Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
Biztonságos közlekedést! Főszezon az H 7-esen Kunyhó és szövőszék Interjú az Országos Rendőr-főkapitányság útvonalellenőrzS parancsnokával Az.M 7-esen most van a főszezon. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy az autópályán is — csakúgy, mint az üdülőkben — három időszakot tartanak nyilván. Az előszezon március harmadik vasárnapjától júniusig tartott; június 1 - tői szeptember 30-ig van a főszezon, majd követi október 1-e és 29-e között az utószezon. Túl vagyunk már az elsőn, s a — Az emberek a maguk kárán tanulnak. Mindenesetre tény, hogy a korábbi évekhez képest nagyobb gondot fordítanak járművük műszaki állapotára, és a leállósávot sem használják pihenőnek. Ügy is mondhatnám: a magyar autóstársadalom felnőtt az autópályán való közlekedéshez. Az M 7-esnek kialakult a törzsközönsége, akik majdnem minden hétvégén — Mi az, amire az eddigieken túl is fölhívná a figyelmet? — Mindenekelőtt arra, hogy célszerűbb jobban megválasztani a hazaindulás idejét. A vasárnap délutáni csúcs 18 és 20 óra között zajlik, olyankor mindkét sáv telített, a percenkénti járműszám 35 körül van. Ilyenkor autózni fökozott idegi megterhelést jelent; aki tehát temásodik e napokban éri el a csúcsot. A harmadik még hátra van. — Az elmúlt négy hónap milyen tapasztalatokat hozott? — erről kértünk tájékoztatást Pongor Sándor rendőr századostól, az Országos Rendőr-főkapitányság Ütvonalellenzőrző Parancsnokságának vezetőjétől. — Kérdjük az előszezonnal: erről az időszakról nincs különösebb mondanivalónk, ha csak az nem, hogy a szeszélyes időjárás és a kisebb idegenforgalom miatt lényegesen csendesebb volt, mint a korábbi évek hasonló időszaka. Minden bizonyai ez is közrejátszott abban, hogy a balesetek száma csökkent. Itt jegyzem meg: július 30-ig bezárólag ez az első olyan évünk, amikor az autópályán nem történt halálos kimenetelű baleset. — Minek köszönhető ez? A szeszélyes nyárnak, a kisebb turistaforgalomnak vagy• valami másnak is? — Mint említettem, az előszezonban e két tényező valóban hatott a balesetek csökkenésére, most viszont már a második hónapot zártuk a főszezonban, a korábbi évekhez hasonló csúcsforgalommal, és hogy ebben az időszakban sem történt halálos kimenetelű karambol, az .véleményem szerint más tényezőknek is köszönhető. — Például? — Például a százkilométe, rés sebességkorlátozással az M 7-es forgalma higgadtabb lett, kevésbé alakulnak ki veszélyhelyzetek. Ehhez persze — a rendelkezésen túl — mindenekelőtt arra van szükség, hogy az autósok is megtartsák a sebességhatárt. — És betartják? — A többség igen. Az igazság az, hogy a hosszú hétvégeken, vagyis péntek délutántól vasárnap reggelig a pálya mindkét sávjában egymást követik a kocsik, A pálya annyira telített, hogy nagyobb sebességre, esztelen száguldozásra nincs is lehe- . tőség. Persze olykor-olykor előfordul, hogy a konvojban valaki a megengedett sebességhatáron felül szeretne menni: rááll az előtte haladó kocsira, s villogtatással, kürttel arra akarja kényszeríteni, hogy engedjen utat neki. Ez egyrészt teljesen értelmetlen, hiszen mit ér vele, ha egy kocsit sikerül a másik sávba kényszerítenie, másrészt veszélyes, mert megbontja a pályán kialakult ritmust és a zavarból, kapkodásból sohasem származik jó. — Korábban gyakori látvány volt a pályán’ a hibás vagy a leállósávon indok nélkül parkoló jármű. Most mi a helyzet:' ezt az utat járják, .s elsajátították az alapvető