Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-17 / 218. szám

Hazaérkeztek a Fegyverbarátság ’SO magyar részvevői À Magyar Néphadsereg kijelölt törzseinek és csapa­tainak katonái, akik reszt­vettek a Fegyverbarátság 80. közös gyakorlaton, feladata­ik sikeres teljesítésének be­fejeztével hazaérkeztek a Német Demokratikus Köz­társaságból. Katonáinkat a határon ünnepélyesen fogad­ták. Gromiko Kubában Andrej Gromiko, az SZáCP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága, valamint a kor­mány meghívására Kubába látogatott. Andrej Gromikót a repü­lőtéren Carlos Rafael Rodri­guez, az államtanács elnök- helyettese, René Anillo külügyminiszter-helyettes, valamint Jesus Montane, a Kubai KP KB nemzetközi osztályának vezetője fogad­ta. Carlos Rafael Rodriguez, a Túszügy Az iráni parlament elodázta a döntést A parlament elnöke, Rafszandzsani és lási vezetője (jobbra) a keddi ülésen. a diákok egyik val­Kedden a teheráni parla­mentben megkezdődött az amerikai túszok ügyével kapcsolatos vita. Az ülésen megjelent 181 képviselővel Hasemi Rafszandzsani, a parlament elnöke ismertette a külügyi bizottság állásfog- látását az amerikai—iráni viszonyról. Khomeini ajatoltah, az or­szág vezetője — mint isme­retes — annak idején nem foglalt egyértelműen állást a túszok esetleges szabadon- bocsátásával vagy bíróság elé állításával kapcsolatban: a kérdés elől kitérve a lét­rehozandó parlamentre ru­házta a döntést. A törvény­hozó testület megalakulása azonban a különböző hatal­mi irányzatokat képviselő politikai csoportok közötti nézeteltérések miatt sokáig késett Az utóbbi hetekben került ismét előtérbe a túszügy. Gyorsan követték egymást az ezzel közvetve és közvet­lenül összefüggő amerikai és iráni nyilatkozatok, levél­váltások. Washingtonban bi­zakodó hangulatot keltett Khomeini ajatollah múlt he­ti beszéde: az iráni vezető által megfogalmazott köve­telések — általános megíté­lés szerint — elfogadhatóak lehetnek az Egyesült Álla­mok számára, hiszen nem foglalnak magukban nyilvá­nos bocsánat kérésié vonat­kozó felszólítást. Az iráni parlament képvi­selőinek túlnyomó többsége kedden megszavazta, hogy hozzanak létre parlamenti különbizottságot a túszügy és az amerikai—iráni kap­csolatok kivizsgálására. Az iráni parlamentnek az ame­rikai túszok ügyével foglal­kozó első ülése tehát anélkül ért véget, hogy az érdemi vita egyáltalán megkezdődött volna. Tisztázásra vár még, hogy kik lesznek a bizottság tag­jai, és körvonalazni kell a képviselőcsoport feladatait is. Az ülés során elhangzot­tak olyan követelések is, hogy a kémtevékenységgel vádolható foglyokat bíróság elé kell állítani és el kell őket íténi. Kubai Kommunista Párt* KB PB tagja, az államtanács el­nökhelyettese, miniszterel­nök-helyettes vacsorát adott Andrej Gromiko tiszteleté­re. A meleg, baráti légkörben lezajlott vacsorán szovjet részről jelen volt Georgij Kornyijenko, a külügymi­niszter első helyettese, Vita­lii Vosotnyikov, a Szovjet­unió havannai nagykövete, kubai részről pedig Jesus Montané Oropesa, a Kubai Kommunista-Párt KB tagja, a KB nemzetközi kapcsola­tok osztályának vezetője, va­lamint René Anillo Capote, a külügyminiszter első he­lyettese. A vacsorán Andrej Gro­miko és Carlos Rafael Rod­riguez pohárköszöntőt mon­dott. Evren sajtóértekezlete Polgári kormányt ígér, a hadsereg felügyelete alatt Evren tábornok, a múlt péntekén hatalomra került török