Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-17 / 218. szám

Családra találtak Három klub egy célért Reklámfények nélkül Falu. Elöl L-alakú épület — itt »kulcsháznak« mond­ják. — : lakóház, a hozzá il­lesztett gazdasági résszel. Fehérre meszelt falak; ve­sződhetett velük a gazdasz- szony húsvét előtt vagy bú­csútájt, míg ilyen vaikítóaik lettek. Kerítés, felerészt drótból, felerészt élő su- hángok'ból. Rozzant kút, ka- pirgáló tyúk... Üt kanyarul fölfelé a domboldalra. Házak sora. So­ros településnek mondják az ilyet a településtörténészek, azt hiszem. A telek utca fe­lé eső részén áll a lakóépü­let,, s itt vannak a gazdasá­gi épületek is: az istálló, az ól, majd különösebb válasz­tóvonal nélkül a kert. Mintha fölfelé menetelné­nek a házak. De: fölfelé menetelnek-e bennünk is? Hiszen — valljuk be! — az idegen, de talán még a somogyi ember is a saját já­rásán kívül a megyéből csak a Balaton-partot ismeri jól. (Most, hogy a járások olyan óriásiak, lehet, hogy azt sem !) Az idegenforgalom reklámfényei szinte csak a »magyar tengert-« és Kapos­vár farsangi napjait villód- zák be színes fényekkel. Miás tájak — mint a ma.kkolfcató zselici erdőik, az egykor be­tyárt rejtegető Dráva-vidék, Külső-Somogy változatos­sággal gyönyörködtető felszí­ni formái, Belső-Somogy ho­moktakarói. a Kapós mente Illyés Gyula szerint Corot tájképeire emlékeztető vidé­ke — árnyékban maradnak. Szelíd falvak az utak men­tén. Idős orcájú települések a bekötőutak végén, fiatalos képet mutatók a főútvona­laik kétoldalún. S bennük emberek. A somogyi ember azonos ritmusra éli életét a más vidékek lakóival: mun­kás hétköznapok, ünnepek rendje szerint. A nagy tár­sadalmi mozgások itt is ér­zékelhetőek: a mezőgazdasá­gi jellegű megye arculata át­formálódik, mezőgazdasági munkás lesz a parasztból, az iparba távozottiafcból igazi gyári munkás. A somogyi falvakban is a kettős jöve­delmű családok kerültek többségbe, abban az értelem­ben, hogy a férj és feleség is dolgozik, keres. De félre a »hivatalosko­dással«! Nézem ezt a ké­pet, és az jár a fejemben: őrizni kell emlékezetünkben ezt a falut is. Az »ilyen volt«-falut. Az »ilyenné lett« bűvöletében is ápolni az egykorit, a tegnapit magunk­ban. A szülővidék képét. Tűnő korok értékeit, szoká­sait, a nép művészetét. A tá­vozók emberségének melegét megtartani. Csak így válhat teljessé az életünk. L. L. Majdnem ezer somogyi giazdasági szakember vett részt a Szervezési és Veze­tési Tudományos Társaság megyei rendezvényein az év első felében. Az előadások ■között különösen nagy ér­deklődést váltottak ki a gaz­dasági szabályozórendszer változásaiból adódó vállalati és szövetkezeti tennivalók. — Változatlanul az az elvünk — mondta dr. Orosz László, az SZVT megyei titkára —, hogy az időszerű gazdasági kérdések miatt, ha kell, ru­galmasan megváltoztatjuk a programunkat. Ez az adott helyzettől és az érdeklődés­től függ. Az év első felé­ben az árképzéssel és az ár­politikával kapcsolatos kér­dések számítottak a legérde­kesebb témának, a szakem­berek is az ilyçn rendezvé­nyeket kísérték a legna­gyobb figyelemmel. A másik súlyponti témakör a 