tudnivalókat, hiszen az ő érdekük, hogy nyugodtan, folyamatosan, biztonságosan haladva célba érjenek. Jellemző, hogy a kevésbé gyakorlott autósok vagy azok, akik tudják, hogy kocsijuk nem képes az autópályasebességre, mind többen a régi balatoni utat választják. Ez is új jelenség. — A pályán most is szép számmal látni stopposokat.., — Sajnos, igen, pedig a stoppolás (főként este) nem veszélytelen. Kedvenc va- dészterületük a leállósáv, pedig ott nemcsak veszélyes a várakozás, hanem fölösleges is, hiszen, mint említettem, egyre kevesebb autós áll le ok nélkül a leállósávban. Mások a benzinkutak környékén, a felhajtósávon várnak a szerencsére nem is sejtve, hogy azt az autóst hozzák veszélyes helyzetbe, aki netán fölveszi őket Aki ugyanis itt megáll, nehezen tud ismét felgyorsítani any- nyira, hogy veszélytelenül csatlakozzék a forgalomhoz. Egyébként: autópályán, autóúton gyalogosan közlekedni tilos ... heti, induljon előbb vagy később. És mindenképpen nagyobb figyelmet, önuralmat javaslok a városba bevezető útszakaszon. — Az M 7-es mindeddig kedvező krónikája minden bizonnyal a rendőrség állandó jelenlétének is köszönhető ... — Elsődleges célunk változatlanul a forgalom segítése, a kombinált — földi-égi — ellenőrzéssel pedig a szabály- sértők és, sajnos, már az M 7-esen sem kevés ittas vezetők kiszűrése. Az autósok az idén rnár a felhajtósávoknál is találkozhatnak rendőrrel. Ennek az intézkedésnek kettős célja van: az észlelt szabálysértést, rendkívüli eseményt azonnal továbbítja a mozgó ellenőrzésnek, a másik pedig, hogy a segítségre szoruló autósoknak rendelkezésére álljon. Sajnos, ezt a lehetőséget még kevesen veszik igénybe. — Mit vár az utószezontól? — A nagy forgalomban is az eddigihez hasonló nyugodt, biztonságos közlekedést. B. L. Fonyódliget, 19M. Vili. 4. — A jelszó? — tartóztatnak föl a kapunál, a bemutatkozás után viszont annál kedvesebben mutatják az utat az iparművészeti táborhoz. A fonyódligeti úttörőparadicsomban kaptak helyet a szövéssel, fonással, fazekassággal ismerkedő általános iskolások. Gombai Győzőné, a marcali művelődési központ munkatársa a műhelybe vezet Az altá- bor parancsnoki épülete előtt elhaladva díszes dekorációra figyelek föl: vesszőből font kakas, buzogány, gyümölcsös kosár, kacsa, nyuszi. Helyben vagyunk! A műhelyig még néhány métert kell megtenni. A hűvös helyiségben kosárfonók, szomszédságukban az agyagból készülő tárgyak formálói ügyeskednek. A marcali fazekasszakkör a nyáron már kitett magáért, az országos amatőrtábor mellett közreműködött az üdülőkben tartott műsoros esteken. Gyerekek, felnőttek ismerkednek az ő&i technikával — a hozzáértő és segítőkész úttörők feledhetetlen perceket szereztek számukra. És most új feladatokkal birkóznak: a szövés, fonás, kosárfonás alapelemeivel ismerkednek Bíró Ferenc népi iparművész irányításával. Az altábor magja a marcali úttörő-fazekas- szakkör, mások pályázat útján vehetnek részt a szaktábor munkájában. Az egyik faházon láttuk. Az altábor közössel helyiségében Bíró Ferenc irányítja az alapképzést. — Hagyomány nálunk, Szombathelyen, hogy a táncházakat úgy rendezik: a szórakozás mellett jusson idő a népi iparművészet meg- kedveltetésére is. A szövés, fonás, faragás rendszerint szerepel a programban.-Ezek a kis- A kunyhó gyerekek bizonyára nem lesznek kosárfonók, népi iparművésze.