Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-20 / 221. szám

Lassítani, de nem lazítani ! Iharosberényi jegyzetek ■ I • r Összefogás, sikeres településfejlesztés BENCZELÁSZLÓ 1907—19BO Nemrég hasonlítottuk ösz- sze az első’’ félév termelési eredményeit a múlt év első félévének eredményeivel. Kiderült, hogy igazi fejlődés csak a villamosenergia-ter- melésben és az építőanyag­iparban volt. Az élelmiszer- ipar nagyjából ugyanannyit állított elő, mint egy évvel korábban, az ipar több te­rületén csökkent a terme­lés, Mivel pedig kevesebb termeléshez kevesebb im­port anyag kell, adósságállo­mányunk növekedési üteme is jócskán lassult, és ez jő dolog. Azon jár az eszem napok óta, nincs-e itt a lassítás kö­rül valami félreértés. Hiszen a növekedést kellett volna lassítani, nem pedig csökke­nésbe átmenni. A lassítást én úgy értelmezem, hogy ennek főleg a belső átrende­ződés az oka és indítéka. A vállalatok nagy része kény­telen átállni' új termékekre, át kell csoportosítania gé­peit, embereit, át kell ren­deznie készleteit, partneri kapcsolatait, kisebb beruhá­zásokat kell végeznie. így — átmenetileg — nem jut annyi ereje a termelésnöve­lésre, mint korábban. Az árutermelés, a végső kibo­csátás növekedési üteme csökken, mert most egy ki­csit az utánpótlási vonalak­kal, a háttérrel kell foglal­kozni. Csökken a népgazda­ságnak az a produktuma, amelyet bruttó termelési ér­ték, illetve nemzeti jövede­lem formájában a statisztika évről évre többletként ki tud mutatni. Ügy látszik, sokan a -las­sítani-« követelményt úgy ér­telmezték: hát ha nincs sok­kal többre szüksége a nép­gazdaságnak, akkor nem kell sokkal többet termelni. Különben is: az abszolút létszámcsökkenéssel az ipar nagy részében akár három- százalékos adómentes bér­fejlesztési keretet is el lehet érni. Minek akkor a bérfej­lesztési mutatót mindenáron növelni ? Nagy munkában találom Antalics Sándort, az iharos­berényi közös tanács • elnö­két. Tucatnyi jegyzőkönyv, beszámoló jelentés előtte, azokban búvárkodik. — Szeptember 17-én a községi pártbizottság ülésén számolok be az V. ötéves terv időszaka alatti mun­kánkról, a települések fej­lődéséről, terveinkről és gondjainkról. A székhelyen és a társközségekben is je­lentős volt az előrelépés, s ez főként a lakosság, a ter- melőszöveTi<ezetek, a vállala­tok társadalmi összefogásá­nak az eredménye, valamint annak, hogy nyolc esztende­je létrehoztunk egy építő- részleget. Ez kezdetben csu­pán három emberből állt, s kisebb javításokon, karban­tartásoknál dolgozott. Ma hu­szonötén vannak, s közsé­geinkben minden jelentősebb munkát út- és járda­építést, szolgálatilakás-kor- szerűsíté&t és más feladatot ők végeznek. A részleg termelési értéke nem túl nagy; az idén pél­dául kétmillió forint, de volt olyan év — 1978 — amikor elérte a 4,3 milliót is. S olyan munkákat végeznek el, amire nem nagyon ta­lálnak vállalkozót. Saját feladataik mellett a helyi Medicor-gyárnál 2,2 millió forintéit elkészítettek egy szennyvíztisztító berende­zést. Régi gondja volt a tanács­nak lukén az óvodai, iskolai napközi, illetve az étkezte­tés. Kicsi volt a konyha, az étkezde, s a közegészségügyi hatóságok — joggal — nem engedélyezték a létszámbő­vítést. Most sikerült ezen változtatni. A megyei ta­nácstól és a járási hivatal- tói kapott anyagi támogatás­sal, saját pénzükből bővítik a konyhát, az étkezdét ; ezen­kívül egy úttörőszobát is építenek 800 ezer forintért. Nagy segítséget adott itt