Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
I rr Talpra esik, min! a macska A SZAKSZERVEZÖ Ha kidobják, megint kopog „Üdvözlet Hannoverből** . Az egyszeri újságíró, aki csak , hallomásból és a televízióban bemutatott nyugati Hímekből ismerte a biztosítási ügynökök munkáját, elhatározta, hogy egy napra maga is felcsap üzletkötőnek. Belebújt legjobbik (egyetlen) öltönyébe, kölcsönkért egy sötét diplomatatáskát (a jó megjelenés okából), és azt fontolgatta, vajon hány lakásból rúgják ki úgy, hogy’ a lába se éri a földet. Azután rövidesen kiderült, hogy minden másképp van. Nem röpült sehonnan, igaz, egyetlen üzletet sem kötött. Pedig a megye, egyik legjobb szakembere vette a szárnyai alá. — Ilyen a mi munkánk — tárja szét a . kezet tíacskay Csaba, a marcali fiók munkatársa. — Egyszer esőstől jönnek az új ügyfelek, máskor meg semmi. Ha egyetlen nap eltelik üzletkötés nélkül, akkor már nyugtalan vagyok. Hajt, űz valami belső kényszer, úgy érzem, menni kell. Ezt a foglalkozást egyenesen nekem találták ki. A harminchat éves férfi bányatechnikusból lett biztosítási szakember. Pontosabban: szakszervező, ami any- nyit jelent, hogy csupán két biztosítási forma tartozik a feladatkörébe. A gépjármű- és az úgynevezett nagy életbiztosítás. EnergiKusan, lendületesen beszél. Ez az adottság szinte nélkülözhetetlen a szakmában, hiszen másképp aligha tudná meggyőzni az ügyfeleket a maga igazáról. Külön kiemeli: nem rásze- désről van szó, mint ■ sokan hiszik, ha valamilyen biztosi- i tási formáról hallanak. — Olyan üzleteket kell kötnünk, amelyek időállóak, tehát nem az a célunk, hogy az ügyfél befizesse az első részletet, aztán felbontsa a szerződést, mert meggondolatlanul írta alá, vagy úgy érzi, hogy becsaptuk. Ezt diktálja a biztosító hírneve, és ebben vagyunk érdékfeltek mi személy szerint is. Ugyanis, ha felbontanak egy szerződést, akkor levonják tőlünk azt a jutalékot, amelyet a megkötött ügylet után kaptunk. — Mennyi az? — Hat százalék. Ez. azt jelenti, hogy az 1800—2000 forint körüli alapbérhez 60—80 forint „csapódik” egy-egy megkötött üzlet után. Természetesen vannak „nagyobb fogásaink” is, ekkor a jutalék elérheti a háromszáz forintot. — Hogyan jön létre egy üzletkötés? — Esete válogatja. Némelyiket tizenöt-húsz perces beszélgetés után nyélbe ütjük, máskor hónapokba, évekbe telik, míg aláírja az ügyfél a szerződést. Ez a nehezebbik feladat, de a számomrat, ez a szebb is. Egy százezreket érő életbiztosítást nem lehet máról holnapra megkötni. Az ügyfélnek fontolgatni, mérlegelni kell, megfelelnek-e számára a kötvényben leírt feltételek. És az üzletkötőnek is a helyzet magaslatán kell állnia. Emberismeret, alkalmazkodási készség, fölkészültség. Ezek a legjellem-' zőbb tulajdonságok, melyek a mi munkánkhoz szükségesek. — Kidobták már valahonnan? .— Ha nem szó szerint érti, akkor igém. Elég gyakran előfordul: amikor megtudják, hogy .a biztosítótól jöttem, nem tárgyalnak velem tovább. Régen azt tartották az ügynökökről : ha kidobták őket az ajtón, visszamentek az ablakon. Most a szólás csak részben igaz: ha kidobnak bennünket az ajtón, akkor visszamegyünk és udvariasan bekopogunk még egyszer az ajtón. ^ j Tízszeresére nőtt a teljesítmény Embercsempészek A szilva utolsó tételét is elszállították a Bárdibükki Air lami Gazdaságból. A termés egynegyede — tizennyolc vagon — ment tőkés exportra, belga, finn, német vevőkhöz. Különösen akkor szembetűnő ez, ha figyelembe vesszük, hogy az ország számos gazdaságában a termésnek még egynegyedét sem értékesítették ... A minőség megőrzésében, a gyors szállításban kiemelkedő szerepet játszott a Kaposgép szilvaosztályozó gépsorának prototípusa. Sikeres gyártmány Több nemzetközi vásáron bemutatkozott már a Finom- mechanikai Vállalat azokka: a frekvenciaszámlálókkal, amelyeket a kaposvári gyáregységben egy éve gyártanak. 