'szövet­kezeti ipar bér- és jövede­lemszabályozási kérdéseivel és a tervezéssel foglalko­zott. Az első félévben a társaság tagjai és az érdeklődők ti­zenöt szakmai jellegű rendez­vényen vehettek részt. A munka egyenletes és ki­egyensúlyozott volt. A második félév program­ja a VI. ötéves terv kidol­gozásával kapcsolatos kérdé­seket helyezi előtérbe. Az új tervidőszak közeledte több. ma még tisztázatlan problé­mát vet föl. A szakemberek szervezett tájékoztatása az előkészületben levő intézke­désekről, a gyakorlatban dől. gőzök véleményének meg­hallgatása visszajelzést, in­formációt nyújt a gazdasági tervezéshez. A tervezés kö­zéppontjában a termékszer­kezet és a fejlesztési politi­ka, a piaci háttér összefüggő, sei állnak. Rendkívül fontos a középtávú célkitűzésekkel kapcsolatos információát­adás a középtávú elképzelé­sek realitásának növelésére. Az úgynevezett »háttérbe­szélgetések«, a készülő in­tézkedések főbb vonalainak ismertetése támpontot és fölkészülési időt ad a gazda­sági életben tevékenykedők cselekvéséhez. Az a,gy így nem a jogszabályok olvasá­sakor kezd el dolgozni, ha­nem egy kicsivel előbb. A gyors cselekvés lehetősége pedig hallatlan előny! A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban az igazgatók, a személyzeti ve­zetők és a fiatal vezetők klubjának munkájára kell fi­gyelmet fordítani a második félév során. A három klub tevékenysége eg'y rendkívül izgalmas kérdés köré össz­pontosul: hogyan vonhatják be a vezetésbe a fiatalokat. Cs. L. A fekete yen titka — Olyan, furcsa volt... Azt mondtad neki : »Gyere, Algernon, feküdj le te is. Gondolkozzunk ! Fekve a leg­könnyebb gondolkozni.« — És? — És akkor Algernon fog­ta magát, és lefeküdt. — És? — Aztán semmi. Fölkelt, be­ment a helyére: néha adtam neki sajtot, aztán feküdtem tovább, és gondolkoztam. És te? — Én dolgoztam. . Nehéz napom volt. De megérte! Holnap szabad napunk lesz... Illetve: csak nekem lesz szabadnapom. Foxman elengedett... — Miért? — Csak. Majd elmondom holnap. És te min gondolkoztál? — Nem is tu­dom. Az egészen. Érted, Mária ? Az egészen. — Nem egészen értein... — Tudod jól, hogy hivatalosán rákkutató va­gyok ... de hát az ,,cmmi. Hiszen nem egyetlen betegséget kell gyógyítani akkor, amikor az egész világ, az egész embe­riség beteg. Ha a rákossá- got, a rákbetegséget mint túlburjánzást fogom föl, ak­kor eszembe jut, hogy az emberiség sem tesz egye­bet, mint burjánzik. Egyre butább, egyre ostobább, egy­re léhább embermilliók szü­letnek. Egyre közönyöseb­bek, egyre képzetlenebbek. — Igaz. Ez igaz. De ott a Génbank. Ott (ehet kapni egészséges, értelmes utódo­kat. — Igen, de most nem er­ről van szó; hiszen a Gén­bank sem tudja megakadá­lyozni. hogy teljesen szerve­zetlenül buvjánozzon az em­beriség ... valami felé, vagy valami elől... én nem tu­dom. Nem tudja megakadá­lyozni, hogy egyre újabb és újabb állomására érjünk a civilizációnak... Hiszen a Gén bank is csak egy állo­más. Ki tudja, mi vár ránk a jövőben? Milyen módját találjuk ki a szabályozás­nak? Hogy ezzel aztán újabb, bonyolultabb utakon-módo- kon lehet majd ugyanazt szabályozni? Nem baj! Majd rájövünk a