is a társadalmi. összefogás : a szülők kiásták az alapokat, segítettek a tereprendezés­ben, feltöltásben, betonozás­ban. a többi munkát az építőrészleg végezte el. Az inkei Rákóczi Tsz — együtt­működési megállapodás alapján — a tetőszerkezethez szükséges faanyagokat bízto- s totta, és a szállításhoz is adott jármüveket. A szülők meg a község kisiparosai vállalták, hogy a vakolás­nál, festésnél is segítenek — társadalmi munkában. Ez az összefogás teszi lehetővé, hogy az eddigi 40—50 gyer­mek helyett hamarosan 120 —130 veheti igénybe a nap­közis étkezést. Iharosban, Inkén, Iharos- berenyben járdáikat, utakat létesítettek, s több pedagó­gusszolgálati laíkást korsze­rűsítettek. Tervszerűen és jól hasznosították lehetősé­geiket, a társadalmi össze­fogásban rejlő erőt. Az iha- rosi erdészet és az iharos­berényi November 7. Tsz is nagyon sokat segített. Az utóbbi években a települé­sek fejlődéséit. ötmilliós be­ruházás megvalósításával se­gítette a részleg, s mintegy 500 ezer forint értékű, bon­tásból származó anyagot is fölhasználtak. Rengeteget kifejez, hogy nehány ezer forint híjáit eb­ben a tervidőszakban a la­kosság által végzett társa­dalmi munka értéke elérte a tízmillió forintot. Azért, mert olyan feladatok meg­oldására mozgósították az embereket, amelyekért min­denki örömmel, szívesen dolgozott. — Folytatjuk a tervszerű, a lakosság javaslataira, ke­néseire alapuló településfej­lesztést. A székhelyen és a társközségekben is elsősor­ban a még rossz állapotban levő utakat, járdákat teszük rendbe — mondja az elnök. Inkén kevés a pedagógus- saogálati lakás; az idén át­adunk egyet, s tervezzük, az ikerlakás építését is. Régi gondjuk, hogy a Po- gányszentpéteren lakó, idős — gondozásra szoruló — em­berekkel eddig nem tudtak eléggé foglalkozni. Szerettek volna alkalmazni egy szoci­ális gondozónőt, ám ez nem sikerült. Ezárt Iharosban bő­vítik az öregek napközi ott­honát — erre módot ad a körzetesítés révén fölszaba­dult iskolaépület — s ott biztosítanak helyet a po- gányszentpéteri öregek szá­mára. Vásárolnak egy gép­kocsit, s azzal szállítják majd őket reggel a napközibe, s viszik őket este haza. A sikerek, eredmények el­lenére is aggódva várják a telet. Ugyanis az iharosbe­renyi kastélyiskolát tataroz­ták, fűtését korszerűsítették •— kétmillió forintból —, központi fűtést vezettek be. A szerelés elkészült, minden rendben van, »csupán« a ka­zánt nem kapták meg. Re­mélhetőleg a külföldi szál­lító a hideg beálltáig tel­jesíti vállalását, és nem kell majd a tanulóknak meg a tanítóknak fagyos kodniuk. Szalai László A telefonra egyre több a panasz. — Az észrevételek nagy­részt jogosak — mondja Bánsági István, a Somogy megyei Távközlési Üzem ve­zetője. — Ennek egyetlen oka van: a zsúfoltság. Ha valaki távolsági beszélge­tést jegyeztet, azért vár so­kat, mert a kezelők is nehe­zen tudják hozni a hívott fél számát Ha a távhívót használja az előfizető, több­ször is kell kísérleteznie: délelőtt, főleg 9—11 óra, dél­után pedig 14—16 óra kö­zött nagy a torlódás. A sza­bad szombat előtti péntek mindig csúcsot hoz, és esős időben is érezhetően rom­lik a telefonálás lehetősége : akkor az emberek inkább a készülékhez nyúlnak, és nem személyesen intézik el ügyei­ket. A zsúfoltságot a türel­metlenség tovább növeli, és a beszélgetések ismételt kezdeményezése fokozza a túlterhelést, növeli a té­vesztéseik számát. Aki tele­fonálni akar, addig kísérle­tezik, amíg létre nem jön a beszélgetés