« — Az általános képzettséghez szeretnénk hozzájárulni azzal, hogy megismertetjük a gyerekekkel a népi iparművészetet. Míg beszélgettünk, a gyerekek szorgalmasan dolgoztak. — A népi iparművész számára ez a légkör azt jelenti, hogy amit csinál, fontos mások számára is... — Egyre több ilyen fiatal igényli, hogy foglalkozzunk velük. Ez ígéret arra, hogy nem hal ki a hagyomány. Bíró Ferenc önzetlen lelkesedéséből arra is telik, hogy megígéri: rendszeresen támogatja a marcali szakkört. A tábor lakói gyakran változtatják helyüket, a kosárfonók szívesen ismerkednek a tojásfestéssel, a textilfestéssel, az agyagozás- ■ál, a szövéssel és fonással. — Szívesen látjuk foglalkozásainkon a másik al- táborok érdeklődő gyerekeit is. A kívülálló azt látja, hogy nálunk, nincs helye a tétlenségnek — így Gombai Győzőné, az altábor vezetője. A marcali szakkör segítségére van a Népművelési Intézet is: kísérleti jelleggel először ők hasznosítják az intézet módszertani anyagát. N ehezen járható bozóton át igyekszem eljutni a fűz—nyár ligeterdőbe rejtett Holt-Tiszá- hoz. Szúnyoghadakat zavarok föl törtetésemmel. Szerencsére előre készültem elriasztásukra, így ép bőrrel úszom meg támadásaikat. Fülledt, augusztusi meleg van. Párás a levegő. Nemrég még esett az eső. Még csöpög a fákról a víz, de már áttör a lombokon a napsugár. Csendes az erdő. A nedves avar sem zörög lépteim alatt. Csak egy füzike hallatja egyhangú dalát: .»csiljP-csalp«, »csilp- csalp«... Csúszós, sáros, meredek parton ereszkedem le a váratlanul elém került holtág medrébe. Az erdő zöld homályából hirtelen napfényben fürdő tündérvilágba jutok. Minden zöld itt, mert szárazföldet és vizet egyaránt növényzet borít. AZ öreg morotva partján hatalmas füzek és óriás nyarak emelkednek. A meder szegélyen a mindhov'a betolakodó; sűrű gyalogakae bozótjára. — bizarr lombsatra- kat alkotva — erdei szőlő fut föl. Az óriás nyárfákon három emelet magasan is látom indáit, leveleit. A víz parti zónájában gyékény- es sásfélék szalas levelei törnek az es tele. ElVízi növények rezervátumában szórtan virítanak a sárga nőszirom pompás virágai. Szabad vízfelület nincs, mindenütt növény díszük. Óriások és törpék. A nagy testű tündérrózsa hatalmas foltokban tenyészik. Szélci- bálta, kuszán álló, kétara- szos úszólevelei között szinte világítanak öklömnyi, fehér virágai. A víz felszínét egységesen sárgás-zöldre festi a békalencse. E lencsénél is kisebb növény, sarjadzás- sal szaporodva, hihetetlen gyorsasággal lepi el a tápsót dúsan tartalmazó állóvíz felületét. A természet rendkívül jó gazda, még a kerek- ded békalencsék között fennmaradó parányi vízfoltokat is kihasználja: itt él a vízidara. A mindössze egy milliméter átmérőjű, sötétzöld, gömb alakú szervezet* földünk legkisebb virágos növénye. Borzhínár, békászőlő, békatutaj es meg sokfele hi- nárnövény él az elmocsaxa- sodó, láposodó holtágban. Sztárjuk azonban — és számunkra talán a legfőbb érték — az Alföldön már pusziidéban levő, ritka növény. * kolokán. üsző növény. Merev, fölfelé álló levelei egy tőből ágaznak ki. Gyengéd, fehér virágai messziről alig látszanak. Egykor olyan sűrűn benőtt egyes vízfelületeket, hogy szárazföldnek is nézhette azokat az ember. (A néphagyomány szerint előfordult, hogy az üldözött ellenség tömegei fulladt^ vízbe, mert — szilárd talajnak nézve a kolokángyepet — ráro- hantak.) A vízfelszín sárgás-zölden aranyük a napfényben. A tündérrózsa és kolokánme- zők mint sötétzöld foltok emelkednek ki belőle. Csend van, csak egy zöldike távoli »zütyüü-zütyüü« hangja meg az ezernyi rovar halk zümmögése hallatszik. A túlparton tövisszúró gébics