1980. próbaév, eddig föl, lehetett mérni, hogy az új gyártmány iránti kereslet miként alakul. A termék „bejött”, á külföldi és a magyar piacon egyaránt keresett cikk lett. Az integrált áramkörökből felépített, négy változatban készülő műszer általános frekvenciamérési célokra alkalmas, használható távközlési berendezések fejlesztésénél, üzemi bemérésnél és a javító szervizekben. Különösen kis mérete miatt kedvelik a vásárló cégek. Eddig 150 darab készült ezekből a műszerekből Kaposváron. Sokfelé vitték őket, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Kínában, Kubában, Lengyelországban és az NDK-ban is dolgoznak ilyenekkel. Magyarországon több cég — köztük az Orion — tartozik áz FMV vevői közé. A Balatonmáriáfürdő és Vidéke Áfész felvételre keres egy szakirányú középfokú végzettséggel rendelkező dolgozót kereskedelmi előadói munkakörbe. <• Jelentkezés a személyzeti vezetőnél személyesen vagy írásban, Balatonmáriaíürdő, Keszeg u. 16. Az új gépek kipróbálására tavaly kötött szerződést a gazdaság. Ennek megfelelően állították munkába az idén a szilvamanipuláló gépsort. Kétszázötven tonna gyümölcsöt dolgoztak föl a segítségével, beállítása megtízszerezte az egy főre jutó, napi kétmázsás eddigi teljesítményt. Igaz, a Kaposgép ennek kétszeresét vállalta, de a rázógépek teljesítményéhez mérten kevésnek bizonyult az előselejtező rész felvevő képessége. Kitűnően működött a huszonnégy méter osztályozó része. A kipróbálás során a gazdaság igényeinek megfelelően három méretre állították be a lehetséges tízzel szemben. Kezdetben kisebb fennakadások keletkeztek, de a műszaki felügyelet munkája nyomán a harmadik naptól teljes kapacitással működött a gép. Kiszolgálásához tizenhét ember szükséges. A tőkés exportra kei'ülő szilva különleges csomagolást igényel, énnek megfelelően hattal növelték a létszámot. Máris nagy az érdeklődés a gépsor iránt. Kedden gépészek és kertészek részvételével országos bemutatót tartottak. Michael Schario egy átlagpolgár éleiét élte. Befejezte középiskoláit, azután egyetemre járt, és amikor már hároim évet sikeresen elvégzett, jött a szerelem, véget ért a tanulás. Megházasodott, megszületett a gyermek, de kiderült, hogy a házasság nem sikerült. A most 23 éves fiatalember elvált a feleségétől. Jó szakmája volt, lakatosként 3500 márkát keresett havonta. Egy válás az NSZK-ban alaposan megcsappanja a férfiak betétjét. Ez" történt Scharióval is. A bíróság 75 ezer márka kifizetésére kötelezte, így egy összegben megválthatta az asszonytar- tást. A fiú szülei elzálogosították házukat, hogy kifizethessék a pénzt. A fiatalember ettől kezdve lerótta a gyermektartást, csaknem 300 márkát, no meg a zálog részleteit, havi 800-at. Persze élnie is kellett, és új munkahelyén csak 1500 mariáit keresett. Magas volt a lakbér is, így alig maradt pénze. Schario egyébként azért változhatott munkahelyet és azért dolgozott most már sofőrként, hogy kevesebb legyen a havonta kifizetendő részlet. Valamilyen másodálláshoz szeretett volna jutni. Egyik nap a hernesheli — itt lakott a fiatalember. — Saarsbrückener Zeitungban egy rövid hirdetésre lett figyelmes : „Gépkocsivezető kerestetik, útlevéllel". Felhívta a megadott számot és így került kapcsolatba Detlev Eiss úrral, akinek ben- zinkútja volt. Hamarosan kiderült: az lenne Schario feladata, hogy a keleti államokból illegális úton embereket szállítson az NSZK- ba. Márciusban otthagyta állását, és megbízóitól havi 1U00. márka készenléti cjíjat kapott. Ha akcióban’ ‘ vett részt, ehhez jött még minden átszállított ember után 2000 márka, és 1000 márka költőpénz az útra. Schario rövidesen kocsit kapott, egy Opel Blitz kem- pingbuszt, melyben, megbízói egy rej fekhelyet is kialakítottak. Az első útra hamarosan sor került. Májusban Prágában, a repülőtéren kellett találkoznia egy férfival, aztán az illetőt az NSZK-ba vinnie. Schario a megbeszélt helyen várt, a férfi azonban nem jött, ezért hazatért. A 2000 márApátí Miklós (55629) A fekete gén titka Elképzelhető, hogy