katonai junta vezető­je tegnap kijelentette, hogy „még ezen a héten” polgá­ri kormányt alakítanak, de hangsúlyozta, hogy a kabi­net a hadsereg felügyelete alatt fog működni. A puccs óta tartott első sajtóértekez­letén a tábornok nem közölt részleteket a kormányról, így azt sem mondta el, hogy ki lesz a miniszterelnök. Evren tábornok Ígéretet tett az „anarchia” felszámo­lására és a polgári kormány­Madridi előkészítő konferencia Szovjet-amer i kai nem hivatalos találkozók Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találko­zó előkészítő tanácskozásain kedden a részvevő országok képviselői a kanadai kül­döttség vezetőjének elnökle­tével, folytatták az érdemi találkozó napirendjének vitáját. Az amerikai küldöttség szóvivője szerint hétfőn har­madszor is volt találkozó, nem hivatalos formában, a madridi értekezleten részt vevő szovjet és amerikai küldöttség között. Szemben azonban a múlt szerdai és pénteki találkozóval, a meg­beszélés ezúttal nem a kül­döttségvezetők, Dubinyin és Kampelman, hanem helyette­seik szintjén jött létre. Az amerikai szóvivő kijelentet­te: a megbeszélések alapján nem lehet azt állítani, hogy a szovjet fél gátolná az elő­készítő találkozó munkáját. A keddi spanyol lapok je­lentése szerint a spanyol és az osztrák küldöttségvezető hétfői felszólalásában közös osztrák—spanyol javaslat körvonalazódott az érdemi találkozó napirendjére. A javaslatot azonban csali ak­kor fogják írásba foglalni, ha kialakul körülötte a kon­szenzus. Az El Pais szerint a spanyol—osztrák javaslat lényege, hogy az érdemi ta­lálkozót a külügyminiszterek szintjén tartsák. A találko­zó minden szakaszában érinthessék a felszólalók a helsinki záróokmány telje­sítésének kérdését s hatá­rozzák meg a következő ta­lálkozó helyét, időpontját. zathoz való végleges vissza­térést a „terrorizmus és zűr­zavar elleni alkotmányos rendszabályok” megerősíté­sétől tette függővé. Hozzá­tette, hogy rövidesen ideig­lenes alkotmányt dolgoznak ki és alkotmányozó nemzet- gyűlést hívnak össze. A továbbiakban a török katonai kormányzat vezetője megerősítette, hogy Anitára eleget tesz NATO-kötelezett- ségeinek és teljesíti vala­mennyi katonai és gazdasá­gi szerződését. Kifejezte re­ményét. hogy Törökország és az Egyesült Államok két­oldalú kapcsolatai fejlődni fognak. Bejelentette, hogy gazda­sági programot dolgoznak ki, amelynek megvalósításá­hoz a fejlett tőkésországo­kat tömörítő gazdasági együttműködési és fejlesz­tési szervezet (OECD) segít­ségét kérik. Utalt arra is, hogy számítanak a puccs előtt Törökországnak ígért hitelek zavartalan folyósítá­sára. Evren tábornok kijelentet­te, hogy „nagyon rövid időn belül” szabadon bocsátják a letartóztatott politikusokat, akiknek a számát Ankará­ban mintegy százra becsülik. Tagadta, hogy az Egyesült Államok bármilyen formá­ban részt vett volna a török­országi katonai hatalomátvé­tel előkészítésében. Beatrix trónbeszéde A hágai parlament XIII. századi Lovagtermében ked­den első ízben mondott trónbeszédet — azaz, mint királynő „szűzbeszédet” — Beatrix holland királynő, kék selyem uralkodói ruhá­ban. Ez volt első fontos hi­vatalos szereplése, amióta április 30-án anyja, Julianna lemondott javára a trónról. Az uralkodó a kormány programját ismertette. A programbeszéd megle­hetősen borúlátó hangsúlyo­kat tartalmazott: az elkö­vetkező években Hollandiá­ban megáll a gazdasági nö­vekedés, összhangban