vagy meg nem unja. A központban — ép­pen a túlterhelés hatására — fölöslegesen kopnak a gé­pek és ez sajnos még in­kább gyorsítja elhasználó­Munkásember volt egész életében. Kaposváron szüle­tett 1907-ben, s kitanulta a cipészszakmát. Mint fiatal segéd, 1924-besn bekapcsoló­dott a munkásmozgalomba, sztrájkot szervezett, közre­működött a cipészszakszerve­zet megalakításában. A ma­gasabb bérért, emberibb megélhetésért indított sztrájkot hétel-tig folytatták. Az utcára került, munka­nélküli lett. Előbb Nagyka­nizsára, majd Budapestre ment dolgozni. Hamarosan ott is aktív tagjá lett a szak. szervezetnek, sztrájkok, tün­tetések szervezésében, végre­hajtásában vett részt. Tár­saival együtt ő is sokat szenvedett a csendőrök, rendőrök zaklatásaitól, nem­egyszer véresre verték. Betegen tért haza Kapos­várra, de a mozgalommal és a kommunistákkal nem sza­kította meg kapcsolatát. Ci­pészműhelye a somogyi kommunisták találkozóhelye lett Terjesztette, őrizte a kommunisták által készített illegális kiadványokat, újsá­gokat, röplapokat. »Baloldali politikai maga­tartása miatt úgy politikai, mint a namzethűség szem­pontjából megbízhatatlan« — állapította meg 1944. ok­tóber 31-én a kaposvári nyi­las rendőrség határozata, és rendőri felügyelet alá he­lyezték. Bencze László — ahol te­dásukat. A hiba javítása és a karbantartás éjjel-nappal folyik a központban. Azt ta­pasztaljuk, hogy soha nincs »pihenésük« : este éppen úgy csúcsok vannak, mint nap­közben. A megyeszékhely főköz­pontjába 4050 fő- és ikerál­lomást kapcsoltak be. A pos­tások szerint ezek a beren­dezések akkor működnének jól, ha csak 3200 állomást szolgálnának ki. A központ bővítésére nincs mod: a be­rendezések közé szinte már egy szék nagyságú keretet sem lehet elhelyezni. Azt sem szabad kihagyni a szá­mításból, hogy a jelenlegi főközpont első egységeit ne­gyedszázaddal ezelőtt sze­relték fel. A technika — a korszerűsítések ellenére is — a 25 évvel ezelőtti szintet képviseli. A hiradástechni- kában pedig nagy idő ez. A regi gépekre minden eddigi­nél nagyobb teher hárul. — Az időszámlálás beve­zetése — folytatta Horváth László osztályvezető — a várakozással ellentétben nem csökkentette a terhelt­séget: ma ugyanannyi hívást kezdeményeznek, mint az időszámlálás bevezetése előtt. hette — kijátszotta a rend­őri felügyeletet, s folytatta munkásmozgalmi tevékeny­ségéit. A felszabadulást kö­vetően ott volt a Magyar Kommunista Párt szervezői­nek sorában, s 1945. január 1-én ő is tagja lett a párt­nak. Párttagságát később 1335-től elismerték. Segített az élet megindí­tásában, a rend helyreállí­tásában. Pártiskolát végzett Debrecenben, előbb Kapos­vár, majd a kaposvári járás párttitkára lett. Földet osz­tott Gamáson, Somogyváron. Dolgozott személyzetisként a KlOSZ-nál, s 1957-től 1908- ban történt nyugalomba vo­nulásáig a 13-as AKÖV sze­mélyzeti osztályvezetőjeként tevékenykedett. Érdemeit több kitüntetés­sel ismerték el: 1965-ben a Munka Érdemrend bronz fo­kozatát, 1967-ben a Szocia­lista Hazáért Érdemrendet vehette át, és megkapta a Tegyünk többet Somogyért! kitüntetést is. Tíz évig tagja volt a Ka­posvári Városi Pártbizott­ságnak. Az ellenforradalmat követően részt vett a párt- szervezetek újjászervezé­sében. Nyugdíjba vonulását követően a fővárosba költö­zött, Budapesten élt, ott is halt meg 73 éves. korában. Végső búcsúztatása Budapes­ten, a Farkasréti temetőben 1980. szeptember 24-én 15 órakor lesz. — Mi tudjuk — tette