ez a mongol fiatalember, bármilyen okos is, megfejtse valaha azt a beszélgetést? Nem, ugye nem. Mindaddig nem, am:g azt képzeli, hogy a két diplomata egy és ugyanazon a nyelven beszél... — Nagyon érdekes, professzor úr... Hogy jött rá? — Nem jöttem rá, csak gondoltam erre a lehetőségre is. Aki gondolkodik, annak nem szabad a leglehetetlenebb lehetőséget sem eleve elvetni. A valóságban, a jövőben semmi sincs, ami lehetetlen. Hát akkor a gondolkodásban sem szabad lehetetlennek lenni. — Igen. értem... És a másik lehetőség ? — Persze, persze ... Látja, milyen szórakozott vagyok? Kislány korában biztos maga is játszott titkosirásdit a barátnőjével... vagy volt valamiféle titkos jelbeszédük., — Igen, rémi ils... kát ennek eilenere megkapta. A szervezet vezetői — mert nyilvánvaló, hogy a fiatalember egy az NSZK- ban működő * embercsempész szervezet tagja —, Eiss és Heyer urak elmondták, mi lesz. a további feladata: a következő út Magyarországra vezet majd. ggy társával együtt indul, két kocsival, és v egy négytagú, NDK-beli családot kell át- csëmpészniük Jugoszlávián keresztül az NSZK-ba. A férfi postamérnök, az utat az NSZK-ban élő testvére „finanszírozza”. A szervezet 70 ezer márkát kap az embercsempészésért. Ha az akció sikerül, utána Schario Romániából fog embereket kicsempészni. Közben készül az új kocsi, négyszemélyes rejtékhely- lyel, ez. Finnországban lesz bevetve... Schario ' számolt, és úgy találta, hogy kifizetheti adósságait, azután szakít a szervezettel. Eljött az idő, amikor indulni kellett. A társ, egy régi ismerős, a 26 éves Andreas Schäfer Volkswagen kis teherautóval jött. Ö is hasonló módon került a „csapatba”, neki ez lett volna az első útja. Házasember volt, tele adóssággal, melyet a havi 1500 márkás fizetéséből nem tudott törleszteni. — Június 6-án indultunk Becsből —. mondja a bírósági tárgyaláson Schario —, Győrnél léptük át a határt, majd Balatonfüreden az Annabellában szálltunk meg. Nekem másnap reggel találkoznom kellett a Deseda tó melletti parkolóban egy NDK-beli férfival és a kislányával. Az ismertető jel : a férfin zöld ing, három fehér virággal. A jelszó: „Üdvözlet Hannoverből!" Elin- dulfarfí a találka helyszínére. Itt alapos meglepetés ért. Négyen vártak. Ide jött az asszony és a másik kislány is, akiket Andreasnak Balatonfüreden kellett volna felvennie.. .. Schario ezután közöl te : nem vállalhatja a fuvart, nem'férnek el négyen a rejtekhelyen, megfulladnak. De a postamérnök erőskö- dött, így a család beszállt a kocsiba. — Minden rendben ment, Barcson, az átkelőhelyen kilépésre jelentkeztem. Eiss úrék az osztrák jugoszláv határnál vártak rám. Először úgy volt, hogy ők is velünk jönnek, de meggondolták magukat. Bennünket megnyugtattak: nem kell félni a lebukástól, tje ha mégis baj történik, három hét múlva kivisznek. így aztán nem idegeskedtem túlzottan. Barcson átvizsgálták az okmányaimat, majd félreállítottak. Nemsokára befutott Schäfer is. A határőrök átnézték az Opelt, és feltűnt nekik, hogy a béiső tér jóval kisebb, mint ahogy külsőre látszik. Később kérték Schariót, bontsa le a borítólemezt. — Egy pillanatra láttam csak a négy NDK-beli utast, de borzalmas volt. A szerencsétlenekben alig pislákolt az élet... A négy utas ott szorongott a 185x145x45 centis búvóhelyen, a fulladás határán. Azonnali orvosi beavatkozás kellett, hogy életben maradjanak. A határőrök közben átvizsgálták a másik kocsit is, és rábukkantak az üres rejtekhelyre. Schäfer ugyanis a szálló előtt várta az anyát és a lányát, s mivel nem jöttek, Barcs felé indult. Itt vették őrizetbe. Az akció tehát nem sikerült, a két fiatalembert a magyar hatóságok letartóztatták, majd a vádlottalt padjára ültették. Az NDK- belieket saját országuk bírósága vonja felelősségre. Az 'ügyben a Kaposvári Megyei Bíróság dr. Űjkéry Csaba tanácsa hozott ítéletet. Üzletszerűen elkövetett embercsempészés bűntette miatt Michael Schariót 4 évi és 6 