a tő­kés világot sújtó általános pangással és lassulással. A királynő kilátásba helyezte, hogy csökkenteni fogják a szociális kiadásokra szánt összegeiket és az állami al­kalmazottak reáljövedel­mének növekedési ütemét. Gyülekező viharfelhők SOMOGYI NÉPLAP A brightomá konferencia­csarnok egyik falán hatal­mas plakát lógott, rajta fe­kete számok: 2 001 208. A brit Szakszervezeti Főtanács (TUC) szeptember elején tartott ötnapos tanácskozá­sának résztvevői így, ha akarták, sem téveszthették volna szem elől : ennyi a munkanélküli Nágy-Bri- tanniában. Persze nem is akarták, sőt a szakszerve­zetek képviselői éppen a munkanélküliséggel kapcso­latban támadták legerőtelje­sebben Thatcher asszony kormányát. A kétmillión felüli adat megdöbbentő: utoljára a harmincas években, a nagy gazdasági világválság idején volt ekkora a munkanélkü­liség a szigetországban. Még a konzervatív napilap, a Daily Express is „Tragikus mérföldkő” címmel számolt be a szomorú rekordról. Az elbocsátások, gyárbezárá­sok veszélye különösen a hagyományos iparvidéke­ken nagy: Wales, Skócia és Észak-Írország egyes vidéke­in a munkanélküliek aránya messze meghaladja az or­szágos átlagot, s 7—8 száza­lék helyett már a 10—15 százalékot is túlszárnyalja. „Villanyszerelőket keres­tünk hirdetés útján — mondja jellemzésképpen egy bányaíg'azgató —, de még villamosmérnökök: is jelent­keztek.” Ráadásul a másfél éve ha­talomra - került konzervatív párt gazdaságpolitikájának a munkanélküliség csak egyik — bár talán a leg­riasztóbb — következménye. Álcád figyelmeztető jel más is : nemzetközi becslések szerint az angliai gazdasági visszaesés lesz az idén a Állástalan dolgozók egy munkanélküli-irodában. legsúlyosabb a fejlett tőkés, államok között. Mindez jelzi, hogy a cso­daszerként meghirdetett konzervatív gazdaságpoliti­ka eddig távolról sem veze­tett fellendüléshez. A tory kabinet a szabadpiaci esz­közök minden áron történő alkalmazásával, az állami támogatások csökkentésével továbbra is elsősorban az infláció visszafogására tö­rekszik — mint láttuk, si­kertelenül —, és szemmel- láthatóan nem bánja, hogy intézkedéseivel a gyárkapu­kon kívül rekedtek számát duzzasztja. „Még egy ideig rosszul kell, hogy menjen ahhoz, hogy utána jobban mehes­sen” — hangoztatja Marga­ret Thatcher, a „Vas Lady”, aki gúnynevéhez híven az el lenzék támadásai ellenére sem hajlandó arra, hogy visszavonja a szociális kiadá­sok terén elhatározott csök­kentéseket. Megkurtítják a laikásépjtési programot, csök­kentik a jóléti juttatásokat, például a táppénz és a nyugdíj reálértékét. A kor­mány intézkedései támadják az állami egészségügyi rend­szert is. A költségvetést egyensúlyba kell hozni — érvelnek, ám a takarékosság hangoztatása átlátszó: a katonai kiadásokra a That- cher-koiunány kevéssé sajnálja a pénzt. Ez a gazdaságpolitika a Konzervatív Párt népszerű­ségének gyors eséséhez veze­tett. Biztos parlamenti több­ségük birtokában a toryk ed­dig könnyen verték vissza az ellenzék bizalmatlansági indítványait, mégis tagadha­tatlan: gyülekeznek a vihar­felhők, a Thate h er-kormány feje felett. Különösen éles összecsapásokra vám kilátás a kabinet új munkaügyi tör­vényjavaslatai miatt. Ezek az intézkedések hatályba le­nesük esetén — Thatcher - asszony határozottan szak­s zer vezetet 1 en es irányvona­lához igazodva. — a dolgozók jónéhány alapvető jogát ven­nék célba. A >smunkaválla­lók új