Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-18 / 219. szám
\ \ Demokratikus tervezés * N emcsak egyszerűsítő, hanem már-már publicisztikai módszer is lenne a demokratizmusból származó előnyöket közvetlenül forintra átszámítani. Tennészetesein bizonyos közérdekekben fogant javaslatok forintlartalrna is kimutatható — az újítások esetében például ez rutinjellegű izámüás —; a gazdaság és a demokratizmus kapcsolatában azonban enné! — szükségképpen többről van szó. Hogy alapjában véve — és napjainkban — miről van szó, azt azzal a lényegre redukált viszonnyal is kifejezhetjük, hogy a forint és a demokratizmus között fordított arányosság érvényesül, ha ugyanis kevesebb a forint, akkor nem kevesebb, hanem több demokratizmusra van szükség. A demokratizmusnak, természetesen, nincs mérték- egysége, ezért a mennyiségi meghatározás — a gazdaság és a <iemakraitiz>rn,us politikai aránypárba állítása. — a gyakorlat konkrétságában nehezen értelirrjezhetö. Ámbár segitoég-ül hívhatjuk a költői sorokat, amelyek társadalomtudományos pontossággal — á a mi társadalmunk lírai előképeként — megfogalmazzák ezt a viszonyt: »A dolgozó nép okos gyülekezetében hangni-vetni meg száz bajunk«. A költői definícióban nem is csak az »•okos gyülekezet-« tarsada- lomszervező funkciójának értelmezése erdemel figyelmei hanem az is, hogy a dolgozók közössége, eredményeinek * számba vétele mellett, szükségképpen keiül szembe »száz bajjal«. Arról éppenséggel bajon volna leltárt készíteni, hogy napjainkban hány bajjal birkóznak a munkaszervezetben együttműködő közösségek; azért is, mert gazdálkodásunkat most épp az jellemzi, hogy a vállalati gazdálkodás átértékelődése, tevékenységük differenciálódása nyomán ahány vállalat, szövetkezet, annyiféle a gondok jellege, mélysége és tartalma. Általános és minden közösségre egyetemesen érvényes v iszont az a követelmény. hogy a feladatok megoldásának optimális módja csak’demokratikus vitában alakítható ki. Ezt az általános igényt azonban célszerű ppntosíta- nunk: mit tételez föl a vállalati élet gyakorlatában a demokratikus vita? ‘Nem is annyira könnyű válaszolni erre, ha túllépünk az általamé körvonalakon és a gyakorlatra utaluk. Mostanában készül a vállalatok hatodik ötéves terve — méghozzá a korábbi középtávú terveknél sokkal bonyolultabb feltételekkel, végletesebb tervváltozatokkal számolva. Kérdés, hogy milyen módon célszerű a vállalatok jövőjét mégha-, tározó programokat már most, a kidolgozás szakaszában átemelni á szakemberek köréből, az igazgatói szobákból a műhelyekbe, azaz: a vállalati közösségek nyilvánossága elé. A válasz, amit erre a kérdésre fogainvaz- hatunk, régi polémiát érint; nem mai keletű a nézetkülönbség abban, hogy mit értenek — és érthetnek — e bonyolult szakmai folyamatokból azok, akikre a megvalósítás majd mindenképpen tartozik. Any- nyit máris fontos aláhúzni : a formális nyilvánosság rosz- szabb a nyilvánosság hiányánál is. Ha tehát száműzöm zúdítanak azokra, akik ebben néni igazodhatnak el, az éppenséggel a demokratizmus hiányát, nem pedig kiteljesedését jelenti. Az is kétségtelen, hogy a vállalati gazdálkodás meghatározó folyamatait — az üzleti stratégiát vagy a fejlesztési politikát — nem lehet többségi döntéssel, szavazással meghatározni. Célszerű most ismét utalnunk a költői jelzőié, amely »okosnak« minősíti a dolgozó nép gyülekezeteit. De hát mitől válhat »okossá« — javaslatra, véleményezésre, azonosulásra vagy ellenvetésekre éretté — a munka-' helyi közösség? Ne előlegezzük protokolláris udvaMagyar foszfátdúsitó Afrikában • Hazaérkeztek Tagóból azok a szakemberek, akik üzembe helyezték és a garanciális időszak alatt is irányították, segítették a Tatabányai