bonyolultabb módszerekre is. És azok se lesznek tökéletesek, és köz­ben fogy a humusz, a tele- vény, mert gyűlik a mű­anyag, fogy a levegő, mert egyre mérgesebb gázokat bocsátanak ki a műanyag- égetők, és folyamatosan fogy az energia, mert a műanya­gok előállítása kerül a leg­több energiába ; és fogy a nap, mert a műanyagot nem érdekli a nap, a fény, az asszimiláció és a disszimilá- ció, a műanyag sötétben éppúgy él, mint a világos­ban, a fényben: él, mert pusztít minket ez az egyet­len funkciója, mert látszólag mindenre jó. mert látszólag mindent pótol, mert éppen olyan, mint az igazi anyag, csak az a különbség, hogy nem tudjuk megsemmisítő­A vasutas árvája A ház előtti pádon apró, vékony, idősebb ember üldö­gél. Kezében a forgalom- számláláshoz szükséges nyomtatvány, ceruza. Felesé­ge segít a munkában. Vörös Gáborné bemutatja Tóth Mátyásékat. Űk Éva nevelő­szülei. Előkerül a kislány is, aki most kezdi a kisegítő is­kola ötödik osztályát. Rög­tön hozza könyveit,' büszkén mutatja Marianna néni­nek valamennyit. Egy kicsit azért panaszkodik: nehéz a telepakolt iskolatáska. Tóth Mátyás hellyel kí­nál. Kiderül, neki sem Éva az egyetlen gyermeke. A kép hasonló a másik házas­páréhoz. A saját gyerekek elmentek hazulról, a maguk életét élik. Kellett valaki helyettük. És találtak is: Évát meg még egy hasonló korú lányt és fiút — ők most épp nincsenek itthon. A legtöbb gond Évával van: túlságosan is eleven, nehe­zen tudja fékezni a nyelvét. Nem erős oldala a tanulás sem. — A számtan sehogy sem megy neki. Hiába ülök mel­lette órákig, nem megy. Az olvasással nincs baj, azt szereti. A lány kap az alkalmon, behív a szobájába, és mu­tatja könyveit: a Mici Mac­kót meg a többi kedvencet. A szekrényét is megmutatja, és az új pulóvert is. Ezt a szomszéd fiatalasszony kö­tötte. — És a kirándulás? Hogy sikerült? — kérdezi Vörös Gáborné, azaz Marianna né­ni. — Ne is tessék mondani — kezdené mosolyogva me­sélni a házigazda, ám Éva közbevág: swolja az élmé­nyeket, milyen volt Bada­csony, milyen a hajó és a víz... — Apu halat vett... De én nem szeretem, mert sok benne a szálka. — Azért pillanatok alatt elfogyott a sült fogas. Te is faltad, igaz? Üj tantárgy, a pályairá­nyítás is szerepel a gimná­ziumok tanrendjében e tan­évtől. E sajátos tantárgyat — amely részben pedagó­giai,. pszichológiai, részben szociológiai pályaismeret — a második osztályban ta­nítják az ■ osztályfőnökök az új oktatási-nevelési tervek szerint. A pályairányítási órákon a tanulók jobban megismerik képességeiket, szellemi és fizikai adottsá­gaikat, megfogalmazzák el­képzeléseiket, s egyeztetik ezeket a lehetőségekkel. A nd. Az igaza, a valódi anyag, a föld belseje kiürül, az óceánok elszennyeződnek, a levegő súlyosodik, és fogy belőle az oxigén ... Igen, Mária. Ezt gondoltam végig, s azt találtam, hogy a Föld valódi anyagai harcban áll­nak a műanyaggal, és ez a harc eldőlt : vesztettünk. Az egész Föld lassan elrákoso- dik... — József! Ez gyönyörű teória! írd meg, édes Józse­fem, írd meg, add ki, és meglásd: híres. nagy tudós leszel. Híresebb és nagyobb mint Foxman! — Hagyd azt a szenilis vén bolondot... és