magatartási kódexe« megnyirbálná a sztrájkjo­got, korlátozná a sztrájkőr­ségek tevékenységét és a szakszervezeti tagtoborzás lehetőségét, s védtelenebbé tenné a munkásokat — el­sősorban a nőket — az ön­kényes elbocsátásokkal szemben. Érthető tehát, hogy a kó­dex-tervezetet a szakszerve­zetek éppoly határozottam visszautasítják, mint a kor­mány egész gazdaságpoliti­káját. Ez jellemezte a TUC mostani brigötoni konferen­ciáját is. Nehezebb kérdésnek bizo­nyult egy alternatív gazda­ságpolitika kidolgozása, ugyanis nem teljesen egysé­gesek a TUC tagszervezetei sem. Másrészt csak egy munkáspárti hatalomátvétel adhát — korlátozott — esélyt a változásokra; a kon­zervatívoknak viszont 1984- ig hivatalosan nem keli új választásokat kiírniuk. Thatcher asszony is az idő­ben bízik, abban, hogy gaz- daságiavító módszerei a kö­vetkező választásokig meg­hozzak az Ígért fellendülést. Sz. G. Humuszok Becsben Bées legelőkelőbb szállo­dáinak homlokzatún tizen­három ország lobogója leng: ismét az osztrák főváros az OPEC-konferencia házigaz­dája. Véletlen, de éppen húsz esztendeje, hogy 1960. szeptember 14-én az iraki fővárosban megalakult, igaz akkor csak öt állam részvé­telével — a kőolajexportáló országok szervezete. Az angol nyelvű rövidí­tés, az OPEC azóta világ­szerte fogalom. A szervezetet lehet bírálni és lehet dicsér­ni, csak egyet nem lehet: kétségbe vonni, hogy dönté­sei nem csak a világgazda­ságban, de a világpolitiká­ban is húsba vágóak. A konferencia elnöki tisztét betöltő Mohammed F. Há­ny ah ia algériai külügymi­niszter. A mostani konferencia több szempontból sajátos, érzékeny helyzetben ül ösz- sze, s nem akármilyen biz­tonsági intézkedések köze­pette. (Ausztria nagy súlyt helyez arra, hogy megakadá­lyozzák az 1975 decemberi, bécsi OPEC-konferencia el­leni terrortámadáshoz ha­sonló akció megismétlődé­sét.) Az a közismert tény, hogy a szervezetben egymástól el­térő struktúrájú és politikai alapállású országok tömörül­nek, már a tanácskozás leg­elején kitűnt. A hagyomá­nyos „rotációs” rendszer alapján ezúttal Irak képvi­selőjének kellett volna be­töltenie az elnöki tisztséget, mégis Algéria, külügyminisz­tere elnököl. Ez annak a. kö­vetkezménye, hogy a kiter­jedt, határmenti összecsa­pásban jelentkező iráni— iraki viszály miatt Teherán szabályszerűen megvétózta Bagdad elnöki „járandósá­gát”. A másik fő ellentétpár egyik tagja, ugyancsak Irán, a másik azonban a legna­gyobb olajexportőr : Szaúd- Arábia. E két ország vitá­ja érzékenyen érinti az egész világgazdaságot. Né­zeteltérésük ugyanis két kulcskérdésben csúcsosodik ki: a kitermelt olaj ára és mennyisége. Az ár és -a mennyiség, természetesen, dialektikus kölcsönhatás­ban áll egymással. A számokból kibontakoz­nak a várható kompromisz- szum körvonalai. Irán eset­leg valamelyest csökkenti, Szaúd-Arábia pedig emeli az árat, de nem csökkenti ter­melését. Bár egyelőre még kérdés, hogy Ríjad számára mi bizonyul erősebbnek: Washington kívánsága sze­rint az olajmennyiség fenn­tartása, vagy a többi OPEC- államnak a vádja, hogy a jelenlegi szint „túlkínálatot.” jelent, és kicsorbítja az olaj­fegyver élét.... A VOLÁN 13. sz. Vállalat szervezésű alapfokú 1980. novemberében saját személy- és tehergépjármű-vezetői tanfolyamst indít 1 jelentkezőkkel szerződést kívánunk kötni Jelentkezni lehet személyesen a vállalat személyzeti és oktatási főosztályán.

Next

/
Thumbnails
Contents