Szénbányák által tervezett és létesített foszfát- dásító munkáját. A magyar vállalat a Togói Köztársaság fővárosától 32 kilométerre, az Atlanti-óceán partján működő foszfátfeldolgozó üzem mellett építette fel a korszerű dűsítóművét. Segítségévei visszanyerik a feldolgozóból kikerülő huUadékiszapban lévő értékes nyersfoszfát 90 százalékát. Ez a foszfát mindez ideig a tengerbe került és nagy mértékben szennyezte a partszakaszt. A környezetvédelmi célokat is szolgáló foszfátdúsítót a Tatabányai Szénbányák a helyi előírások és követelmények figyelembevételével tervezte és építette fel. Munkásktsrrier Azt mondják Hartmann Mihályról, hogy huszonegy évesen karriert csinált: igazi munkásikarriert... — Abban, hogy csoportvezető lettem, nincs semmi különös: itt, a gyárban nem én vagyok az egyedüli fiatal, akit előléptettek. A látszólag vézna fiatalember arcát gyakran önti el a pír. Kicsit zavarban is van, amikor a munkájáról kérdezem. Csak a keze pihen nyugodtan az asztalon. Nagy, kidolgozott kezei vannak. — Autószerelő szerettem volna .lenni, de nem vettek föl az iskolába. Akkor jött a Kemikal es agitáltak bennünket, hogy jelentkezzünk vegyipari szakmunkásnak. Azt sem tudtam, hogy milyen szakma ez, de jelentkeztem. — Ha most autószerelőnek mehetne? — Nemet mondanék. Megszoktam ezt a környezetet, megszerettem a szakmát, mindenkit ismerek már itt. Az üzemben, ahol Hartmann Mihály csoportvezető, brcplasztát gyártanak. Az ö feladata az, hogy — jó szakács modjara — pontosan kimérje a különböző anyagokat, és felügyeljen arra, hogy mindent a recept szerint adagoljanak. Egyszóval a minőségért felel. Ezért a csoportvezetésért a fizetésén felül nyolc százalék pótlékot kap. A fizetése viszont attól függ, hogy mennyi termék hagyja el az üzemet. — Mi voltunk az első évfolyam, amelyik vegyipari szakmunkás-bizonyítványt kapott Barcson. A huszonnyolcból huszonkettőn ma is a gyárban dolgozunk és hárman lettünk csoportvezetők. Az én csoportomban a legfiatalabb ember tizennyolc éves, a legidősebb ötvenöt. — És kivel veszekszik többet? — A kollégák közül senkivel; mindenkit, akivel együtt dolgozom, legalább két éve ismerek. Veszekedni a raktárosokkal szoktam, a munkatársakkal legtöljebb vitatkozunk. A gyárban dicsérik a munkáját; azt, hogy mindig pontos, lelkiismeretes. Ezért kapott az idén Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. Sokan azt. mondták, hogy egy kiesd korai volt: gyári, illetve vállalati kitüntetés nélkül kapta meg a/, .igazat i elKertváros Csurgón r a-aggal ezt az érettséget; nyilvánvaló ugyanis, hogy a véleményformáláshoz, és ami ebből legtantosabbként következhet: az azonosuláshoz a lényegi folyamatok ismerete, a lehetséges alternatívák előnyeinek és kockázatainak átlátása nélkülözhetetlenül szükséges.' Ez az i'gény pedig napjainkban egészen más ■ követelményt támaszt a vállalati nyilvánossággal szemben, mint korábban. Most ugyanis a vállalatok ötéves tervei nem csupán azt írják elő. hogy a minden vállalatra kiterjedő növekedés miértéke ott, helyileg mekkora lehet; hogy a mindenütt megtervezett fejlesztés, bővülés milyen irányú legyen. A terv ezúttal a szó legközvetlenebb értelmében érintheti a vállalat jövőjét. Olykor a létét, a sorsát is, de azt mindenképpen : hogyan' alakul át, újul meg a munka az előttünk álló fél évtizedben. S ezek a folyamatok szükségképpen a legközvetlenebbül érintik a vállalatok dolgozóit. A nyilvánosság tehát annak a feltételnek, a megalapozását is jelenti, hogy vállalják ezt az átalakulást, belássák indokait, elkerülhetetlenségét, s ily módom azonosuljanak vele. A hatodik ötéves terv részeként, amint ezt külön jogszabály előírja (a Munkaügyi Minisztérium es a SZOT