hónapi, Andreas Schäfert 4 évi börtönbüntetésre, a szabadságvesztés büntetés letöltése után pedig az országból való kiutasításra ítélte. A két kocsit a bíróság elkobozta. Az ügyhöz még annyi kívánkozik, hogy ennek a cselekménynek 5—10 év szabadságvesztés a bünte tési tétele. A bíróság azonban figyelembe vette az enyhítő körülményeket — a töredelmes, beismerő vallomást, azt, hogy a fiatalok segítették a nyomozóhatóságok munkáját, és azt, hogy mindketten büntetlen elő- életűek — ezért szabta ki ezt a büntetést. Az ítélet ellen a vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek. Dán Tibor — Nos, akkor az is rémlik talán, hogy ennek a kulcsnak csak addig volt értelme, amíg valaki meg nem fejtette. Ha valaki idegen rájött a nyitjára, akkor már nem volt benne semmi érdekes, hiszen titkokat nem lehetett vele megőrizni... Nos. képzelje el, hogy a delfinek valamely titkos jelbeszéd segítségével beszélnek. — Nagyon érdekes ... — De ne felejtse, hogy gyerekkorunk titkos nyelve mindig ugyanarra a nyelvre volt visszafordítható. Most próbálja meg elképzelni, hogy elfelejtették — maga is meg a barátnője is — az anyanyelvűket, olyan sokáig használták a saját, titkos jel- beszédüket. Elveszett a valódi nyelv, s egy képzett, nem valóságos nyelven kell magát kifejeznie. Nehéz? Eleinte. Aztán pontosan úgy funkcionál, mint az eredeti. Most képzelje el, hogy valaki vagy valakik elől ezt a nem valódi nyelvet Is el akarja rejteni. Mit csinál? — Ebből a nyelvből csinálok egy másik nyelvet... — Pontosan! És most képzelje el, hogy évről-évre, más és más nyelvet talál ki, esetleg hónapról hónapra és ráadásul van egy barátnője, aki közvetítő nyelv beiktatása nélkül is megérti a maga nyelvteremtő nyelvét, a maga frissen születő nyelvét... — De hiszen egyetlen nyelvet, .még az anyanyelvet sem tudjuk teljesen pompájában . megtanulni! Nincs senki, áld saját nyelvének minden szavát barmikor használni képes volna. Ehhez mi buták vagyunk... — Mi igen, de a delfinek talán nem ... — Ennyire okosak? — Igen. És ráadásul egy teljesen ki sem, használt agyuk van, hiszen ők csak játszanak, nem pedig termelnek. — És ha éppen azért ilyen okosak, mert nem termelnek, csak játszanak? — Maga most játszik, kislány. .. Gyerekkoromban ezt úgy mondtuk: a tyúk vagy a tojás problémája ez. Hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás. Értelmes felelet nincs rá .. . Csak megkerülni lehet a választ... azzal, hogy hül-' lőtojás már akkor is volt, mikor , a tyúkok még ki gém alakultak,.,. De ez most nem érdekes. Hol is tartottunk? . .. — Ott, hogy a delfinek nem termelnek ... — Nos, nekem az a véleményem, hogy a delfinek egyszerűen lemondtak arról, hogy termeljenek. Ha nem nevet ki, akkor elmondanám agy régesrégi teóriámat... — Ugyan, hogy képzeli, hogy én? A professzor urat? —- Nono, várjon csak. Maga egész egyszerűen csak elhiszi, tudomásul veszi, hogy a delfinek ennyire okosak. — Igen. — De a tudomásulvételen túl, ugye, nem rázza meg a fölismerés? Az ember, úgy tanultuk, maga is ért is, azért okos, azért ember, mert elkezdett dolgozni, elkezdett termelni. De mitől okos a delfin? Soha nem dolgozott, soha nem termelt... miért van az agya mégis olyan tökéletesre alkotva, ha egyszer sem használja arra, amitől még okosabb, még tapasztaltabb lenne? Honnan tudja hogy neki nem is kell termelnie, honnan tudja, hogy elég okos ő anélkül is? — Nem tudom, professzor úr. Nem tudom. Egészen meg vagyok szédülve... — Nem ért valamit? Fejtsek ki valamit bővebben ? — Nem, nem arról van szó. Tudja a professzor úr, hogy én magát mindig megértettem ... akkor is, ha a szavakat nem mindig tudom szó szerint megérteni... de a pfoíesszor úr olyankor valami belső erő segítségével hat rám, és akkor megértek mindent. Vagy legalábbis úgy erzam, hogy értek mindent . .. Vagy majdnem mindent. — Hát akkor mi a probléma? — Elfelejtkeztünk szegény Józsefemről. Ide hívhatom, professzor úr? ( Folytatjuk)