hoz­zá Bánsági István üzemve­zető —, hogy a telefon szol­gáltatás: a minősége — ép­pen a -zsúfoltság és a vele együtt járó nagy igénybevé­tel miatt — kívánnivalót hagy maga után. Az üzem dolgozói mindent meglesz­nek azért, hogy csökkentsek a panaszra okot adó jelensé­gek számát. Egyedül mi azonban nem tudunk enyhí­teni a gondokon : szükség van a telefont használók se­gítségére is. — Tehát nehéz helyzetben van a posta, takarékoskod­jon az előfizető? — Nem erről, hanem a rendkívül szűk kapacitás jobb kihasználásáról van szó. A megyeszékhely tele­fonforgalmának 65 százalé­ka az üzemek, intézmények alközpontjain fut keresztül, tehát a hálózat 30—35 száza­lékán. Az előforduló hibák elemzése és a tapasztalatok alapján állítjuk, hogy nem tudunk gyorsain es jól tele­fonálni. Az előfizetők több­sége az időszámlálás beveze­tése óta is sokat és hosszan beszél. Növeli a terheltséget az, hogy későn lépnek be az alközpontkezelők. Ha valaki hív egy kaposvári számot, nemcsak addig foglalja a vonalat, amíg beszél, hanem addig is, amíg csengeti. Az alközpontok kezelői pedig közben postát bontanak, be­szélgetnek vagy éppen hor­golnak. Azok az alközpont- kezelők, akik gyorsan lép­nek be es kapcsolnak, a zsú­foltságot enyhítik. A másik gond a türelmetlenség. Ha valaki egy mellékállomásról kezdeményez hívást, gyakran tapasztalja, hogy várni kell a tárcsahangra. Ilyenkor kezdődik a türelmetlenség: nem vár, hanem újra és új­ra kezdeményez. Ezzel két dolgot idéz elő: terheli az alközpontot, és önmagát is­mételten hátra sorolja, mert a készülék sorban adja a vonalakat. Csak a javaslatok meg- szivlelése révén várható né­mi javulás: a posta jelenle­gi technikai, műszaki hely­zete ugaynis nem ad lehe­tőséget alapvető változta­tásra. D-. K. I. Tudom: most is sok a bi­zonytalanság az új árképzési módok miatt A világpiac sem nyújt kellő támpontot, hiszen alig vám olyan, irány­zat, amihez igazodni lehetne. De azért — lássuk be — van hazai felvevő piac is. Van­nak hosszú távú megállapo- dásaimík, biztos külső pia­caink. Megvan a begyakorolt munkásgárda, a hatalmas gépi kapacitást Ügy lassíta­ni, hogy ezek kihasználtsága lényegesen csökkenjen, nem célszerű. Ha egy vállalat úgy lassít, hogy nemcsak a termelése csökken, hanem a jövőt elő­készítő szervező, átrendező tevékenysége is, az nem las­sít, hanem lazít. Az a nép­gazdaság amely nemcsak a végső árukibocsótás növelési ütemét fogja vissza, hanem az átrendező, előkészítő, iga­zodó tevékenység növekedé­si ütemét is, saját jövőjét teszi kockára. Most kell a gyártmányfej­lesztéseket elvégezni, új pia­cokat fölkutatni, okos ár­munkát végezni, szerződése­ket előkészíteni, gépeket új­ra fölszerszámoani, munká­sokat átképezni, átcsoporto­sítani, elavult termékek he­lyére újakat keresni, egyszó­val: sorainkat rendezni. Ez persze azzal jár, hogy a vál­lalat — kifelé — az eddigi­nél kisebb mértékben tudja teljesítményét növelni, hi­szen a bevetett erőtöbblet nagy része az átrendezésre megy. Az képtelenség, hogy a teljesítménynövekedés is lelassul és az átrendeződés is elmarad. Népgazdaságunkat koráb­bam évente mintegy 5—6 százalékos növekedés jelle­mezte. A következő néhány Ívben valószínűleg csak 3— 4 százalékot mutathatnak ki a statisztikák. De ehhez tár­sulnia kell a gyorsabb fej­lődés előkészítésének is! r»r. p. o. Nincs elég korszerű kályha Téli tüielőellátás — választékhiánnyal A lakosság őszá-téli tüze- lőelláitásáról tanácskoztak az érintett vállalatok