hagyj ezzel az egész tudóskod ás­sál. Mire megyek a teóriám­mal, ha nem tudom bebizo­nyítani? És hiába tudom esetleg bebizonyítani, az egész fejlődési elvet nem tu­dom megváltoztatni. Nem le­het az emberiséget meg­győzni arról, hogy felejtse ei a kereket. Ugyanúgy nem lehet még szóba se hozni előtte, hogy felejtse el a mű­anyagokat. Hiába írnék én akárhány könyvet a mű­anyagok ellen, azok tovább hódi tanának. : (Folytatjuk.) — Hát, nem annyira. Én a rántott csirkét szeretem, de azt nagyon. A kacsának csak a máját... Az ember azt gondolná, válogatós. Az igazság az, hogy az anyu — így hívják a gyerekek ' nevelőanyjukat — három kacsát vág vasár­nap ebédre, és nem kell fél­nie, hogy másnapra meg­romlik a hús — Csak a tanulással van baj. De Évi amügÿ nagyon ügyes. Mindent megcsinál itthon, segít a ház körül, a mosásnál, takarításnál. A másik két gyerek is ilyen. Józsi például a múltkor azt mondta: „Anya,én szeretnék piskótát sütni.” És. nekiállt. Egészen jó lett. Nagyon bol­dog volt. Amikor már a piskótát ették, azt mondta: lehet, hogy mégsem leszek kom- bájnos, inkább szakács... — Igyekszünk mindenre megtanítani őket.' Azt akar­juk, hogy megálljának a sa­ját lábukon, ha már mi nem leszünk. Mert amíg élünk, addig nincs gondjuk .. . Éva mint a zsizsik: egy percig sincs nyugta. Min­dent meg akar mutatni: a könyveit, a ruháit. Most kü­lönösen nagy az izgalom: ötödiktől már egyedül kell tanulnia, az iskolában nincs napközi, kicsit nehéz még ko­rán reggel rohanni a busz­ra, aztán délben megint bu­szozás haza. Éva árva lány, vasutasszülők gyermeke. Ta­lán ezért is ragaszkodik hoz­zá „Apu”, aki évtizedekig dolgozott a vasútnál, és oklevelek, kitüntetések bizo­nyítják: nem akárhogyan. Árva a másik kislány is. Rokonai élnek ugyan, de nem szereti, ha meglátogat­ják ... — A vér szerinti szülők nem keresik föl a gyereke­ket? — kérdezem később Vörös Gábornét, útban egy másik - család felé., — Látogathatják a gyereke­ket, és néhányan meg is teszik. Az igazság az, hogy legtöbbször ez többet árt 'a tanév végén döntik el, mi­lyen pályát kívánnak majd váiaszanti. A következő tanévtől • a harmadik osztályban olyan fakultatív tantárgyakat ' is tanulhatnak, amelyek isme­rete megkönnyíti a felké­szülést a választott pályára. Ilyen tantárgy lesz többek között a kémiai anyagvizs­gálat, a műszaki rajz, a te­lexkezelés, a gépjárműveze­tés—szállítás, a postaforgal­mi, a számítógépkezelői, az államigazgatási ismeretek. A harmadik osztályosok ezek mellett nagyobb óraszámban tanulhatják a magyart, a történelmet, a kémiát, a matematikát, és ugyanúgy foglalkozhatnak egy idegen nyelvvel. A tanulók a negyedik osz­tályban határoznak arról, hogy folytatni kívánják-e tanulmányaikat szakközép- iskolában, főiskolán, egyete­men, vagy sem. »A természettudományok- es a technika fejlődésének kérdései Közép-Európaban 1848—1918 között« címmel kezdődött tegnap nemzetközi konferencia a Technika Há­zában. A résztvevői — a közép-európai országok ne­ves történészei — a monar­chia-korabeli tudományos és technikai fejlődés összefüg­géseit, társadalmi mozgá­sokra gyakorolt hatásait vi­tatják meg. A