­dom én is: jól van, pilóta. — Az, hogy »mondom én is«, nem kell. — Nem? (Folytatjuk.) Szapuljuk a kommersz- dömping miatt, ugyanakkor talán keveset dicsérjük fel­becsülhetetlen értékű film­kultúra-fejlesztési tevé­kenységéért a Magyar Tele­víziót. Rendezői, színészi életműsorozatokikal teszi széles nézőrétegek számára hozzáférhetővé a filmtörté- netileg is jelentős értékeket. S itt nem Jean Gabin vagy Marlene Dietrich kétes érté­kű felidézésére gondolok el­sősorban; ezek rendezői többnyire csak a jelenséget — majd azt mondtam, a színészt, mint »kifaragott szobrot« — vették kölcsön filmjeikhez. Jean Gabint, a maga nehézkességével. me­revségével — rendezői még a mimikát is »letöröltették« arcáról —, Marlene Dietrich­et a végzet asszonyaként, ál­matag — álmos? — tekinte­tével ... Fellini-, Wajda-sorozatokra gondolok elsősorban, à ab­ban reménykedem,, hogy a szombat éjjel látott Madarak és ragadozó madarak nyitá­nya lesz egy Pier Paolo Pa- solini-sorozatnak. Az 1975- ben tragikus körülmények között elhunyt jelentős ren­dezőnek alkotásait a ma­gyar néző eddig csak hírből .ismerte: legföljebb a Film­múzeumban vagy filmtörté­neti vetítéssorozatban — ez meglehetősen szűk nézői ré­teget jelent — láthatta egyi- ket_másiikat. E sorok írók’ így jutott egyik legnagyob filmélményéhez, a Máté evangéli urnához. A Madarak és ragadozó madarak epizódokból össze­fűzött Pasolini-film. Egy­aránt paródiája a phaedrusi, La Fontaine-i állatmeséknek, és az Assisi szent Ferenc le­gendának. Madarak és ragadozó ma­darak ki nem békithető »osz­tályellentétének", mint me­taforának földi mását ismeri meg vándorlásai során úton- útfélen két hősünk. Két clown, apa és fiú. (A zseniá­lis Totó játssza az apát.) Tár­suk nem a poei »Soha raar!«- holló,, hanem felvilágosult ideológus, talán az értelmiség képviselője. Pasolini filmsza­tírája — melynejt forgató- könyve először égy kommu­nista lapban jelent meg — szent Ferenccel mondatja ki: >-A világot meg kell változ­tatni/« Hogy miiképpen, az nem kérdéses. Hiszen látjuk a »megalázótokat és megszo- morítottaikat" éhezni, szen­vedni, puskacső elé kerülni, s látjuk vonulni félelmetes erőt, sejtető gyászmenetben... Az értelmezésnek ez azon­ban csak egy példája; Paso­lini más epizódokkal bizo­nyos fenntartásait, is elárul­ja. sőt szkepszisének is han­got ad : »Merre tart az em­beriség?. . . Hát tud ja a fe­ne." Mindenesetre érvényes tanulság, hogy a héjákat, sólymokat nem meggy özni kell! L. L. OMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents