Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-10 / 187. szám

Sertések és szerződések ' A túlzott rátartás is kárt okoz A sertést nevelő gazdasá­gok azt róják föl a Kaposvári Húskombinátnak, hogy nem akkor veszi át az állatokat, amikor elérték a megfelelő súlyt. A kéthelyi tsz például bejelentette igényét is 35Ü ezer forint megtérítésére. Azt mondta: kára származott ab­ból, hogy a késői átvétel miatt a túlsúlyos állatokért kevesebbet fizetett a hús­kombinát • Átvétellel kapcsolatos vita a megyében másutt is volt. Sok helyen összekapcsolták ezt az exportüzem munkájá­val. Mi hát a vita forrása? Többet a tervezettnél Mielőtt válaszolnánk a kérdésre, nézzük meg a szá­mok tükrében, miként dolgo­zik az új exportüzem? Ka­pacitása óránként 120 sertés levágását és feldolgozását te­szi lehetővé. A beruházási alapokmány erre az évre 410 ezer sertés feldolgozását írta elő, a húskombinát azonban ennél többet, összesen 425 ezer sertés feldolgozását ter­vezte. Az év első hat hónap­jában 207 ezret vágtak le. E számhoz még hozzá kell ten­ni, hogy az első félév teljesít­ménye mindig gyengébb, hi­szen több sertés — az állat- tenyésztés jelenlegi állapotá­ból adódik ez — a második hat hónapban éri el a vágási súlyt — A' termelőktől másfél százalékkal több állatot vet­tünk meg, mint amennyi az előirányzat volt — mondta Czóbel Béla gazdasági igaz­gatóhelyettes. — Minden ser­tést elhoztunk, amelyet erre az időpontra szerződtettek le a szövetkezetek, állami gaz­daságok és kistermelők. Ez az érdeke a vállalatnak, hiszen csak így tudja biztosítani a termelőkapacitás kihasznált­ságát Ha ma kevesebbet vá­gunk, holnap nem lehet pó­tolni. Arra sincs mód, hogy a kapacitásrmknál többet ve­gyünk át. A termelést a szer­ződéssel biztosított alap­anyag beérkezésének megfe­lelően ütemeztük. Gazdasági, anyagi érdekünk is fűződik az ütemes átvételhez: a tröszt havonta értékeli, hogy mi­ként teljesítettük a felvásár­lási tervet. A lemaradás kö­vetkezményei épp olyan sú­lyosak, mint a túlteljesítésé, hiszen a túlteljesítés mögött is tervszerűtlenség húzódik meg. Egy pont a szerződésben Most térjünk át a vitákra, amelyeket a szerződések fi­gyelmesebb tanulmányozása sok esetben megelőzhetne. A húskombinát — kapacitásá­nak kitöltése érdekében — ugyanis bele vett egy új pon­tot. Ez arról szól, hogy a meghatározott időben vagy az azt követő két héten belül át­veszi a fölkinált állatot. Ha elmulasztja ezt, az átvételi áron felül 2 forint 40 fillért fizet kilogrammonként a ter­melőnek. Az első félévben ké­sői átvétel — tehát szerző­désszegés miatt — egyetlen fillért sem kellett fizetnie, mert a szerződések úgy ké­szültek, hogy a viszonylag egyenletes alapanyag-szállí­tást és ezzel a kapacitás ki­töltését biztosítani lehessen. — Gond akkor van — mondta a gazdasági igazgató- helyettes —, ha a termelő túl­zott biztonságra törekszik: a szerződésben megjelöl egy át­adási időpontot és másfél-két hónappal korábban jelentke­zik, hogy elérték a kívánt súlyt az állatok. Mire elérke­zik az átvétel időpontja és a feldolgozó is számít az áru­ra, túlsúlyosak lesznek az ál­latok. Azokért pedig már ke­vesebbet fizetünk. A terme­lőt kár éri, és fut a pénze után. A gond Ismerete magában rejti a megoldás kulcsát is: a szakembereknek az a véle­ménye, hogy a főállattenyész- tónek és a felvásárló vállalat szerződéskötőjének kéthetes pontossággal előre meg kell tudni mondani, mikor érik el a vágósúlyt az állatok. Ha ezt foglalják szerződésbe, nem le­het különösebb gond. — A tervszerűség — mond­ta Czóbel Béla — a gazdasá­gos termelés alapja: ez bizto­sítja kapacitásunk kihaszná­lását, az exportot és a zavar­talan belföldi ellátást, egy­szóval az értékesítést. Azt, amit keresnek Az értékesítéshez jelentős érdekek fűződnek. Tavaly az első félévben 714 millió fo­rint volt a Kaposvári Hús­kombinát értékesítésből szár­mazó bevétele. Ez alatt az idő alatt 161 millió forint értékű terméket exportált. Az új sonkakonzervüzem munkába állítása alapvetően megvál­toztatta a számokat. Az év el­ső hat hónapjában egymil- liárd-hatmillió forint értékű árut bocsátott ki a vállalat, s ennek több mint a fele — 560 millió forint értékű — ex­portra ment. — A belföldi kereslet visz­szaesett — mondta Czóbel Béla. — Ami nem fogyott el itthon, azt is sikerült külföl­dön eladni. Ezt a feladatot úgy oldottuk meg, hogy köz­ben az export szerkezete is megváltozott : a húskonzerv — benne a dobozolt sonka — ára nem a legkedvezőbb a világpiacon, ezért ebből a ter­vezettnél kevesebbet gyártot­tunk. Sertéshúsból és húsré­szekből viszont 8,9 százalék­kal többet adtunk el külföl­dön. Az exportüzemnek épp az a nagy előnye, hogy a vi­lágpiac áringadozásait figye­lembe véve gyorsan tud átáll­ni olyan termékek készítésé­re, amelyek a legkedvezőbb áron hozhatók forgalomba. Ezt a lehetőséget azonban csak akkor tudjuk kihasznál­ni, ha mindig van alapanya­gunk és-akkor kapjuk a ser­téseket, amikor számítunk rá­juk. I>r. Keren Imre SOMOGYI KRÓNIKÁJA Tetőzött a nyári À műit hé­ten mindenki a kánikuláról beszélt. Mintha csak a koráb­bi hetek, hónapok elmaradt napfényét, hőfokát akarta volna pótolni a természet, esetenként szinte nehezen el­viselhető hőséget árasztott ránk. Tetőzött a nyár, és — ki tudja, milyen előrejelzés alapján — vele együtt a sza­badság is. Bár sokat váratott magára, a Balaton-parton igazi ... nyári csúcs volt a múlt héten. A szabad­ságolások miatt fokozott munka hárult azokra, akik már yagy utána vagy előtte vannak az évi pihenőnek; nagy volt a megterhelésük a kereskedelem, a vendéglátó- ipar dolgozóinak. Mert lassan a harmadik negyedév dere­kán járunk, és feladataink céljaink nem „mennek” egyetlen nap szabadságra sem. A nyaralók mellett, úgy vé­lem, a mezőgazdaság dolgo­zói, irányítói azok,, akik iga.- zi áldásnak tekintik ezt a tomboló nyarat. A múlt hé­ten több helyen is hallottam: „már látják a végét” a sok viszontagsággal kezdett, fon­tos munkának, az' aratásnak. Ha az idő engedi, ma estére lalán végeznek a kombájnok a búzával. A számítások sze­rint ha itt-ott marad is né­hány tábla, a kenyérbúza ara­tása már befejeződik So­mogybán. Ezzel persze a nagy munka még nem ér véget: fe­lénél tart a zab betakarítása, háromnegyedénél a homokvi­dékek fő növényének, a rozs­nak az aratása. A közúton közlekedők nagyon gyakran találkoznak ezekben a napok­ban az egyik községből a má­sikba vonuló kombájnokkal, teherautókkal. Nem új dolog, de ezen a nyáron talán min­den előzőnél példásabb, szer­vezettebb az az együttműködés amelyről nap nap után bi­zonyságot adnak a mezőgaz­dasági üzemek. Az irányítók „fél szemmel” még a jó ter­més betakarítását figyelik, de másik szemükkel már előre tekintenek. Sok megállás az aratás befejeztével már nem lesz: küszöbön a silózás, az­tán ismét a vetés. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága 1977 óta most másodszor foglalkozott a hé­ten a művelődési házak tevé­kenységével, értékelte a ha­tározatok végrehajtását. Ab­ból kiindulva, hogy javult a művelődési otthonok tartalmi munkája, emelkedett a me­gyében a főhivatású népmű­velők száma, megfogalmazták azokat a legfontosabb felada­tokat, melyeknek elvégzésével még eredményesebbé válhat működésük. A korábbinál több fiatiel- met fordít. Kaposvár lakossá­ga a környezet szépítésére, rendbe telelere — ezt a kö­vetkeztetést állapította meg a városi tanács végrehajtó bi­zottsága, értékelve a társa­dalmi munkavégzés első fél­évi tapasztalatait. A lakosság csaknem nyolc és fél millió fonni értékű munkát végzett, Illetve önkéntes hozzájárulást vagy anyagot adott hat hó­nap alatt. Ezen belül igen je­lentős a gyermekintézmények fejlesztésére adott kilenszáz- húszezer forint. A város la­kossága sokat tesz a gyerme­kekért, ám ahogy a testület megállapította, hasznos és fontos lenne, ha a tanulóif­júság az eddiginél jobban be­kapcsolódna a társadalmi megmozdulásokba; sokat te­hetnek ők a parkok, a zöldte­rületek karbantartásáért, az iskolaudvarok szépítéséért, felújításáért. Sokakat érintő és érdeklő döntést is hozott ezen a hét közepi ülésén a vb, 1981. január elsejével városgondnokság alakul Kaposváron. Ez a ko­rábban három szakigazgatási szervhez tartozó gondnokság kommunális, gazdasági és műszaki feladatokat lát el. Hozzá tartozik többek között az utak, hidak fenntartása, a • közvilágítás, a köztisztaság, a parkfenntartás, a lakásgaz­dálkodás, a vízművek, a köz- kutak, a város- és községren­dezés, az állategészségügy. A gondnokság pontos neve: Gazdasági-műszaki Ellátó Szolgáltató Szervezet. És bár az igazi nyár nap­jait. éljük, egyre gyakrabban látjuk a közelgő ősz csalha­tatlan jeleit. Élénkül az író- szerboltokban a tanszervásár, fokozott ütemben végzik az iskolák tatarozását, fölújítá­sát. Készülni kell a közelgő tanévkezdésre. Vörös Márta Erősáramú szakaszolók exportra A Ganz Villamossági Művek óbudai gyárában — ahol erősáramú kapcsoló berendezéseket, szakaszolókat, mérőváltókat gyártanak — az idén kétezer készlet háromfázisú szakaszoló­berendezést készítenek a Szovjetunió részére. A kétszázmillió forint értéket meghaladó meg­rendelés több mint ötven százalékát az első félévig már teljesítették. (MTI-fotó — Fehér József felvétele) Nagyatádon gép hegyezi a babot A brit a zöldet szereti öregszülém, megállt széá- hessentette a gőzfelhőket és fölsóhajtott: »-Istenem, iste­nem miért nem adál szár­nyait-«? Azután lemondó mozdulattal megtörölte gyöngyöző homlokát, és fél­hangosan továbbgondolta e szárnyak kinövésének le­hetőségét: — Persze akkor azzal is dunsztolni kéne. Három napig tartott a befőzés. Rövid és ólomne­héz álmaiban ilyenkor óriá­si viharfelhők közül előbuk­kanó üveghegyeket látott. Talán hasonlítottak ezek a hegyek a nagyatádi konzerv­gyár raktárában láthatók­hoz. Az ember félni kezd a több emelet magasságban és háztömbnyi hosszan föléje tornyosuló dun&ztostömneg- től. Németh Nándorné, a gyár főtechnológusa a lelkemre kötötte, hogy dunsztosnak semmiképpen ne nevezzem termékeiket, ■ ugyanígy ke­rüljem a dunsztolás szót is. Nemcsak nyelvhelyességi szempontból, hanem azért is, mert a télire üvegben el­tett zöldség és gyümölcsfé­lék e régi elnevezése szak­szerűtlen. A konzervgyárban semmi esetre sem dunsztol- nak, hanem sterileznek vagy pasztőröznek, előföznek és készref őznek. Azaz igen szakszerűen, fejlett ipaii technológiával konzerveket állítanak elő. Ez így van. Különösen mostanában van így. A nyár derekán alig győzik a gazdaságokból érkező rengeteg zöldség és gyümölcs feldolgozását. Ilyenkor a tartósítás a leg­fontosabb munka, és a na­gyobb üvegekbe töltik a ter­mékek oroszlánrészét. A sokféle befőtt, gyümölcsíz, főzelék, szörp majd télen kapja meg végleges »ruhá­ját-«. Zöldbab, tök, uborka, kaj­szi és őszibarack jön a gyár­ba — vagonszám — ezek­ben a napokban. Mindenütt nagy a nyüzsgés. Az embe­rek és járművek cikáznak, nincs egy perc megállás. És az odatévedő idegen — sze­rencsére, ritka az ilyen — csak hátramozdító, kerülget­ni való akadály. A serény­kedő munkásokkal szót vál­tani nem lehet: se