elnökségének irányelvei). mindenütt ki kell dolgozni a vállalat öt esztendőre szóló szociális tervét is. A jogszabály így körvonalazza, e tervek tartalmát: »A szociális terv emberközpontú terv' legyen — olvasható' az irányelvekben —, foglalja össze a munkavédelmi, üzemegészségügyi, művelődési, tömegsport, va-, larr.int a munkahelyi szociális ellátással és az emberi viszonyok fejlesztésével kapcsolatos feladatokat; segítse a munkásosztály helyzetének javítását, az ifjúság és a nők gazdasági és szociális helyzetének fejlesz- tését. a népesedés- és család- politikával, valamint a művelődéssel kapcsolatos pártós állami határozatok végrehajtását. M aghatározó jelentőségű, hogy a jogszabály — miközben a szociális terv kidolgozásáért és végrehajtásáért, a vállalat vezetőjét teszi felelőssé — kötelezően rögzíti art is a tervezés egész folyamatában »szaksíervezeti .szemek biztosítják a dolgozók részvételét. a jogszabályokban előírt kérdésekben a döntést, majd a szociális célok elérése érdekében a kollektíva köziem üködését«. ismerést. Akik a döntést indokolták, azt felelték erre; 'a munkájával szolgád ra. A szak mun käs-b 1 tuny " ,vánv jó alapit jelentett, de a szakmát itt a géoek melleit kelteit megtanulni. Minden újabb feladat; tapasztalattal is szolgált. S ezek közül az egyik legértékesebb, hogy korán fölismerte: a szakmunkásképző nem ad egy életen át hasznosítható ismereteket. Érettségi bizonyítványt szerzett a szakközépiskolában, és most technikusi minősítőre készül. Olyan ».recept« *ez a továbbképzéshez, amelyet HartCsurgon 1965-ig nem épült állami jakás, és a hetvenes évek elejéig is csak néhány került tető alá. Itt a »magánerős« építés volt a meghatározó. Ám ha minden sikerül, az idén kilencvenkét állami és OTP-lakásba költözhetnek be a lakók a délsomogyi nagyközségben. Az egyénileg építkezők hamarosan a Kertvárosban vásárolhatnak telket, a kisajátítást ugyanis megkezdték. Az építésre kijelölt parcella, meglehetősen nagy. A negyvenöt telek egy időre fedezi az igényeket. A kisajátításokat idővel majd ugyanott folytatják, s kertes-családi házas lakóövezetet alakítanak ki. Több mint hatkilométeres szennyvízvezetéket készítenek most Csurgón, és a Nem könnyű kinőni a sorból. Kell hozzá tehetseg és szorgalom, kitartás és küzdeni tudás, barát és ellenség (hogy e kettőt jól meg lehessen különböztetni egymástól). Kell hozzá szerencse, alkotó, segítőkész légkör. Hogy hiába hangoztassák a SZÜRKÉK: „A szavalókórusba versmondók kellenek meg jó hangú együtténekelők”. Kellenek szólisták is. A súlyos kemenceajtó felhúzva, előtte hatalmas, síneken mozglp adagológép forgolódik, rakja az alumíni- umhulladékot a vörösen izzó torokba. A forróságban mann Mihály magának állított össze, és pontosan betartott. — A szabad időm nagy részét elvitte az iskola. Ami még maradt, azt olvasassa! töltöttem. Nagyon szeretem a könyveket.. Mit olvasok most? — elpirul, zavarban van, hogy mondja-e vagy sem: — Találtam egy »aranybányát«: az egyik barátomnak megvan az összes Rejtő Jenö-könyv. Nem lehet letenni egyiket sem, csak elaludni rajta. A tanulás után jó kikapcsolódás. Dr. R. I, szennyvíztelep is épül. Fontos, hogy a közmüvek meglegyenek, mire az új telkeken megkezdik az építkezést. — Hogyan teremthető meg a lakás- és a közműépítés összhangja? — kérdeztem Pápa Imre nagyközségi tanácselnököt. — Az új rendelkezések szerint az OTP adhat hitelt a közműépítésre — válaszolt a tanácselnök —, a kertes, családiházas beépítésnek azonban korlátái vannak, így hosszabb távon nem oldja meg gondjainkat. Célunk a telepszerű, többszintes lakótömbök építése: erre ugyancsak a Kertvárosban van területünk. Csurgón jelenleg 164 lakásigénylőt tartunk nyilván; ám