konferencia szerves része egy lassan már évtizede tartó tudatos és te­matikus nemzetközi munká­nak: a közép-európai tudo­mányos—tecnnikai fejlődés egy -egy fontosabb korszakát ugyanis rendre napirendre tűzik a tudósok, s mindezt abból a nagyon is gyakorla­gyereknek, mint amennyit használ. Az a két testvér is, akinél először jártunk, na­pokig viseli egy-egy látoga­tás nyomát. A lelkében. Olyankor visszaesnek a tanulásban,, nem lehet ve­lük bírni;' mások lesznek. Ne:m vágyódnak haza. Ne­kik ez az otthonuk, ahol él­nek. A szülők gyakran ren­deznek jeleneteket, szidják- hordják a nevelőszülőket. Pedig nekik van erre a leg­kevesebb okuk. Sok helyen részegen jelennek meg... De hát joguk, hogy lássák a gyerekeiket. Akkor is, ha a gyerek nem akarja... Giziké már tudja, mit akar, 16 éves, befejezte az általános iskolát; a kapos­vári nyomdában betanított könyvkölő. — Meglátogatod néha édesanyádat? — Természetesen. Ö is el­ei jön hozzám. — Nem kért, hogy költözz haza? — De igen. Csakhogy mi­ért költöznék? Nekem ö idégen: itt nőttem fel; - tu­dom, mert anyu mondta, ho-gy amikor ide kerültem háromévesen, még beszélni sem tudtam. Itt tanultam meg mindent. Nekem itt van a családom. — Testvérek? — Az ón testvéreire az anyu lányai. Már férjhez mentek, van egy kisgyerek is. Nagyon szeretőn. — És vér szerinti testvér? — Négyen vagyunk. Ka­posváron él egy nővérem meg egy bátyám. Nem tar­tom velük a kapcsolatot. Amikor a két lány férjhez ment — mármint anyu lá­nyai —, bizony, rossz volt. Megszoktuk, hogy este vár­juk őket anyuval. De most hiába. Nem jönnek. Aztán megértettem, hogy ők már másik családban élnek,_ de azért alig várom, hogy lás­sam őket. Meg a ' kicsit. — És a munkahelye? — Szeretek ott dolgozni. A rokonság révén kerültem oda, és nagyon jól érzem magam. Azt tervezem, ha elmúltam 18 éves, szakmun­kásvizsgát teszek. — Giziké szorgalmasan dolgozik, betétkönyvben gyűjti a pénzét. Moziba, színházba, kirándulni jár, de mindig pontosán haza­jön; szeret köztünk lenni. A fizetése egy részét ideadja, én vásárolok neki, s ami marad, ’ félreteszem. Azt mondta, mindent úgy akar csinálni, mint annak idején a lányaim. Nekik is én se­gítettem beosztani a pénzt. Gizinek tehát van család­ja. 1968 óta ez az otthona ; itt a kisszobában érzi jól magát, és nem vágyódik el innen. Testvéreket is talált a testvérei helyett. Kezdet­ben nagyon nehéz volt, bár akkor még nem tudhatta, mi az igazán nehéz és mi a jó. Mert nem volt mihez hasonlítania. Aztán rendbe jött az élete, amit mások rontottak el. Nem szeretné még egyszer elrontani. (Folytatjuk.) * Mas okból kiindulva, hogy az -emberiség egyetlen prob­lémája sem oldható meg a múlt alapos elemzése nél­kül. Már csak. azért sem, mert a múlt a jelenben is elevenen érezteti hatását; ezt éppen, a történészek ál­tal vizsgált monarchia-kora­beli időszak is bizonyítja. Ugyanakkor a jelenlegi tu­dományos—technikai forra­dalom idején maga a tudo­mány is arra kényszerült, hogy a társadalomtudomá­nyokkal egyenrangú társként ismerje el a természettudo­mányokat. Pályaircmyítási órák Dán Tibor Történészek konferenciája

Next

/
Thumbnails
Contents