idejük, se erejük a beszédhez. Nagyatádon a babot »he­gyezik“. Régen, amikor még sok volt a gyárban a kézzel végzett munka, talán mond­ták is az asszonyok, hogy megyünk Atádra babot he­gyezni. Ma már nem mond­ják, mert van hegyezőgép. Ez egy henger: palástján lyukak vannak és a lyukak­ba bebújó babvégeket éles kések nyisszantják le, kö­nyörtelenül... Olyan az egész, mint egy óriási vil­lanyborotva. A »borotvát" a vágógép követi, és a fölaprított zöld­bab, megmosva, nagy ládák­ba hullik. Villámgyorsan mozgó villástargoncák tor­nyozzak föl a ládákat ; innen az elöfözöbe viszik a babot. Ezután a sokhelyütt látható ügyes automata gépsorok adagolják az üvegeket s az üvegekbe a zöldbabszelete­ket, a sósvizet. Lezárják a Uonzervet, szalag viszi a steri­lizátorba, fokozatosan me­legszik, majd lehűl. Üjabb szalag, újabb gép. Es a vég­állomás az üveghegy, amin túl kis boltok meg nagy ABC-áruházak vannak, s zöldbabvásárló háziasszo­nyok. Mindez így leírva egysze­rű, rövid. A babúton dolgo­zó. kifáradó, izzadó — a zaj­tól félig megsüketülő — ba- boskendős asszonyok szerint nehéz és hosszú. Félösen le­het így föltenni a kérdést: miért zöld zöldbabot csinál­nak, amikor a sárga kedvel­tebb ? — Nálunk — mondják —, de másutt a sárga nem is jöhet szóba. Angliába is megy exportszállítmány Nagyatádról. A britek a zöldbabot szeretik, a sárga szerintük hamisítvány... Végigjárhatnánk ezután a tök vagy épp az uborka útját is. A folyamat csak-, nem azonos. Annyi azonban elég, ha egy tévhitről .szo­lunk: a konzerv főzelékfelek és gyümölcsök nem vegy­szeres tartósítással készül­nek. Nem kell félnünk a vegyi anyagoktól. Hogy a bolti uborka, kaj­szi . és mindenféle ize még­sem olyan, mint az otthon eltett? Ez a nagyipari és a házi feldolgozás különbségei miatt van. Persze aki meg­szokta az otthonit, annak furcsa a boltban kapható. De ma már sok gyerek nem is ismeri a házilag eltett zöldséget, gyümölcsöt. A dunsztost... — És a konzervgyáriak szeretik a konzervet? A válaszadó maradjon névtelen : — Nem Ra se tudunk nézni. Az asszony otthon ha­talmas befőzéseket rendez. Luthár Péter A megoldás útján Munkásszállítás Barcs környékén Az ipartelepítéssel, a vá­rossá fejlődéssel Barcson is jelentkeztek azok a gondok, amelyek minden dinamiku­san fejlődő településen meg­vannak. Például a munkás- szállítás iránti igény. Az üze­mek munkáskezeket követel­nek, és vonzzák a város kör­nyéki munkaerőt. Barcson és környékén — mint a városi tanácson el­mondták — a települések nagy részéről általában meg­oldottak a dolgozók szállítá­sát a munkahelyekre. A tó­ráinak például szinte nincs olyan dolgozója, akit ne a vallalat saját húsza vinne a munkahelyere. A Drava-par- ti városban és környékén a személyszállítás növekedési üteme a múlt években meg­haladta a tervezettet. Jelen­tős tartalékok vannak azon- IMn még az, autóbuszok ki- hasznaitsagaban. Fölmérése­kén megállapították, hogy hosszúak a várakozási idők, es az üzemek sem mindig tesznek eleget egymás kéte­sének, megoldandó feladat a közületi autóbuszok közforga­lomba való bevonása, műsza­ki feltételeinek biztosítása. A szakemberek tisztában van­nak vele, hogy a gyárak, üze­mek, gazdaságok közlekedési eszközei nem vehetik át a közhasznú járművek feladat­körét. Így arra törekszenek, hogy összhangot teremtsenek a járműállománnyal rendel­kező intézmények között a ge’pek jobb kihasználása vé­gett — a személyszállítás ja­vítására. Ezzé! elősegítik Barcs ipari üzemeinek mun­kaerő-utánpótlását. A varos környéki közlekedésben fon­tos szerep jut a vasútnak is, amely az utóbbi időben új szerelvények beállításával-já­rult hozza a gondok enyhíté­séhez.

Next

/
Thumbnails
Contents