többen Farkas keményen állja a sarat. Egÿ percig sem pihen; A többiek a kezelőpult melletti asztal körül üldögélnek. Egy magas termetű férfi kopott aktatáskájából elemózsiát pakol ki és falatozni kezd. Tele szájjal frocs ögi : — Mi a francnak dolgozik annyira? Ha így hajt, fölemelik a normát, és akkor kőiül nézhetünk. A többiek hümmögnek, bólogatnak. Egy barna képű felkapja a fejét ; — Jön a művezető! Pillanatok alatt kiürül az asztal környéke, mindenki rettentő nagy munkába merül. Farkas végzett az adagolással. Leállítja a gépet, és leül pihenni a padra ... Karsai egy vidéki középiskoláján tanítja a testnevelést.’ A gyerekek szeretik, mert komoly, ha kell, és viccelődő, ha annak van ideje. Szinte kegyetlenül őszinte mindenkihez, ö a községi kosárlabdacsapat edzője is. Megnyerték a megyei bajnokságot, most az NB lire készülnek. Evek ótá következetesen neveli az utánpótlást : reggel hatkor kel, fél héttől negyed nyolcig együtt fut a gyerekekkel a község utcáin. A faluban már nem nézik ferde szemmel „hajnali” futásaikat sem. A község lakói látszólag egyöntetűen álltak a sportember mellé. De lassan őt is kikezdték a kígyónyelvek. Terjed róla a pletyka, hogy dilettáns, nem ért semmihez, csak lógni alkar, azért is lett testnevelő. Az sem igaz, hogy a főiskolán olyan jól sportolt, hiszen „ő volt a cserepad csereembere”. Terjed a hír, hogy az iskolaév végétől (állítólag) egy távoli városba megy tanítani. Szigeti foglalkozására nézve tanító volt, mégis jóval is vannak, akik jogosultak, de tudják, hogy kérvényüket úgy is a teljesítés reménye nélkül adnák be. A nagyközségben gondot okoz a központ rendezése A kisajátítások, a szanálások, a foghíjak beépítése rengeteg pénzt emésztene föl. így csak lépésről lépésre haladhatnak. A tanács költségvetési üzeme négy éve vette át az ingatlankézelő vállalattól az állami lakások kezeléséi, de a felújításra, karbantártásra, fordítható évi egymillió— egymillió 300 ezer forint kevés a .kétszáznál is több, romló állagú lakáshoz. A magánerős építés változatlanul jelentős Csurgón. Évente harminc—negyven építési engedélyt adnak ki a tanácson. több annál : nevelő. Nemcsak az. óráira készült föl rendszeresen, hanem minden percét az apróságok között töltötte,, mintha a saját gyerekei lettek volna. Beszélgetett, foglalkozott velük, tanácsokat adott, és igyekezett őket rendre, tisztaságra, tiszteletadásra nevelni. Kollégái nem nagyon szerették. „Mi a fenét akar ez. itt, miért nyüzsög állandóan?” — mondogatták egymás között. Minden rendetlenségért szólt, nem tudott elnézni egy kicsiny papírdarabot sem az udvaron. Pontosan kezdte az óráit és pontos volt akkor is, ha gyúlé- seztek. Egy év óta másik iskolában dolgozik. — Tudja, mikor álmodoztam utoljára? Tálán tíz évé. I^en, huszonöt éves lehettem. Készültem ra — mondja Kékesi —, hogy én leszek a tsz-ben a legjobb traktoros. Tanultam az, idősebbektől, igyekeztem ellesni a szakmai fogásokat. Dolgoztam lelkiismeretesen, ameddig a munkaidő tartott. Kezdtek strébernek nézni, „kihúzónak” tartani a többiek, ök bizony, ha kedvük szottyant egy cigarettára, megállították a masinát, kényelmesen, letelepedtek a fa alá, és elszívták a bagót. Aztán amikor a munkaegységek elszámolásakor észrevettem, hogy valahogy nekem mindig egy kicsivel kevesebb van, mint a többieknek, rájöttem valamire. Ne féljen, ma már én is kapóik annyit ha nem többet, mint a többiek! Igaz, öregebb meg rutinosabb lettem, de nem is vetnek meg a társak. Mi végre való kinőni a sorból? Elöbb-utóbb úgyis kinézik vagy visszahúzzák az embert... Kinőni a sorból? Nem könnyű. Egy ülté ne ki ökre szükség van. De keltenék a szólisták is ... 'iyarmati László T. A. Cs. I,. Kinőni a sorból