csattog, gerle turbékol. Hangok, amelyek mind harmonikusan, illeszkednek e csodalatos vízinöveny-re- zervátum hangulatába. A mozdulatlanság csak látszólagos. Hang nélkül, lassan úszik be látóterembe egy tökesréce. Közvetlenül előttem jokora mocsári teknős emelkedik sajtalsmd a felszínre. Kissé nevetségesen hat a »bölcs öreg«, a fejére tapadt zöld hínársapkával. Alföldünk régi, talán ősi, de mindenképpen az árvízszabályozás előtti időszakból fennmaradt arculatát szemlélhetjük itt, a Holt-Tiszia kivénhedt ágában. Ide még nem tört be a technika motorcsónakjaival. kotrógépeivel. Nem jelenitek meg vagy talán nem jelentős, számban élnek még itt az úgynevezett növényevő halak. (Ezek — a zárt vízrendszerekben hasznos fajok — már több értékes természetes vizünket »tisztították ki«, lelegelvén az utolsó szál növényig mindent, ami a vízben és vízparton díszlett.) Valószínűleg utolsó napjait. éli jelenlegi buja kitel- jedéseben e pompas növény - es allatközösség. Nincs mar túlságosan messze a Tiszának az a hatalmas árhulláma, amelynek vizét — hogy földjeinket a pusztulástól megmentsük — ide is be kell engedni. Sík tengerré válik majd itt. messze a látóhatár, mint ahogy ez né romantikája — szövőszékkel. Az altábor lakói közül Molnár Zsoltra lettem figyelmes. Az egyik nyírfa tövében , 'csücsült, ölében a szövőkeret; keze ritiriusosan járt a fonalák hálója között. — A fazekasoknál kezdtem — mondja a hatodikos úttörő —, de tegnap fölfigyeltem árra, hogy a lányok, milyen ügyesén szőnek. Gondoltam, én is megpróbálom. — Szeretsz vele bajlódni? — Szeretném minél előbb befejezni. Szépek ezek a szőttesek, de a bökdösés is érdekes... Nem lehet unatkozni munka közben. Panyi Éva a mesztegnyői általános iskola nyolcadik osztályos tanulója. A helyi, honismereti szakkör tagja, táncol, bábokat készít. Óvónőnek készül, pajtása, Zsolt ügyvédnek vágy mérnöknek. Éva közvetlenül alkalmazhatja az általános iskolai szakkörben tanultakat. Zsolt — ha valóra válik álma — sem fogja majd sajnálni a »bökdösésre« szánt időt. Ha csak: idő közben, a gimnáziumban, a középiskolában nem felejti el. milyen ismereteket szerzett, milyen örömökben volt részé a szakkörben. Gombai Győzőné nem rejti véka alá: szerette volna megtanítani a napközis nevelőket a tárgyalkotó népi iparművészet alapelemeire. Visszautasították önzetlen ajánlatát; ki tudja, egyszer sajnálkoznak majd az elszalasztott lehetőségen. Az általános iskolában tömeg- métekben. lehetne tábort szerezni a népi iparművészetnek. És a ’ középiskolák is kitárhatnák kapuikat az uyen ajánlat előtt. Horányi Barn» hány éve is történt. Az életközösség egyensúlya azonban csak időlegesen bomlik föl. Az árvíz egyben életet adó friss vizet iá hoz. A természet az ár levonulása után majd visszaállítja a maga rendjét, föltéve, hogy az ember nem avatkozik be a törvényszerű lefolyásba. Jól . sáfárkodik az Alföld e természeti kincsével, a Kiskunsági Nemzeti Park, a terület gazdája, amikor a la- -kiteleki Holt-Tiszát mint szigorúan védett területet változatlan állapotban igyekszik megőrizni a jövő nemzedékei számára, A morot- vában és környékén a Ti- sza-kutató program keretében végzett vizsgálatok értékes és érdekes eredményeket hoztak a tudomány és gyakorlat számára. F ölállok a ladik végéről, ahol eddig mozdulatlanul ülve szemlélődtem és elmélkedtem. Mozdulatomat észreveszi egy mátyasnvariár a .túlparti fán: nagyot rikkant. Szeretne elűzni a betolakodó idegent. Dr. Marián Miklós SOMOGYI NÉPLAP