és szövet­kezetek képviselőd tegnap Kaposváron, a megyei taná­cson. Az értekezletein részt vettek a tüzeléstechnikai cikkeket forgalmazó nagy- és kiskereskedelmi vállala­tok szakemberei is. Az év első félének tüzelőanyag -for­galmát tükröző számok só­ikat mondóak. Megyénkben mintegy nyolc százalékká 1 több szenet és fát vásároltak a Tüzép-tel epeken, mint 1979 hasonló időszakában. Az áfész-ek tüzelőanyag-forgal­ma huszonnégy százalékkal nőtt. Fűtőolajból viszont tíz százalékkal kevesebb fogyott — tehát a szilárd tüzelő for­galmának a növekedése majdnem egyezik az olajfo­gy asztás csökkenésének mértékével. Az energiagaz­dálkodási programnak meg­felelően sokan visszatértek a szén- és fatüzelésre. A Tűzép az engedményes akciók során 92,5 ezer tonna fűteni valót adott el. Ha­sonló mennyiség várja most is a vúsái lókat a telepeken. Néhány szénféleségből azon­ban választékhiánnyal kell számolni. Gondot okoz a tűzifa iránt megnyilvá­nuló. fokozott érdeklő­dés is. A Somogyi Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda­ság a szerződésben lekötött mennyiséget álaja a Tűzép- nek. Az újabb igények azon­ban szinte csak ezer ton­nákban mérhetők. Az ipari célokra hasznosítható fa­anyagok kedvező éra es a fűrészüzemek hulladékát fel­vásárló farostlemezgyáraik a tűzifa-kitermelés, visszaszo­rulását Okozták, A SEFAG és a termelőszövetkezetek sokat tehetnének az előrelát­hatólag kedvezőtlennek ígérkező tűzi (Kilátás gond- ■ fainak enyhítésére. A ta­nácskozáson AFGR kép­viselője felhívta az álesz-te- lepvezetők figyelmét, hogy idejekorán gondoskodjanak a kellő mennyiségű fűtőolaj tárolásáról, mivel a mező­gazdaság a későn érő nö­vénykultúrák miatt sok fű­tőolajat igényel. Kiskereskedőt és vásáriét egyaránt érdeklő témáról, a tüzeléstechnikai cikkek vár­hat» ellátásáról számolt be a Titán Nagykereskedelmi Vállalat képviselője. El­mondta, hogy a lakosság ér­deklődése a hagyományos tüzelési módok felé fordult, ennek nyomán tavaly és az idén szinte nem maradtak árukészleteik. Az egyes áru- cikkcsoportokat áttekintve az ellátás nem ígérkezik ró­zsásnak. Kevés lesz a tea- tüzhely. Az olaj kályhákból időszakonként mennyiségi hiány lesz, a vegyes tüzelé­sű kályhákból viszont a több hónapos várakozási időt si­került egy-két hétre csök­kenteni. Lesz elegendő gáz­kályha is. Höelektromos ter­mékek, hőtárolós kandallók és • olajradiátorok a keres­letnek megfelelő számban állná k rendelkezésre. A szükségesnél kevesebb vi­szont még ma is a szilárd tüzelésű kályha. Az eszter­gomi kályhagyáron kívül ma csupán egy termelőszö­vetkezet kísérletezik kályhák gyártásával. Fontos cikk, éppen ezért az idén is so­kaknak hiányozni fog a het- venhatos méretű füstcső. Nem irigylésre méltó sem a fogyasztó, sem a kereske­dő helyzete. A szilárd tüze­lőanyagok újra növekvő sze­repe ellenére kevés a kor­szerű és valóban gazdaságos tüzeléstechnikai cikk. A ter­melővállalatok még a nyil­vánvaló konjunktúrát is csupán részlegesen tudják kihasználni. Pedig a hagyo­mányos tüzelőanyagok régi módszerekkel való elegetese is pocsekolásnak számit. „ Cs. L. Kukoricaszár-betakaríló adapter \ szolnoki Mezőgép szakemberei által kiteli esztett. rt.l ku koricaszár-betakarító adapter sorozatgyárfását kezdték mp a vállalat törökszentmiklósi gyáregységében. Meg az idén négyszáz (lombot gyártanak hazai gazdasagok resggre, A POSTA JA VASLATA Rövidebben, türelmesebben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents